1. Köszönet Harbertnek (Dex) és Kardmennek (Goku)

2. A FÉRFIAK IGAZIBÓL NEM ELLENSÉGEK VOLTAK -SORSTÁRSAK, SZINTÉN ÁLDOZATOK,
SZENVEDTEK ATTÓL AZ ÓDIVATÚ HÍM-MISZTIKÁTÓL, „
AMITŐL ÉRTELMETLEN MÓDON HASZONTALANNAK ÉREZTÉK MAGUKAT, HA NEM ARRÓL
VOLT SZÓ,HOGY MEDVÉT KELL ÖLNI.
BETTY FRIEDAN
A női misztikum
SZÍNRE LÉP MYSTERY
A ház kész katasztrófa volt.
Széthasogatott, sarokvasaikról leszaggatott ajtók; a falakon öklök, telefonok, virágcserepek
horpasztotta mélyedések; Herbal az életét féltve hotelszobába menekült, Mystery a nappali szőnyegére
roskadva sírt. Már két napja egyfolytában sírt.
Nem normális sírás volt ez. A szokásos könnyek érthetők. De Mystery túl volt a megértés határán.
Magánkívül volt. Egy hétig ingadozott extrém düh és erőszakosság között, és rendszertelen
időközökben katartikus sírásra fakadt, pataknyi könnyet hullatott. És a helyzet most azzal fenyegetett,
hogy megöli magát.
Öten laktunk a házban: Herbal, Mystery, Papa, Playboy és én. A világ minden tájáról jöttek fiúk és
férfiak, hogy kezet rázzanak, fotózkodjanak velünk, tanuljanak tőlünk, olyanok legyenek, mint mi.
Engem Style-nak neveztek. Kivívtam magamnak ezt a nevet.
Sosem használtuk az igazi nevünket, csak a művésznevünket. Még a házunknak, ahogy a többi
házunknak is, San Franciscótól Sydneyig, fedőneve volt. Ez a Project Hollywood nevet viselte. És
Project Hollywood mondhatni romokban hevert.
A szinteltolásos nappaliban a kanapék és a földre dobott több tucat párna büdös, férfiverejtéktől és női
nedvektől kifakult volt. A fehér szőnyeg megszürkült attól, hogy az emberiség fiatal és parfümtől
illatos egyedei minden éjjel hordákban érkeztek a Sunset Boulevard-ról. A jacuzziban cigarettacsikkek
és használt kotonok lebegtek. És Mystery pár napja tartó dühöngésétől a ház többi helyisége is
totálkáros lett, a lakók ledermedtek a döbbenettől. 195 centi magas volt, és hisztérikus.
- Nem tudom elmondani, milyen érzés - nyöszörgött szipogásgörcsök közepette. Egész teste
összerándult. - Nem tudom, mit csinálok, de nem lesz benne ésszerűség, nem leszek jó fiú.
Felnyúlt a padlóról, és kilyukasztotta a kanapé foltos kárpitját. Lehangoltságának szirén-siráma egyre
hangosabb lett, egy meglett férfi hangja töltötte be a szobát, olyan emberé, aki elvesztette minden
olyan karakterét, amely megkülönbözteti az ivarérett embert a csecsemőtől és az állattól.
Sok számmal kisebb, aranyszín selyemköntöst viselt, piszkos térde kilátszott. A széles öv két vége alig
ért össze, hogy csomót lehessen rá kötni, és a köntös két szárnya jó arasznyi távolságra volt egymástól,
látni engedte sápadt, szőrtelen mellkasát és lejjebb petyhüdten lógó szürke Calvin Klein boxeralsóját.
Remegő testén az említetteken kívül egyetlen ruhadarab volt: egy szorosan a homlokába húzott téli
sapka.
Június volt Los Angelesben
- Ez az élet vagy mi az izé - szólalt meg újra. - Olyan céltalan. Semmi értelme nincsen.
Megfordult, könnyes, vörös szemével rám nézett.
- Olyan, mint az amőba játék. Nem nyerhetsz. Jobb hát, ha le sem ülsz játszani.
Rajtunk kívül senki nem volt a házban. Nekem kell kezelni a helyzetet. Le kell nyugtatni, mielőtt
kifogy a sírásból, és megint átcsap tombolóba. Minden érzelmi ciklussal egyre rosszabb lett, és attól
tartottam, hogy valami olyat tesz, amit már nem lehet helyrehozni.
Nem engedhettem, hogy Mystery akkor haljon meg, amikor én vigyázok rá. Nem egyszerűen barát;
mentor. Megváltoztatta az életemet, ahogy ezer és ezer hozzám hasonló ember életét is megváltoztatta.
Muszáj szereznem neki Valiumot, Xanaxot, Vicodint, bármit. Felkaptam a telefonszámos noteszomat,
és lapozni kezdtem; olyanokat kerestem, akiknek valószínűleg van nyugtatójuk: például rockbandák
embereit, plasztikai műtéten nemrégiben átesett nőket, egykori gyerekszínészeket. De akit felhívtam,
nem volt otthon, nem volt ilyen gyógyszere, vagy azt mondta, hogy nincs, mert nem akart nekünk adni
belőle.
Már csak egyvalaki maradt a hívhatók listáján: az a nő, aki miatt Mystery ilyen vészes leszállóágba
jutott. Parti-lány; biztosan van nála ilyesmi.

3. Kátya, törpös hangú, szőke orosz szépség, olyan energikus, mint egy pomerániai terrier, és a hívástól
számított tizedik percben már ott állt az ajtónál, kezében Xanax, arcán aggódó kifejezés.
- Ne gyere be - figyelmeztettem -, még meg talál ölni.
Nem mintha nem érdemelte volna meg. Abszolút. Legalábbis akkor így gondoltam.
Odaadtam Mysterynek a tablettát meg egy pohár vizet, és vártam, míg a zokogás szipogássá
csillapodott. Aztán segítettem neki felöltözni. Fekete
cipó, farmer, szürke póló. Ekkorra már könnyen kezelhető volt, mint egy túlméretes csecsemő.
- Elviszlek, kapsz segítséget - mondtam.
Kikísértem régi, rozsdás Corvette-emhez, és betuszkoltam a szűk első ülésre. Időnként dühtől remegett
meg arca, könnycsepp csorgott le az állán. Reméltem, elég ideig lesz nyugodt, hogy segíthessek rajta.
- Harcművészeteket akarok tanulni - közölte -, hogyha meg akarok ölni valakit, akkor rendes munkát
tudjak végezni.
A gázpedálra tapostam.
Úti célunk a Hollywood Mental Health Center a Vine Streeten. Ronda betonépület volt, éjjel-nappal
lámpaoszlopokra üvöltöző hajléktalanok, bevásárlókocsikból élő transzvesztiták és számos más típusú
emberi emberresztli lebzselt körülötte, akik tábort vernek ott, ahol ingyen lehet igénybe venni a
szociális intézmények szolgáltatásait.
Rájöttem, hogy Mystery is közéjük tartozik. Annyi a különbség, hogy neki véletlenül volt karizmája és
tehetsége, ami miatt mások vonzódtak hozzá, ez megakadályozta, hogy valaha is egyedül hagyják a
világban. Megvolt benne az a két jellemvonás, amelyet majdnem minden rocksztárnál észrevettem,
akit valaha meginterjúvoltam: az őrült, megszállott csillogás a tekintetében és az abszolút képtelenség,
hogy bármit egyedül csináljon.
Bevittem az előcsarnokba, bejelentettem, és együtt vártunk, míg sorra kerülünk az egyik tanácsadónál.
Olcsó, fekete műanyag széken ült, katatón állapotban bámulta az intézmény kék falait.
Eltelt egy óra. Kezdett idegeskedni.
Eltelt a második óra. Szemöldöke összerándult; arca elkomorult.
Eltelt a harmadik óra. Sírva fakadt.
Eltelt a negyedik óra. Felpattant, kirohant a várószobából, a főbejáraton át elhagyta az épületet.
Szaporán lépkedett, mint aki tudja, hova megy, bár a Hollywood-projekt onnan három mérföldre volt.
Utánamentem, követtem az utca másik oldalára, és egy kis üzletház előtt értem utol. Megfogtam a
kezét, magam felé fordítottam, és lassan, tagoltan, mintha kisgyereknek beszélnék, visszaimádkoztam
a várószobába.
Öt perc. Tíz perc. Húsz perc. Harminc. Megint felpattant, megint kirohant.
Én utána. Két szociális munkás ácsorgott az előcsarnokban.
- Állítsák meg! - üvöltöttem.
- Nem tehetjük - közölte egyikük. - Elhagyta az intézményt.
- Vagyis hagyták, hogy egy öngyilkossági késztetéses alak csak úgy kisétáljon innen? -Nem
vesztegethettem az időt érvelésre. - Szerezzenek egy terapeutát, mire visszahozom.
Kirohantam az ajtón, és jobbra néztem. Nem volt ott. Balra néztem. Semmi. Észak felé futottam a
Fountain Avenue-n, megláttam a saroknál, és megint visszavittem.
Amikor visszaértünk, a szociális munkások hosszú, sötét folyosón vezették végig, be az egyik
linóleumpadlós, klausztrofóbiát gerjesztő szobába. A terapeuta íróasztal mögött ült, egyik ujjával dús
fekete hajában matatott. Karcsú, ázsiai nő volt, húszas évei végén, arccsontja kiugró, rúzsa sötétvörös,
hajszálcsíkos nadrágkosztümöt viselt.
Mystery leroskadt az asztal előtt álló fotelbe.
- Szóval, hogy érzi magát ma? - kérdezte erőltetett mosollyal.
- Úgy érzem - felelte Mystery -, hogy semminek semmi értelme nincsen - és sírva fakadt.
- Hallgatom - mondta, és jegyzettömbjére firkantott valamit. Valószínűleg már lezárta az ügyet.
- Úgy döntöttem, kivonom magam a génállományból - zokogott fel.
A nő tettetett együttérzéssel nézett rá, tettetett együttérzéssel hallgatta. Neki Misty csak egy volt a
tucatnyi idétlen őrültjelölt közül, akikkel naponta szembesült. Csak annyit kellett eldöntenie,
szükséges-e gyógyszeres kezelés, vagy súlyos-e annyira az eset, hogy fel kell venni a kórházba.
- Én ezt nem bírom már tovább - folytatta Mystery. - Az egésznek semmi értelme nincsen.

4. A nő gépiesen benyúlt az egyik fiókba, kis csomag papír zsebkendőt vett ki, és átnyújtotta a
páciensnek. Ahogy Mystery a csomagért nyúlt, felnézett, és először találkozott tekintetük.
Belemerevedett a mozdulatba, és némán bámult a nőre. Meglepően szép volt egy ilyen klinikához.
Élénkség villant Mystery arcán, aztán kihunyt.
-Ha máskor, más helyen találkoztunk volna- mondta, egy papír zsebkendőt összegyűrve a kezében -,
Általában büszke, merev tartású teste a fotelben úgy összeesett, mint egy szál főtt makaróni. Gyászos
tekintettel bámulta a padlót, és azt mondta:
Pontosan tudom, mit kell mondani„ és mit kell tenni, hogy magamra von` ham a figyelmedet-
folytatta. -'Minden itt van a fejemben. Minden szabály. Minden lépés. Minden szó. De nem... most
képtelen vagyok.
A nő gépiesen bólintott.
- Akkor kéne látnod, amikor nem vagyok ilyen - folytatta lassan, szipogva. - A világ legszebb nőivel
jártam. Máskor, egy másik helyen a magamévá tennélek.
- Igen - szólt a nő kissé leereszkedően. - Biztos vagyok benne, hogy így lenne.
Nem tudta. Honnan tudhatta volna? De ez a zokogó óriás, aki éppen gyűrött papír zsebkendőt
markolászott a világ legnagyobb nővadásza volt. Ez nem vélemény, hanem tény. Az elmúlt két évben
eszméletlen sok önjelölt legjobb nővadásszal találkoztam, de Mystery mindegyikükön túltett. Ez volt a
hobbija, a szenvedélye, a hivatása.
Egyetlen élő személy volt, aki talán felérhetett hozzá. És ez a személy is ott ült a terapeuta nő előtt.
Mystery tormátlan, stílustalan szakbarbárból alakított engem szupersztárráEgyütt uraltuk a
nőcsábászat világát. Igen látványos hódításokat vittünk véghez hitetlenkedő tanítványaink és híveink
szeme előtt Los Angelesben, New Yorkban, Montrealban, Londonban, Melbourne-ben, Belgrádban,
Odesszában és sok más helyen.
És íme, az őrültekházában vagyunk.
STYLE
Messze vagyok a szépnek mondhatótól. Az orrom az arcomhoz képest túl nagy, bár nem horgas, van
egy púp az orrnyergemen. Nem vagyok kopasz, de az, hogy a hajam ritkul, kevesebbet állít a
valóságnál. A fejem tetejét hajnövesztő növesztette hajcsökevények borítják. A szemem szerintem túl
kicsi és golyószerű, bár élénken csillog, ami az én titkom marad, mert a szemüveg mögött ez nem
látszik. Homlokom két oldalán behorpadás van; szeretem azt hinni, hogy ez karaktert ad az arcomnak,
bár igazság szerint még soha nem kaptam bókot emiatt.
Alacsonyabb vagyok, mint szeretném, és bármennyit eszem, olyan sovány, hogy a legtöbben
alultápláltnak tartanak. Amikor lenézek sápadt, lomha testemre, azon tűnődöm, miért akarna
bármelyik nő mellettem aludni, nem is szólva arról, hogy átölelni vágyna. Így hát nekem a lányokkal
való találkozás meglehetősen munkás feladat; nem az a fajta vagyok, akinek a lányok rögtön
odamosolyognak a bárpultnál, vagy akit megkérnének, vigye őket haza, ha már részegek vagy
(f)esztelenek. Nem szolgálhatok nekik olyasmivel, hogy híres lennék, nincs semmi alapom a
hencegésre, mint valami rocksztárnak vagy ilyesmi, nincs nálam kokain és nincs kastélyom, mint
annyi más pasinak Los Angelesben. Csak az eszem van, de azt senki nem látja.
Feltűnhetett, hogy nem említettem a személyiségemet. Ez azért van, mert a személyiségem teljesen
megváltozott. Vagy hogy pontosabban fogalmazzunk, teljesen megváltoztattam a személyiségemet.
Kitaláltam Style-t, az alteregómat. És két év alatt Style népszerűbb lett, mint én valaha, különösen a
nők körében.
Sosem volt szándékomban megváltoztatni a személyiségemet, vagy megváltoztatott identitással
mászkálni a világban. Ami azt illeti, elégedett voltam magammal és az életemmel. Illetve boldog
voltam, mígnem egy ártatlan telefonhívás (mindig egy ártatlan telefonhívással kezdődik) a legfurcsább
és legizgalmasabb underground közösséghez vezérelt, akikkel mintegy tucat évnyi újságíróskodásom
alatt találkoztam. Jeremie Ruby-Strauss (nincs összefüggés), kiadói szerkesztő hívott, mert talált az
interneten egy dokumentumot, úgynevezett fektetési utasítást, afféle Hogyan fektessünk meg lányokat
kalauzt. Azt mondta, hogy az iratban százötven sistergő oldalon keresztül felvan sorolva több tucat
nővadász összegyűjtött kollektívtapasztalata. Ezek az emberek már egy évtizede levelezőlistákon
osztják meg egymással az információt, és a csábítás művészetét titokban egzakt tudománnyá

