1. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
1
Anyag-e a test?
A Polaritás Mérlege egy egyenlet: ha ismerem az
egyik serpenyıt, tisztában leszek a másik térfél
szereplıjével is. Mivel mindig az egyértelmő dolgok
elemzésével érdemes kezdeni, vizsgáljuk elıször az
anyagi test kérdését. Persze az anyag körül sem minden
magától értetıdı. Korábban, amikor az anyagon belül az
energia intelligens mivoltát bizonygattam, nyilvánvalóvá
vált, hogy a XXI. század elején, a tudósok az anyag
kapcsán sem értenek mindenben egyet.
Az ókori görög filozófus, Hermész Triszmegisztosz
korszakalkotó felismerését viszont igazolja a ma
tudománya: Amint fenn, úgy lenn; amint nagyban,
akképpen kicsiben is. A mikrokozmoszon belül, a
részecskék közötti energiával kitöltött őr arányaiban
azonos a makrokozmosszal, vagyis a naprendszerrel.
Egy csillag és bolygói a gravitációs térben gigantikus
energetikai rendszerré szervezıdnek. A tér iszonyatos
méreténél fogva, arányaiban mintha nem is tartalmazna
anyagot. Az atomon belül ugyanez a helyzet. Mintha
mindenütt kizárólag csak energia lenne, anyag semmi.
Minél mélyebbre hatolnak, az anyagban az anyagtalanság
megrendítı jelensége, a valóságos semmi tárulkozik a
kutatók elé. Semmi anyagi, azaz csak tömény energia.
Az anyag érzéki csalódás. Az Intelligens Energia,
gravitáció által rendezetten sőrített állapotát, a durván
hangolt érzékszerveink anyagként érzékelik.
Éppen ennek tudható, hogy az energia megannyi
változatát viszont képtelenek vagyunk érzékelni. Számos
sugárzás, szín, illat, íz, hang az ember számára nem
létezik – nekünk ezek túl finomenergiák. A tudatosság és
a gondolat – ık is finomenergiák, amiknek a vételére
szintén alkalmatlanok az igen durván hangolt szerveink.
2. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
2
Van arra mód, hogy finomítsuk az érzékelésünket, és
képessé váljunk felfogni a gondolatot. Sıt, a legfinomabb
Isteni energiarendszer, a Lélek jelzéseinek értelmezésére
is alkalmassá válhatunk. A Vízöntı kor megvilágosodott
embere ezt a szent irányt követi.
Térjünk vissza az anyagi testhez, ami valójában nem
is anyag, hanem állandó Isteni tudatosság által sőrített
energia. Egyesek szerint olyannyira így van, hogy ha egy
felhıkarcoló építıanyagából kivonnánk az összes
energiát, ami marad, elférne egy gyufásdobozban! De
maradna-e valami egyáltalán? Szerintem, nem. Csakhogy
nem tudjuk valamibıl teljesen kivonni az energiát. A
gravitációt kellene kivonni, vagy semlegesíteni, és ekkor
az anyag megszünne létezni.
Ha visszalapoz a kedves Olvasó az Isteni szent
hármasság mérlegéhez, láthatja, a test serpenyıjében egy
teljes kis poláris mérleg van. A Lélek tökéletes Tai Chi
energetikájával szemben az anyagi test létezésének
alapfeltétele a Jin és Jang energiák rezgése, váltakozása.
Test szinten Jin és Jang nincs egy helyen, nem tehetem
ıket egy serpenyıbe, akkor sem, ha az átmenet szakában
a folyamat Jang jellege átesik Jinbe, és ugyanez történik
fordítva is. – késıbb részletezem az átesés jelenségét.
Azt állítottam, hogy az Isteni Energiát a gravitáció
sőríti anyagi testté. Józan paraszti eszünk legalábbis ezt
sugallja. Csakhogy a test poláris mérlegén két energiának
kell lenni! A gravitáció mellett létezni kell egy olyan
energiának, ami ellentétes tulajdonságokat mutat.
Létezik egy ilyen erı, amit a tudomány nem akar
elismerni, ez a vákuum – teljes ellentéte a gravitációnak.
A gond, hogy a tudomány a gravitációval sem tud mit
kezdeni. Ahelyett, hogy megértenék, inkább elvetik,
visszanyúlva Einstein harminc év alatt is megoldatlanul
hagyott zavarképéhez: gravitáció helyett görbült idıtér!?
3. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
3
A rejtélyes vákuum
Könyvem bevezetıjében a teremtés meghatározása
így hangzott: Az Intelligens Energia önmagából létre
hozta a valamit és a semmit, megindítva a fejlıdésüket.
– most már világos, miért tartottam tévedésnek, hogy a
világ a semmibıl lett? Elvégre a semmi a polaritás egyik
része, párja a valaminek! Az anyagi világ csakis a semmi
és a valami egyvelegébıl állhat, a kettı egyesítése pedig
a harmadik erı, a forrás, maga Isten. Hogyha a valami
nyilvánvalóan az anyagi test, akkor mi a semmi?
Az alábbi táblázatban a Tai Chi ellentétpárjának
néhány eddig nem tárgyalt tulajdonságát sorolom fel, ami
által világossá válik, a gravitáció és a párja, a vákuum is.
JANG + JIN –
Az Ég/őr – semmi A Föld – valami
gyorsuló mozgás lassuló mozgás
térfogat tágul térfogat csökken
a részecskék szétszélednek a részecskék közelednek
mozgás alulról felfelé mozgás felülrıl lefelé
mozgás belülrıl kifelé mozgás kívülrıl befelé
Vákuum (?) Gravitáció
A Jin negatív gravitáció által összesőrített energiát,
az érzékszerveink (valami) anyagként határozzák meg. A
pozitív Jang, az anyagtalan semmi az ellentétes irányban
ható vákuum(?)-energia, mely az érzékelhetetlen őrt, a
teret, az anyag úszómedencéjét tölti ki. Logikusnak tőnik.
Elmélkedjünk, és elemezzük a vákuum-kísérleteimet,
melyekkel alátámasztom e két erı létét (fárasztó képletek
nélkül) – hogy még közelebb kerüljünk az Isteni elvhez.
4. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
4
Egy tévé mősorral kezdıdött, egy természetfilmmel.
Mélytengeri sárga kis tengeralattjáró merülését mutatták.
Egy kétszemélyes gömb volt, tíz cm-es falvastagsággal,
kihangsúlyozva, hogy az iszonyatos víznyomás ellen
tervezték. 3000 m mélyen egy robotkar segítségével apró
puhatestő rákokat győjtöttek be, majd a jármő oldalán
fityegı hálóban tárolva ıket, a felszínre emelkedtek. Egy
akváriumba helyezték a parányokat, akik ugyanolyan jól
érezték magukat 30 cm mélységben, mint a 3000 méteres
vízoszloppal a hátukon. Ez lehetetlen! Vagy mégis?
Hát persze, a tengerfenéken nincs is többletnyomás!
Elvégre, hogyan is szól Arkhimédész törvénye a vízbe
(és gázokba) mártott testekrıl? Ha egy 3000 méteres
vízoszlopot belemártok, képletesen belehelyezek a saját
közegébe, éppen a saját súlyával lesz könnyebb, tehát a
súlya lenullázódik, így nem gyakorol nyomást a
környezetére!!! – A légnyomással ugyanez a helyzet!!!
Akkor mi az, ami mérhetı, vagy ami a fülben
érezhetı is? A mőszereinket mi, a belsı fülünket pedig a
teremtı erı a tengerszint viszonyaihoz állította be.
Pozitív és negatív irányba távolodva ettıl a szinttıl,
távolabb, illetve közelebb kerülünk a Föld gravitációs
középpontjához. Belsı fülünk, és érzékeny mőszereink
ezt a finom gravitációs változást jelzik? Valószínő.
Gyakorlati és elméleti kísérletek:
Szükséges egy henger alakú, színültig vízzel töltött
pohár. Letakarom egy vékony papírral, és lefordítom. Azt
tanultam, hogy a külsı légnyomás nem engedi a vizet
kiszabadulni. A levegı alulról odapréseli a papírt a pohár
szájához. Persze!? De ha nincs légnyomás, akkor miféle
energia tartja benn a vizet?
A Torricelli-féle méteres üveg kémcsıben ellenben a
víznél 13,5 szer sőrőbb, így nehezebb higanyoszlop már
lesüllyed, és a kémcsı tetejében légüres teret hoz létre.
5. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
5
Ugyanannyi higany minden bizonnyal elmozdítná a
papírt, és kifolyna a lefordított pohárból.
Válaszom: a vizet, a fordított pohár feneke és a víz
között létrejövı vákuum-energia tartja benn, a gravitáció
ellenhatásaként. A víz súlya éppen annyi, hogy csak
megkísérli létrehozni a légüres teret, de nem képes rá. A
pohár felülre került alja és a víz részecskéi között nincs
tér, és mégis jelen van a vákuumerı. Úgy is elvégeztem a
kísérletet, hogy a poharat nem töltöttem meg színültig
vízzel. Megfordítva így sem folyik ki a víz. A fölötte
lévı légrétegben kialakuló enyhe vákuumerı már képes
semlegesíteni a vízre ható gravitációt.
Mi is a helyzet az állítólagos légnyomást mérı,
Torricelli-féle higanyoszloppal? Függıleges irányban
emelkedve a tengerszinttıl, vagyis a Föld középpontjától
eltávolodva, a higanyoszlop egyre könnyebb lesz, – a
gravitációs erı csökkenése által – így a tengerszinten
kialakult üres vákuumtér energiája feljebb húzza a
higanyt. A világőrben pedig teljesen visszahúzódik a
helyére, hiszen itt a gravitáció elenyészı mértékben hat
rá. Tehát egyébként sem a nem létezı légnyomást méri,
hanem a gravitáció változásait.
Egy bicikli pumpával is érdemes kísérletezni. Ha a
dugattyús szár teljesen benyomott állapotában befogom a
pumpa nyílását (a dugattyú és az ujjam között nincs tér)
és megpróbálom kihúzni a szárat, az ujjamban érezni
fogom a vákuum irdatlan szívó erejét. Amikor a pumpa
egyharmad részét levegıvel telítve hagyom, és a nyílást
befogva így kezdem kihúzni a dugattyús szárat, akkor is
érezni fogom a vákuum szívását, de ekkor már sikerül
kijjebb húznom a szárat. Az egyharmadnyi légréteget
akár a duplájára tágíthatom, légritka teret létrehozva. Ha
elengedem a pumpa szárát, a vákuum visszahúzza azt, és
a levegı sőrősége visszaáll az eredeti állapotába.
6. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
6
Helytelen úgy fogalmazni, hogy a pumpa belsejében
helyreáll a külsı légnyomással egyezı, eredeti állapot. A
levegınek egy adott tengerszint feletti magasságban nem
nyomása van, hanem sőrősége. Ez állhat helyre, de nem
kiegyenlítıdés folytán, hiszen a pumpa belsı tere a külsı
levegıtıl elzárt, nem érintkeznek, hogy bárminemő
sőrőségbeli kiegyenlítıdésrıl lehetne szó. A tengerszint
feletti gravitációs állapotnak megfelelıen áll be a levegı
részecskék sőrősége, ami egyenlı lesz a környezetével.
Tudjuk, hogy bizonyos vízmélységben egy vashordó
összeroppan. Mivel a víz alatt a víznek nincs súlya, ezért
szerintem a hordó falát inkább a belsı vákuum szívja be.
Kifejtem az elképzelésemet: a hordót a felszínen
zártuk le, így a benne lévı egységnyi levegı sőrősége a
tengerszinti gravitációnak megfelelı. Amint a hordót
erıvel a víz alá nyomjuk, és több ezer méterrel közelítjük
a Föld gravitációs középpontjához, a hordó egységnyi
levegıjének részecskéi, az erısödı gravitációban
fokozatosan közelítenek egymáshoz, összesőrítve a
levegı állagát, így az sokkal kisebb teret tölt ki.
