A dokumentum a Modern Iskola magazinban megjelent cikket tartalmazza. Időpont: 2016.03.03.

1.  vezetés
 IKT
 jó példák
 modern óvoda
 heti kitekintő
 SNI
 osztályfőnök
Kezdőlap jó példák
 jó példák
HAJNALBAN KEL, MOSOLYOGVA JÁTSZIK,
KÜTYÜKKEL FEJLESZT, KI AZ?
A gyógypedagógusok közül az első kedves interjúalanyunkkal beszélgetünk, aki ódzkodik a
"celebtanár" kifejezéstől. Érzését tiszteletben tartjuk, és úgy mutatjuk be Őt, mint olyan jó
példát, aki korát megelőzve használ évek óta informatikai eszközöket a gyógypedagógiai
fejlesztésben, online játékokat fedez fel tanítványaival közösen, és minderről blogjában,
videóiban osztja meg tapasztalatait. És igen, egy olyan ember ő, akinek módszerei működnek.
Az ezt jelző "indikátorról", az IKT eszközök beszerzéseiről, az inspirálódásáról és életútjáról
is beszél az interjúban az Anyahajó Stúdió vezetője, Ujhelyiné Szeverényi Irma,
gyógypedagógus.
2016-03-02

2. Az Ujhelyiné Szeverényi Irmával készült interjúból megismerhetjük az utazó
gyógypedagógus sikeres módszereit, internetes megoldásait, az általa javasolt
programokat, eszközöket, szemléletmódot. Követhetjük az ő emberi és szakmai
fejlődési útját, amire bepillantva is érdekes felfedezéseket lehet tenni. Megtudhatjuk,
kik az őt inspiráló emberek, megismerhetjük honlapjait, publikációit, videóit, blogját és
azokat az internetes közösségeket, ahol egymást inspiráló, támogató, szakmai
kapcsolatban lévő pedagógusok beszélgetnek, cserélnek eszmét, jó gyakorlatot, nem
egyszer téren, időn és határokon átnyúlva. Utazó gyógypedagógusként dolgozik, a
Zuglói Benedek Elek EGYMI égisze alatt. Innovatív módon, infokommunikációs (IKT)
eszközök felhasználásával fejleszti a tanulási zavarral, idegrendszeri fejletlenséggel és
egyéb nehézséggel élő gyerekeket. Hogyan került erre a pályára, úgy tudom, nem
fiatalként kezdte a pályát; miként lett gyógypedagógus?
 Ujhelyiné Szeverényi Irma, a továbbiakban: U.Sz.I.: – Különös véletlen folytán
lettem gyógypedagógus. Hosszú történet, amely fájdalmas is egyben. Nem
panaszképpen írom ezt, hiszen igazgyöngyök még a gyöngykagyló esetében is
könnyek között születnek. Hosszú évekkel ezelőtt ajtók záródtak be mögöttem, s a
„lehetetlenség szakadékából” a „talán menedékváráig” elsegítettek az Égiek. Új
lehetőségek nyíltak meg előttem, amikre még addig gondolni sem mertem. 2002-ben
éppen szép Pécs városa volt akkori lakóhelyem, s ott kaptam munkát egy halmozottan
sérült gyermekeket oktató-nevelő intézményben. Tanári diplomával nem
rendelkeztem. Vezetőim biztatására jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Csokonai
Vitéz Mihály Gyógypedagógiai Főiskolai Karára, és 48 évesen „ifjúi hévvel” tanulni
kezdtem. Szerencsés módon tanulmányaim során már a „terepen” lehettem. Ott
voltam a gyermekek között, oktathattam, nevelhettem őket, sok-sok tapasztalatot
szerezve. 2007-ben kaptam meg diplomámat, s onnantól kezdve „szélsebesen” indult
el gyógypedagógiai tevékenységem, valahogyan úgy, mintha egy robogó vonat
repítene.
Mik a kedvenc szavai?
U.Sz.I.:- Gyöngykagyló, üvegtenger.
Önnek milyen volt az első találkozása az IKT-val, mi volt az első eszköz, és hogyan
tanulta meg kezelni?
U.Sz.I.:-Most ismét visszarepülök a kezdetekhez, a pécsi intézményben eltöltött éveimhez.
Már több helyen is leírtam ezt az én első találkozásomat, de szívesen szólok néhány mondat
erejéig itt is erről a döbbenetes élményemről. Olyan gyermekek osztályfőnöke és tanítója
voltam, akik 1-3-as összevonásban tanultak nálam. Többségük kerekesszékben ült. Voltak
közöttük siket, nem beszélő, nem látó, hiperaktív, autista gyermekek. A tantervet azonban
tőlük is meg kellett követelni a számukra megfogalmazottak szerint. Mondhatom, nem volt
könnyű… Ekkor került a kezembe megint csak egy különös véletlen folytán a Játszóház
fejlesztőjátéka egy CD lemezen. Az egyik szobában megpillantottam néhány régi
számítógépet…S egy délután próbát is tettem, ami olyan élményt jelentett a gyermekeknek,
mintha egy csodavilágba kerültek volna. Szinte sikongtak örömükben, amikor egy-egy
feladatot meg tudtak oldani az egér segítségével, amire manuálisan soha nem lettek volna
képesek, vagy verbálisan nem tudták volna elmondani.