5. fejlesztették. Ezt az anyagot kéne átírni, és koherens kézikönyvvé szerkeszteni, és úgy gondolta, hogy
erre én vagyok a legalkalmasabb ember.
Én ebben nem voltam olyan biztos. Én szépirodalmat akarok írni, nem kanos kamaszoknak némi nemi
tanácsokat adni. De persze azt mondtam neki, hogy azért nem árt, ha belenézek az anyagba.
Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem olvasni, megváltozott az életem. A megfektetési kézikönyv
minden más írott dokumentumnál - a Bibliánál, a Bűn és bűnhődésnél és a Főzés öröménél is - jobban
felnyitotta a szememet. És nem feltétlenül az információtartalma miatt, hanem azért, mert megadta a
kezdő sebességet, elindított azon a bizonyos ösvényen.
Ha visszanézek a kamaszkoromra, csak egyvalamit sajnálok nagyon, de annak semmi köze nincs
ahhoz, hogy nem tanultam volna eleget, hogy nem lettem volna kedves az anyámmal, vagy apám
kocsiját menetrend szerinti autóbusszal karambolozva törtem volna össze. Egyszerűen arról van szó,
hogy sajnos nem volt részem elég szórakozásban lányokkal. Eszes, alapos ember vagyok,
háromévente csak úgy, kedvtelésből újraolvastam James Joyce Ulyssesét. Meglehetősen intuitívnek
tartom magamat. Alapvetően jó ember vagyok, és igyekszem elkerülni, hogy másoknak ártsak. De úgy
tűnt, nem tudok továbblépni a következő létállapotra, mert túl sokat gondolkodom a nőkről.
Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Amikor megismerkedtem Hugh Hefnerrel, hetvenhárom
éves volt. Hefner saját statisztikája szerint több mint ezer nőt fektetett meg a legszebbek válogatott
keretéből, de csak három barátnőjéről, Mandyről, Brandyről és Sandyről akart beszélni. És arról, hogy
a Viagrának hála, mind a hármat képes tökéletesen kielégíteni (bár gyanítható, hogy ehhez önmagában
a pénze is elég). Azt mondta, azt a szabályt hozták, hogy ha mással akar lefeküdni, akkor azt együtt
kell kivitelezniük. A beszélgetésből azt szűrtem le, hogy itt van egy pasi, aki egész életében annyit,
úgy, akkor és azzal szexelt, amennyit, ahogy, amikor és akivel csak akart, és hetvenhárom évesen még
mindig a farka után megy. Mikor lesz ennek vége? Ha Hugh Hefner még nincs túl rajta, én mikor
leszek?
Ha a megfektetési kézikönyv sosem (terült volna a kezemben én, mint a legtöbb férfi, sosem fejlődtem
volna a másik nemről való gondolkodásomban. A helyzet az, hogy valószínűleg hímtársaimnál
hátrányosabb helyzetből indultam. Kisgyerekként nem játszottam doktorosdit, egyetlen lány sem
ajánlotta fel, hogy egy dollárért beleshetek a szoknyája alá, nem csiklandoztam osztálytársaimat olyan
testtájakon, ahol nem lett volna szabad megérintenem őket. Kamaszkorom nagy részét szobafogságban
töltöttem, így hát, amikor egyetlen serdülőkori szexuális lehetőségem elérkezett - egy részeg elsőéves
felhívott és felajánlotta, hogy szívesen leszopna -, kénytelen voltam udvariasan visszautasítani, hogy
ne vonjam magamra anyám haragját. Az egyetemen kezdtem éledezni: mindazt, ami érdekelt, a
személyiségemet, amit mindig túl félénk voltam kifejezni, a barátokat, akik tudatomat drogokkal és
beszélgetésekkel tágították (ebben a sorrendben). De nőkkel sosem melegedtem össze: féltem tőlük.
Az egyetem négy éve alatt egyetlen nővel sem feküdtem le a diákfalkából.
Diploma után kulturális újságíróként vállaltam állást a New York Timesnál. Itt kezdett kialakulni
önbizalmam és a véleményemmel kapcsolatos magabiztosságom. Végre belépést nyertem abba a
kiváltságos világba, ahol az a szabály, hogy nincs szabály: turnéra mentem Marilyn Mansonnal és
Motley Crue-val, hogy könyvet írjunk. Egész idő alatt, hiába volt mindig backstage passom, a
színfalak mögött egyetlen csók nem sok, annyit sem kaptam mástól, kivéve Tommy Lee-től. Ezután
meglehetősen reményvesztett lettem. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Hát, nekem nyilvánvalóan
nem jött össze.
Nem az volt a probléma, hogy engem soha senki nem vitt ágyba, hanem az, hogy azon kevés
alkalmakkor, amikor mégis szerencsém volt, az egyéjszakás kaland alatt annyi élvezetet akartam
akkumulálni, mint más egy kétéves viszonyban, mert nem tudhattam, mikor adódik újabb
lehetőségem. A megfektetési kézikönyvnek volt rám rövidítése: KGP - középszerű, gátlásos pasi.
Tipikus KGP voltam. Nem úgy, mint Dustin.
Dustinnal végzősként találkoztam. Egy csoporttársam, Marko barátja volt. Marko álarisztokrata szerb
srác, az óvoda óta társam a csajtalanságban, aminek az ő esetében görögdinnyéhez hasonlatos feje volt
az oka. Dustin sem volt magasabb, gazdagabb, híresebb és jóképűbb nálunk. De volt egy tulajdonsága,
ami belőlünk hiányzott: vonzotta a nőket.
Amikor Marko bemutatott neki, nem tett rám különösebb--benyomást. Alacsony volt, napbarnított
bőrű, haja hosszú, göndör, fantáziátlan konzervatív dzsigoló ingben, amin túl sok gomb volt

6. kigombolva. Aznap éjjel elmentünk egy chicagói klubba. Drink. Ez volt a hely neve. Amikor beadtuk
a kabátunkat a ruhatárba, Dustin feltette a kérdést: - Nem tudjátok, vannak itt sötét sarkok?
Érdeklődtem, minek neki a sötét sarok, mire ő azt felelte, a sötét sarok arra jó, hogy oda vigyük a
lányokat. Szkeptikusan vontam fel a szemöldökömet. Néhány perccel azután azonban, hogy beléptünk
a bárba, szemkontaktust létesített egy tartózkodónak tűnő lánnyal, aki egy barátnőjével beszélgetett.
Dustin szó nélkül elindult. A lány utánament, egyenesen az egyik sötét sarokba. Amikor befejezték a
csókolózást és egymás fogdosását, szó nélkül szétváltak, semmi obligát telefonszámcsere, semmi
zavart „még találkozunk".
Dustin aznap este még négyszer megismételte ezt a csodálatos teljesítményt. Új világ bontakozott ki a
szemem előtt.
Négy órán keresztül zaklattam kérdésekkel és keresztkérdésekkel, próbáltam kideríteni, milyen
mágikus erőkkel rendelkezik. Dustin olyan volt, amit leginkább természetes tehetségnek nevezünk.
Tizenegy éves korában vesztette el a szüzességét, amikor a szomszéd tizenöt éves lánya szexuális
tapasztalatszerzésre használta fel, és azóta aktívan, rendeltetésszerűen, nőben használja a farkát. Egy
este New Yorkban elvittem egy, a Hudson folyón horgonyzó hajón tartott partira. Amikor egy igen
jónak tűnő, barna hajú, őzszemű lány elsétált mellettünk, Marko odafordult hozzám, és közölte: „A te
eseted."
Én ezt tagadtam, és szokás szerint a padlót bámultam. Attól tartottam, Marko rá akar venni, hogy
beszélgessek azzal a lánnyal, és ezzel hamarosan meg is próbálkozott.
Amikor a lány újra arrajárt, megszólította: - Ismered Neilt?
Ezt igen hülye nyitásnak találtam, de ez az adott helyzetben nem számított, hiszen mindegy, milyen
eszközzel történik, az a lényeg, hogy megtörjön a jég. Hebegtem pár szót, aztán Dustin átvette a
beszélgetés fonalát, ezzel megmentve engem. Később egy bárban találkoztunk vele és a barátjával.
Nem sokkal korábban költöztek össze. A barátja éppen a kutyát sétáltatta. Néhány ital után hazavitte a
kutyát, és a lányt, Paulát otthagyta velünk.
Dustin javasolta, hogy menjünk el az én lakásomra, és dobjunk össze valami késő esti vacsorát, így
aztán elsétáltunk kis East Village-i legénylakásomba, és főzőcskézés helyett bedőltünk az ágyba, Paula
egyik oldalán Dustin, a másikon én. Amikor Dustin csókolni kezdte a lány bal arcát, intett, hogy én
tegyem ugyanezt jobb felől. Aztán szinkronban mozogva ha22
ladtunk egyre lejjebb, a nyaka, melle felé. Bár engem meglepett Paula csendes együttműködési
készsége, úgy tűnt, Dustin számára ez teljesen megszokott jelenség. Odafordult hozzám, és
megkérdezte, van-e óvszerem. Találtam egyet. Átadtam neki. Lehúzta a nadrágját, és benyomult, én
közben hiábavaló módon még mindig a jobb mellénél matattam.
Ebben állt Dustin tehetsége, ereje: valóra váltotta a nők fantáziáit, amiről azt hitték, már sosem
tapasztalják meg. Aztán Paula sokszor felhívott. Folyton beszélni akart az élményről, meg akarta
érteni hogyan, miért, mert nem hitte el, ami történt. Mindig ez volt Dustinnal: ő megszerezte a lányt;
nekem maradt a bűntudat.
Ezt személyiségünk különbözőségének tulajdonítottam. Dustinban volt valami természetes sárm és
állati ösztön, ami belőlem teljes mértékben hiányzott. Legalábbis így gondoltam, míg el nem olvastam
a megfektetési kézikönyvet és be nem barangoltam az abban ajánlott honlapot. Egy teljes közösséget
fedeztem fel, csupa Dustin - olyan férfiak, akik azt állították, rájöttek a kombinációra, ami a nők szívét
meg-, combjukat pedig szétnyitja - és több ezer hozzám hasonló férfi vágyik ellesni tőlük ezt a titkot.
Az volt a különbség, hogy ezek a pasik a módszereiket specifikus szabályrendszerbe szedték, amit
bárki alkalmazni tud. És minden önjelölt nővadász mester kidolgozta a saját szabályrendszerét.
Mystery mágus; Ross Jeffries hipnotizőr; Rick H. milliomos; David DeAngelo ingatlanügynök;
Juggler komikus; David X. építőmunkás; és Steve P. csábítóművész, munkájának olyan mestere, hogy
a nők fizetnek neki, hogy megtanulják tőle, hogyan kell minél jobb nyelvi tréninget végezni rajta. Ha
kitesszük őket Miamiban a South Beachen, egy regimentnyi sokkal jobban kinéző pasi homokot
rugdal sápadt, beesett arcukba. De ha egy Starbucks vagy Whiskey bárba visszük őket, megteszik a
magukét a szépfiúk nőivel, ahogy a pasijaik hátat fordítanak.
Amint felfedeztem a nővadászok világát, elsőként a szóhasználatom változott meg. Az olyan
kifejezések, mint a KGP, az NVM (nővadász mester), a nővadászat és a JN (jó nő) állandó
szókészletem része lett. Aztán megváltozott a napi rituálém is, mert rászoktam, hogy rendszeresen
benézzek a megfektetőművészek online öltözőjébe. Valahányszor randevúra mentem vagy onnan
jöttem, leültem a számítógép mellé, és feladtam az aznap éjszakai kérdést a levelezőlistára. „Mit

