3. Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek:
Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
Lukács 12,22-27 (Károli Gáspár fordítása)
WALT WHITMAN
Bárki is légy, aki most kezedben tartasz
BÁRKI is légy, aki most kezedben tartasz,
Egy apróság híján minden kárba vész,
Időben szólok, mielőtt jobban megismersz,
Én nem olyan vagyok, mint hitted, nagyon más.
Ki az a férfi, aki követőm lenne?
Ki indulna el szenvedélyeim nyomába?
Az út veszélyes - az eredmény bizonytalan, s lehet akár végzetes is;
Minden mást fel kellene adnod - bennem látva az egyetlen és igaz Istent,
Ám még így is fárasztó lenne és soká tartana, hogy felfedezz,
Meg kellene tagadnod mindent, amit addig az életről vallottál
és mindenkit, aki nyugalmat adott; Ezért inkább hagyj itt, ne vesződj tovább énvelem
- Vedd le a kezed a vállamról, Tegyél le, és indulj utadra.
*N. D. P.-nak, akivel azért találkoztam a földön, hogy megmutassa a Jó Harc útját
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
4. ELŐSZÓ
Könyveim egyik állandóan visszatérő témája: mennyire fontos, hogy megfizessünk az álmainkért. De milyen
mértékben manipulálhatók az álmaink? Az utóbbi évtizedekben olyan kultúrában élünk, amely kiemelkedő
jelentőséget tulajdonít a hírnévnek, a pénznek és a hatalomnak. Sokan közülünk azt hiszik, hogy kizárólag
ezekért az értékekért érdemes küzdeni, és nincsenek tudatában annak ténynek, hogy a kulisszák mögött rej-
lő valódi manipulátorok névtelenek maradnak. Ezek a manipulátorok tisztában vannak vele, hogy a
legerősebb hatalom észrevétlen - egészen addig a pillanatig, amikor már késő észrevenni, mert csapdába
estünk. Erről a csapdáról szól ez a könyv.
A győztes egyedül van négy főszereplője közül hárman hagyják, hogy manipulálják az álmaikat:
Igor, az orosz milliárdos azt hiszi, hogy az emberölés elfogadható, ha a tettest nemes cél - például az emberi
szenvedés megszüntetése vagy a szeretett nő visszaszerzése - vezérli.
Hamid, a divatmágnás a legjobb szándékkal kezdte a pályafutását, hogy aztán beszippantsa a gépezet,
amelyet ő csak föl akart használni céljai eléréséhez.
Gabriela - akárcsak a mai emberek többsége - meg van győződve róla, hogy a hírnév önmagában is elég cél,
a legmagasabb kitüntetés egy olyan világban, amely a hírnevet tartja a legnagyszerűbb teljesítménynek.
Ez nem thriller, hanem egy kimerevített tablókép arról, hogy hol tartunk most.
Paulo Coelho
3:17
A Px4-es kompakt Beretta pisztoly alig nagyobb, mint egy mobiltelefon, körülbelül 700 grammot nyom, és
10 lövést képes leadni. Azonkívül, hogy kicsi, könnyű és észrevétlenül meglapul a zsebben, a kis kalibernek
van még egy óriási előnye: a golyó nem megy keresztül az áldozat testén, hanem a csontokba fúródik, és
mindent szétroncsol, ami az útjába kerül.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
5. Egy ilyen kaliberű lövés esetében nyilvánvalóan a túlélésnek is nagyok az esélyei: több ezer olyan eset van,
amikor egyetlen főartéria sem sérül, és az áldozatnak van ideje ocsúdnia és ártalmatlanná tennie a
támadóját. De ha az illető, aki a fegyvert használja, rendelkezik némi tapasztalattal, eldöntheti, hogy gyors
halált választ-e - a szemek közé vagy a szívre célozva -, vagy valami lassabbat: mondjuk, egy bizonyos
szögben a bordák közé nyomja a pisztoly csövét, és meghúzza a ravaszt. Akit így lőnek le, annak beletelik
egy kis idejébe, amíg észreveszi, hogy halálosan megsebesült: még megpróbál visszatámadni, menekülni,
segítséget kérni. A dolog előnyös oldala, hogy az áldozatnak jut ideje rá, hogy lássa, ki öli meg, miközben
lassan kimegy belőle minden erő, azután lerogy a földre, anélkül, hogy kifelé nagyon vérezne, és anélkül,
hogy értené, miért történik mindez.
A hozzáértők szerint ez korántsem az ideális fegyver: „Legfeljebb nőknek való, nem kémeknek" - mondja
egy angol titkos ügynök James Bondnak a sorozat első filmjében, miközben elveszi tőle régi pisztolyát, és
átad helyette egy új modellt. De ez persze csak a profiknak szól, mert amire neki kell, arra nincs ennél
alkalmasabb fegyver.
A Berettáját a feketepiacon vette, hogy később ne lehessen azonosítani. Öt golyó van a tölténytárában, de ő
csak egyet kíván fölhasználni, azt, amelyiknek a végébe körömreszelővel belekarcolt egy „X"-et. Ezért
amikor a golyó majd kirepül a fegyverből, és valami szilárd anyagot ér, négy darabra esik szét.
A Berettát azonban csak a legvégső esetben fogja használni. Más módszerei is vannak arra, hogy
elpusztítson egy világot, szétromboljon egy univerzumot, Ewa pedig biztosan megérti majd az üzenetet,
amint megtalálják az első áldozatot. Tudni fogja, hogy a szerelem nevében cselekedett, hogy egyáltalán nem
haragszik rá, és hogy visszafogadja őt anélkül, hogy megkérdezné, mi történt az elmúlt két évben.
Reméli, hogy a hat hónapig tartó gondos tervezgetés meghozza a gyümölcsét, de bizonyosságot csak holnap
szerezhet. Íme, a terve: hagyja, hogy a Fúriák, a görög mitológia alakjai leszálljanak fekete szárnyaikkal arra
a kék-fehér tájra, amely tele van gyémánttal, botoxszal, sportkocsikkal, amik tökéletesen haszontalanok,
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
6. mert legfeljebb két utas fér el bennük. A hatalomhoz, a sikerhez, a hírnévhez és a pénzhez fűzött ábrándok -
ezeket törheti szét egyik pillanatról a másikra azokkal az apró eszközökkel, amiket magával hozott.
Már fölmehetett volna a szobájába, hiszen a jelenet, amire várt, este 11 óra 11 perckor lezajlott, pedig ő fel-
készült rá, hogy többet kell várakoznia. A férfi belépett azzal a gyönyörű nővel az oldalán, mindketten
feltűnően elegáns öltözetben, hogy részt vegyenek a fontos vacsorák után szokásos estélyen, amely jóval
látogatottabb, mint a fesztivál akármelyik filmbemutatója.
Igor nem fedte fel magát. Az egyik kezével az arca elé tartott egy francia újságot (az orosz magazin esetleg
gyanús lehetett volna), hogy a nő ne ismerje föl. Fölösleges óvintézkedés volt: az a nő sohasem néz rá
senkire, ahogy a többiek sem, akik a világ úrnőjének érzik magukat. Ők azért vannak ott, hogy
tündököljenek, és nem figyelik, mit viselnek a többiek - mert a gyémántok számától és a ruha
különlegességétől függően esetleg búskomorságba esnének, elromlana a kedvük, kisebbségi komplexusuk
támadna, hiába költöttek egy vagyont a ruhájukra és a kiegészítőkre.
Partnere, egy választékosan öltözött, őszülő férfi odament a bárpulthoz és pezsgőt kért: az elengedhetetlen
aperitifet egy olyan este előtt, amely sok új kapcsolattal, jó zenével, valamint a tengerpartra és a kikötőben
horgonyzó jachtokra nyíló kitűnő kilátással kecsegtet.
Látta, hogy udvariasan bánik a pincérnővel. Megköszönte az italt, és busás borravalót adott.
Mindhárman ismerték egymást. Igort boldogság fogta el, amikor érezte, hogy az adrenalin lassan szétárad a
vérében: másnap tesz róla, hogy a nő tudomást szerezzen a jelenlétéről. És eljön az a pillanat, amikor
találkozni fognak.
És csak az Isten tudja előre, hogy mi lesz ennek a találkozásnak az eredménye. Igor, az ortodox katolikus,
fogadalmat és esküt tett egy moszkvai templomban, Szent Magdolna ereklyéi előtt (amelyek egy hétig
voltak az orosz fővárosban, hogy a hívek imádhassák őket). Csaknem öt órán keresztül állt sorban, és mire
odaért, meg volt győződve róla, hogy a papok találták ki az egészet. De nem akarta megkockáztatni, hogy
nem tesz fogadalmat.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
7. Kérte a szentet, hogy oltalmazza meg és támogassa őt abban, hogy a lehető legkevesebb áldozattal érje el a
célját. Cserébe egy aranyikont ígért, amit egy novoszibirszki kolostorban élő híres festőtől rendel majd meg,
amikor mindennek vége lesz, és ő visszatérhet a szülőföldjére.
Hajnali három órakor a Hotel Martinez bárját elárasztja a cigaretta- és az izzadságszag. Noha Jimmy már
abbahagyta a zongorázást (Jimmy lábain felemás cipő van), és a pincérnő is rettenetesen kimerült, az ott
maradt vendégeknek eszük ágában sincs elmenni. Nekik még itt kell maradniuk a teremben, legalább még
egy óráig, vagy akár egész éjszaka, amíg végre történik valami!
Elvégre már négy nap eltelt a cannes-i filmfesztivál megnyitása óta, és még mindig nem történt semmi. A
különböző asztaloknál ülők fejében ugyanaz a gondolat fészkel: találkozni kell a Hatalommal. Minden szép
nő azt reméli, hogy valami producer beleszeret, és fontos szerepet ad neki a következő filmjében. A
színészek fesztelenül beszélgetnek egymással, nevetgélnek, és eljátsszák, hogy nekik ez az egész semmit
nem jelent, fél szemmel azért egyfolytában az ajtót lesik. Valaki jönni fog.
Valakinek még jönnie kell. A fiatal rendezők, tele ötletekkel, táskájukban az önéletrajzukkal és a
vizsgafilmjükkel, fejükben az összes kimerítő olvasmánnyal a fotóművészetről és a forgatókönyvírásról,
valami nagy szerencsére várnak: valakire, aki egy partiról visszatérve üres asztalt keres, rendel egy kávét,
rágyújt egy cigarettára, már unja, hogy mindig ugyanazokra a helyekre jár, és nyitott az új kalandokra.
Milyen naivak.
Ha valóban jönne egy ilyen ember, nyilván hallani sem akarna az új „projektről, amilyet még senki nem
csinált", de hát az elkeseredés képes becsapni az elkeseredett lelkeket. A hatalmasok, akik időnként
belépnek, épp csak körbepillantanak, aztán mennek is föl a szobájukba. Nem aggódnak. Tudják, hogy nincs
félnivalójuk. A hatalmi elit, a Szuperosztály nem bocsátja meg az árulást, ott mindenki tisztában van a
határaival - és hiába tartja úgy a legenda, ők sem jutottak oda, hogy élet és halál ügyében dönthetnének.
Másrészt pedig, ha valami váratlan és fontos dolog fölfedezésre vár - akár a film, akár a zene, akár a divat
világában -, az a mélyreható kutatások eredményeképpen kerül a felszínre, nem pedig a szállodai bárokban.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
8. A Szuperosztály most éppen azzal a lánnyal szeretkezik, akinek sikerült bejutnia az estélyre, és mindenre
kapható. A Szuperosztály most éppen lemossa a sminkjét, nézegeti a ráncait, és azt gondolja, hogy itt az
ideje egy újabb plasztikai műtétnek. Olvassa az interneten a híreket, keresi, mit írnak az aznapi
bejelentéséről. Beveszi az elengedhetetlen altatót, megissza a teát, ami könnyű fogyást ígér. Bejelöli az
étlapon, hogy mit hozzanak föl reggelire a szobájába, és kiakasztja a kilincsre, a „Ne zavarjanak"
táblácskával együtt. A Szuperosztály lehunyja a szemét, és azt gondolja: „Remélem, hamar elalszom, mert
holnap van egy találkozóm tíz előtt."
A Martinez bárjában azonban mindenki tudja, hogy ott vannak a hatalmasok. És ha ott vannak, akkor az
számukra eséllyel kecsegtet.
Az meg sem fordul a fejükben, hogy a Hatalom csak a Hatalommal áll szóba. Hogy nekik arra van szüksé-
gük, hogy egymással találkozzanak, együtt egyenek és igyanak, nagy partikat rendezzenek, a
megjelenésükkel emeljék egy-egy rendezvény fényét, áltassák magukat, hogy a luxus és csillogás világa
mindenki számára elérhető, aki elég bátor ahhoz, hogy makacsul ragaszkodjon az elképzeléseihez. Hogy
elkerüljék az olyan háborúkat, amelyek nem hoznak hasznot, és hogy ellentétet szítsanak országok vagy
cégek között, ha úgy érzik, hogy ez még több hatalmat vagy pénzt ígér nekik. Hogy színleljék, hogy
boldogok, pedig a saját sikerük rabjai. Hogy még tovább növeljék a vagyonukat és a befolyásukat, akkor is,
ha már óriási - ugyanis a Szuperklasszisok tagjai hiúságból vetélkednek egymással, és mindenki a csúcsok
csúcsára akar jutni.