Csakhogy a tér a korábbi sőrőségnek megfelelı mérető.
A sokkal kisebb helyigényő levegı összesőrősödésekor
hatalmas vákuumenergiát idéz elı, ami a teret a
lecsökkent igényhez szőkíti, összerántva a hordó falát.
Ekkor megszőnik a belsı feszültség, hiszen a sőrőbb
levegınek az összeroppant hordó éppen kellı mérető tér.
A tengeralattjáróban a fellépı vákuum-feszültséget
beáramoltatott levegıvel semlegesítik. A mélyben
ugyanazt a teret több levegı tudja kitölteni. Ugyanakkor
a levegı jóval sőrőbb is lesz, mint a felszínen. Ez a
sőrőbb levegı oldódik fel az ember vérében. Ha túl
gyorsan emelkedünk a felszínre a levegıfölösleg
buborékok formájában kiválik a vérben, és halált okoz. A
keszon jelenség valós, de az oka nem a víz nyomása.
7. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
7
További kísérletekkel igazolom, hogy a levegınek,
és a víznek, saját közegén belül nincsen nyomása.
Adott egy két literes, gyenge mőanyagfalú üres
palack. Szájjal, tüdıvel kiszívom belıle a levegıt.
Légritka teret hozok létre, így a külsı légnyomás
összepréseli – mondják az iskolában. Csakhogy én
magamban érzem az erıkifejtést, én hozom létre, a nem
csekély mértékő vákuum-energiát, az rántja össze a teret.
Egy ugyanilyen mőanyag palackot tegyünk ki
hısugárzásnak, és miután felmelegedett benne a levegı,
csavarjuk rá a kupakját. Eltávolítva a hısugárzótól,
szobahımérsékleten is megindul a folyamat, de hidegebb
levegın még látványosabb. A palack összezsugorodik.
Mivel a meleg levegı ritkább, ezért az egységnyi teret
kevesebb részecske is ki tudta tölteni. Ahogyan hőlni
kezdtek, a részecskék sőrősödtek és kisebb lett a
térigényük, ezért összerántották a palack vékony falát.
Ez a gyakorlatban elvégzett kísérlet egy adott állandó
gravitációs szinten történt. De folytassuk a gyakorlatot
elméletben, és a lehőlt, összezsugorodott palackot vigyük
fel 3000 méter magasba, a hegyekbe. Legyen -10 o
C a
külsı hımérséklet. Szerintem a palack újra visszanyeri
eredeti alakját. Sokkal hidegebb van ugyan, mint a
tengerszinten, ahol a szobahımérsékleten lehőlt levegı
összerántotta a palackot, de 3000 méteren a gravitációs
hatás miatt az egységnyi levegı ritkább, és talán éppen
annyi térre van szüksége, mint a palack eredeti mérete.
Ez a bizonyos 2 literes palack érdekesen viselkedik a
víz alatt is. Egy 200 literes hordó, vagy akvárium
megteszi, a kísérlethez nem szükséges tenger. Az üres
palack nyitott szájára egy lufit húzunk, és egy
gumigyőrővel rögzítjük. Hagyományos lufival nem
mőködik, válasszunk vékonyabb anyagú léggömböt. A
palackot kétféleképpen is víz alá merítjük.
8. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
8
Elsı lépés. A palackot szájával, és így a lufival is
lefelé merítjük a vízbe. Csak ameddig a karunk leér. (A
palack erısített nyakát érdemes fogni mindkét esetben.)
Mi történik? Szinte semmi. A
lufiban marad valamennyi levegı,
így felemelkedik, odasimul a
palackhoz, ami persze szintén
szeretne kiemelkedni a vízbıl.
Tanulmányaink szerint a víz
nyomása által létrehozott felhajtó
erı miatt van mindez. Tévedés!
Mivel nincs víznyomás, ez az erı
antigravitációs erı, ami egyenlı az
adott mélységben (!) kiszorított
vízmennyiség súlyával. Ahogyan merülök, – nyilván
látványosabb eredmény születhet tengeri mélységeknél –
az antigravitációs hatás lejjebb egyre növekedni fog, mert
a lent kiszorított víz sőrősége nagyobb, mint fentebb.
Második lépés. A palackot
most szájával felfelé merítem a víz
alá. A víznek nincs nyomása, most
mégis összeroppan a palack. Ha
lenne víznyomás, az elızı esetben
is logikus lett volna, hogy ugyanez
történjék, elvégre a palack szája
valójában nyitott volt, a lufi nem
akadályozta a levegıt. Csakhogy a
gravitáció ellenében ható erı csak
függılegesen dolgozik, felfelé.
Ezért nem tudott a levegı lefelé távozni.
Jelen esetben a levegı már felfelé ki tud szabadulni,
meg is teszi, felfújva a léggömböt. A keletkezı vákuum-
energia pedig hirtelen összeroppantja a palackot.
9. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
9
Maradva a lufis palacknál, hadd mutassak be még
egy érdekes jelenséget, amikor a vákuum hallatlan erejét
tér nélkül fejti ki. Ezúttal a léggömb legyen erıs anyagú
és a palack a vastagabb falú, olyan visszaváltható. Most a
léggömböt beledugom a palackba, és a nyílását kívül
ráfordítom a palack szájára. Belül a lufit megtöltöm nagy
nyomású vízzel, ami így teljesen felveszi a palack
alakját. Fontos, hogy a léggömb és a palack fala közül
minden levegı távozzon. Ezt úgy érem el, hogy a palack
fenekének közepén, ahol vastagabb a mőanyag, fúrok egy
kis lyukat. Ezt a levegıztetı nyílást, a feltöltést követıen
egy kis csavarral bezárom. Miután megtelt a lufis palack,
és az alsó levegıztetı nyílás is zárva van, egyszerően
kiöntöm a vizet. A lufi mozdulatlan marad szorosan
hozzásimulva a palack belsı falához. A semmi, a tér
nélküli vákuum-energia tartja ott, és nyilván nem az a
levegı, ami a kiömlı vizet felcserélte.
A palackot szemlélve, benne a falához simuló lufival,
a rendszer nyugalmi állapotát látjuk, ugyanakkor tudjuk,
hogy a léggömb gumi anyagában a befektetett energia
feszültsége folyamatosan dolgozik. A léggömb minden
részecskéje a belsı tér felé törekszik, hogy visszanyerje
eredeti alakját, de a külsı felületét megragadja a vákuum-
energia, és nem ereszti, hanem keményen visszatartja.
*
Gravitáció és vákuum. A teremtett világ ennek a két
energiának az együtthatásától nevezhetı anyaginak.
A fentebb leírt gyakorlati és elméleti kísérleteimben
azonban megfigyelhetı, hogy a vákuum akkor is
fellépett, amikor nem egyértelmően gravitációs erıt
fejtettem ki. Például a biciklipumpában, vagy a palack
belsejében felmelegített, majd lehőlt levegı esetében.
Igaz, ott, ahol az erık a tér belseje felé törekszenek, nagy
hasonlóságot mutatnak a gravitáció hatásaival.
10. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
10
Van azonban valami közös mindegyik kísérletben:
amikor egy energia a tér korlátjaiba ütközik, akkor a
saját ellenhatásaként hozza létre a vákuumot! Ha a tér
korlátjai feloldódnak, az erı-ellenerı feszültség elmúlik.
Ennek a jelenségnek leginkább szemléletes igazolója
a tenger mélyén hirtelen összeroppanó acélhordó.
A gravitáció összesőríti a részecskéket, amik az
egységnyi teret korábban kitöltötték. A lecsökkent
térigényhez a tér alkalmazkodik, és összezsugorodik. A
vákuumenergia csak arra a kis idıre lépett fel, amíg
összerántotta a teret, legyőrve a korlátjait, jelen esetben a
hordó anyagát. Amikor a tér, és az azt kitöltı részecskék
energiája egyensúlyba kerül, a vákuumhatás megszőnik.
*
Sokan kételkednek abban, hogy az ember valaha is
járt volna a Holdon, vagy hogy végzett őrsétát. Egy ilyen
amerikai szkeptikus érvelését láttam egyszer valamelyik
tévécsatornán. Egy áttetszı dobozból kiszívta a levegı
nagy részét és bemutatta, hogy a dobozba hermetikusan
belógatott őrkesztyő ujjait, kívülrıl belenyúlva, nem
lehet megmozdítani, a dobozban kialakult vákuum miatt.
Ezzel indokolta, hogy miért nem lehet őrsétát végezni.
A behatárolt tér valóban ezt eredményezi: az anyaggá
sőrített energiát a vákuum mozdulatlanságra kárhoztatja.
A tér által akadályozott erı ellenhatásaként
fellépı energia a vákuum.
A teremtett világ ezért végtelen, mert, ha lennének
határai, a gravitáció ellenhatása, azaz a vákuum miatt a
részecskék mozdulatlan dermedtségben szunnyadnának.
Az ember tud őrsétálni, hiszen a térben nincs vákuum.
A fentiekbıl meredek következtetés vonhatók le, ami
máris közelebb visz az Isteni teremtı elv megértéséhez.
11. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
11
Az Isteni teremtés energiái
Kezdetben a teret, homogén állapotban, az Isteni Erı
töltötte ki – részecskejelleg nélküli Intelligens Energia.
Majd elkezdte önmagát besőríteni, egyre tömörebben
megjelenítve a sőrő durvaanyagot, beindítva a részecske-
mozgást – tehát a térigénye egyre kisebb, és kisebb lett.
Amennyiben a gravitáció és a vákuum hatás-
ellenhatása igaz, akkor az Isteni anyagteremtéskor az
egyre fokozódó, irdatlan vákuum-energia, ellenerıként a
tér külsı határait befelé szívva, el kellett azt torzítsa.
Csakhogy a tér végtelen, nincsenek külsı határai.
Az Isteni energiasőrítı gravitációt nem akadályozza
semmi. Vagyis a végtelen őrben nem alakul ki vákuum-
ellenerı. A mindenséget a teremtı gravitáció tölti be.
De, hogyha a térben nincs vákuum, ami a gravitációt
ellensúlyozza, akkor létezik, hogy éppen az anyag
megteremtése képviselné az egykarú Mérleget?
(A tudomány anyag-antianyag ellentétpárt feltételez!)
Bizony félkarú mérleg egyáltalán nincs! Akkor sem,
ha szimpatikusabb lenne a kizárólagos alkotó teremtés,
megsemmisülés nélkül. Ám semmi sem kizárólagos.
Érdekes, lassan minden átértékelıdik, hiszen az anyagot
megteremtı gravitáció Jin jellegő energia. Hogy ez a
sötét oldal?! – Igen! Azt is az Isteni fény teremti!
A nıi jellege egyértelmővé teszi, miért a Jin a
teremtı erı. A tüzes férfi energiák térfelén a Jang
ellenhatás pedig pusztít. Csakhogy ez a pusztítás sem
ártó, visszaállítja a kezdeti teremtı, eredet-állapotokat.
Szabad áramlás és akadályoztatás. A Föld, hol engedi
a fény szabad áramlását, hol meg akadályozza. Ez igaz a
Jinre és a Jangra a világosság, a sötétség és a fény
viszonyában, ugyanakkor minden jelenség esetében így
van. Amikor a Jang dominál, a Jin elnyomva, de létezik.
12. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
12
Egy eltérı kivétel van: az Isteni teremtés, az energia
anyaggá sőrítése, a Jin gravitáció nem külsı akadály
miatt jön létre – ezt is az Isteni rendezıelv irányítja.
A végtelen őrben nem
lehet vákuum. Az anyag
térfelén mégis lenni kell
valamilyen ellenerınek.
Sötét és világos egy
idıben vannak, de a
szemlélınek hol éjjel, hol
pedig nappal van. A Nap
pedig rá se hederít a Föld
hóbortjára, hogy tud sötétet
is produkálni, a Nap számára a Föld mindig fényben
úszik. A Napot semmi nem akadályozza, hogy árassza a
fényét. A szent hármas mérlegen az Isteni energia
áramlását pláne nem akadályozhatja semmi.
