Levelek Cseres Tibornak (1980–1985) Vissza a gyökerekhez. A termés begyűjtése. Archívnet 2013/3

1. 1982
a.
Dér Endre Cseres Tibornak
Szeged, 1982. február 28.
Kedves jó Tiborkám,
köszönöm szépen megnyugtató soraidat: mindmáig képtelen vagyok belenyugodni abba, hogy
Laci öcsém nem állít be hozzánk többé, nagyvidáman hátbaveregetvén: „Bírjad, Kisöreg!” Ő
nem bírta, szegény. A szíve volt rossz, túlságosan elhasznált – akárcsak a többi kedves
Györffy-kollégista1
barátomé: Sipos Gyuszié, Balyó Marikáé. Akik bearanyozták
diákéveimet: tartoztam valakihez! Mostanságra Te maradtál Nekem lelki támasznak s Győrffy
Sanyi derék-mód, s Varga Domi, Jánosy Pista2
– akikkel együtt nyüzsögtünk a teuton
veszedelem3
ellen.
Csodálatos szépségű, szűkebb pátriádban, Ditrón, Tölgyesen, Borszéken is együtt fordítottuk
föl a „rendet”, Győrffy Sanyi vezetésével. Oda úgy kerültünk, hogy az „egy óra egy perces”
védővonal4
munkálatait mozdítgattuk hátra, mint főiskolások. (Apám, bátyám is ott
dekkoltak, a katonáskodás elől húzódva el, úgyhogy nekünk igazi védvonal volt az.) Székely
Lajos, s az öcsém is ott volt, a több száz fős munkatáborban, s magam – az ő bíztatásukra –
befurakodtam tábori segédlelkésznek – egy tényleges tábori lelkész mellé. – Vagy két
istentiszteletet sikerült lekevernem, Ady idézetekkel, hanem a harmadik alkalmával (amikor a
– „főpap” is megjelent a meghallgatásomra) túl vigyázatlanul már Attilát idéztem: „hogy mi
ne legyünk német gyarmat!” – ez már túl sok volt, a fickó előrohant és el akart vitetni… Én
bátor fiú sohasem voltam – félénk inkább – de abban a percben valahogy nem féltem, mert
társaim voltak, akikkel azután táborlázadást is sikerült kirobbantani. (Szóval bővebben!)
Mindezt – a soproni viselt dolgokat meg kellene egyszer írni5
– töredékesen a „Vallomás egy
városról-magyar írók Sopronról” c. kötetben meg is jelent már egy s más. (Akadémiai Kiadó,
1978. Szerk. Illés Endre és Győrffy Sándor) – Ha nem találkoztál volna a kötettel, örömmel
postázom-megolvasásra – mert csak egyetlen példányom van: azt a soporoni tanácselnöktől
kaptam – No, a Győrffy Sanyi igazolása nagyon kellett, mert e papír segítségével 5 és fél évet
szolgálati időként beszámított az SZTK szegedi nyugdíjbizottsága. (Ugyanis a
lelkészkedésem 5 és fél évét nem akarták elismerni szolgálati időnek, holott SZTK járulékot
is fizetett utánam az egyház …)
Az „Alap”-os segítségre így is rászorulok (Ilia Miska is bíztat, hogy ő is melléd áll a
dolgomban, ha kell), s nem is magam-féltve írtam az előbbi, kicsit pánikos levelet – hisz mi
parányi nyugdíjból is elvolnánk (írok is feszt!), de a helyzet az, hogy nősülendő fiamnak – aki
tudományos gyakornok az Akadémiánál, 3000-ért, – alkalmi vételként OTP-s társaslakást
vettünk, s nagy a rezsink, s még sárosak vagyunk a rokonoknak is. Műfordításköteteim, s
folytatásos, hosszabb írásaim is segítenek most azért, úgyhogy nagy veszedelem azért nincs a
Dérék Madéfalváján: Tápén…
Nagy szeretettel csókoljuk a Famíliát, Téged ölel: Bandi6
1
Szegényparaszti származású egyetemisták kollégiumának (1942–1948) tagja.
2
Győrffy Sándor (Kemenesmagasi, 1924. – Bp., 1998. július 3.), történész; Varga Domokos (Kunszentmiklós,
1922. október 8. – Bp., 2002. május 12.), író, újságíró; Jánosy István (Besztercebánya, 1919. május 18. –
Gyenesdiás, 2006. augusztus 19.), író, költő, műfordító.
3
Náci térhódítás.
4
Kifejező korabeli vicc: „Egy óráig röhögött az orosz tankos, s egy perc alatt átjött rajta…”
5
DÉR ENDRE: Tornádó. Békéscsaba, 1989. 89 p.
6
Dér Endre (Békéscsaba, 1922. július 7. – 2004. május 21.), evangélikus lelkész, író, szerkesztő. 1953-tól a
Magyar Írószövetség dél-magyarországi csoportjának titkára. 1988–1989-ben az Új Auróra folyóirat
főmunkatársa.