7. csináljak, ha azt mondja, van már barátja?" „Ha fokhagymát eszik vacsorára, az azt jelenti, nem
tervezi, hogy megcsókol?" „Jó vagy rossz jel, ha egy lány előttem rúzsozza magát?"
És az online emberek, mint a szókimondó Candor, Gunwitch és Formhandle, sorra válaszoltak a
kérdéseimre. (A válaszok, sorrendben: használd apasiromboló taktikát; ezt túlelemezted; egyik sem.)
Hamar rájöttem, hogy ez nem egyszerűen internetes jelenség, hanem életstílus. Kultusz. Eredeti és
epigon nőcsábítók közössége egy tucatnyi városból - Los Angelestől Londonon, Zágrábon át
Bombayig -, akik hetente találkoznak úgynevezett tanyákon, hogy megbeszéljék a taktikát és
stratégiát, mielőtt en masse nővadászatra indulnak.
Jeremie Ruby-Strauss álnéven, az internet védőszárnyai alatt, isten adott nekem egy második esélyt.
Túl késő volt ahhoz, hogy Dustin lehessek, hogy azzá válhassak, amit minden nő akar; nem az, amiről
szóban kijelenti, hogy akarja, hanem az, amire valóban vágyik, mélyen legbelül, a társadalmi
programozottságán is túl, a fantáziák és ábrándozások birodalmában.
Erre egyedül nem voltam képes. Az, hogy online beszélgetek falkatársaimmal, nem volt elég, hogy
változtasson egész addigi életem nőügyi kudarcsorozatán. Találkoznom kellett velük, szemtől szembe
látni, kik vannak az álnevek mögött, meg kellett figyelnem őket a terepen, megtudni, kik ők és mitől
ragadnak rájuk a nők. Küldetésemmé tettem - ez lett a fő tevékenységem és szenvedélyem -, hogy
becserkésszem a világ legnagyobb nővadászait, az igazi megfektető-művészeket, és bekönyörögjem
magamat védőszárnyaik alá segítségért.
Így kezdődött életem legfurcsább két éve.
MINDANNYIUNK,NŐK ES FÉRFIAK SZÁMARA ISAZ ELSŐ PROBLÉMA NEM AZ,HOGY
HOGYAN TANULJUNK,HANEM AZ, HOGYAN SZOKJUNK LE ARRÓL,AMIT NEM JÓL
CSINÁLUNK.
GLORIA STEINEM
Avatási beszéd, Vassar College
1. FEJEZET
Kivettem ötszáz dollárt a bankból, begyömöszöltem egy fehér borítékba, és azt írtam rá: Mystery.
Nem ez volt életem legbüszkébb pillanata.
De a négy előző napot arra szántam, hogy mindenképpen felkészülök rá; kétszáz dollár értékben
vettem ruhát Fred Segalnál, egy egész délutánba telt, míg megtaláltam a megfelelő parfümöt, és
hetvenöt dolcsiba került egy hollywoodi hajvágás. A lehető legjobban akartam kinézni; ez lesz az első
alkalom, hogy egy igazi megfektető-művésszel találkozom.
A neve, legalábbis a név, amit az online közösségben használt: Mystery. Ő volt a legimádottabb
nővadász, valóságos energiaforrás, aki a kisujjából - hogy mást ne mondjak - rázott ki hosszú
algoritmusnak ható tanácsokat, hogyan kell manipulálni a társasági helyzeteket, hogy nőkkel
ismerkedhessünk és magunkba bolondítsuk őket. Intim részletességgel, krónikási szabatossággal írta le
online, hogyan csábított el modelleket és sztriptíztáncosokat otthon, a torontói éjszakában. Írásaiban
saját alkotású zsargont használt: orvlövész neg, puska neg, csoportelmélet, érdeklődés jelei,
gyalogcsere, amik a nővadászati lexikon szerves részét alkották. Négy éve adott ingyen tanácsokat a
csábítási levelezőlistákon. Aztán októberben elhatározta, hogy beárazza magát, és az alábbi üzenetet
adta fel:
A nagy érdeklődésre és sok kérésre való tekintettel Mystery most a világ több városában tart Alapfokú
Tréning műhelyfoglalkozásokat. Az első kurzus Los Angelesben lesz október 10-én, szerda estétől
szombat éjjelig. A tanfolyam díja $500 (U. S.). Az ár tartalmazza a klub-belépőket, limuzint négy
estére (jó, mi?), egy óra oktatást a limuzinban minden este, az est végén harmincperces összefoglalót
és végül három és fél óra terepmunkát az éjszakában (mindig két különböző bárban) Mysteryvel. A
tanfolyam végére a résztvevők körülbelül ötven nőt környékeznek meg.
Nem könnyű feliratkozni egy olyan tanfolyamra, melynek célja és tananyaga a nőszerzés. Ha az ember
megteszi ezt, azzal beismeri a vereségét, alsóbbrendűségét, alkalmatlanságát. Azt jelenti, hogy, végül
elismerjük, hogy annyi szexuálisan aktív (vagy legalábbis a szexualitásra tudatos) év után sem nőttünk
fel, és erre rá is jöttünk. Akik segítséget kérnek, gyakran elmulasztottak valamit megtenni magukért.

8. Vagyis ha a drogfüggők drogelvonóba mennek, az agresszívek meg agressziókezelő csoportterápiára,
akkor a társasági kapcsolatokban visszamaradottak nővadászati tanfolyamra iratkoznak be.
Az, hogy rákattintottam a „küldés" ikonra és útnak indítottam az e-mailt Mysterynek, életem egyik
legnehezebb elhatározása volt. Ha bárki - barátaim, családtagjaim, kollégáim és különösen Los
Angeles-i exbarátnőm - rájön, hogy fizetek a nőkkel való ismerkedés terepgyakorlatáért, azonnali
kegyetlen gúnyolódásban és tiltakozásban lesz részem. Így hát titokban tartottam szándékomat,
kitértem egyéb meghívások és programjavaslatok elől, azt mondtam, egész hétvégén egy régi
barátomnak mutatom meg a várost.
Ezt a két világot egymástól elkülönítve kell kezelnem.
Mysterynek írott e-mailemben nem közöltem vezetéknevemet, és azt sem, hogy mi a foglalkozásom.
Úgy terveztem, hogyha nagyon muszáj, azt mondom, író vagyok, és nem részletezem. Névtelenségben
akartam ebben a szubkultúrában mozogni anélkül, hogy személyemből és munkámból bármilyen
előnyöm vagy extra sürgetés származna.
Mindazonáltal a saját lelkiismeretemmel még meg kellett küzdenem. Közel s távol ez volt a
legszánalmasabb dolog, amit valaha tettem. És sajnálatos módon, ellentétben például a zuhany alatt
való maszturbálással, ezt nem lehetett egyedül kivitelezni. Mystery és a többi tanítvány tanúi lesznek
szégyenemnek, titkomnak, alkalmatlanságomnak.
A férfinak a felnőttkorba lépve két alapvető céliránya van: az egyik a hatalom, siker és teljesítmény, a
másik a szerelem, kapcsolat, szex. Eszerint életem fele nem működik megfelelően. Odamenni közéjük
annyi, mint felállni és férfiként beismerni, hogy csak félember vagyok.
2. FEJEZET
kft
Egy héttel azután, hogy elküldtem az e-mailt, beléptem a Hollywood Roosevelt Hotel előcsarnokába.
Kék gyapjúpulóver volt rajtam, olyan puha és vékony, hogy pamutnak látszott. Hozzá oldalán
betétcsíkkal díszített fekete nadrág és olyan cipó, ami pár centivel magasabbnak láttatott. Zsebeim
kidagadtak a holmitól, amit Mistery utasítására magammal vittem: toll, jegyzetfüzet, egy csomag
rágógumi és gumióvszer. Azonnal észrevettem Mysteryt. Viktoriánus karosszékben ült, királyi
tartással, arcán önelégült most-szkanderoztam-le-a-világot típusú mosollyal. Egyszerű, laza szénfekete
öltönyt viselt; állán kicsi, hegyes ajakpiercing fityegett; körme koromfeketére festve. Nem volt
kifejezetten vonzó, de karizmatikus - magas és vékony, haja hosszú gesztenyebarna, arccsontja magas,
bőre sápadt. Úgy nézett ki, mint egy éppen átváltozóban lévő, vámpír-harapott számítógépguru.
Mellette egy alacsonyabb, szintén intenzív kinézetű karakter, aki Mystery szárnysegédjeként
mutatkozott be. Neve Sin. Testhezálló fekete pólót viselt, haja szurokfekete, simán hátrafésült.
Arcszínéből azonban arra lehetett
következtetni, hogy eredeti hajszíne vörös.
Én voltam az első érkező tanfolyamhallgató.
- Mi a legjobb eredményed? - hajolt oda hozzám Sin, és hellyel kínált. Máris felmértek, próbálták
kideríteni, hogy birtokában vagyok-e valami
olyan tulajdonságnak, amit ők játéknak hívtak.
- A legjobb eredményem? - Igen, hány nővel voltál?
- Hát, úgy körülbelül héttel - közöltem.
- Szóval úgy körülbelül héttel - ismételte Sin hangsúlyosan.
- Na jó, valójában csak hattal - ismertem be kényszeredetten.
Sin valahol a hatvanas kategóriában volt, Mystery eredménye több mint száz. Csodálkozva néztem
rájuk. Szóval ők a nővadász mesterek, akiknek hőstetteit hónapokon keresztül nyomon követtem a
neten. Más létosztályba tartoztak: nekik megvolt a mágikus receptjük, a megoldás, a
teszetoszatehetetlenségre és frusztrációra, ami annyira gyötörte a nagy irodalmi hősöket, akiket egész
életemben példaképnek tekintettem, Leopold Bloomtól Ale Portnoyon át a Micimackó Malackájáig.
Vártuk a többi hallgatót, és Mystery egyszer csak egy barna borítékot dobott az ölembe. Tele volt
fényképekkel.
- Néhány nő azok közül, akik megvoltak - mondta.
A dossziéban különlegesen szép nők fotói: bombázó japán színésznő; dedikált promóciós kép egy
barna nőről, aki kísértetiesen hasonlít Liv Tylerre; retusált fotó a Penthouse magazin megválasztott év
kedvence nőjéről; napbarnított bőrű, göndör sztriptíztáncos neglizsében, akiről Mystery közölte, ő a

9. barátnője, Patricia; és egy nagy szilikonmellű barna nő, mely mellet éppen szopogatta valami
nightclubban. Ezek voltak a referenciái.
- És képes voltam ezt úgy csinálni, hogy egész este nem figyeltem a mellére - amikor rákérdeztem az
utolsó fényképre. - A nővadászok kivételt jelentenek a szabály alól. Soha nem szabad azt csinálni,
amit mások. Soha.
Nagyon figyeltem. Biztosra akartam menni, hogy minden szó rögződik agykérgi állományomban.
Jelentős eseményen vettem vette részt; a másik hiteles nővadász mester, aki tanfolyamokat tartott,
Ross Jeffries volt; lényegében ő alapította a közösséget az 1980-as évek elején. A mai nap mérföldkő;
a csábítást tanulni vágyók először mozdulnak ki a szemináriumi terem biztonságából, először engedik
őket szabadon, először mérik fel a mesterek kritikus szemmel tudásukat, ahogy a gyakorlatban
próbálják ki tudásukat gyanútlan nőkön.
Megérkezett a második diák. Extramask néven mutatkozott be. Magas, esetlen, pajzán, markánsan
szép arcú, túl bő ruházatú huszonhat éves srác volt. Megfelelő frizurával és ruhában könnyen lehetett
volna nagyon jóképű pasi.
Amikor Sin megkérdezte tőle, mi az eredménye, Extramask feszengve vakargatta a fejét.
- Gyakorlatilag zéró tapasztalatom van a nőkkel - magyarázta. - Még csak nem is csókolóztam.
- Te viccelsz - mondta Sin.
- Egyetlen lánynak sem fogtam meg a kezét. Meglehetősen elszigetelten nőttem fel. A szüleim nagyon
szigorú katolikusok, szóval sok bűntudatom volt a lányokkal kapcsolatban. De volt három barátnőm.
A padlót nézte és idegesen, körkörös mozdulatokkal dörzsölte a térdét, miközben a barátnőit sorolta,
bár erre senki nem kérte kifejezetten. Michelle
hét nap után szakított vele. Claire két nap után azt mondta, hogy hibát követett el, amikor elfogadta a
randimeghívást.
- És Carolina, azén édes Carolinám - mondta arcán álmodozó mosollyal. - Egy napig jártunk.
Emlékszem, másnap a házunk előtt ment el a barátjával. Az utca másik oldaláról láttam, és nagyon
megörültem, hogy látom. Amikor közelebb mentem, rám kiáltott: „Dobtalak!"
Mint kiderült, ezek a kapcsolatok kivétel nélkül a hatodik osztályban történtek. Extramask szomorúan
ingatta a fejét. Nem lehetett megmondani, vajon szándékosan komikus vagy nem.
A következő érkező napbarnított bőrű, kopaszodó, negyvenes éveiben járó férfi volt, aki Ausztráliából
repült át, hogy részt vehessen a kurzuson. Tízezer dolláros Rolex órája volt, bájos akcentusa, és
életemben nem láttam még olyan ronda pulóvert, amilyent viselt: színes cikcakk mintás, mintha egy
lábbal festő művész félresikerült képe lenne. Sugárzott róla, hogy a bőre alatt is pénz van, és nagyon
magabiztos volt. Ám abban a pillanatban, amikor kinyitotta a száját, hogy Sin kérdésére közölje
eredményét (öt), elárulta magát. Hangja remegett; nem tudott az emberek szemébe nézni; és volt
valami szánalmas és gyerekes benne. A megjelenése, a pulóvere, mintha csak véletlen lett volna,
semmi köze nem volt a természetéhez. Új volt a közösségben, és még a keresztnevét sem árulta el,
ezért Mystery egyszerűen csak Sweaternek, pulóveresnek nevezte.
Csak hárman iratkoztunk be a kurzusra.
- Oké, rengeteg dologról kell beszélnünk - közölte Mystery, tenyerét összecsapva. Közel hajolt
hozzánk, hogy a hotel, más vendégei ne hallhassák, amit mond. - Az a dolgom, hogy bevezesselek
benneteket a játékba - mondta, átható tekintettel nézve mindannyiunkra. - Át kell adnom nektek p
tudásomat. Az én fejemből a ti fejetekbe. A ma estére gondoljatok úgy, mintha egy videojáték lenne.
Nem valóság. Valahányszor megkörnyékeztek egy lányt, ezt a játékot játsszátok.
Szívem hevesebben kezdett verni. A gondolatra, hogy beszélgetést próbáljak kezdeményezni egy
ismeretlen nővel, szinte kővé dermedtem. Súlyosbította a helyzetet az, hogy mindeközben ezek a pasik
végig engem néznek, és értékelik teljesítményemet. Ehhez képest a bungee jumping és az ejtőernyőzés
gyerekjáték.
- Az értelmeitek mindent megtesznek, hogy kicsesszenek veletek - folytatta Mystery. - Az érzelmeitek
azért vannak, hogy megpróbáljanak összezavarni benneteket, szóval már most tudatosítsátok
magatokban, hogy egyáltalán nem bízhattok az érzelmeitekben. Lesz, hogy félénkek lesztek, és
zavarban lesztek, de ezekre az érzésekre gondoljatok úgy, mintha kavics lenne a cipőtökben.
Kényelmetlen, de nem kell róla tudomást venni. Nem játszanak az egyenletben.
Körülnéztem; Extramask és Sweater ugyanolyan idegesnek tűnt, mint én.