3. Minecraft-játék környezetben küldetéseket hajtanak végre, online fejlesztő játékokat
játszik a gyerekekkel, virtuális osztálytermet működtet és bloghajókat vontat… Csak
néhány idézet az Ön által használt ikt-felületekről. Meséljen kérem, az újító
gyógypedagógusi módszereiről ?
U.Sz.I.:- Ez sem rövid történet… Megpróbálom summázni azt, ahogyan igyekszem segíteni a
tanulási akadályokkal küzdő gyermekeket. Amint fentebb említettem, halmozottan sérült
gyermekeket tanítottam kezdetben. Nap-mint nap szembesültem fájdalmaikkal, súlyos
akadályoztatásaikkal. Már akkor kezdtem keresni, kutatni azokat a lehetőségeket, amelyek
könnyebbé tehetik számukra a tanulást. Még különösebb módszertan nem volt birtokomban,
ám egyet bizton tudtam: itt használnom kell a szülői házban, Édes Szüleimtől kapott
muníciót, ami a feltétel nélküli elfogadás és szeretet. Ez segített el azokhoz az eszközökhöz,
módszerekhez, amelyeket használni kezdtem. Hamar rájöttem, hogy két dolog azonnal
működésképes lesz a tanórák során, mégpedig a humor és a játék. Természetesen mindig
figyelemmel kísértem a tantervben megfogalmazott követelményeket, s a Szakértői
véleményben megfogalmazott fejlesztendő területeket. Sokszor kemény pirulák lettek volna a
gyermekek számára, ha csupán szárazon az ismeretet követeltem volna meg, de így szépen
becsomagolva fogyaszthatóvá vált minden. A hosszú évek gyakorlata, tapasztalata után
immár egy gamifikált, azaz játékos tanulási környezetet valósíthattam meg a most hozzám
járó gyermekek számára, amit Anyahajó Stúdiónak neveztem el. Minden eszköz-és
módszertani lépésemet komoly előtanulmányok után tettem, és teszek meg mind a mai napig.
A gyökerekre építek, ami a soha el nem múló értékek megtartását és továbbfejlesztését jelenti.
Nálam Mária Montessori, olasz orvos pedagógus élete és gyakorlata az, amire építeni tudtam
a 21. századi tanítási-tanulási folyamatokat. Az a fejlesztőszoba, ami a gyermekek számára
egy különös, megnyugtató, a modern kihívásoknak is megfelelő tanulási környezet, olyan,
mint amilyet a nagy Dottoressza készített el az akkori gyermekek számára. Itt azonban nem
egy megkövesedett múzeumi Montessori pedagógiáról van szó, hanem az ő alapelveire épülő,
de eszköztárban a vadonatújat is befogadó, gondosan előkészített tanulási környezetről . Tehát
berendeztem ezt a kis stúdiónkat minden széppel-jóval, ami egy súlyos tanulási akadállyal
küzdő gyermek számára fejlesztő hatással bír. Ez úgy a manuális, mint a digitális eszköztárra
vonatkozik. Digitális osztályteremként egy Anyahajó nevű blogot készítettem, amibe
beleágyaztam a gyermekek úgynevezett bloghajóit, ahol dokumentálják képernyőfelvételen
keresztül feladatmegoldásaikat. Ezek egyszersmind e portfólióként működnek számukra.
Évek óta nagy gonddal kutatom az online játékok világát, mert tudni szerettem volna, hogy
az, ami őket ennyire motiválja, használható lehet-e a tanulásban. Így jutottam el odáig, hogy
ma már szervesen beépítettem a Minecraft játékát is fejlesztő tevékenységeim sorába.