2. Szeged, 1982. február 28.
Kézirat.

3. b.
Kristó Nagy István Cseres Tibornak
Budapest, 1982. április
Kedves Tibor,
gratulálok. Tudod, én már több mint negyven éve sorollak magamban a magyar irodalom
élvonalába, s ezért minden Neked juttatott elismerés önmagam véleményének igazolása is
(bár enélkül is biztos voltam – már rég, s vagyok ítéletemben).
Szóval: üdvözöllek és kívánok kellemes húsvéti ünnepet!
Kristó Nagy István7
Budapest, 1982. április (?)
Kézirat, képeslapon, keltezés nélkül.
7
Kristó Nagy István (Sándorfalva, 1921. június 16. – Bp., 2010. augusztus 11.), irodalomtörténész, műfordító.
1959 és 1990 között a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. 1989–1990-ben a Rakéta Regényújság
főszerkesztő helyettese.

4. c.
Aczél György Cseres Tibornak
Budapest, 1982. április 8.
Kedves Barátom!
Engedje meg, hogy kitüntetéséhez8
szeretettel gratuláljak. Mindannyiunk, hűséges olvasói
nevében, kívánom alkotó munkájának folytatását, kívánok magunknak sok Cseres-művet.
Híve: Aczél György9
Budapest, 1982. április 8.
Gépirat, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettese fejlécű levélpapíron.
8
Cseres Tibort ezúttal a Munka Érdemrend Arany fokozatával tüntették ki.
9
Aczél (Appel) György (Bp., 1917. augusztus 31. – Bp., 1991.október 6.), politikus. 1974–1982. között
miniszterelnök helyettes, a Kossuth és az Állami-díj Bizottság elnöke. A Kádár-korszak művelődéspolitikájának
irányítója.

5. d.
Dér Endre Cseres Tibornak
1982. április–május
Kedves jó Tiborkám,
hálásan köszönöm a kötetet, megint végigböngésztem, s különösképp a Fekete rózsa10
rázott
meg – noha ismertem. Ragyogóan megformált – szomorú típus, – sajnos, van belőlük
elegendő, sok is!
Nem tudom vezet-é erre utad a könyvhéten: nagyon remélem. Jún. 4-én itt megünnepeljük 60.
életévem elérését: nagy csoda, hogy egyáltalán megértem…
Nórinak kézcsók, Juditékat csókolom, Téged igaz szeretettel ölellek: Bandi
Kézirat, képeslapon, keltezés nélkül. A küldött kötet megjelenési évéből és a közelgő
születésnap dátumából következően 1982 áprilisában-májusában íródhatott.
10
Az életmű sorozatban jelent meg 1982-ben, a Here-báró és az Ember fia és farkasa társaságában.

6. e.
Szabó Ferenc Cseres Tibornak
Gyula, 1982. május 4.
Kedves Tibor Bátyám!
Örömmel köszönöm meg a három „zarándi” kisregényedet egybefoglaló új köteted szíves
dedikációval kísért megküldését. Zaránd, illetve szelleme nem veszett még ki. Lényeges
vonásait kevesen ismerik jobban Náladnál, hasonlóan más nem is tudta megírni eddig.
Megtisztelő figyelmedet nagyon köszönöm. Életemben a közeli napokban olyan változás
történt, hogy Csabán átvettem Dér Laci székét a múzeum élén. 22 évi levéltároskodás után.
Nem én ajánlkoztam, átirányításra kerültem. Kétséges, hogy jobb lesz-e. Igyekezni fogok.
Restellkedem, hogy a megígért könyvet11
nem küldtem el Neked. Napokon belül jóváteszem
bűnömet! Jó egészséget kívánva, tisztelettel köszönt: Szabó Ferenc
Gyula, 1982. május 4.
Gépirat.
11
Nem ismerjük a mű címét.

