1. Kozma Szilárd:
Hamvas Béla Harleqin c. esszéjének az alkímiai - metafizikai kritikája
A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen
félelemtelen. Nem fél sem az ellenségeitől, sem magától a Királytól, sem a
sorstól, sem az Ördögtől, sem a Haláltól!
Könnyű neki, mondogattam magamnak, miután a gyermekeim egészségét és
testi épségét, még hogyha öntudatlanul és önkéntelenül is de a „tudattalan
karmikus képseletével befolyásoló, tehát lényegében: azoknak az életét és halálát
az un. „lelki kezében” tartó! – édesanyját láttam, a szellem által többszörösen
megcsavartan. Miután tehát veszélyes-kótyagosan kellett lássam a gyermekeim
édesanyját, és az anyák tudattalan képzeletvilágának a kiskorú gyermekek életére
gyakorolt hatását ismerve - És persze: miután gyakorló asztrológusként az anyai
önkéntelen és tudattalan félelem-agresszióval találkoztam, MÁR
GEYÁLTALÁN NEM HITTEM ÉS NEM BÍZTAM A HAMVAS BÉLA
ARLEQINJE FÉLELEMTELENSÉGÉNEK A POZITÍV ÉRTÉKÉBEN.
Hiszen asztrológusként, de spirituális megfigyelő édesapaként is rengeteg
alaklmam nyilt, mind a negatív személyi ambícióval, mind az irraconális karma-
félelemmel telt női képzeletvilágának a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait
megfigyelni és sajnos: megtapasztalni.! De főképpen a két és fél hónapos Enikő
lányunk halálakor volt alkalmam attól egyenesen megrettenni! Ezért az én
szememben a Hamvas által ábrázolt Harleqin nem jó Bolond, hiszen nem egy
felelősségteljes szülő és ezért nem teljes személy. Neki nem kell féltenie a
gyermekeit a másik szülőnek a gyermekekbe becsapódó és azoknak az egészségét
és az életét veszélyeztető, vészes képzeleti csapongásainak az eredményétől.
Tehát nem kell félnie, az általa gondozott gyermekeknek a másik szülőtől érkező,
jobb esetben történő lebetegedésétől, rossz esetben: a vészes beleseti, sőt:
szélsőséges esetekben egyenesen a halálos veszélyeztetettségétől! (Lásd Enikő
halálának az igazi, spirituális okait!)
A misztikus amerikai szerelmétől hirtelen megzavarodott volt-feleségemnek az
első ámokfutása után tehát, kénytelen volt teljesen elhalványulni bennem a
Spirituális Bolond képzete, mivel, a gyermekeimet évekig nem tudhattam az
anyjuk ide – oda csapongó haragvásai miatt biztonságban. (Nem csak az Enikő
halála miatt, de a hétköznapi gyakorlati foglalkozásom által biztosított sors-
értelmezői tapasztalataimnak és megfigyeléseimnek köszönhetően ugyanis, nem
lehetek az a naiv személy, aki azt képzeli, hogy az orvostudomány valamiféle
garanciát is jelenthet ebből a szempontból. Hiszen Enikő is, egy tudományosan
„lelkes”, de naiv védőoltás- halmozás következtében halt meg gyakorlatilag. A
katasztrófa spirituális okait éppen a Bolondról szóló regényen második könyve
végén írtam le, amit a megfelelő anyagi alap nélkül nem tudok megjelentetni.)

2. Vagyis, mert nem tudhattam őket védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és
képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális hatásaitól.
És mi tagadás: az Emő második ámokfutása és végleges családrombolása után,
azért is elakadt hirtelen a Bolonddá válásom, mert, ennek a gyermekeim anyjától
jövő, az ő volt-családja ellen irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből
fakadó asztrális hatásoknak", nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe
kerülési sorozata lett az egyik eredménye (Medárda és Turula egészen az elején,
Etelka időközben, majd csak Turula.). Hanem a családnak - És főként a
Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és a Turula
számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után
jelentkező! - gazdasági legyengülése is.
