1. Tartottam egy kicsi internet szünetet. Ez idő alatt, kábelen, egy néhány
magyar adó is bekerült a lakásunkba. Így értesültem, most már
közelebbről, friss politikai esményekről, mint például, a melegek
demonstrációjáról és az azt kísérő kődobálásról. Gondolom, hogy a
kődobálók a szokásos szélső-jobbosok voltak, akik a nemzeti erények
védelmében cselekedtek, erénytelenül.
Nálunk is volt ehez hasonló megnyilvánulás, a melegek bukaresti
tüntetésekor. A román rendőrség, zsandárság, mintha jobban sakban tudta
volna tartani a szélső-jobbosokat. A román rendőrség, zsandárság
módszere, a gyors megelőző fellépés, már ahol a politika, nemzeti érdek
úgy kívánja. Erre nagyon jó példa, a bukaresti NATO konferencia, amikor
a globalizáció, a NATO ellen tüntetőket, idejében eltüntették, bevitték,
mielőtt utcára vonulhattak volna.
Meglehet az is, hogy a román rendőrség felkészültebb, szakmailag. Na
mielőtt, egy nagymagyar felhorkanna, hogy hogy létezik, hogy a románok
is lehetnek valamiben jobbak, mint a felsőbbrendű magyarok, elmondom,
hogy a román rendőrség felkészültségbeli fölényét, vagy egy évtizede, maga
Magyarország országos rendőrfőkapitánya jelentette ki egy közös akció
után, egy erdélyi lapnak adott interjújában. A két ország rendőrsége,
valami nagyon értékes rablott zsidó kincseket talált meg és ennek nyomán
született az interjú. A magyar rendőrfőkapitány szerint, a magyar
rendőrség, technikailag áll jobban a románnál.
A másik érdekes dolog, a két országot összehasonlítva, a szélsőséges
jobboldalhoz való viszonyulás. A román hatóságok, sokkal elnézőbbek,
néha halgatólagosan beleegyezőek, az olyan szélsőséges
megnyilvánulásokkal szemben, ahol nem folyamodnak erőszakhoz.
Szerencsére, a futbalmeccsek nemzetieivel szemben, akik erészakosak, ha
hézagosan is itt is felléptek, de nem anyira, hogy eljárást indítsanak, a
szélső-jobbos szimbólumok használói ellen, a légionáriusok nyugodtan
használják szimbólumaikat. Nem olyan rég temették, a háború után
ellenálló partizánok vezérét, koporsóját egy légionárus lobogó fedte és
ebből a hatóságok nem csináltak űgyet. Az európai uniós Romániában,
Marosvásárhelyt, utca viseli, a háborus bűnös Ion Antonescu nevét, akinek
nevéhez háromszázezer zsidó vére tapad. Ez az eset nagyon jó bizonyítéka
annak, hogy Romániában színlelik csak az európaiságot, - és a román
ortodoxiában ezt nyiltan le is írják. Dan Zamfiresc, román ortodox telógus,
könyv formájában, kiadta a régen írt teológiai licenciátusi dolgozatát, mely
könyv borító lap oldalán, egy Nagy István korabeli, XV. sz-i moldvai
ortodox templom látható, egy gótikus ablakkal. A könyv témája, az
ortodoxia és a katolicizmus összehasonlítása. A szerző megis magyarázza,
hogy mit jelent az ortodox templom a gátikus ablakkal. Ahogy, a gótikus

2. ablak nem érinti a templom belső ortodox lényegét, úgy a románság
lelkületének belső lényegét sem érintik a nyugatról átvett minták, szerinte,
a románság, csak pro forma alkalmazkodik nyugathoz. De tesz még ennél
meredekebb kijelentést, márpedig azt, hogy az ortodoxia, közelebb áll az
iszlámhoz, mint a nyugati katolicizmushoz. Azt hiszem, hogy itt a kijelentés
rejtett indítékai fontosak és nem annyira a kijelentés tartalma. Ha a
kijelentés tartalmát nézzük, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy részben
igaz a kijelentés, mert az iszlám és az ortodoxia misztikája, szellemükben
nagyon közel állnak, közelebb állnak, mint a nyugati kereszténység
misztikája. Azt hiszem,hogy ezek olyan szempontok, vagy mondjuk
elszólások és magatartások, Románia esetében, amik nagyon sokat
mondanak. De szerintem, Románia esetében nem szabad olyan történelmi
tényeket figyelmen kívül hagyni, amit Uszpenszkij orosz ortodox teológus
írt, hogy a XVIII században, a román ortodoxia állt ellen a
legsikeresebben, a nyugati katolicizmus, teológia, latinizáló hatásának, ami
nem sikerült az orosz ortodox teológiának. Érdekes, hogy épp egy
állítólagosan latin náció tudott ellenállni a latin hatásnak a leginkább. Sőt,
a román ortodoxiának, nagy szerepe volt, Uszpenszkij szerint, az orosz
ortodixia megújulásában. A román ortodoxia küzvetítette, az oroszok fele,
az eredeti ortodox szellemet, az athoszi szerzetesektől. A múltban való
ellenálás, nyugatnak, lehet most is működik, nem lehet figyelmen kivül
hagyni.
Na de most lássuk Magyarországot, ilyen szempontokból. Hát mi mást
lehetne felhozni, mint a Magyar Gárda esetét. Romániában, egy ilyen
gárdának, nem lenne egy ilyen ellenszele. De mondhatjuk nyugodtan, hogy
itt is van Vasgárda és nincs semmi bántódása, az állami intézmények
támadásainak nincs kitéve. Erre van, aki azt mondja, há persze,
Magyarország nyugatibb, jobban ellenáll a nacionalizmus kísértésének. Azt
hiszem nem erről van szó, a magyarság esetében. A magyarság, a
világháború óta, kényszeresen bizonygatja, hogy nem bűnös nép, amit
sikerült a nemzetbe beleverni. A magyar kényszeresen bizonygatja, hogy
nem nemzetgyülölő nép, amikor a környező államokban megtürt a
magyarellenes nacionalizmus. A Székelyföld autonómiája esetében, annyit
hallom, hogy mi nem harcolunk erőszakosan, mi európai módon követeljük
az autonómiát. De nem értem ezt miért kell bizonygatni, hogy nem
folyamodunk erőszakhoz, amikor még egy atyamáriás pof visszadására
sem vagyunk képesek, amit a környező államokban kapnak magyar
fiatalok. Úgye a palesztinok nem nyelnek ilyen könnyen, de látszik is, van
államuk, ha még a zsidó harapofogóban is, de van. Bőntudatos
önigazolásokból nem lesz autonómia. Semmi esélyünk az erőszakra, így kár
bizonygatni erőszakmentességünket. Magyaroszágon azt hiszem, hogy a ló

