1. Szeptember 4-én tartot-
ták a Labor Day ünnepét az
USA-ban, és a hosszú, há-
romnapos hétvége után,
már Las Vegasban írom a
következõ krónikát. Az itte-
ni párás meleget nehezen
viseljük, de nincs más vá-
lasztás, Chicagóban is ha-
sonlóhoz vagyunk szokva,
bár Las Vegasban a magas
páratartalom felettébb szo-
katlan.
Az ünnepi hétvégére
rengeteg szórakozásra vá-
gyó turista érkezett a vá-
rosba, természetesen
azért, hogy kipróbálják a
szerencséjüket. Sétáló tö-
meget azonban nem na-
gyon lehet látni a híres,
Stripnek nevezett Las
Vegas Boulevard-on.
A Strip a város fõutcája,
egyben a központ, amely-
nek mindkét oldalán hatal-
mas, modern hotel-kaszi-
nók állnak. Az ünnepi láto-
gatók csakúgy, mint mi ma-
gunk is, inkább a léghûtött
helyiségekben, esetleg az
uszodákban töltik a nappa-
lokat, és csak naplemente
után merészkednek utcák-
ra a városban.
Kellemesebb idõjárás-
ban szinte mozogni sem
lehet, a járdákon ezrek sé-
tálnak, az úttesten pedig a
taxisok sokasága korlátoz-
za a forgalmat.
A Labor Dayrõl jut
eszembe, hogy éveken ke-
resztül, amikor ezt a szót le-
írtam, Gaál Csaba fõszer-
kesztõnk következetesen
kijavította a Kanadában
használatos Labour Dayre.
Ugyanis ott a brit szokás
szerint írják a szót, míg ná-
lunk, az USA-ban az ameri-
kai verzió a divatos.
Egyébként nincs sok kü-
lönbség a két szomszédos
ország írásmódja között,
bár a kanadai olvasóim bi-
zonyára tudnának találni
még néhány jellemzõt.
Jómagam általában sé-
tálással kezdem a napot,
amire több mint két évvel
ezelõtt határoztam el ma-
gam. A rendszeres napi
sétát a szövetségi kor-
mány egészségügyi hiva-
tala országos viszonylat-
ban támogatja.
Az Egyesült Államok-
ban nyolc egyetem vesz
részt abban a program-
ban, amelyben cca. 3000
idõs, 71 és 87 közötti élet-
korban lévõ embert – höl-
gyeket és férfiakat – tudo-
mányos alapon vizsgál-
nak. Az orvosok eddig is
tudták, hogy a rendszeres
mozgás jót tesz az szerve-
zetnek, de most pontos
eredményeket kapnak, a
begyûjtött adatok alapján.
Napi 40–50–60 perc sé-
ta, bizony elég kimerítõ
ebben a korban, de a moz-
gás szükséges, különben
tolókocsiba kerülhet az
ember. Az pedig számom-
ra elfogadhatatlan alterna-
tíva. Itt most ebben a siva-
tagi meleg és fülledten pá-
rás levegõben különösen
nehéz betartani a napi
adagot.
Szerencsére van úszó-
medence is a lakóterüle-
ten, az úszás is mozgás,
így talán még fogyni is si-
kerülhet Las Vegasban.
Igazán rám férne; tavaly,
hosszabb ittlétem alatt 15-
20 fontot sikerült lead-
nom. Ennek a fele vissza-
jött, de itt nejem nagyon
vigyáz az étkezésemre. A
kenyér és a krumpli ki-
kapcsolva, talán ismét si-
kerül a tavalyi formámat
visszanyerni.
Néhány hete Török Re-
zsõ Jó házból való tanár-
segéd címû könyvébõl
idéztem számomra érde-
kes részleteket. A könyvet
itt találtam Las Vegasban,
unokahúgom hagyatékai
között, most egy másik
Török Rezsõ-könyv került
a kezembe, amelynek cí-
me A férfi mind õrült, s a
regénybõl film is készült a
harmincas években Jávor
Pál, Lázár Mária, Páger
Antal, Vaszary Piri és
Mály Gerõ fõszereplésé-
vel.
A könyvben a kedvenc
ételemrõl írt jellemzést
Török Rezsõ, ami általam
nagyra becsült lecsóról
szólt. Elõre kell bocsáta-
nom, hogy itt méregerõs
lecsóról lesz szó, amely-
nek én a békésebb válto-
zatát kedvelem.
