Spirituális beavatási tanulmányok 1O.

1. Kozma Szilárd író és asztrológus.
Az Apai szellem értelméről, értékéről és mágikus erejéről.
„A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz.
Még Isten örvényeivel is.” – Szent Pál apostol.
„Mindenről lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam
és megbocsátottam. Csak a felelősségeket tartottam meg.”
(A szerző)
Ami az én asztrológusi munkásságomat lényegesen megkülönbözteti a többi
magyar asztrológusétól, nem csak az, hogy én többszörösen is elolvastam a Hamvas
Béla addig megjelent összes művét mielőtt az asztrológiát, mint komolyan vehető
tudományt, elfogadtam volna. És nem csak az, hogy olyan (Bukaresti) mestertől
tanultam, aki a Lilith jelentésére is hangsúlyt fektetett, még akkor, amikor a
magyarországi kollégáim még a Sárkányfarokkal is, tehát az egyéni karmikus
meghatározódások felszíni részével is alig akartak foglalkozni. Hanem elsősorban az,
hogy nem játszom meg szemforgató módon a mindenek felett álló, sérthetetlen és
vétek nélkülit, tehát sorsproblémák nélküli, és minden sors-nehézségen túl levő
misztikus tudóst, elérhetetlen szellemi mestert. Az különböztet meg, hogy nem rejtem
véka alá, és mindenki számára láthatóan és szemből fogadom az emberi és a szakmai
fejlődésemet szolgáló, különböző sors-provokációkat, hogy nem akarom azokat
kikerülni, sem misztikus trükkök, sem rejtett intézkedések, sem korrupt, hátsó ajtóknál
történő kiegyezések, sem elhárítás és elhallgatás formájában.
Hiszen, ha nem tudok én magam, nyíltan és becsületesen harcolva és ez által is,
ezen keresztül a mögöttes szellemi hatalmak működését tanulmányozva, megoldani
egy - egy sorskérdést, és nem tudok ezekből tanulni, hogyan merészeljek javasolni
mások számára ilyen megoldásokat?
Amennyiben jó asztrológus akar lenni tehát valaki, az első dolog, amit legfőképpen
meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát
valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj
Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai
tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható
szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis
a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Csakis a
negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások
segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való
összevetésével szilárdíthatjuk meg tehát azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével

2. mások számára – a rendelőink számára – jó vezetőkké válhatunk a karma-
labirintusukból való kiszabadulásban. Mert amilyen sorskihívásban részesülök, mint
felnőtt személy, egy adott sorskörülményben, egészen biztos, hogy még minimum egy
milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha a többi számára olyan jelentéktelen
mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és
tudomást a történésről, nem hogy a történések igazi okainak a fürkészéséig és
kiderítéséig eljutnának.
És ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes szülővel történik egy adott
időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum
tíz millió, hasonló helyzetű személlyel megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés,
hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint
más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik
igazából. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami
velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével
szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek
egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek
megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai
tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális
erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos,
hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor
tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva,
már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert,
amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék
segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második
feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen,
tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen
férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak
áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a
megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő
gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot
kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a
gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én,
miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-
ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.
Hiteltelen tehát az, az asztrológus – és az a spirituális tanító - , aki azt állítja, hogy
neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét,
vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelől hiteltelen
az, az asztrológus is, akinek vissza térő módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája,
vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy
a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás

3. megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetői képességgel és hivatással
felruházó misztikus vezető (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi
kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok
személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy
gyermekellenesen „biztosított” partneri („baráti”) kapcsolatot sem. Ez viszont,
egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem
vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors
hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez
hiába gyárt megfelelő magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a
fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a
következményei mindenkit előbb – utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen
vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában
reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános
emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése – szülése és azok gondozása-
nevelése, gyermekgondozási – nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben
tartása) következményei későn érnek utol, mert, akkor már kevés a javítási és feloldási
lehetőség. Hát még a tovább fejlődési lehetőség...
És hiába, hogy a legtöbb személy, aki szeret szellemi – misztikus témákban
tájékozódni, megnézve a nagysikerű Titok című, misztikus siker-filmet, annak az
alapján egyből úgy képzeli, hogy a szellemi világ működési mechanizmusát ő meg is
értette az által, hogy a Vonzás, más nevén: a Rezonancia Egyetemes Törvényének és a
Mágia törvényének a létezéséről a szerzők jóvoltából tudomást szerzett. Mert ez a két
„titkos” törvény, a tíz Egyetemes törvényből mindössze csak kettő! És ezek mellett
például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak
párkapcsolaton és családi – házastársi kötelékeken belül is, olyan személyek, akik a
gyakorlatban egymásnak a szöges ellentétei, és rejtett ellenségei, mivel egyazon
léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például: miközben az egyik, az
élettapasztalatai folytán meggyőződött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás,
illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal
együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítődés –
ellenes) mentalitás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, ugyanakkor az
élettársa valamiért, vagy valakiért (Az őt különböző titkos szövetségekbe bevonzó
édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket
titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetőleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem,
hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében.
És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete
szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés
elmarad, egyre nagyobb csalásokat kezd megengedni magának, addig, amíg egy
akkora csalást is „rá kényszerül” elkövetni - Persze azt képzelvén, hogy rajta, illetve
akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl.

4. házasságon kívüli szerelmi, vagy szexuális vágyaknak való engedés, hűtlenkedés) már
nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza, negatívan. Nincs ahogy ez ne derüljön
ki, vagy egyszerűen az illető személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább
együtt élni. És ilyenkor jön a lelki dráma és szenvedés, majd a válás tragikus
kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való
tisztességtelen áthárítási kísérlete. Tehát olyan „a másik kézen fekvő hibáinak” a
hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, főként
mostanában, a civilizált nőknek bármikor automatikusan nyert ügyük lehet egy
férfival szemben a hatóságok előtt.
Arról nem is beszélve, hogy a Fejlődés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az
olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább
erősíti és tisztítja szellemileg önmagát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külső
befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi
barátok miatt.) nem tud lemondani az önzéséről, és az alantas csalásba, a kegyes
hazudozásba és titkolózásba egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl,
teljesen képtelenné válik a fejlődésre és a tisztulásra.
Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük
alapul, és az szerint, a K. G, Jung által is hangoztatott elv szerint próbáljuk az
életünket vezetni, miszerint a Titok című filmben is bemutatott Vonzás (Hasonló
lényeg hasonlót vonz) törvénye alapján az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha
ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kellene ítélni!
Nem? És ha ezt az egy egyetemes törvényt vesszük erkölcsi alapul, akár azonnal le is
mondhatunk az igazságszolgáltatás értelméről és az oknyomozó igazságkeresésről és
teljesen bele süppedhetünk és el is veszhetünk a teljes erkölcsi relativizmusba. És
csakugyan! Mit ad Isten, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják fő és
egyedüli üdvözítő élet-elvként! Hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és
meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet
hirdetni, és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet
a pénzüktől fejni). Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A
Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus intézményi törvényét, hogy a
spirituális vezetőket: a papokat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethető
ürügyekkel: agresszió és a személyi elnyomás címen a lelki zsarnokoskodás mindig
előhúzható vád-kártyalapjával, a „felvilágosodott” (csaló) feleségek és volt-feleségek
által megzsarolni, komprommitálni. És azért van az is bizonyára, hogy az ősi tradíciók
szerint, a kiemelkedő spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind
nőtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.).
De mondom, hogy ez az intézményes „pap-mentés” a feleségi hamis vádak elől,
nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson és
okíthasson hitelesen, olyan lényegi élet- és létjelenségek felől mint a szexualitás és
olyasmiről adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyről neki nincs személyes

5. tapasztalata. Például párkapcsolatban való együttélés, vagy gyermeknevelés. „Vak
vezet világtalant.”, mondja Jézus, és bizonyára, nem a légből kapta, hanem a saját
tapasztalatára is alapozta ezt a világ-axiómát.
Néha, amikor nagyon fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy – egy
„mesterkurzusi” előadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az előadók ártatlan
naivitásán. – Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható,
de teljesen realizálhatatlan - Mivelhogy a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális
eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendő tanácsokat osztogatnak! És most nem
beszélek a szélhámos Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami
óta előállt azzal, hogy ő „tuttira” meg tudja mondani a misztikus egójukat a
gyermekeikben dagadoztató, kábult szülőknek, hogy azok gyermekei indigó-,
kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán
becsületesekről és tisztességre törekvőkről. És még csak nem is arról van szó, hogy
azokat a felemelő spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi
életben is megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit
kezdenének ezek a ”mesterek” a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia-
és „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” eszméikkel, amikor az a
másik, a közömbösségével, vagy az egyszerű ostobaságával - hogy a direkt
rosszindulatról ne is beszéljek -, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét?
– Mert amíg csak magamról volt szó, és Emőke meg kísérelte rám kenni az őrült
családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg csak engem
sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitől, neki „habtestű”
(Júlia Naplója), fiatal nőnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem
volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz
hónapon át, merő hüllői közömbösségből szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt
neki, minden, de minden gyermekvédelmi vagy más hatósági személy nagyvonalúan
elnézi, azért mert ő nő, és automatikusan őt, „az anyát” kezdik védeni velem – az úgy-
e, igazságtalanul vádaskodó férfival! – szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak
egy pillantást is vetnének és a sebeit meglátván, azonnal megvédenék tőle, hát oda
veszett bennem a minden „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni”
misztikus elve, és végül, erősen kiabálni kezdtem. És még akkor is kiabáltam, ha
teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert
amit az jelent, hogy a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a
Kosban és a kilences házban, szégyellni való. Illetve, úgy is kiabáltam mély szülői
felháborodásomban és végső kétségbe esésemben, hogy tisztában voltam azzal is,
hogy a teljesen negatív Holdam azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anya-ideával
jöttem a világra, amit addig a gyermekeim édesanyja testesített meg a számomra. És
azzal is tisztában voltam, hogy, mivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan
az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem, ami azt
jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a bennem levő karmikusan zavaros anya-képzetet,

