SlideShare a Scribd company logo
1 of 18
Download to read offline
A három bolond

Albert András meséje
Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy nagy gazdag ember.
  Ennek volt két szép dali legény fia. Egyiket Janinak hívták ,a
                     másikat meg Pistának.
 Mikor nagyot nőttek a legények, azt mondja az édesapjok nekik:
— No, fiaim, most már házasulandók vagytok. Keressetek magatokhoz
való leányt, és házasodjatok meg. De azt tanácsolom, hogy nyissátok ki a
szemeteket, hogy milyen fehérnépet kértek meg, mert a fehérnépekbe es,
úgy mint az emberekbe nagy különbség van.

                Akkor azt mondja a nagyobbik fiú, Jancsi:


    — Édesapám, el es menyek, szerencsét próbálok, hogy lám, milyen
    leányra akadok.
Albert András: A három bolond-diasorozat
Nagyobbik fiú el es ment háztűznézőbe egy leányos házhoz.
                       Kérdezé a legény a leányt:
— No tubicám, te mit szólasz hézza? Én most kell menjek katonának, oda
leszek három esztendeig, és megvársz-é éngemet, míg én hazajövök? Mert
ha megvársz, akkor feleségül veszlek. Mit fogadsz nekem, biztonság jeléül,
               hogy három esztendeig reám fogsz várni?


                           Azt mondja erre a leány :
        — Én azt fogadom, kedvesem, hogy én három esz-tendeig sohasem
          söpröm ki a házamat, hogy ne tudjon senki legény béjönni ide.
                     — No jól van, Isten veled, s velem is.
Akkor elment a legény egy másik leányhoz. Azt mondja a leánynak az apja:
            — Kérdezd meg a leányt, hogy van-é kedve hézzád?


           -No, drágám, van-é kedved hézzám? És megvárod-e míg én
       hazajövök a katonáéktól, hogy akkor feleségül vegyelek, és mit fogsz
          csinálni biztonság jeléül, hogy más legény meg ne kérhessen ?
                             Erre azt mondja a leány :




- Azt fogom csinálni kedvesem, hogy három esztendeig soha meg nem mosdom,
                hogy senki ember fia engem meg ne szeressen.
                           -No, jól van, Isten veled.
Ezzel a legény elment a harmadik leányos házhoz. Köszönti ott es
                illendőképpen az öregeket.


                            Utasítják mindjárt a leányhoz.
                                Azt es a legény kérdezi:
    -Mit szólsz hézzám, tubicám? Megvársz-é, míg letöltöm a három esztendőt, és
            mit fogsz addig csinálni, hogy más legény beléd ne szeressen?



   — Semmi egyebet galambom, három esztendeig minden csepp moslékot a
                házhíjába felhordok, és avval foglak várni tégedet.
                            — No jól van, Isten veled.


Most már a legény hazament, felszerelt, s elment katonának.
Végtére letőtt a három esztendeje.
                   Megint hazajött, és akkor elment az első leányhoz. De nem tudott
                   az ajtón bemenni, hanem az ablakon kellett bémásszon, úgy teli
                           volt szemétvel a ház. Csak annyit mondott neki :
                   — Maradj az apádnak, zabos tarisnyának, az anyádnak mosogató
                               lánynak, mert én tégedet el nem veszlek.




 Elment a másik leányhoz.
Mikor bényitott a házba, meglátta a leányt, azt hitte, hogy egy háromszáz esztendős
vén boszorkányos asszony van benn a házba. Mert a mocsok meg volt pattogva a
pofáján. És a fején virágos kender termett. A lábán kikelt volna a káposzta.



 Mikor meglátta a leányt, olyan hányingere lett, hogy alig várta, hogy kimenjen a
 házból.
Akkor elment a harmadik leányhoz. Hát látja, hogy rendben van a
                     ház, és tisztaság van. És a leány olyan tiszta és olyan szép, mint a
                     ragyogó hajnalcsillag. Kérdé a leányt :




        — Hol van a moslék, amit idáig meggyűjtöttél?
— Gyere fel a házhíjába, és megmutatom. Mikor felment a legény
  a házhíjába, nem látott egyebet ott, csak kilenc nagy szalonnát
    felakasztva a füstön, annak a sunkáit, hurkáit és kolbászait.



