2016. szeptember 13-án Kéri Katalin professzor (Pécsi Tudományegyetem) tartotta a Selye János Egyetem 8. Nemzetközi Tudományos Konferenciájának egyik plenáris előadását. (Forrás: http://pf.ujs.sk/hu/fooldal/5681-keri-katalin-professzor-eloadasa.html) Voideo: https://youtu.be/c8d81QCPmlA Honlap: https://kerikatalin.wordpress.com/

1. A neveléstörténet helye és szerepe a
kompetencia alapú pedagógusképzésben
Kéri Katalin
PTE BTK Neveléstudományi Intézet //
„Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola

2. 2
„A világ nevelési fejlődése a nemzeti
nevelési örökségek szövedéke...”
(Kadriya Salimova)

3. 3
Kadriya, Salimova – Johanningsmeier, Erwin V. (eds):
Why should we teach the history of education?
(Moscow:
International academy of self-improvement, cop. 1993.)

4. 4
Szabolcs Éva: Neveléstörténet és pedagógia.
(Magyar Pedagógia, 1992/3.)
Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-
írás új útjai. (2008)
Németh András: Die historische Pädagogik
in Ungarn. Geschichte und heutiger Stand.
(Espacio, tiempo y educación, 2016/1.)
Áttekintések a magyar neveléstörténet-írás eredményeiről,
újabb törekvéseiről

5. 5
A neveléstörténet a neveléstudományokhoz tartozik,
ugyanakkor művelődés- és társadalomtörténeti keretek
között értelmezhető.
A neveléstörténet a neveléstudományok globális
értelmezéséhez szükséges terület, melynek vizsgálata
bármely pedagógiai diszciplína esetében megkerülhetetlen.
Minden esetben szükség van a történeti dimenzió
áttekintésére.
(L.: Zsolnai József: A pedagógia új rendszere címszavakban)
A neveléstörténet értelmezési keretei

6. 6
A neveléstörténet tárgya
A nevelés elmélete és gyakorlata különböző történeti korokban
és földrajzi helyszíneken.
A nevelés történeti, fejlődési folyamata, és az e folyamatban
érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek feltárása.

7. 7
Megközelítési módok a neveléstörténet kutatásában, tanításában I.
Diakrón (kronologikus)

8. Perzsa szőnyeg
Azték napkő, mexikóvárosi Nemzeti Archeológiai Múzeum
Különböző időfelfogások: két példa

9. 9
Szinkrón (problématörténeti, összehasonlító, hatás- és
recepcióvizsgálatok)
Megközelítési módok a neveléstörténet kutatásában, tanításában II.

10. 10
Hatás- és recepciótörténet:
egy példa: Ibn Tufajl, az „arab Rousseau”?

11. 11
Héber: 1349. Narbonni Moises Ibn Joshua
Latin: 1671 (és 1700) Edward Pococke
Holland: 1672. Bouvmeester
1701. Adriaan Reland
Angol: 1671. Ashwell
1674. Jorge Keith
1708. (és 1711., 1731.)
Simon Ockley
1904. Brönnle
1907. (1910, 1929) Fulton
Német: 1726. Pritius
1728. Eichhorn
Francia: 1900. (és 1936) Léon Gauthier
Spanyol: 1900. Francisco Pons Boigues
1926. Serrano de Haro
1934. Ángel G. Palencia
Orosz: 1920. Kuzmin
Cseh: 1957. Ivan Hrbek
Lengyel: 1958. Józef Bielawski
Magyar: 1964. Katona Tamás
Olasz: 1983. Paola Carusi
Portugál: 2000. Isabel Loureiro
Más, keleti nyelveken
készült fordítások:
Török: 1923. Baban Zadé Résid
Perzsa: 1956. Frouzanar
Urdu: 1955. Siddíqi
Ibn Tufajl művének európai fordításai

12. 12
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19.
századtól a 20. század második feléig I.
A 19. század végére a neveléstörténet akadémiai tudománnyá vált, a
történettudománytól elszakadva, szorosan kapcsolódva a közép- és
felső szintű pedagógusképzéshez.
1. Levéltári, irattári forrásokon nyugvó, kronologikus feldolgozások
(diakrón szemlélet) jellemezték a kezdeti kutatásokat;
Iskolatörténetre, neves pedagógiai személyiségek életútjára fókuszáló
kutatások, tankönyvek születtek.