10. - Négy nap alatt kell megtanítanom nektek az egész egyenletet, a sikerhez szükséges lépéseket -
folytatta Mystery. - És le kell játszanotok a játszmát újra és újra, hogy megtanuljátok, hogyan kell
nyerni. Szóval készüljetek fel a kudarcra.
Mystery itt szünetet tartott, hogy rendeljen egy Sprite-ot, öt karika citrommal, aztán elmondta a
történetét. Hangosan, tiszta, artikulált hangon beszélt, azt mondta, ezt a híres vezetői tanácsadótól,
Anthony Robbinstól leste el. Az egész pasi tudatos, jól begyakorolt jelenségnek tűnt.
Tizenegy éves korától, amikor is egyik osztálytársából kivert egy bizonyos kártyatrükköt, Mystery
életcélja az volt, hogy ünnepelt bűvész, kiváló illuzionista legyen, olyan, mint David Copperfield.
Éveket töltött tanulással és gyakorlással, és műsorával sikerült fellépnie születésnapi partikon, vállalati
bulikon, sőt egy sor talk show-ban is. Ez azonban jelentős mértékben hozzájárult párkapcsolati,
pontosabban párkapcsolat-kialakítási képességeinek problémáihoz. Huszonegy éves korában, amikor
még mindig szűz volt, elhatározta, ebben az ügyben valamit tenni kell.
- A világ egyik legnagyobb rejtélye a női gondolkodás - közölte grandiózusan. - Ezért elhatároztam,
hogy mindenképpen megfejtem ezt a titkot.
Mindennap fél órát buszozott Torontóba; bárokba, ruházati üzletekbe, éttermekbe és kávéházakba járt.
Nem tudott a más nővadászok létrehozta online közösségről, vagyis kénytelen volt egyedül dolgozni,
és kizárólag arra a képességére hagyatkozhatott, amit már ismert: a bűvészet. Több tucat alkalommal
kellett beutaznia a városba, míg merte venni magának a bátorságot, hogy megszólítson egy idegent.
Attól kezdve éjjel-nappal kénytelen volt tűrni a kudarcot, elutasítást és megszégyenülést, egészen
addig, míg apró darabokból össze nem rakta a képet, ami nem más, mint a társasági dinamika
szabályrendszere, és fel nem fedezte azt, amit minden férfi-nő viszony alapsémájának tartott.
- Tíz évig tartott, míg rájöttem - mondta. - Az alapformáció: KTFB - keresni, találni, figyelmét
felkelteni, becserkészni. Akár hiszitek, akár nem, a játék lineáris. Nagyon sokan nem tudják ezt.
A következő félórában Mystery az általa csoportelméletnek nevezett jelenségről beszélt.
- Milliárdszor végigcsináltam már ezt a sajátságos eseménysort - mondta. - Nem lehet csak úgy
odasétálni egy nőhöz, aki éppen egyedül van. Ez nem a tökéletes csábítás módszere. A szép nők ritkán
vannak egyedül.
- Miután megközelítettük a csoportot - folytatta -, a legfontosabb, hogy ne vegyünk tudomást a nőről,
akire vágyunk, de nyerjük meg magunknak a társaságában levő barátait, különösen a férfiakat, és
mindenki mást, akinek a kezéről, hogy disztingváltan fogalmazzak, le akarunk csapni valakit. Ha a
célszemély vonzó és hozzá van szokva ahhoz, hogy a férfiak körülzsongják, a nővadásznak úgy kell
tennie, mintha nem lennének rá hatással a nő bájai. Ezt az úgynevezett neg, azaz negatív bókkal lehet
elérni. A neg nem bók, de nem is sértés. Valahol a nem szándékos inzultus és a kétélű bók között van.
A neg célja, hogy alacsonyabb szintre szállítsuk a nő önbecsülését, miközben aktívan az érdeklődés
hiányát mutatjuk iránta. Például felhívjuk a figyelmét, hogy rúzsfolt van a fogán, vagy miután hozzánk
szól, rágógumival kínáljuk.
- Nem alkalmazom ezt az elidegenítési módszert csúnya lányokkal; és nem alkalmazom ezt az
elidegenítési módszert csúnya pasikkal. Csak azokkal a +nőkkel, akiket meg akarok dugni - oktatott
Mystery, szeme csillogott az izgalomtól, ahogy e velős mondásokat megosztotta velünk. - Ha nem
hiszitek, ma este megláthatjátok. A mai este a kísérletezésé. Először bizonyítani fogom elméletem
helyességét. Először csak figyeltek engem, aztán bedobunk benneteket a mély vízbe, hogy
próbálkozzatok. Ha figyeltek, ha azt teszitek, amit mondok, holnap tizenöt perc alatt tudtok nőt
szerezni magatoknak.
Extramaskra nézett.
- Nevezd meg az alfahím öt legfontosabb tulajdonságát.
- Önbizalom?
- Helyes. És még?
- Erő?
- Nem.
- Testillat?
Odafordult hozzám és Sweaterhez. Nekünk sem volt fogalmunk a dologról.
- Az alfahím legfontosabb, legjellegzetesebb tulajdonsága - mondta mesterkélt mosolyt ragyogtatva
ránk - az, hogy mosolyog, amikor belép a helyiségbe. Amint besétálsz a klubba, a játék megkezdődött.
És ha mosolyogsz, azt lehet leolvasni rólad, hogy nagyon rendben vagy, jó veled lenni és valaki vagy.
Sweaterre mutatott.

11. - Amikor bejöttél, nem mosolyogtál, amikor megszólítottál minket, nem mosolyogtál.
- Ez nem az én műfajom - felelte Sweater. - Nagyon hülyén nézek ki, ha mosolygok.
- Ha továbbra is így folytatod, csak azt kapod, amiben eddig részed volt. Ez a Mystery-módszer, mert
én Mystery vagyok, és ez az én módszerem. Ezért kérem azt, hogy fogadjátok meg a tanácsaimat, és a
következő néhány napban próbáljatok ki valami újat. A különbséget megtapasztaljátok.
Megtudtuk, hogy az alfahím tulajdonságai az önbizalmon és a mosolyon kívül az ápolt elegancia, a
humorérzék, az emberekkel való kapcsolatteremtés képessége és az is, hogy ő a társaság központja.
Egyikünk sem tette szóvá, hogy ez nem öt, hanem hat tulajdonság.
Miközben Mystery tovább elemezte az alfahím jelenséget, rájöttem valamire: azért vagyok itt, azért
van itt Sweater és Extramask is, mert szüleink és barátaink elmulasztottak valamit velünk
kapcsolatban. Nem adták meg nekünk az eszközöket, hogy teljesen hatékony társas lények lehessünk.
Most, évtizedekkel később eljött az idő, hogy megszerezzük ezeket a képességeket.
Mystery sorra végignézett minket az asztal másik oldaláról.
- Milyen nőt akarsz? - kérdezte Sweatert.
Sweater a zsebébe nyúlt, és gondosan összehajtogatott jegyzetlapot húzott elő.
- Tegnap éjjel összeállítottam magamnak egy feladattervet - közölte, a papírt kihajtogatva. Négy
hasábban sorakoztak a megszámozott tételek. - Többek között feleségre van szükségem. Elég okosnak
kell lennie ahhoz, hogy bármilyen társalgásban részt tudjon venni, és elég stílusosnak és szépnek kell
lennie, hogy minden tekintet felé forduljon, amikor belép egy szobába.
- Hát, nézz magadra - mondta Mystery. - Átlagosnak nézel ki. Közhiedelem, hogy átlagos pasik sok és
sokféle nőt képesek elcsábítani. Nem igaz. Specializálódni kell. Ha átlagos vagy, átlagos nőket kapsz.
A khakinadrág, ami rajtad van, irodai munkához való, nem bárokba. És a pulóvered... Égesd el.
Mindig többnek kell látszani annál, aki vagy. Kiemelkedőnek. Ha a legkiválóbb nőket akarod
megszerezni, meg kell tanulnod a páva elméletet.
Mystery imádta az elméleteket. A páva teória szerint ahhoz, hogy a faj legjobb női egyedeit
elcsábítsuk, feltétlenül szükséges feltűnőnek, színesnek mutatkoznunk. Az embereknél a díszes páva-
farktollazat megfelelője
a fényes ing, az egyedi kalap, az ékszerek, amiket én egész életemben giccsesnek találtam, ezért nem
éltem ezekkel az eszközökkel. Amikor az én kritizálásomra került a sor, Mystery igazi tennivaló-
listával állt elő: megszabadulni a szemüvegtől, formára nyírni a túlnőtt kecskeszakállt, lenyesni a
felesleges szőrszálakat a fejemről, botrányosabban öltözködni, valami olyasmit viselni, ami rögtön
beszédtéma lehet, ékszert beszerezni, élni. A jó tanács minden szavát jegyeztem. Íme egy pasi, aki
folyton a csábítással foglalkozik, mint valami őrült tudós, aki azt kutatja, hogyan lehet
hasznavehetetlen anyagból benzint csinálni. Összesen több mint 2500 oldal terjedelemben, körülbelül
3000 üzenetet tett fel a netre, a nő mint kód megfejtésével kapcsolatban.
- Van számodra egy megnyitásom - mondta nekem. A megnyitás előre megkonstruált, ismeretlenek
körében bevetendő beszélgetés-kezdeményező mondat; legelőbb ezzel kell felfegyverkeznie annak,
aki nőkkel akar ismerkedni. - Használd a megnyitást, ha olyan csoportot veszel észre, amelyben van az
ízlésednek megfelelő nő. „Úgy látom, itt vége a partinak." Aztán fordulj oda a lányhoz, és jegyezd
meg: „Ha nem lennék meleg, annyira kívánnálak."
Arcom színe egy karmazsinvörösre váltott.
- Tényleg? - kérdeztem. - És ez miben segít?
- Ha megtetszel neki, mindegy, hogy tényleg homokos vagy-e vagy nem.
- De ez nem hazugság?
- Nem, ez nem hazugság. Ezt úgy hívják, hogy flört.
A csoport többi tagjainak más megnyitásokat javasolt; ártatlan, de fondorlatos kérdéseket, mint
„Szerinted az átkok, áldások, varázsigék meg ilyesmik hatásosak?" vagy: „Láttad odakint azt a két
lányt, akik összeverekedtek?" Ezek a kérdések persze nem túl emlékezetesek és kifinomultak, de csak
arra szolgálnak, hogy két idegen beszélgetésbe elegyedjen.
A Mystery módszer lényege, mint rámutatott, az, hogy a célszemély megjelenjen és folyamatosan rajta
legyen a radaron. Soha ne közelíts nőhöz nyílt szexuális szándékkal. Először tanulmányozzuk, hadd
érdemelje ki, hogy lecsapjunk rá.
- Csak az amatőrök támadnak le rögtön egy nőt - jelentette ki, és felállt, hogy elinduljunk. - Egy profi
legalább nyolc-tíz percet vár.

12. A neg, a csoportelmélet, az álcázó megnyitások tudásával felfegyverkezve készek voltunk elindulni a
klubokba.
3. FEJEZET
Bekászálódtunk a limuzinba, és elindultunk a Standard Lounge, a vörös zsinórkordonnal védett
szállodai bár felé. Itt történt, hogy Mystery összetörte valóságértékelésem modelljét. A korlátok,
amiket az emberi párbeszéddel kapcsolatban felépítettem, sokkal távolabbra tolódtak, mint azt
korábban lehetségesnek gondoltam. Az ember gép.
A Standard kihalt volt, amikor beléptünk. Túl korán érkeztünk. Csak két csoport volt a teremben: egy
pár a bejárat mellett és két pár a sarokban.
Kész voltam távozni. De aztán megláttam, hogy Mystery a sarokban állók felé tart. Az üvegasztal két
oldalán, a két egymással szemben elhelyezett kanapén ültek. A társaság egyik tagja Scott Baio,
színész, akit leginkább a Happy Daysből, Chachi szerepéből ismernek. Vele szemben két nő, egy
barna és egy festett szőke, aki úgy nézett ki, mintha most lépett volna ki a Maxim magazinból. Szűk
fehér blúzát olyan magasra emelte a műmelle, hogy az alsó széle felemelkedett, a levegőben lebegett,
komoly edzéssel feszesített hasa fölött. Ő volt Baio nője. Sejtettem, hogy Mystery őt szemelte ki.
Szándéka egyértelmű volt, mert nem a nőhöz beszélt, hanem neki éppen hátat fordítva mutatott
valamit Scott Baiónak és jól öltözött, napbarnított bőrű, harminc év körüli, erős aftershave illatú
barátjának. Közelebb húzódtam.
- Vigyázz rá - mondta Baio. - Negyvenezer dollárba került.
Mystery éppen Baio karóráját tartotta a kezében. Óvatosan az asztalra tette.
- Akkor ezt nézd meg - rendelkezett. - Megfeszítem a hasizmomat, felgyorsítom az agyam
oxigénellátását, és...
Amikor Mystery végighúzta a kezét az óra felett, a kismutató megállt. Várt tizenöt másodpercet, aztán
megint elhúzta felette a kezét. Az óra lassan feléledt, hasonló módon helyreállt Baio és Mystery
közönségének szívverése is, és mind a négyen tapsoltak.
- Mutass valami mást is! - kérte a szőke.
Mystery egy neggel söpörte le.
- Ó, milyen követelőző hölgy - mondta Baio felé fordulva. - Mindig ilyen?
A csoportelmélet gyakorlati alkalmazásának voltunk tanúi. Minél több trükköt mutatott Mystery a
férfiaknak, annál intenzívebben igyekezett a szőke magára vonni a figyelmét. És Mystery minden
alkalommal lerázta, csak a két férfival volt elfoglalva.
- Már nem igazán járok el szórakozni - mondta Baio Mysterynek. - Túl vagyok már rajta, és öreg is
vagyok hozzá.
Újabb néhány perc elteltével Mystery végre hajlandó volt tudomást venni a szőke nőről. Kezét
nyújtotta felé. A nő Mystery kezébe tette a kezét, és mesterünk lélektani tenyérolvasást hajtott végre.
Olyan technikát alkalmazott, amiről már hallottam; hideg olvasásnak hívják: művészet; féligazságokat
kell mondani, általánosságokat, anélkül, hogy ismernénk az illető múltját és személyiségét. A terepen
minden tudás - bármilyen ezoterikus - hatalom.
Valahányszor Mystery kimondott egy találó mondatot, a szőke nő álla leesett, és végül nem állta meg,
hogyne kérdezősködjön Mystery munkájával és pszichikai képességeivel kapcsolatban. Minden
mondata arra irányult, hogy hangsúlyozza fiatalságát és lelkesedését a jó élet iránt, amiről Baio azt
mondta, hogy már kinőtt belőle.
- Olyan öregnek érzem magam - mondta Mystery kivetve a nőre a horgot.
- Miért, hány éves vagy? - kérdezte a nő.
- Huszonhét.
- Az nem öreg. Az tökéletes.
Sikerült.
Mystery odahívott és súgott valamit. Azt akarta, hogy tartsam szóval Baiót és a barátját, miközben ő
lecsap a nőre. Ez volt az első élményem oldalszárnyként - ezt a terminológiát, ahogy a célszemély és
az akadály szakkifejezéseket is, Mystery a Top Gunból kölcsönözte.
Küszködtem, hogy sikerüljön könnyed társalgást folytatnom velük. De Baio idegesen szemlélte
Mystery és a barátnője interakcióját, és a szavamba vágott.