  — No itt van, drágám, a moslék, ez a mosogatott lé, amit itt látsz.
  Ezzel hizlaltam a disznókat. A legény nem szóllott semmit, csak a
  másik vasárnap oltár elé vezette, és elmondta vélle a holtomiglan-
  holtáiglant, és azután volt miből éljenek, amíg a kilenc szalonnából
  tartott.
A másik legény es hasonlóképpen így cselekedett, elment ő es egy leányos
házhoz, melyiket látta fonóba, jó volna neki. Bemegyen a leányos házhoz, köszönt
illendőképpen, és elmondja, hogy ő milyen járásban van. A leány es örvendett, hogy neki
milyen jó vőlegény került. S azt mondja az apja a leánynak :
- Menj le, leányom, a pincébe, hozz fel egy kancsó bort.


                         A leány fog egy kancsót, elfut le a pincébe. A káposztás kád
               mellett egy széken egy nagy darab káposztanyomtató kő volt. Amint
               ereszteni kezdte a bort, kezdett gondolkodni magában. „Istenem,
               Istenem, ha most ez a legén elveszen engemet feleségül, nemsokára fog
               születni szép fiúgyermekünk, és veszünk egy ködmönkét neki. Mikor az
               nagyobbat nő, lejő játszódni a pincébe, és véletlenül reá zuhan a
               káposztanyomtató kő. Ez úgy megüti, hogy meghal, és akkor kire marad a
               kicsi ködmonke?" Úgy belégondolt ebbe a sorsába, hogy megfeledkezett
               még a kancsóról es, és sírni kezdett, de keservesen.
Megunták odafent várni a bort, azt mondja a gazda az asszonynak :


                — Eredj, hallod-é, nézd meg azt a leányt, mi van vélle.
Menyen az asszony a pincébe, hát hallja, hogy milyen keservesen sír a leánya.



                           — Mi bajod van, leányom?
  — O, ne es kérdezze édesanyám, úgy belegondoltam a jövendőbeli sorsomba, hogy
                           azért sírok ilyen keservesen.
                        — Jó, jó, de mibe gondoltál bele?
                       — Ó, be okos vagy, édes leányom !
Már megunta várni odafel a gazda és a legény a bort, lement a gazda es a
          pincébe. Kérdezi:- Mét sírtok olyan keservesen?

                          Elmondják neki es minden bajokat, bánatjokat.
                Jaj, édes jó Istenem, milyen okos a mü leányunk, hogy belé tudott
                                  gondolni a jövendőbeli sorsába.

Erre a gazda es keservesen elkezdett sírni. A legény már nem győzte
várni őköt, ő es lement hézzok a pincébe. Hát hallja, hogy mind a
hárman sírnak odabé. Elmondja a gazda, hogy miért sírnak.




                    Mikor ezt meghallja a legény, azt mondja a gazdának:
                    - No, gazduram, én most elmenyek a nagy világba, más leányt
                    keresni, de ha valahol akadok még ilyen három bolondra, mint
                    kijetek amilyenek, akkor visszajövök, és megkérem a leányt.
Alig ment egy mérföldet, meglát az útmentén egy házat. Látja, hogy egy ember
   háromágú vasvillával egy zsák érő diót fel akar hányni a ház hídjába. Kérdezi a
   legény az embert:



   - Mit csinál kelmed, atyafi?
   - Ó, hagyja, ne es kérdezze, fiatal legény. Már mindjárt van három hete, hogy ezt a
   kicsi diót hányom fel a hídba, mégsem akar fogyni innét a földről fel.


   - Ó, bátya, azt nem úgy hányják fel! Van-é egy kassa?
   - Van nekem még kettő es, nemcsak egy.

Akkor az ember előhozta a kast, a legény megmerte dióval, fölvitte házhídjába, és letette.
És amikor negyedszer megtöltötte a kast, nem maradt még egy se a földön.