„Feledhetetlen emlék
marad például egy furcsa
garden party a ferencváro-
si mûvészkolónia elméjé-
ben, egy csudálatos estély:
a Zugligeti-lecsó néven
emlegetett díszzaba.
Ez alkalommal a vala-
mikor énekesnõi pályára
indult Naca asszony –
Rengetõ-Renner Jóska ke-
ramikus pajtás neje – har-
minc mûvésztestvér szá-
mára fõzött vacsorát, ab-
ban az óriási katlanban,
amely azelõtt úgynevezett
századkondér volt (a ki-
lencszáztizennégyes világ-
háború alatt), és cserebót
révén jutott jelen birtoko-
sának vagyontárgyai közé.
De minõ lecsó volt az
tátintóját neki! Mintha a
föld legdühösebb zöldpap-
rikái adtak volna találko-
zót egymásnak abban a
veterán kondérban! Vacso-
ra közben valóságos pánik
tört ki a résztvevõk között:
a hölgyek sikoltoztak és
sziszegtek, az urak fejérõl
vastag verejtékcsöppek
szánkáztak lefelé, de itt-ott
elfojtott káromkodások is
hallatszottak, és olyanok
is akadtak, akik kidülledt
szemmel, lihegve hûsítet-
ték szájszéleiket.
Fogalmam sincs róla, ki
miképpen szokta elkészí-
teni ezt a csupán jó idegze-
tûeknek való eledelt (me-
lyet rácpörkölt, paprika-
gulyás, lecsó, párolt vita-
minsaláta, paradicsom-
paprika stb. nevek alatt
tisztelnek Délkelet-Európa
különbözõ honaiban), de
annyit tudok, Rengetõ-
Rennernének egy aljas,
hasbolondító receptje van
az egyébként bírhatóan
szelíd lecsó felvadítására.
Persze õ is úgy kezdi a
fõzést, mint bárki más: az
edény fenekén apróra vag-
dalt füstölt szalonnát ser-
cegtet, s mikor már piro-
sodnak a kicsi kockák, fa-
kanállal kiszedi õket egy
tányérba. Majd jó módin
felhalmozott hagymaszele-
teket fonnyaszt a szalonna
kiolvadt zsírjában, és mi-
kor már félõ, hogy odaég-
nek: karikára vágott para-
dicsomok és kimagozatla-
nul fölszeletelt zöldpapri-
kák egész tömegeit zúdítja
a hagyma fölé, persze kel-
lõen megsózva.
Az élénk tûz felett megiz-
zadt paradicsom természe-
tesen bõ levet bocsát ki ma-
gából, és egy valóságos illa-
tos Vörös-tenger hullámai
csapkodjákazedénypartja-
it. Ebbe a hullámzásba tele-
píttetik be egy jókora kupac
fõtt és füstölt oldalas, vala-
mint egy dandár kolbász
vékony szeletei.
Na most már kérem a jó
szagú lében fõnek és ro-
tyognak mindenek, elad-
dig, míg a paprika jól meg
nem puhult, s a vörös lé is
hathatósan el nem párol-
gott. Akkor hirtelenében
derék mennyiségû nyersto-
jást üt szakácsunk a tetejé-
re (minden személyre ket-
tõt-kettõt számítva), és
összekeveri az egészet, és
tetejébe hinti a füstölt sza-
lonna pirosló töpörtõit.
De már le is kell kapni
a tûzrõl az istenadtát,
gyorsan odaállítani az
asztalközépre, és tányérba
adagolni, és tömni vele a
fejeket, és a Jézus legyen
velünk!
Na jó, na jó, de Naca
asszonynak van egy õsi hi-
bája: neki sohase elég erõs a
lecsó! Ezért (szavahihetõ ta-
núk állítják!) már a hagy-
mafonnyasztás magasztos
perceiben beledobál az
edénybe valami dühös sze-
gedi õrölt paprikát, amiben
önmagában akkora erõ
van, hogy a forró zsírban is
nyugodtan sercegõ hagy-
maszeletek egyszerre vaka-
rózni kezdenek tõle.
De ez még mind nem
elég. Éléstárából elõkerít
egynéhány Kicsi Vanna
nevezetû, vékonyka és
mindössze két centi hosz-
szúságú zöldpaprikát,
mely emberölõ dúvadakat
egy ismerõs bolgárkertész
egyenesen az õ számára
termeszti.
