2. Egyszer volt, hol nem volt…. Még az Óperenciás tengeren, és az üveghegyen is túl…..
3. Mi is a mese? Mindenekelőtt, népi szájhagyomány. Népszokások és hétköznapok formálták, és szájról szájra terjedt. Sajátossága, hogy teljesen képzeletbeli világot idéz meg. Olyan tudást közvetítenek, amely segíti a kultúrába való belenevelődést, a nyelvelsajátítást, a szocializációt, valamint az identitást is meghatározza.
9. A naponta jelentkező, kezdetben a tévébemondók által felolvasott esti meséket lassan felváltották apró bábjelenetekkel. 1961-ben havonta egy-egy félórában jelentkezett a MI ÚJSÁG A FUTRINKA UTCÁBAN című bábsorozat, ezt követte a MAZSOLA, szintén bábsorozat, több folytatásban. Ki ne emlékezne, a televízióban is megjelent a ’60-as, ‘70-es években megjelent Tévé-macira, vagy a Cicavízió monoszkópjára. Televízió megjelenése
10. A bábfilmek után következtek a rajz-, majd papírkivágásos mesesorozatok: KUKORI ÉS KOTKODA, FRAKK stb. Futrinka utca Mazsola
11. A közszolgálati televízió népszerű mesefilmjei voltak még: Mikrobi Dr. Bubó Vackor Vizipók-csodapók Pom-pom meséi Vuk Mirr Murr a kandúr Mekk-mester Süsü a sárkány
12. A mai rohanó világban egyre több az olyan szülő, akinek nincs ideje gyermekével foglalkozni. Rossz szokást alakítottak ki a családok azzal, hogy a gyereket a tévé elé ültetik, mondva így legalább csöndben van. Ez a legkézenfekvőbb, legolcsóbb ,,bébicsősz", ami mindig rendelkezésre áll. Megfigyelések szerint a mai gyermekek ingerküszöbe egyre magasabb. A kezdetben elborzasztó jelenetek idővel beépülnek a mindennapokba és az érzelmekre már nem hat. A gyermek az alapértékeket a médiából veszi át, és a hiányos erkölcsi értékek miatt semmit nem képes azokból visszautasítani, teljesen befogadóvá válik a rosszra. Az élményeivel magára maradt gyermekek rabjai lesznek a médiának, abból táplálkoznak, azon nőnek fel. A média hatása a gyermekekre
13.
14.
15.
16.
17.
18. A mese szerepe a gyermeki személyiségfejlődésben Fontos-e a mesehallgatás a kisgyermekeknek? Igen, de nem mindegy, hogy milyen formában kapja meg a gyermek a mesét. Azok a gyermekek, akiknek sokszor olvastak otthon, hamar megértik, hogy a nyomtatott szöveg jelentést hordoz, és viszonylag könnyen tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek. A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyértelművé teszik, hogy a kisgyermek szellemi, mentális, érzelmi fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a mese hallgatásának a képi szimbolikus világ kialakulásához és további fejlődéséhez.
19. A mese gyógyító hatása Napjainkban egyre több statisztikai adat igazolja, hogy a szomatikus megbetegedések pszichés alapra épülnek. Ilyenek: a szív és érrendszeri betegségek, a keringési rendellenességek, a daganatos betegségek. A megküzdési stratégiákat nélkülöző fiatalok feszültségcsökkentésért gyakran nyúlnak olyan szerekhez (cigaretta, alkohol, drog), melyek destruktívan hatnak rájuk. A betegség gyógyítása – a lelki teher mellett – anyagi nehézséget is jelent, úgy az adott személynek, mint a társadalomnak. A társadalom birtokában van egy protektív faktor, mely alkalmazása ingyenes, bárki által használható és csodákra képes. Ez a MESE. A pedagógusok, egészségtan tanárok, mentálhigiénikusok, pszichológusok sokat tehetnek azért, hogy a gyakorló és leendő szülők megismerkedjenek a mesékkel, a mesélés jelentőségével. Mind több gyermekekkel foglalkozó szakember fogalmazza meg, hogy a gyerekirodalom az egészségfejlesztés eszköze lehet.
20.
Notes de l'éditeur
Úgy tűnik, a mesék eredetét illetően sötétben tapogatózunk. A témában az etnológusok és történészek számos elméletet kidolgoztak. Egyes kutatók szerint a mesék a nagy indo-európai mítoszok eltorzult változatai. Mások úgy gondolják, a különböző mesék különböző területeken jöttek létre, és a helyi kultúra fejlettségére jellemző kifejezési formákat képviselik. Megint mások a totemikus rítusok és primitív beavatási szertartások tartozékainak tartják őket. Bármi legyen is az igazság, kétségtelen, hogy a mesék elképesztő mennyiségű gyűjtőmunka eredményeként jutottak el az olvasóhoz, Ők mindannyian fáradhatatlanul járták hazájukat, hogy összegyűjtsék és összeírják a népmeséket és különböző változataikat (a Hamupipőkének 163 változata létezik világszerte!).