6. illetve a szülő-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió
szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És azzal is,
hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található
Skorpió-Napommal és Merkúrommal, valamint az Oroszlán-Ascendensemmel együtt
álló Plútómmal, én is mély indulatoskodásra és gyűlölködésre, vagyok hajlamos.
Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes
törvényei miatt, azért kell nekem is sorsprovokációkkal találkoznom és azokat
fogadnom, mert a négy gyermeket is elvetélő, parancsnok-dédnagyanyám, és az
anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlő, de e törekvésében a
nagyapámmal szemben abszolút alulmaradó, majd kapitulálni kényszerülő és végül
végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám, és a kétszer elvált aranyeres
anyám is, kőkemény férfi-utálatban és magzat- és gyermekellenes karmában, illetve
családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én
horoszkópomban – vagyis az asztrológiai sorsképletemben – a Rákban és az
elzártságok életkörét megtestesítő XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam! Nem
véletlenül oly nagy és széleskörű a Skorpiói töltetem, de főként nem véletlenül
található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt a Mérlegben. Hiszen ezek a nők
(Mármint az én anyai ági ősanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle
párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi boldogságra, de szexuális gyönyörre
is! És persze, hogy ezek a férfi-gyűlölő hölgyek, akiknek a képzeleti tevékenysége
által létrehozott spirituális szubsztanciából épül fel az én lelki és szellemi csontozatom
és izomzatom, a személyi boldogtalanságuknak a fő okát, mikor a férfiaknak – vagyis
a férjeiknek: az én ősapáimnak – az ős anyák szemében „abnormálisnak” tűnő
természetében, mikor az egész családjukban látták, és semmiképpen sem
önmagukban! – Ezért lett tehát, nekem, az ő utóduknak, negatív tűzenergiával telített a
lelkem, és az azt tükröző sorsképletem. Persze, azt is jól tudom, hogy mindez nem
ment fel engem, hanem még inkább arra kötelez, hogy mindent meg tegyek annak
érdekében, hogy ezt, a gyermekeim jövőjének a féltéséből eredő karmikus
agresszivitásomat mihamarabb feldolgozzam, feloldjam és meghaladjam, még akkor
is, ha a sorsom nap mint nap új és új és képtelennél képtelenebb kihívásokban részesít
e meghaladás érdekében. De abban is biztos vagyok, hogy ezt a feloldást nem tudnám
soha elérni, ha elzárkóznék a világi kihívások elől és megjátszanám a minden
sorsproblémáján túl levő, úgymond tökéletesen sorsrendezett asztrológust, mint ahogy
nagyon sok kollégám ezt teszi.
Mészáros Angélával, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztálya
aránylag fiatal hivatalnokával, és ebben a minőségében, életem harmadik legnagyobb
igazságtalansága kimondójával (Amibe tehát, minden metafizikai tudásom ellenére,
még én is, még most, ennyi az Isteni igazságért – a megváltásért - való harccal a
hátam mögött is, ténylegesen bele betegedtem!), 2O évvel ezelőtt találkoztam, amikor

7. ő, még 1O éves volt. Tulajdonképpen az édesanyját, Dórát látogattam meg, mivel
tudni akartam, hogy mégis, miféle szerzet lehet annak a férje, vagyis Angéláék
édesapja, akivel az én első feleségem, Pap Zsuzsanna Magyarországra disszidált 1987
karácsonyán. Akik nem élték meg azokat az időket (a kommunizmus utolsó éveit)
vagy kisgyermekek voltak még, azoknak talán furcsa és hihetetlen, hogy akkoriban
Romániából Magyarországra disszidálni kellett, amennyiben valaki szabadulni akart a
román, nemzeti, szocialista diktatúra körülményei közül. Megjegyzem, erre az
elkeseredett lépésre inkább azok ragadtatták magukat, akik valamely politikai okból
kifolyólag üldözve voltak, de legalábbis nem kaptak hosszú éveken át útlevelet. Vagy,
azok, akik úgy látták, hogy Romániában a diktatúra körülményei között nem
valósíthatják meg gazdasági álmaikat. Az első volt-feleségem és az Angéla édesapja
esetében viszont, szó nem volt ilyen indokról, a romániai átlag kereseti színvonalhoz
képest ők, ha nem is nagyon jól kereső, de a jól kereső réteghez tartoztak mérnökként.
(Ők tehát úri módra, megfelelő útlevelekkel és az Angéla édesapjának: Pújúnak, az új
kombi Ladájával mentek át a határon, miközben rengeteg fiatal sínylődött a román
börtönökben a határon való átszökési kísérlet miatt.) Ők tehát nem politikai okok
miatt, hanem azért maradtak kint Magyarországon, mert itthon sehogyan nem tudták
gyakorlatilag megoldani és hivatalosítani, még az egyszerű élettársi együttlétüket sem,
mivel Zsuzsanna egyetlen szobás garzonban lakott Zalárd nevű fiammal. Pújú viszont
az eredeti családjánál, annak ellenére, hogy a felesége, Dóra, mint mindenki, tudott a
szerelmi kapcsolatról, de kijelentette, hogy ő (Dóra) semmiképpen nem fog elválni,
vagyis nem engedi át a férjét az én első feleségemnek - akivel én, gyakorlatilag csak
öt napig éltem együtt egy úgynevezett tisztességből kötött házasságban. Arról, hogy a
Pap Zsuzannával való házasságra, amitől szinte megőrültem, miért és milyen
körülmények között került sor, illetve az akkori alacsonyrendű lelki és spirituális –
erkölcsi állapotomról, majdnem dokumentum-szerű hűséggel írtam a Táltos Bolond c.
regényem első kötetében, nem akarom tehát ismételni magam.
Angéláékat tehát, akkor azért kerestem meg, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam
arra, hogy milyen felesége – otthona lehet annak a városban jó szakemberként és
gondos apaként is ismert férfinak, aki, bocsánattal legyen mondva: ennyire „rá
szorult”, egy ilyen nőre, akiről én már az esküvői vacsora előtti, ugyancsak
bocsánattal legyen mondva: „szarházi” megnyilvánulásait észlelve, máris sejtettem,
majd a távollétemben viselt dolgai után (Akkoriban én egyetemista voltam.) már
határozottan tudtam is, hogy miután a közös gyermekünket megszüli, és a szoptatás
lejár, el fogok válni? De ez csak úgymond az esztétikai oldala volt a
kíváncsiságomnak, mert voltaképpen arról akartam többet megtudni, hogy ezek az úri
„szegény erdélyi menekültek” milyen körülmények között laknak Magyarországon,
illetve, hogy a Pújú úr, akinek szintén van két gyermeke és akinek a gondját kellene
viselnie még a távolból is, mekkora mértékben támogatja mind anyagilag, mind
erölcsileg a volt feleségemnek azt az ambíciós törekvését, hogy Zalárd fiamat, akit

8. szintén a regényben részletesen bő részletességgel leírt okok miatt időközben nevelés
és gondozás céljából magamhoz vettem, és bírósági per útján, hivatalosan is a
gyámságom alá vettem, „minden áron” kivitesse az apjával (Vagyis a gyermek
nagyapjával), Magyarországra?
Kiderült, hogy Zsuzsanna annyira a befolyása alá kerítette ezt, a városban általában
jellemes és szimpatikus embernek ismert Pújút, hogy annak már a szülei is kétségbe
estek, és aki majdhogynem Zsuzsannának a rabszolgájává változott. Ezek voltak tehát
az Angélával való - aki akkor tehát még kisgyermek volt – első találkozásom fizikai,
lelki és erkölcsi körülményei. Másodszor már Zalárd fiammal látogattuk meg, akivel
ők később több rendben is találkoztak és több időszakra is együtt laktak, amikor is, az
édesapjuk által épített csínos kis házikóban vakációztak a Mészáros-gyermekek, az én
időközben elrabolt és Magyarországra átcsempészett (voltaképpen mellőlem
elhurcolt), fiammal. - Aki viszont, valamiképpen már „szabályos” és hivatalos lakója
volt akkoriban Magyarországnak. Teljesen hiába indítottam ugyanis meg itthon a
gyermek visszaszerzésének a perét, mert éppen az ugyanazon Csíkszeredai szociális
hivataltól érkezett egy gyámsági átírás, illetve ajánlás, melyik a gyermek újra
elhelyezését az anyához javasolja, azt állítván, hogy a csíki gyámügyeseknek tök
biztos tudomása van arról, hogy a gyermek ottani lakáskörülményei sokkal jobbak
mint az én itthoni első osztályú két szobás lakásom. – Ez, a hivatalos okirat tehát,
merő hazugság volt, mivel akkoriban - Tehát közvetlenül a Zalárd fiunk kihurcolása
után -, ők még sokáig az erdélyi „menekülteknek” járó egy szobás állami garzon-
lakásban laktak, miközben én az éppen megvásárolt, első osztályú, két szobás
lakásomban!
Amint fent írtam, amikor később, a Győr erősen külsőnek mondható, bizonyára
hajdani kaszálókból telkesített kertvárosában, gondolom, szintén szegény erdélyi
menekültekként kapott kis telkükön a csinos házikójuk felépült, a Pújú gyermekei is
kimehettek az apjukhoz vakációzni. Ezekben a nyaralásokban viszont, feltehetőleg
nagy köszönetük és örömük nem volt a gyermekeknek, ugyanis azzal a hírrel jöttek
vissza, hogy az első feleségem, aki mellesleg mind arcban és alkatban, de főként
hazudozási képességben, nagyon hasonlít a másodikra (Többek között a Holdtól is
támadt Lilithem a Mérlegben, és teljesen negatív Vénuszom a IV. ház csúcsán!), a
mostohaanyaság minden fortélyát és eszközét „végig zongorázta”, a neki és fiának
házat építő élettársa gyermekein. Joggal gondolhattam tehát mindezek alapján, hogy
ha egyáltalán létezhet valamiféle „csapatfelállás” közöttünk, akkor ennek a ház
felépítése után, szívinfarktusban, messze idejekorán elhalt szerencsétlen erdélyi
férfinek a volt feleségével és a gyermekeivel, inkább egy csapatba illünk. Hiszen,
mindannyian az első feleségem felelőtlenkedésének és aljas ármánykodásának voltunk
a szenvedő felei, sőt: áldozatai. És aztán tényleg: semmi esetre sem lehettünk
akkoriban mi „ellenfelek”. Ennek ellenére, az időközben kőkemény felnőtté vált
Angéla nevezetű, hivatalnok - hölgy ezt állította a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal

9. Szociális osztályának a külső irodájában a szabályos veszekedéssé fajult vitánk
alkalmával. Ezt ugyanis, annak érdekében vágta ki Angéla mint az adú-ászt (Mármint,
hogy annak idején mi állítólag mi ketten ellenfelek lettünk volna!), nagy erkölcsi
fölénnyel és csaknem feddőleg nézve rám lesújtó szemekkel - Akárcsak az én szegény
tyúkeszű anyácskám, amikor a lelkiismert-furdalás keltés fegyveréhez nyúl a
győzelem érdekében és reményében -, hogy volt nekem még egy, a mostani – náluk
kikötött... - gyermek-elhelyezési „erkölcstelenkedésemhez” hasonló „piszkos
ügyem”, amiről ő nagyon is jól informált, lévén, hogy annak idején „az ellenfél”
táborába tartozott. (Sicc!) – És Angélának ezt a hivatalos pálfordulását, Kozma
Emőke, a hivatalba való „tényfeltáró” látogatása alkalmával eljátszott „ártatlan
szenvedő alany” és „a zsarnok-férfi áldozata” szerepének a méltán apa-gyűlölő
Angélát megható és meggyőző előadásával tudta elérni. - Akárcsak a Zalárd fiam
nagyszülei annak idején. (Lásd a regény ide vonatkozó leírását.)
Az Angélával való találkozásnak és konfliktusnak, illetve a konfliktust kiváltó
igazságtalan állításának, csak azt az asztrológiai hátterét, illetve az ügynek azt az
analogikus kapcsolatrendszerét tudom leírni egyelőre, ami az általa felvetett két ügy
közötti asztrológiai megfelelésekből adódik. Zalárdnak a Skorpió gyakorlati
megvalósulási erőterében: a VIII. házában áll az Ikrek napja, Turulának viszont az V.
Házban az Ikrek Lilithje. De ugyanakkor a Skorpióban áll a Sárkányfarka. Magam
Skorpió szülött vagyok, négy bolygóval pakolt Skorpió-napjeggyel az Otthon és
család-házában, és az Ikrek gyakorlati erőterében: a III. házban áll a negatív Marssal
súlyosbított Lilithem. Világos tehát, hogy miért éppen a Turuláért való apai harcom
(Szaturnusz a Skorpióban és az otthon és család-házában) során tért vissza a 25 évvel
korábbi sorsmotívum, ugyanolyan abszurd-igazságtalanul, hogy ez úttal, a spirituális –
asztrológiai ismereteim birtokában és nagyobb apai felelősségérzet által alátámasztott
bátorsággal, az egyetemes törvényekben bízva, úgymond, az utolsó leheletemig
harcoljak azért, hogy a gyermekem a régi otthonába haza juthasson.
Íme a történet hivatalos indulásának a jelen tan-történetünkre vonatkozó fontos
adatokat is tartalmazó, hivatalos dokumentuma és a számomra rémséges konfliktus
leírása, majd a részletes metafizikai értelmezés:
„Csíkszeredai Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Személyesen Antal Attila Alpolgármester Úrnak.
(Simon Zita Szociális Osztályi főnökasszony figyelmébe)
P A NA SZ ,
Tisztelt Alpolgármester Úr!

10. Alulírott, KOZMA SZILÁRD, Csíkszeredai lakos (Kossuth Lajos utca 12-A, 5. sz.
Lakás), szépíró és asztrológus, azzal a panasszal fordulok önhöz személyesen, hogy a
Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának a dolgozói, az ön számára általam már
személyes meghallgatáson is szóvá tett és írásos beadványaimban többszörösen is
leírt, velem szembeni, illetve a volt feleségem felelőtlen családelhagyása után
hátrányosan zavaros helyzetbe került kiskorú gyermekeimmel szembeni, több rend
béli felelőtlen és egyoldalúan apa- és férfi ellenes, diszkriminatív magatartásból eredő,
ellenséges ügykezelésének egy újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták, 2O1O július 21-
én délelőtt. Ekkor ugyanis, ezek a szociális hivatalnokok, MINDEN ELŐZETES
hivatalos, vagy személyes ÉRTESÍTÉS ÉS BEJELENTKEZÉS NÉLKÜL(!),
megjelentek a lakásomon, azzal, hogy helyszíni vizsgálatot, illetve, hivatalosan:
KÖRNYEZETTANULMÁNYT jöttek készíteni. És ezt, az általam többszörösen
kért, a volt feleségem ellen, vagyis Kozma Emőke ellen indított gyermek-elhelyezési
per bírósági anyagához, amit most a Csíkszeredai Bíróság igényelt önöktől.
Egyértelműen feltűnő az is, hogy erről a hivatalos látogatásról engem annak ellenére
sem értesítettek, hogy ebben az ügyben többszörösen is be jártam a hivatalba
(Személyesen az alpolgármester úrhoz is!), és minden telefonszámom le volt írva és
be volt jegyezve a hivatalnál többszörösen is, és ugyanakkor, erre, ti., hogy külön
kérem azt, hogy előzetesen értesítsenek, mivel a nyár folyamán több alkalommal
is nyaralni viszem a gyermekeket, („DIREKT”!) többszörösen is, megkértem
személyesen, külön ebből a célból is bejárván a hivatalba!
De nem volt elég, hogy értesítés és bejelentkezés nélkül jöttek, figyelem:
KÖRNYEZETTANULMÁNYT végezni, hanem lévén, hogy én éppen nem
tartózkodtam a lakásban, hanem csak az élettársam (Jóo Violetta), és a pernek az
alanyát is képező Kozma Turula lányunk mellett a nagyobbik hozzám ítélt Medárda
nevű kislányunk, akivel és akikkel nagyon is célszerű lett volna éppen, hogy
elbeszélgessenek, nem mentek be a lakásba, hanem megálltak a folyósón és onnan
kandikáltak be a gyermekek szobájába, annak ellenére, hogy az élettársam
(Legalább is az ő elmondása szerint.) meg kérte őket, hogy mennyenek be a
szobába és addig ő - Akivel én beszéltem telefonon, mivel rögtön azt követően, hogy
ők a kaputelefonon a lakásba felcsengettek, engem felhívott, és akit akkor erre
megkértem – engem telefonon vissza hív, abból a célból, hogy ők, mármint az
önök munkatársai, beszélgethessenek velem!
A Polgármesteri hivatal szociális otthonának a dolgozói viszont, nem tudni miért,
azt, hogy velem beszéljenek telefonon ELHÁRÍTOTTÁK – Pedig én arra akartam
éppen megkérni őket, hogy legyenek türelemmel egy negyed óráig, amíg az
autómmal a nyaralóhelyünkről haza érek és addig beszélgessenek el nyugodtan a
gyermekekkel! – és mindössze egy román nyelvű hivatali nyomtatványos felszólítást

11. hagyva hátra, hogy a következő napok valamelyikén, mennyek be a hivatalba, és ezzel
elviharzottak.
Ez volt tehát annak a hivatalnak a felelősségteljes és állítólag szakszerű
KÖRNYEZETTANULMÁNYA, amely hivatal két évvel ezelőtt, a Csíkszeredai
Bíróság kérésére végzett „szaktanulmánya” (sic!) következtében, mind a négy közös
gyermekünket a család hűtlen elhagyásában vétkes, és így felelőtlenül a családot
felbontó anyának, vagyis Kozma Emőkének gyámsága alá ajánlották! És mindezt
annak ellenére, hogy éppen a gyermekek elosztása miatt (És korántsem az
önállósodási törekvései miatt, amiért Simon Zita Szociális hivatali főnők-asszony nem
győzte előttem a családbontó Kozma Emőke „hősiességét” magasztalni!), hirtelen
munkába állt, volt-feleségem, írd és mond, REGGELTŐL ESTIG DOLGOZOTT
akkoriban egy, az életerejét teljesen kiszipolyozó közjegyzői hivatalban (Hat hónap
múlva éppen a folyamatos betegeskedés miatt kellett a hivatalt ott hagynia és ezzel ezt
a Simon Zita hivatali főnökasszony által akkor hősiesnek nevezett – Előttem csaknem
felmagasztalt! -, anyagi önállósodási törekvését, abba hagynia!), miközben az én
szellemi magánvállalkozásom megengedi azt, hogy reggeltől estig otthon legyek,
tehát, hogy a gyermekekre személyesen felügyeljek, azokat felelősségteljes
szülőként gondozzam őket (Amiként azt tettem is, minden ismerős személy és
pedagógus (tanító, tanár) által dicsért módon, azzal a két nagyobb
gyermekünkkel, akit a Bíróság az én gyámságom alá ítélt végül!).
Másnap, 2O1O július 22-én, bementem a Polgármesteri hivatalba, és Vas (Incze?)
Zsuzsanna hivatalnok asszonytól, aki azt állította, hogy ez, tehát az előző napi
hirtelen és bántóan rövid és felületes (És ezért felelőtlen!) látogatás volt az ők
hivatalos környezettanulmánya, és, hogy nekik nincs idejük újból kiszállni, alig
tudtam kicsikarni azt az ígéretet, hogy majd megbeszéli Simon Zita
főnökasszonnyal, hogy még egyszer jöjjenek ki, de ezúttal értesítsenek is
előzetesen!
Erre, az igazi és tényleges KÖRNYEZETTANULMÁNYRA azért van feltétlenül
és elengedhetetlenül szükség, mert időközben NÁLUNK VÁLTOZTAK A
LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK(!), ugyanis az én édesanyám, a 87 éves Szalfetter
Jolán, akinek közvetlenül az én lakásom alatt van az ugyancsak két szobás I. osztályú
lakása, már a tavaly is, amikor a volt feleségem vissza költőzött a családhoz,
FELAJÁNLOTTA, HOGY AZ Ő LAKÁSÁBAN IS LAKHASSUNK, tehát, hogy azt
is használjuk és így már ő is, Kozma Emőke 9 hónapon át itt, ebben az édesanyám
lakásában aludt annak érdekében, hogy jól kipihenhesse magát és legyen ereje az
anyai teendőinek a elvégzésére, és ne legyen fáradt napközben. És én éppen ezt
szerettem volna, ha az önök hivatalnokai, ezt a közvetlenül az én lakásom alatt
levő (Kossuth Lajos 12-a 2. sz.) lakást is megtekintik és jegyzőkönyvbe veszik
annak az alkalmasságát, illetve, ha elbeszélgetnek az édesanyámmal is, és ezen, jó
lakhatási körülményekre vonatkozó gyakorlati tényeket is figyelembe veszik. Vagyis

