1. A SUSTERBÓL LETT KiRÁLY
ALBERT ANDRÁS
MESÉJE

2. Ez még akkor történt, mikor
Krisztus Urunk és Szent Péter
a földön facipőben jártak.
Betértek egy házhoz szállást
kérni. Mikor bementek, akkor
vették észre, hogy ott egy
suszterember lakik. A
suszternek volt egy felesége
és két fiúgyermeke. A
vendégek finom vacsorát
kaptak, a suszter lemérte
lábaikat ezután a vendégek
lefeküdtek.

3. Reggel
amikor felkeltek
a suster nekik
egy-egy
hermonikás
szárú csizmát
készített.
Nagyon
örültek, a suszter
felesége pakolt
fel pénzt, élelmet
meg új ruhákat.

4. Majd elindultak, Péter így szólt:
Uram Teremtőm nagyon jól áll
magának a hermonikás szárú
csizma. Ha tudtam volna, hogy
nekem is ilyen jól áll, akkor
legénykoromban is ilyent hordtam
volna.
Meg kellene ajándékozni valamivel a
susztert. Jézus a földről felvett egy
marék port és visszadobta, s így
szólt:
- Nézz vissza Péter, mit látsz?
Péter visszanéz s lássa, hogy a
suszternek ég mindene: háza, csűre.

5. Péter kérte, hogy menjenek vissza, de
Jézus azt mondta, hogy nekik van más
helyük is. A susternek leégett mindene. A
suszter a családjával elindultak vándorolni.
Addig mentek – mendegéltek míg egy
patakhoz nem értek, de az a patak úgy
folyt, mint a tenger. A parton addig
keresgéltek míg egy rozoga csónakot nem
kaptak . Gondolta, hogy először a feleségit
viszi keresztül, majd a gyerekeit.

6. A feleségét átvitte s mikor
evezett visszafelé az egyik
gyermekét elvitte a réti farkas, a
másik ijedtében beleszökött a víz
széllébe. Egy vadász hívta ki, s
hazavitte, mert neki nem volt
gyermeke. A réti farkastól a
juhász kutyái elvették a
gyermeket.

7. A kutyák a juhásznak adták
a gyermeket, s az
hazavitte, mert neki se volt
gyermeke. A suszter amikor
átolért, a gyermekeket nem
találta. Nagyon
búsult, kereste, de
potyára, majd visszament a
feleségéét. Hát őt se találta
meg.
- Mindenkinek
szállást, ennivalót és pénzt
adtunk, s mégis így jártam.
De a suszter nem káromlott
Isten ellen.

8. Majd továbbment bánatába, s
betért egy házba. Ott tolvajok
laktak, megfosztották minden
ruhájától. Szakadt ingbe és gagyába
ment tovább. Este egy hídhoz ért, ott
volt egy üres csatorna cső, és ott aludt
el. Másnap reggel az egész nép ment ki
a mezőre. A suszter egy öregasszonyt
megkérdezett:
- Jó reggelt öreganyám, hová megy az
egész falu ?
- Királyválasztás lesz, kinek a fejébe esik
a korona az lesz a király .
A suszter es elindult és leült egy
szenes csutakra. Mikor a koronát
felvették, a suszter fejébe esett a
korona, pedig ő le akarta venni, de nem
tudta így ő kellett legyen a király.

9. Mikor a suszter
ment a gyermekeiért
addig az asszonyt egy
halász ellopta, s
otthon bezárta a
pincébe és nem
engedte ki.
A király
összehívatta az olyan
asszonyokat
amelyikek elváltak a
férjüktől, és akik
akaratból váltak el.

10. Mindenki megjelent, a király felrakta
szemére okulárját és mindenkit jól
megfigyelt. De nem találta. A gyerekeket
iskolába járatták, mind a kettő egyhelyré
járt iskolába, egymást megismerték. A
tanárúr a gyerekeket elküldte vízért a
halász kútjához. Ott egy szép asszonyt
láttak, az asszony a gyermekeket
megölelte, és mondta, hogy ő nem tudott
megjelenni amikor a király összehívta az
asszonyokat, mert be volt zárva. A két
gyermek észrevette, hogy az asszony
hasonlít az anyjukra.

11. Mind a ketten felmentek a
királyhoz. A király azt hitte, hogy
álmot lát, mikor meglátta a fiait. A
szemét eltakarta, hogy a gyerekek
ne lássák, hogy sír.
- Mit akartok drága fiacskáim?
A gyerekek elmondták, hogy van
egy asszony, aki nem tudott eljönni .
A király összeszedett egy regiment
katonát. A fiacskáit beültette a
hintóba és odamentek a halászhoz.

13. A király bement az udvarrra és
hallotta , hogy a pincében valaki
sir. És valaki kiabált:
-Segitség, ölnek meg!
A katonák lementek a pincébe, és
lássák, hogy a halász egy baltát
és egy kést tart a kezébe. Egy
szalmazsákon kuporgott egy
asszony. Mikor a király
belépett, észrevette
a feleségét.

14. A halász fejét karóba húzatta a
király, feleségét
megölelte, gyerekeivel együtt. A
halász minden vagyonát kiosztotta a
szegényeknek. Ő pedig családjával
visszament a palotába. Rájuk
bízták, az ország dolgát, baját. Egy
szegényember sem volt.
Mindenki kiáltotta:
- Éljen az igazságos király!

15. Készítette: Kedves Edina
V.A .osztályos tanuló