13. 13
– Polgárosodás kora: itthon is megindultak a kutatások:
Beély Fidél József, Pauer János; Religio és Nevelés és más lapok;
– Tanító- és tanárképzés alaptárgya lett itthon is a neveléstörténet
(L.: Garamszegi Lubrich Ágost, Kármán Mór, Fináczy Ernő művei);
– Közgyűjtemények szerveződése is segítette a kutatómunkát;
– Az iskolarendszer kiépítése miatt is fontossá vált a nevelés múltjának
megismerése
– A külföldi kutatások fontos adatokat és modelleket szolgáltattak
(L. : Békefi Remig, Fraknói Vilmos, Molnár Aladár munkássága)
– A könyv- és sajtókiadás felélénkülése, tudományos társaságok
létrejötte is nagy lendítő erő volt.
A magyarországi neveléstörténet-írás és –tanítás kezdetei

14. 14
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19.
századtól a 20. század második feléig II.
2. A „társadalomtudományi”
történetírás megjelenése:
A 19-20. század fordulóján
jelentős hatást gyakorolt a
neveléstörténetre a
szociológia, Durkheim
munkássága;
fontos volt 1929 után az
Annales-iskola hatása;
Az „új neveléstörténet” az 1960-as
években született meg
Nyugaton:
társadalomtudományi
vizsgálódások, társadalmi-
gazdasági struktúrák
feltárása.

15. 15
3. Kulturalista/interkulturalista megközelítés:
A 20. század második felétől bontakozott ki
(mintegy a társadalomtudományi
modellekre adott válaszként).
Ez olyan történetírásra támaszt igényt, amely
- a lakosság széles tömegei felé fordul;
- nem követi a történelem lineáris
folyamatként való felfogását;
- a „Nyugatra való fixálódástól a nem-
nyugati társadalmak és kultúrák felé
fordul” (Iggers);
- a kulturális (vallási, ideológiai,
művelődésügyi stb.) tényezőket vizsgálja.
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19.
századtól a 20. század második feléig III.

16. 16
Az összehasonlító/interkulturális kutatások haszna
- Az összehasonlítások kiterjedtebb alkalmazása a magyar
neveléstörténet-írásban erősíthetné az elméleti tudatosságot,
előmozdítaná a túlzottan leíró vonások kiegyensúlyozását.
- „az összehasonlító módszer jelentősége nagy (…) mivel
elősegítheti reális alapokon nyugvó nemzeti vagy más
identitások kialakítását… ”
- „A saját múlt reális ismerete hozzájárulhat a különböző
identitások összebékítéséhez is.” (Tomka Béla)
- Az összehasonlító kutatások igénylik, s egyben előmozdítják a
nemzetközi együttműködést, s ezáltal fokozhatják a magyar
neveléstörténet-írás nemzetközi beágyazottságát, ami szintén
számos jótékony hatást eredményezne.

17. 17
A neveléstörténet tanításának,
kutatásának értelme, területei napjainkban I.
• Szinkronisztikus, problématörténeti kutatásokkal kell ötvözni a
diakrón vizsgálódásokat.
• Kiterjedt hatás- és recepcióvizsgálatokra van szükség.
• A nem intézményesült nevelés (a szocializáció) történetére is
figyelmet kell fordítani.
• Hangsúlyozottan fontos a neveléstudomány és a tanári szakma
fejlődés-történetének áttekintése.

18. 18
A neveléstörténet tanításának,
kutatásának értelme, területei napjainkban II.
• Forrásközpontú megközelítés szükséges, valamint a források
körének jelentős kitágítása: a (levéltári) írott források mellett
fontos az ikonográfiai források, az oral history, a régészeti
leletek, valamint a magánjellegű, a mikrotörténelem, a
személyesen megélt múlt feltárását segítő kútfők feltárása és
elemzése.
• Sokrétű módszertani megújulás szükséges a különböző
forráscsoportok kritikai elemzéséhez.