12. azt, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, hogy a most hat éves Kozma Turula, mind
a jelenben, mind a jövőben (Tekintettel az iskoláztatására is!) jobb anyagi
körülményekben, biztonságosabb otthonban és jobb gondozásban részesül az
édesapjától, mint amilyenben részesült és részesülhet az édesanya részéről, nem
fogunk olyan zsúfoltan élni, MINT AMILYEN ZSÚFOLTAN ÉLTEK VOLNA
Kozma Emőke a négy gyermekkel, és a nagymamájával Filtermeiszter Teréziával, az
utóbbinak a 3 szobás lakásában. Nálunk ugyanis, összesen 2 nagy szoba van két
kisebb szobával, miközben Filtermeiszter Teréziánál, csupán egy nagy szoba és két, a
mi kisszobáinknál sokkal kisebb szoba!
Kérem szépen azt is figyelembe venni, a román Család Törvénykönyv által
előtérbe helyezett, a gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében
azt, hogy Kozma Emőke, a bírósági beadványaiban, nem tudni, milyen megfontolások
(Újabb szélhámos fondorkodások!) alapján, az édesanyjának a Csíkszentgyörgyi
kisházát nevezi meg stabil és hivatalos otthonául, ahol és amelyben MINDÖSSZE
egyetlen szoba és egy konyhaként és ugyanakkor ebédlőként is működő nappali
helyiség áll a jelenben három felnőtt személy és három kiskorú gyermek (Két lány és
egy fiú!) rendelkezésére. És azt is, kérem figyelembe venni „ A gyermek érdekének a
fundamentális princípiuma” szellemében, hogy Kozma Emőke egyáltalán nem járatta
a 2OO9 – 2O1O iskolai évben a még csak 6 éves Kozma Turulát Csíkszeredában
óvodába, aki ezért egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy iskolába járhasson, de
ennek ellenére, a Bírósági beadványa szerint, 2O1O szeptember 15-től be akarja íratni
– Ismét nem tudni, hogy miért? - a Csikszentgyörgyi Gál Sándor általános iskolájának
az I. osztályába!
Nagyon kérem tehát a Tisztelt Alpolgármester urat, hogy lépjen közbe a Szociális
Osztály főnöknőjénél, annak érdekében, hogy az irántam tanúsított (Ugyancsak
nem tudni, hogy miért?) egyértelmű antipátiáját tegye félre, mert az irántam
(Mint férfi, vagy mint apa iránt?) táplált antipátiájának a gyermekeim esnek
áldozatul, és ők szenvednek ártatlanul, mint a szegény Kozma Turula is, akit az
édesanyja csokoládéval etetett kilenc hónapon át, többszörösen is, mindannak
ellenére, hogy a háziorvosunk, dr. Bokor Márton gyermekorvos, világosan meg
mondta ezelőtt két évvel, hogy nem szabad neki csokoládét adni(!), aminek a
következtében, a gyermeknek a bőre egész évben csalánkiütésekkel, illetve AZ
ÉDESANYA ÁLTAL KÖVETKEZETESEN KEZELETLENÜL HAGYOTT
kiütések elvakarása következtében keletkezett, befertőződött és vérző sebekkel
volt tele!
Reménykedve az alpolgármester úr közbenjárásában és a tavalyelőtti abszurd és
irracionális döntését (A volt feleségemhez ítélt gyermekek esetében határozottan
negatív, és a hozzám ítélt eredmények gyermekek iskolai szereplése szerinti pozitív
következmények tárgyi valósága által is bizonyított!) az én vasárnapi apaságomnak az

13. elégségességével indokoló hivatali vezetőnőnek az irántam tanúsított fiatalkori
mélységes antipátiájának a bölcs félre-tételével hozott józan, és a tárgyi
valóságnak megfelelő tárgyilagos döntéshozatalában, maradok
tisztelettel: Kozma Szilárd Csíkszereda, 2O1O, július 23.”
.............................................................................................................................
Ma, 2O1O VII. 23-én, miután ugyanaz a vérlázító igazságtalanságot kellett
elszenvednem Angélától, mint amikor román katona koromban a „bajtársaim”
(haton!) jól megvertek csak azért mert az egyiküket a falnak taszítottam amiért le
bozgorozott, majd amikor a szolgálatos tisztnek az esetet jelentetem, az sötétzárkába
záratott, a fent említett családi örnyezettanulmány szakszerű elvégeztetésének az
ügyében, a hivatali labirintusokat járva, több, a csíkszeredai szociális hivatalnak a
működési elvéről szóló információhoz is jutottam. Először a második működési-példát
írom le, mivel az szorosabban kötődik az előbbi beadványhoz, de azelőtt még ki kell
térnem arra is, hogy nem útszéli – skorpiói...- bosszú vágyból, de nem is hatáskeltés
céljából, használok majd a tanulmány írása során un. pallérozatlan, és ezért abszolút
félre érthetetlen népi szavakat és kifejezéseket egy-egy bizonyos lelki jelenség
jellemzésére, hanem azért mert a legjobb számítások szerint is, már csak 25 – 3O év
van hátra az életemből és olyan területeket tárván fel, amelyeket a metafizikus
gondolkozó elődeim nem csak, hogy figyelmen kívül hagytak, de még csak meg sem
piszkáltak, hát nincs kedvem szalonképesebb tudományos kifejezéseket keresgélni,
amikor a köznapi magyar kifejezéseink annyira pontosak és találók! És egyébként is,
amint Havas Béla mondja, a szalonképe tudományos igénnyel és ennek megfelelő
személytelenséggel (objektivitással!) megírt művek csillognak – villognak a logikától,
de a szerzők lelkét ne bolygassuk, mert akkor elsüllyednének azok korrupt magánélete
ingoványos labirintusában.
Nos, a csíkszeredai gyermekvédelmi hivatal egyik irodájában egy ismerőst találva,
megtudtam, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a Simon
Zita nevű vénkisasszony hivatalfőnöke, aki a válóperünk alkalmával, minden
racionális indoklás nélkül, sőt: a gyakorlati racionalitással szöges ellentétben, mind a
négy gyermekünket az anyjukhoz való ítélésre ajánlotta a bíróságnak, tehát
megtudtam, hogy Simon Zita pszichológus, egy olyan, börtön fenekére való, sötét
lelkű perverz nő, aki, miután feladta az üzempszichológusi pályáját és vállára vette a
városnak a szociálisan hátrányba került lakói ügyének az intézését - a hivatalfőnöki
ideje alatt tehát - , több száz, sőt: több ezer gyermeknek lett az áttételes kínzója és
megnyomorítója. Úgy, ahogy megnyomorította volna a mi lányainkat is az által, hogy
mind a négyet az Emő gyámsága alá ajánlotta, amennyiben Emő nem látja be
időközben, hogy ez a fajta „rendezés” mekkora felelőtlenség, sőt: egyenesen

14. gonoszság lenne a gyermekekkel szemben! Ezért, léteznek a városban a miénknél
sokkal tragikusabb, ténylegesen hajmeresztő és kétségbeejtő esetek is! Ő pszichológus
asszonysága ugyanis, szégyentelen leplezetlenséggel, abban leli a titkolt, de
legintenzívebb örömét, hogy férfiakat megalázhat. Ez azt is jelenti, hogy akkor élvez
(titokban és lelkileg), ha férfiaknak (különösen az apáknak) intenzív lelki fájdalmat
okozhat úgy, hogy megrövidíti őket a szülői jogaikban és ez által megalázhatja! Mint
ahogyan a Heródes lánya, Salome is, attól élvez a bibliai történetben, hogy láthatja a
Keresztelő Szent János fejét egy tálcán levágva. (Érdekes, hogy a pszichológiai
egyetemeken feldolgozzák ugyan az ókori mitológiai tradíciónak a pszichikai
jelentését, majd azt kell látnunk, hogy éppen maguk a pszichológusok követik el
ezeket a perverzitásokat. Sajnos, ezekről a közismerté váló pszichológusi
visszaélésekről szóló regényes, vagy filmes beszámolók, jobbára csak a férfi
pszichológusok által elkövetett szexuális visszaélésekről szólnak. – Hát hogyne: ezek
a nyálcsorgatóbb esetek, ezekkel számolhatnak nagyobb kasszasikerekre, mind a
befektetők, mind a rendezők és színészek!)
A jóképű aggszűz hivatalfőnöknő tehát, ennek a perverz orgazmus- elérési
szükségének köszönhetően, a hosszú hivatali ideje alatt, soha, de soha nem döntött
még egyetlen férfi javára sem nővel szemben, lehetett a nő akár többszörösen
visszaeső bűnöző is. És figyelem: EGYETLEN OLYAN AJÁNLÁST SEM TETT,
AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ ÜGYEKBEN, illetve a miénknél szélsőségesebb,
vagyis sokkal tragikusabb ügyekben sem (Ahol tehát a nő-anya, még felelőtlenebb és
még aljasabb volt és még SOKKAL bűnösebben viselkedett a gyermekekkel és a férj-
apával szemben Emőnél.) A LEGALÁBB 2O ÉVE TARTÓ HIVATALFŐNÖKI
IDEJE ALATT, amelyben, ő illetve a munkakollektíva - amelynek a nevében a
férfiellenes perverz disznóságait elköveti - AZ APA GYÁMSÁGA ALÁ RENDELTE
VOLNA AZ ILLETŐ GYERMEKEKET!
De ez a legkevesebb, mert ezzel az információval egyelőre csak nekem kell
egyelőre eldobnom egy olyan méltányos hivatali elbírálásban való jogos reményemet,
amiről azt képzeltem eddig, hogy reális és törvényes alapokon áll. EZT az igazság és a
gyermek érdeke szerinti döntést tehát az egyetemes törvényekre kell bíznom egyelőre,
mert itt én tehetetlen vagyok. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen
lemondtam a Turikának az érte aggódónak egyáltalán nem mondható anyai, de főként
nagyanyai körmök közül való kiszabadításáról, hiszen nekem teljes az Isteni
igazságba és az egyetemes törvények érvényesülési mechanikájába vetett hitem.
Hanem csak annyit jelent, hogy - akárcsak a tavalyelőtt -, ennek az igazságnak a
hivatalos törvényesítése egyelőre nem ezen a hivatali szinten fog elkezdődni. - Már
csak azt sajnálom, hogy a tavalyelőtt, amikor Zita közölte velem a gaztettét,
kétségbeesésemben elsírtam magam előtte, azzal a sikoly szerű fájdalmas
jajkiáltásommal, hogy „Drága kislányaim, mi lesz veletek?”. Amint egészen biztos
forrásból ezt meg tudtam ugyanis, ő pszichológusságának éppen az ilyen élményektől