Egy érdekes akadályoztatás azért itt is van, mégpedig
kódoltan, az anyag mélyén. A korábbi táblázatot kicsit
továbbfejlesztettem, így megértjük ezt a különös rejtélyt.
JANG + JIN –
alapjellemzıje a MELEG HIDEG az alapjellemzıje
Vákuum? (kérdéses) Gravitáció
Az Ég/őr (HIDEG) semmi A Föld (MELEG) valami
gyorsuló mozgás lassuló mozgás
a térfogat tágul a térfogat csökken
a részecskék szétszélednek a részecskék közelednek
mozgás alulról felfelé mozgás felülrıl lefelé
mozgás belülrıl kifelé
az eredmény: lehőlés
mozgás kívülrıl befelé
az eredmény: felmelegedés
szabad áramlás akadályoztatottság
13. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
13
A Jin jellegő gravitáció alapjellemzıje a hideg. A
sőrítés folyamata, a részecskék kívülrıl befelé történı
közeledése, pedig egyértelmő felmelegedést eredményez.
A meleg Jang oldalán pedig lehőlést és a hideg őrt látjuk.
A Tai Chi-t vizsgálva nem gyızöm hangsúlyozni: nem
létezik kizárólagos fekete Jin, és egyértelmő fehér Jang.
A pötty Jin és Jang jellege folyamatosan
emlékezteti a rendszert az ellentétes eredetre.
Az Isteni mőben éppen a két pötty ırzi a kódot
és garantálja, hogy a hosszú Jin stádium után
biztosan lesz Jang is. A teremtés idıskáláján a Jin állapot
évmilliárdokig tart, majd átesik Jangba. A csillag, hosszú
zsugorodás után hirtelen kitágul, és a részecskéi szerte-
szélednek a végtelen világőrben. A teremtés egyensúlya
tökéletes: folyton születnek új csillagok, mások pedig
visszaalakulnak tiszta Isteni energiává.
A Tai Chi egy energo-információs rendszer, ami
állandó forgásban van. Ezt a mozgást az óra járásával
ellentétes irányban ábrázoljuk. De tévedés azt gondolni,
hogy maga a szimbólum forogna így. Ez a jelképes
forgás – amit a következı ábrán szeretnék szemléltetni –
valójában a két ellentétes jellegő energia felfejlıdésének
ismétlıdı ciklusait és egymásból eredésüket jelenti. Az
energia fejlıdésnek indul, kibontakozik, felduzzad, tartva
az említett irányt, majd mielıtt elérné a tetıpontját, átesik
az ellentétes térfélre. Ahol már idıközben elkezdıdött a
vele ellentétes energia kialakulása és fejlıdése.
Az ábrán, mint ahogy a többi Tai Chi szimbólumon
is, baloldalon helyeztem el a Jangot, jobb oldalon a Jint.
A Polaritás mérlegével azonos ez a felosztás, és az agy
két féltekéje is ugyanígy mutat Jang és Jin jelleget. A két
pötty közepén húztam át a két térfél határvonalát. A
pöttyök baloldala világosabb, ezzel a Jang jelleget, míg a
sötét jobb oldalukkal a Jin tartalmat jelzem.
14. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
14
Jin és Jang átesés
Az alsó piros pontban elindul a hideg Jin, és a fekete
nyíl mentén fejlıdni kezd; amint közeledik a zöld határ-
vonalhoz egyre melegebb lesz, majd a határmezsgyén
átfordul forró Jang állapotba. A Jin energia amint elérte a
felsı piros holtpontot, már beindítja a Jang folyamatokat,
miközben egész a sárga görbevonalig együtt léteznek, e
szakaszon a Jin még képes egyes tulajdonságait akár fel
is erısíteni, de a sárga határon végérvényesen megszőnik,
itt történik meg a hirtelen átesés Jangba. A Jang a Jintıl
megörökölt forrósággal indul a lehőlés útján. Az alapból
meleg Jang elérve az alsó holt pontot, egyre hidegebb Jin
jelleget ölt, és a közös szakaszukon újraindítja a Jint.
15. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
15
A Jin negatív gravitáció által összesőrített energiát,
az érzékszerveink (valami) anyagként határozzák meg. A
pozitív Jang, az anyagtalan semmi az ellentétes irányban
ható vákuum(?)-energia, mely az érzékelhetetlen őrt, a
teret, az anyag úszómedencéjét tölti ki. – ezt állítottam
korábban, de kiderült, hogy ez nem egészen igaz.
Az őrben lévı érzékelhetetlen semmi, vagyis
anyagtalan energia csak vákuum tulajdonságokat mutató
energia, de nem vákuum. A gravitáció ellenenergiájaként
a vákuum csak a tér által akadályoztatva lép fel. Az őr,
mivel végtelen, az anyagteremtésben nem akadály. A
teret így nem vákuum, hanem a számtalan szupernova-
robbanás Jangba átesett pozitív gravitációja, más néven a
destrukturálódott, visszarendezı repulzivitás tölti ki.
Tehát, az Átesés ábra fényében ez a következıképpen
nézhet ki: a teremtés a Jin folyamattal kezdıdik, amikor a
lassú, abszolút hideg energia elkezdi besőríteni önmagát.
A fekete nyíl mentén az energia térfogat-besőrítése nı, és
kialakulnak a részecsketulajdonságai. A kívülrıl befelé
történı impulzív mozgás révén a rendszer felmelegszik.
A felsı holtponton, a Jang határán, a részecskék elérik a
maximális sőrőséget – ez a belsı akadályozó tényezı.
Zsúfoltságuk miatt sebességük már nem tud tovább nıni,
átfordulnak, és hirtelen átesnek repulzív Jang állapotba.
A tovább nem sőríthetı, forró anyag egyszerre
irdatlan sebességgel, gyorsulva szétrobban a térben. A
részecskék távolodnak egymástól, sugárzássá alakulnak,
elveszítve részecsketulajdonságukat. A meleg alapjellegő
Jangra az abszolút térfogattágulás, repulzív semmivé
válás és a totális lehőlésbe dermedés vár. A Jang
folyamat valójában az anyag visszaalakulása tiszta, Isteni
energiává. Ez a folyamat tölti ki az üresnek tetszı teret.
A rendszer újra átesik, és Jin, impulzív anyagteremtı
jelleget ölt, ezt a pötty, az Isteni Rendezıelv szavatolja.
16. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
16
Végre kialakult a Teremtés táblázata, már nincs jelen
a vákuum-energia – minden a helyére került, …talán.
TEREMTİ GRAVITÁCIÓ
JANG + JIN –
Destrukturálódás Strukturálódás
visszarendezı
repulzív gravitáció
szerkezetépítı
impulzív gravitáció
szabad áramlás a végtelen
térbe, a semmi állapotig
belsı akadályoztatottság
a maximális sőrőségig
induláskor
GYORS ÉS MELEG
induláskor
LASSÚ ÉS HIDEG
mozgás belülrıl kifelé mozgás kívülrıl befelé
a térfogat tágul a térfogat csökken
a részecskék szétszélednek a részecskék közelednek
a folyamat eredménye:
LEHŐLÉS
hideg tér, az ég/őr;
anyagtalan semmi
a folyamat eredménye:
FELMELEGEDÉS
meleg anyag, a Föld;
valami anyagi test
A Jinbe való átesés elıtt,
az alsó holtponton
a mozgás teljesen lelassul
A Jangba való átesés elıtt,
a felsı holtponton a
mozgás hirtelen felgyorsul
Az átesést az ısprincípium, (a Tai Chi pöttybe kódolva)
az Isteni Rendezıelv, az Univerzum Lelke irányítja
17. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
17
Kvantumfizika – a paratudomány
Kvantumfizikai bizonyítás, egyenletek nélkül
Az eddigiek alapján megkockáztathatom a következı
kijelentést: a világmindenség a végtelen térben végtelen
ideje létezik. Nem keletkezet, s nem fog megsemmisülni.
Továbbá, a teremtés az egy szakadatlan, folyamatos
esemény. A Hubble őrtávcsı képei igazolják: jelenleg is
tart a csillagok és a galaxisok keletkezése, miközben
némely csillag elpusztul. Aktívan zajlik a Jin, impulzív
gravitáció szerkezetépítése, mely csillagokat szül, és a
Jang, repulzív gravitáció visszarendezı pusztítása, mely a
végtelen világőrt homogén háttérsugárzással tölti be.
Nincs egy pontból történı távolodás, tágulás, de a
teljes világ-struktúra zsugorodásáról sem beszélhetünk. A
teremtı gravitáció táblázatában összefoglaltak szerint, a
Jin és Jang erık abszolút egyensúlyt tartanak fenn.
Szükségtelen tehát gravitáló, anyagtalan, úgynevezett
sötét anyagot keresnünk az őrben, hiszen a repulzív
gravitáció alátámasztja a tapasztalt egyensúlyt, amit a
mai kozmológusok értetlenül szemlélnek. Egy lényeges
elemet felejtenek ki a rendszerbıl: Isten Rendezıelvét!
Az ember rálátása a végtelen világmindenségre egy
homokszem felfogó képességéhez mérhetı, ami a felszín
alatt fél méterrel lapul. Része a tengerpartnak, mégsem
érzékel belıle semmit, az óceánról ne is beszéljünk. Nem
nehéz megérteni a kozmológia jelenlegi tehetetlenségét.
Jártunk a Holdon, vannak kızetmintáink, felvételeink és
némi elemzés a Naprendszerünkrıl. Egy ideje kidugtuk
18. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
18
fejünket a homokból, s rácsodálkoztunk a végtelen óceán
hullámzására, titokzatos fényeire. A Hubble őrtávcsıvel
a mindenség távoli területeinek képeit elemezgetjük, az
évmilliárdos késéssel hozzánk érkezı torzult fényt. Azóta
egyre világosabb, mennyire nem értünk szinte semmit.
Isten logikáját mellızve, a kozmológia területein
nevetséges következtetések születnek. Egy ezotériakutató
tollából túlontúl szigorú minısítése ez a tudós elméknek,
belátom. A Tizenegyedik lépés felismerései révén úgy
érzem, vitát kezdeményezhetek, és saját alternatívát
kínálhatok az aktuális, de még bizonyítatlan tudományos
nézetek mellé. Gravitáció, vákuum, tér, idı – Einstein óta
a legtöbb nézetkülönbségre okot szolgáltató kérdések.
A továbbiakban meg fogjuk állapítani, bizony olykor
a cáfolatok is több pontban mellékvágányon rostokolnak.
Tudomásunk szerint, a legkorábban 1687-ben Isaac
Newton fogalmazta meg a tömegvonzás összefüggéseit.
Szerinte a gravitáció az az erı, amely két tömeggel
rendelkezı testet egymás felé való gyorsulásra késztet. A
világegyetem minden objektuma a gravitáció révén
kölcsönhatásban van egymással. A gravitációs erı a két
objektum tömegközéppontját összekötı egyenes mentén
hat. Az erı a nagyobb tömegő objektumok esetében nı,
míg a távolságuk növekedésével csökken.
Einstein óta ez a megközelítés a feje tetejére állt. İ a
gravitációt nem erınek tekintette, hanem mint a tér
torzulását. Einstein szerint a semmi, vagyis az üres tér
torzulását a fény is követi. Sıt, a gravitáció, vagyis a tér
görbülete, hasonlóképpen hat, mint a gyorsulás és a
sebesség: módosítja az idı múlását. Növekvı sebesség,
vagy gravitáció esetén az idı lelassul, és fordítva.
Nikola Tesla kétségbe vonta Einstein relativitáselvét.
Sem térgörbület, sem vonzóerı, harmadik lehetıségként,
Tesla a gravitációt a teret kitöltı tolóerınek képzelte.
19. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
19
Mára igen könnyő elveszni a tudományos igazolások
és a tudományos cáfolatok tengerében. Nézetem szerint,
a tiszta látás egyetlen esélyét az Isteni energia figyelembe
vételével érhetjük el. Hála az Isteni tudatosságnak, az
egyensúly érdekében, a számtalan tébolyult elgondolás
mellett 1900-ban óvatos fejlıdésnek indult a fizika új
nézete, a kvantumelv. A fizikában a kvantum (adag, kis
egység) fogalma azt jelenti, hogy a mennyiségek
változása nem folyamatos, hanem kis egységekben,
lépésrıl lépésre történik. (Mint az ezotériában, igaz?!)
A XX. század végén a fizikusok a parapszichológia
jelenségeinek kvantumfizikai igazolását vetítették elıre.
Niels Bohr dán fizikus felhívja a figyelmet az anyag és a
tudat lehetséges kvantumos kapcsolatára. Állítja, hogy
„akit a téma megismerésekor nem ér sokkhatás, az nem
értett meg semmit az összefüggésekbıl”. [22]
Az emészthetı bizonyításért igyekszem elkerülni az
egyenleteket, vállalva a tudománytalan közérthetıséget.
De, mielıtt a kvantum-parapszichológiai vonatkozásait
ismertetném, megpróbálom a Newtoni tömegvonzás elvét
rehabilitálni, remélve, hogy idıvel a kvantumfizikának
talán sikerül az Einsteini relativitáselmélet ferdítéseit
végképp kiiktatni a köztudatból. Ugyanakkor hálával is
tartozunk neki: elkezdhettünk végre gondolkodni!
Nézzük tehát a számtalan tébolyult elgondolást.
- Az objektumok a tér görbülete által kerülnek közel
egymáshoz. – Fizikusok
egy érzékletes példával
igyekeznek meggyızni,
hogy ezt az egészet úgy
kell elképzelnem, mint
egy gumiasztalt, amin
egy nagy kugligolyó
bemélyedést hoz létre.
20. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
20
A feléje gurított golflabda nyilván legurul mellé, be a
völgybe. Valóban, éppen a gravitáció által! A kísérlet a
súlytalanság állapotában már semmit nem szemléltetne.
A tér nem kétdimenziós gumilepedı. A tér az események
közege, egy helyszín, a semmi. Ezt állította Einstein is,
de akkor vajon hogyan képzelte a semmi görbületét?
- A tér gyorsulása idézi elı a gravitációt. – Egyre
meredekebb! Tehát, nem az objektumok távolodnak
egymástól, hanem a köztük lévı tér tágul. Vagyis, amikor
egy vonat elindul Budapestrıl Bécsbe, nem a vonat fog
távolodni Budapesttıl, hanem az álló vonat és a szintén
mozdulatlan város közötti tér fog tágulni. Persze! Sıt, a
semmi tér gyorsulva tágul. Nyilván, hát gyorsvonat!
A tréfát félretéve, tény, hogy a gyorsulás gravitáció
jellegő erıt hoz létre. A gyorsulás irányától függıen ez
az erı viszonyban is állhat a gravitációval. Például:
A felszálló repülı motorja mindaddig gyorsítja a
gépet, amíg eléri az 1000 km/órás haladási sebességet,
innentıl a befektetett erı a sebességtartásra fordítódik.
Ha a gyorsulás befejezıdött, az ember már egyáltalán
nem érzi a sebességet. Amíg a gyorsulás fennáll, az utast
a székbe préseli egy erı, ami gravitáció jellegő erı.
Azonban, mivel a repülı nem függılegesen emelkedik,
rakéta módjára, hanem egy bizonyos szögben, ezért ez az
erı nem adódik hozzá teljes egészében a gravitációhoz,
másként hat, a menetiránnyal ellentétesen, vagyis az ülés
háttámlájához préseli az utast. Egy autóban a gyorsulási
erı már teljesen merıleges a földi gravitációra. De a
függılegesen felfelé gyorsuló rakéta ellenben hozzáadja
gyorsulási energiáját a Föld gravitációjához, ekkor az
őrhajós súlya megnövekszik. A lefelé gyorsulva zuhanó
speciális repülıgépben pedig a gyorsulási erı kivonódik
a Föld gravitációs energiájából. Az asztronautáknak így
idéznek elı súlytalanságot, a gyakorlás végett.
21. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
21
A gyorsuláskor fellépı gravitációhoz hasonló G erı
további einsteini félreértésre adott okot.
- A gyorsulás idıdilatációt eredményez. – Vagyis, a
gyorsulás növekedésével az idı lassuló tempóban telik.
Ráadásként Einstein relativitáselmélete szerint az idı az
eseményektıl függetlenül is telik.
Összetett kérdés. Nézzük, a gyorsulás tényleg hat-e
az idıre. Elvégeztek egy érdekes kísérletet, amivel az
idıdilatációt vélték igazolni. Egy vadászgépben, amely a
hangsebesség kétszeresére is képes, elhelyeztek egy
atomórát, egy másik órát pedig a földön hagytak.
Jelenleg a folyamatok tartamának összevetésére a
legstabilabb eszköz az atomóra: egy másodperc eltérés
egymillió év alatt sem következik be.
És mit ad Isten, a repülın eltöltött percek alatt az
órán kimutatható tizedmásodperces késés, vagyis lassulás
volt megfigyelhetı. Heuréka! Az idı tényleg lassul, ha a
mérımőszer gyorsulásnak van kitéve. Innen már csak
egy ugrás a tévedés fokozásáig, hogy tudniillik az állandó
nagy sebesség ugyanezt teszi az idıvel.
A teremtı gravitáció táblázatából kiolvasható, hogy
egészen más történik. Mi lesz a részecskékkel a növekvı
gravitáció hatására? A Jangba való átesés holtpontjáig a
részecskék tömörülnek, a zsúfoltság a sebességüket
csökkenti. Mint az elszabadult vagonban. Az iszonyatos
gyorsulás hatására, a korábban nyüzsgı utasok a tér
egytizedére passzírozva, a kocsi végében várják sorsukat.
Ha a gyorsulás folytatódik a végtelen felé, megtörténik az
átesés Jangba. Amikor a térhatároló fal enged, az utasok
hirtelen felgyorsulva, szétrepülnek a térben. Talán
kevésbé véres példa is lett volna, elnézést.
Gyorsítóban talán elérhetı, de egyszerő kísérletekkel
képtelenség reprodukálni ezt a fajta Jang átesést, mert a
gyorsulásnak a végtelenhez kell közelíteni. Az viszont
22. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
22
egyértelmően bizonyított, hogy a gyorsulás hatására az
óra atomszerkezeti rezgéseltérése tényleg bekövetkezik,
ez által a földön hagyott etalonhoz képest a kijelzı késést
mutat. Az óra felgyorsítása ezzel a módszerrel nyilván
nem lehetséges, hiszen ahhoz az állóórához képest a
másikat lassabban, csökkenı G-vel kellene reptetni.
- A gravitáció idıdilatációt eredményez. – Ez nem
ugyanaz! Az elıbbiekben gyorsulásról volt szó, és az
nem egészen gravitáció. Ahhoz a következtetéshez, hogy
maga a gravitáció is befolyásolja az idı múlását, egy
mási kísérlet hasonlóképpen téves értelmezése vezetett:
Egy atomórát egy felhıkarcoló tetején helyeztek el,
míg egy másikat pedig egy mély bányába vittek le. A két
atomóra között most is kimutatható, tizedmásodpercnyi
idıkülönbség keletkezett. Ezt a kísérletet még inkább
bizonyító erejőnek vélték, hiszen most már kétirányú
eltérést észleltek: a magasban az óra sietni kezdett, a
mélyben pedig késni. Mondom, az óra, most sem az idı!
Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy közelebb kerülve
egy objektum gravitációs középpontjához, az atomi
részecskék tömörülnek, mozgásuk lassul, míg távolodva
a gravitációs középponttól a részecskék sebessége
gyorsul és ritkulnak, a térbıl nagyobb helyet foglalnak el.
Idılassulásról, de gyorsulásról sem beszélhetünk. Az
idı egy mértékegység, amit az események összevetésekor
alkalmazunk, méghozzá egy közös megegyezés alapján,
tudatosan kiválasztott konstans folyamatot figyelembe
véve, mint etalont. Az óra atomszerkezeti rezgésébıl
adódó kvantumegységek (másodperc, perc, óra) alkalmas
arra, hogy egy esemény tartamát kifejezzük, és más
eseményekkel összevessük. Mindebbıl az is egyértelmő,
hogy nincs abszolút idı, ami események nélkül is múlna.
Az idı fogalmának egy esemény mellérendeléséhez
elengedhetetlenül szükség van az elemzı elmére is!
23. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
23
Az einsteini ikerparadoxon az elıbbiek alapján már
egyértelmő mellébeszélés. A földön maradó ikertestvér
semmivel sem lesz öregebb, mint az őrben egy évig nagy
sebességgel röpködı testvére. Egyébként sem a sebesség
hat az atomokra, hanem a gyorsulás. Ezt a jelenséget
mindenki átélte már, aki nagysebességő utasszállítóval
átrepülte valamelyik óceánt.
Térjünk vissza kicsit az utóbbi kísérlethez, amikor a
két óra eltérıen reagált a gravitáció változására. Lent, a
felerısödött gravitációs térben az óra részecskéi kissé
összetömörültek, és mozgásuk lassult. Ezzel indokoltam
a tengerszinten levegıvel töltött hordó összeroppanását a
tengerfenéken. Játszunk el gondolatban újra a 2000 cm3
őrtartalmú mőanyag flakonnal. Mi lesz vele mélyen, a
tenger alatt? Ha nyitott szájával lefelé helyezzük a víz
alá, a mélységtıl függıen, a megnıtt gravitáció miatt, a
2000 cm3
levegı, mondjuk 500
cm3
térrészre tömörül. Ekkor a
tér fölöslegessé váló 1500 cm3
-
ében vákuum lép fel. Jelen
esetben, lévén a flakon nem egy
teljesen bezárt tér, a fellépı
vákuum vizet szív a feleslegessé
vált térrészbe, így kiegyenlítve a
tér energetikai egyensúlyát.
A második esetben, amikor a flakon a piros kupakkal
bezárva kerül a tenger mélyére, a fölöslegessé váló teret a
vákuum nem képes semmivel kitölteni, ezért a tér külsı
határait összerántja, a tömörült levegı által igényelt 500
cm3
-es méretre. Az egyensúly ekkor is beáll. Egyik
esetben sem a nem létezı víznyomás dolgozott, hanem a
vákuum negatív energiája.
A vákuumhoz azonnal visszatérek, de a víz alatti
kísérletem kapcsán elıbb kanyarodjunk vissza az
24. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
24
elızıekben tárgyalt felhajtóerı kérdéséhez. Ezt az erıt a
klasszikus fizika egyértelmően a víz alulról, felülrıl
egyformán ható hidrosztatikai nyomásának tulajdonítja.
Éppen Arkhimédész törvényével igazoltam, hogy sem a
folyadékoknak, sem a gázoknak önmagukon belül nincs
súlya – sem nyomása – hisz az egyébként kiszámolható
súlyuk nyomban lenullázódik, mihelyt az adott térfogatú
egységet a saját közegében vizsgálom. Immár nyugodtan
átfogalmazhatjuk az ismert Arkhimédész törvényt:
Folyadékba, vagy gázba merülı test súlya a
kiszorított folyadék, vagy gáz súlyának mértékével
csökken. Hogyha a bemerülı test súlya negatív értékő, a
testre antigravitációs erı hat, és a test a gravitációval
ellentétes irányban gyorsulva elhagyja a közeget.
Érthetıbben: ha a bemerülı tárgy súlya kisebb az
általa kiszorított közeg súlyánál, antigravitációs erı lép
fel, ami a tárgyat gyorsulva kilöki a bemerítés közegébıl.
A fizikában nem ismeretes az antigravitáció fogalma,
pedig a felhajtó erıt tiszta szívvel át lehetne nevezni.