Tündérmese: Csodálatos események történnek, rendkívüli tulajdonságokkal felruházott lények szerepelnek Tréfás mese: Az emberi butaságot teszi nevetségessé, sok benne a szándékos lódítás Tanmese-állatmese: A szereplők emberi tulajdonságokkal felruházott állatok, a mesék tanulságos formában bírálják az emberi hibákat Csalimese: Olyan, több válfajban ismeretes mese, amelynek elmondásával a mesélő azt akarja elérni, hogy hallgatói bosszankodjanak és a mesélésnek vége szakadjon. A mese nem várt módon, furcsa, érdekes fordulattal fejeződik be.
A kereskedelmi televíziók megjelenésével, a technika rohamos fejlődésével végül is a mai mesék már egy cseppet sem hasonlítanak a kezdetben létrejött mesékre, oly annyira nem, hogy nem is értem miért nevezzük meséknek.
Jutalmazott agresszió Ha a filmben az erőszak sikerre visz, és negatív következmény nélkül marad, akkor a gyermek pozitívnak ítéli ezt a viselkedésformát és az életben is alkalmazza. Ha a jófiúk „rosszalkodnak” és a filmben nem bűnhődnek, utánzásra késztetik a gyermeket. Ha a környezet visszaigazolja az erőszak helyességét és a film azt mutatja, hogy az áldozat a megérdemelt büntetését kapta - akkor az erőszak igazolása növeli az agresszív hatást.
Bruno Bettelheim osztrák származású amerikai pszichológus véleménye szerint a mese a lélekben lejátszódó folyamatokat képezi le. A gyermek általában több dologról szélsőséges módon gondolkodik, és ez a szélsőségesség ugyanúgy megfigyelhető a mesékben is. Nincsenek jelen átmenetek, egy szereplő vagy jó vagy rossz, vagy okos vagy buta, vagy szorgalmas vagy naplopó stb. A mese meghatározza, hogy a jó mitől lesz jó, és hogy a gonosz milyen tulajdonságok következtében lesz gonosz. Ez a leegyszerűsített gondolkozásmód könnyebb eligazodást nyújt a gyermekeknek a világban, így gyorsabban elsajátíthatóvá válik a mese lényege. Bettelheim szerint a mesék a leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal való szembenállásra bátorítanak és készítenek föl. Másképp fogalmazva, az embernek harcolnia kell a felemelkedése, előrébbjutása érdekében, mivel csak így nyerheti el a boldogságot, ami az egyik legfontosabb emberi cél. A nehézségek kikerülhetetlenek, ezért mindenkinek szembe kell néznie a mindennapokban megjelenő problémákkal és győzedelmeskedni kell felettük. Ezen belül a mese felvázolja az életben előforduló konfliktusok forrásait, így felkészíti a hallgatóságot, hogy milyen nehézségek bukkanhatnak fel egy ember életében. Ilyen például az egzisztenciális problémák lényegre törő, és egyértelmű tárgyalása, mellyel minden gyermek szembesül. Egzisztenciális problémaként van jelen az öregedés és a halál kérdése (vagyis az emberi sors határai, korlátai) és az ezektől való félelem. A mese segítséget nyújt a gyerekeknek abban, hogy miként fedezzék fel az identitásukat. A freudista analitikusok a mesék vizsgálataiból következtetnek arra, hogy a történetek hátterében elfojtott (tudattalan) elemek rejtőzhetnek el, melyek valamilyen viszonyt feltételeznek az álmokkal és az álmodozásokkal. Szerintük a mesék segítséget nyújtanak az elfojtott érzések felszínre kerülésében, a szereplőkkel való azonosulás folytán. C. G. Jung követői ebből kiindulva lényegesnek tartják, hogy a mesék szereplőiben és történéseiben megfigyelhetőek úgynevezett archetipusos elemek, modellek, melyekkel könnyen tud azonosulni a hallgató. (pl.: Az anya személye több részre bontható. Lehet szerető öregasszony, de lehet gonosz vasorrú bába is). Erikson úgy vélte, hogy a (mesei) tradíció folytonos újjászületését, alakulását az önazonosságtudat befolyásolja, amely tovább hat a szociális és személyközi (perszonális)identitás fejlődésére. „A mesei történetekben az individualizáció és a szocializáció, az identitás két aspektusa egymásba hullik: a csoport-hovatartozás érzése, a „lokális identitás” az énfogalom részeként reprezentálódik. A szociális identitás szoros kapcsolatban van az én többi részével: az önértékeléssel, egyediséggel, folyamatossággal és hatékonysággal jellemezhető személyes identitással” (Tancz, 2002) Carl Gustav Jung pszichológus, Eriksonnal szemben, azt állítja, hogy a személyiségfejlődést nem a (külső) környezet interakciói befolyásolják, hanem inkább az egyén személyiségében jelen lévő úgynevezett belső program. Jung elmélete egy zárt individuumot ábrázol, amely saját szabályai szerint formálódik, változik. Az emberben létrejövő (lelki) konfliktusok megoldása ezzel a belső vezetéssel (intuícióval) valósul meg, így az identitás és a lelki érettség kialakulása is. Véleménye szerint az élet célja, hogy az emberi individualizáció és az identitás kialakulásának folyamatában rátaláljunk igazi énünkre. (Vajda, 1999, 216-217) Ennek az első lépcsőfoka a mese, mely a gyermekkorban fejti ki leginkább hatását.