13. - Mondd, hogy ez csak illúzió - mondta -, és nem azon van, hogy elszedje a barátnőmet.
Tíz hosszú perc telt el, mire Mystery felállt, karját a vállam köré fonta, és kiléptünk a klubból. Odakint
koktélszalvétát húzott elő a zsebéből. Rá volt írva a nő telefonszáma.
- Jól megnézted? - kérdezte Mystery. - Ezért vagyok benne a játékban. Ma este mindent bevetettem,
amit tanultam, idáig jutottam vele. És a dolog működik - mondta, szinte ragyogva az önelégültségtől. -
Na, bemutatónak milyen volt?
Csak ennyi ideig tartott. Lecsapni egy nőt híresség barátja kezéről olyan eredmény, amire talán Dustin
sem lenne képes. Mystery tényleg nagymester.
Miközben a Key Clubba mentünk a limóval, Mystery kinyilatkoztatta nekünk a csábítás első
parancsolatát. Attól fogva, hogy megpillantja, a férfinak három másodperce van arra, hogy
megszólítsa a nőt. Ha ennél többet várakozik, a nő nem csak azt gondolhatja, hogy a férfi határozatlan,
idétlen alak, aki túl sokáig bámult rá, de elkezd gondolkodni a megközelítésen, ideges lesz, és simán
lerázza a pasit.
Amint beléptünk a Key Clubba, Mystery első dolga volt a gyakorlatban alkalmazni a három
másodperces szabályt. Odalépett egy csoportnyi nőhöz, aztán kinyújtotta eléjük a kezét, és
megkérdezte: - Mi az első benyomásuk erről? Nem a nagy kézről, hanem a fekete körömről.
Körülvették a lányok. Ekkor Sin odalépett hozzám, és azt mondta, járjak körül a klubban és
próbálkozzam az első esetemmel. Nők csoportja haladt el mellettem, és én nagyon igyekeztem
mondani valamit. De a szó (Sziasztok!) alig jött ki a torkomon, legalábbis nem volt eléggé hangos
ahhoz, hogy meghallják. Csak vonultak el előttem, amikor is megérintettem az egyik lány vállát
hátulról. Döbbenten megfordult és olyan micsoda-idióta-pasas-vagy nézéssel nézett rám, ami a nőkkel
beszélgetéstől való viszolygásomnak elsődleges okozója volt.
- Soha - dorgált Sin erős orrhangon-, soha, érted, soha ne kezdeményezz kontaktust egy nővel hátulról.
Mindig szemből közelíts, de tompaszögből, hogy a kapcsolatfelvétel ne legyen túl direkt és
konfrontáló. A vállad fölött visszanézve szólj hozzá, mintha bármelyik pillanatban továbbmehetnél.
Láttad Robert Redfordot a Suttogóban? Na, valahogy úgy.
Néhány perccel később megláttam egy fiatal, kissé becsípettnek tűnő, kusza szőke fürtös, buggyos
rózsaszín ruhában egyedül álló lányt. Úgy ítéltem meg, hogy az ő megszólítása könnyű lenne, és ha
sikerül, visszaállíthatom önbecsülésemet. Megközelítettem, körbejártam úgy, hogy tíz óra pozícióba
kerüljek előtte. Lónak képzeltem, akit nem akarok megijeszteni.
- Szent ég - szólítottam meg. - Láttad azt a két lányt odakint veszekedni?
- Nem - felelte a lány. - Mi történt?
Felkeltettem az érdeklődését. Hozzám beszélt. A dolog működik.
- Hm, két lány veszekedett egy kistermetű pasi miatt, aki alig volt feleakkora, mint ők. Elég brutális
helyzet volt. A pasi csak állt és röhögött, miközben a rendőrök elvitték a két nőt.
A lány kuncogott. Beszélgettünk a klubról és a bandáról, amelyik aznap este játszott. Nagyon
barátságos volt, és hálás, hogy beszélgetek vele. Fogalmam sem volt, hogy a nőket ilyen könnyen meg
lehet környékezni.
Sin lopakodott mellém, és a fülembe súgta: - Kino.
- Mi az a kino?
- Kino? - kérdezte a szót ismételve a lány.
Sin kinyújtotta a kezét, hátulról megfogta a karomat, és a lány vállára helyezte.
- A kino az, amikor megérintesz egy lányt - suttogta.
Éreztem a nőtest melegét, és eszembe jutott, milyen nagyon vágytam az emberi érintésre. A házi
kedvencek is szeretik, ha dédelgetik őket. Nincs abban semmi szexuális természetű, ha egy kutya vagy
macska simogatásért kuncsorog. Az emberekkel is ugyanígy van ez: érintésre van szükségünk. De mi
annyira fel vagyunk spannolva szexuálisan, és annyira megszállottak vagyunk, hogy idegesek leszünk
és feszengünk, ha egy másik ember megérint minket. És ez alól sajnos én sem vagyok kivétel.
Beszéltem a lányhoz, de úgy éreztem, a kezem nincs jó helyen a vállán. Úgy pihent, mintha a
testemtől elkülönült béna végtag lenne, és arra gondoltam, hogy arra gondol, mit keres a vállán a
kezem, és hogyan bújik ki kecsesen alóla. Ezért hát megtettem neki azt a szívességet, hogy én vettem
le róla a kezemet.
- Különítsd el - mondta Sin.

14. Javasoltam, hogy üljünk le, és odasétáltunk egy padhoz. Sin követett minket és mögénk ült. A tanítás
szerint megkérdeztem, milyen tulajdonságokat tart vonzónak a férfiakban. Azt felelte, hogy a humort,
és ha van vér a pucájukban, szó szerint.
Szerencsére ezen tulajdonságok közül egyikkel rendelkezem.
Hirtelen Sin leheletét éreztem a fülemnél.
- Szaglászd meg a haját - instruált.
Megszaglásztam a lány haját, bár nem voltam biztos benne, ennek mi az értelme. Azt hittem, Sin arra
akar kilyukadni, hogy a neg stratégiát alkalmazzam, így hát azt mondtam: - Füstszagú.
- Neeeeeee! - sziszegte Sin a fülembe. Rájöttem, hogy nem erről lenne szó.
A lány sértődöttnek tűnt. Ezért, hogy helyre hozzam a hibámat, még egyszer beleszimatoltam, és azt
mondtam: - De alatta van valami nagyon mámorító illat.
Oldalra döntötte a fejét, enyhén összeráncolta a szemöldökét, végigmért, és azt mondta: - Micsoda
alak!
Mert belefújtam a hajába.
Szerencsére Mystery hamar jött.
- Ez a hely teljesen halott - mondta. - Elmegyünk valami célpontokban gazdagabb helyre.
Mystery és Sin nem találta ezeket a klubokat valósnak. Nem volt gond nekik a tanítványok fülébe
suttogni, miközben ők éppen nőkkel beszéltek, nem volt gond a nővadász terminológiát használni
idegenek előtt, és az sem volt gond, hogy félbeszakítsák a tanítványokat nőzés közben, és a csoport
előtt elmagyarázzák, hogy mit csinált rosszul. Olyan magabiztosak voltak, és beszédük annyira tele
volt érthetetlen zsargonnal, hogy a nők alig vonták fel a szemöldöküket, nem is érthették, hogy éppen
leendő szakképzett nőcsábítók oktatásában vesznek részt.
Elbúcsúztam új barátnőmtől, ahogy Sin tanította, államra mutattam, és azt mondtam: „Viszlát, puszi."
A lány felületes puszit adott. Nagyon alfának éreztem magam.
Kifele menet megálltam a mosdónál. Ott találtam Extramaskot. Ujja közt mosatlan hajtincset babrált.
- A mosdóra vársz? - kérdeztem.
- Mondhatni - felelte idegesen. - Menj csak.
Fürkésző pillantást vetettem felé.
- Mondhatok neked valamit? - kérdezte.
- Persze.
- Az az én nagy problémám, hogy nem tudok mások mellett pisilni a vizeldében. Ha bent van valaki,
kibaszottul nem bírok pisilni. Még ha hugyálok is éppen, ha valaki mellém áll, rögtön eláll az inger. És
csak ott állok, halál idegesen, és szar...
- Senki sem mond feletted ítéletet ezért.
- Persze - mondta. - Emlékszem, körülbelül egy éve egy pasi meg én ott álltunk a piszoárnál,
közvetlenül egymás mellett, de mind a ketten csak álltunk. Ott álltunk vagy két percig, mire
felismertük egymás vizelési-szégyenlősségét, aztán felhúztam a cipzáromat, és átmentem egy másik
mosdóba.
Elhallgatott.
- Az a pasi egész este nem köszönte meg, hogy átmentem egy másik mosdóba.
Bólintottam, odaléptem a piszoárhoz és kiürítettem, ami kikívánkozott belőlem. Határozottan eltűnt
belőlem a feszengés. Extramaskhoz képest én kannyű tanítványnak számítottam.
Amikor kimentem a mosdóból, még mindig ott állt.
- Mindig is azokat a helyeket kedveltem, ahol fal választja el a piszoárokat. De ilyesmi csak az elegáns
helyeken van.
4. FEJEZET
Jó hangulatban voltam a limóban a következő bár felé menet. - Szerinted megcsókolhattam volna?
- Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor igen - felelte. - Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy meg
kéne-e tenned vagy nem, akkor meg kell tenned. És ezzel egy másik fázisba lépsz. Képzeld azt, hogy
egy hatalmas fogaskerék forog az agyadban, és próbálkozz. Indítsd be. Mondd neki, hogy észrevetted,
milyen szép a bőre, aztán kezdd el masszírozni a vállát.
- De honnan lehet tudni, hogy nincs ellenére?

15. - Én például az ÉJ-eket keresem. Érdeklődés-jelző. Ha megkérdezi, hogy hívnak, az már ÉJ. Ha
megkérdezi, egyedülálló vagy-e, az is ÉJ. Ha megfogod és megszorítod a kezét, ő meg válaszul
visszaszorítja, az is ÉJ. Amint érzékelem az ÉJ-eket, a következő fázisra lépek. Gondolkodás nélkül.
Automatikusan. Ez olyan, mintha be lennék programozva.
- De hogyan csókolod meg? - kérdezte Sweater.
- Csak azt mondom neki: „Szeretnél megcsókolni?"
- És akkor mi történik?
- Három lehetőség van - mondta Mystery. - Ha azt mondja, „Igen, ami nagyon ritka, akkor
megcsókolod. Ha azt mondja, „Talán," vagy tétovázik, akkor mondd azt, hogy „Próbáljuk ki!", és
csókold meg. Ha azt mondja, „Nem!" mondd azt: „Nem mondtam, hogy megcsókolhatsz. Csak azt
láttam, hogy erősen gondolkodsz valamin." Érted már? - vigyorgott győzedelmesen. - Nincs semmi
vesztenivalód. Minden eshetőség meg van tervezve. Olyan egyszerű, hogy még a hülyék is meg tudják
csinálni. Ez a Mysteryféle csókcsapda.
Serényen jegyzeteltem a csókcsapda leírásának minden szavát. Eddig még soha senki nem mondta
nekem, hogyan kell megcsókolni egy lányt. Ez is abba a tudáskategóriába tartozott, amit a pasiktól
eleve elvártak, mint a borotválkozás meg az autószerelés.
Ahogy ott ültem a limuzinban, ölemben jegyzetfüzet, és hallgattam, ahogy Mystery beszélt, feltettem
magamnak a kérdést, ugyan miért is vagyok ott.
Normális emberek nem szoktak nővadászati kurzusra beiratkozni. Ennél is nyugtalanítóbb volt a
gondolat, hogy ez miért olyan fontos nekem, miért lettem olyan hirtelen megszállottja az online
közösségnek és álnéven működő vezető egyéniségeinek.
Talán azért, mert a másik nemhez való vonzódás volt életem egyetlen területe, ahol teljes
csődtömegnek éreztem magamat. Valahányszor sétáltam az utcán, valahányszor bementem egy bárba,
saját kudarcomat láttam visszabámulni a vörös rúzzsal, fekete szempillafestékkel dekorált arcokban.
Rettenetes a vágy és a bénaság kombinációja.
Aznap este az oktatás után kinyitottam iratszekrényemet, és papírjaim között kutattam. Valamit meg
akartam találni, valamit, amit már évek óta nem olvastam el. Fél óra kellett, hogy megtaláljam a
,,Gimnazista írások"
feliratú dossziét. Kivettem a vonalas füzetlapot. Tetejétől az aljáig rondán formált betűkkel volt
teleírva: kandúrkaparás. Az egyetlen vers, amit valaha elkövettem. Tizenegyedik osztályos koromban
írtam, és soha senkinek nem mutattam meg. Mindazonáltal, benne volt a válasz a kérdésemre.
SZEXUÁLIS FRUSZTRÁCIÓ
íRTA NEIL STRAUSS
Csak azért menni ki a házból,
Másra sem gondolni az utcán,
Csak hogy hátha, meglátsz
Egy ismerős lábat, bokát,
Rád néz egy nő, akit csak
Barátodnak mondhatsz, semmi többnek.
Eseménytelen éjeken gyűl a gyűlölet.
Eseménytelen hétvégeken gyűl az utálat.
A világot vörös szemmel nézni,
Dühösnek lenni barátaidra, akik az egészből
Az égvilágon semmit sem értenek.
Csak te tudod, miért vagy úgy oda.
Csak barátok, akiket már régóta ismersz,
Akik tisztelnek, szeretnek meg minden,
De annyira, hogy nem teheted meg, amit akarsz.
A lány, az a lány pedig már nem is vesz magára Hamis személyiséget, hogy flörtöljön veled,
Mert azt hiszi, olyannak szereted, amilyen, pedig Éppen azt szeretted benne, hogy tetszeni akart.