4. Mit nevetteti meg leginkább?
U.Sz.I.:- Azok a régi jó vígjátékok, kabarék, amiken olyan jókat tudtam nevetni, hogy a
könny is kicsordult a szememből.

5. Sokszor halljuk, hogy szakadék van a „digitális bennszülöttek” és a „bevándorlók”
között? Sokan vitatják ezt, Önnek mi a véleménye, valóban egy mai gyerek ügyesebb,
mint a tanár?
U.Sz.I.:- Igen, ma ez egy sokszor felvetődő kérdés. Itt is csak a magam tapasztalata alapján
tudom elmondani, hogy kategorikusan nem lehet kijelenteni, ki az ügyesebb. Mi ott bent az
Anyahajóban szinte egy műhelymunkát végzünk. Ami annyit jelent, hogy én valóban sok
mindenre megtanítom a gyerekeket, ami a tanuláshoz szükséges digitális kompetenciákat
illeti. Pl. a blogok vezetését is szépen tanulják. Már vannak közöttük nagyon ügyesek is.
Voltak nálam pl. főiskolai hallgatók, akiknek a gyerekek magyarázták el a blogbejegyzés
menetét. Viszont el kell, hogy mondjam, én is sokat tanulok tőlük. Valóban mintha olyan
adottságokkal születnének, amiket szinte ösztönszerűen csinálnak most már a táblagépeken és
okostelefonokon is. Nem beszélve az online játékok stratégiai és egyéb tudományát illetően.
Ez persze remekül építi a kölcsönös bizalmi kapcsolatunkat, mert nagyon szeretnek segíteni.
Ők diktálják pl. az adott lépéseket, én meg a tanári zsebkönyvembe írom a tudnivalókat, pl.
hogy kell nappalt csinálni a Minecraftban, és így tovább…
Mi az utolsó kép a telefonján?
U.Sz.I.:- Egy rendezvényen készült, ahol nagyobbik lányom énekelte a Hallelujah számot.
Blogot vezet, konferenciák, bemutatók, teachmeet-ek szereplője, mióta vesz részt ilyen
fórumokon és mi a motivációja? Hogyan osztja meg tudását? Milyen visszajelzéseket
kap, mint blogger, mint konferencia-előadó, kiállító?
U.Sz.I.:- Éppen 10 évvel ezelőtt, a főiskolai évek alatt kaptam az első meghívást, amikor a
Kaposvári Egyetemen a Tudományos Napok keretében tartottam előadást Mária Montessori
pedagógiájáról. Ettől kezdve valóban szinte folyamatos volt, hogy valamilyen fórumon
megjelenjek. Egyrészt nélkülözhetetlennek tartottam mindig az önképzést, másrészt nagyon
szerettem találkozni olyan kollégákkal, akikkel „egy hajóban eveztem”, akikkel közös
céljainkat megbeszélhettem. Sok barátságot ezeknek a találkozásoknak köszönhetek,- legyen
az akár offline akár online módon létrejött ismeretség. Két fontos dátumot említek meg, ami
meghatározó volt számomra. Az egyik 2010, amikor egy Tenegenes képzés során
blogkészítés volt az egyik feladat. Ott született meg Örömpedagógia elnevezésű szakmai
blogom, amit azóta is írogatok. Ezen keresztül igyekszem megosztani azt a tapasztalatot,
gyakorlatot, amit a gyermekek között összegyűjtök. Van blogomnak Facebook oldala is, ahol
kicsit szélesebb körben is át tudom adni mindazt, amit fontosnak vélek pedagógiai,
gyógypedagógiai szempontból. Úgy gondolom, nem vagyok egyedül abban, hogy szeretek
visszajelzést kapni munkámról, megjelenéseimről.
Hogyan telik egy napja?
U.Sz.I.:- A megszokottól meglehetősen eltérő módon… Én a hajnalt szeretem… Akkor
tudok csendben, pihenten a gép elé ülni, és elindulni nap-mint nap egy új kihívás felé. Ez
minden esetben a legfrissebb szakmai hírek, tanulmányok elolvasását jelenti, mondhatnám,
megalapozom kutatási munkámmal a következő teendőimet, kontroll alá veszem
gyakorlatomat, és sajátítom el az új tudást. Ehhez hajnal 1-kor kelek, és kisebb-nagyobb
megszakításokkal dolgozom addig, amíg el nem indulok az iskolába. Szerencsére ez nálam
11-nél hamarabb nem történik meg. A gyerekekkel való foglalkozás után nálunk van egy