7. f.
Cseres Tibor Köves Rózsának
Budapest, 1982. május 5.
Kedves Köves Rózsa!12
Örülök, hogy Görgey István észrevette Kossuth regényem óvatos fogalmazását hősöm
születési ideje és különösen helye körül. Könyvemben nem volt alkalmam és okom olyan
körültekintően mérlegelni a tállyai anyakönyvbe történt bejegyzésből fakadó kétségeket és
találgatásokat, akár az otthon (tehát Monokon) történt keresztelés mellett, akár a tállyai
születés ellen. Az anyakönyv elégett. Idő és hely tudása dolgában nem akartam okosabb lenni
az öreg Kossuth emlékezeténél.
Szívélyes üdvözlettel Cseres Tibor
Budapest, 1982. május 5.
Kézzel írt fogalmazvány.
12
Köves Rózsa a Magyar Nemzet levelezési rovata nevében kért választ egy olvasói levélre.

8. g.
Vészi Endre Cseres Tibornak
Budapest, 1982. május 9.
Kedves Tibor,
Köszönöm szép életmű-kötetedet: lesz jó újraolvasni-valóm csöndes, szentendrei napokon! A
magam gondolkodásából is tudom, jó így összegyűjtve, elrendezve látni munkánk javát. Én a
magam részéről, saját használatomra, mégis megkockáztatok egy sóhajt: lennék amaz
elsőkötetes költő, akit az Alap e hónapban megjutalmaz az ígéretes indulásáért.
Baráti kézszorítással üdvözöl Vészi Endre
Budapest, 1982. május 9.
Kézirat.

9. h.
Bertha Bulcsú Cseres Tibornak
Budapest, 1982. május 20.
Kedves Tibor,
hálásan köszönöm, hogy megajándékoztál új könyveddel, ami […] és éppen az emberpróbáló
időket járta körül kis távolságtartással. Ez nyilván az életmű sorozat része.13
Fent vagy a
tetőn. Szeretettel gratulálok. Nemcsak mesterséget, életformát és stílust is igyekszem tanulni
azoktól, akiknek volt ilyen. Most éppen a Cseres − […] napjait élem. Ezer akadályon át
létrehoztál egy írói életformát, amiben dolgozni tudsz, és nagyon jelentős műveket hozol létre.
− Volt erőd otthagyni az ÉS-t! Ez a megbecsülés irigysége, nem más. A legközelebbi
értekezletig is maradok tisztelő híved és figyelő irigyed.
Baráti szeretettel: B. Bulcsú14
Budapest, 1982. május 20.
Kézirat.
13
Valóban az életmű sorozat részeként jelentek meg a Here-báró, az Ember fia és farkasa, valamint a Fekete
rózsa c. kisregények.
14
Bertha Bulcsú (Nagyharcsa, 1935. május 9. – Bp., 1997. január 19.), író. 1971-től az Új Írás felelős
szerkesztője. 1974-től az Élet-és Irodalom főmunkatársa. 1997-ben postumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

10. i.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1982. május 21.
Ki kellett értékelnem előbb a művet,15
s ezért késtem a köszönettel. Köszönöm a könyvet és
„a régi-régi barátságot”. Azt szűrtem ki, amit már leírtam: Cseres a szeizmográf, jelzi a
lökéseket. Milyen törekvések bontakoznak kifelé itt és most? Erre felel. A Kádár szellem
égöve alatt a negatívumoknak már nincs irányító erejük. Az átalakulás korszaka a múlt
gyalázásából élt, ma biztos talajról nézünk vissza és szembe lehet nézni az igazsággal.
„Nemzeti egység”, az a fundamentum, és a megtartó erő. Ennek érdekében kell a legjobb
nedveket felszivattyúznunk, mert mégis csak arra épülünk, ami volt. Ingoványra nem épülhet
város, se olvadó jégre ház. Cseres ezt bányássza, a mélyben rejlő értékeket. Most írok
gyergyóditrói hű katonámnak Csibi Istvánnak. Menjen ki Remetére, és mutasson rá a Cseres-i
küldetésre. Keresse meg a szülőházat. Ne várjuk, hogy majd a történelmi távlat mondjon
köszönetet. Most kell ébreszteni a lelkeket, nem felső körökben, hanem lent a mélyben.
Még egyszer meleg köszönet a könyvért és várom a folytatást. A régi-régi barátsággal
Szánthó Béla
Berettyóújfalu, 1982. május 21.
Kézirat.
15
Az Én, Kossuth Lajos. Levelek Turinból című műről van szó.