Az iménti flakonos gondolatkísérletben a jelenséget a
vákuum negatív energiájának tulajdonítottam – ez a téma
úgyszintén nagyon kényes területe a klasszikus fizikának.
Ellenben a kvantumfizika már kecsegtet némi eséllyel, a
tisztánlátásra. Vagy a totális ırületre. A kvantumfizika
tényleg sokkoló. Olykor maguk a tudósok sem hiszik a
méréseik valódiságát, illetve a becsléseik értékeit.
Például, egy becslés szerint, a jelenleg belátható
világegyetem, a hiányzó sötétanyag tömegével együtt
1056
gramm. Abszurdum. Mint a Csipkerózsika álmából
feleszmélt homokszem, aki a felszínre vergıdve meg
szeretné saccolni a föld összes homokjának tömegét. A
szerencsétlen ellát egész a legközelebbi napozómatracig.
Plusz a kísérteties sötét anyag. E kvantumfizikai feltevés
igazán meredek része most következik, figyelem:
25. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
25
Az antienergia erıtér
A kvantum-vákuumban lezajló energia fluktuáció
tömeg-egyenértékét 1061
és 1093
gr/cm3
közé becsülik.
Nem tévedés. A tér egyetlen cm3
-ében a vákuum erı
tömegegyenértéke lényegesen nagyobb a világmindenség
összes anyagának a tömegénél??? Persze tudják, hogy itt
valami nagyon nem ok. Hiszen, ha így lenne, az üres
világőr szerkezete keményebb lenne a gyémántnál.
Emlékezzünk arra az amerikai kétkedıre, aki szintén
úgy hiszi, hogy a világőrben a vákuumerı megkeményíti
a teret, éppen ezért nem lehet őrsétálni. Ismétlem:
A tér által akadályozott erı ellenhatásaként fellépı
energia a vákuum. – A világőrnek, épp a végtelenségénél
fogva nincs határa, így a világőr terében az energiákat
nem akadályozza semmi. Ott nem alakulhat ki vákuum!!!
A laboratóriumi határolt térben elıidézett kvantum-
vákuum megfigyelések reálisak, de nem lehet ıket a
mindenség végtelen terére vonatkoztatni. A zárt térben
mért kvantum-vákuum tömege nem létezı az őrben, de a
részecske-, illetve az energiafluktuációja (ingadozás,
áramlás) sem vonatkoztatható az akadálytalan őr
viszonyaira. És minket most leginkább ez foglalkoztat,
ugyanis a vákuumban valami döbbenetes dolog
figyelhetı meg: negatív energiájú részecskék képzıdnek,
és tőnnek el. Ezt a klasszikus fizika nem teszi lehetıvé:
számára nincs negatív energia!
1928-ban Paul Dirac publikálta relativisztikus hullám
egyenletét, amellyel képes volt elektronok viselkedését
leírni. Számítási mőveleteinek meglepı eredménye volt,
kiderült, hogy létezhet negatív energiájú elektron is.
Egyenlete alapján állította, hogy az egész vákuumtér tele
kell legyen ezekkel a negatív energiájú elektronokkal.
Dirac elméletét kezdetben képtelen spekulációnak
26. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
26
vélték, de 1932-ben sikerült kísérletekkel igazolni az
antirészecskék létezését. Az anti-elektron (pozitron) után
1956-ra már volt anti-proton, anti-neutron. Sıt, kiderült,
hogy minden részecskéhez tartozik antirészecske.
Egyre közelebb vagyunk tehát ahhoz, hogy
megértsük, a gravitáció valójában tömegvonzás-e, vagy
inkább az őrbıl jövı tolóerı.
Akik a tömegvonzást, Teslához hasonlóan tagadják,
és a gravitációt tolóerınek gondolják, azzal érvelnek,
hogy a graviton negatív tömegő, negatív sebességő, azaz
negatív energiájú kellene legyen, s mindez a klasszikus
fizika értelmében lehetetlenség. Zavarodott elgondolásuk
szerint a gravitáció a vákuumtérben van, és a Földön lévı
objektumokra felülrıl nyomóerıt fejt ki.
A kvantum-vákuumban megfigyelt antirészecskék
már igazolják, létezhet negatív erıtér, tehát a gravitáció
igenis vonzóerı. Azonban a vákuummal az a gond, hogy
folyton ingadozik. Az üres vákuum-térben, a semmibıl
virtuális fotonok villannak fel, majd elektron-pozitron
párképzıdés során hirtelen eltőnnek. Az antirészecskék a
vákuumtérben rendkívül instabilak, a megjelenésüket
követı pillanatban meg is semmisülnek. A Dirac féle
vákuum-tenger, fotonokkal és antirészecskékkel telített
rendszer, amely az Univerzum végtelen terét képezi.
Minden, ami a kísérleti körülmények között, a
határolt vákuumtérben zajlik, és minden erre vonatkozó
számítás egyaránt a struktúra határozatlanságát igazolja.
Nézetem szerint, az antienergia erıtér és benne a negatív
energia, a végtelen Univerzumban igenis stabil struktúrát
képes alkotni, méghozzá körbefogva minden testet.
Az antianyagot, az antienergiát (ami egy és ugyanaz)
ne valami párhuzamos világként képzeljük el, egy másik
dimenzióban. Az antienergia erıtere minden Jin anyagi
struktúrát körbevesz. Mindez részecskeszinten ugyanúgy
27. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
27
igaz, mint makrokozmikus szinten. Tehát pontosabban
kell fogalmazni: az antienergia körbeveszi, és áthatja
valamennyi anyagi megnyilvánulást.
Szerintem ez az energia tartja össze a részecskéket és
a kozmikus objektumokat egyaránt, ugyanakkor ez az
erıtér tartja pályán ıket, vagy rántja egymáshoz a
testeket, illetve taszítja el ıket egymástól.
Ismerıs jelenség? Ugyanezt írtam le Archimédesz
törvénye kapcsán. Árnyalatnyi csupán a különbség. Jelen
esetben a tömegvonzás nem súlykülönbségen alapul,
hanem a testek elektromágneses töltéskülönbségén.
Vizsgáljuk meg, Archimédesz felismerése miként
lehet igaz a gravitáció újszerő értelmezésekor.
Nézetem szerint: legyen az mikrorészecske, vagy
kozmikus objektum – minden fizikai testet az impulzív
gravitáció veszi körül, egy antienergia erıtér.
Az erıtér kvantum-energia fluktuációjának tömeg-
egyenértéke azonos az őrobjektumok tömegével, így az
egyensúlyuk tökéletes. Minél nagyobb az objektum,
annál nagyobb kiterjedéső antienergia erıtér veszi körül
a végtelen térben. Ez az energia minden őrobjektumot
igyekszik gömbalkuvá formálni, a folyamatos, kívülrıl
befelé történı áramlása révén. Távolodva az objektum
közepétıl az erıtér gyengül, majd a hatása megszőnik.
Úgy tőnhet, mintha a gravitáció tényleg nyomóerı
lenne – ha egyszer kívülrıl, befelé hat – de szerintem,
nem így van. Nézzük elıször a nagyobb összefüggéseket,
vizsgáljuk a Naprendszert. Minden bolygó, a holdjaival,
a kisbolygók, az üstökösök, a törmelék, minden a Nap
antienergia erıterében úszik. A felsorolt őrobjektumok
saját antienergia erıtere benne van a Napéban, és szoros
kölcsönhatásban vannak egymással.
A Föld - Hold viszonyban e kölcsönhatás az árapály
jelenségében látványosan megnyilvánul.
28. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
28
Miért stabil az őrobjektumok Nap körüli keringése?
A Nap miért nem vonzza magához a bolygóit, vagy ık a
holdjaikat? Vagy miért nem eresztik el egymást? További
kérdés, hogy a keringési pályák miért nem kör-, miért
ellipszis alakúak? Egy bolygó miért épp az ismert helyén
kering, keringhetne-e közelebb, vagy távolabb?
A válaszok az antienergia erıtér töltöttségi arányában
rejlenek. Ebben az erıtérben nemcsak vonzóerı van.
Mint egy gumikötél, kifelé nyújtva is rugalmas, de befelé
préselve is az. Vizsgáljuk meg az ellipszis pályát:
Nézetem szerint, két
nagymérető őrobjektum
azért képes kapcsolatban
maradni egymással, mert
antienergia erıtereikben
váltakozva Jang, majd Jin
kvantumgerjesztés zajlik.
Az adott pályán való
keringést egyrészt a test
tömegébıl adódó erıtér,
és a keringési sebesség
szabja meg. A bolygók keringhetnének közelebb, vagy
távolabb a Naptól, de akkor más lenne a sebességük.
Az erıterük intenzitásától és a sebességüktıl függıen
minden bolygónak van egy, a Naptól számított kritikus
távolsága. Akár az említett gumikötélben: ha a bolygó a
kritikus távolságon belül kerül, az antienergia-térben a
Jin sőrítı hatás átesik Jang taszításba, ami az objektumot
távolodásra készteti a Naptól. A távolodás a maximális
kritikuspontig nyúló ellipszis pályát eredményez. Ekkor
bekövetkezik a Jinbe való átesés, és a bolygó fokozatosan
újra közeledni kezd a Naphoz. A rendszer igen érzékeny,
a kritikus távolság rendkívül finom hangolású. A Föld
ellipszis pályája, a szabályos körtıl alig eltérı.
29. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
29
Mindez kicsiben. Az alma képes Föld körüli pályára
állni, amikor 10 m magasan elválik az ágtól? Nem. De,
ha 100.000 km magasban kidobják az őrbe, ott már
pályára állhat. Abban a magasságban olymértékő a Földi
antienergia-tér intenzitásának csökkenése, hogy az
almáéval összhangban, kialakulhat a keringési kritikus
távolság. 10 méterre a Földtıl az alma erıtere elenyészı,
így a Föld Jin hatása az almát becsapódásra készteti.
Számomra továbbra is egyértelmő, hogy a végtelen
térrel nem történik az égvilágon semmi. Az abszolút
térben mindenütt az energiák és antienergiák Isteni
kiegyensúlyozottságát és tökéletes szinkronját érzékeljük.
Nincs tehát térelhajlás. A csillagok és a bolygók
mellett, azok antienergia erıterében a fény egyenes
terjedési iránya térül el – ha tetszik, hajlik el – és nem a
tér. Éppen ez a szembetőnı Einsteini tévedés lehetetleníti
el, mind a mai napig az általános relativitáselméletnek, a
kvantumfizikával való összehangolását.
Még egy gondolat: a belsıfülnek a Föld antienergia-
terére hangolt, igen kifinomult kvantum-mőködése lehet
– a nem létezı légnyomás ugyanis nem érzékelhetı.
Jin és Jang átesés, mint kvantumugrás
A Tizenegyedik lépésben tárgyalt Jin és Jang átesés
az élet fizika és érzelmi területein egyaránt fellelhetı.
Kicsiben és nagyban úgyszintén. Az elıbbiekben a Föld -
Nap viszonyban is ezen erık hatottak. Az elızı lépésben
a teremtés jelenleg is zajló, végeláthatatlan folyamatára
építettem fel a Jin és Jang átesés elméletét. Benkı László
kísérleti-fizika kutató egyik tanulmányában elméletem
tökéletes kvantumfizikai alátámasztására találtam. [23]
A következı szövegrész tıle származik. A Jin és
Jang átesés és a tudományos nézet között világos az
30. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
30
átfedés, egy különbséggel, én nem a térrıl beszélek,
hanem a tartalmáról, a teret kitöltı energiarendszerekrıl.
Néhol zárójelben beszúrom a saját meglátásomat:
„Ha a tér – tegyük fel – hosszabb ideje tartózkodik
valamelyik kvantumállapotában, annak folyamatosan
egyre sőrősödnie kell”. (Szerintem ez nem a térre, hanem
csakis egy energiarendszerre lehet igaz, méghozzá a Jin
állapotára) „Ez egyben azzal is jár, hogy benne az
energia is egyre több és több lesz. Ismeretes, hogy az
energia folyamatosan gerjeszti a teret. Ha ez a gerjesztés
meghalad egy meghatározott szintet, a tér egy magasabb
energiaszintre kerül.” (Valóban, ekkor következik be a
Jangba való energia-átesés.) „Igen ám, de ebbıl az
állapotból jól meghatározott felezési idı elteltével a tér
kvantumállapotának le kell bomlania. Ilyen esemény
viszont még ismereteink szerint sosem következett be.