15. van lelki orgazmusa, ezeket a jeleneteket, ő szépen és hideg aggyal kitervezi magának
és ha megvalósulnak, a szíve titkos zugában diadalmasan őrzi. - Hát szépen
besétáltam a perverz ember csapdájába!
De mondom, a mi esetünknél sokkal kacifántosabbakról szereztem tudomást:
1) Történt, hogy egy Csíki családban meghalt a fiatal édesanya. Erre fel és ettől
kezdve, ez a férfigyűlölő bestia, nem volt hajlandó másként nevezni a gyermekeket,
mint árvákat, holott a gyermekek édesapja élt! És csakugyan: árva státuszba is
helyezte a gyermekeket és képes volt heteken és hónapokon keresztül, körbe
telefonálni az egész rokonságot, annak érdekében, hogy a gyermekeket helyezze
valamelyik rokon gyámsága alá, tehát, hogy adja a gyermekeket valamelyik családi
struktúrában élő rokonnak örökbe (Meg próbálta azokat győzni...), mondván, hogy a
gyermekek semmiképpen nem maradhatnak az édesapjuk gondozásában! Sőt, ezt
kérem megfigyelni: amikor a rokonok elutasították és kikérték maguknak ezt a
perverz hivatali disznóságot (Végül is: a törvénytelen hivatali visszaélést!) ez a
perverz gazember, az árvaházba akarta beutalni a gyermekeket minden áron, az
édesapjuk mellől!!!
Több ilyen story is kering a "Néptanácsi szűz-kurváról", de ez most egyelőre elég
emésztőnek, illetve annak, megértéséhez, hogy az anyja által "Neked rám kell
hallgatnod, Emőke" nevű feleségem, akit az egyik szociális hivatalnok (Zita
Kisasszony katonája!) így védelmezett velem szemben, hogy: "Bezzeg, addig, amíg a
felesége volt és a gyermekeket megcsinálta neki, jó volt, most meg, hogy elváltak,
kígyót - békát rá hord", milyen jó stratégiát választott amikor a „gonosz férje által
ártatlanul bántott kicsi asszonyka” szerepét kivágta az amúgy is, ultra-feminista elvek
szerint működtetett hivatalban. A Szociális iroda légkörében látható volt, amint a
napokban újból előadta a tavalyelőtti rablómeséit, annak ellenére, hogy időközben
velem élt még együtt idilli tíz hónapon át és senki nem hallotta panaszkodni, hogy
durván bántam volna vele. A gyermekláthatás törvényes rendezése érdekében indított
perem beadványaiban is, anuka ártatlan kiszlánának nevezi magát, hivatalos
lakhelyéül pedig amannak a csíkszentgyörgyi házikóját tünteti fel.
Azért is viselkednek úgy velem szemben a Zita hivatalnokai, mint egy bűnözővel,
mert jól tudják, hogy úgy is mindegy, minden Csíki hivatalban a „meg kell védeni a
szegény anyákat a brutális férjeiktől című muzsikát táncolják a főnökök, bírák és
hivatalnokok!
De volt még annál nagyobb haditette is a férfigyűlölete miatt örökre pártában
maradt Simon Zita főnökasszonynak, mint hogy egy elhunyt asszony gyermekeit
következetesen és csökönyösen árváknak nevezte, annak ellenére, hogy az apjuk
egészségben élt és gondozta azokat, és, amikor azt tapasztalta, hogy az anya
rokonsága nem akarja a gyermekeket magához venni, akkor meg erőszakkal
árvaházba akarta szerencsétleneket nyomni, mindaddig, amíg az erőszakosan

16. árvásított gyermekeknek az édesapja megelégelte a mélységesen perverz férfi-
gyűlöletben gyökerező aljas "hatalmi" visszaéléseket, és rá nem borította a
főnökasszonyi asztalát.
Történt ugyanis, hogy a nem tudni mitől, férfi- és apagyűlölővé vált
asszonyságunkat beosztották Csíktaplocára (Oda valósi a szépséges vénkisasszony!)
országos képviselő választási felügyelőnek, vagy mifenének. Hát nem megutáltatta a
Taplocai székelyekkel az ily módon, és neki hála, diktatórikus-feminista színezetet
kapott demokráciát? Fogta magát a szűz asszonyság és a hirtelenül öntudatossá vált és
ezért a teremben felgyülemlett szavazó székely férfiakat a teremben levő nők háta
mögé parancsolta, az érkezési sorrendiségtől függetlenül, mondván, hogy a fegyelmet
és az íratlan előírásokat itt be kell tartani. Ez viszont csak egy szomorúan vicces, de
igaz történet, ami csakis a rettenetes tűrő képességgel rendelkező és tisztelettudó –
vagyis a nő- és anyatisztelő (Szűzmária-Imádó!) székely férfiakkal lehet még
mostanában is elkövetni. Próbálta volna meg Budapesten, vagy akárcsak Nagyváradon
is! Kapott volna őszüzessége mindjárt az első kísérletére tanácsokat arra vonatkozóan,
hogy hova dugja fel az íratlan diszkriminációs szabályait! És nem is biztos, hogy csak
a férfiak részéről...
A másik gyönyörű Zita-sztory (Sajnálom, hogy a helyezet jellemzése érdekében,
meg kell szegnem a Logos szabályzatát, miszerint trágár szavak használata tilos, de
becsület szavamra, hogy a városban csak "A néptanácsi szűzkurva"-ként emlegetik!),
hogy ezúttal az apuka halt ki az egy gyermekes fiatal családból, és az anyukának
viszont, a világcsavargás és a "pasifogás", még erősebb gondja volt, akárcsak Kozma
Emőkének (Lásd az Emőke ide vonatkozó pszichológiai gondjairól, illetve férfiakkal
szembeni komplexusairól szóló, személyes vallomását és sors-ellenes kirohanását a
Zita egész hivatali serege által keményen pártfogolt asztrológus nőnek, a Logosz,
Mester, vagy szélhámos c. rovatában!), és ezért a legutolsó gond volt számára az egy
szem gyermekének gondozása, akit napokra magára hagyott a lakásban, mígnem a
meghalt apa szülei megelégelték a – többszörösen megismétlődött - felelőtlenkedést
és magukhoz vették a gyermeket. Ezzel még nem lett volna gond, de lévén, hogy itt
egy "drága édesanyáról" és nem "idióta és gonosz apáról" lévén szó, Zita asszony
éveken át makacsul (gonoszul!) ellenállt a gyermeket gondozó és korrekt módon
óvodába járató nagyszülők azon törvényes úton elérendő céljának, hogy a gyermek
felett valamiféle megosztott gyámsági jogot megszerezzenek, annak érdekében, hogy
ne egye őket a frász, amiért az "édesanya", aki időnként megjelent a pasi-fogási
tapasztalatszerzések körútjairól, az ne vehesse ki "szabadon" és ne vihesse el az
óvodából, a nagyszülők értesítése nélkül, napokra önmagát szórakoztatni a gyermeket.
- Mondják, ez volt a Csíkszereda újkori (1989 decembere utáni!) történetének az
egyetlen olyan esete, amikor a Zita amazon irracionálisan konok ajánlása és végig-
makacs ellenkezése - ellenállása ellenére, olyan bírósági döntés született, amely
ellentmondott az ő ultra feminista törekvéseinek. És persze, ez is csak azért

17. történhetett így, mert az egyik nagyszülő nőnemű volt!
És, a legérdekesebb az egészben, az, hogy a húsz - huszonkét, vagy három éven át,
ami óta ez a magasan magasztos és humánus szociális érzékenységgel rendelkező Zita
kisasszony a Szociális Hivatal vezetését átvette, több kísérlet is történt az egymást
váltogató polgármesterek részéről (Akiknek szintén a könyökén folyt ki már a Zita
miatti panasz-áradat!) a leváltása, illetve más osztályvezető főnökkel való
helyettesítésére. De mindegyik kudarccal végződött, mivel Zita, az polgármesteri
hivatal egyetlen hivatali régiséggel is rendelkező pszichológusa lévén (És valljuk be: a
tudós asszony nem is egy könnyű és könnyen átlátható segély-elosztási rendszert, és
persze, kimondottan általa kiépített szociális-hálót vezetett!), az osztályról teljesen
soha nem lehetett eltávolítani. Ezért, soha nem volt nehéz ügy számára az, hogy,
amint egy más személyt helyeztek fölébe főnöknek, azonnal belefogjon annak a
szakmai ellehetetlenítésébe és pszichológiai kicsinálásába, morális tönkretételébe.
Mondják, akkora rutinra tett szert már ebben az időnként ismétlődő háttérháborúban,
hogy a legutóbbi trón-követelőnek az idegi kikészítéséhez és hivatali-süllyesztőbe
(papírdarálóba) küldéséhez, már csak hat hónapra volt szüksége.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti "naplóbejegyzéseimnek" a látszólagos nő-
ellenes hangvételével, és különösképpen a fent szereplőkre vonatkozó, néhol igen-erős
és az ugyancsak elfogultan igazságtalannak tetsző jelzőivel erős ellenérzéseket váltok
ki a nő nemű olvasókban. Tudom, hogy ilyen kifejezéseket nem csak általában, hanem
az esetek messze menő többségében, kimondottan csak férfiakra illik (szokás...)
használni, egyáltalán nem tettem és teszem magam szimpatikusabbá még a Logos
olvasói előtt sem - aminek a nagy többsége ugyancsak nő nemű. Nem, hogy a csíki
hivataltól, ahova le fogom tenni ezt az írást kinyomtatva, bármiféle pozitív reakciót,
normális ügyintézést is reméljek! De éppen, hogy azért is írom teljes nyíltsággal és
őszinteséggel mindezt, hogy ne engedjem meg magamnak tovább egy percig sem
annak a reményét, hogy ezektől a férfi- és apabánatot szomjazó némber által vezetett
személyektől, még valaha is, valamiféle objektív, a gyakorlati valóságnak egy kicsit is
megfelelő ajánlást reméljek. Azzal, a tudattal tehát, hogy hozzuk is eljuttatom a jelen
eszmefuttatásomat, szellemileg sokkal szabadabbnak és erkölcsileg sokkal tisztábbnak
érzem magam. Azoknak az esetlegesen megrémült olvasóknak viszont, akik nem
ismernek engem élet-közelből, és akik úgy képzelik, hogy vagy a férfi mivoltomból
eredő egyoldalúan elfogult igazságérzetem és a gyermekeim szenvedése miatti
elkeseredésem miatt ragadtattam el magam, illetve, azok, akik élnek azzal a
gyanújukkal, hogy bármennyire is lennék asztrológus és metafizikus, mégiscsak kell
lennie bennem némi, bizonyára nagyon mélyen rejtett nő-gyűlöletnek, most is csak azt
tudom felhozni, már csak a felszíni logika szellemében is, hogy ez nem igaz, mivel:
1. Engem soha nem érdekelt a születendő gyermekeimnek a neme (Azok a

18. gyermekek, akikre a jelenben az apai felelősségtudatom és érzetem irányul, mind
kislányok.). Medárdánál és Etelkánál ezért ezt nem is tudtuk.
2. Amikor a két kisebbnek az orvos megmondta a nemét anélkül, hogy ezt én kértem
volna, egyáltalán nem törtem le amiért, nem azt hallottam, hogy "legalább" a
harmadik, de aztán már a negyedik sem lett "mégiscsak" fiú!
3. Azóta sem kísértett meg soha, még csak enyhe vágy, vagy sugallat szerűen is a
vágy, vagy gondolat, hogy "milyen kár, HOGY "bármelyik drága kislányomnak is,
nem hím a neme.
4. Valósággal megdöbbentett az egyik idősebb (női) ismerősöm a piacon, amikor
megtudván azt, hogy Réka is kislány, mintegy vigasztalódva mondta zöldségvásárlás
közben, hogy "Az sem akkora nagy baj..." (- Ki mondta, hogy baj lenne? Ki az
Istencsudájának néznek engem ezek? Hát ennyire nem ismernek?)
5. Amint a fentiekben leírtam, az első, és éppen az ő megfoganása miatt vállalt, ostoba
polgár-erkölcsi becsületesség-érzésből vállalt házasságomból (Voltaképpen a
házasságkötés előttröl...) származott egy fiam, akivel éppen olyan odaadóan - Mindig
az ő szellemi-lelki és fizikai fejlődését tekintve elsődlegesnek! - foglalkoztam mint a
jelenben a lányaimmal. Nos, ez nagyon nagy csalódást okozott az által, hogy a
könnyebb utat választva, lehazudta saját maga előtt a kettőnk igazi kapcsolatáról szóló
emlékeit, és az anyja, de főként a folyóvízként hazudozó nagyapjának (Lásd a
Bolond-regényemben a személy-hű ábrázolását!) az én gonoszságomról és
aljasságomról keltett legendáit hitte el. És a fiam azokat szajkózta nekem, velem
szemben az erkölcsi fölényből eredő cinikus magatartást gyakorolva már 16 évesen,
valahányszor a nevelőapja halála után, illetve az azt közvetlenül követően a
Nagyapjának a Mo-ra való költőzése után - megkíséreltem a fiammal a kapcsolatot
felvenni.
6. A jelenben az összes családtagom - és ők képezik tulajdonképpen a rokonságomat
is - nő nemű személy, és nagyon jól érzem velük magam. És ez sem azért van
egyáltalán, mert, amint lenni szokott, egymással versengve szolgálják ki az egyedüli
férfit, mert egyikük sem ilyen fajta, hanem - legalább is egyelőre - ez éppen fordítva
van. - Ez utóbbit viszont egyáltalán nem panaszként írtam!
7. Amennyiben Violetta velem maradna és úgy döntenénk, hogy közös gyermeket
akarunk, akkor sem kezdek majd még titokban sem abba reménykedni, hogy ő majd
"végre" fiút fog szülni.
És ha mindez nem elegendő érv arra bárki számára is, hogy bennem semmiféle nő-
gyűlölet nem munkál, hanem csakis éppen a nő nemű kislányaimnak a velük szemben
hétszeresen felelőtlennek bizonyult "édes anyjuk” részéről jövő, felesleges
szenvedtetéseknek és kínzásoknak vagyok mélységesen ellene, annak már csak azt
mondhatom, hogy vajon szerethetik-e az apjukat a lányai olyan intenzitással, mint
ahogy a miénkek szeretnek engem, aki akárcsak tudattalanul is nőgyűlölő? Nekem

19. tehát semmi bajom nincs a Jin – spirituális eszenciával, vagy annak a természeti
manifesztációjával: a nőiséggel. Hanem az háborít fel a végsőkig, hogy más, a
mienkhez hasonló szerencsétlen állapotba jutott családok esetében is, az irracionális és
primitív (hogy ne mondjam: bestiális!) női szolidaritás miatt, illetve a szűk-agyú
feminizmus miatt szenved, nem csak e jelenség miatt tehetetlenné tett sok, emberi
felelősségtudattal rendelkező édesapa, de főképpen azoknak a gyermeki is - ÉS
FIGYELEM: ŐK MÁR A NEMÜKRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL szenvednek!
De haladjunk tovább ezen a vonalon, és tisztázzunk mindent lehetőleg:
- Az általam készített horoszkópoknak a 9O - 95 százalékát nő nemű személyek
rendelik, és kérem szépen elolvasni a www.kozmaszilard.hu c. honlapomnak a
Levelek rovatában azt, hogy ezen hölgyek közül hányan haragszanak rám azért,
amiért a sorsképleteikből azt olvasva ki, amit ott látok és nem, mindenféle misztikus
fantazmagóriát és egzotikus csodát? Hogy egyikük sincs megsértődve, amiért az
őszinteségemmel úgymond (végre!) kinyitottam a szemüket és – azért, hogy az
általam felfedett és leírt anyai ági karmikus programok közül a személyiség- és
férfiellenes programmal születettek számára, én meg- és rámutattam a Jang
princípium, illetve a maszkulinitás igazi, létfontosságú jellegére és annak a
tiszteletben tartásának a fontosságára. Amit tehát, éppen úgy ajánlatos tisztelni, mint
ahogy joggal elváratik a nők részéről is a férfiakkal szemben az, hogy a nőiségük
lényege: az anyaság szelleme, az anyai potencialitás tehát, bennük maximálisan
tisztelve legyen.
A héber ősmetafizikában a férfi megnevezése ruah, ami szó szerint állítólag
gyakorlati tapasztalatból szerzett elvont ismeretet (fényt) jelent. Sokat töprengtem
azon, hogy mi lehet az, a rendkívüli női (saját fizikai lényében történő) fizikai
magzatérlelő – magzatfejlesztő és peresze: gyermekszülő képességgel, valamint a
gyermektáplálási képességgel egyenértékű funkció a férfiaknál? Mert az, hogy a
nőknek van egy ilyen, rendkívüli plusz képessége hozzánk képest, evidens. De nem
hiszem azt, hogy a férfiaknak a puszta fizikai erő-többlete, ami egyébként is egyre
értéktelenebbé kezd válni, lenne az, ami kiegyenlítő egyenértéke lenne, a nők
fiziológiai anyai – anyasági képességének! És azt végképpen nem hiszem, hogy az a
bizonyos, általánosan a férfiaknál valamivel magasabb gyakorlati intelligencia-szint,
amit IQ-ban szoktak mérni, és amely IQ - szintkülönbség a mai fiatal nők és férfiak
között kezd egyre jelentéktelenebbé válni, lenne az a plusz, hiszen mindenki láthatja,
hogy ez egyelőre, sokkal többet árt mint használ a földi létben. Főként, ami óta a nők
is azt tették meg a legfontosabb képességüknek. Mármint a férfiak eszén való
túljárást, amiben a volt feleségem édesanyja is pl. herkulesi tetteket vitt végbe, és amit
nem győzött eleget a lánya lelkére kötni.
És a sok töprengés eredményeképpen, rá jöttem arra, hogy az a kiegyenlítő
képesség, természetszerűleg nem lehet más mint az úgynevezett „apaság”. Ez viszont
nem jelentkezik olyan egyértelmű és látható formában, mint a nőknél az anyaság.

20. Hiszen annak, hogy egy nő, normális körülmények között, anya is, vagy anya is lesz,
egyértelmű, annak látható külsőségei is vannak. Az apaságnak viszont egyáltalán
nincsenek még csak látható külsőségei sem, nem, hogy látványos külsőségei.
Elsősorban természetesen azért, mert nem is ölt fizikai formát! Semmi nincs a férfiak
külsejébe beépítve, semmiféle fiziológiai funkciójuk nincs kimondottan csak az
apasághoz kapcsolva, úgy mint ahogyan a nőknél a növekvő és egyre nagyobbá váló
has, vagy a menstruáció elmaradása, vagy a duzzadó keblek. Még a meddő nők is
hordják a soha meg nem valósuló anyaságuknak az egyértelmű és határozott, fizikai
szerveit, ha csak nem operálják ki belőlük még a petefészkeket is! És mégis van
apaság, pedig annak aztán abszolút semmi külső jele nincs. Sőt: egyeseknél még a
belső jele, az un. apai ösztön is alig van meg.
És az a döbbenetes, hogy a mai, sterilizált nyugati típusú civilizációban, miközben
férfiak és nők egyaránt szenvednek ennek, a pozitív apasági szellemiségnek a
hiányától, a férfiasság-ellenes programmal született, valamint a magazat- gyermek és
családellenes, illetve anyaság-ellenes karmikus programmal született nők (És
manapság a nők többsége elsősorban ezekkel, az anyai ági karmikus programmal
született a világra), iszonyodnak ettől az apa-szellemiségtől! Egészen pontosan a
jelen, vagy a volt férjeiknek, illetve, ha fiatalabbak: a majdani férjük szerepébe
képzelt udvarlóiknak, szeretőiknek, manapság teljesen hibás megnevezéssel:
barátjuknak ettől, a helytállással és felelősségvállalással együtt, morális
következetességre és határozottságra is törekvő szellemiségétől. Főként az utóbbitól.
Vagyis a férfiaknak (férjeiknek) éppen attól a potencialitásától félnek, ami
tulajdonképpen a biztonságot nyújthatná a számukra és stabilizálná az életüket és a
sorsukat... Hiszen hiába képzelik ezt másként, mert éppen ezek az un apai
tulajdonságok adják a meg egy férfinek a megbízhatóságát is, hiába áltatják azzal
magukat a nők, hogy a szerelmes férfi már hűséges is. Az a megbízhatóság ugyanis,
amelyre a nők gondolnak általában és ami nem az önálló erkölcsi tudat által irányított
férfias határozottságra épül, nagyon is csalóka. Ők ugyanis a férfinak az általuk
történő kezelhetőségére, irányíthatóságára, sőt: uralhatóságára gondolnak ilyenkor,
amiről viszont rendszerint kiderül, hogy merő illúzió, önámítás. De a nők ehhez az
illúziójukhoz nagyon ragaszkodnak, mivel ez az általuk sóvárgott férfi-alárendelődés,
kényelmesebb a számukra, mint az apai alapállás, amit messze elutasítanak, mivel az,
az ők erkölcsi átvilágítására is törekszik automatikusan. Az a megbízhatóság tehát,
amit a nők a férfitől elvárnak, éppen a családja jóléte és biztonsága miatt magát
felelősnek érző apai szellemiség ellentéte!
Ezért, amint csak egy lehetőségük is van erre, minden eszközt megragadnak a mai
hölgyek ahhoz, hogy a férfiaknak ezt az „utálatosnak” érzett részét megbuktassák,
lejárassák, ezt a zavaró és nyugtalan jellemvonást a kedveseik – férjeik lelkéből
lehetőleg kilúgozzák, és ha másképpen nem megy, hát ráfogják, hogy a férfias