Az eszményi világban a Hatalom szóba állna a színészekkel, a rendezőkkel, a divattervezőkkel és az írókkal,
akiknek már vörös a szemük a fáradtságtól, és már azon jár az eszük, hogy holnap visszatérnek messzi
városukba, az albérletükbe, és kezdhetik elölről a kopogtatást, az ismerkedést, az érvényesülés keresését.
A való világban a Hatalom most bezárkózik a szobájába, és átfutja az elektronikus leveleit, méltatlankodik,
hogy a partik mindig egyformák, hogy a barátnője ékszere nagyobb, mint az övé, hogy a riválisa jachtjának
különleges díszítése van, és ez hogy lehetséges...
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
9. Igornak nincs kivel beszélgetnie, de ez nem is érdekli. A győztes egyedül van.
Igor egy oroszországi telefontársaság sikeres tulajdonosa és elnöke. Már egy évvel korábban lefoglalta a
Martinez legjobb lakosztályát (amit legalább tizenkét napra kell kifizetni, függetlenül attól, hogy mennyi
ideig kíván maradni a vendég), és ma délután megérkezett a magánrepülőgépén, lezuhanyozott, utána
lement a hallba, abban a reményben, hogy tanúja lehet egy egyszerű kis jelenetnek.
Egy ideig színésznők, színészek és rendezők háborgatták, de neki már megvolt a tökéletes válasza
mindannyiuk számára:
- Dont speak English, sorry. Polish.
Vagy:
- Don't speak French, sorry. Mexican.
Valaki megpróbált elmakogni pár szót spanyolul, de akkor Igor más eszközhöz folyamodott. Számokat
jegyzett föl egy füzetbe, hogy ne tűnjön se újságírónak (aki mindenkit érdekel), se a filmiparhoz kapcsolódó
személynek. Mellette egy orosz nyelvű gazdasági magazin (a legtöbben úgysem tudják megkülönböztetni
egymástól az oroszt, a lengyelt és a spanyolt), egy jelentéktelen üzletember fényképével a borítóján.
A bár vendégei azt hiszik magukról, hogy jó emberismerők, és békén hagyják Igort abban a hiszemben,
hogy bizonyára ő is az a fajta milliomos, aki azért jön Cannes-ba, hogy szeretőt találjon. Miután az ötödik
ember is leült az asztalához, és ásványvizet kért, mondván, hogy „sehol nincs szabad szék", elterjedt a
pletyka, és már az egész bár tudja, hogy ez a magányos férfi nem képviselője sem a film, sem a divat
világának, így hát egyelőre félreteszik „parfüm" néven.
A „parfüm" a színésznők (vagy „starlet"-ek, ahogy a fesztiválon hívják őket) tolvajnyelvi fordulata: könnyű
lecserélni a márkát, sokszor azonban valóságos kincs lehet. A „parfümökkel" csak a fesztivál utolsó két
napján kezdenek el foglalkozni, amikor már bizonyos, hogy nem találtak maguknak semmi érdekeset a
filmiparban. Addig várnia kell ennek a furcsa, gazdagnak látszó férfinak.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
10. Minden színésznő jól tudja, hogy még mindig jobb egy új partnerrel távozni (aki később akár filmproducerré
is válhat), mint elmenni a következő rendezvényre, ahol csinálhatják végig ugyanazt a szertartást - inni kell,
mosolyogni (főleg mosolyogni), eljátszani, hogy nem néznek senkire, miközben a szívük szaporán ver, mert
az óra mutatói gyorsan pörögnek, a gálavacsorák még tartanak ugyan, de őket nem hívták meg, egyes
egyedülálló férfiakat viszont igen.
Előre tudják, hogy mit fognak mondanak a „parfümök", hiszen mindegyik ugyanazt mondja, de úgy tesz-
nek, mintha elhinnék:
a. „Mellettem megváltozhat az életed."
b. „Sok nő szívesen lenne a helyedben."
c. „Most még fiatal vagy, de gondolj arra, mi lesz pár év múlva. Itt az ideje egy hosszabb távú
befektetésnek."
d. „Nős vagyok, de a feleségem..." (ez a mondat többféleképpen végződhet: „betegeskedik", „azt mondta,
hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom" stb.)
e. „Te igazi hercegnő vagy, és megérdemled, hogy úgy is bánjanak veled. Egész életemben rád vártam, bár
ennek magam sem voltam tudatában. Nem hiszek a véletlenekben, és azt érzem, hogy adnunk kell egy
esélyt ennek a kapcsolatnak."
A társalgás mindig ugyanaz. Ami változik, az a végeredmény: hogy milyen ajándékot sikerül kiszedni
belőle (lehetőleg ékszereket, amiket később el lehet adni), esetleg meghívást egy-két jachton rendezett
partira, ahol minél több névjegykártyát érdemes összegyűjteni, végig kell hallgatni ugyanazokat a
társalgásokat, viszont meghívót lehet szerezni a Forma-l-es versenyekre, ahol ugyanezek az emberek
jelennek meg, és ahol talán már vár a nagy esély.
Szintén „parfümnek" nevezik a fiatal színészek az idős, plasztikázott és botoxszal felfújt milliomosnőket,
akik azonban okosabbak, mint férfi társaik. Ők soha nem vesztegetik az idejüket: csak az utolsó napokban
érkeznek meg, és tudják, hogy a pénzük a vonzerejük.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
11. A hímnemű „parfümök" tévhitben élnek: azt hiszik, hogy ha sikerült elcsábítaniuk a hosszú lábak és az ifjú
arcok tulajdonosait, akkor kedvükre manipulálhatják őket. A nőnemű „parfümök" viszont kizárólag a
briliánsaik hatalmában bíznak, és semmi másban.
Igor nem ismeri ezeket a részleteket: ő most van itt először. És épp most állapította meg, legnagyobb
megdöbbenésére, hogy senkit nem érdekelnek különösebben a filmek - kivéve a bárban ülő embereket.
Átlapozott néhány magazint, kinyitotta a borítékot, amelybe a titkárnője a legfontosabb partikra szóló
meghívókat tette, és sehol sem tettek említést egyetlen premierről sem. Mielőtt megérkezett
Franciaországba, kíváncsi volt rá, hogy milyen filmek versenyeznek - és rendkívül nehezen szerezte meg
ezeket az információkat. Azután egy barátja ezt mondta neki: - Felejtsd el a filmeket! Cannes valójában
divatfesztivál. Divat. De hát mit gondolnak az emberek? Szerintük az a divat, ami évszakról évszakra
változik? Azért jöttek ide a világ minden tájáról, hogy megmutassák a ruháikat, az ékszereiket és a
cipőgyűjteményüket? Nem ismerik a szó valódi jelentését. A „divat" valójában nem más, mint annak a
kifejezése: a te világodhoz tartozom. Én is a te hadsereged egyenruháját hordom, ne lőj rám.
Azóta, hogy férfiak és nők csoportjai elkezdtek együtt élni a barlangokban, a divat az egyetlen olyan
kifejezési eszköz, amit mindenki megért anélkül, hogy ismerné a másikat, és amivel el lehet mondani:
egyformán öltözködünk, a te törzsedből való vagyok, összefogunk a gyengébbek ellen, és így életben
maradunk.
De akik itt vannak, azt hiszik, hogy a „divat" minden. Hathavonta egész vagyont költenek arra, hogy
megváltoztassanak valami apró részletet, és továbbra is a gazdagok kiváltságos törzséhez tartozhassanak.
Ha most ellátogatnának a Szilícium-völgybe, ahol az informatikai világ milliárdosai műanyag karórát és
elnyűtt nadrágot hordanak, rádöbbennének, hogy a világ már nem a régi, mintha mindenki azonos
társadalmi szinten élne, mert már senkit nem érdekel a gyémánt mérete, a nyakkendő márkája és a bőrtáska
tervezője. A jelek szerint a világnak ezen a részén nem léteznek nyakkendők és bőrtáskák, ám nem messze
tőle ott van Hollywood, egy még hatalmasabb gépezet, amely - bár hanyatlásnak indult - még képes
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
12. elhitetni az ártatlan lelkekkel, hogy nincs csodálatraméltóbb dolog a ruhakölteményeknél, a smaragd
nyakékeknél és az óriási limuzinoknál. És mivel még mindig ezzel vannak tele a magazinok, senkinek nem
áll érdekében romba dönteni a több milliárd dolláros reklámipart, a fölösleges holmik kereskedelmét, a
haszontalan irányzatok diktálását vagy az újabb és újabb csodakrémek megalkotását, amik valójában
ugyanazok, csak a címkéjük változik.
Nevetségesek. Igor képtelen leplezni a gyűlöletét azok iránt, akiknek a döntései emberek millióit érintik,
olyan férfiakat és nőket, akik tisztességesen dolgoznak és méltósággal élik a mindennapjaikat, pusztán azért,
mert egészségesek, van hol lakniuk és szeretik a családjukat.
Perverzek. Amikor úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor a családok leülnek az asztal
köré, hogy együtt vacsorázzanak, hirtelen megjelenik a Szuperosztály szelleme, és lehetetlen álmokat kínál
föl nekik: luxust, szépséget, hatalmat. És szétesik a család. Az apa éjszakákat tölt álmatlanul, mert túlórázik,
hogy megvehesse a legújabb sportcipőt a fiának, nehogy kiközösítsék az iskolában. A felesége titokban azért
sírdogál, mert a barátnői márkás ruhákat hordanak, neki pedig nincs pénze ilyesmire. A kamaszok pedig
ahelyett, hogy megismernék a hit és a remény igazi értékeit, arról álmodoznak, hogy művészek lesznek. A
vidéki lányok elveszítik az identitásukat, és azon törik a fejüket, hogyan juthatnak el a nagyvárosba, ahol
bármibe, de tényleg bármibe belemennek, csak hogy megszerezzenek egy bizonyos ékszert. A világ,
amelynek az igazságosság felé kéne haladnia, az anyag körül forog, a körül az anyag körül, ami hat hónap
múlva már nem jó semmire, ki kell cserélni újra, és így, csakis így maradhatnak a csúcson azok a hitvány
alakok, akik most ott vannak Cannes-ban.
Igor természetesen nem hagyja, hogy ez a pusztító erő hasson rá. A világ egyik legirigylésreméltóbb
munkáját végzi. Jóval többet keres naponta, mint amennyit el tudna költeni egy év alatt, pedig elhatározta,
hogy minden lehetséges szórakozást megenged magának - törvényeseket és törvényteleneket egyaránt. Nem
okoz neki nehézséget egy-egy nő meghódítása, még azelőtt sem, hogy gazdagsága kiderülne -
számtalanszor kipróbálta már, és mindig sikerült. Most töltötte be a negyvenedik évét, és tökéletes formában
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
13. van, a rendszeres évi orvosi vizsgálat szerint is makkegészséges. Öt nem köti semmi. Nem kell egy bizonyos
márkájú ruhát hordania, egy bizonyos előkelő étterembe járnia, azon a tengerparton üdülnie, ahova „min-
denkinek muszáj elmennie", nem kénytelen megvenni azt a karórát, amelyet valamelyik sikeres sportoló
reklámoz. A fontos szerződéseket egy pár forintos tollal is aláírhatja, nyugodtan hordhatja azokat a kézzel
varrott kényelmes és elegáns zakókat, amelyeket az irodája melletti kis boltban vásárolt, és amelyeken
semmiféle márkajelzés nem látszik. Azt csinálhat, amit akar, senki előtt nem kell fitogtatnia a gazdagságát,
érdekes munkája van, amit lelkesen végez.
Talán éppen ez a baj: mindig mindent lelkesen csinál. Meggyőződése, hogy ez az oka annak, hogy a nő, aki
néhány órával ezelőtt belépett a bárba, nem az ő asztalánál ül.
Próbál tovább gondolkodni, hogy teljen az idő. Még egy italt rendel Kristelle-től - azért tudja a pincérnő
nevét, mert egy órával ezelőtt, amikor kisebb volt a forgalom (az emberek a vacsorákon időztek még), kért
egy pohár whiskyt, és a nő megjegyezte, hogy szomorúnak látszik, jól tenné, ha enne valamit és egy kicsit
jobb kedvre derülne. Igor megköszönte a figyelmességet, és örült, hogy van valaki, akit valóban foglalkoztat
az ő lelkiállapota.
Talán ő itt az egyetlen, aki tudja, hogy hívják azt az embert, aki kiszolgálja: a többiek csak az asztaloknál és a
nézőtéren ülők nevére - és ha lehet, foglalkozására - kíváncsiak.