6. olyan órácska du öt és hat között, amit Párommal „Talinak” neveztünk el. Ez szinte szent
számunkra, mert ilyenkor teljes mértékben egymásra figyelünk, minden gondunkat, bajunkat ,
örömünket átbeszélünk. S ha még lánykáink is éppen itthon vannak, hát ők is csatlakoznak
hozzánk ebben a csodás órában. A hajnal egy órás keléshez szükséges hat órát általában
alvással töltöm.
Évekkel ezelőtt még több volt azoknak tábora, akik kétkedve, adott esetben erős
ellenkritikákkal fogadva szemlélték munkámat. Ma ez az arány – úgy tapasztalom,
megfordult az idő, s a fejlődés előrehaladtával most nem hogy megtűrt, vagy akár káros
jelenség az IKT használat pedagógiai munkánkban, hanem elvárt kompetenciaként
jelenik meg pl. a pedagógusminősítések során.
Megvallom, én ennek nagyon örülök, hiszen lassan bebizonyosodik, hogy nem tévúton jártam
akkor, amikor a modern technológia létjogosultságát igyekeztem érvényesíteni
publikációkban, videóimban, napi gyakorlatomban. Fontos megjegyeznem, hogy a
legnehezebb helyzetekben, a legerősebb ellenszélben Kőrösné dr. Mikis Márta, a magyar
gyermekinformatika megteremtője állt mindig mellettem, akinek szakmai tudása és
elhivatottsága, valamint személyiségének hiteles volta irányadó volt számomra.
Mi akart lenni gyerekkorában?
U.Sz.I.:- Tanulni mindig szerettem, de igazából nem volt határozott elképzelésem.