16. 5. FEJEZET
Ha a kezed lesz a legjobb szerető,
Ha életadó nedvedet kényszerűségből
Papír zsebkendőbe vesztegeted és lehúzod a vécén, Elgondolkozol, mikor hagyod abba és Azon is, mi
történhetett volna, ha sikerül Ami akkor, ott nem sikerült, ami pedig majdnem. Van az a félénk lány,
rád mosolyog, És úgy néz ki, hogy járni akarna veled, De te képtelen vagy összeszedni magad,
beszélni vele, Így aztán az a lány éjszakai fantáziáidba költözik, Ahol megkaphatnád, de nem kapod,
Az ő kezét a magad kezével helyettesíted.
Ha már nem foglalkozol értelmes dologgal,
Ha már nem érdekelnek azok, akik igazán szeretnek,
Nem érdekel semmi, csak az esélytelenül keresett célszemély,
Az kibaszott rossz tud lenni. Mindenki boldogul a nőkkel, csak te nem. Vagy a nők is ennyire
küszködnek ezzel?
A vers megírása óta eltelt évtizedben semmi sem változott. Még mindig nem tudok verset írni. És ami
ennél is fontosabb, most is pontosan ugyanígy érzek. Lehet, hogy Mystery kurzusára beiratkozni
mégis bölcs döntés volt. Végül is legalább végre próbálok tenni valamit a másik nemmel szembeni
bénaságom ellen.
Vakok közt a félszemű is király.
A kurzus utolsó napján Mystery és Sin a Sunset Strip vidékies jellegű nővásárára, a Saddle Ranch
nevű bárba vitt minket. Már jártam ott; nem játékokat felszedni, hanem a gépbikát megülni. Los
Angelesben egyik célom az volt, hogy megüljem a gépet a legnagyobb sebességen is. De ma ez szóba
sem jöhetett. Miután három egymást követő estén hajnali kettőig kimaradtam, aztán Mysteryvel és a
többi diákkal jóval az előirányzott fél órán túl elemeztük nőcserkészési kísérleteinket, eléggé ki voltam
merülve.
Fáradhatatlan nővadász mesterünk azonban perceken belül a bárban volt, és máris egy hangos, ittas
lánnyal próbálkozott, aki megpróbálta elcsenni a sálját. Miközben néztem, hogyan dolgozik Mystery,
észrevettem, hogy szinte mindig ugyanazokat a megnyitásokat, rutin módszereket és szövegeket
alkalmazza, akkor is, ha a lány a pasijával van. Még sosem láttam ehhez foghatót. Előfordult, hogy a
nő, akihez beszélt, könnyekig meghatódott.
A gépbika felé menet igen hülyén éreztem magam az idétlen piros cowboykalapban, amit Mystery rám
erőltetett, de megláttam egy hosszú, fekete hajú lányt. Testhez simuló pulóver, fodros szoknyája alól
kilátszó lába napbarnított. Élénken beszélgetett két sráccal, úgy ugrált körülöttük, mint valami
rajzfilmfigura.
Egy másodperc. Kettő. Három.
- Hé, itt asszem vége a partinak - szóltam a pasiknak, aztán a lányhoz fordultam. Egy fél pillanatig
hebegtem. Tudtam, mi a következő mondat - Mystery egész hétvégén gyakoroltatta velem -, de féltem
alkalmazni.
- Ha... ha nem lennék meleg, annyira kívánnálak.
Széles mosolyra húzódott a szája.
- Tetszik a kalapod - visította, és megfogta a peremét.
Úgy tűnik a páva módszer bevált.
-Hé! - szóltam rá, mert eszembe jutott a szöveg, amit Mystery korábban alkalmazott. - El a kezekkel
az árutól!
Erre azzal reagált, hogy átölelte a nyakamat, és azt mondta, nagyon jó fej vagyok. Az utolsó grammnyi
félelem is elillant attól, hogy elfogadott. Rájöttem, hogy a nőkkel randizás titka egyszerűen az, hogy
tudni kell, mit, mikor és hogyan hatásos mondani.
- Honnan ismeritek egymást? - kérdeztem.
- Csak találkoztunk. Elonova vagyok - mondta kissé meghajolva. Ezt határozott ÉJ-nek vettem.
Bemutattam Elonovának egy ESP (érzéken túli érzékelés) trükköt, amit Mystery aznap este mutatott
nekem. A trükk lényege, hogy kitaláltam, melyik az a szám egytől tízig, amire gondolt (tipp: szinte

17. mindig a hetes az), mire ő vidáman összecsapta a kezét. A jelenlévő pasik határozott és magabiztos
fellépésem tapasztaltán eltűntek.
Amikor a bár bezárt, Elonova és én együtt mentünk kifelé. Minden KGP, aki mellett elhaladtunk,
elismerő -„Tényleg nagggyon jó nő," vagy „Piszok mázlista" - jelzéseket küldött felém. Micsoda
idióták! Éppen elcseszték a játszmámat - vagyis, bárcsak tudnám, hogyan hozhatnám Elonova
tudomására, hogy nem vagyok homokos. Remélhetőleg eddigre már magától is rájött.
Eszembe jutott, hogy Sin a kino stratégiát javasolta, így hát a dereka köré fontam a kezemet. Ezúttal
azonban elhúzódott. Ez nyilvánvalóan nem ÉJjel. Mint tettem egy lépést felé, hogy újra próbálkozzak,
megjelent az egyik fickó, aki korábban a bárban vele volt. És Elonova flörtölni kezdett vele, én pedig
ott álltam hülyén. Amikor néhány perccel később visszafordult hozzám, javasoltam, hogy valamikor a
közeljövőben találkozzunk, elmehetnénk valahová. Beleegyezett, és telefonszámot cseréltünk.
Mystery, Sin és a fiúk már a limóban voltak, végignézték az egész jelenetet. Beszálltam melléjük,
abban a szilárd meggyőződésben, hogy rohadt jó vagyok a telefonszám-levadászásban, és ennek
mindannyian tanúi voltak. De Mystery nem volt elragadtatva a teljesítményemtől.
- Azért kaptad meg a telefonszámát - mondta -, mert ráerőltetted magadat.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Beszéltem neked a macska-madzag stratégiáról? - Nem.
- Figyelj. Láttál már macskát madzaggal játszani? Ha a madzag vége a feje felett van úgy, hogy éppen
nem éri el, az állat megbolondul, hogy megkaparintsa. Felugrik a levegőbe, körbetáncol, végigkergeti
a szobán. De amint elengeded a madzagot és leesik a földre, csak néz rá egy pillanatig, aztán
odébbmegy. Ráun. Már nem érdekli.
- Vagyis...
- Vagyis a lány ellépett mellőled, amikor átölelted a derekát. Aztán rögtön újra próbálkoztál, mint egy
kölyökkutya. Meg kellett volna büntetned, leginkább úgy, hogy elfordulsz tőle, és mással beszélsz.
Hadd dolgozzonp1eg érte, hogy visszanyerje a figyelmedet. Ha figyelted, miután ez történt,
várakoztatott téged. A másik pasival beszélt.
- Mit kellett volna tennem?
- Azt kellett volna mondanod: „Magatokra hagylak benneteket", és el kellett volna indulnod, mintha a
másik pasinak akarnád átengedni, akkoris, ha tudtad, te jobban tetszel neki. Ilyen helyzetben úgy kell
tenned, mint ha te lennél a fődíj.
Elmosolyodtam. Azt hiszem, tényleg megértettem. - Igen - mondta. - Legyél te a kívánatos madzag.
Elhallgattam, elgondolkoztam; kalimpáló lábamnak a limuzin bárpultja
állta útját, nehézkesen lendült vissza az üléshez. Mystery odafordult Sinhez,
és hosszú percekig beszélgettek. Úgy éreztem, rólam beszélgetnek. Kerültem a szemkontaktust velük.
Azon tűnődtem, vajon nem azt akarják-e közölni, hogy akadályoztam a kurzus munkáját, hogy nem
vagyok még alkalmas, hogy további hat hónapig kell tanulnom, aztán bukott tanulóként újra
beiratkozhatok egy hasonló tanfolyamra.
A szűk körű megbeszélés hirtelen abbamaradt. Mystery arcán széles mosoly jelent meg, és egyenesen
rám nézett.
- Közénk tartozol - közölte. - Szupersztár leszel.
G. FEJEZET
MSN csoport: Mystery társalgója Tárgy: Szexmágia Szerző: Mystery
Los Angeles-i Mystery-módszer kurzusom baromi jól sikerült. Elhatároztam, hogy következő
kurzusomon számos lenyűgöző módszert tanítok meg, melyekkel demonstrálom az intelligencia
mágiával megjelenített hatalmát a nőzés területén. Végül is kell valami, ami által megjelenik elbűvölő
személyiségünk. Ha az ember különösebb előny nélkül áll hozzá, például azt mondja a kiszemelt
nőnek: „Szia, könyvelő vagyok," nem kelti fel a célszemély figyelmét és kíváncsiságát.
Ezért a kurzus óta kivontam a forgalomból a KTFB modellt, és a megközelítés metodikáját tizenhárom
lépésben részleteztem. Íme a megközelítések alapsémája:

18. 1. Mosolyogj, amikor belépsz a helyiségbe. Válaszd ki a célszemély csoportját és alkalmazd a három
másodperces szabályt. Netétovázz, azonnal környékezd meg.
2. Alkalmazz egy memorizált megnyitást, sőt kettőt-hármat is akár.
3. A megnyitásnak nemcsak a célszemélyt, hanem a csoportot is meg kell nyitnia. Amikor velük
beszélsz, lehetőleg kerüld a célszeméllyel való kontaktálást. Ha férfiak is vannak a csoportban, rájuk
koncentrálj.
4. Alkalmazd a tanult neg stratégiát és mondatokat a célszeméllyel kapcsolatban. Mondd neki például
azt: „Milyen aranyos. Az orrod rángatózik, amikor nevetsz." Aztán igyekezz ezt a barátaival is
észrevetetni, hogy ők is nevessenek.
5, Az egész csoportnak mutasd meg személyiségedet. Mesélj történeteket, anekdotákat, legyél
humoros, bűvészkedj. Így a célszemély észre fogja venni, hogy te vagy a figyelem középpontjában.
Válogathatsz a memorizált módszerek között, bevetheted például a fotó rutint' , de csak az
akadályoknak.
6. Szükség esetén ismét alkalmazzuk a neg stratégiát. Ha például a fényképeket szeretné nézegetni,
mondd azt: „Jesszus, milyen mohó. Hogy jöttök ki vele?"
7. Kérdezd meg a csoportot, honnan ismerik egymást. Ha a célszemély az egyik pasival van, derítsd
ki, mióta vannak együtt. Ha komoly a kapcsolat, lépj ki udvariasan: „Örültem, hogy megismerhettelek
benneteket."
8. Ha nem foglalt, mondd azt a csoportnak: „Nem is figyeltem a barátnőtökre. Beszélgethetek vele egy
kicsit?" Erre mindig az a válasz, hogy: „Hát persze, ha ő is akarja." Ha az előző lépéseket megfelelően
végezted el, a célszemély beleegyezik.
9. Izoláld a csoporttól, például úgy, hogy azt mondod, valami érdekeset akarsz mutatni neki. Vidd
olyan helyre, ahol szorosan melléd ülhet. Ha tömegen vezeted át, végezz gyors kino tesztet, fogd meg
a kezét. Ha viszonozza a kézfogást, ha ő is megszorítja a kezedet, a dolog működik. Kezdj figyelni az
ÉJ-jelekre.
10. Ülj mellé, és mutass be titkos jelolvasási trükköt, ESP tesztet vagy bármi mást, amivel elbűvölöd
vagy kíváncsivá teszed.
11. Bevált szöveg: „A szépség nem ritka, de az energikusság és a pozitív szemléletmód igen. Mondd,
mi van benned, ami arra ösztönzött, hogyne csak egy arc legyél nekem a tömegből, hanem jobban meg
akarjalak ismerni?" Ha erre elkezdi sorolni a tulajdonságokat, az határozott ÉJ.
' A fotó rutin azt jelenti, hogy zakód belső zsebében van egy boríték, tele fényképekkel, mintha most
hívattad volna elő a sorozatot. Azonban minden fénykép gondosan kiválasztott darab, mely a nővadász
személyiségének különböző aspektusait hivatott kiemelni, úgy mint a nővadász szép nőkkel,
gyerekekkel, kedvenc kisállatokkal, hírességekkel van, barátokkal idétlenkedik, valami intenzív
aktivitást igénylő tevékenysége[ folytat, például görkorcsolyázik vagy ejtőernyőzik. A nővadász
minden fényképhez meséljen rövid, szellemes történetet.
12. Hallgass el. Várd ki, hogy újrakezdi-e a beszélgetést, „szóval," „ott tartottunk, hogy" „tehát" vagy
hasonló kifejezésekkel. Ha igen, az eddig már három ÉJ-jel, és...
13. Csókcsapda. Minden előjel nélkül, váratlanul kérdezd: „Szeretnél megcsókolni?" Ha a helyszín és
a körülmények nem teszik lehetővé a fizikai kontaktust, szabj időkorlátot. Mondd azt: „Most mennem
kell, de ezt folytathatnánk." Kérd el a telefonszámát, és távozz a helyszínről.