Ennek az oka, hogy az említett felezési idırıl jelenleg
fogalmunk sincs. Egyes feltételezések szerint ez lehet
akár év-százmilliárdokban mérhetı is.” (Pontosan így
vélem én is, talán egyetlen eltéréssel, Jangba való átesést
láthatunk. Ez a szupernova robbanás.) Folytatom:
„Gondoljunk bele, milyen eseményekkel jár vagy
járhat egy ilyen kvantumugrás. Elsı sorban egy csomó
részecske egyszerően megszőnne létezni, ugyanis azt már
sejtjük, hogy a tér kvantumállapota meghatározza a
benne létezhetı részecskék létét. Azt is tökéletesen jól
ismerjük, hogy magasabb energiaszintre jutáskor a két
szint energiakülönbségével azonos energiát a térnek el
kell nyelnie, lebomláskor ugyanennyit kibocsátania kell.”
Újra a teret bizonygatja. Szerintem az üres, végtelen
tér, mint az események helyszíne, minden résztvevınek
egyformán üres és végtelen – abszolút tér. Energiát vagy
antienergiát kibocsátani, vagy elnyelni, a teret kitöltı
energiarendszerek képesek, és nem az abszolút tér.
31. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
31
Az ısrobbanás – a XX. század legnagyobb tévedése
A képen a mindenséget úgy ábrázolom, amilyennek,
szerintem az ısrobbanás folytán lennie kellene.
Az ábra nem pontos, mert a belsı ürességet nem lett
volna szabad feketével jeleznem, de így szemléletes. Ha
egy barackból készítünk egy ilyen metszetet, és a magot
kiemeljük, a belsı, üres térben is fogjuk látni a barack
belsı szerkezetét. Tehát, a mindenség ábráját ne mint
győrőt nézzük, hanem egy homogén gömbnek képzeljük.
Fejtegetésemben a Világegyetem életkorából indulok
ki. A számtalan becslés és számítás közül a 15 milliárd
32. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
32
évet választom. Honnan veszik ezt a számot? Állítólag, a
legtávolabb észlelt galaxis fénye ennyi idı alatt ér el a
Földre. A fehér egyenesen, ahol elhelyeztem a Földet,
vajon melyik irányból érzékelték azt a legtávolabbi
csillaghalmazt? Nem tudható, pedig nem lényegtelen.
Ugyanakkor kérdés, hogy érzékelték-e a Világmindenség
közepén tátongó gigantikus ürességet, ahonnan mind az
anyagi részecske, mind a sugárzás már régen kirepült?
Erre egyértelmően nem a válasz. Az Univerzumban
minden irányból abszolút homogén háttérsugárzást
észlelünk és homogén galaxis elıfordulást. A mérések
ellenére azt állítják, hogy a valamikori kiindulópontban
éppen, hogy jelenleg is a legerısebb a sugárzás. Miért is?
Mellızzük most az alaptévedést, hogy nem az
objektumok távolodnak egymástól, hanem a köztük lévı
tér tágul, és fogadjuk el, hogy kezdetben minden anyag
egy pontban volt összesőrítve. Tekintsünk el attól is,
hogy ennek az állításnak az ismert fizikai törvények
egyike sem ad alátámasztást, és nyilvánvalóan a józanész
is megkérdıjelezi. Továbbá azt se firtassuk, hogy ez az
ısanyag ugyan honnan volt? Gondolom a tér kapcsán
már nem akartak további kérdéseket, hogy az a végtelen
üresség mitıl lett – nos hát, mivel az semmi, tehát nem is
volt, gondolják, az anyag robbanásakor kezdett kitágulni.
Tehát, ez a misztikus ısanyag, állítólag 15 milliárd
évvel ezelıtt valamilyen érthetetlen erıtıl szétrobbant, és
azóta az egész rendszer folyamatosan tágul. Azonban ez
az idımeghatározás enyhén szólva is sántít. Azt állítják,
hogy a távolabbi galaxisok egyre fokozódó sebességét
lehet mérni. A Sombrero-galaxis például 4 millió km/h
sebességgel távolodik tılünk.
Komoly iram, ellenben a fény 1 milliárd, 80 millió
km/h sebességgel terjed.
33. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
33
Most a Világmindenség korát, a 15 milliárd év
tévességét szeretném igazolni. Ha valamirıl biztos tudni
lehet, hogy távolabb már nincsen semmi (?), és annak a
valaminek a fénye 15 milliárd év alatt ér el hozzánk, csak
akkor lehet az egész rendszerrıl azt állítani, hogy 15
milliárd éves, ha a Föld az egész rendszer mozdulatlan
közepe lenne, és az a legtávolabbi valami minimum a
fénysebesség kétszeresével jutott oda, ahol most van.
A testek nem haladnak fénysebességgel. Mivel meg
fogom kérdıjelezni, hogy a Világegyetem egyáltalán
tágul, és a távoli galaxisok gyorsulva távolodnak tılünk,
teljességgel lényegtelen, milyen távolodási sebességet
veszünk alapul. Számoljunk a Sombrero-galaxis 4 millió
km/óra sebességével. Nézzük, ha a legtávolabbi galaxis 4
millió km-t tett meg óránként (állandó sebességgel), a 15
milliárd fényév távolságot mennyi idı alatt tette meg:
Egy fényév az a távolság, amit a fény tesz meg egy
év alatt – kb. 9,4 billió (9.400.000.000.000) km!
Ez azt jelenti, hogy a fény 15 milliárd év alatt:
142.000.000.000.000.000.000.000 km-t tesz meg.
Évi 8760 óra x 4 millió km = 35.040.000.000 km/év,
sebességgel hány év kell a 142 és 21 nulla távolságnak?
4.052.511.415.525, vagyis 4 billió, 52,5 milliárd év!
De még ez a 270 szer nagyobb szám sem lehet a
Világegyetem életkora, hisz a Föld nincs a középpontban.
Egy újabb hajmeresztı kérdés: az eredeti 15 milliárd
év kinek az ideje? A Földi atomóráé, vagy a fényé? Mert
az általános relativitás elve szerint ez sem mindegy. Egy
rendszer minden résztvevıjének állítólag külön ideje van.
Azt is leszögezték, hogy ha valami megközelíti a fény
sebességét, a saját ideje lassabban telik. A fény számára
tehát áll az idı? Akkor pedig az Einsteini ikerparadoxon
számításai szerint, amíg a fény megteszi a 142 és 21 nulla
km távolságot, a Földön végtelen idı telik? Nonszensz!
34. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
34
Az ikerparadoxon tévképzete
Úgy tőnik, nagyon kedvelt eljárás egy ellentmondást
kész tényként bevezetni a köztudatba. Ilyen a korábban
említett ikerparadoxon is.
Fontos visszatérnem a témához, az alapos cáfolat
kedvéért. Nézetem szerint, ugyanis rendkívül fontos a
hivatalos tudományos nézetek ferdítéseinek leleplezése.
Már volt részünk az elıbb némi matematikában, és
ez a rész is megkíván egy kis enyhe agytornát, de tovább
is remélem, nem bánja a kedves Olvasó, hogy mellızöm
az egyenleteket. Hét éve kezdıdött az elméleti fizika
iránti érdeklıdésem. Azóta kitartóan boldogulok a képlet-
és egyenletcsapdák nélkül is. Nem kell az ı eszközeikkel
harcba szállni. Szélmalomharcban csak nevetséges
végzet várna ránk, de ha józanul elkezdjük tisztán látni a
torzításokat, tisztán értjük majd az Isteni mővet is. Hála
az éber józanságnak és a kvantumfizikának.
Az ikerparadoxon tehát még tartogat meglepetéseket.
A térrel kapcsolatban nagyjából mindent tisztáztunk.
Nézetem szerint ki lehet jelenteni, hogy a tér végtelen és
önmagának nincs szerkezete, sem állaga – a tér abszolút.
A gravitáció ugyan csak közvetett módon fog végül
hozzákapcsolódni az ikerparadoxonhoz, de mégis helyes
újra megfogalmazni, mit érthetünk gravitáción: legyen az
mikrorészecske, vagy kozmikus objektum – mindent az
impulzív gravitáció vesz körül, azaz egy antienergia
erıtér, amelyben a kvantum-energia fluktuáció tömeg-
egyenértéke azonos az őrobjektumok tömegével.
Az idı fogalmát azonban még nem tisztáztuk minden
körülményre való tekintettel. Például, kapcsolatát a fény
állandó sebességével, illetve kettejük összefüggését a
Galilei-féle sebesség-összeadási elv figyelembevételével.
200 éve, éppen Galilei révén tudunk arról, hogy
35. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
35
minden relatív. (Csak halkan jegyzem meg, szerintem
helyesebb lett volna megmaradni e tisztán érthetı nézetek
mellett.) Mit is bizonyított Galilei relativitáselméletében?
Azt, hogy az egymáshoz képest egyenletesen mozgó
rendszerek sebessége összegzıdik. Egy mindennapi
példával illusztráltam is ezt a kérdést, a következı rajzon.
Ha két jármő egymással szemben halad egyenletes
sebességgel, mindkét autóban ülık a másik sebességét a
sajátéval megnövelve fogja érzékelni. 100+50 km/h lesz
a relatív sebességük. Galilei a rendszertıl független
abszolút idımérést alkalmazott – helyesen – ebbıl arra
következtetve, hogy a fény sebessége is relatív.
Igyekszem igazolni, hogy a fénysebesség kapcsán is
igaza volt. De elıbb még mindig az idı legyen a téma.
Korábban az olyan abszolút idı létezését cáfoltam, ami
események nélkül is múlna. De annak az idınek a
létezését is cáfolnom kell, ami az elemzı elme jelenléte
nélkül egyáltalán létezhet. Az idı fogalmának egy
esemény mellérendeléséhez elengedhetetlenül szükség
van az elemzı elmére is! Még a biológiai óra esetében is
igaz mindez. Az állat és a növény precíz idıegységei
csak akkor kerülnek be az emberi idı fogalomkörébe, ha
beemeljük ıket egy emberi viszonyítási rendszerbe. Így a
biológiai óra az emberi idıetalon által kap értelmet.
Fontos tehát az emberi tudat számára egy abszolút
idı, mint etalon-mértékegység megfogalmazása:
A tengerszinten behangolt, nyugalmi állapotban lévı
atomóra, atomszerkezeti rezgésébıl adódó kvantum-
egységei tekinthetık az abszolút idı etalonnak.
Egy rendszer értelmezésekor csak az ember számára
jelenik meg az idı fogalma. Kijelenthetjük, hogy abban a
koordinátarendszerben, ahol az idıdimenzió is szerepel,
ott figyelembe kell venni az emberi tudatot, és az általa
meghatározott Földi abszolút idıt, mint etalont.
36. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
36
Einstein spekulatív egyenletei alapján ragaszkodnak
ahhoz, hogy egy koordinátarendszer sajátidejének telési
üteme a koordinátarendszer sebességétıl függ.
Például egy feltételezett, fénysebességet megközelítı
őrrepülı fedélzetén olymértékben lelassul az idı múlása,
hogy az ikrek egyikének 4 éves száguldása alatt a Földön
a testvére 27 évet öregszik. 6 évnek már 200 földi év
felel meg, 8 évnek 1500 év, 12 évnek 81000 év. Amíg az
őrhajós 15 évet öregszik, a Földön 2 millió év múlik el!
Miért nevezem spekulatívnak az ilyen számításokat?