Ekkor a legény megint ment tovább. Gondolta magában, „akadtam egy jó nagy bolondra,
még csak kettő kell, akkor térhetek vissza a leányhoz."
Albert András: A három bolond-diasorozat
Alig ment tovább egy falu hosszát, meglátja,
hogy egy öregasszony a juhot élve felkötte a guzsalyra,
úgy fonja le a gyapját róla.
- Mit csinál, Öreganyám?
- Én gyapjat fonok, fiatal legény.
- O, öreganyám, azt nem úgy kell fonni.
  — No, csak ne tanítson éngemet, mert eddig es úgy
                         fontam.
           — Jól van, de méges nem úgy kell.
                — Hát hogy kell akkor?
       — Nyírja le a juhról a gyapjat, azt mossa ki
  jól, tépesse meg, mikor szép fehér lesz, akkor fonja
                           meg.
Megköszönte az asszony a tanácsot.
A legény megint ment tovább — addig, amíg megint elért egy új házat. Meglátja,
hogy egy véle egykorbéli házasulandó legény, mint ő, felépítette azt a szép új
házat, de ajtó, se ablak rajta. Alul a talpfa alatt egy lyukon hordta bé dagasztó
tekenővel a világosságot a házba.
- Mit csinálsz, jó testvér?
- Három esztendeje fölépítettem ezt a házat, azután örökké hordom be a
világosságot, méges olyan sötétség van benn, hogy alig lehet látni.
- Hó, testvér, azt nem úgy kell csinálni. Adj nekem egy jó nagy fúrót és egy
fűrészt. A többit bízd rám.
Felmérte az ajtó helyét, fúróval megfúrta az ajtószemöldökfát, az ostor fűrészt
keresztüldugta a likon, és méret szerint kivágott egy ajtóhelyet. Ekkor vágott rea
még két nagy ablakot.
Albert András: A három bolond-diasorozat
No, gondolta magában, nemcsak ez a három bolond van a világon, mert vágynák
  ezeknél még nagyobb bolondok es. Most már megkérem a leányt."
  -Meg is kérte a leányt.




Szerencséjekre nem fiuk született, hanem leány. Annak nem kellett
ködmönke, csak cipő, és így nem nyomta meg a káposztáskő. Aztan
éltek boldogul, s még most es élnek boldogul.
Készítette: Pál Katalin
V. C. osztályos tanuló

More Related Content

More from Csikszentdomokosi Könyvtár (14)

Az ecsém lakodalma- Boros Henrietta
Az ecsém lakodalma- Boros HenriettaAz ecsém lakodalma- Boros Henrietta
Az ecsém lakodalma- Boros Henrietta
 
Golgota
GolgotaGolgota
Golgota
 
Golgota-ünnep táján
Golgota-ünnep tájánGolgota-ünnep táján
Golgota-ünnep táján
 
Nyitnikék-tavaszváró dia
Nyitnikék-tavaszváró dia Nyitnikék-tavaszváró dia
Nyitnikék-tavaszváró dia
 
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolataiIstenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
Istenről - Bőjte Csaba atya gondolatai
 
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
 
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
Kovács Albert: Krisztus és Péter vendégségben
 
Albert András: Kígyók királya
Albert András: Kígyók királyaAlbert András: Kígyók királya
Albert András: Kígyók királya
 
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó ÁkosAlbert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
Albert András: Az őcsém lakadalma Kurkó Ákos
 
Albert András: A suszterból lett király
Albert András: A suszterból lett királyAlbert András: A suszterból lett király
Albert András: A suszterból lett király
 
Albert András: Az ecsém lakodalma
Albert András: Az  ecsém lakodalmaAlbert András: Az  ecsém lakodalma
Albert András: Az ecsém lakodalma
 
Albert András rövid életrajza-képekkel
Albert András rövid életrajza-képekkelAlbert András rövid életrajza-képekkel
Albert András rövid életrajza-képekkel
 
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozat
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozatAlbert András: A hétlábú paripa-diasorozat
Albert András: A hétlábú paripa-diasorozat
 
Albert Andras: A feledékeny legény
Albert Andras: A  feledékeny legényAlbert Andras: A  feledékeny legény
Albert Andras: A feledékeny legény
 