21. határozottság, vészesen agresszív és ezért irtandó minden eszközzel ott ahol csak a
fejét felüti.
A vonatkozó és később teljes szélességében kibontandó szaturnuszi mondanivalóm
előterjesztése érdekében és azért, hogy ne ismételjem magam a hasonló témák azonos
motívumaiban, hadd iktassam be ide egy régi eszmefuttatásomat a Jen (A Kínai ős
dialetktika két alapprincípiumának: a Jin és a Jang egységének) a metafizikai
értelmezéséről. Ez egyben olyan metafizikai fogalomismertetés is, amilyenre
föltétlenül szükségünk lesz az apaság megértéséhez, illetve az apasággal szembeni
tudatos, vagy öntudatlan férfi- de még inkább női fenekedések által felvetett
problémák minél nagyobb mélységű megértéséhez.
Következik tehát a: Metafizikai értelmezés a Sátáni és a Luciferi magatartások
különbözőségéről:
A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási ereje és fontossága szempontjából
egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség
szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a
Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt
és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen
pontosan a regényem 19 fejezetében - ahol az anyai ági örökletes programok létét
kezdtem elsőként fogalmazgatni -, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa,
amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-
ellenes magatartásnak, és ezért a gazdasági nyereség orientált judási - spekuláció,
vagyis az almába harapás, a Luciferi aktusnak mindössze egy sokkal későbbi és
nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb! – következménye, ahhoz képest az öncélú
„fény-űzéshez”, negatív értelmi mentalitáshoz képest, ami a bűnbeesési jelenettel
illusztrált fizikai megnyilvánulás előtt lezajlik bennünk a kauzális szinteken.
Az első megváltás-ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a
Lilith által („belülről”) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény
ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy teljesen
különváltnak és különállónak hirdetvén magát az Egész Léttől, nem akarja átvilágítani
és megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a női princípiumot! Vagyis az által, hogy
nem akar a Szeretetbe behatolni, és azt átvilágítva, termékennyé tenni, és így, a
Szeretetben és a Szeretet által kiegyenlítődve, újra egyesülni az abszolút létállapottal,
azzal Egyé válni. Nem, ő teljesen különváltan és önállóan akar létezni! – Ez az Első
hibája a Fénynek, ez a Luciferi aktus (mentalitás) a metafizikában. Ez az ördögi
Létrontás-gyökér.
A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata tehát a bűnbeesésnek. És
ez, az első – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi
változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bűnbe

22. esés, az elsőnek a sokkal ártatlanabb és durvább és nőiesebb változata! Mivel hogy az
elsőt, még a teremtés gyökerénél követte el a Fény (a Maszkulinitás) ősprincípiuma: a
Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatott Fény ősprincípiuma ugyanis,
nem akarja átvilágítani és ez által a megváltás felé vezető út irányát megvilágítva,
megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a női princípiumot. Nem akarja magát átadni a
szeretetnek, nem akar azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni.
Azon freudista olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra
haragudtam volna meg, vagy tőle ijedtem volna meg, őt utáltam volna meg a
gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még
mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatőr pszichológia…) a női
princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következő:
Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívő katolikusok a
Szűzanyát, és életem első felében teljesen nőpárti voltam és a legelszántabb
feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által
feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan
mostohaapával nőttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német
harciasságot és a férfias intelligenciát dicsőítette, és ő maga az abszolút pátriárka
szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt, akit éppen emiatt
nem tudtam megszeretni, noha vágytam arra, hogy mint édesapámat szerethessem. A
biológiai apám, ennek a „férfias” magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és
gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa
volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a
mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám
viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba
hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan
akarat-gyenge, megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi
volt. A valamennyire elfogadhatóbb tartású férfi, az anyai nagyapám viszont, írd és
mond ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben
démonizálni, és szerető egykéjeként én ezt a nagytata-lenézést tőle átvettem.
Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon és
karácsonykor felköszöntöttek és könyveket ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az
anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt
(és erről még elméleteket is hangoztattam) azt a szamár-képzetet, hogy az életben
minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ezen férfi-rosszaknak
az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni,
mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem
ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez, az ide
vonatkozó, nagyon hibás és nagyon rossz, belém nevelt gondolkozási reflex (a férfi
ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak
(A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő

23. szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később,
az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja
az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a
jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való
magasztos hit almáját.
Mint ahogy minden ami létezik a megnyilvánult létben az abszolútumnak a Lilith
hatására történt megzavarodása után, vagyis: az Abszolút Egynek a megoszlása és
megsokszorozódása után kettős, a bűnbeesettségi állapot is kettős.
Ezért, miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet
átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz a szereteten keresztül
való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni és ez
által, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, a Lilith öncélúsága
által ugyancsak megkísértett Szeretet is meg akar maradni magában, magának, és
emígy Szeretetből Satanavá változott női princípium, elutasítja a Fénynek
befogadását, vagyis az attól való megtermékenyülési lehetőséget és ezzel elutasítja a
Fénynek a magán (A szereteten) keresztül történő, abszolút létbe való
visszakapcsolását is. A Sátáni állapot az tehát, amikor a nő nem fogadja magába a
megtermékenyítő fényt, hanem vagy elutasítja azt, vagy csak az élvezet-okozó részét
fogadja el a Fénynek, illetve, amikor ő maga akarja minden áron megtermékenyíteni
és átvilágítani a Fényt (a férfi szellemét) és emiatt képtelenné válik a fény
befogadására, a megtermékenyülésre.
Amint Hamvas írja: az abszurditás csúcsa az, amikor a megtermékenyülő hatalom
akarja a megtermékenyítő hatalom szerepét átvenni, vagyis amikor a nő akarja a férfit
átvilágítani és megtermékenyíteni, ahelyett, hogy szeretné azt és magába kebelezvén
azt, megtermékenyülne általa. Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Satana, tehát
a hibás nő-tudat, a hamis Fény által (Vagyis: a szeretet nélküli, nagyokos és steril
Luciferi tudomány által.) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze önkényesen
megtermékenyítetni, és persze, azt is „majd” csak akkor, amikor úgy érzi, hogy el jött
az ideje, amikor úgy érzi, hogy „fel van erre készülve”. Vagyis akkor, amikor rég óta
lejárt már az első magzatfoganásnak a biológiai ideje: harmincöt éves kor után és
természetesen akkor is, csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon
egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes. Szóval, a
mai nő, a hamis fény által: tudományosan, és nem az igazi férfi által, és persze,
egészen kései, tehát rossz időben akar és csak egyszer megtermékenyülni! –
Metafizikailag ez tehát a sátáni magatartás.
A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre
erősebb, sőt durvább visszajelzéseket kezdtem kapni arra a nemes bánatomban hozott,
fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit
felfedezek, felvilágosítani és nem fogom őt többé fizikailag sem megtermékenyíteni.
Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben

24. átvettem, illetve, hogy azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam
akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak
ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált
tragikus helyzeteknek az elszenvedői, komolyan tudtam venni. És ezt olyannyira
komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig,
amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák,
egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége
van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi
ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi
aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív
(romboló) szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női
korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be.
Holott világos, hogy létezik egy korábbi, Jin szerinti lét-korrupció is, amit Sátáni
mozzanatnak nevezünk, amikor is, a Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és
emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását,
maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a
stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő
hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani,
irányítani).
Figyeljük csak meg a jelenség tudattalan működési mechanizmusát: az általam
irányított www. asztrologosz.com c. portálunkon, egy, a Budapesti Buddhista
főiskolán hinduista filozófiából képzést nyert, kedves fiatal női olvasónk, arról tett
panaszt néhány éve, hogy nagyon bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását
(Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk erre eléggé nyitottaknak és méltó
befogadóknak. Eközben kiderült, hogy érett nőként, azzal áltatja magát, 29 évesen és
még keményen hajadon (amazon) állapotában, hogy azért nem tud anyává válni
(megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem
akarják ezt számára lehetővé tenni!” Ezekről a körülményekről viszont, ki derült,
hogy nem mások mint a férfiak megátalkodott ellenállása arra, hogy őt el vegyék
feleségül és tőle gyermeket „kapjanak”, mivel a magas szintű spirituális képzettsége
folytán a magánéleti kapcsolataiban ő akarja játszani a bevilágítói s ezzel az irányítói
és megtermékenyítői szerepet.
A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában, egy vérbeli spirituális
gondolkozó gondosságával és egzaktságával le van írva, hogy éppenséggel a budoár
misztérium szolgálata, vagyis „a kaméliás-hölgy” vágyainak a kiszolgálásába állított
szemellenzős tudományosság az, ami a mai természeti katasztrófa-állapotokhoz
elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötétségébe” süllyedt férfinak a gyenge
nőiség fölött aratott „gonosz” győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a

25. Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és
nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-
vállalásra. – akkor követték el, amikor a férjeket – tehát a szaturnuszi szellemiséget
intenzívebben átélő férfiakat: a potenciális apákat, előbb a bábák, majd az orvosok
kiszorították és kiűzték azokról a helyekről, ahol a szülések megtörténtek. Azok, a
vétkesek, ezért a mai luciferi és sátáni természet-tiprásért és szellemi káoszért, akik a
későbbi apákat (jövendő férjeket) is, a szülő feleségük mellől a külső szobákba,
konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba kiszorították. Vagyis a
fontoskodó szülész-bábák, majd az őket felváltó, és a „tudatlan”-nak nyilvánított
férjeket (apákat) egyszerű állatnak néző és tudományos okuláréik mögül szigorúan le
is néző, szülész - nőgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést
tragédiaként megélő nők, de a férfiak is irracionálisan félnek a gyermekáldás fizikai és
lelki megpróbáltatásaitól.
Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől,
hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a
helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni.
Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a
foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal,
kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Igaz ugyan, hogy
végül is, az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális
éberséget és így kerülhetett sor a férfiaknak a szülőszobákból való kiüzésére, de ezt
kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus
még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és
befolyására került sor!
Amennyiben a liberális - szocialista kormány-programoknak megfelelően,
gyökeresen megszűntetnék a jövendő kismamáknak a szülészetekkel való
kollaborációs lehetőségeket (Vagyis: megszüntetnék a programozott szüléseket: a
jövendő felnőtteknek az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti humánus
kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve: ha megakadályoznák a gyermekeknek, az
anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő
kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti
osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák,
mehetnek a Geréb Ágnes féle tanfolyamokra, hogy ott megtanuljanak végre újból
otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is
megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy
médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési,
a becsületes család-alkotási (Minimum három gyermekes családalkotási!) kedvük.
Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n,
már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy

26. gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a
jelenséggel, hogy a hozzám sorsrendezési segítségért forduló családanya, vagy
családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen egy
gyermeket! Esetleg még "meg is nyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 – 15 év
körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már
leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az
abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének (Az Úrnak!) nem szabad önkényes
elképzelések szerinti előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást
követnek el. Vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai
tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a
gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lesz az így megfogant
gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok
és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan
helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is
halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális
agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek
nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a
teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása
ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét többes számban. A több gyermekét tehát.
Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen
állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy
húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget
induljunk el fordítva: (Normális és egészséges öntudattal rendelkező személyek
esetében, tehát nem, amikor ez egyikük gyógyíthatatlan szenvedélybeteg pl., vagy
gyenge jellemű és az anyja, az apja, testvére, vagy bárki más a józan ítéletétől meg
tudja fosztani és a befolyásolni, vagy nem amikor a férj éber ugyan, de
elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem
teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. A fenti feltételek
mellett, a három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már
könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében.
A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis
félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez. Egy gyermek esetében viszont,
már csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők. Az olyan
gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem
lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy
fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy
azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés
szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy én mint egyke, nem ilyen
szellemben nevelődtem, sőt! De a volt feleségemnek az ide vonatkozású lépései

27. nélkül, el nem váltam volna a gyermekeim édesanyjától semmi pénzért. Sőt:
traumaként éltem meg azt, amikor megtudtam, hogy ő több éve már, hogy a család
felbontásának a lehetőségén képzeleg és nem csak az édesanyjával, de még Szűz
Máriával is erről társalog. És még nagyobb traumaként éltem meg azt, amikor előbb
csak egy, majd két gyermekem nélkül találtam magam. Majd azt, hogy azt kellett
látnom: a feleségem által a felelősségem köréből kivont két gyermeket nem gondozza.
Az igazi lelki társammal való találkozásban megélt szerelem kellett ahhoz, hogy
mindezt valamelyest ellensúlyozza.
- Lehet, hogy a gyermekkorból hozott egészséges családi modell is közrejátszik
néha és néhol, de az igazi válasz arra a kérdésre, hogy miért válnak, vagy miért nem
vállnak a férfiak, a spirituális törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem
véletlenül nevezte a régi magyar nyelv pl. a várandóságot áldásnak a felemelően
tudományos terhesség helyett. Illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek,
hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek,
már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek
lenni!) Szóval, csakugyan nem mindegy az, hogy miként számolunk, hogy tehát
mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az
egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, miközben az egykéző -
kétkéző gondolkozás kényelmi - gazdasági spekuláció eredménye. És az, ami szerint
"egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy
helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen,
érzelgősen felelősség-hárító, önző érzelgősködés következménye.
Számomra, gyakorló asztrológus számára, teljesen világos már, hogy az általánosan
(globálisan…) a környezettől átvehető bűnösségi kritériumokon kívül, milyen
szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja a gondolkozás árnyékolt
oldalában, mi hajtja az átgondolatlan negatív tetteiben az egész emberiséget? Nos,
kiderült, hogy az, a felszínen érzékelhető, nyers személyi karakterünk alá rejtett,
tudattalan spirituális szellemiség az, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk,
gondolkozunk és képzelgünk, egyáltalán nem az apáktól öröklődik a gének útján,
hiszen a gén struktúrákat is a szellem alakítja, a genetikai öröklődés is valaminek a
kifejeződése. Ráadásul a gének igen kevés információt hordoznak magukban az egész
személyiségünk spirituális struktúrájához képest. Hanem az, ami a háttérből, igazából
meghatározza a felszínen láthatatlan karakterünket, az bizony az anyai ági női
őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik
ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakult mély-
tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát nyíltan vagy rejtetten agresszív,
mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfinek, akár egy nőnek az
ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai
nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől!

28. Hogy ez a gondolat botrányos? Akkor az a tény is legyen botrányos, hogy a női
petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt! És az
a tény is legyen botrányos, hogy miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női
petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis
ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította
az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete hozta
a vérén át az alapanyagot, és így tovább, női generációról, női generációra egészen
Éváig! Nem Ádámig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó,
hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az
anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, mint az a
szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (Az állandó, éveken át az anya
szellemvilágával impregnálódó petesejt, a nők esetében, vagy a hetente kicserélt, de
legalább is minden ejakulációkor kicserélt, tehát a régi információktól folyamatosan
megszabadult, teljesen új ivarsejtek az apák esetében.) a leghatározottabb hordozója.
Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!)
hordozza a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig rá gondolva a magzatot, még
álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya! Kitől jöhet
tehát minden lényeges alap-tulajdonságot meghatározó, szubtilis információ: az
apától, vagy az anyától? Kitől származik tehát, ha ebben sűrűn találtatik nyíltan látszó,
vagy mélyen rejtett agresszió: az apától-e, vagy az anyától?
Már akkor, amikor a kongresszusain még mindig a vörös internacionálé fülbe
mászó dalát harcosan éneklő Magyarországi Szocialista Pártba szerelmes többség, az
egykéző bankár, Medgyesi és csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-
sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő Fidesz-csapata helyett,
tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje
mekkora szamárság (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két
nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis
mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai
oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a 2000 évi
Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság
további irányításra a magyarok sorsát fonó párkák? Hát miért? De miért? Hát azért,
mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő
Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és
a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a
saját fizikai reprodukciójára (Amennyiben számít ez. De szerintem nem erről van szó,
hanem a személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen!), de főként
lelki és szellemi reprodukciójára!
Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati
nemzeteknél meddig tágítható, veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs
politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a

29. harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem
képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és
ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a
franciáknak többszörösen is meggyűlt az emigránsokkal a bajuk és nem kérnek többet
belőlük!). – Szüksége volt tehát a magyarságnak a nyugati liberális gazdaság-erkölcsi
őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses,
kolbászos példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem
az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig szembe
hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák a nyugatiasan spekuláló
magyaroknak azt, hogy mennyit hoz konyhára az ők internacionalista-liberális
humanista Istene.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-
ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet
újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész
életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben
való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen
egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükséges kauzális információt nem?
(Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével
ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű!
Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát
kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság,
akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus
tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről
egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan értékes
metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon
nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a
feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus
segítségével, miképpen számították ki egy évvel ezelőtt a legoptimálisabb foganási
időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai
időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket
idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy
hét múlva meghalt. – Hiába na, a paraszt-pragmatizmus, az paraszt-pragmatizmus,
még a szellemtudományok birodalmában is. Eszébe nem jutott volna egyiknek sem,
hogy a gyermek foganási idejének az önkényes meghatározásával mentális erőszakot,
vagyis fekete mágiát gyakoroltak az Egyetemes Teremtőerőkkel és az Isteni Elmével
szemben.)
Az ötödik bolygó által képviselt egyetemes léterőnél: a Jupiternél, a spirituális
értéktudat – a gyökre való visszavezetés - megnyilvánulásánál, kezdődik az ember!
Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és

30. kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlődtünk ide
biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt
ősprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt)
hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési – kaméleonkodási: hamis
információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a
belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször
cukorbetegség, vagy a rák különböző fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de
messzemenően nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerűsítve a kérdést, azt is
mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az őt követő hetedik bolygó által megtestesített
őserőig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelősségtudatig, igazából nem is
létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias)
életerőknek az adagolási képességét, vagy negatívan: az adagolás képtelenségét jelzi,
a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítődési képességet (képtelenséget), a
Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel:
intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési
képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és
képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülői (Figyelem: a magyar nyelv szerint a
férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak
éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói
készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott, azon létkörülmények között,
ahova a luciferi tudományával oda s vissza levő ember még be nem matatott, sokkal
jobban élnek, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben – vett
civilizált ember. És végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az
individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg.
A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített
felelősségtudat azok az őserők, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív
jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a természetet szét szennyező és
szét romboló, pragmatikus intelligenciája! Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben
nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített őserők, az emberi faj sem
emelkedhetett volna ki az állati regnumból. De nem is annyira a minőségi életre való
törekvés, mint az utódokkal szembeni felelős viselkedés, azok gondozása, ami a
majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért
el, mint más állatoknál volt az a tényező, amely az embert az állatok közül kiemelte,
és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a
kiemelkedés fő okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem
működnének egyáltalán ezek az őserők, de náluk ez a működés mechanikus és
automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene
lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai innovációink mindössze az
egoizmusunkat szolgálják, és az embert valójában elbutítják. Ezért az emberiség
szintű tudatosságunk (természettudományunk), egyelőre ott tart, hogy valós értéktudat