Természetes tehát, hogy egyre távolodni kezdett bennem, mind a vallásos
Isteni Gondviselésnek, mind a Bolond szellemi állapotnak a megváltó képzete, és
azon kezdtem gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni",
hogy miként érjem el azt valamiképpen, hogy a gyermekek, és a család általában
is, legalább asztrális szinten, leváltódjék az azt elhagyó anyának és volt-
feleségnek az önkéntelen negatív spirituális kapcsolatrendszerétől. Hogy meg
megszabaduljon annak a negatív befolyásától. Illetve az anya – voltfeleség,
tudatos, vagy önkéntelen „vissza-haragvó” képzeletének az időnként végletesen
vészes állapotainak a káros hatásától. Azt észlelhettem ugyanis a húgainál több
évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után két - három év múlva (kb. 12
– 13 éves korától), egyre kevesebbet kerül vészhelyzetekbe a válási időszakhoz
képest, még akkor is, ha egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes
pszichológiai kábulatba esett. (A gyermeknek ezek a lelki – tudati kábulatai
olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt ismételten, elképesztő elemi
hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó tanuló.)
Megnyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban … -
a rémes helyzet nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda
kishúgai, nála hamarabb érik el ezt az anyai képzeleti és gondolati emanáció
káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásától mentes állapotot. De, az utóbbi
másfél évben, belső sugallatra, én is igyekeztem újabb erőfeszítéseket tenni a,
figyelem: „automatikusan – mágikus” erejű Bolond tudati és képzeleti állapota
elérése érdekében, de hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ
hatásokkal szemben, tehát: lelki állapot-zavaró, anyai asztrális ellenszélben, ez
nagyon nehezen ment? Főként, ha mindehhez hozza tesszük még a munkakerülő
gonosz ("székely vallásos-anarchista"!) kökösi prófétának, Nagy Attila Pulinak
az interneten ellenem széles körben kifejtett szakmai hitelrontási hadjáratait…
És persze azt is, hogy Violának is, az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje
is rá zendített a negatív jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését
megelőző periódusban, és azt egyre intenzívebben folytatta, mindaddig amíg az
idén nyár végére - ősz elejére (tehát kb. másfél év után), sikerült közösen le
lepleznünk e szintén mágikus erejű Violai hibás-énnek, a sajátos "harcos-
kaméleoni" természete és hatásmechanizmusa 8O - 9O százalékát.

3. Időközben persze, én is "fejlődtem" úgymond…, és bizonyos személyes
élmények és események (un. "spontán sors-beavatások") hatására, szintén a nyár
végére, sikerült a Hibás-énem ezer-egy arcának és hatásának az eddig fenn
maradt maradékát is, tehát az árnyék-én rejtett összhatásának a kb. a 98 - 99
százalékát leleplezni és a megfelelő misztikus gyakorlatok útján megszüntetni.
Tudni illik, hogy ami óta szülő lettem, de legalább is, miután két gyermekes apa
lettem, soha nem az én öncélú misztikus "tisztulásom" és "szellemi fejlődésem",
a fontos a számomra, hanem a gyermekeink minél nagyobb mértékű veszély-
mentesítése. Miután több ide vonatkozó törekvésem, kísérletezésem és
erőfeszítésem kudarcba fulladása után, rá jöttem, hogy asztrális befolyásolás
szempontjából nem léphetek az Emőke helyébe, csakis abban reménykedhettem,
hogy minél erősebb személyi tudatra (felelősségteljes öntudatra...) tesznek szert a
gyermekek, annál kevésbé lesznek, bárki által is, asztrálisan befolyásolhatók. -
Persze, hogy engem legfőképpen a gyermekeknek az Emőtől való önkéntelen
asztrálisan befolyásolható állapotának a megszüntetése érdekelt. Hiszen
rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy
mihelyt valami un. baleseten, vagy vészesebb baleseti helyzeten hirtelen
keresztül mentek, a még annál is vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében,
mindig fel hívjam telefonon, a már újból férjhez is ment édesanyjukat és "vész-
helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza rendbe a lelki világát, mert a
gyermekeink bajban vannak. (És akár hihető ez, akár nem, de az is kényelmetlen
volt már nekem, hogy a spirituális semlegesítés érdekében az asztrologoszra
mindig ki írogassam ezeket.) Utoljára a nyár elején kellett ezt meg tennem,
amikor Turula többször is megütötte a kis fitos-orrát (Plútó és Skorpió-szerv), és
ráadásul még egy, a barakk alatt lakozó, barna hátú kígyóval is találkozott
kétszer. De az is világos volt, hogy még a tíz (1O) éves Etelkától sem várhatom
el, hogy legalább (minimum) egy tizenkét (12 ) éves gyermek öntudatára tegyen
szert, mivel a lányaink egyáltalán nem un. koraérő típusúak, nem, hogy a nyolc
éves Turulától…
Hát kísérletképpen elkezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis még többet
viccelni velük mint korábban, és a bolond-rajzolás segítségével a képzeletüket
általában egy Salvator Dali féle, felszabadult szellemiség irányába terelni. És
csakugyan, elég rég óta nem voltak komolyabban meghűlve, vagy más
komolyabb betegség által érintve. (Medárda már évek óta), azon kívül, hogy a
nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és
"szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagyis "gyomor-
mentek" és erősen belázasodtak, persze, Ividőnek a hasonló tünetekkel járó
megbetegedése után! (Az Emőtől született nagyobb lányok hamar kigyógyultak
ugyan, de Ividő és főként és sokáig még Viola hosszan folytatták az elengedési
műveleteket. Utóbbi addig, amíg elképesztőn lesoványodott, tehát testileg
legalább is, teljesen újjá született. És ezt olyannyira, hogy a visszerei is, amelyek
az Uránuszhoz, tehát az irányváltás szelleméhez kapcsolódnak, elmúltak.)

4. A lényeg tehát, hogy egy idő óta, a káros asztrális befolyás ellenében, egyfelől
az életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot
várok el a lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően,
másfelől, ugyanolyan szigorúan megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát,
hogy bolondos rigmusokat gyártsanak és bolondokat rajzoljanak és általában,
Dali szerűen, vidáman szellemeskedjenek, hogy vidám szellemi társítások
szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak, és persze, hogy
"kiemelt Bolondokat" rajzoljanak - fessenek.
Turulának már egy egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely
kiegészíti azt a gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem
szégyen -, de a logikai nyitjára én csak az idén áprilisban jöttem rá:
"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.
Meg kérdezte hány óra?
Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."
(Mire is kellett nekem az idén tavasszal rá jönnöm e versikét mondogatva? Hát a
versike - Szerintem ez a legjobb magyar Haiku. – lényegére! Ti, hogy a toronyba
fel mászó Bolond, tulajdonképpen azért Bolond, mert megkérdezi fent a
toronyban "valakitől", aki nem lehet más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti.,
azt kérdi a Bolond, hogy "Mi a helyzet?") Azt értettem meg tehát, hogy: vagy a
Bolond az aki válaszol magának, vagy „tényleg” válaszol neki „valaki bentről",
hogy féltizenkettő. - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert "ketten
vannak" a Bolondban és a Toronyban (Az elefántcsonttoronyban, tehát a
beképzeltségben). Ő, és az árnyék énje.
Nos, ezt elmagyaráztam a családomnak is, és mint jó – Bolond, nagyon sokat
derültem, a rejtély értelmén.
De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers
folytatásán), amely így szól:
"Ha Bolond mind a kettő,
miért nem tizenkettő?" :lol: :lol: :lol: !
(Tehát: miért csak fél tizenkettő? – És így tovább…)
Majd később kiegészítettük arra, hogy:
„Mert ha tizenkettő,
Nem Bolond a kettő!”
Megnyugodva és újból boldogan alszom tehát mostanában, egészen biztos
lévén abban, hogy a gyermekeim többé olyan helyzetbe nem kerülhetnek, amely
tényleges veszedelmet, vész-lehetőséget jelenthetnek a számukra.