Próbál tovább gondolkodni, de már hajnali három óra is elmúlt, és a szép nő nem jelent meg újra az udvarias
férfival - aki egyébként külsőre nagyon hasonlít rá. Talán egyből fölmentek a szobájukba, és most
szeretkeznek, vagy esetleg még pezsgőznek valamelyik jachton, ahol akkor kezdődnek a partik, amikor a
többi helyen véget érnek. Talán csak hevernek az ágyon, és újságot olvasnak anélkül, hogy egymásra
néznének. De ennek nincs is jelentősége. Igor egyedül van, fáradt, és aludnia kell.
7:22
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
14. Reggel 7 óra 22 perckor ébred. Sokkal korábban, mint ahogy a teste szerette volna, de hát még nem volt ideje
alkalmazkodni a Moszkva és Párizs közötti időeltolódáshoz: ha most az irodájában ülne, akkor már túl lenne
legalább két-három értekezleten az alkalmazottaival, és készülne az üzleti ebédre egy új ügyfelével.
De most más feladata van: találnia kell valakit, akit feláldozhat a szerelem oltárán. Szüksége van egy
áldozatra, hogy Ewa még reggel megértse az üzenetét.
Megfürdik, lemegy, hogy megreggelizzen egy olyan étteremben, ahol majdnem minden asztal üres, és sétára
indul a Croisette-en, ahol a legfontosabb luxusszállodák sorakoznak. Nincs forgalom - az egyik sáv le van
zárva, és csak a hivatalos engedéllyel rendelkező gépkocsik haladhatnak át rajta. A másik pedig azért üres,
mert a város lakói még készülődnek, mielőtt munkába indulnak.
Nincs benne harag - a legnehezebb időszakon már túl van, amikor nem tudott aludni a mérhetetlen
szenvedéstől és gyűlölettől, ami a szívét nyomta. Most már megérti Ewa viselkedését, rájött ugyanis, hogy a
monogámia csak egy mítosz, amit lenyomtak az emberiség torkán. Sokat olvasott a témáról, és megtudta,
hogy szó sincs hormontúltengésről vagy hiúságról: egyszerűen genetikailag kódolva van bennünk a
hűtlenség, akárcsak a többi állatban.
A kutatások nem tévednek: a tudósok, akik apasági teszteket végeztek bizonyos madarakon, majmokon és
rókákon, fölfedezték a tényt, hogy ezek a fajok hiába alakítottak ki a házassághoz nagyon hasonló társas
kapcsolatot, attól még korántsem biztos, hogy hűségesek is egymáshoz. Az utódok az esetek 70%-ában
fattyak. Igor kívülről fújja a seattle-i Washington Egyetem pszichológiaprofesszorának, David Barashnak
egy megállapítását:
„Azt tartják, hogy csak a hattyúk hűségesek egymáshoz, de még ez sem igaz. Egyetlen faj létezik az
állatvilágban, amely nem követ el házasságtörést: egy amőbafaj, a Diplozoon paradoxum. A két egyed
ugyanis még fiatalon találkozik egymással, és a testük egyetlen szervezetté egyesül. Minden más faj képes a
hűtlenségre."
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
15. Éppen ezért egyáltalán nem hibáztatja Ewát - hiszen csak az emberi faj ösztöneit követte. De mivel ő olyan
társadalmi konvenciók szerint nevelkedett, amely nincs tekintettel a természetre, most nyilván bűntudata
van, és azt hiszi, hogy a férfi már nem szereti, és soha nem tudna neki megbocsátani. Pedig ez nem így van.
Éppen ellenkezőleg: Igor mindenre hajlandó, még arra is, hogy olyan üzeneteket küldjön, amelyek
elpusztítják más emberek univerzumát - és mindezt csak azért, hogy megértesse a szeretett nővel, hogy
szívesen visszafogadja, sőt fátylat borít a múltra anélkül, hogy bármit is kérdezne.
Ahogy sétál, megpillant a járdán egy fiatal nőt, aki éppen kipakolja a portékáját. Vitatható minőségű kéz-
műves tárgyakat.
Igen, ő lesz az áldozat. Ő lesz az üzenet, amit el kell küldenie - és amit a címzett minden bizonnyal abban a
pillanatban meg fog érteni, amint eljut hozzá. Mielőtt odamegy, gyengéden szemléli: ennek a lánynak
fogalma sincs róla, hogy ha minden jól alakul, a lelke hamarosan fölszáll a fellegek közé, és örökre
megszabadul ettől az ostoba munkától, amely soha nem tette volna lehetővé, hogy megvalósíthassa az
álmait.
- Mennyibe kerül? - érdeklődik folyékony franciasággal.
- Melyiket szeretné?
- Mindet.
A lány - aki nem lehet több húszévesnél - elmosolyodik.
- Nem maga az első, aki ilyen ajánlatot tesz. A következő kérdése az lesz: nem sétálna velem egyet? Maga túl
szép ahhoz, hogy itt üljön és árulja ezeket a holmikat. Én vagyok a...
- ... nem, nem én vagyok az. Én nem a filmiparban dolgozom. És nem faragok magából színésznőt, és nem
változtatom meg az életét. És valójában nem is érdekel az áruja. Én csak beszélgetni szeretnék, és azt itt is
lehet.
A lány elfordítja az arcát.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
16. - A szüleim készítik ezeket a tárgyakat, és büszke vagyok arra, amit csinálok. Egyszer majd erre sétál valaki,
aki fölismeri az értéküket. Kérem, menjen tovább, nem lesz nehéz találnia valakit, aki végighallgatja.
Igor elővesz a zsebéből egy köteg pénzt, és udvariasan leteszi a lány mellé.
- Bocsássa meg a gorombaságomat. Csak azért mondtam, hogy lealkudjam az árat. Örvendek a
szerencsének, a nevem Igor Dalev. Tegnap érkeztem Moszkvából, és még nem szoktam meg az
időeltolódást.
- Az én nevem Olivia - mondja a lány, és úgy tesz, mintha elhinné a férfi hazugságait.
Igor anélkül, hogy engedélyt kérne, leül mellé. A lány kicsit arrébb csúszik.
- Miről akar beszélgetni?
- Előbb vegye el a pénzt.
Olivia habozik. De körülnéz, és rájön, hogy nincs oka félni. Már járnak az autók az egyetlen szabad sávban,
fiatalok tartanak a tengerpart felé, és egy idős pár közeledik a járdán. Elteszi a pénzt a zsebébe, anélkül,
hogy megszámolná - elég tapasztalt már ahhoz, hogy tudja: több mint elég.
- Köszönöm, hogy elfogadta az ajánlatomat - folytatja az orosz. - Hogy miről akarok beszélgetni? Valójában
semmi fontosról.
- Valami oka csak van annak, hogy idejött. Senki nem látogat csak úgy Cannes-ba, éppen akkor, amikor a
város elviselhetetlen mind a lakói, mind a turisták számára.
Igor a tengert nézi, és rágyújt egy cigarettára.
- A dohányzás ártalmas.
A férfi elengedi a füle mellett a megjegyzést.
- A maga számára mi az élet értelme? - kérdezi.
- A szeretet.
Olivia elmosolyodik. Nem is kezdődhetne jobban a nap: végre mélyebb értelmű dolgokról is beszélgethet,
mint a kézműves tárgyak ára vagy az, hogy ki milyen ruhát visel.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
17. - És a maga számára mi az értelme?
- Nekem is a szeretet. De azt is fontosnak tartottam, hogy elég pénzem legyen ahhoz, hogy megmutathassam
a szüleimnek: képes vagyok boldogulni az életben. Ez sikerült is, és most nagyon büszkék rám. Megtaláltam
a tökéletes nőt, családot alapítottam, gyerekeket akartam, és azt, hogy dicsérjem és féljem Istent. De a
gyerekek nem jöttek.
Olivia úgy érzi, tapintatlanság volna megkérdezni, hogy miért nem. A negyvenéves férfi tökéletes
franciasággal folytatja:
- Fontolgattuk, hogy örökbe fogadunk egy gyereket. Két-három évig gondolkodtunk rajta. De idővel egyre
mozgalmasabb lett az életünk: utazások, partik, találkozók, üzleti tárgyalások...
- Amikor leült ide mellém beszélgetni, azt hittem, hogy maga is csak egy pökhendi milliomos, aki kalandra
vágyik. De örülök, hogy ilyen dolgokról beszélgetünk.
- Maga gondol a jövőjére?
- Igen, gondolok, és azt hiszem, hogy ugyanazokról a dolgokról álmodom, mint maga. Persze gyerekeket is
szeretnék.
Itt rövid időre elhallgat. Nem akarja megbántani a beszélgetőtársát, aki ilyen váratlanul bukkant elő a
semmiből.
- ... ha lehetséges, persze. Istennek néha más tervei vannak.
Úgy tűnik, hogy Igor nem nagyon figyelt a válaszára.
- A fesztiválra csak milliomosok jönnek?
- Milliomosok és olyanok, akik azt képzelik magukról, hogy milliomosok, meg olyanok, akik milliomosok
akarnak lenni. Ezekben a napokban a városnak ez a része olyan, mint egy bolondokháza, mindenki úgy
viselkedik, mintha rettentő fontos ember lenne, kivéve azokat, akik valóban fontos emberek: ők sokkal
udvariasabbak, mert senkinek nem kell bizonyítaniuk semmit. Nem feltétlenül veszik meg az árumat, de
legalább mosolyognak, mondanak egy-két kedves szót, és tisztelettel néznek rám. Maga mit csinál itt?
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
18. - Isten hat nap alatt teremtette a világot. De hát mi a világ? Az, amit maga vagy én látunk. Akárhányszor
meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált,
eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.
- „Mint a könnyek az esőben..." Igen, láttam egy filmet, amiben elhangzott ez a mondat. De nem emlékszem,
hogy melyik film volt az.
- Nem azért jöttem, hogy sírjak. Azért jöttem, hogy üzeneteket küldjek a nőnek, akit szeretek. És ezért el kell
pusztítanom néhány univerzumot vagy világot.
Olivia ahelyett, hogy megijedne, elneveti magát. Ez a jóképű, jól öltözött, franciául folyékonyan beszélő férfi
egyáltalán nem tűnik őrültnek. Különben is unja már, hogy mindig ugyanazokat a mondatokat kell
hallgatnia: maga nagyon szép, sokkal jobb életet érdemelne, ennek mi az ára, az mennyibe kerül, jaj, ez
nagyon drága, sétálok egyet, azután visszajövök ami persze soha nem történik meg) stb. Ennek az orosznak
legalább van humorérzéke.
- És miért kell elpusztítani a világot?
- Hogy újjáépítsem a magamét.
Olivia megpróbálhatná megvigasztalni a férfit, aki mellette ül. De attól tart, hogy már megint a jól ismert
„szeretném, ha értelmet adnál az életemnek" mondatot fogja hallani, és ezzel véget is ér a társalgás, hiszen
neki más tervei vannak a jövőre. Különben is ostobaság lenne a részéről, ha ő akarná megtanítani egy nála
jóval idősebb és sikeresebb férfinak, hogy miként tegye túl magát a nehézségeken.
Végül úgy dönt, hogy megpróbál többet megtudni róla. Végül is megfizetett - és nem is rosszul - az idejéért.
- És hogy akarja ezt megvalósítani?
- Mennyit tud maga a varangyok viselkedéséről?
- A varangyokéról? Igor folytatja:
- Több biológiai tanulmány is megállapította, hogy ha egy varangyot beleteszünk egy edénybe, amibe a saját
élőhelyének a vizét töltöttük, végig mozdulatlanul tűri, amíg melegítjük a vizet. A varangy nem reagál a
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
19. hőmérséklet fokozatos növelésére, a környezet változásaira, és amikor felforr a víz, felpüffedve és boldogan
hal meg. Ha azonban eleve forró vízbe dobjuk, azonnal kiugrik az edényből. Kicsit megégeti magát, de
életben marad.
Olivia nem egészen érti, hogy mi köze van ennek a világ elpusztításához. Igor folytatja:
- Én úgy viselkedtem, mint a felforralt varangy. Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, hogy minden
rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése. Kész voltam meghalni, mert elvesztettem azt, ami a
legfontosabb volt az életben, és ahelyett, hogy cselekedtem volna, csak lebegtem bambán a vízben, ami
percről percre forróbb lett.
Olivia összeszedi a bátorságát, és föltesz egy kérdést:
- Mit veszített el?