11. j.
Ilia Mihály Cseres Tibornak
Szeged, 1982. december 6.
Kedves Tibor Bátyám,
e pár sorral együtt postázom az őstörténeti forráskiadvány I/1. és II. kötetét16
remélem, hogy a
nagy ünnepi forgalomban nem vesznek el. Az utolsó kötet a magyar irodalom őstörténeti
vonatkozású szépirodalmi műveit sorolja föl, de csak a 19. századig. Róna-Tasnak17
váltig
mondogatom, hogy ez badarság. A 20. század legalább annyira izgalmas, mint a l9. De
szerintük a szaktudományt csak a 19. századig befolyásolta a szépirodalom, később már nem.
Elég baj az, hogy később már nem. De hát ha úgy is van, ahogyan Róna-Tas gondolja, a tény
az tény: újabb irodalmunkban Babitstól Adyn át egészen József Attiláig és Kodolányiig meg
Erdélyiig hatalmas anyag van. Nem lehet meggyőzni a szaktudósokat… A vezetőségiről18
úgy
szédelegtem el. Ennek oka, hogy máig nem értem Gyulánk19
hatalmas tirádáit, melyben
aulikusabbnak akart mutatkozni mindenkinél. Mi volt ez? Nem tudom. Továbbá olyan erős
megfázásban és bronchitis spasticaban (mindközönségesen fulladásos légcsőhurutban)
szenvedek, hogy a sok cigarettafüst után nem tudtam magamhoz térni. Kiskunfélegyházától
kezdve a köd akkora volt, hogy a vonat menetben jött. Szegeden kiszálltam, természetesen
ködben, fuldokolva.
A lakótelepen, ahol lakom, megállított egy rendőr és figyelmeztetett, hogy részegen ne
menjek az úttestre. Nevettem volna rajta, ha lett volna erőm nevetni. De nem volt, mert kellett
a levegővételhez tartalékolni. Megjegyzendő, hogy kb. 20 éve nem iszom szeszesitalt. Hát
ilyen kalandjai vannak az embernek egy vezetőségi ülés után. (Még ideszámíthatjuk azt is,
hogy hazautazásaimkor a vonaton általában igazoltatni szokott az a szürkeruhás úr, akinek ez
a feladata. Úgy látszik, hogy gyanús vagyok neki. Minthogy ez már sokadszor történik, azt
kell hinnem, hogy betörő kinézetem van. Vagy azt hiszik, hogy át akarok menni
Jugoszláviába vagy éppen Romániába.) Néhány hétig dögrováson vagyok - itthon. Minthogy
innét (lakás!) sokáig nem mozdulhatok ki, ünnepi jókívánságokat most írok neked és a
tieidnek, szeretettel: Ilia Mihály20
Szeged, 1982. december 6.
Gépirat, kézírással javítva.
16
Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Szerk. HAJDÚ P.−KRISTÓ GY.−RÓNA-TAS A. Bp.,
1976−1982. I−IV. kötet.
17
Róna-Tas András, nyelvész, történész, a magyar őstörténet ismert kutatója.
18
A Magyar Írók Szövetségének vezetőségi üléséről.
19
Fekete Gyula író.
20
Ilia Mihály (Tápé, 1934.szeptember 29. −), irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. 1972-től 1975-ig a Tiszatáj
főszerkesztője.