Albert András: A három bolond-diasorozat

  • 1. A három bolond Albert András meséje
  • 2. Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy nagy gazdag ember. Ennek volt két szép dali legény fia. Egyiket Janinak hívták ,a másikat meg Pistának. Mikor nagyot nőttek a legények, azt mondja az édesapjok nekik: — No, fiaim, most már házasulandók vagytok. Keressetek magatokhoz való leányt, és házasodjatok meg. De azt tanácsolom, hogy nyissátok ki a szemeteket, hogy milyen fehérnépet kértek meg, mert a fehérnépekbe es, úgy mint az emberekbe nagy különbség van. Akkor azt mondja a nagyobbik fiú, Jancsi: — Édesapám, el es menyek, szerencsét próbálok, hogy lám, milyen leányra akadok.
  • 4. Nagyobbik fiú el es ment háztűznézőbe egy leányos házhoz. Kérdezé a legény a leányt: — No tubicám, te mit szólasz hézza? Én most kell menjek katonának, oda leszek három esztendeig, és megvársz-é éngemet, míg én hazajövök? Mert ha megvársz, akkor feleségül veszlek. Mit fogadsz nekem, biztonság jeléül, hogy három esztendeig reám fogsz várni? Azt mondja erre a leány : — Én azt fogadom, kedvesem, hogy én három esz-tendeig sohasem söpröm ki a házamat, hogy ne tudjon senki legény béjönni ide. — No jól van, Isten veled, s velem is.
  • 5. Akkor elment a legény egy másik leányhoz. Azt mondja a leánynak az apja: — Kérdezd meg a leányt, hogy van-é kedve hézzád? -No, drágám, van-é kedved hézzám? És megvárod-e míg én hazajövök a katonáéktól, hogy akkor feleségül vegyelek, és mit fogsz csinálni biztonság jeléül, hogy más legény meg ne kérhessen ? Erre azt mondja a leány : - Azt fogom csinálni kedvesem, hogy három esztendeig soha meg nem mosdom, hogy senki ember fia engem meg ne szeressen. -No, jól van, Isten veled.
  • 6. Ezzel a legény elment a harmadik leányos házhoz. Köszönti ott es illendőképpen az öregeket. Utasítják mindjárt a leányhoz. Azt es a legény kérdezi: -Mit szólsz hézzám, tubicám? Megvársz-é, míg letöltöm a három esztendőt, és mit fogsz addig csinálni, hogy más legény beléd ne szeressen? — Semmi egyebet galambom, három esztendeig minden csepp moslékot a házhíjába felhordok, és avval foglak várni tégedet. — No jól van, Isten veled. Most már a legény hazament, felszerelt, s elment katonának.
  • 7. Végtére letőtt a három esztendeje. Megint hazajött, és akkor elment az első leányhoz. De nem tudott az ajtón bemenni, hanem az ablakon kellett bémásszon, úgy teli volt szemétvel a ház. Csak annyit mondott neki : — Maradj az apádnak, zabos tarisnyának, az anyádnak mosogató lánynak, mert én tégedet el nem veszlek. Elment a másik leányhoz. Mikor bényitott a házba, meglátta a leányt, azt hitte, hogy egy háromszáz esztendős vén boszorkányos asszony van benn a házba. Mert a mocsok meg volt pattogva a pofáján. És a fején virágos kender termett. A lábán kikelt volna a káposzta. Mikor meglátta a leányt, olyan hányingere lett, hogy alig várta, hogy kimenjen a házból.
  • 8. Akkor elment a harmadik leányhoz. Hát látja, hogy rendben van a ház, és tisztaság van. És a leány olyan tiszta és olyan szép, mint a ragyogó hajnalcsillag. Kérdé a leányt : — Hol van a moslék, amit idáig meggyűjtöttél? — Gyere fel a házhíjába, és megmutatom. Mikor felment a legény a házhíjába, nem látott egyebet ott, csak kilenc nagy szalonnát felakasztva a füstön, annak a sunkáit, hurkáit és kolbászait. — No itt van, drágám, a moslék, ez a mosogatott lé, amit itt látsz. Ezzel hizlaltam a disznókat. A legény nem szóllott semmit, csak a másik vasárnap oltár elé vezette, és elmondta vélle a holtomiglan- holtáiglant, és azután volt miből éljenek, amíg a kilenc szalonnából tartott.