- Valójában nem is veszítettem el semmit: vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt
egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. Mondjuk, hogy
tegnap láttam a feleségemet egy másik férfival. Tudom, hogy szeretne visszajönni hozzám, hogy még
mindig szeret, csak nincs bátorsága megtenni ezt a lépést. Vannak olyan forralt varangyok, amik még
mindig azt hiszik, hogy az engedelmesség fontosabb, mint a tudás: aki tud, az parancsol, akinek pedig van
józan esze, az engedelmeskedik. És tudja, mi a tanulság ebben az egészben? Jobb kiugrani egy helyzetből,
akkor is, ha kicsit megégünk, de élünk, és készek vagyunk a cselekvésre. És biztos vagyok benne, hogy
maga segíteni fog nekem ebben.
Olivia próbálja kitalálni, hogy mi járhat ennek az embernek a fejében. Hogy hagyhatta el az a nő ezt az
érdekes férfit, akivel ilyen izgalmas, sohasem hallott dolgokról lehet beszélgetni? De hát a szerelemben nincs
logika - fiatal kora ellenére ezt még ő is tudja. Az ő szerelme például elég durva dolgokra ragadtatja magát,
néha még meg is veri őt minden ok nélkül, és mégsem bír ki nélküle egy napot sem.
Most miről is beszélnek voltaképpen? Varangyokról. Meg arról, hogy ő tudna neki segíteni. Márpedig nem
fog tudni, úgyhogy ideje témát váltani.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
20. - És hogy akarja elpusztítani a világot?
Igor rámutat a Croisette egyetlen szabad sávjára.
- Tegyük föl, hogy nem akarom, hogy maga elmenjen egy bizonyos buliba, de ezt nem mondhatom ki
nyíltan. Ha megvárom a csúcsforgalom idejét, és megállok az autómmal az út közepén, tíz percen belül az
egész tengerparti út bedugul. A vezetők azt gondolják: „biztos baleset történt", és egy darabig türelmesen
várnak. Tizenöt perc múlva megérkezik a rendőrség egy kamionnal, hogy elvontassa az autómat.
- Ez számtalanszor megtörtént már.
- Csakhogy én előbb kiszállnék az autómból, és szegeket meg más éles tárgyakat szórnék szét körülötte. De
nagyon óvatosan, hogy senki ne vegye észre. Türelmesen befesteném mindet feketére, hogy ne üssenek el az
aszfalttól. És amikor odaérne a kamion, kilyukadna a gumija. Most már két akadály torlaszolná el az utat, és
a forgalmi dugó elérné ennek a kisvárosnak a külső részeit is, ahol valószínűleg maga lakik.
- Rendkívül kreatív ötlet. De legfeljebb annyit érne el vele, hogy késnék egy órát.
Most Igor mosolyodott el.
- Na jó, órákig tudnék beszélni arról, hogyan lehetne tovább bonyolítani az ügyet: például amikor az
emberek odagyűlnének, hogy segítsenek, bedobnék a kamion alá valami kis füstbombát. Mindenki
megrémülne. Beülnék az autómba, úgy csinálnék, mintha el lennék keseredve, és beindítanám a motort, de
közben lelocsolnám a szőnyeget egy kis öngyújtóbenzinnel, és meggyújtanám. Lenne elég idő, hogy
kiszálljak, és figyeljem, hogy mi történik: nézném, ahogy lassan lángba borul az egész autó, a tűz eléri a
benzintartályt, felrobban, a mögötte álló autó is kigyullad - és elindul a láncreakció. És mindehhez nem kell
más, csak egy autó, néhány szeg, egy füstbomba, amit bárhol meg lehet venni, és egy kevés
öngyújtóbenzin...
Igor elővesz a zsebéből egy kémcsövet, amiben egy kevés folyadék lötyög.
- ... mondjuk ennyi. Ezt kellett volna tennem, amikor láttam, hogy Ewa el akar menni. Késleltetnem kellett
volna a döntését, rá kellett volna vennem, hogy gondolja át még egyszer, mérje föl a következményeket.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
21. Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről:
nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket. De én túl büszke voltam, és azt gondoltam,
hogy ez csak valami múló dolog, majd magától megoldódik. Ismétlem: biztos vagyok benne, hogy már
megbánta, és szeretne visszajönni. De ehhez az kell, hogy elpusztítsak néhány világot.
Közben egészen megváltozott a hanghordozása, és Olivia már egy cseppet sem élvezi a beszélgetést. Föláll.
- Hát, nekem most már dolgoznom kell.
- Megfizettem azért, hogy végighallgasson. Az egész napi munkáját kifizettem.
A lány belenyúl a zsebébe, hogy elővegye a pénzt, amit kapott, de ebben a pillanatban észreveszi, hogy
pisztoly szegeződik az arcára.
- Üljön vissza.
Az első gondolata az, hogy elszalad. Az idős házaspár lassan közeledik.
- Ne fusson el - mondja Igor, mintha olvasna a gondolataiban. - Nem áll szándékomban lőni, ha leül és
végighallgat. Ha nem tesz semmit, csak engedelmeskedik, akkor esküszöm, hogy nem lövök.
Olivia fején villámgyorsan átsuhan egy sor lehetőség: az első az, hogy cikcakkban elrohan, de érzi, hogy
remeg a lába.
- Üljön le - ismétli a férfi. - Nem lövöm le, ha azt teszi, amit mondok. Megígérem.
Igen. Valóban őrültség volna elsütni a fegyvert fényes nappal, miközben autók közlekednek az úton, sokan a
tengerpartra igyekeznek, a forgalom egyre sűrűbb, a járdán is mind több a gyalogos. Jobb, ha azt teszi, amit
ez az ember mond - egyszerűen azért, mert nem tehet mást: már az ájulás kerülgeti.
Engedelmeskedik. Most meg kell győznie a másikat, hogy ártalmatlan, végig kell hallgatnia az elhagyott férj
panaszait, meg kell ígérnie, hogy nem látott semmit, és amint megjelenik egy járőröző rendőr, a földre kell
vetnie magát és segítségért kiáltania.
- Pontosan tudom, mit érez. - A férfi igyekszik megnyugtató hangon beszélni. - A félelem tünetei az idők
kezdete óta ugyanazok. Így reagált az ember, amikor a vadonban szembetalálta magát egy ragadozóval, és
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
22. ugyanígy reagál ma is, ha fél. Az arcából és a bőre alól kiszökik a vér, hogy ne vérezzen el, ha megsebesül:
ezért sápad el. A belek ellazulnak, és kiürítik a tartalmukat, hogy ne fertőzzék meg a szervezetet mérgező
anyagok. A test az első pillanatban megmerevedik, hogy ne hergelje föl a vadállatot, amely bármilyen
gyanús mozdulatra támadásba lendülhet.
„Ez az egész csak rémálom" - gondolja Olivia. Eszébe jutnak a szülei, akiknek most valójában itt kéne
lenniük, de egész éjjel készítették a csecsebecséket, mert tudták, hogy másnap forgalmas nap lesz.
Néhány órája szeretkezett a kedvesével, akit élete szerelmének tart, bár néha bántja őt: egyszerre élveztek el,
ami már jó ideje nem történt meg. Reggeli után úgy döntött, hogy kivételesen nem zuhanyozik le, mert
szabadnak, könnyűnek, frissnek és boldognak érzi magát.
Nem, ilyesmi nem történhet meg. Jobb lesz, ha nyugodtnak mutatja magát.
- Beszélgessünk. Kifizette az összes darabot, úgyhogy beszélgetni fogunk. Nem azért álltam föl, hogy
elmenjek.
Igor finoman a lány bordái közé nyomja a pisztoly csövét. Az idős házaspár elhalad mellettük anélkül, hogy
bármit is észrevennének. Csak annyit látnak, hogy szokás szerint itt ül a portugál lánya, és ma is igyekszik
idecsalogatni a vevőket sűrű szemöldökével és gyermeki mosolyával. Nem ez az első alkalom, hogy együtt
látják egy külföldivel, aki az öltözékéből ítélve gazdag.
Olivia mereven nézi őket, mintha a tekintetével akarna közölni valamit. A mellette ülő férfi vidáman
megszólal:
- Jó reggelt!
A házaspár szó nélkül továbbmegy - nem szoktak idegenekkel szóba állni és utcai árusoknak köszöngetni.
- Igen, beszélgetni fogunk - törte meg a csöndet az orosz. - Nem idézek elő forgalmi dugót, ezt az egészet
csak példának hoztam föl. A feleségem tudni fogja, hogy itt vagyok, amikor megkapja az üzeneteimet. Nem
teszem meg azt, ami a legkézenfekvőbb lenne: nem próbálok meg találkozni vele, mert nekem az kell, hogy
ő keressen föl engem.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
23. Itt van a menekülési lehetőség!
- Ha gondolja, szívesen átadom azokat az üzeneteket. Csak mondja meg, hogy melyik szállodában szállt
meg.
A férfi nevet.
- Magában is megvan az a rossz szokás, ami a korosztálya többi tagjában: azt hiszi, hogy mindenkinél
ravaszabb. Ha fölállna innen, nyilván az lenne az első dolga, hogy elmegy a rendőrségre.
A lány ereiben megfagy a vér. Lehet, hogy egész nap itt kell ülnie, ezen a padon? Lehet, hogy a férfi így is,
úgy is lelövi, hiszen fölismerné az arcát?
- Azt mondta, nem fog lőni.
- Megígértem, hogy nem teszem meg, ha maga felnőtt módjára viselkedik, és nem néz hülyének.
Igen, igaza van. Felnőttebb viselkedés az, ha egy kicsit beszél önmagáról. Ki tudja, hátha fölébred benne az
együttérzés, ami minden őrült elméjében ott lapul. Elmesélhetné, hogy ő is hasonló helyzetben van, még ha
nem is igaz.
Egy fiú fut el mellettük, iPoddal a fülén. Ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy rájuk nézzen.
- Együtt élek egy férfival, aki pokollá teszi az életemet, mégsem tudok tőle megszabadulni.
Igor tekintete megváltozik.
Olivia úgy érzi, megtalálta a módját, hogy kimásszon a csávából. „Légy észnél. Ne kínáld föl magad, gondolj
ennek az embernek a feleségére. Légy hiteles."
- Elszigetelt a barátaimtól. Állandóan féltékeny, pedig minden nőt megkaphat, akit csak akar. Bármit
csinálok, kritizál, és azt mondja, hogy nincs bennem ambíció. Számon tartja azt a kevéske pénzt is, amit a
bizsuk eladásával keresek.
A férfi hallgat, a tengert nézi. Az utca megtelik emberekkel. Mi lenne, ha egyszerűen fölállna és elfutna?
Képes lenne lelőni? Egyáltalán, valódi ez a fegyver?
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
24. De tudja, hogy olyan témát talált, ami tetszik a férfinak. Jobb, ha nem kockáztatja meg, hogy valami
őrültséget csinál - emlékszik, milyen volt a tekintete pár perccel ezelőtt.
- Mégsem vagyok képes elhagyni. A világ legjobb, leggazdagabb és legkedvesebb férfijára sem cserélném le
a kedvesemet. Nem vagyok mazochista, egyáltalán nem élvezem, hogy állandóan megaláz - de szeretem.
Érezte, hogy a pisztoly csöve ismét a bordái közé fúródik. Úgy látszik, valami rosszat mondott.
- Én nem vagyok olyan hitvány, mint a maga fiúja. - Most a tiszta gyűlölet beszélt belőle. - Én rengeteget
dolgoztam azért, hogy megteremtsem mindazt, amim van. Keményen dolgoztam, sok pofont kaptam, de
mindet elviseltem, tisztességesen harcoltam, bár néha keménynek és kíméletlennek kellett lennem. Mindig
jó keresztény voltam. Befolyásos barátaim vannak, és soha nem voltam hálátlan. Egyszóval, mindent jól
csináltam. Soha nem tiportam el senkit, aki az utamba állt. Ha csak tehettem, biztattam a feleségemet, hogy
csinálja azt, amit szeretne, és mi lett az eredménye? Itt vagyok egyedül. Igaz, hogy öltem embert, egy ostoba
háborúban, de nem vesztettem el a valóságérzékemet. Nem vagyok sérült lelkű háborús veterán, aki egyszer
csak fogja magát, belép egy étterembe, és elkezd összevissza lövöldözni a géppisztolyával. Nem vagyok
terrorista. Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb:
a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer. Cselekednem kell, elegem
lett abból, hogy olyan varangy legyek, amelyik lassan megfő a vizében.
- Ha tisztában van vele, hogy más nők is léteznek, és hogy a fájdalom elmúlik, akkor miért szenved annyira?
„Igen, most úgy viselkedik, mint egy felnőtt" - lepődik meg a lány a saját nyugalmán, amivel igyekszik
lecsillapítani a mellette ülő őrültet. Igor mintha elgondolkodna.
- Ezt nem tudnám megmondani. Talán mert már annyiszor elhagytak. Talán mert be akarom bizonyítani
magamnak, hogy képes vagyok rá. Talán mert hazudtam, és mégsem léteznek más nők - csak az az egy. Van
egy tervem.
- Mi a terve?
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
25. - Mondtam már. Elpusztítok néhány világot, amíg rá nem döbben, hogy mennyit jelent nekem. Hogy bármi-
lyen kockázatot vállalok, és bármit megteszek azért, hogy visszakapjam.