3. túlsó oldalára esnek át a nacionalizmus esetében, és ez lehet, hogy annak
köszönhető, hogy a magyarság nemzeti öntudata kivülről manipulált
idegen érdekek szerint. Természetes, hogy ezt a tényt nem lehet kizárólagos
magyarázatként felhasználni a magyarság sorsproblémáira, amik inkább
belső okok, mint külsők. Sajnos, és, hogy Illyés Gyula szavával éljek, az
egészséges patriótizmust is átkozzák Magyarországon, egyesek. Ezt a saját
bőrömön is tapasztaltam, amikor a nemzetről írtam és lenacionalistázott,
egy magyarországi, egri, mitugrálsz űgyvédecske, olyan és ahhoz hasonló
kijelentésekért, mint például, hogy a csend újjászűli a nemzetet, hát ebben
nem tudom, hogy mi a nacionalizmus. A hetvenes években írta a pesti
haverom, hogy Magyarországon szégyen magyarnak lenni, úgy látom igaza
volt. Azt hiszem, hogy Magyarországon most tombolnak azok, akiknek a
kommunizmusban elpusztították nemzeti öntudatát. Na itt ne értsen félre
senki, nem Orbán az ideálom, mert ő csak taktikázik a nemzetivel. A
Székelyföldön sem dölt be mindenki Orbánkának, biza sokszor kilógott a
lóláb Tusnádon, hogy csak taktikázik a határon kivüli magyarságal. Szász
Jenő tokaszalonnája és a nemzet nagyon távol állnak egymástól. Észre
kellene vennünk, hogy a politikum, csak ürügyként használja a nemzeti
űgyet, még a Székelyföld területi autonómiája esetében is. Lássuk be, hogy
a politikumban nincs igazi nemzeti érzés.
Lehet, hogy eddig, az írásom azt sugalja, hogy Romániában még nem
működik, a nyugati értelemben vett racionális rendező elv. Általában illik a
nyugati racionalítás felsőbbrendűségéről beszélni. Vajon, egy társadalom
céljának az kell lennie, hogy olajozatton működjön, az anyagiak
tekintetében? Vagy szellemibb céljai kellene, hogy legyenek? Néhány ezer
évvel ez előtt, a mai Irán területén, a mítoszok arról tanuskodnak, hogy
ismerték, mint veszélyt, az emberre nézve, a jólszervezett hangya-államot,
mely az emberi lelket pusztítja. Nyugat demokráciája, a jólszervezett
hangyaállamot akarja megvalósítani. Nyugat irracionális racionalítása,
csak jólöltözötségében különbözik, az eredeti román demokrácia
irracionalításától, a disznóság a törvény köntösében olajozattabban
működik. Nyugat fejlett környezet pusztítása, fejlett kapzsisága, a
kapzsiság irányította anyagi fejlődése, szerintem nem sokban különbözik, a
román demokráciát jellemző irracionális korrupciótól, ami csak az
anyagiakra iráyul, tehát a cél egy.
Na de térjünk vissza az ortodoxia misztikájára. Az ortodoxia
misztikájának a célja az ember megistenülése, az ehez vezető úton az elme
szívbetérését kell megvalósítani. Ez a jungi pszichológia nyelvén azt jelenti,
hogy a tudattalan harmónizálni kell a tudattalannal. Amúgy hozza kell
tennem, hogy ez a misztikák nagy részének a célja. Az ortodox miztikának
ezen nagy szellemi értéke nem érvényesül a társadalomban, még az

4. ortodox egyházban sem. Igaz az is, hogy a nagy szellemi, lelki értékek
mindig is kis körben érvényesültek. Valahol a lélektan is ezt célozza meg.
Jung szerint, a nyugati civilizáció fő problémája, a tudattalan, vagyis a szív
és az elme diszharmóniája. Vagyis mondhatjuk az európai emberé.
Földrajzilag, európában van a románság is. Az elme diszharmónikussága
egyformán probléma nyugat és Kelet-Európa számára, csak más
megnyilvánulási formákban.
A nemzeti ezen bősz, kődobáló megnyilvánulása, szerintem nem nemzeti. A
kődobálás az egész világon elterjedt, de vannak nemzetek ahol
hangsúlyosan nemzeti jellege van, mint például a zsidóknál, palesztinoknál.
A zsidóknál egy kivégzési ezköz volt a kő. Úgy látom, a pesti mély
magyarok, zsidó ezközökkel védik a nemzeti erkölcsöt. Ha már olyan nagy
magyarok, akkor valami ázsiaimódszert kellett volna választaniuk.
Nagy Attila, Kökös