7. Milyen forrásokból inspirálódik az újabb és újabb módszerek és szemléletek
tekintetében?
U.Sz.I.:- Ma már az interneten keresztül gazdag lehetőségek kínálkoznak inspirálódásra. Az
előző kérdés megválaszolásánál két meghatározó dátumról szóltam. Itt említem meg a
másikat, ami 2012, a PIL Akadémia indulása. Akkor ismertem meg Nádori Gergelyt és
Prievara Tibort, a Tanárblog szerkesztőit, akik fáklyavivőként állnak mind a mai napig az
innovatív pedagógusok élén, megosztva tudásukat, naprakészen elénk tárva a legújabb
pedagógiai módszereket, IKT eszközöket, azok gyakorlati használhatóságát. Az ő
segítségükkel juthattam el odáig, hogy immár benne lehetek abban az ötven tagú innovatív
tanárcsoportban, akik pályázati úton megnyerhették a MIE Expert címet, azaz kis
közösségünkkel benne lehetünk a nemzetközi szinten, világméretekben működő Microsoft
Innovatív Tanárok szakértői csoportjában. Ezen kívül igyekszem figyelni a többi kolléga
munkáját is. Részt veszek számos Facebookos tanári csoportban. Ott érzem jól magamat,
ahol tapasztalom az egymást segítő szándékokat. Végül a külföldi kitekintés is fontos
számomra. Erre nagyon jó a Twitter, ahol tematikusan ki tudom választani, mi az, ami
érdekel, ki legyen az a szakember, akit követni érdemes. Ilyen kapcsolati rendszer mellett
szinte rendszerességgel kapok hírt különböző képzési lehetőségekről. Így juthatok el ma is
több online kurzusra, és így szerezhetek tudomást különböző innovatív projektről, amiket
adaptálva igyekszem megvalósítani munkám során.

8. Az óráin a gyerekek a saját telefonjaikat is használják. Ez fenntartható megoldás ?
Hogyan szerez gépeket, programokat az új és újabb fejlesztéseihez?
U.Sz.I.:- Mivel egyéni/ kiscsoportos fejlesztést végzek, nekem könnyebb a dolgom, úgy
vélem. Sokkal inkább tudom követni a gyerekek útjait az interneten, mint azok a kollégák,
akik osztályokban tanítanak. Egyébiránt járható útnak tartom ott, ahol központi forrásból nem
telik technikai eszközökre. Már több helyről is hallottam, és nálam is kezd gyakorlattá válni,
hogy a szülőkkel és pedagógusokkal egyeztetve a gyerekek behozzák magukkal saját
táblagépüket, laptopjukat is, és azon dolgoznak. Persze, ahogyan mondani szoktuk, nincs még
kialakulva ennek kultúrája. Sok nehézség adódik ezzel kapcsolatban. De úgy gondolom, az
irány jó, helyes, és ha valaki megtapasztalja ennek gyakorlati hasznát, az minden felmerülő
problémára megoldást fog tudni találni. Meg kell, hogy mondjam, soha nem dolgoztam olyan
intézményben, ahol mintába szabott IKT eszköztár állt volna rendelkezésemre. Sok-sok
utánajárás, keresés kutatás, kérés segíteni akaró emberek felé, akik támogatták munkámat,
Évekkel ezelőtt egy interaktív táblát is nyerhettem egy zártkörű pályázatnak köszönhetően, az
elmúlt évben pedig három használt számítógépet kaptam az IBIDEN Kft.-től. Az első kis
táblagépünket pedig a ClassBox fejlesztői által meghirdetett játék során nyertem. Másik
táblagéppel is rendelkezünk a foglalkozásaink során, ami sajátom. Még az okostelefonom is
néha akcióba lép. A gyerekek nagyon hálásak, igazán vigyáznak az eszközökre. Külön
örülnek, ha megengedem, hogy ők telepítsenek a táblagépemre valamilyen fejlesztő
játékot. Tudják, hogy mi az „elvárásom” erre vonatkozóan. Már így is szoktak megérkezni
adott esetben: „Irma néni hoztam egy játékot, ami fejlesztő”. Meg is kérdezem ilyenkor tőlük,
hogy mi az, ami az adott játékban valóban fejlesztő hatású. Csodálkozásomra szépen meg is
tudják fogalmazni.