Rendőrök!
Mindketten észreveszik a közeledő rendőrautót.
- Bocsánat - mondja a férfi. - Szívesen beszélgettem volna még, magával sem bánik igazságosan az élet.
Olivia megérti a halálos ítéletet. És mivel most már nincs vesztenivalója, újra föl akar állni. De a külföldi
ráteszi a kezét a jobb vállára, mintha gyengéden átölelné.
Szamozascsita Bez Oruzsija, vagy ismertebb nevén szambó: így hívják az oroszok a puszta kézzel gyilkolás-
nak azt a gyors módját, amit az áldozat észre sem vesz. Évszázadok alatt fejlesztették ki azokban az időkben,
amikor a népeknek vagy törzseknek még fegyver nélkül kellett szembeszállniuk a támadókkal. A szovjet
gépezet előszeretettel alkalmazta ezt a módszert, ha valakit úgy akart eltenni láb alól, hogy ne maradjanak
nyomok. Az 1980-as moszkvai olimpián be akarták vezetni mint harcművészetet, de végül elvetették,
mondván, hogy túl veszélyes - pedig a kommunisták mindent elkövettek azért, hogy az olimpiai
versenyszámok között szerepeljen egy olyan, amihez csak ők értenek.
Nagyszerű. Így tényleg csak néhány ember ismeri a fogásait.
Igor jobb hüvelykujja erősen nyomja Olivia nyakát a kulcscsontja fölött, és a véráramlás megszűnik a lány
agyában. Közben a másik kezével a hónalja környékén gyakorol nyomást egy bizonyos pontra, amivel
megbénítja a lány izmait. A test nem vonaglik, már csak várni kell két percet.
Mintha Olivia elaludt volna a karjában. A rendőrautó elhalad mögöttük, a forgalom elől lezárt sávban. Észre
sem veszik az ölelkező párt - fontosabb dolguk is van ezen a reggelen: mindent el kell követniük azért, hogy
az autóforgalomban ne legyen fennakadás, ami szinte lehetetlen feladat. Épp most kapták a hírt az
adóvevőjükön, hogy három kilométerre egy ittas milliomos balesetet szenvedett a limuzinjával.
Anélkül, hogy elengedné a lányt, a férfi lehajol, és a másik kezével fölveszi a pad elé kiterített kendőt, amin
az ízléstelen tárgyak vannak. Ügyesen összehajtja, és párnát rögtönöz belőle.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
26. Körülnéz, és amikor látja, hogy senki nincs a közelben, gyengéden lefekteti a tehetetlen testet: a lány olyan,
mintha aludna - bizonyára egy szép napról álmodik, vagy rémes álmot lát erőszakos barátjáról.
Csak az idős házaspár látta őket együtt. És ha egyáltalán fölfedezik, hogy bűncselekmény történt - amiben
Igor erősen kételkedik, hiszen ennek nincsenek látható jelei - úgy írnák le a rendőrségen, hogy szőke vagy
fekete, és idősebb vagy fiatalabb, mint amennyinek valójában látszik: a legcsekélyebb oka sincs tehát az
aggodalomra, az emberek úgysem törődnek azzal, hogy mi történik a világban.
Mielőtt elmegy, még homlokon csókolja ezt az alvó csipkerózsikát, és a fülébe súgja:
- Látod, betartottam az ígéretemet. Nem lőttem.
Pár lépés után rettenetesen megfájdul a feje. Ez normális: a vér elárasztotta az agyát, ami teljesen természetes
reakció egy ilyen rendkívül feszült állapot után.
De a fejfájás ellenére boldog. Igen, sikerült.
Igen, képes volt rá. És még boldogabbá teszi a tudat, hogy megszabadította ezt a lelket egy törékeny testtől,
amely nem tudta megvédeni magát annak a gyáva alaknak a hatalmaskodásától. Ha tovább folytatta volna
ezt a beteges viszonyt, idővel megkeseredett volna, depresszióssá vált volna, elvesztette volna az
önbecsülését, és egyre jobban függött volna a fiújától.
Ewával semmi ilyesmi nem történt. Mindig képes volt meghozni a döntéseit, megkapott minden erkölcsi és
anyagi támogatást, hogy megnyithassa divatüzletét, szabad volt, annyit és oda utazott, amennyit és ahova
akart. Ő pedig példás férj volt. Ewa mégis elkövetett egy hibát: nem értette meg a szerelmét, ahogy a
megbocsátását sem értette meg. De reméli, hogy most megkapja az üzeneteket - hiszen azon a napon,
amikor a nő úgy döntött, hogy elhagyja, ő megmondta neki, hogy világokat fog romba dönteni azért, hogy
visszakapja.
Előveszi frissen vásárolt eldobható mobiltelefonját, a létező legolcsóbb kártyával. Üzenetet ír bele.
11:00
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
27. A szóbeszéd szerint minden egy ismeretlen tizenkilenc éves francia lánnyal kezdődött: bikiniben pózolt a
tengerparton a fotósoknak, akiknek éppen semmi dolguk nem akadt az 1953-as cannes-i filmfesztiválon.
Nem sokkal később sztárt csináltak belőle, és a neve legendává vált: Brigitte Bardot. Most pedig mindenki
azt hiszi, hogy megcsinálhatja ugyanezt! Senki nem fogja föl, hogy mi a jelentősége, ha valaki színésznő:
egyedül a szépség számít.
Ezért utazik hát ide a sok hosszú comb és festett szőke haj több száz, több ezer kilométerről: hogy itt
legyenek, és ha máshol nem, legalább a tengerparton, ahol képesek egész nap várni, hátha valaki észreveszi,
lefényképezi, fölfedezi őket. Ki akarják kerülni a kelepcét, amely minden nőre vár: hogy háziasszonyok
lesznek, akik minden este vacsorát készítenek a férjüknek, minden reggel elviszik a gyerekeiket az iskolába,
és figyelik a szomszédjaik unalmas életét, hátha észrevesznek valami apró részletet, amit aztán
kibeszélhetnek a barátnőikkel. Hírnevet akarnak, sikert és csillogást, azt akarják, hogy irigyeljék őket a
városuk lakói, azok a lányok és fiúk, akik mindig úgy bántak velük, mint a rút kiskacsával, mert nem
sejtették, hogy egyszer majd kivirulnak, mint egy hattyú, mint egy gyönyörű virág. Karriert akarnak az
álmok világában, és semmi más nem számít - még az sem, ha pénzt kell kölcsönkérniük, hogy szilikont
ültethessenek a mellükbe, vagy hogy kihívó ruhákat vehessenek maguknak. Színművészeti tanulmányok?
Jaj, dehogy, nem kell más, csak szépség és megfelelő kapcsolatok: a film világában minden lehetséges. Már
ha sikerül valahogy bekerülniük. És egyedül azért, hogy megmeneküljenek a vidéki kisváros csapdájától és
az ismétlődő mindennapoktól. Több millió ember él a földön, aki mit sem törődik ezzel, de hát éljen
mindenki úgy, ahogy jónak látja.
Aki eljön a fesztiválra, annak otthon kell hagynia a félelmet és mindenre föl kell készülnie: habozás nélkül
kell cselekednie, ha úgy adódik, hazudnia kell, letagadni a korát, mosolyogni arra, akit ki nem állhat,
érdeklődést mutatni olyan emberek iránt, akik egyáltalán nem vonzzák, azt mondani, hogy „szeretlek",
anélkül hogy mérlegelné a következményeket, hátba döfni a barátnőt, aki valaha segített, de mára nem
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
28. kívánatos rivális lett belőle. Haladni kell előre, lelkifurdalás és szégyen nélkül. A jutalom minden áldozatot
megér.
Hírnév.
Siker és csillogás.
Ezek a gondolatok gyötrik Gabrielát: nem a legjobb reggeli kezdés. Ráadásul másnapos.
De legalább van egy vigasza: nem egy ötcsillagos szálloda szobájában ébredt, egy férfi mellett, aki közli vele,
hogy öltözzön és menjen el, mert neki rengeteg fontos elintéznivalója van, mint például filmek vétele vagy
eladása.
Fölkel és körülnéz, hogy lássa, ott van-e még valamelyik barátnője. Persze hogy nincs, hiszen már elindultak
a Croisette-re, a medencékhez, a szállodai bárokba, a jachtokra, az esetleges ebédekre és a tengerparti
randevúkra. Öt matrac hever a padlón a kis egyszobás lakásban, amit horribilis összegért bérelnek. A
matracok körül szétdobált ruhák, fölfordult cipők, leejtett vállfák: senki nem veszi a fáradságot, hogy
visszategye őket a szekrénybe.
„Itt a ruháknak több hely jár, mint az embereknek."
Persze mivel egyikük sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Elie Saabról, Kari Lagerfeldről,
Versacéról vagy Gallianóról álmodjon, csak a legszükségesebb holmik vannak itt, de így is elfoglalják
gyakorlatilag az egész lakást: bikinik, miniszoknyák, topok, tűsarkú cipők és irdatlan mennyiségű sminkes
kellék.
„Egyszer majd azt veszem föl, amit akarok. Most csak egy lehetőséget szeretnék."
Miért szeretne egy lehetőséget?
Egyszerű. Azért, mert tudja, hogy ő a legjobb, az iskolai tapasztalatai ellenére, a csalódás ellenére, amit a
szüleinek okozott, a kihívások ellenére, amiket azóta keres, hogy bebizonyítsa önmagának, hogy képes
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
29. legyőzni a nehézségeket, a kudarcokat és a vereségeket, amiket elszenvedett. Arra született, hogy győzzön
és ragyogjon, efelől semmi kétsége.
„És ha majd elérem azt, amire mindig vágytam, tudom, hogy fölteszem magamnak a kérdést: önmagamért szeretnek
és csodálnak, vagy azért, mert híres vagyok?"
Ismer embereket, akik a színpadon lettek sztárok. Ellentétben az elképzeléseivel, ők nem lelték meg a
nyugalmukat: bizonytalanok, tele vannak kétségekkel, boldogtalanok, amikor éppen nem szerepelnek. Azért
akarnak színészek lenni, hogy ne kelljen önmagukkal azonosulniuk, és félnek, hogy elkövetnek valami
hibát, ami véget vethet a karrierjüknek.
„De én más vagyok. Én mindig önmagam voltam."
Igaz ez? Vagy mindenki ezt gondolja magáról, aki hasonló helyzetben van?
Fölkel, hogy főzzön egy kávét - a konyha is piszkos, egyik barátnőjének sem jutott eszébe, hogy elmosogas-
son. Maga sem tudja, miért ébredt ilyen rosszkedvűen és telve kétségekkel. Ismeri a munkáját, teljes szívéből
neki szenteli magát, mégis úgy tűnik, hogy senki nem akarja fölismerni a tehetségét. Ismeri az embereket is,
főleg a férfiakat - jövendőbeli szövetségeseit egy olyan csatában, amelyben hamar győzelmet kell aratnia,
mert már 25 éves, és lassan túl öregnek számít az álomiparban. Tudja, hogy
a. a férfiak nem olyan alattomosak, mint a nők;
b. soha nem a ruhánkat figyelik, hiszen folyton csak levetkőztetnének a szemükkel;
c. keblek, combok, fenék, has: ha minden a helyén van, az egész világ a lábunk előtt hever.
E miatt a három dolog miatt, valamint mert tudja, hogy az összes vetélytársnője igyekszik felhasználni
minden kelléket, nem visel kihívó ruhákat, hanem csak a listája c. pontjára összpontosít. Tornázik, vigyáz a
vonalaira, hogy ne kelljen fogyókúráznia, és éppen ellenkezőleg öltözködik, mint ahogy a logika diktálja:
diszkrét ruhákat hord. Idáig eredményes volt a stratégiája, hiszen fiatalabbnak látszik a koránál. Reméli,
hogy ez Cannes-ban is beválik.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
30. Keblek, fenék, combok. Hát akkor erre figyeljenek a kellő pillanatban, ha már másképp nem megy. Eljön vi-
szont majd az az idő is, amikor megmutathatja, hogy mire képes.
Megissza a kávéját, és kezdi érteni, hogy mitől van rosszkedve. A világ legszebb női veszik körül! Noha nem
tartja magát csúnyának, semmi esélye sincs, hogy versenyezzen velük. El kell döntenie, hogy mitévő legyen:
ez az utazás nehéz döntés eredménye, fogytán van a pénze, és már nincs sok ideje, hogy nyélbe üssön egy
szerződést. Az első két napon sok helyen járt, szétosztogatta az önéletrajzát, a fényképeit, de mindössze
annyit sikerült elérnie, hogy meghívták az előesti buliba - egy huszadrangú étterembe, ahol teljes
hangerővel szólt a zene, és ahol senki nem volt jelen a Szuperosztály tagjai közül. Ivott, hogy ellazuljon,
kicsit többet is, mint amennyit a szervezete elbír, és a végén azt sem tudta, hogy hol van és mit keres ott.