Az alábbi példa alapján világossá válik a torzítás:
A sárgaszínő 1. kocsi 50 km/h sebességgel halad A-
ból B-be, ami 100 km. Ugyanez a 100 km vár a piros, 2.
kocsi vezetıjére is, de az ı jármőve fürgébb, ı képes
tartani a folyamatos 100 km/h sebességet. Mindketten
délelıtt 9-kor indulnak. A számok egyszerőek, nem
kérdés, hogy az 1. kocsi csak 2 óra alatt teszi meg a távot,
és azt sem nehéz kiszámítani, hogy a 2. kocsi délelıtt 10-
re már el is érkezik A-ba. Mindkét sofır tudja, hogy
egymáshoz képest 150 km/h sebességgel haladnak és egy
pillanatra érezni is fogják ezt a tempót, amikor egymás
mellett elsuhannak. De megjelenik-e ez a sebesség bárhol
a kettejük egységes rendszerében, avagy külön-külön?
37. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
37
Az összegzett sebesség a valóságban sehol, senki
számára nem jelenik meg. Számolni ugyan lehet vele, s
így könnyen meg tudjuk állapítani, a két autó mikor fog
egymás mellé érni. Mert mit is jelent, egymás mellé érni?
Az 1. kocsi a maga 50-es cammogásával elindul A-
ból B felé, ahonnan a 2. kocsi száguld felé 100-al.
Amikor egymás mellett vannak, ketten biztos végigjártak
100 kilométert. A 2. kocsi nyilván kétszer akkora távot
teljesített, mint a fele olyan gyors 1. kocsi. De mennyit?
Ennél a számításnál hasznos az összegzett sebesség.
Ha egyetlen jármő haladna 150 km/h sebességgel, hány
perc alatt végezne a 100 kilométerrel? 40 perc alatt.
A számítás kedvéért elképzeltem egy 3. kocsit, ami
150-es tempóval halad, de a számítás után visszatérek az
eredeti két autóhoz, amiknek az állandó tempóját mitsem
befolyásolta az én eszmefuttatásom. Ezek után már meg
tudom határozni, hogy pontosan hol találkoznak a térben,
33,33 és 66,66 km megtétele után, 40 perc elteltével.
És az befolyásol-e bármit is, hogy kettejük sebessége
között igen nagy a különbség? Változik-e az út hossza,
vagy bármi az idıetalonban. Semmi nem változik! Az út
mindkét kocsi számára marad 100 km, mindkettıjüknek
egyszerre jön el 10 óra, és a 11 is.
Egy dolog változik, az idı minısége! Kétszer annyi
ideig zötykölıdni egy Trabantban 100 kilométeren, igen
gyötrelmes 2 órát jelent, szemben a gyors Mercedes
utasával, aki 1 óra kényelmes suhanás után a másik 1 órát
egy vendéglı teraszán tölti. Ennyi az egész, ami történt!
Még valami. Megesik-e bárminemő katasztrófa azok
után, hogy 20 percet egymásnak háttal tesznek meg?
Semmi. A sebességük egymáshoz képest most is 150
km/h lesz, csak most a távolság nem csökken, hanem nı.
Azzal érvelnek, hogy ez a tapasztalati tény felborul,
ha a jármő mondjuk 100.000 km/s sebességgel közeledik
38. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
38
egy csillag felé, aminek a fénye állandó fénysebességgel
terjed a jármő irányába is. Einstein nyomán úgy érvelnek,
hogy itt nem lehet a sebességeket összegezni, mert a fény
sebessége állandó. Ma még erre sincs bizonyítékunk, a
spekulatív egyenleteken kívül, de nem is ez a lényeg.
Nem is kell összegeznünk a fénysebességet. A 400.000
km/s sem jelenik meg sehol a rendszerben, mint valós
sebesség. Számításokat miért ne végezhetnénk vele. Az
még sem az abszolút teret nem torzítaná el, sem az
abszolút idıetalont nem befolyásolná.
*
„Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez az elmélet nem
spekulatív meggondolásokból származik, felfedezését az
a törekvés segítette elı, amely a fizikai elméletet az
észlelt tényekhez akarja a lehetıséghez képest alkalmazni.”
– ez Einstein érvelése.
*
Szerintem mégis spekuláció. Addig csőrte csavarta
az egyenleteket, amíg azt eredményezték, amit ı észlelni
vélt, vagy szeretett volna. Ennek ékes bizonyítéka az álló
Univerzum képéhez való ragaszkodás, és az egyenletek
hozzá igazítása. Einstein korában a világot statikusnak
vélték. Számításai megdöbbentették a kutató fizikusokat,
és ı maga is meglepetten állapította meg, hogy a térben
táguló és/vagy összehúzódó folyamatok zajlanak. Ezt
nem tartotta összeegyeztethetınek a hagyományos
nézetekkel, és bevezette a kozmológiai állandót, hogy azt
az eredményt kapja, amit elvárnia illett – statikus képet.
Erre jött Alexander Friedmann, és rámutatott, hogy
ez a beavatkozás instabil megoldást eredményez, sokkal
stabilabb a rendszer, ha a térben tágulhatnak és/vagy
összehúzódhatnak a folyamatok. Az aláhúzott részt én
manipuláltam. A felhasznált tanulmány így fogalmaz: a
tér vagy tágul, vagy összehúzódik. Megint a tér? [24]
39. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
39
A Hubble-állandó – az Isteni megértés fékje
Szerintem, az abszolút térben az egyensúly akkor
stabil, ha egyszerre hatnak az anyagteremtı folyamatok,
és a visszarendezı események is, mint egyenlı értékő
alkotórészei az Isteni teremtés végtelen mővének.
Végezetül még ismertetek néhány bizonyítékot a
térgörbület vagy -elhajlás, és az ısrobbanás cáfolatára.
Amikor az észlelések igazolták, hogy a gigantikus
őrobjektumok mellett a fény terjedési iránya elhajlik,
Einstein ezt egyértelmően a tér görbületének vélte. Ma
már tudjuk, hogy a gravitáció, vagyis az objektum körüli
antienergia erıtér téríti el a fényt, és nyilván nem a teret.
Azt is tudjuk, hogy ez az erıtér eltorzítja a fény
elektromágneses színképét. Ez a torzulás a színkép
vonalainak eltolódását jelenti. Elsıként Edwin Hubble
amerikai csillagász kezdett számításokat végezni és –
szerintem téves – következtetéseket levonni a galaxisok
fényének vöröseltolódását felhasználva.
A vöröseltolódás mellet, kisebb százalékban ugyan,
de a csillagok fényének kékeltolódása is megfigyelhetı.
Hubble-lal az élen, ezt a jelenséget a Doppler-hatással
magyarázzák, és a galaxisok többségének nagy sebességő
távolodását vélik igazolódni, s ez, szerintük alátámasztja
a táguló Világegyetem képét. De mi is a Doppler-hatás?
A Doppler-hatással találkozhatunk, amikor például
elhalad mellettünk egy száguldó és szirénázó mentıautó.
Észlelésünket módosítja a hangforrás iránya és a
sebessége: a közeledı hangot az eredetinél magasabbnak,
a távolodót mélyebbnek halljuk. Közeledve torlódnak a
hang hullámfázisai, távolodva megnyúlnak. Állítólag
csillagászati sebességeknél ez a jelenség a fényre is igaz.
A távolodó csillag fényének frekvenciasávja a vörös
felé tolódik, míg a közeledıé kékes eltolódású – állítólag.
40. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
40
Mi is történik a hanggal? Az elıbbi rajzos autós
példához visszatérve, ott csak viszonylagosan adódtak
össze a sebességek, a valóságban a két autó különálló
rendszert alkotott, egymást nem befolyásolták, és a külsı
megfigyelıt még kevésbé. A szirénázó autó esetében már
az autó és a hangforrás egy rendszert képez, és két eltérı
sebességet kell figyelembe vennünk. Ráadásul van külsı
szemlélı, akinek a füle, és a mőszere egyaránt jelzi a
hanghullámok torlódását, közeledéskor, és fordítva. Itt
bizony a két sebesség, a kocsié s a rajta gerjesztett hangé
kölcsönhatásban vannak egymással.
Hogyan történhet ugyanez a fénnyel, ha egyszer azt
állítják, hogy a fény sebességét semmi nem befolyásolja?
Természetesen a fénynél hétköznapi sebességekkel nem
bizonyítható a Doppler-hatás. Figyelembe véve a színkép
gravitációs eltolódásának lehetıségét, a fénynél nem kell
Doppler-hatást feltételezni. Ha mégis kiderül, hogy egy
csillag sebessége befolyásolja fényének hullámhosszát,
azonnal megdılt a fénysebesség abszolútuma.
A színképeltérés új anyagok felfedezését is jelentheti
a csillagokban, erre inkább eltolják a frekvenciatengelyen
a sávokat, hogy ismert anyagot kapjanak. Nem érdekes?
Hubble-nak van még egy fondorlata, a H0-állandó.
1998-ban az Arizona Egyetemen, egy kvazár (erıs
rádiósugárzást kibocsátó csillag) fényelhajlását elemezve
a Hubble-állandó alsó határa alatti értékét számolták ki.
Ezután a CSIRO Australia Telescope munkatársai a H0
állandóra szintén 20%-kal alacsonyabb értéket kaptak. [25]
A Hubble féle tágulási állandó (H0) – ez a szám
erılteti az egyenletekbe az egyetemes gyorsuló tágulást –
kritikus alsó határa 50 km/sec/megaparsec. Kevéssel ez
alatt a tágulás olyan lassú, hogy a világegyetem nem
születhetett nagy erejő robbanásban. Ez nyert bizonyítást,
a kozmológiában mégsem indult el forradalom! Miért is?
41. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
41
…
Azonnali kölcsönhatás Istennel
A kvantumfizika a spirituális elmét puhatolja
A Vízöntı kor tudománya a parajelenségeket ki fogja
emelni az áltudományok kategóriájából. A kvantumfizika
XX. századi megjelenésével számos Nobel-díjas fizikus
vélt felismerni szoros kapcsolatot a megmagyarázhatatlan
kvantumfizikai jelenségek és az emberi tudat között.
„Az 1973. évi fizikai Nobel-díjas Brian D. Josephson
professzor szerint a biológiai rendszerek mőködése
hatékonyabb elvekre épül, mint amelyeket a tudományos
eljárásokban figyelembe szokás venni, és valószínő, hogy
az élı szervezetek képesek hasznosítani a telepátia és
pszichokinézis képességeit is, mivel ezek a képességek
nem ellenkeznek a kvantumfizika lehetıségeivel” – az
idézet Héjjas István: „A kvantumfizika alátámaszthatja a
parajelenségeket?” címő tanulmányából származik. [32]
Az 1930-as években Carl Gustav Jung és Wolfgang
Pauli együttmőködése során felmerült, hogy a Jung féle
szinkronicitás és a kvantumfizika azonnali kölcsönhatása
azonos dimenzióban történhet.
A kvantumfizika két jelensége a tudat és az anyag
közötti viszonyra irányítja a tudományos világ figyelmét:
ez az EPR paradoxon és a hullámfüggvény összeomlása.
Röviden, és hétköznapi nyelven, mirıl is van szó:
Einstein, Podolszky és Rosen neveibıl ered az EPR
rövidítés. A három tudós 1935-ben közösen publikált egy
cikket, melynek alapja Einstein felvetése, hogy tudniillik
szerinte az elméleti kvantumfizika téves, mert nem fér
42. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
42
össze a józanésszel. – „Az EPR jelenségben egy kvantum
objektum részekre szakad, azután a részek mőszeres
méréssel külön-külön megfigyelhetık, azt találjuk, hogy
a viselkedésük összehangolt, bár közöttük nem létezik
olyan fizikai kapcsolat, amely alkalmas információk
átvitelére.” – Ez az EPR paradoxon, Héjjas szavaival.
Einstein ezzel a kvantumfizika tökéletlenségét akarta
igazolni, hiszen az azonnali kölcsönhatás nem tiszteli az
általa kidolgozott relativitáselmélet állítását, mely szerint
a fénysebességnél gyorsabb (pláne azonnali) hatás nincs.