9. Van valami, amit nem kedvel, amit maga mögött hagyna?
U.Sz.I.:- Igen van, mégpedig a sok technikai problémát, akadályt az eszközök működése
tekintetében. Ez sok energiát és időt elvesz akár itthoni felkészüléseim során, akár az iskolai
életemben.
A másik, ami ugyan ma már egyre ritkább jelenség: a szülői és adott esetben a pedagógusi
értetlenkedést, meg nem értést az IKT használat tekintetében. Azért fáj a szívem ilyenkor,
mert a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknél ez a segítség szinte terápiaként
fogható fel, ha szakszerűen alkalmazzuk a modern technikát esetükben. Különösképpen az
integrált körülmények között tanuló kisdiákoknak jelentene olyan „mankót”, amivel
versenyképesekké válhatnának azok között a társaik között, akiknek nincsenek tanulási
nehézségeik.
Az egész iskolában (Zuglói Benedek Elek EGYMI) ilyenek a tanárok, ez elvárás
Önöknél? Vagy azért különlegesnek számít?
U.Sz.I.:- Jelenlegi munkahelyemen olyan vezetőt kaptam Kölesné Németh Mária
személyében, aki kezdettől fogva segítette törekvéseimet. A kollégák is egyre többen kapnak
kedvet az IKT eszközök használatához. Az más kérdés, hogy nálunk sem egyszerű a technikai
eszközök megléte, de – úgy gondolom – a kis lépések elve alapján szépen alakul minden.
Szűkebb értelemben véve, mint utazó gyógypedagógus különlegesnek számítok a fentebb leírt
gyakorlatom alapján. Tudom, vannak társaim , akik ugyancsak szívesen vezetnének hasonló
foglalkozást egy adott, integrált intézményben, de kezük megkötve eszközhiány tekintetében.

10. Úgy érzi, hogy működik a módszere, eléri ezzel a céljait?
U.Sz.I.:- Igen, szerényen, ám örömmel mondom, működik módszerem. Ezt ugyan sztenderd
kutatási eredményekkel nem tudom alátámasztani, viszont vannak saját, szigorú indikátoraim,
amelyek alapján vizsgálom módszerem helyességét. Ezek pedig a következők:
 Tudok-e mosolyt deríteni a hozzám járó gyermekek arcán?
 Tudok-e én mosolyogva tanítani?
 Megjelenik-e ásítás, unott arc a foglalkozásaim során?
 Várják-e a gyerekek a következő foglalkozást?
Bevált gyakorlat nálam, hogy kezdettől fogva videó felvételeket készítek óráimról, amelyeket
itthon végignézek, és szigorú önkritikát gyakorolok közben: ami jó volt, azt megtartom, ami
nem volt sikeres, azt tudatosan elhagyom. Publikációimban persze a kozmikus pillanatokat
mutatom be inspirálva saját magamat is, de társaimat is , hogy érdemes küzdeni, érdemes a
gyermekekért egy életet odaáldozni.
Örömmel írom le, gyakorta van jókedv, vidámság közöttünk, és csak elvétve veszek észre
ásítást, vagy akár unott arcot egy –egy kisdiáknál. Olyankor rögtön váltok, és más helyzetet
teremtek, más programot kínálok fel számára.
S hogy elérem-e módszeremmel céljaimat? Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Egyrészt
elérem azzal, hogy tudok örömöt, megnyugvást, sikerélményt adni a szárnyaszegett
kismadárkáimnak, viszont a célom másik része az lenne, ha ezek a gyermekek meg tudnák
mutatni, hogy milyen képességekkel vannak felruházva pl. az IKT használat tekintetében. De
amíg nem lesz gyakorlat a tanórákon ez a módszer, addig ők még mindig valahol hátul fognak
kullogni. Manuális eszközökkel ugyanis sokkal nehezebben írnak meg bármit is egy órán,
ennél fogva sokszor csak töredékét tudják közölni annak a tudásnak, amelynek birtokában
vannak. Ezen felül pedig az a hatalmas ismeretanyag, amivel még mindig meg kell, hogy
birkózzanak, nem teszi láthatóvá azt a tehetség-rehabilitációs munkát, amit végezhetek ott az
Anyahajóban.
Elkeseredve nem vagyok, mert tudom, hogy a beléjük kódolt tudás megmarad, és majd
egyszer nyilvánvaló lesz sokunk örömére.

