Ride the Storm: Navigating Through Unstable Periods / Katerina Rudko (Belka G...
A segítő kapcsolat carl rogersi modellje és továbbgondolása
1. A segítő kapcsolat Carl Rogersi modellje és továbbgondolása.
Carl Rogers a XX. századi, kiváló amerikai pszichológus, az emberközpontú pszichológiai irányzat
központi figurája. Legfontosabb megállapításai az ember, ember közötti interakciókra, azon belül is a
segítő kapcsolatokra vonatkoznak. Jelen gondolatkísérletemben kísérletet teszek, hogy egyrészt
bemutassam az Ő elképzelését erről a témáról, másrészt szeretném, annak bizonyos elemeit
továbbgondolni, az univerzális egység és a folyamatszemlélet jegyében.
A segítő kapcsolat 6 feltétele. A feltételeket nem időrendi és fontossági sorrendben említem, nagy
valószínűséggel, ezek valamiféle finom komplexitása jellemzi a kapcsolat egész tartamát.
1, Szerződés. A segítő és a segített között, a segítség tárgyában, szerződés köttetik. A szerződés
természetesen nem a mai értelemben vett, papír alapú – bár néha akár ez is elképzelhető – sokkal
inkább egy valamilyen módon kommunikált, kétoldalú megállapodás lesz, melynek legfontosabb
tartalmi elem, hogy a segített és a segítő kölcsönösen elfogadják a másikat a segítő kapcsolatban
meghatározott szerepre. Én elfogadom, hogy segíteni fogsz nekem, te elfogadod, hogy segítségemre
leszel.
Szerintem a szerződés, figyelembe véve az élet folyamatjellegét, egy speciális formájú és hatályú
megállapodás kell legyen, mely figyelembe kell vegye és rugalmasan kezelni kell tudja a kapcsolatban
részt vevő két félnek, nemcsak a kiinduló állapotát, hanem mindkettejüknek a folyamatban megélt
fejlődését is. A szerződés tehát mindkét fél részérő történt beleegyezéssel, szabadon és határok
nélkül átírhatóvá kell váljon, minden olyan esetben, amikor az eredeti szerződés, már a fejlődés
gátjává válik a kapcsolatban.
A szerződésmódosítás ki kell tudjon terjedni olyan fundamentális pontjaira is, mint például a segítő és
a segített személye. Meggyőződésem, hogy az univerzális „haszonelvűség” okán nincs esélyem egy
olyan kapcsolatban, hosszan, eredményesen és pozitív attitűddel tevékenykedni, amelyik számomra
nem indukál személyiségfejlődést, amelyben én nem tudok időnként a segített szerepből, segítővé és
fordítva válni. Szerintem itt bukik meg, minden olyan elmélet, mely mesterek tanításaira épül. Ha
ugyanis a mester nem hajlandó tanulni a tanítványait és a tanítványok nem hajlandók ezt engedni,
bármilyen okból, de legfőképp a hierarchiába csontosodott tekintélyelvűség mentén, akkor az csak
egy halott, korlátállító kapcsolat lesz.
2, Feltétel nélküli pozitív önelfogadás. Ez az adott kapcsolaton belül egy segítői minőség és az
interakciók abban az irányban hatnak, hogy a kapcsolat létrejöttének okául szolgáló a segítőben
elfogadottként a segítettben nem elfogadottként meglévő tulajdonság, a kapcsolat „végére”,
mindkét fél számára elfogadottá válhasson. Más szóval, a segítő kapcsolat elején meglévő
asszimmetria a kapcsolat során, szimmetriává szelídüljön.
Az első pontban leírtak köszönnek vissza ismét. Legyek bármilyen pozícióba a segítő kapcsolaton
belül, a feltétel nélküli pozitív önelfogadásom sosem lesz teljes körű, hiszen nem hagynék
ilyenformán teret a személyiségfejlődésre, hanem feltételezném, hogy egy megérkezett, tökéletes
állapotban vagyok, tehát legyek akár segítő is, biztosan vannak olyan személyiségjegyeim, melyeknek
a másikban vélem felfedezni a fejlődés irányát. Meggyőződésem, hogy a segítő segített kapcsolatok
sokkal, sokkal kiegyensúlyozottabbak annál, ahogyan első, felületes pillantásra tűnnek. Szerintem az
emberi kapcsolatokban az emberek sokkal tudatosabban választanak annál, semmint tisztán segítő
2. illtisztán segített szerepre vágynának. A kettő, szerintem valamilyen finom, bonyolult rendszerben
változó szerepviszonyokat eredményez a kapcsolaton belül.