  • 9. A másik legény es hasonlóképpen így cselekedett, elment ő es egy leányos házhoz, melyiket látta fonóba, jó volna neki. Bemegyen a leányos házhoz, köszönt illendőképpen, és elmondja, hogy ő milyen járásban van. A leány es örvendett, hogy neki milyen jó vőlegény került. S azt mondja az apja a leánynak : - Menj le, leányom, a pincébe, hozz fel egy kancsó bort. A leány fog egy kancsót, elfut le a pincébe. A káposztás kád mellett egy széken egy nagy darab káposztanyomtató kő volt. Amint ereszteni kezdte a bort, kezdett gondolkodni magában. „Istenem, Istenem, ha most ez a legén elveszen engemet feleségül, nemsokára fog születni szép fiúgyermekünk, és veszünk egy ködmönkét neki. Mikor az nagyobbat nő, lejő játszódni a pincébe, és véletlenül reá zuhan a káposztanyomtató kő. Ez úgy megüti, hogy meghal, és akkor kire marad a kicsi ködmonke?" Úgy belégondolt ebbe a sorsába, hogy megfeledkezett még a kancsóról es, és sírni kezdett, de keservesen.
  • 10. Megunták odafent várni a bort, azt mondja a gazda az asszonynak : — Eredj, hallod-é, nézd meg azt a leányt, mi van vélle. Menyen az asszony a pincébe, hát hallja, hogy milyen keservesen sír a leánya. — Mi bajod van, leányom? — O, ne es kérdezze édesanyám, úgy belegondoltam a jövendőbeli sorsomba, hogy azért sírok ilyen keservesen. — Jó, jó, de mibe gondoltál bele? — Ó, be okos vagy, édes leányom !
  • 11. Már megunta várni odafel a gazda és a legény a bort, lement a gazda es a pincébe. Kérdezi:- Mét sírtok olyan keservesen? Elmondják neki es minden bajokat, bánatjokat. Jaj, édes jó Istenem, milyen okos a mü leányunk, hogy belé tudott gondolni a jövendőbeli sorsába. Erre a gazda es keservesen elkezdett sírni. A legény már nem győzte várni őköt, ő es lement hézzok a pincébe. Hát hallja, hogy mind a hárman sírnak odabé. Elmondja a gazda, hogy miért sírnak. Mikor ezt meghallja a legény, azt mondja a gazdának: - No, gazduram, én most elmenyek a nagy világba, más leányt keresni, de ha valahol akadok még ilyen három bolondra, mint kijetek amilyenek, akkor visszajövök, és megkérem a leányt.
  • 12. Alig ment egy mérföldet, meglát az útmentén egy házat. Látja, hogy egy ember háromágú vasvillával egy zsák érő diót fel akar hányni a ház hídjába. Kérdezi a legény az embert: - Mit csinál kelmed, atyafi? - Ó, hagyja, ne es kérdezze, fiatal legény. Már mindjárt van három hete, hogy ezt a kicsi diót hányom fel a hídba, mégsem akar fogyni innét a földről fel. - Ó, bátya, azt nem úgy hányják fel! Van-é egy kassa? - Van nekem még kettő es, nemcsak egy. Akkor az ember előhozta a kast, a legény megmerte dióval, fölvitte házhídjába, és letette. És amikor negyedszer megtöltötte a kast, nem maradt még egy se a földön. Ekkor a legény megint ment tovább. Gondolta magában, „akadtam egy jó nagy bolondra, még csak kettő kell, akkor térhetek vissza a leányhoz."
  • 14. Alig ment tovább egy falu hosszát, meglátja, hogy egy öregasszony a juhot élve felkötte a guzsalyra, úgy fonja le a gyapját róla. - Mit csinál, Öreganyám? - Én gyapjat fonok, fiatal legény. - O, öreganyám, azt nem úgy kell fonni. — No, csak ne tanítson éngemet, mert eddig es úgy fontam. — Jól van, de méges nem úgy kell. — Hát hogy kell akkor? — Nyírja le a juhról a gyapjat, azt mossa ki jól, tépesse meg, mikor szép fehér lesz, akkor fonja meg. Megköszönte az asszony a tanácsot.
  • 15. A legény megint ment tovább — addig, amíg megint elért egy új házat. Meglátja, hogy egy véle egykorbéli házasulandó legény, mint ő, felépítette azt a szép új házat, de ajtó, se ablak rajta. Alul a talpfa alatt egy lyukon hordta bé dagasztó tekenővel a világosságot a házba. - Mit csinálsz, jó testvér? - Három esztendeje fölépítettem ezt a házat, azután örökké hordom be a világosságot, méges olyan sötétség van benn, hogy alig lehet látni. - Hó, testvér, azt nem úgy kell csinálni. Adj nekem egy jó nagy fúrót és egy fűrészt. A többit bízd rám. Felmérte az ajtó helyét, fúróval megfúrta az ajtószemöldökfát, az ostor fűrészt keresztüldugta a likon, és méret szerint kivágott egy ajtóhelyet. Ekkor vágott rea még két nagy ablakot.
  • 17. No, gondolta magában, nemcsak ez a három bolond van a világon, mert vágynák ezeknél még nagyobb bolondok es. Most már megkérem a leányt." -Meg is kérte a leányt. Szerencséjekre nem fiuk született, hanem leány. Annak nem kellett ködmönke, csak cipő, és így nem nyomta meg a káposztáskő. Aztan éltek boldogul, s még most es élnek boldogul.
  • 18. Készítette: Pál Katalin V. C. osztályos tanuló