Minden olyan idegen volt - Európa, az emberek öltözködése, a sokféle idegen nyelv, a meghívottak tettetett
jókedve, akik nyilvánvalóan sokkal szívesebben vettek volna részt valami fontosabb partin, de hát itt voltak,
hallgatták a szokásos zenét, és üvöltve beszélgettek a többiek életéről és a hatalmasok igazságtalanságáról.
Gabriela unja már, hogy mindig a hatalmasok igazságtalanságáról van szó. Ők ilyenek, és kész. Azt
választják ki, akit akarnak, senkinek nem kell megfelelniük. Éppen ezért komoly tervre van szüksége. A
többi lány, aki ugyanarról ábrándozik, amiről ő (de természetesen nem ilyen tehetségesek), egészen biztosan
ugyanúgy elosztogatta az önéletrajzát és a fotóit: a fesztiválra érkezett producerek tele vannak mappákkal,
DVD-kkel és névjegykártyákkal.
Mivel lehetne kitűnni?
Gondolkodnia kell. Nem lesz több ilyen esélye, főleg azután, hogy már elköltötte az összes pénzét, amit az
útra hozott. És a legszörnyűbb az, hogy egyre öregebb. Már huszonöt éves. Ez az utolsó lehetősége.
Miközben a kávéját issza, kinéz az ablakon, amely egy zsákutcára nyílik. Nem lát mást, csak egy
dohányüzletet és egy kislányt, aki csokoládét majszol. Igen, ez az utolsó lehetősége. Reméli, hogy egészen
más lesz, mint az első.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
31. Visszatér a múltba, tizenegy éves korába, az első színpadi fellépésére a chicagói iskolában, ami a környék
egyik legdrágább tanintézménye volt. Ám a vágy, hogy mindenkit legyőzzön, nem a szülőkből, rokonokból
és tanárokból álló közönség vastapsából született.
Épp ellenkezőleg: a Kalapost játszotta, aki találkozik Alice-szal Csodaországban. Sok fiú és lány közül
választották ki, hiszen ez volt a darab egyik legfontosabb szerepe.
Az első mondata ez lett volna: „Vágasd le a hajad."
Erre Alice azt felelte volna: „Nem valami udvarias a vendégeivel."
Amikor elérkezett a várva várt pillanat, amit annyiszor elpróbált és elismételt, olyan ideges volt, hogy
elrontotta a szöveget, és azt mondta: „Növeszd meg a hajad." A kislány, aki Alice-t alakította, ugyanazt a
mondatot válaszolta az udvariatlanságról, és a közönség semmit nem vett észre. De Gabriela tudta, hogy
hibázott.
És leblokkolt. Mivel a gyerekek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a színpadon rögtönözzenek (holott az
életben tökéletesen megy nekik), és mivel a Kalaposra, a darab egyik kulcsfigurájára szükség volt az előadás
folytatásához, senki nem tudta, hogy mit tegyen. A kis színészek néhány kínos percen keresztül csak néztek
egymásra tanácstalanul, végül a tanítónő mentette meg a helyzetet: elkezdett tapsolni, kijelentette, hogy
következik a szünet, és mindenkit leküldött a színpadról.
Gabriela azonban nemcsak a színpadot hagyta el, hanem az iskolát is, keserves könnyek között. Másnap
megtudta, hogy a darabból kivágták a Kalapos jelenetét, és a színészek egyből áttérnek a királynős
krikettjelenetre. Bár a tanítónő azt mondta, hogy ennek semmi jelentősége nincs, hiszen az Alice történetének
amúgy sincs se füle, se farka, a szünetben az összes gyerek összegyűlt, és együttes erővel alaposan elpáholta.
Nem ez volt élete első verése. Megtanulta, hogy ugyanakkora erőbedobással védekezzen, mint amekkorával
nekimegy a nála gyengébbeknek - és ez hetente legalább egyszer megtörtént. De ezúttal szó nélkül tűrte a
verést,
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
32. és egyetlen könnycsepp sem hagyta el a szemét. A többiek ezen annyira meglepődtek, hogy hamar abba is
hagyták az ütlegelést - hiszen ők éppen azt várták, hogy szenvedni és kiáltozni fog, de mivel ő közömbösnek
tűnt, számukra is érdektelenné vált az egész.
Mert Gabriela közben végig erre gondolt:
„Nagy színésznő leszek. És mindenki, de tényleg mindenki meg fogja bánni, amit velem csinált."
Ki mondja, hogy a gyerekek nem képesek önállóan eldönteni, hogy mihez kezdjenek az életben?
A felnőttek.
És miközben cseperedünk, mi is azt hisszük, hogy ők a legbölcsebbek és a legokosabbak a világon. Sok gyer-
mek élt át hasonló helyzetet, amikor eljátszotta a Kalapos, Csipkerózsika, Aladdin vagy Alice szerepét - és
abban a pillanatban eldöntötte, hogy örökre búcsút mond a reflektorfényeknek és a közönség tapsának. De
Gabriela, aki tizenegy éves koráig egyetlen csatát sem veszített el, aki a legokosabb, a legszebb és a legjobb
tanuló volt, ösztönösen megértette: „Ha most nem cselekszem, végem."
Ha megvernek az osztálytársaid, az nem nagy dolog - hiszen te is megversz másokat. De ha egész életedben
cipelned kell egy vereséget, az már egészen más. Mert mindannyian tudjuk: ami azzal kezdődik, hogy a
színpadon elrontjuk a szövegünket, hogy nem táncolunk olyan jól, mint a többiek, hogy csúfolnak, mert túl
sovány a lábunk vagy túl nagy a fejünk (vagyis ami minden gyerekkel megesik), annak kétféle folytatása
lehet.
Vannak néhányan, akik elhatározzák, hogy bosszút állnak, és megmutatják a többieknek, hogy igenis ők a
legjobbak abban, amiről azt gondolták, hogy képtelenek megcsinálni. „Fogtok ti még irigyelni" - gondolják.
A többség azonban elfogadja, hogy vannak korlátai, és ettől kezdve csak egyre rosszabb lesz minden.
Elveszíti az önbizalmát, határozatlan és engedelmes lesz (pedig arról álmodozik, hogy egyszer majd
szabadnak érzi magát, és mindent megtehet, amihez kedve van), megházasodik, csak hogy ne mondja rá
senki, hogy olyan csúnya, hogy nem kell senkinek (de ő továbbra is csúnyának tartja magát), gyerekeket
nemz, csak hogy ne mondja rá senki, hogy terméketlen (pedig eredetileg is akart gyerekeket), jól öltözik,
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
33. csak hogy ne mondja senki, hogy rosszul öltözik (de valójában tisztában van vele, hogy mindenki azt mond,
amit akar, függetlenül attól, hogy milyen ruhákat hord).
A következő héten már senki nem emlékszik a kínos jelenetre. Gabriela azonban már eldöntötte, hogy
egyszer majd visszatér az iskolába - csakhogy már világhírű színésznőként, titkárokkal, testőrökkel,
fotósokkal és egy sereg rajongóval. Előadná az Alice Csodaországbant. az elhagyott gyerekeknek, benne lenne
az újságokban, és a gyerekkori barátai büszkén mondanák:
„Egyszer együtt szerepeltünk vele a színpadon!"
Az anyja azt akarta, hogy vegyészmérnöknek tanuljon, így aztán a szülei a gimnázium befejeztével
elküldték az Illinois Institute of Technologyra. Nappal a fehérjék útvonalait és a benzol felépítését tanulta,
este pedig Ibsen, Coward és Shakespeare voltak a társai a színiiskolában, amit abból a pénzből fizetett ki,
amit a szülei ruhákra és egyetemi tankönyvekre küldtek neki. A legnagyobb nevekkel dolgozott együtt, a
legjobb tanároktól tanult. Rengeteg dicséretet és ajánlólevelet kapott, és esténként föllépett (a szülei tudta
nélkül) egy Arábiai Lawrence-ről szóló előadásban, egy rockzenekar énekesnőjeként és hastáncosnőként.
Mindig elfogadott minden szerepet: ki tudja, hátha egyszer véletlenül ott lesz a nézőtéren egy fontos ember.
Aki elhívja egy igazi szereplőválogatásra. Egy csapásra vége lenne ennek a próbaidőnek, az örökös
küzdelemnek azért, hogy végre reflektorfénybe kerülhessen.
Lassan teltek-múltak az évek. Gabriela szerepeket vállalt tévéreklámokban, fogkrémeket népszerűsített,
dolgozott modellként, és egyszer még egy olyan cég is megkísértette, amely azzal foglalkozott, hogy
üzletemberek számára csinos kísérőket közvetített, mert rettenetesen kellett neki a pénz, hogy
elkészíttethesse a portfólióját, amit aztán elküldhet az Egyesült Államok legfontosabb modell- és
színészügynökségeinek. De Isten - akiben soha nem ingott meg a hite - megkönyörült rajta. Még aznap
felajánlottak neki egy statisztaszerepet egy japán énekesnő videoklipjében, amelyet azon a viadukton
forgattak, ahol a Chicago városát átszelő függővasút közlekedik. A vártnál jóval többet fizettek (úgy látszik,
a producerek egy egész vagyont kértek a külföldi stáb számára), és sikerült elkészítenie az annyira óhajtott
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
34. fotókönyvet (vagyis bookot, ahogy a világ összes nyelvén nevezik) - ami egyébként szintén jóval többe
került, mint ahogy elképzelte.
Mindig azzal biztatta magát, hogy még csak a pályafutása elején van, bár egyre gyorsabban repültek a
napok és a hónapok. Már a színházi tanulmányai idején is képes lett volna eljátszani Oféliát a Hamletben, de
az élet folyton csak dezodor- és arckrémreklámokat kínált neki. Ha elment egy ügynökséghez, hogy
megmutassa a bookját és az ajánlóleveleit, amit tanárok, barátok és kollégák írtak róla, egy nagy
váróteremben találta magát, ahol rengeteg hozzá hasonló lány várt a sorára. Mindegyik mosolygott,
miközben mindannyian gyűlölték egymást, és bármire kaphatók voltak, hogy megszerezzenek valami kis
szerepet, vagy bármit, de tényleg bármit, hogy nyilvánosságot kapjanak, ahogy a profik mondják.
Órákig kellett várnia, míg végre sorra került. Addig mindenféle könyveket olvasott a meditációról és a
pozitív gondolkodásról. Végre leült egy ember - nő vagy férfi - elé, akit nem érdekeltek az ajánlólevelek,
rögtön rátért a fényképekre, és nem mondott semmit. Följegyezték a nevét. Időnként behívták egy-egy
válogatásra - ami tízből egyszer sikerült. És akkor újra ott volt, a maga tehetségével, egy kamera és morcos
alakok előtt, akik folyton olyanokat mondogattak, hogy „Engedd el magad, mosolyogj, fordulj jobbra, kicsit
hajtsd le az állad, nedvesítsd meg az ajkad..."
És kész is volt a fotó a legújabb kávéreklámnak.
És amikor nem hívták be? Olyankor másra sem tudott gondolni, mint hogy elutasították.
De lassan megtanult együtt élni ezzel is, megértette, hogy ezeket a próbákat ki kell állnia, és bizonyságot kell
tennie az állhatatosságáról és a hitéről. Nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy a színművészeti
tanulmányok, az ajánlólevelek, a különböző jelentéktelen helyeken bemutatott kis előadásokkal teli
önéletrajz: mindez nem ér...
Megszólalt a mobiltelefonja. ... semmit.
A telefon még mindig csörgött.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
35. Anélkül, hogy tudatában lett volna, mi történik - még mindig a múltjában utazgatott, miközben a
dohányüzletet és a csokoládét majszoló kislányt nézte -, fölvette.
Egy hang a vonal másik végén azt közölte vele, hogy két óra múlva jelenjen meg a válogatáson.
JELENJEN MEG A VÁLOGATÁSON!
Cannes-ban!
Hát mégis volt értelme átszelni az óceánt és megérkezni egy városba, ahol minden szálloda megtelt,
megismerkedni a repülőtéren néhány lánnyal, akik hasonló cipőben járnak, mint ő (egy lengyel, két orosz és
egy brazil lánnyal), együtt kopogtatni különböző ajtókon, míg végül sikerül kibérelniük egy egyszobás
lakást horribilis összegért. Miután annyi éven át kereste a szerencséjét Chicagóban, időnként még Los
Angelesben is, hogy még több ügynökséggel, reklámmal és elutasítással találkozzon, kiderül, hogy a jövője
Európában van!
Két óra múlva?
Busszal nem mehet, hiszen nem ismeri a közlekedést. Egy domb tetején van a szállása, és egész eddig
mindössze kétszer jött le a meredek lejtőn - először azért, hogy szétossza a bookjait, másodszor meg tegnap
este, hogy elmenjen abba a jelentéktelen buliba. Amikor leért, idegen autókat intett le, általában lehajtható
tetejű kocsikat, amiket magányos férfiak vezettek. Mindenki tudta, hogy Cannes biztonságos hely, és
minden nő tudta, hogy a szépség sokat segít az ilyen helyzetekben, de nem bízhatja magát a szerencsére,
magának kell megoldania a problémát. Egy szereplőválogatáson alapvető követelmény a pontos megjelenés,
ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanult az ügynökségeken. És mivel már az első nap észrevette, hogy
állandó a forgalmi dugó, tudta, hogy gyorsan kell öltözködnie és minél előbb indulnia. Másfél óra alatt
odaér - emlékezett a szállodára, ahol a producer lakott, mert első zarándoklatán, valami esély után, azt is
útba ejtette.
És szembetalálta magát az örök problémával: „Mit vegyek föl?"
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
36. Nekiesett a bőröndjének, elővett egy Armani farmert, ami Kínában készült, és amit egy bolhapiacon vett
Chicago külvárosában, ötödáron. Senki nem mondaná meg róla, hogy hamisítvány. De nem is az: mindenki
tudja, hogy a kínai cégek a termékek 80%-át küldik el az eredeti üzletekbe, míg a maradék 20%-ot az
alkalmazottak értékesítik - számla nélkül. Mondjuk, hogy a kollekció egyik utolsó darabja.
Az elveihez híven - minél visszafogottabb, annál jobb - egy fehér DKNY pólót vett föl, ami drágább volt,
mint a nadrág. Se miniszoknya, se merész dekoltázs, mert ha még másokat is behívtak a válogatásra, azok
mind abban lesznek.
Utána a sminken töprengett. Végül egy nagyon diszkrét alapozót és egy még diszkrétebb rúzst választott.
Máris elvesztegetett tizenöt értékes percet.
11:45
Az emberek soha nem elégedettek semmivel. Ha kevés van, sok kell. Ha sok van, még több kell. Ha még
több van, szeretnének kevéssel boldogok lenni, de ezért nem képesek erőfeszítéseket tenni.
Tényleg nem értik, milyen egyszerű a boldogság? Mit akart az a lány, aki farmerban és fehér pólóban rohant
valahová? Mi lehetett olyan sürgős, ami nem engedte, hogy gyönyörködjön a szép napsütésben, a kék
tengerben, a babakocsikban ülő gyerekekben, a tengerparti pálmafákban?
„Ne fuss, te lány! Úgysem menekülhetsz az emberiség életében jelen lévő két legfontosabb dologtól: Istentől és a
haláltól. Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját. És a
halál? Most futottál el egy holttest mellett, és észre sem vetted."
Igor néhányszor elsétált a gyilkosság helyszíne mellett. Azután egyszer csak rájött, hogy ha folyton itt
ólálkodik, azzal gyanút kelthet, és úgy döntött, hogy kétszáz méteres tisztes távolságból kíséri figyelemmel
az eseményeket, a tengerparti korlátra támaszkodva, napszemüvegben (ami egy cseppet sem gyanús,
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
37. nemcsak a szikrázó napsütés miatt, hanem azért sem, mert ahol sok híresség fordul meg, ott a napszemüveg
státusszimbólum).
Őszintén meglepődik, amikor ráébred, hogy már dél van, és még senki nem vette észre, hogy egy halott
ember fekszik a főutcán, abban városban, amely éppen a világ figyelmének a középpontjában van.
Most egy házaspár közeledik a pacihoz, és szemmel láthatóan ideges. Azonmód kiabálni kezdenek a
Csipkerózsikával: ők a lány szülei, és azért korholják, mert azt látják, hogy nem dolgozik. A férfi kissé
durván megrázza. Azután az asszony lehajol, és nem lehet tőle látni a holttestet.
Igor pontosan tudja, hogy mi fog történni ezután.
Női sikolyok. Az apa előveszi a zsebéből a telefonját, és nyugtalanul félrevonul. Az anya rázza a gyermekét,
aki nem reagál. Sorra gyűlnek oda a járókelők: igen, most már leveheti a napszemüvegét, és odamehet,
elvégre ő is csak egy kíváncsiskodó a tömegben.
Az anya zokogva öleli a lányt. Egy fiatal nő eltolja, és megpróbál mesterséges légzést adni a lánynak, de
hamar föladja - Olivia arca ugyanis már enyhe bíborszínben játszik.
- Mentőt! Mentőt!
Többen is hívják ugyanazt a számot, mindenki nagyon hasznosnak, fontosnak és talpraesettnek érzi magát.
Messziről már hallatszik a sziréna hangja. Az anya egyre hangosabban kiabál, egy lány megpróbálja átölelni,
és kéri, hogy nyugodjon meg, de az asszony ellöki magától. Valaki megpróbálja felültetni a holttestet, egy
másik ember meg azt mondja, hogy hagyja fekve a padon, mert már úgysem lehet segíteni rajta.
- Biztos kábítószer-túladagolás - mondja mellette valaki. - Elveszett nemzedék ez.
Akik hallják a megjegyzést, buzgón bólogatnak. Igor továbbra is szenvtelenül figyeli az eseményeket:
végignézi, ahogy megérkeznek a mentők, ahogy előveszik az autóból a műszereket, ahogy elektrosokkal
próbálják újraindítani a lány szívét, látja, ahogy egy tapasztaltabb orvos mindezt figyelemmel kíséri, bár
tisztában van vele, hogy már nincs mit tenni, de nem akarja, hogy a beosztottjait hanyagsággal vádolják.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
38. Leeresztik a hordágyat, beteszik a mentőautóba, az anya ráveti magát a lányára, a mentősök kicsit
vitatkoznak vele, de aztán megengedik, hogy ő is beszálljon, és az autó elviharzik.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a házaspár megtalálta a holttestet, a jármű elindulásáig nem telt el több,
mint öt perc. Az apa még ott áll, döbbenten és kábultan, mint aki nem tudja, hogy hova menjen, mihez
kezdjen. Ugyanaz a férfi, aki az imént a kábítószert emlegette, mit sem sejtve, hogy kihez beszél, odamegy
hozzá, és ismét fontos tényt közöl:
- Ne aggódjon, uram. Ez itt mindennapos.
Az apa meg se rezdül. Csak áll, kezében a nyitott telefonnal, és az ürességbe mered. Vagy nem érti a
megjegyzést, vagy nem tudja, hogy mi történik meg mindennap, vagy sokkos állapotban van, ami olyan
dimenzióba röpítette, ahol nem létezik a fájdalom.
Amilyen hirtelen összegyűlt, olyan hirtelen szétoszlik a tömeg. Csak két férfi marad ott: az egyik a nyitott
mobiltelefonját tartja a kezében, a másik a napszemüvegét.
- Ismerte az áldozatot? - kérdi Igor. Semmi válasz.
Jobb, ha úgy tesz, mint a többiek - folytatja sétáját a Croisette-en, és megnézi, hogy mi minden történik ezen
a napfényes cannes-i délelőttön. Akárcsak az apa, ő sem tudja pontosan, hogy mit érez: lerombolt egy vilá-
got, amit nem tud újjáépíteni, akkor sem, ha övé lenne a világ minden hatalma. Biztos, hogy Ewa
megérdemelte ezt? Hiszen ennek a lánynak - Olivia: tudta a nevét, és ez nagyon zavarta, mert így már nem
csak egy arc volt a tömegben - a méhéből talán egy zseni született volna a világra, aki fölfedezi a rák
ellenszerét, vagy kitalálja, hogyan lehet olyan egyezményt kötni, aminek eredményeképpen végre békében
élhetne a világ. Nem csupán egy ember életét oltotta ki, hanem egész nemzedékekét, akik a jövőben belőle
születtek volna. Mit tett? Biztos, hogy a szerelem - legyen bármilyen nagy és erős - igazol egy ilyen
cselekedetet?
Az első áldozattal nagyot hibázott. Soha nem lesz belőle hír, így Ewa sem érti meg soha az üzenetet.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
39. No de ami történt, megtörtént, ne gondolj rá. Fölkészültél rá, hogy messzebbre mész, akkor hát rajta. Az a
lány meg fogja érteni, hogy nem volt hiábavaló a halála: a magasabb rendű szeretet újabb áldozata ő. Nézz
körül, figyeld, mi történik a városban, viselkedj úgy, mint egy átlagos polgár - hiszen te már megszenvedted
a magadét ebben az életben, megérdemelsz egy kis pihenést és nyugalmat.
Használd ki a fesztivált. Fel vagy rá készülve.
Még ha lenne is nála fürdőnadrág, nehezen jutna ki a tengerpartra. A szállodák szemlátomást hosszú
partszakaszokat sajátítanak ki maguknak, ahol szétszórják a nyugágyaikat, a logóikat, a pincérjeiket, a
biztonsági őreiket, akik minden vendégtől elkérik a szobakulcsukat vagy valami más személyazonosítót. A
tengerpart többi szakaszát nagy, fehér ponyvák foglalják el, ahol valamelyik filmgyár, sörmárka vagy
szépségápolási termék reklámozza magát egy úgynevezett „ebéd"-del. Ezeken a helyeken az emberek
hétköznapi öltözékben vannak, a „hétköznapi" alatt pedig férfiak esetében ellenzős sapkát, színes pólót és
világos nadrágot, nők esetében ékszereket, könnyű nyári ruhát, bermudát és lapos sarkú cipőt kell érteni.
Napszemüvegek mindkét nem számára kötelezők. A testét nemigen mutogatja senki, mert a Szuperosztály
már túl van azon az életkoron, amikor ezt megtehette, és az ilyesfajta feltűnősködés nevetséges, sőt
szánalmas lenne.
Igor fölfigyel még egy részletre: a mobiltelefonra. Ez minden öltözék legfontosabb kiegészítője.
Nagyon fontos lehet minden percben hívást vagy üzenetet kapni, félbeszakítani bármilyen társalgást egy hí-
vás kedvéért, ami valójában egyáltalán nem sürgős, vagy végtelen hosszúságú SMS-eket pötyögni.
Mindenki elfelejtette már, hogy ez a három betű a short message service, azaz a „rövidüzenet-szolgáltatás"
rövidítése, és úgy használják azt az aprócska billentyűzetet, mint valami írógépet. Pedig lassú,
kényelmetlen, és begörcsöl tőle az ember hüvelykujja, de kit érdekel?
Ebben a pillanatban is, nemcsak Cannes-ban, hanem az egész világon, elárasztja a teret a sok „Jó reggelt,
szerelmem, úgy ébredtem, hogy rád gondolok, és nagyon boldog vagyok, hogy része vagy az életemnek",
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
40. „Tíz perc múlva érek haza, légy szíves, csináld meg az ebédemet, és nézd már meg, hogy elküldtem-e a
ruhát a tisztítóba", „Borzalmas ez a buli, de nem tudom, hova menjek helyette, te hol vagy?".
Csupa olyan dolog, aminek a leírása öt percbe került, pedig szóban tíz másodperc is elég lett volna rá, de hát
a világ már csak ilyen. Igor jól tudja, hogy miről van szó, hiszen több százmillió dollárt keresett annak a
ténynek köszönhetően, hogy a telefon ma már nem csupán a másokkal való kommunikálás eszköze, hanem
egyrészt reménysugár, hogy nem vagyunk egyedül, másrészt a saját fontosságunk fitogtatásának egyik
módja.
És ez a mechanizmus a komplett őrület állapotába kergette a világot. Londonban kitaláltak egy leleményes
rendszert mindössze havi 5 euróért: egy központot, amely hárompercenként sablonüzeneteket küld. Ha
valaki le akarja nyűgözni a beszélgetőpartnerét, elég, ha fölhív egy bizonyos számot, és aktiválja ezt a
rendszert. És már érkezik is az első üzenet, megszólal a jelzőhang, a telefon előkerül a zsebből, egy gyors
pillantás, majd egy rövid megjegyzés, ,,jól van ez még várhat" (persze hogy várhat, hiszen „kérésre" és időre
küldték). Ezáltal a beszélgetőtárs fontosabbnak érzi magát, és a tárgyalás gyorsabban halad, mert látszik,
hogy a partner elfoglalt ember. Három perc múlva egy újabb SMS szakítja félbe a beszélgetést, nő a nyomás,
és a felhasználó eldöntheti, hogy kikapcsolja-e egy negyedórára a telefonját, vagy tovább játssza az elfoglalt
ember szerepét, hogy hamarabb megszabaduljon a kellemetlen társaságtól.
Egyetlen olyan helyzet van, amikor kötelezően kikapcsolja mindenki a mobiltelefonját. Nem a hivatalos
vacsorákon, nem a színházi előadásokon, nem a filmek legfeszültebb pillanatában és nem az opera
legnehezebb áriája közben: mindannyian hallottunk már ezekben az esetekben is megszólalni egy-egy
telefont. Az egyetlen alkalom, amikor az emberek valóban megijednek, hogy a bekapcsolva tartott telefon
veszélyes lehet, az a pillanat, amikor fölszállnak egy repülőgépre, és meghallják a szokásos hazugságot:
„Kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat, mert a készülékek zavarhatják a fedélzet műszereit."
Ezt mindenki elhiszi, és szót fogad a személyzetnek.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
41. Igor tudja, hogy mikor született ez a mítosz: a légitársaságok évek óta igyekeznek mindenáron eladni a saját
telefonszolgáltatásukat, az üléseken elhelyezett telefonok használatával. Ennek az ára percenként tíz dollár,
és ugyanazon az elven működik, mint a mobiltelefonok. A módszer nem vált be, de a legenda így is
folytatódott - elfelejtették törölni a listáról, amit a légikisasszony felolvas a felszállás előtt. Amit azonban
senki nem tud, az az, hogy minden gépen van legalább két-három utas, aki elfelejti kikapcsolni a készülékét.
A hordozható számítógépek pedig ugyanazon a rendszeren keresztül kapcsolódnak az internethez, mint
amelyik lehetővé teszi a mobiltelefonok működését. És soha, a világ egyetlen pontján sem zuhant még le
repülőgép emiatt.
Most már elkezdtek módosítani a bemondott szövegen, hogy ne ijesszenek rá az utasokra, de a tarifákat még
mindig nagyon magasan tartják: a telefonokat úgynevezett repülési üzemmódban lehet használni. Ennek az
ára a normális négyszerese. Persze, még senki nem magyarázta el pontosan, hogy mi is az a „repülési
üzemmód". De aki hagyja magát becsapni, az vessen magára.
Folytatja a sétát. Valahogy zavarja a lány utolsó pillantása, de nem akar erre gondolni.
Újabb biztonsági őrök, újabb napszemüvegek, újabb bikinik a homokban, újabb világos ruhák és ékszerek,
újabb siető emberek, akik úgy tesznek, mintha valami halaszthatatlan dolguk lenne ma reggel, újabb
fotósok, akik minden sarkon lesben állnak abban a reményben, hogy sikerül lekapniuk valami különlegeset,
újabb ingyenes magazinok és újságok a fesztivál eseményeiről, újabb szórólaposztók, akik azokat a szegény
halandókat célozzák meg hirdetéseikkel, akiket nem hívtak meg a fehér sátrakba: olyan éttermeket
javasolnak számukra, amelyek fönt vannak a dombon, távol mindentől, ahol nem sokat hallani arról, mi
történik a Croisette-en, ahol a modellek átmenetileg lakást bérelnek, és várják, hogy elhívják őket egy
válogatásra, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Mindig minden olyan kiszámítható. Mindig minden olyan előre látható. Ha most hirtelen úgy döntene, hogy
részt vesz valamelyik „ebéd"-en, senki nem merné felszólítani, hogy igazolja magát, mert még korán van, és
a szervezők félnek, hogy nem lesz elég vendég a rendezvényen. Ha viszont úgy látszik, hogy sokan jönnek,
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
42. fél óra múlva a biztonsági őrök azt a kifejezett utasítást kapják, hogy mostantól már kizárólag a szép,
partner nélkül érkező lányokat engedjék be. Miért ne tehetne egy próbát?
Hallgat az ösztöneire: elvégre küldetése van, amit teljesítenie kell. Lemegy a partra, egy olyan úton, amely
nem a homokra vezet, hanem egyenesen az egyik nagy, fehér sátorhoz, műanyag ablakokkal,
légkondicionáló berendezéssel, világos bútorokkal és nagyrészt üres székekkel és asztalokkal. Az egyik
biztonsági őr megkérdezi, hogy van-e meghívója, ő pedig azt feleli, hogy van. Úgy tesz, mintha keresgélne a
zsebében. Egy piros ruhás recepciós hölgy megkérdezi, hogy miben segíthet.
Átnyújtja a névjegykártyáját - rajta a telefontársaság logója és a név: Igor Malev, elnök. Majd közli, hogy
biztosan rajta van a listán, de a szállodában hagyta a meghívóját - tárgyalásról jön, és elfelejtette magával
hozni. A recepciós hölgy üdvözli és betessékeli: megtanulta, hogy az embereket a ruhájuk alapján kell
megítélni, és azt is tudja, hogy az „elnök" a világ minden táján ugyanazt jelenti. Ráadásul egy orosz vállalat
elnöke! Mindenki tudja, hogy a gazdag oroszok szeretik fitogtatni, hogy úsznak a pénzben. Nem kell
ellenőrizni a listát.
Igor belép, odamegy a bárpulthoz - látja, hogy a sátor nagyon jól föl van szerelve, még táncparkettet is
alakítottak ki benne -, és egy alkoholmentes ananászlevet kér, mert nagyon jól illik a környezet színeihez.
De leginkább azért, mert az apró kék esernyővel ellátott pohárban van egy fekete szívószál.
Leül az egyik üres asztalhoz. A kevés vendég között lát egy legalább ötvenéves férfit, mahagóniszínűre fes-
tett hajjal, szoláriumbarna bőrrel, örök fiatalságot ígérő edzőtermekben kigyúrt testtel. Elnyűtt pólót visel,
de ül mellette két másik férfi, akik viszont kifogástalan, drága öltönyben vannak. Ez a két férfi most ránéz
Igorra, aki elfordítja a fejét, de napszemüvege rejtekében továbbra is az ő asztalukat figyeli. Az öltönyös
férfiak egy darabig még találgatják, hogy ki lehet az újonnan érkezett, de aztán megunják.
Igor viszont még mindig érdeklődve figyeli őket.
A pólós férfinak még egy mobiltelefonja sincs, szemben az asztaltársaival, akik egyfolytában fogadják a
hívásokat.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
43. Szóval, beengednek egy ilyen rosszul öltözött, izzadt férfit, aki csúnya, csak szépnek képzeli magát, ráadásul
az egyik legjobb asztalt adják neki. És ki van kapcsolva a mobiltelefonja. És időnként megjelenik nála egy
pincér, és megkérdezi, hogy óhajt-e valamit. És a férfi válaszra sem méltatja, csak int a kezével, hogy nem: és
Igor tudja, hogy az illető nagyon, de nagyon fontos ember.
Elővesz a zsebéből egy 50 euróst, és odaadja a pincérnek, aki elkezdi megteríteni az asztalt.
- Ki az az úr, ott, abban a kopott kék pólóban? - A szemével az asztal felé int.
- Javits Wild. Nagyon fontos ember.
Nagyszerű. Egy olyan jelentéktelen teremtés után, amilyen az a lány volt, Javits lesz az igazi. Nem híres, de
fontos. Azok közé tartozik, akik eldöntik, hogy ki kerüljön reflektorfénybe, de mit sem törődnek a
megjelenésükkel, hiszen úgyis tudja mindenki, kik ők. Ők mozgatják a női marionettbábokat, azt az érzést
keltve bennük, hogy ők a legkiváltságosabb és legnépszerűbb lények az egész földkerekségen, mígnem egy
napon váratlanul elvágják a zsinórjaikat, és a bábok erejüket vesztve, élettelenül csuklanak össze. Egy férfi a
Szuperosztályból.
Azaz: valaki, akinek hamis barátai és igaz ellenségei vannak.
- Van még egy kérdésem. Maga szerint elfogadható dolog világokat pusztítani el egy magasabb rendű
szeretet nevében?
A pincér elneveti magát.
- Ki maga? Az Isten? Vagy meleg?
- Egyik sem. De azért köszönöm, hogy válaszolt. Máris rájön, hogy hibát követett el. Először is: nincs
szüksége rá, hogy bárkitől is támogatást kérjen tettei igazolására. Meggyőződése, hogy úgyis mindenki
meghal egyszer, és semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egyesek valami nagyobb dolog nevében vesztik
életüket. Ez így volt mindig is, az idők kezdete óta, amikor férfiak áldozták föl magukat, hogy táplálják a
törzsük tagjait, mások szüzeket adtak át a papoknak, hogy kiengeszteljék a sárkányokat vagy az isteneket.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
44. Másodszor abban hibázott, hogy felhívta magára a figyelmet: egy külföldire, aki élénk érdeklődést tanúsít a
vele szemben ülő férfi iránt.
Persze a pincér úgyis elfelejti, de semmi szükség fölösleges kockázatokra. Az ilyen fesztiválokon teljesen
normális, hogy az emberek tudni akarják, hogy ki kicsoda, és még ennél is normálisabb, hogy az ilyen
jellegű információért fizetnek. Ő maga is ezerszer csinált már ilyet a világ legkülönbözőbb éttermeiben, és
egészen biztos, hogy ennek a pincérnek is volt már hasonló tapasztalata: például fizettek neki egy-egy
információért, vagy egy jobb asztalért, vagy egy diszkrét üzenet átadásáért. A pincérek nemcsak
hozzászoktak már az ilyen viselkedéshez, de számítanak is rá.
Nem, nem fog emlékezni semmire. Itt ül előtte a következő áldozata: ha sikerül keresztülvinnie a tervét, és
esetleg kihallgatják a pincért, az azt fogja mondani, hogy az egyetlen különös dolog aznap csak annyi volt,
hogy egy külföldi megkérdezte, elfogadható-e, ha valaki világokat pusztít el egy magasabb rendű szeretet
nevében. Talán a mondatra sem emlékezne pontosan. A rendőrök megkérdeznék: „És hogy nézett ki?"
„Nem nagyon figyeltem meg. Csak annyit tudok, hogy nem meleg." A rendőrök már hozzászoktak a francia
értelmiségiekhez, akik rendszerint különböző bárokban és éttermekben fejtik ki bonyolultabbnál
bonyolultabb nézeteiket és elemzéseiket, például egy filmfesztivál szociológiájáról. És ejtenék az ügyet.
De valami mégis zavarja.
A név. A nevek.
Ölt már embert korábban is, hazája fegyvereivel és áldásával. Nem tudja, hogy hány embert, de az arcukat is
ritkán látta, a nevüket pedig soha, de soha nem kérdezte meg. Mert ha tudjuk az illető nevét, egyúttal azzal
is tisztában vagyunk, hogy valóságos, hús-vér emberrel állunk szemben, nem pedig valami elvont
ellenséggel. A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és
lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során több ezerszer
elismétli és azonosul vele. Ez az első szó, amit megtanul a szokásos „papa" és „mama" után.
Olivia. Javits. Igor. Ewa.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
45. De a léleknek nincs neve, az a tiszta igazság, meghatározott ideig lakja a testet, azután egy napon elhagyja -
és Isten nem kérdezi meg tőle az utolsó ítéletkor, hogy „ki vagy te?". Isten csak annyit kérdez: „Szerettél,
amíg éltél?" Ez az élet lényege: a szeretet képessége, nem pedig a név, amit az útlevelünkben, a
névjegykártyánkon és a személyi igazolványunkban hordunk. A nagy misztikusok cserélgették a neveiket,
sőt, volt, aki örökre elhagyta. Amikor Keresztelő Szent Jánostól megkérdezték, hogy ki ő, csak annyit
mondott: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában." Amikor Jézus rátalál egyik követőjére, nem törődik vele,
hogy a férfi egész életében a Simon névre hallgatott, és elnevezi Péternek. Mózes megkérdezi Istentől a
nevét. A válasz: „Én vagyok."
Talán keresnie kellene valaki mást. Éppen elég egy névről ismert áldozat: Olivia. De ebben a pillanatban
megérzi, hogy már nincs visszaút. Azt azonban végleg eldöntötte, hogy többé nem kérdezi meg, hogy hívják
a világot, amelyet elpusztítani készül. Nem, nem gondolhatja meg magát, mert igazságos akar lenni azzal a
szegény lánnyal, aki teljesen védtelen volt, könnyű, édes zsákmány. Ez a férfi - a látszatizmaival, a festett
hajával, izzadt testével, unott tekintetével és alighanem jókora hatalmával - jóval komolyabb kihívás.
A két öltönyös férfi pedig nem csupán a tanácsadója: feltűnt neki, hogy tekintetükkel időnként
végigpásztázzák a terepet, és figyelik, hogy mi történik körülöttük. Ha méltó akar lenni Ewához és
igazságos Oliviához, akkor meg kell mutatnia a bátorságát.
Visszaengedi a szívószálat az ananászleves pohárba. Lassan szivárognak a vendégek. Meg kell várni, amíg
megtelik a sátor - nem kell hozzá sok idő. Éppúgy, ahogy Cannes főútján sem tervezte el előre, hogy miként
pusztítson el egy világot fényes nappal, most sem tudja még, hogyan vigye véghez a szándékát. De valami
azt súgja neki, hogy tökéletes helyszínt választott.
Már nem gondol arra a szegény lányra az utcán: az adrenalin pillanatok alatt szétárad a vérében, fölgyorsul
a szívverése, izgatott és boldog.
DIGITALIZÁLÁS: SG WILLS