19. 19
• A neveléstörténet-írásból korábban hiányzó társadalmi
csoportokkal/népekkel is foglalkozni kell (nők, gyerekek,
kisebbségek, Európán kívüli kultúrák stb.).
• A nemzeti értékek feltárása és megőrzése mellett szükséges a
világméretű perspektíva: Fontossá vált az egyetemes
neveléstörténet művelése, az összehasonlító szemlélet időben és
térben való kiterjesztése, az interkulturális közelítés.
• Mindez elengedhetetlen, mert bolygónk gazdasági, politikai,
ökológiai, társadalmi problémáit már nem lehet helyi szinten
kezelni, ezek a tudás egyesítése, kooperáció nélkül nem
oldhatók meg.
A neveléstörténet tanításának,
kutatásának értelme, területei napjainkban III.

20. 20
• Tanári (bevezető) előadások mellett törekedni kell arra, hogy a
diákok is aktívan részt vegyenek a források összegyűjtésében
és értékelésében, változatos tanulásszervezési módszerekkel
(projekt-módszer, kooperatív munkaszervezés stb.) teremtve
számukra lehetőséget tanári kompetenciáik fejlesztésére.
A fejlesztendő kompetenciaterületek a következők:
– A tanulói személyiség fejlesztése: a demokratikus társadalmi
értékek, a sajátos nemzeti hagyományok, az európai kulturális
és egyetemes emberi értékek elsajátítása.
– A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése,
fejlesztése, interkulturális nevelési programok alkalmazása,
együttműködés készségének fejlesztése.
A neveléstörténet tárgy szerepe, lehetőségei
a tanári kompetenciák fejlesztésében I.

21. 21
Pedagógusképzés,
doktori képzés:
kooperatív,
interaktív,
kreatív,
élmény-centrikus,
forrásközpontú
neveléstörténet
(Paletta Műhely,
PTE-OTDI, 2016)

22. 22
A neveléstörténet tárgy szerepe, lehetőségei
a tanári kompetenciák fejlesztésében II.
– A szaktudományi tudás felhasználásával a pedagógusjelöltek
műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése, az adott
szakterületen szerzett tudás tantervi, műveltségterületi
összefüggésekbe való ágyazása, tudományos fogalmak,
fogalomrendszerek fejlődésének elősegítése, valamint az egyes
tudományterületek szemléletmódja és értekeinek megismerése.
– Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák
fejlesztése, információ- feldolgozás, problémamegoldó gondolkodás
folyamatos fejlesztése, az önálló tanulás képességeinek
megalapozása.
– A tanulási folyamat szervezése: a tudásforrások célszerű
kiválasztása, az új információs-kommunikációs technológia
alkalmazása.

23. 23
Virtuális és/vagy valós séták: egy példa:
a Rouen-i Neveléstörténeti Múzeum
http://www.reseau-canope.fr/musee/?/corps.php

24. 24
Nevelés- és művelődéstörténet a Pécsi Tudományegyetemen,
a 2013 őszétől indult, osztatlan tanárképzésben
Az új tanárképzési programban a Nevelés- és művelődéstörténet
szintetizáló jellegű, diakrón és szinkrón szemléletű, heti két órás, két
kredites, kollokviummal záruló tárgy lesz, a képzés 7. félévében.

25. 25
A nevelés- és művelődéstörténet főbb tematikai csomópontjai I.
A neveléstörténet neveléstudományi és művelődéstörténeti
meghatározottságai; A neveléstörténet forrásai, kutatási helyszínei és
módszerei.
A külföldi és hazai neveléstörténeti kutatások története, eredményeik;
Művelődéstörténeti korszakok világképei, azok befolyása a nevelésre. Az
egyes korszakok világképe(i) által meghatározott ember- és gyermekkép.
Gyermekszemlélet és gyermekkortörténet. A gyermekstátusz változása a
történelemben.
Az oktatás- és nevelés cél- és hatásrendszere, a nevelési eszmények
történeti változása; A műveltségképek, nevelési eszmények átadásának
színterei: az intézményen kívüli és az intézményesült nevelés.
Az iskola szervezetének, funkcióinak változásai az egyes korszakokban
és földrajzi helyszíneken.