11. Sokat beszéltünk a “gyerekeiről”, akiket fejleszt, saját családját mutassa be kérem:)
U.Sz.I.:- Igen , ezek után csak azt tudom elmondani, hogy kiváltságos helyzetben lehetek.
Szeretteim megértő és velem együtt gondolkodó emberek. Nagyobbik lányom, Irma a
Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány MA szakát végzi, és évek óta
magánéneket tanul. Kisebbik lányom, Nikolett az ELTE germanisztika és japán szakára jár,
mellette klasszikus gitáron játszik, szintén évek óta. Mindannyiunknak hitünk szerint
elhivatása, küldetése van e világon, ami segít abban bennünket, hogy egymás munkáját
támogassuk. Sokszor, mint kis stúdió működik a mi lakosztályunk. Alkalmazkodnunk kell
egymás időbeosztásához, tolerálnunk kell egymás, olykor nagyon is különleges és embert
próbáló tennivalóit. De így van jól, hiszen kedvenc szavam, a gyöngykagyló így válik élővé
számunkra.
Viszont az ünnepek, s a nyár egy része a valódi pihenésé, amikor igazán tudunk egymásnak
örülni, egymásért hálát adni, s a gyönyörű Balaton partján elfelejteni minden gondot és bajt,s
a Természettel eggyé válni.
Ha nem számítana a pénz, mivel foglalkozna?
U.Sz.I.:- Szabadon tanítanám a gyermekeket, és sokkal többet foglalkoznék a Családommal
úgy a kisebb, mint a nagyobb kört illetően. Kirándulnék, utaznék sokfelé, vendégségbe
eljárnék, vendégeket fogadnék… Feldolgoznám, rendszerbe gyűjteném azt az évek alatt
összegyűlt sok-sok videó felvételt, amiket a foglalkozásaimon készítettem.

12. Mik a tervei a következő három évre ?
U.Sz.I.:- Lassan a nyugdíj felé tekintgetek… Várom azt a szabadságot, hogy minden
megkötés nélkül úgy szerethessem, fejleszthessem a hozzám járó gyermekeket, ahogyan az a
szívem vágya lenne.
Viszont addig még van bő két esztendőm arra, hogy Anyahajó Stúdiómat “csinosítgassam”.
Várom azt a kollégát, aki majd szívesen átveszi, és továbbfejleszti elkezdett munkámat. Addig
is minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy amennyire tudásom, erőm engedi,
tökéletességre vigyem elképzeléseimet, valóra váltva az általam olyan nagyon óhajtott
örömpedagógiát. Szeretnék méltó lenni arra, hogy majd egyszer rám is így emlékezzenek az
engem megismert gyermekek:
„Lehet, hogy elfelejtik, amit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan
érezték magukat szavaidtól” (Carl William Buechner)
Gyógypedagógiai tevékenységemet dokumentáló online felületek:
Szakmai blog:
Örömpedagógia
Örömpedagógia Facebook oldala
Digitális osztályterem:
Anyahajó
Bloghajók, mint diák e portfóliók

13. A következő pedagógiai Facebook – csoportoknak vagyok tagja a teljesség igénye nélkül:
 Gyógypedagógusok a gyógypedagógiáért –
 Online tanári szoba –
 Sakkpalota
 TankocKApocs – LearningApps/tankockák felhasználói
 MIE Magyarország – Microsoft Expert Magyaroroszág
 Digitális Témahét Tanári Fórum –
 Redmenta tesztelői csoport –
 IKT-s eszközök alkalmazása alsó tagozaton –
 Gamification a magyar oktatásban –
 eTwinning
Az interjút készítette: Fülöp Hajnalka