De ezzel együtt azt is meg értettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő
Harleqin-jében. Ott első sorban, hogy a Bolondot, vele-születetten Bolondnak
ábrázolja, mint a hívek szentimentalizmusára utazó vallás Jézust: kizárólag őt
egyedülien az Isten Fiának! (Holott Jézus maga figyelmeztetett arra, hogy a
zsoltárok szerint is mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. Tehát nem csak ő
maga az kivételesen!)

5. A Bolondság egy olyan mélyen beavatott öntudati állapot, egy olyan – És
minden szentséggyalázás nélkül: - krisztusi, spirituális állapot (Tulajdonképpen ő
a megtestesült krisztus, csak Bolondnak kell neveznünk, a vallásos ostobaságok
miatt, nehogy az egyházak isteni tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek,
vagy ránk uszítsák a tömegeket.), amit az egész Tarot-rendszer kálváriáján
tudatosan végigjárt megvilágosodott és főként: ambíciós személyek, el tudnak
érni az életükben.
Hogy honnan tudom ezt biztosan? Személyes megélésből, tapasztalatból.
Onnan, hogy én is lassan - lassan, a gyermekeink növekedésével és a Viola
árnyék-énjének az elsorvadásával egyenes arányban Bolonddá változom.
Jó hír a hölgyek számára: persze, hogy önök - a felelősségteljes anyák – is,
lehetnek Bolondok! Sőt: akkor teljesül be a Mi Atyánk kérése is, ami szerint:
"...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben, azonképpen itt a földön is.",
amikor a felelősségteljes anya és apa - párok többsége válik Bolonddá, vagyis
kívül – belül kiegyenlített lénnyé: Androgünoszá. A Hamvas egyik nagy tévedése
tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a kiegyenlítődést össze téveszti a
paradoxonnal és azt képzeli, hogy a paradox (természetellenes) módon, a
Bolondok egyenesen Bolondnak, tehát karma nélküli személyeknek születnek.
(Ahogyan azt a vallás állítja Jézusról!) És tehát, hogy ebben a kiváltságos -
„szűziesen” Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási
erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A
Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt
képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges
Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott világos, hogy nem válhatnak
azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű párok nélkül („szüzességi
fogadalomban”) eleve folytonos testi kiegyenlítetlenségben élnek! Hamvasnak a
kissé korai halálát ismerve, illetve annak a drámai természetéből tudhatjuk, hogy
Hamvasnak nem sikerült teljesen Bolonddá válni. Eközben a vele egy idős, de
sajnálatos módon, nála kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi
Bolond - Szentkuthy Miklósnak viszont, aki élete végéig, szó szerint is és
folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy igen: 81 évesen, de makk
egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!
De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak
abban találhatjuk meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen
mágikus ereje és titka abban található meg, hogy folytonosan a melankóliából
táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a titkos és rendkívüli életerejét,
bátorságát, félelem nélküliségét, stb.
Óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a
melankóliának a romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind
költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több
bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is jól ismerem a
melankóliát és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az
öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal

6. koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira
veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának –
növesztésének a szempontjából, mint a nosztalgia. Mint ez, a „jogos”
szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás
mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat
emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi,
ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak ezt az andalítón édes magas
színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes
pókháló szövődik a vonzáskörébe került lélek-madár teste köré, amely azt érzi
hogy ez által szabadon repül képzeletben, miközben gyakorlatilag a pokol
kapuja felé szédeleg kábultan.
Hogy lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond
éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne
ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de
még a halálon” (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy!
Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az
éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső
romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem
véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában,
de különösképpen a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő
Skorpiónak a szellemi körébe! De korántsem, mint újjászületés, hanem éppen
mint arról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső
erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a
Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND A
MELANKÓLIÁNAK (És a nosztalgiának) A TELJES ÉS VÉGLEGES
MEGHALADÁSÁNAK A MEGTESTESÜLÉSE. A teljes kauzális
megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen
úgy szembe neveti, mint a vallásosat. De szembe neveti a szintén steril
művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót.
Ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális.
Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy a
legfőbb morál a szabadság, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt
bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság (az
egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé.