1. A primér siker és annak egó általi megerőszakolása.
A múltkor egyszer már fölvetettem a siker és annak megélése problematikáját – Halott siker vs
dinamikus siker – melyben arról elmélkedtem, hogy a cél orientált, általam halottnak elkeresztelt
siker, mely napjaink tipikus sikerformája, mely eredményorientált, teljesítmény és akaratfüggő,
virtuális természeténél fogva, mennyire képtelen az embernek az önbecsülés, önbizalom érzését
adni, szemben a magában a tevékenységben rejlő, valódi és automatikus sikerrel szemben, mely nem
eredménycentrikus és nem kitett akarati tényezőknek és teljesítmény elvárásoknak.
Most, továbbgondolva a gondolatmenetet, kísérletet teszek arra, hogy az egyik virtualitását és a
másik eredetiségét bemutassam, érzékeltetve talán a kettejük közti űrt.
A tevékenységben lakó siker, nem a tevékenység céljától válik édessé, hanem a tevékenység
végzésének hogyanjában rejlő potenciállal. Éppen ebből fakad, hogy célja és jellege teljes egészében
lényegtelen személyiségre ható pozitív hatásának szempontjából. Ami lényeges elem az a
tevékenységre irányuló figyelem, mely amennyiben áthatja azt, univerzális energia töltetet kap és
olyan hatékonnyá válik, amily normális, emberi léptékkel felfoghatatlan. Talán éppen azért, mert
megjelent benne a felsőbbrendű teremtő erő, én és a bennem lakó Jó Isten, közös teremtővé
váltunk.
Abban a pillanatban, hogy ebben a hatékony kóperációban megjelenik az eredmény elérésére
irányuló vágy, megjelenik benne a halott sikernek az árnya, az egónkat kezdjük el dolgoztatni, ezzel
párhuzamosan, ugyanebben az ütemben eltűnik a cselekvésből az Isteni energia és megjelenik az
emberi igyekezet, mely innentől kezdve, csupán halvány kísérlet lesz, annak az elérésére, amit
máskülönben, ha és amennyiben a célt az ajtón kívül hagytuk volna, sikerülhetett volna.
További lényeges különbség, hogy a cél orientált siker a jövőbe helyezi önnönmagát, mindig valami
jövőbeni, elérendőtől teszi függővé az örömünket, márpedig az a jövő sosem jön el, mindig is jövő
marad, frusztrációt okozva a megálmodónak. Nem beszélve arról, hogy az egóval működtetett
sikerkeresés, melynek korunk talán legekletánsabb példája az MLM – bocsánat előre mindenkitől,
nem személyeskedni akarok – mely azt hirdeti, hogy ki kell lépni az embernek a komfortzónájából,
meg kell mozdulnia, a jövőbeni siker érdekében. Nos, a rossz hír szerintem, hogy az embernek nem a
komfortzónájából kell kimozdulnia, hanem minél tisztábban megtalálnia azt és kiterjesztenie aztán. A
nem komfortból nem létezik komfortot csinálni. A veszély pedig, hogy elhagyván akomfortzónádat,
olyan maradandó károsodásokat szenvedsz, melyek eltörpülnek a megélhető „haszon” mellett. Az
igazi siker nem a jövőbe mutat – mely ad abszurdum egy nem létező virtualitás csupán – hanem
lecövekeli magát a jelenbe, tudván, hogy minden valós történésnek ez a színpada és hogy igazi,
termékenyítő hatása csakis annak az örömnek lehet, amit az itt és mostban megélt és átélt
tevékenységeim okoznak nekem.
Az itt és most siker az emberben rejlő kibontakozás manifesztálódása az emberben automatikusan
meglévő kreativitás útján. A legszebb az egészben, hogy mindenki által megélhető.
Az üzenetem számodra, TE MOST IS SIKERES VAGY. TE CSAK MOST LEHETSZ SIKERES.
Isten békéje legyen veled. Ámen.