3, Kongruencia. Más szóval hitelesség. Hitelesen látom magam és mindezt hitelesen kommunikálni
tudom a másik felé. Más szóval, nem mutatom a másiknak, hogy jókedvem van, ha éppen szétvet a
méreg, csak azért, hogy őt megnyugtassam, mert bár bizonyos mértékig el tudok játszani szinte
bármit, de a metakommunikációm úgyis elárul és annak bizalomvesztés lesz az ára.
Szerintem olyan mértékben és hatékonysággal tudok segítővé válni egy kapcsolatban, amekkora
mértékben őszinte tudok magammal szemben lenni, ottani és akkori állapotom látásában és
kinyilvánításában. Minél inkább ismerem magamat és tudok gátak nélkül megnyilvánulni, annál
nagyobb mértékben válok segítővé a kapcsolatban, függetlenül a személyiségfejlődésem objektív
szintjétől. Lehetek viszonylag alacsony szinten a személyiségfejlődésemben, de ha azt teljes
egészében, de legalábbis dominánsan megnyilvánítani képes vagyok, jó segítő válik belőlem. Az előző
ponthoz visszakanyarodva, a jó segítő valószínűleg egyben jó tanuló is és a segítség ilyenformán,
hatékony együtt tanulássá válik.
4, Empátia. Képes vagyok a helyedbe képzelni magam. Az empátia magas fokú önismeretet feltételez,
amely egyben képessé tesz arra, hogy bátran vállalkozzak a benned való elmélyülésre, tudván, hogy a
benned lévő negatívumok, engem nem érinthetnek meg. Más szóval, tudom, hogy úgy tudok teljes
mértékben szubjektív lenni, hogy közben ugyanakkor megőrzöm az objektivitásomat is, nem fogja
színezni a veled kapcsolatos érzéseimet.
Szerintem spirituális síkra emelve a kérdést, a benned meglátott „rossz” tulajdonságok, nem mások,
mint a magamban meglévő, de még el nem intézett tulajdonságok, amikkel nekem dolgom lesz. És itt
kap szerepet az első pontban említett flexibilitása a szerződésnek, mert a felismerés pillanatában,
segítőből, segítetté válok, de legalábbis a szerződésünk ezzel a ponttal bővül. Ha elfogadsz,
segítettnek.
Rogerssel szemben, nekem dilemmám, hogy mennyire tudunk és mennyire „érdemes” távolságot
tartani és arra törekedni, hogy a segítettet ne magunkba engedve, hanem magunkhoz e legközelebb
tartva vizsgálhassuk. Én azt gondolom, hogy nem rejt veszélyt a másik magunkba engedése, akkor, ha
a fenti feltétel, a kellő fokú önismeret fennáll, amennyiben pedig nem áll fönn, akkor a másik
magunkba fogadása nem is releváns dilemma, mert a személyiség úgyis távol fogja tartani magától a
másikat.
5, A másik feltétel nélküli, pozitív elfogadása. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy annak érdekében,
hogy a kapcsolatunk során, az elfogadásom által, saját magadat is feltétel nélkül és pozitívan tudd
elfogadni. Hogy aztán megváltozhass. Olyanná válj, amilyen lehetnél.
Az elfogadásodnak előfeltétele, hogy gyakoroljam a feltétel nélküli, pozitív elfogadást, magammal
szemben. Amelynek feltétele – a feltétel nélküli pozitív elfogadás feltétele, jól hangzik – az
önismeretem magas foka.
A két pont egymást erősítő hatással van egymásra és innen fakad a segítő kapcsolatok elementáris
dinamikája és hatékonysága. A te feltétel nélküli pozitív elfogadásoddal, lehetővé válik a saját magam
feltétel nélküli pozitív elfogadása és válik a segítő kapcsolat előfeltétele a segítő kapcsolat egészét
meghatározó, általános minőséggé. Szuper.
3. 6, Kommunikáció. Ismerem és elfogadom magam, empatikus vagyok és elfogadlak téged, mindezt
olyan mértékben, hogy ennek először saját magammal majd veled történő kommunikációja,
lehetségessé válik, nem gerjeszt félelmet és nem okoz fájdalmat.
Szerintem helyben vagyunk. Kommunikatív interakcióban, spirituálisan nevezzük tükörállításnak,
segítek neked, hogy segítsek magamon.
Tetten értük az EGYET.