A tudósok állásfoglalása a témában igen megosztott
volt. Egyesek szerint az azonnali kölcsönhatás csakis
mikro-közegben képzelhetı el, az emberléptékő makro-
világban ezek a jelenségek kiegyenlítıdnek, ezért nem
érzékelhetık. Ezzel szemben David Bohm, [33] szélsıséges
közegben, például alacsony hımérsékleten, a makro-
mérető objektumok között is lehetségesnek vélte a nem
helyi, azonnali kapcsolat megvalósulását.
Brian D. Josephsonnak [34] az a véleménye, hogy az
élı szervezet is elég extrém környezet ahhoz, hogy képes
legyen az azonnali, nem lokális hatások felerısítésére.
Ez a gondolatátvitel tudományos igazolásának alapja.
Héjjas István: „Az EPR jelenség ellenırzésére
alkalmas kísérlet elméleti lehetıségét John S. Bell [35], a
Genfi CERN laboratórium munkatársa publikálta 1964-
ben. De a technikai nehézségek miatt ilyen kísérletekre
csak az utóbbi években – a XX század végén – került sor.
A kísérleteket az Innsbrucki Mőszaki Egyetemen
elektronokkal, a Genfi Egyetemen fotonokkal végezték.
Az utóbbi kísérleteknél a Genfi tó alatt húzódó fény-
kábeleken 20-25 km távolságra küldtek el egymástól
foton párokat, és azt tapasztalták, hogy ha az egyik foton
polarizációs állapotát befolyásolják, hasonló változás a
másik fotonnál is fellép. A mérések alapján az látszott
43. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
43
beigazolódni, hogy a kölcsönhatás sebessége legalább a
fénysebesség 10 milliószorosa!” – Einstein feltételezése
újra tévesnek bizonyult. Az EPR már nem paradoxon!
„Ha felléphet nem lokális kapcsolat makromérető
tárgyak között, akkor esetleg létezhet kölcsönhatási
hálózat az univerzum összes objektuma között, beleértve
az emberi tudatot, mely ugyancsak az univerzumnak
része. Ezzel kapcsolatban Grinberg-Zylberbaum [36]
érdekes kísérletsorozatot publikált. Ennek során egy
kísérleti személy EEG jelében fényingerrel kiváltott
jelösszetevıket idéztek elı, és ugyanez a jelösszetevı
egyidejőleg megjelent egy másik személy EEG jelében
is, mikor a két személy meditációban kölcsönösen
egymásra koncentrált.” – Héjjas István
A hullámfüggvény összeomlás még bonyolultabb
kérdésének tisztázásakor is Héjjas István tanulmánya lesz
a segítségünkre. Az anyagot alkotó részecskének kettıs
természete van: „ (…) az atomok egyik építıeleme, az
atommag körül keringı elektron, például, az atommag
vonzásából kiszakadva, pontszerő részecskeként jelenik
meg, amikor a repülési pályájának végén valahová
becsapódik, utazásakor azonban hullámként viselkedik”.
A folytatás elıtt fontos az interferencia fogalmának
tisztázása: a hullámmozgás kölcsönhatását jelenti, azt a
jelenséget, melyben az összetalálkozó hullámok erısítik,
vagy gyengítik, illetve teljesen kiolthatják egymást.
„Részecskék interferenciája értelmezhetı úgy is,
hogy amíg a becsapódás, vagyis a részecske ’észlelése’
meg nem történik, addig a részecske helyett csupán egy
’nem materializálódott’ hullám, ún. anyaghullám vagy
valószínőségi hullám létezik. A becsapódáskor viszont ez
a hullám eltőnik, és helyette megjelenik egy valóságos
részecske. Ezt az eseményt szokták a hullámfüggvény
összeomlásának nevezni. (…) Niels Bohr [37] és Werner
44. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
44
Heisenberg [38] által kidolgozott koppenhágai
értelmezése azt feltételezi, hogy a hullámfüggvény
összeomlása a tudatos megfigyelés hatására következik
be. Niels Bohr szerint ezért nem is lehetünk képesek a
kvantumelméletet teljesen megérteni, ha nem vesszük
figyelembe az emberi tudat mőködését.”
Roger Penrose [39] az agysejtek hullámfüggvényének
kollektív összeomlásának tulajdonítja a felmerülı kreatív
gondolatokat. Amit Goswami [40] véleménye szerint
nemcsak az agyban jöhet létre összeomlásra alkalmas
együttes hullámfüggvény, hanem bárhol és bármikor, és
ez, az ún. szuperponált állapot mindig a tudatos
megfigyelésnek tulajdoníthatóan omlik össze, ily módon
hozva létre a tapasztalható valóságot.
Fred Alan Wolf [41] amerikai fizikus még tovább
megy. Gondolataihoz nagyszerően hozzáilleszthetı egy
évekkel korábban félretett, elsı könyvembıl kihagyott
érvelésem. Mielıtt továbblépünk, összefoglalom a
részecske kettıs (hullám - anyag) természetébıl eredı
összeomlást:
– a sokak által igen vitatott koppenhágai modell szerint
egy részecske, amíg nem kerül kapcsolatba a tudatos
megfigyelıvel, szuperponált hullámállapotban van, ekkor
a helyzetét egy összetett állapot-hullámfüggvény
jellemzi. A függvény a részecske megnyilvánulási
lehetıségeinek választékát fejezi ki. Amikor pedig a
részecske megfigyelése megtörténik, a hullámfüggvény
összeomlik, és helyette megjelenik egy reálisan
tapasztalható részecske.
Wolf szerint a részecske szuperponált helyzetében
tudati hatásra nem változik semmi. A hullámfüggvény a
megfigyeléskor nem omlik össze, hanem a lehetıségek
teljes választéka párhuzamosan létezik, és a megfigyelı a
legvalószínőbb állapotot tapasztalja valóságosnak.
45. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
45
Héjjas István tanulmánya alapján „Wolf lehetségesnek
tartja, hogy különösen érzékeny személyek a kevésbé
valószínő állapotokat is észlelhetik. Ilyen tapasztalás
lehet például az auralátás. Wolf elmélete azt is jelenti,
hogy végtelen sok párhuzamos valóság létezik egyszerre,
és a tudatunk választja ki ezekbıl a számunkra
legvalószínőbb lehetıségek szuperpozícióját, azt,
amelyet valóságként elfogadunk. Ez lehet az oka annak
is, hogy ugyanazt a szituációt az egyik ember
boldogságnak, míg egy másik szenvedésnek érzi.”
A kvantumfizika további különös jelensége az idı
irányának megfordulása a hullámfüggvényben. Wolf
szerint „ez azt jelentheti, hogy mikrofizikai szinten, –
rövid idıtartományon belül – állandó kommunikáció
zajlik múlt és jövı között. Ezt alátámasztja, hogy a
Heisenberg-féle ’határozatlansági reláció’ szerint az
alacsony energiaszintő, igen gyors részecske-kölcsönha-
tásokban az idıbizonytalanság olyan mértékő lehet, hogy
az ’elıbb’ és a ’késıbb’ fogalmakat sem lehet
megkülönböztetni. Ezért a részecskefizikai kísérletekben
az is elıfordul, hogy bizonyos többlépéses kölcsönhatási
sorozatok eredménye csak úgy magyarázható, ha
feltesszük, hogy egyes részecskék korábban léptek
kölcsönhatásba, mint amikor keletkeztek. (???)
Ha ez lehetséges, az sem zárható ki, hogy az idıbeli
kommunikáció makrofizikai szinten is mőködhet, és
emiatt tudattalan szinten üzeneteket kaphatunk a múltból
és a jövıbıl, és mi is küldünk ezek felé öntudatlan
üzeneteket.” – A kvantumfizika Isten dimenzióját és a
spirituális elmét puhatolja, a tudósok mégis ragaszkodnak
materiális megközelítésükhöz. Szerintük a tér és az idı
csakis a sebesség fokozásával hidalható át – a Vízöntı
kor tudománya remélhetıleg határozottabb lépéseket is
tesz a tökéletes, teremtı intelligens energia, Isten felé …
46. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
46
– Ajánlom figyelmébe „A Vízöntı Isten-ember” folytatását,
illetve a „TUBA féle idıkivetülés” címő kétrészes tanulmányt.
Hivatkozások
[22] – Niels Bohr (1885- 1962) Nobel-díjas dán fizikus;
területe az atom-szerkezet és a kvantummechanika
[23] – Benkı László (1934-) kutató – • Benkı László,
2000. 08. 10. Budapest – „A gravitációról” – Jómagam
Számítástechnikai Bt. – Hozzáférés: http://www.jomaga
m.hu/tudomany/fizika/benko/index.htm [olv: 2008. 03. 9.]
• Benkı László, 2008. április 18. „Gondolataim a
mozgásokról” – Enternet 2001 Kft, Budapest – Hozzáférés:
http://w3.enternet.hu/fizika/ [olvasva: 2008. 03. 11.]
[24] – A Magyar Tudományos Akadémia Folyóirata –
XLVIII. kötet, 2003/10. – „A világegyetem fejlıdése” –
Akaprint Kft. Budapest – Hozzáférés: http://www.ma
tud. iif.hu/2003-10.pdf [olvasva: 2008. 07. 19.]
[25] – Az AKG Csillagászati Szakkörének kozmológia
részlege, Kozmológia Cosmo supernova online, Budapest
– „Veszélyben az İsrobbanás elmélete!” – Hozzáférés:
http://cosmo.supernova.hu/osrobb.htm [olv: 2008. 07. 21.]
…
[32] – Pointernet-DB Kft. http://www.pointernet.pds.hu –
Héjjas István 2006. 02. „A kvantumfizika alátámaszthatja
a parajelenségeket?” – Hozzáférés: http://www.pointernet.
pds.hu/ujsagok/evilag/2006-ev/02/200702201521251670
00000304.html [olvasva: 2008. 09. 24.]
[33] – David Bohm – (1917-1994) brit kvantumfizikus és
tudományos filozófus. Szerinte a részecskék azért tudnak
kommunikálni egymással, függetlenül a helyzetüktıl,
mert az a nézet, hogy külön állnak egymástól, illúzió.
47. A Vízöntı kor tudománya bizonyítja a teremtı Istent – részlet „A Vízöntı Isten-ember” címő könyvbıl
47
[34] – Brian David Josephson (Cardiff, 1940-) brit fizikus,
Nobel-díj, 1973. – A szupravezetı anyagokat elválasztó
szigetelırétegen létrejövı jelenségeket tanulmányozva
felfedezte a szupravezetı anyagok alagúteffektusát.
[35] – John Stewart Bell (1928 - 1990) ír fizikus. Nevéhez
főzıdik a Bell-egyenlıtlenség elmélete.
[36] – Jacobo Grinberg-Zylberbaum – Mexikói Egyetem
neurofiziológusa. Kísérlete után kijelentette, hogy a
modern tudomány eszközeivel sikerült igazolniuk a tudat
egységességének képzetét.
[37] – Niels Bohr (1885 - 1962) dán fizikus, atomszerkezet
és kvantummechanika területén dolgozott. Atomi sugárzás
vizsgálatáért 1922-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
[38] – Werner Heisenberg (1901-1976) Nobel-díjas
német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapítója.
Nevéhez kötıdik a határozatlansági reláció elve. İ
vezette a náci Németország nukleárisenergia-programját.
[39] – Roger Penrose (1931-) Angol matematikus és
elméleti fizikus, de a kozmológia területén is alkotott.
[40] – Amit Goswami. Indiai elméleti kvantum fizikus.
Szerinte a valóság és a megfigyelı közötti kapcsolatot
feltáró kvantumfizika tökéletesen egybecsengenek az ısi
védanta és más spirituális tanítások tételeivel, állításaival.
[41] – Dr. Fred Alan Wolf (1934-) Amerikai fizikus, író,
elıadó, az elméleti fizika doktora. Kutatási területe a
kvantumfizika és tudat kapcsolata.