12. k.
Artner Tivadar Cseres Tibornak
Budapest, 1982. december 12.
Kedves Tibor!
Hajnaltájt, ágyban régi folyóiratok böngészésével altatom magam, − igencsak kevés a ma is
olvasható vers, próza. Kiugrik közülük néhány író tollára való, amit kiszedek, a nyomtatott
papírok zömét meg vágom a papírkosárba, porfogók csak. A jó, így idők távolából kiugrik a
középszerből, köztük a Cseres írások. A minap éppen az ötvenes-hatvanas évek sárga kötésű
antológiái kerültek sorra, s megkapó volt találkozni az olyas emberi írásaiddal, mint például a
Riza sorsa.21
Megkegyelmeztem érte a nyűtt fedelű könyvecskének: fület kapott, s rossz
órámban megnyugtat majd, mint egy Mozart szonáta vagy pihentető sétán a Nemzeti
oszlopsora. Ami állja az időt, az növekedik, mélyül, megszépül.
Adós maradtam a köszönettel a Kossuth könyvedért, lányom el is marta, büszke a dedikált
kötetre (a korban vagyok, amikor minden megyen az „örökösöknek”). Hosszú levelet akartam
írni azon melegében, úgy felajzott a míves keretbe, a céda és a szűzi leány alakja köré
ágyazott históriai kamasz és agg hős általad újraélt, megszenvedve végigjárt, és elbeszélt
történet. Irigyellek a stúdiumokért, amelyeken átrágtad magad, hogy újra teremtsd a mégoly
ismerve ismeretlen sorsot, hogy egy új, eredeti, a szó etikai értelmében korszerű portrét rajzolj
a Turiniról. Ki-ki mást tud vagy vél tudni, másként látja a elmúlt idők tükrén át a históriát, s
magam is meg-megálltam olvasás közben, kérdeztem, ellentmondtam, felujjongtam és
elszomorodtam telitalálataidon és a pár szóba sűrített tragédia-jelzéseiden, melyek éppen ezért
olyan elevenbe vágóak, mert az eposzíró – megszenvedett − tárgyilagosságával mondod el.
Még hősöd vívódásainak tolmácsolását is ez hitelesíti. És micsoda zamatos nyelven fog a
tollad! Észrevette-e valamelyik kritikusod, hogy a reformkori „irály” köntöse mennyire
modern, az archaizálást milyen mesterien szabod a huszadik századi lélekismeret vázára, s
ennek segítségével értetsz meg, idézel fel és fogalmazol meg olyan gondolatot és sejtés-
sugallatokat, amelyeket hősöd is csak mai énjével fogalmazhatott volna meg magának? (tyű,
mennyi amely!) A betűs papír egyre több, értelme mind kevesebb, döbbenetesen terjed az
irodalomnak hazudott selejt, − egyre kevesebb újat olvasok (eszem frissességén mérve nem
agyalágyulás, hanem az étek íze-szaga az oka) −, de ha néha kezembe kerül ritka
nyilatkozatod, úgy kedvem lenne felhívni Téged, kibeszélni ezt azt, mert ismerős még akad,
komoly szót érteni azonban egyre kevesebb. Bár más hárfán muzsikálgatok, hullámhosszunk,
azt hiszem igen rokon.
Meg is kereslek, mihelyt befejezem egy nagyobb könyvemet. Úszom vele, birkózva az
anyaggal (nem szégyellem bevallani), etoszi alapra építem benne a műv. történetét, s ehhez
rengeteg rossz, hamis beidegzést kell kisöpörnöm a fejemből magamnak is. Szóval, úgy fél év
múlva írok, vagy felhívlak, bizonyára akad időd egy kis kötetlen, nem vita nélkül való
csevegésre. S amúgy is látni szeretnélek!
Írás halogatásom egyik oka volt, hogy könyved kézhezvétele után vártam kis munkám
megjelenését, s a dedikált példányhoz akartam mellékelni a köszönő levelet. Hát ez a könyv
most jelent meg, − küldtem is nyomban egy dedikált példányt a címedre. Témája nagy örömet
okozott írás közben: Ló a művészetben.22
Szakkönyvet csak lótörténettel kapcsolatosan
forgattam hozzá. Nem is tudom miért nem írja meg valaki a remek állat históriáját szépírói
tollal, alig tudok értelmesebb témát az állatvilág köréből. Ha szellemed pihentetéséül
átlapozod, mint néhai officír megítélheted, mennyiben sikerült lelkesedésemet kamatoztatni
(bár négy nyelven jelent meg, egyetlen korrektúrát kaptam, s a nyomda még a szedő hibáit
sem javította, még kevésbé a szerzőét, aki kisebb-nagyobb mértékű nyelvgyalázásait
21
Lásd Várakozó özvegyek (Novellák). Magvető Kiadó, Bp., 1960. 359 p. (94−106.)
22
ARTNER TIVADAR: Ló és lovas a művészetben. Corvina Kiadó, Bp., 1982. 38., 48.

13. helyrehozni igyekezett. Nézd el kérlek a pongyolaságokat).
Bensőséges karácsonyt, meghitt pihenést és boldog Új Évet kívánok Kedves
Mindannyiotoknak, − jó egészséget, s Neked munkakedvet, újabb sikereket, szeretettel
köszönt híved Artner Tivadar23
Budapest, 1982. december 12.
Gépirat, kézírással javítva.
23
Artner Tivadar (Csáktornya, 1929. január 2. – Bp., 1999), művészettörténész.