26. 26
A nevelés- és művelődéstörténet főbb tematikai csomópontjai II.
Az európai civilizáció: egység és elkülönülés. Az oktatási tartalmak,
nevelési tervek változása térben és időben.
Az ismeretátadás civilizációs eljárásai: oktatási-nevelési, illetve tanulási
módszerek, a segítő nevelés története.
Taneszköz-rendszerek, tankönyvek a nevelés történetében. Az iskolai
tér. A tanterem és berendezésének története.
A pedagógusképzés és -szerep története. A pedagógus szakma
kialakulása és differenciálódása; a pedagógusokkal szemben
megfogalmazott elvárások a történelem során.
Az oktatáspolitika, a tanügyigazgatás és az oktatási törvényhozás
nemzetközi tendenciái és hazai története.
Lánynevelés és női művelődés a történelemben.

27. 27
Összegzés
A neveléstörténet a magyar pedagógusképzésében az elmúlt
évtizedekben mindig nyomatékkal jelen volt.
A tartalmi-módszertani-forrástani megújulás mellett a felsőoktatás-
didaktika területén jelentkező, további fejlesztések is szükségesek
ahhoz, hogy ez a tudományterület, maga a történeti és multi-
perspektivikus szemléletmód valóban eredményesen járuljon hozzá a
kompetencia-alapú pedagógusképzéshez.
Egyértelmű a tudományterület tanár- és doktorképzésben való
létjogosultsága, és a nevelés- és művelődéstörténet a jövőben is a
történelmi szemléletformálás, a kritikai gondolkodás, a tanári szakmára
történő felkészítés és önreflexió, valamint a glóbusz-szintű szemlélet és
(ugyanakkor) a nemzeti értékek erősítésének fontos eszköze lesz.

28. 28
„Az idő nem pusztán örökség, de magának
az emberi szellemnek a része.
A történelem pedig nem egyszerűen a múlt
eseményeinek az összessége, hanem
szervesen hozzátartozik napjaink
valóságához…”
(Zubiri, Xavier; 1959.)

29. 29
Főbb felhasznált irodalmak 1.
Larroyo, Francisco: Historia general de la pedagogía. Expuesta conforme al
método de los tipos históricos de la educación. Porrúa, México, 1944.
Myers, Edward D.: Education in the Perspective of History. Longmans,
London, 1963.
Hayhoe, Ruth – Pan, Julia (eds.): East-West Dialogue in Knowledge and
Higher Education. An East Gate Book, E. Sharpe, Armonk, New York,
London, 1996.
Manning, Patrick (2003): Navigating World History: Historians Create a
Global Past. Palgrave Macmillan, New York.
Salimova, Kadriya – Dodde, Nan L. (eds.): International handbook on
history of education. Orbita, Moscow, 2000.
Reagan, Timothy: Non-Western Educational Traditions. Indigenous
Approaches to Educational Tought and Practice. Lawrence Erlbaum
Associates, Publishers, Mahwah, New Jersey – London, 2005. (3., bővített
kiadás)
Sifuna, Daniel N. – Otiende, James E.: An Introductory History of
Education. Nairobi University Press, Nairobi, 2006.

30. 30
Főbb felhasznált irodalmak 2.
Kéri Katalin: Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába. Műszaki,
Budapest, 2001.
Kéri Katalin: Egyetemes neveléstörténet és történeti, neveléstudományi
komparatisztika. In: Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez. Szerk.:
Bárdossy Ildikó, Forray R. Katalin, Kéri Katalin, Budapest-Pécs, 2006. HEFOP
Konzorcium 13-45. o. Elektronikus változata:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/28K%e9ri/HTML/index2.htm
Németh András – Pukánszky Béla: A pedagógia problématörténete. Gondolat,
Budapest, 2004.
Németh András: Die historische Pädagogik in Ungarn. Geschichte und heutiger
Stand. Espacio, tiempo y educación. 2016 January-July, v 3. n. 1. 85-110. doi:
http://dx.doi.org/10.14516/ete.2016.003.001.6
Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. Gondolat, Budapest,
2008.
Szabolcs Éva: Neveléstörténet és pedagógia. Magyar Pedagógia, 1992. 92. évf. 3.
215-221.

31. 31
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
keri.katalin@pte.hu
https://kerikatalin.wordpress.com/