Krémer Balázs szociológus előadása a József Attila Alapítvány "Hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása" címmel rendezett konferenciáján, 2012. december 4.
2. Három kérdésről lesz szó:
Mi az az „izé” a megye és a település
között?
Mi az a kistérségi hátrány?
Na és, akkor mi van, milyen politikai
következtetések származnak az
okoskodásunkból?
3. Mi az az izé?
Közigazgatási egység?
„Organikus” társadalom- és gazdaságszerveződési
szint?
Statisztikai aggregációs szint?
Fejlesztési kooperációs és konzorciális egység?
Térségi autonómia?
Izé???? Miről beszélünk?
4. Közigazgatási szint?
Járás? Kistérség? Kismegye?
„Nemesi vármegye” és a megyei nemességnek alárendelt
„szolgabírói járás”
„Polgári-hivatalnoki megye” és „járás” – nemesi autonómia
nélkül, de, nagyon kontinuusan, így, nagyon „dzsentrisen”
Trianon után: akár „város nélküli”, mesterséges járások
Felszabadulás után: Bibó-i kismegye-terv helyett –
tanácsrendszer
OTK: városhálózat – városkörnyék „funkció nélkülivé”
lefokozásával
Rendszerváltás: hierarchiák helyett települési autonómiák,
térségi szerveződés nélkül
A „túl-decentralizáltásgot ellensúlyozó kacskaringók” után:
fülkeforradalmi járás
6. A „társadalom-mérnöki”,
totalitariánus hagyomány
Teleki, Magyary, és követőik
Akkurátus tervezők, avagy, a „hatékony
térszerkezet” mítoszai
Az egész társadalmat bürokratikus irányítás alá kell
vonni,
Nagyon nagy nagyvállalatként kell megszervezni,
Az emberek akaratát, törekvését épp csak annyira
kell figyelembe venni, mint a vállalati vezetésnek
A járás az a szint, amit „nagyvállalati fiókként” még
jól lehet igazgatni
7. A demokratikus hagyomány:
város és környéke, mint organikus
szerveződési szint
Erdei: a megkettőződött (rendies, falusias paraszti
és kapitalista-urbánus) társadalom
A társadalmi szakadék áthidalása: az összetartozó
város és környéke
A túlhangsúlyozott remény: a mezőváros, ami
egyszerre paraszti és város
Bibó: Erdei politikai-filozófiai álmainak
igazgatásszervezésre való átváltása
A járás a demokratikusan kontrollálható és
életképes, fejlődésképes egység
8. Statisztikai kistérség?
Igen, az…ezt hívjuk kistérségnek
Nem tételez fel semmilyen érintkezést,
kapcsolatot: aggregálási és elemzési szint
Annak hasznos: a növekvő területi
egyenlőtlenségek jól „kijönnek”
1994-ben „bele lett látva” a „fejlesztési
kistérség”, mint leendő Uniós pénzek
lehívhatóságának „alanya” – nem jött be
9. Fejlesztési kistérség?
Ez volt a statisztikai kistérség létrejöttének az oka
Az Unió a legalacsonyabb kistérségi szintet (NUTS4, később
LAU1) nem tekinti támogatási egységnek
A hazai források elosztásában mégis azzá vált
De, az LHH elvetélt kísérleteit leszámítva nem a „kistérség”
maga, hanem, a kistérségből összeálló konzorciális partnerek,
Így a „kistérség” tartalma és jelentése is projektenként más és
más
Azaz: a kistérség nem vált „város és környékévé” így
„fejlesztési egységgé” sem
10. Térségi autonómia?
A szolgabírói járás – a nemesi vármegye
autonómiájának kulcsintézménye volt
Önálló kistérségi hatáskörök sohasem jöttek létre
Valódi választásokon alapuló önrendelkezés soha
nem jött létre
Mindig erősebb volt a centralizált
hatalomgyakorlásban betöltött szerep, mint az
autonóm szerep
Mára meg pláne…
11. A kistérségi hátrány
A szokásos megközelítésekben:
„mennyiségi elmaradások”,
rosszabb mutatók
Valójában, a mélyben: szerkezeti
elmaradottság, fejletlenség
29. A kistérségek státusza
A települési önkormányzatok „mérethatékonysági”
problémája
A kistérség, mint a helyi demokrácia lehetséges és
mérethatékony szerveződési lehetősége
Technikai esély: a járási hivatal főnöke ne a
kormány, hanem a választott testületek legyenek
Illetve: a „hatóság” és a „közszolgálat működtetés”
kettéválasztása
30. A kistérség és a középszint
(a megye…)
A „várostalan” kistérségek…
A „város és környéke” koncepció korlátai és túlhaladottsága
Enyedi: nem a város, hanem a dinamikus térségtől való
távolság a probléma
A megye, mint a „közszolgálati maradék” működtetője – és
ennek fenntarthatatlansága
A városi, és különösen a „megyei jogú városi” privilégiumok
fenntarthatatlansága
Azaz: a központnak valóban térségi központként kellene
működnie
Mind kistérségi, mind regionális középszinten
31. A kistérségi fejlesztés korlátai
Nincs, és nem is lesz elég pénz,
tőke a mennyiségi szakadékok
betöltésére
Pusztán a mennyiségi hiányok
pótlása: reménytelen és az
elmaradottságot konzerváló
igyekezet
32. A „minőségi” kistérség-fejlesztés
lehetőségei
A rövidtávú feladat „szociális” – a
nyomor és annak koncentrációja
mindent tönkretesz
A középtávú feladat: gazdasági
szerkezeti fejlesztés
A hosszútávú fejlesztés: a
humántőke fejlesztése
33. Nyomorenyhítés
Mindenekelőtt pénzkérdés
Mondjuk: ma a rendszeres segélyek
költségvetése 30-50 milliárd Ft.
A költségvetés 0,03%, a szociális kiadások
nem egészen 0,1%-a, a háztartások
jövedelmének 0,06%-a
Ebből nem lehet jövedelmi
egyenlőtlenségeket érdemben javítani…
34. Gazdasági szerkezet-fejlesztés
Üzemméretek növelése: kellően nagy mennyiség a
kistérség határain túli értékesítésre is
Érintkezés (idegen szóval: kommunikáció…):
kapcsolatba kell keveredni a távolabbi piacokkal
Mobilitás: az embereknek is, az áruknak és
szolgáltatásoknak is – el kell jutniuk a fizetőképes
piacokig
Ágazati fejlesztés: piaci résekben magasabb
hozzáadott érték, nemcsak áru, hanem mellé üzleti
szolgáltatás is
35. Humántőke fejlesztése
Ami számít: érettségi és diploma
Ennek alárendelni az oktatás fejlesztését:
bölcsődétől (gyerekháztól) a felső tagozatig
A gyerekeknek is el kell jutniuk (fizikai értelemben)
a középiskolákba meg az egyetemekre
Hosszú távú cél nem valósulhat meg a rövid és
középtáv nélkül: csak akkor lesz tanulási igyekezet,
ha megtapasztalható az, hogy megéri tanulni…