Segédanyag a fénylépek megformálásához.

1. Kompozíciós szabályok

2. A harmadolási szabály
A kép középpontjában helyezett téma - unalmas és egyhangú hatást
kelt.
A túlságosan a kép szélére került téma - bizonytalan, egyensúlyát
vesztett képi hatást kelt.
A megoldás a harmadolási szabály.
Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három
vízszintes, és három függőleges csíkra.
Ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el
a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak.

4. • Mivel kultúránkban a balról jobbra olvasást
és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk.
Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali
harmadoló vonal mentén elhelyezni.
• Ha személyt fotózunk, figyeljünk rá, hogy a
nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező
esetben "kinéz" a képből.

6. Hasonló a helyzet a mozgással.
A mozgó motívum előtt több helynek kell lennie,
mint mögötte. Ha kevés teret hagyunk előtte,
az olyan, mintha nekimenne a kép szélének,
ami zavaró.

8. Horizont
Fontos, hogy milyen magasra tesszük a
horizontot.
Ha a kép felső részének közelébe kerül, akkor az
megnöveli a tér látszólagos méretét.
Az alacsonyra tett horizont nagy felületű
égboltot hoz létre a képen. Ezzel a segíti a
nyitottság, szabadság, felszabadultság
hangulatának kialakulását.

9. Itt a horizont magasan, a felső harmadban van – ez megnöveli a tér
jelentőségét, nagyobbnak tűnik.

10. Ha pl. vízfelszínt
szeretnénk fotózni,
érdemes a horizontot
a felső harmadoló
vonalhoz igazítani.

11. Itt alacsonyan, a kép alsó
harmadában van a horizont –
így az égbolt lesz a kép
legnagyobb részén –
ez a szabadság érzetét kelti

12. Nézőpont
„békaperspektíva"
kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni
látszik
"madárperspektívával„
a szemlélő "nézi le" a témát
"szemmagasság"
Megszokottabb, unalmasabb perspektíva

17. Vonalvezetés
A táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy
nincs meghatározott téma a fotón.
A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni
kell.
egy kanyargó folyó,
vagy út,
egy átlósan bekomponált sövénykerítés
alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét

19. Keret
Ha megszokott témát egyedi módon szeretnénk
megmutatni.
Leggyakoribb keret a szabadban a kék ég
lehet keretként használni hidat, ablakkeretet,
boltívet, épület sarkát stb.
Figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb,
mint a főtéma!

21. Kompozíciós hibák

22. 1. Dőlés
A téma kismértékű dőlése nagyon zavaró.
Oka: ferdén tartjuk a fényképezőgépet.
Kiküszöbölése:
Fényképezéskor figyelni kell a vízszintes vagy
függőleges elemek helyzetének viszonyát a
kép (a kereső) széléhez képest.
Ha nem sikerült megfelelő helyzetben tartani a
fényképezőgépet, akkor ezt a hibát utólagos
vágással is lehet korrigálni.

24. Sok hasonló kicsi elem
Ha a képfelületen sok hasonló elem helyezkedik
el, akkor egyik sem vonja magára a tekintetet.
- a kép érdektelen.
Megoldás: egy motívumot a többihez képest
viszonylag nagy méretben kiemelünk. Így ez fő
motívummá lép elő, többi pedig háttérként
funkcionál.

25. Ez a hibás kompozíció.
A sok egyforma elem unalmas.
Ez a helyes kompozíció.
Egy elemet kiemelve a szemünk
megtalálja a főmotívumit, így
érdekessé válik a kép.

26. Túl sok látszik a környezetből
A fő témaként megjeleníteni kívánt szereplő
körül nagyon sok a környezet.

27. Ha egy személy a téma, akkor tegyük a hátteret
hangsúlytalanná:
1. szűkítsük a képkivágást a személyre
2. kint a szabadban próbáljuk meg életlenné
tenni a hátteret

28. Felesleges képelemek
A felesleges motívumok megjelenése a képen zavaró, elvonja a
figyelmet a lényegről.
Mindig nézzük meg, hogy abból, amit a keresőben látunk, mi a
fontos és mi nem. A fontosat emeljük ki, a lényegtelent
hagyjuk le a képről.
Módszere:
• megfelelő nézőpont megválasztásával,
• az optimális képkivágással

29. Hibás beállítás.
Túl távolról készült a kép, így sok
felesleges elem is belekerült.
Helyes beállítás.
Csak a fő téma látszik, nincsenek zavaró
elemek.

30. Vágjunk bátran!
Mindig el kell dönteni, hogy mennyi környezetet akarunk a fő
téma körül hagyni.
nagyobb tér akkor kell, ha ez jelentéstartalommal bír:
• ha jelezni akarjuk, hogy hol van a szituáció
• portrénál a környezet tárgyaival is jellemezhetjük az alanyt.
Ha a környezetnek nincs ilyen funkciója, jobb lehagyni a
képről.
Általánosságban elmondható, hogy a legszűkebb képkivágás a
leghatásosabb.
Sokszor még a fő motívum egy részletének kivágása is növeli a
hatást.