19. 7. FEJEZET
Ovidius római költő megírta a Szerelem művészetét; Don Juan, a mitikus spanyol nőcsábász története
számos nemes ember tapasztalatán alapult; és élt De Lauzun herceg, a legendás francia kéj enc, amíg a
guillotine alatt meg nem halt; és Casanova, aki négyezer oldalas memoárban írta le több mint száz
hódításának történetét. De a modern csábítás koronázatlan királya Ross Jeffries. Magas, szikár,
porózus arcú, saját definíciója szerint balfasz Kaliforniából, Marina Del Reyből. Guru, kultuszvezér és
társasági kullancs, hatvanezer kanos fickót vezérel, köztük vezető kormányhivatalnokokat,
titkosszolgálati tiszteket, titkosírás-szakértőket.
Fegyvere a hangja. Miután évekig tanulmányozott hipnotizőr mesterektől hawaii kahunákig minden
lehetséges szakembert, azt állítja, hogy megtalálta a megfelelő technológiát, amellyel - efelől semmi
kétséget nem hagyva
minden arra érzékeny nő érzéki bestiává változtatható. Jeffries, aki azt állítja, hogy ő ihlette azt a
karaktert, akit Tom Cruise játszik a Magnóliában, Rapid nőszerzésnek (Speed Seduction) nevezi.
Jeffries a „gyors csábítás" technikát 1988-ban fejlesztette ki, miután neurolingvisztikai
programozással, (NLP) a hipnózis és az alkalmazott pszichológia segítségével sikerült véget vetnie
ötéves szexmentes periódusának. Az NLP az 1970-es évek személyiségfejlesztési reneszánszából ered,
és olyan segíts-magadon guruk megjelenéséhez vezetett, mint Anthony Robbins. Az NLP alapelve az,
hogy az ember gondolatai, érzései és viselkedése - és mások gondolatai, érzései és viselkedése is -
manipulálható szavakkal, sugalmazással és a tudatalatti befolyásolására alkalmas fizikai gesztusokkal.
Jeffries számára nyilvánvaló volt, hogy az NLP alkalmas a csábítás forradalmasítására.
Az évek folyamán Jeffries túlélte, beperelte, illetve tönkretette minden ellenfelét a nővadászat
területén, hogy megalakíthassa saját, Rapid nőszerzés iskoláját. Ez volt a domináns modell arra, hogy
egy nő ajka egy férfi ajkához érjen, mígnem jött Mystery, és elkezdte tanfolyamait.
- Karikás a szemed. Ne dörzsöld, nekem tetszik a karikás szem. (Mosolyogj!)
- Milyen aranyos! Az orrod rángatózik, amikor beszélsz. Mondj csak valamit. (Mosolyogj!)
- Szép szemed van. Megérinthetem?
- Férfias kezed van.
- Fúj... rám köptél.
- Sokat pislogsz.
- Szépek a körmeid. Igaziak? Ó... mindegy, nagyon jól néznek ki.
- Tetszik a szoknyád. Ez most nagyon divat.
- Tetszik a szoknyád. Az előbb láttam egy lányt. Pont ugyanilyen volt rajta is.
- A cipőd nagyon kényelmesnek látszik.
Így az online közösség igen nagy hűhót csapott, hogy találjanak valakit, aki részt vett Mystery
kurzusán. Mystery csodálói tudni akarták, hasznos volt-e a tanfolyam; ellenségei, különösen Jeffries és
tanítványai szét akarták szedni. Így hát beadtam a derekamat, és részletes beszámolót tettem fel a netre
tapasztalataimról.
Az értékelés végén felhívást intéztem a Los Angeles-i sorstársakhoz, és csak azt kértem tőlük, hogy
legyenek kicsit magabiztosabbak, intelligensek, és mozogjanak jól a társaságban. Tudtam, ahhoz, hogy
én is nővadász mester lehessek, valahogy internalizálnom kell mindent, amit Mysterytől ellestem. Ezt
csak a gyakorlatban lehet megvalósítani azzal, ha bárokba és klubokba járok minden este, míg olyan
természetességgel nem viselkedek, mint Dustin, vagy olyan természetellenesen, mint Mystery.
Aznap, amikor feltettem a kurzusról szóló jelentésemet az internetre, kaptam egy e-mailt egy encinói
sráctól, aki Grimble álnéven mutatkozott be, és Ross Jeffries tanítványának mondta magát. Azt írta,
hogy „nőjáratozni" akar velem. A nőjáratozás a nővadász zsargonban azt jelenti, hogy az éjszakában
nőkkel ismerkedni. A kifejezés nyilvánvalóan Ross Jeffries Nőőjáúú Sargy nevű macskájáról kapta a
nevét.
Egy órával azután, hogy elküldtem neki a telefonszámomat, Grimble felhívott. Nem annyira Mystery,
mint Grimble vezetett be abba a közösségbe, amit csak titkos társaságként lehet leírni.
- Hé, ember - mondta cinkosul suttogva. - Szóval, mit gondolsz Mystery játékáról?

20. Elmondtam értékelésemet.
- Hú, hát ez tetszik - mondta. - De egypárszor el kéne jönnöd velem és Twotimerrel. Rengeteget
nőjáratoztunk Ross Jeffriesszel. - Tényleg? Nagyon szeretnék találkozni vele.
- Figyelj. Tudsz titkot tartani?
- Persze.
- Milyen arányban használod a technológiát a nőjárataidban? - Technológiát?
- Tudod, mennyi a technika és mennyi a beszélgetés? - Azt hiszem, fifti-fifti - mondta.
- Nálam kilencven százalék.
- Tessék?
-Igen. Én konzervnyitásokat alkalmazok, aztán felderítem, mik az értékei és a transz-szavai. Aztán
bevetem az egyik titkos motívumot. Ismered az October Man sorozatot?
- Sosem hallottam róla, hacsak nincs köze hozzá Arnold Schwarzeneggernek.
-Ó, ember! Múlt héten felszedtem ott egy lányt, és teljesen más identitást adtam neki. Szexuális érték
beismertetést végeztem vele, aztán egészen megváltoztattam a belső valóságát. Aztán végighúztam az
ujjamat az arcán, ezzel tudattam vele, hogy figyeljen... - mondta, és hangja itt hipnotizáló hatásúvá
vált. - Valahányszor megérintelek... energia halad át rajtad érintésem nyomán... és valahányszor érzed,
hogy ez az energia szétárad benned... annál mélyebben engeded... hogy elárasszon ez az érzés... és ez
az érzés... egyre intenzívebbé válik.
- És azután?
Végighúztam az ujjamat a száján, mire ő bekapta, és szopogatni kezdte - kiáltott fel. - Teljes
rácuppanás!
- Hiú!
Fogalmam sem volt, miről beszél. De akartam ezt a technológiát. Visszagondoltam minden alkalomra,
amikor nőt vittem a lakásomra, mellé ültem az ágyra, odahajoltam, hogy most csók, de mindig
leráztak a „legyünk inkább barátok" dumával. Ami azt illeti, ez a visszautasítás olyan általános
tapasztalat, hogy Ross Jeffries nemcsak rövidítést talált ki rá LIB, hanem Valóságos válaszlitániát is.
Két órát beszéltem Grimble-lel. Úgy látszik, mindenkit ismer, olyan legendáktól kezdve, mint Steve
P., akinek állítólag valóságos kultusza volt, nők készpénzzel fizettek azért, hogy szexuális
szolgáltatásokat nyújthassanak neki, egészen olyan alakokig, mint Rick H., Ross leghíresebb
tanítványa, aki egy véletlennek köszönhetően egy jacuzziban találta magát öt nővel.
Grimble tökéletes nővadász társ lenne.
2Jeffries egyikválasza: „Nem ígérek semmi ilyesmit. A barátok nem sorolják egymást ilyen
kategóriákba. Az egyetlen, amit ígérhetek, hogy nem teszek semmi olyasmit, amiben mindketten egyet
nem értünk, amire nem vagyunk készek és hajlandók."
8. FEJEZET
Másnap este kocsival mentem át az Encino városnegyedbe Grimble-hez, hogy együtt nőjáratozzunk.
Ez lesz az első bevetésem terepen Mystery tanfolyama óta. És ez lesz az első alkalom, hogy olyan
idegennel megyek, akit a neten ismertem meg. Csak annyit tudtam róla, hogy egyetemista és szereti a
lányokat.
Amikor megálltam a háza előtt, Grimble nagy léptekkel kijött. Szélesen, nem túl bizalomgerjesztően
vigyorgott. De nem tűnt veszélyesnek vagy rosszindulatúnak. Inkább rafináltnak látszott, mint egy
politikus, házaló ügynök, vagy gyanítom, mint egy nővadász.
Arcbőre árpateaszínű, de tulajdonképpen német származású volt. Sőt azt állította, Otto von Bismarck
leszármazottja. Barna bőrdzsekit viselt, alatta ezüstszín virágmintás inget, ami nem volt végig
begombolva, láttatni engedte orránál előrébb álló, hátborzongatóan szőrtelen mellkasát. Kezében egy
műanyag reklámtasaknyi videokazetta. Ezt a csomagot laza mozdulattal a hátsó ülésre dobta.
Mongúzra emlékeztetett.
- Ezek Rossz szemináriumának felvételei - mondta. - A Washington DC-i szeminárium biztosan fog
tetszeni, mert ott eljut a szinesztéziáig. A többi kazetta Kim és Tom felvételei, tudod, a volt barátnője
és az új barátja. Ez itt a New York-i szeminárium, „Horgonyvetés haladóknak és egyéb jóféle
ismeretanyag".
- Mi az a horgonyvetés? - kérdeztem.

21. - Nőzőtársam, Twotimer majd megmutatja, ha megismered. Volt már jó horgonyvetésed?
Még sokat kell tanulnom. A férfiak általában nem beszélnek egymással olyan intellektuális
mélységekben, ahogy a nők többsége. A nők mindent megbeszélnek, kibeszélnek, átbeszélnek. Ha egy
férfi találkozik a barátaival közvetlenül azután, hogy nőt fektetett meg, azt kérdezik tőle: - Milyen
volt? - A férfi pedig vagy felfelé, vagy lefelé mutat a hüvelykujjával. Így megy ez. Ha részletesen
beszámolnának az élményről, az azt jelentené, hogy olyan bepillantást kapnának hímtársuk lelki
életébe, amit az nem
igazán szeretne. Férfiak között tabu elképzelni legjobb barátjukat meztelenül vagy szexuális aktus
közben, mert könnyen nemi izgalmi állapot alakulhat ki, és mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent.
Így hát azóta, hogy a hatodik osztályban megtanultam elhessegetni kéjes gondolataimat, úgy
gondoltam, hogy a szex olyasmi, ami csak úgy magától megtörténik a férfiemberekkel, ha sokat
mutatkoznak nyilvános szórakozóhelyeken, és ezzel lehetőséget adnak maguknak rá - hiszen éppen ezt
hívják szerencsének. Ehhez egyetlen eszközük volt a derékszíjuk környékén: a kitartásuk.
Természetesen vannak férfiak, akik szexuális szempontból nagyon jól kijönnek férfiakkal, akik
kegyetlenül izgatják őket, míg a nők a tenyerükből nem esznek. De ez nem én vagyok. Minden
bátorságomat össze kellett szednem, hogy megkérdezzem egy nőtől, mennyi az idő vagy merre van a
Melrose Avenue. Semmit sem tudtam a horgonyvetésről, az értékfelméréstől, a transzszavak
felleléséről és a Grimble említette többi dologról sem.
Hogyan sikerült egyáltalán nemi kapcsolatot létesítenem e nélkül a sokrétű technológia nélkül?
Nyugalmas kedd éjszaka volt a Völgyben, és az egyetlen hely, amiről Grimble tudta, hogy oda
ilyenkor is el lehet menni, a helyi T.G.L Friday volt. A kocsiban azzal melegítettünkbe, hogy Rick H.
nőjáratozó gyakorlókazettáját hallgattuk. Megnyitásokat, álmosolyokat gyakoroltunk, és az ülésen
mozogva táncpróbát tartottunk, hogy energikusabbak legyünk. Ez volt a legnevetségesebb dolog, amit
életemben valaha tettem, de új világba léptem be, melynek megvannak a saját viselkedési szabályai.
Magabiztosan, mosolyogva, alfamacsósan sétáltunk be az étterembe. Ezt sajnos senki sem vette észre.
Két pasi éppen baseballmeccset nézett, egy csapatnyi üzletember ült az egyik sarokasztalnál, a
személyzet többsége férfi. Kivonultunk a teraszra. Amint benyomtuk az ajtót, megjelent egy nő. Ideje
a gyakorlatban alkalmaznom megszerzett tudásomat.
- Elnézést! - szólítottam meg. - Kérdezhetek valamit?
Megállt, figyelt. Százötven centi magas, rövid, göndör hajú, pehelycukor testű nő volt, de a mosolya
szép; jó gyakorlati munkadarab lesz. Úgy döntöttem, a Maury Povich megnyitást alkalmazom.
- A barátom, Grimble ma kapott egy hívást a Maury Povich-show-tól - kezdte. - Úgy tűnik, a titkos
imádókról akarnak forgatni valamit. Úgy látszik, valakinek titokban tetszik. Szerinted fogadja el a
meghívást, vagy ne?
- Persze hogy fogadja el - felelte a nő. - Miért ne?
- De mi van akkor, ha a titkos imádó férfi? - kérdeztem. - Az ilyen talk show-k mindig mindenbe
belevisznek valami nem várt csavart. Vagy mi van akkor, ha valami rokona az?
Ez nem hazugság. Ez flört.
Felnevetett. Tökéletes.
- Te így elmennél abba a show-ba? - kérdeztem. - Valószínűleg nem - felelte.
Hirtelen Grimble szólt közbe.
- Szóval engem elküldenél a stúdióba, de te nem mennél - ingerkedett. - Nem vagy egy kalandvágyó
típus, ugye?
Nagyszerű volt látni munka közben. Ahol én hagytam volna, hogy a beszélgetés csevegéssé
laposodjon, ő máris valami szexuális tartalom felé terelte.
- Dehogynem - tiltakozott.
- Akkor bizonyítsd be - mondta Grimble mosolyogva. - Tegyünk egy próbát. Úgy hívják, szinesztézia.
- Közelebb lépett hozzá. - Hallottál már a szinesztéziáról? Képessé teszi az embert, hogy sokféle
erőforrás segítségével elérje és érezze, amit elérni és érezni akar az életben.
A szinesztézia a Rapid nőszerzés arzenáljában az ideggáz. Szó szerint az érzékek átfedésén alapuló
érzékelést vagy szemléletet jelent. A csábítás kontextusában azonban a szinesztézia egyfajta, a nőknél
alkalmazható éber hipnózis, megnövelt érzékelési szint, melynek során arra utasítjuk őket, hogy
képzeljenek egyre növekvő intenzitású kellemes érzeteket. A cél: féktelen izgalomba hozni őket.

22. Beleegyezett, és becsukta a szemét. Végre odáig jutottam, hogy tanúja lehetek, hogyan működik Ross
egyik titkos módszere. De amint Grible elkezdte a műveletet, megjelent egy vörös képű, pocakos,
atlétatrikós pasi, és egyenesen odalépett hozzá.
- Maga meg mit csinál? - kérdezte Grimble-t.
- Be akartam mutatni a hölgynek a szinesztézia nevű önfejlesztési módszert.
- A hölgy a feleségem.
Elfelejtettem megnézni, van-e jegygyűrű a kezén, de nem gondoltam, hogy olyan csekélység, mint a
házasság valamit is számít Grimble-nek.
- Fegyverezd le a pasit - sziszegte Grimble odafordulva hozzám -, hadd dolgozzak a nővel.
Fogalmam sem volt, hogyan fegyverezhetném le a pasit. Nem tűnt olyan lazának, mint Scott Baio.
- Magának is megmutathatja ezt a gyakorlatot - mondtam némiképp komoran. - Nagyon jó.
- Fogalmam sincs, mi a fenéről beszélnek - közölte az illető. - Mit használ nekem ez az izé? - mondta,
azzal közelebb, egészen az arcomig hajolt. Whiskey és hagymakarika szaga volt.
- Azt, hogy... arra jó, hogy... Semmi, semmi.
A pasi felemelte a kezét, és hátranyomott. Bár a lányoknak azt mondom, hogy száznyolcvan centi
magas vagyok, valójában csak százhetvenöt. A fejem teteje éppen csak a válláig ért.
- Hagyd abba - mondta a feleség, kiszemelt nőnk. Aztán odafordult hozzánk: - Részeg. Ha részeg,
mindig ilyen.
- Milyen? - kérdeztem. - Erőszakos?
A nő szomorúan mosolygott.
- Remek párnak tűnnek - mondtam.
Lefegyverzési kísérletem nyilvánvalóan kudarcot vallott, mert ő akart engem lefegyverezni. Vöröslő,
részeg képe alig kétujjnyira volt az arcomtól, és azt üvöltözte, hogy mindjárt összeszaggat valamit
vagy valakit.
- Örülök, hogy megismerkedtünk - vinnyogtam lassan hátrálva.
- Emlékeztess - mondta Grimble, miközben már a kocsi felé tartottunk -, tanítsalak meg, hogyan kell
kezelni a CSAH-ot.
- A CSAH-ot?
- A csoport alfahímjét.
Aha.
9. FEJEZET
Négy nappal később, szombat délután otthon ücsörögtem egyedül, éppen a Gimble adta
videofelvételeket nézegettem, amikor felhívott a jó hírrel. Nővadász társával, Twotimerrel éppen
indulnak találkozni Ross Jeffriesszel a California Pizza Kitchen nevű helyen, onnan a Getty
Múzeumba mennek, és meghívnak, tartsak velük.
Tizenöt perccel korábban érkeztem. Én választottam boxot; Ross, Grimble és Twotimer érkezéséig
átolvastam a csábításhoz készült használati utasítást. Twotimernek indásra zselézett fekete haja volt,
hozzáillő fekete bőrdzsekit viselt. Mozgása kígyószerű. Kerek, fiús arcával olyan volt, mintha Grimble
biciklipumpával felfújt kópiája lenne.
Felálltam, hogy bemutatkozzak, de Ross a szavamba vágott. Hát, mit mondjak, nem ő volt a
legudvariasabb ember, akivel valaha megismerkedtem. Hosszú gyapjúkabátot viselt, a ruhadarab járás
közben lazán csapkodta lábszárát. Karcsú volt, éles vonású, rövidre nyírt haja őszes, bőre zsíros.
Hajvonala gondozatlan, hamuszín göndör hajzatban kezdődött, kissé hátrahúzódott már a kopaszodás
nyomán. Orra olyan markánsan horgas, hogy akár a kabátját is felakaszthatta volna rá.
- Szóval, mit tanultál Mysterytől? - kérdezte Ross csúfondáros mosollyal. - Sok mindent - feleltem.
- Például?
- Hát, az egyik gyenge pontom az volt, hogy kiderítsem, ha vonzódik hozzám egy lány. Most már
tudom.
- És honnan tudod? - kérdezte.
- Ha legalább három érdeklődési jelet észlelek nála. - Nevezd meg, mik azok!
- Lássuk csak. Amikor megkérdezi a nevemet.
- Ez egy.

23. - Ha megfogom a kezét, megszorítom, és ő válaszul megszorítja a kezemet.
- Ez kettő.
- És... a többire most nem emlékszem.
-Aha! - kiáltott fel és talpra ugrott. -Akkor nem volt valami jó tanár, ugye? - Nem, remek tanár volt -
tiltakoztam. - Akkor nevezd meg a harmadik érdeklődési jelet! - Most nem jut eszembe.
Úgy éreztem magam, mint egy sarokba szorított állat. - Ügy lezárva.
Jól csinálta.
Pincérnő jött felvenni a rendelést, körme kékre festve, derekánál leheletnyi zsírpárna, haja
homokbarna. Ross ránézett, aztán rám kacsintott.
- Ők a tanítványaim. Én vagyok nekik a guru. - Valóban? - kérdezte, érdeklődést tettetve.
- Mit szólna, ha azt mondanám, arra oktatom őket, hogyan érjék el agykontrollal azt, hogy bárki
vonzódjon hozzájuk, akit csak megkívánnak? - Azt, hogy menjenek innen. Igen, így van. El tudnám
érni, hogy maga bárkibe beleszeressen, aki most ennél az asztalnál ül.
- Na és hogyan? Agykontrollal? Szkeptikus volt, de az érdeklődés határán.
- Hadd kérdezzek valamit. Ha maga igazán vonzódik valakihez, honnan tudja, hogy igazi vonzalomról
van szó? Más szóval, milyen jeleket kap magától, legbelülről, amikből felismeri, hogy... - mondta
halkan, lassan, tagoltan
ejtve ki minden szót... - igazán... nagyon... vonzódik... ehhez... a férfihez? Mint később rájöttem, a
kérdés célja az volt, hogy a pincérnő átélje a vonzalom érzését a jelenlétében, így az arcával
asszociálja ezeket az érzéseket.
Gondolkodott egy pillanatig.
- Hát, azt hiszem, olyankor valami furcsa érzés van a gyomromban. Mintha pillangók repkednének
odabent.
Ross a kezét tenyérrel felfelé a gyomra elé tette.
- Igen. És lefogadom, minél jobban. vonzódik valakihez, annál jobban zsibongnak a pillangók a
gyomrában - mondta, és lassan szívtájékra emelte a kezét a hasa elől -, míg el nem pirul... ahogy most.
Twotimer odahajolt hozzám, és suttogva közölte: - Ez a horgonyvetés.
Amikor egy érzést, például a vonzalmat egy érintéssel vagy gesztussal asszociálunk. Ettől fogva
valahányszor Ross így felemeli a kezét, a lány vonzalmat fog érezi iránta.
Néhány perc múlva Ross flörtölő hipnobeszédének hatására a pincérnő tekintete kezdett
elhomályosulni. Ross pedig megragadta az alkalmat, hogy kegyetlen játékot folytasson vele. Néhány
másodpercenként kezét gyomrától az arca elé emelte, és mosolygott, amikor látta, hogy a lány minden
alkalommal elpirul. Elfeledkezett a karján tartott tányérokról, bizonytalanul egyensúlyozta a terhet.
- A barátja iránt azonnal ilyen vonzalmat érzett - folytatta Ross, de felcsattanó hangon, ezzel
felszabadította a lányt a transzból -, vagy kellett egy bizonyos idő, hogy kialakuljon?
- Hát, szakítottunk - mondta. - De kellett egy kis idő. Először csak barátok voltunk.
- Nem sokkal jobb, ha ezt a vonzalmat - mondta, kezét liftes könnyedséggel húzva felfelé, miközben a
lány tekintete ismét elhomályosult - rögtön érzi valaki iránt.
Magára mutatott. Gyanítottam, hogy ez egy újabb NLP trükk, hogy elhitesse a lánnyal, éppen ő az a
valaki.
- Hát nem hihetetlen? - kérdezte.
- De az - felelte a lány, teljesen elfeledkezve a gondjaira bízott többi asztalról.
- Mi volt a baj a barátjával?
- Túl éretlen volt.
Ross megragadta az alkalmat.
- Hát, több érett férfival kéne randevúznia.
- Éppen ezen gondolkodtam, amikor említette - kuncogott.
- Lefogadnám, hogy amikor idejött az asztalunkhoz, legkevésbé azt tudta volna elképzelni, hogy
irántam érez vonzalmat.
- Furcsa, mert általában valóban nem vonzódom a maga típusához.
Ross javasolta, hogy igyanak meg valahol egy kávét, ha éppen nem dolgozik. A pincérlány kapott az
alkalmon, és megadta a telefonszámát. Ross technikája nagyon más volt, mint Mystery módszere, de
ez is hatékonynak tűnt.
A mester hangosan, diadalmasan felnevetett.

24. - Hát, a többi vendég, azt hiszem, kezd bosszankodni. De mielőtt elmenne, mondanék valamit. Miért
ne fognánk azt a sok jó érzést, ami bennünk van - mondta kezét ismét felemelve -, és miért ne tennénk
át ebbe a kis csomagnyi cukorba? - Azzal felvett egy kávécukrot, és a tenyeréhez dörzsölte. - Így
egész nap magával viheti.
Átadta a lánynak a cukrot. A lány a kötényzsebébe rejtette, és elment. Még mindig céklavörös volt.
- Ez a fűszerezett horgonyvetés - súgta Twotimer. - Ross elmegy, de a cukor ott marad a lánynál, és
emlékezteti a jó érzésre, amit vele átélt.
Az étteremből kifele menet Ross ugyanezt tette a hoszteszlánnyal, és begyűjtötte a telefonszámát.
Mindkét nő a húszas éveiben járt; Ross negyven is elmúlt már. Lepadlóztam.
Bepréselődtünk Ross Saabjába, és elindultunk a Getty Múzeum felé.
- Bármi, amit egy nőtől akarsz, szerelem, kéj, rajongás, egyszerű belső folyamat, ami testében és a
fejében végbemegy - magyarázta vezetés közben. - Csak annyit kell tenned, hogy beindítod ezeket a
folyamatokat, ez pedig olyan kérdésekkel lehetséges, amik arra késztetik, hogy testére és gondolataira
koncentráljon, és megtapasztalja az érzést, és reagálhasson rád. Aztán ezeket az érzéseket
összekapcsoljuk az irántunk való vonzalommal.
Twotimer a hátsó ülésen ült mellettem. Arcomat figyelte, hogyan reagálok erre.
- Na, mit gondolsz? - kérdezte.
- Ez fantasztikus - mondtam.
- Durva - korrigált, halvány mosolyt engedve ajkára.
Amikor megérkeztünk a Getty Múzeumba, Twotimer figyelmét a mesterre fordította.
- Az October Man sorozatról akartam kérdezni - hozakodott elő. - Egy kicsit próbálgattam néhány
lépését.
Ross odafordult hozzá.
- Ugye pontosan tudod, hogy ez nagyon rossz? - kérdezte, és ujjával Twotimer melle felé bökött.
Megint horgonyzott, próbálta a rosszallást a tiltott mozdulattal asszociálni, hogy beidegződjön. - Oka
van annak, hogy nem akarom ezt tanítani a szemináriumokon.
- Mi az oka? - kérdezte Twotimer.
- Az - felelte Ross -, hogy az olyan, mint dinamitot adni gyerek kezébe.
Twotimer megint elmosolyodott. Pontosan tudtam, mire gondol, mert nálam a gonosz szó ahhoz a
mosolyhoz volt horgonyozva.
- Darwin beszélt a természetes szelekcióról, arról, hogy a legrátermettebbé a túlélés - magyarázta
Twotimer, miközben a múzeum huszadik század előtti gyűjteményén haladtunk át. - Korábban ez a
legerősebbet jelentette. De a nyers erő önmagában már nem segíti a társadalmi haladást. A nők a
csábítókkal párzanak, akik tudják, hogyan kell szóban és érintéssel felkelteni a női agy
fantáziaműködését.
Volt valami mesterséges és begyakorolt abban, ahogy beszélt, ahogy mozgott, ahogy rám nézett. Úgy
éreztem, mintha tekintetével ki akarná szívni belőlem a lelket.
- A legrátermettebb túlélésének egész elmélete anakronizmus. Játékosként új korszak küszöbére
értünk: a legokosabbakból, a legrafináltabbakból lesznek a túlélők.
Tetszett a gondolat, sajnálatos módon azonban nem voltam sokkal okosabb, mint erős. Beszédem
gyors és bizonytalan, mozgásom gyenge, testbeszédem félszeg. Nekem a túlélésen még dolgoznom
kell.
- Casanova is közénk tartozott - folytatta Twotimer. - De nekünk jobb az életstílusunk.
- Hát, lehet, hogy az ő idejében sokkal hosszabb ideig tartott elcsábítani egy nőt, a korabeli erkölcsök
miatt - mondtam, hogy próbáljak valami hasznos információval hozzájárulni a beszélgetéshez.
- És nekünk megvan a technológiánk.
- Úgy érted, az NLP?
- Nem csak az. Neki egyedül kellett dolgoznia - mondta, és még mélyebben a szemembe nézett. - De
mi itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.
Végigjártuk a galériákat, a festményeket néző embereket néztük. Figyeltem, ahogy Grimble és
Twotimer különböző nőkkel beszél. De túlságosan meg voltam rettenve ahhoz, hogy Ross jelenlétében
próbálkozzak: ez olyan érzés volt, mintha valaki Yo-Yo Ma jelenlétében próbálna csellózni. Attól
tartottam, mindent kritizálna, amit csak teszek, vagy megsértődne, hogy nem alkalmazom eléggé a
technológiáját. Másrészt, itt az ember, aki azt tanácsolja diákjaiknak, úgy győzzék le félelmüket, hogy
menjenek oda idegen nőkhöz, és egyszerűen szólítsák meg őket: „Szia, Manny vagyok, marslakó.