Ezektõl az orcátlan se-
gédeszközöktõl lesz olyan
mérhetetlenül mérges a le-
csója, és hát ugyanettõl
kell innia minden épkéz-
láb vendégnek annyi tö-
méntelen szódásbort, hogy
ember legyen a talpán, aki
be nem rúg, ha Rengetõ-
éknél befal egy tányér
rácpörköltet.
Szinte látom, ahogy a
szelídebb lelkû olvasóim
körösztet vetnek az itt vá-
zolt eledelnek már olvasa-
tára is. Pedig hát hogy
azért mégse olyan rossz
õkelme, amint azt ijedõ-
sebb gyomrú olvasók hin-
nék, arról tanúskodik ép-
pen a történet, amely a
Zugligeti-lecsó gyönyörû
estjének csattanóját adja.”
Itt akár be is fejezhet-
ném a Las Vegasban meg-
ismert, számomra új ma-
gyar szó, a rácpörkölt tör-
ténetét, de a csattanó még
hátravan, és ha már eny-
nyit elmondtam, leírom a
történet végét.
„Mint említettem, har-
minc személy tömte magá-
ba a borzasztóan csípõs
vacsorát. Csak úgy a kert
csupasz füvére telepedve
ülték körül az egykori szá-
zadkondért s ki-ki lelkesen
kanalazott a tányérjáról, s
vitte a szájához az étket,
majd nekivadulva huho-
gott, lihegett, sziszegett és
jajgatott.
Igen, nem volt egy te-
remtett vendég, aki ne pa-
naszolta volna a lecsó
becstelen nagy erejét, de
azért szünet nélkül falták,
fogyasztották, elannyira,
hogy a vacsora végén iga-
zán csak emlékképpen
maradt belõle néhány po-
fára való a katlan legfene-
kén.
A háziasszony szíves
mosollyal kínálta jobbra-
balra, na egyétek meg már
ezt a pár falatot…de mi-
dõn kitûnt, hogy az el-
nyûtt társaság semmikép-
pen se tud megbirkózni a
K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. szeptember 28. – 40. szám –
CHICAGÓI KRÓNIKA
KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY
Harmath István
CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES
LAS VEGAS-I PROGRAMELŐZETES
Október 5-én szombat este 7 órakor Szüreti bál. Szent Ist-
ván Király templom, a Délvidéki csoport és Hunyadi Mátyás
cserkészcsapat közös rendezése.
Október 20-án vasárnap, de. 11 órakor ünnepi Szentmise
utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom 57-ik évfor-
dulóján. Szent István Király templom, a chicagói magyar egye-
sületek közös szervezése.
Szept. 26-án csütörtök este 8 órai kezdettel A Magyar Ál-
lami Népi együttes fellépése Las Vegasban. UNLV egyetem,
Artemus W. Hall koncert terem.(4505 S. Maryland Prkwy. Je-
gyek: 702-739-3267)
Szept. 27 és 28-án: Árpád Kupa labdarugó torna. de. 9 óra-
kor. McCarren Park. 1845 Russel Rd. inf:702-339-1348.
Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!
A jól informált magyar
a Kanadai Magyarságot olvassa!
lecsó csökevénnyel, Naca
úrnõ kis lábaskába helyez-
te, és belesüllyesztette a ta-
karéktûzhely sütõjébe;
majd betálalja a reggeli
mellé jó férjének, aki igen
szereti így borozgatós este
után másnap a gyomorge-
reblyézõ étket...
Na és aztán ittak és ne-
vettek és daloltak és vitat-
koztak, de végül is elbú-
csúztak a vendégek... És
csend lett a házban, mély
álomba merült a torkig la-
kott társaság. Szelíd és ha-
ragos, jóindulatú és kihívó
hortyogások hangzottak a
különbözõ fekhelyekrõl, a
nyitott ablakon át bájos
tücsökhangverseny és az
Egyesített Sváhegyi és Já-
noshegyi Acélhang Béka-
dalárda erõteljes melódiái
lebegtek be... mély és igazi
éjszaka volt!
Talán tíz perc múlott el
azután, hogy az ebédlõ fa-
liórája kettõt ütött, amikor
egyszerre irtózatos ordítás
harsant fel a házban. Rög-
tön utána még egy velõt
borzoló üvöltés bõdült, az-
tán szörnyû zuhanás,
majd perceken keresztül
akkora robajok, csöröm-
pölések, morgások, puffa-
nások és visítások, mint-
ha egy férfiereje teljében lé-
võ pézsmatulok kezdett
volna párharcot a szom-
széd gorilla-kamasszal, de
nem a dzsungelben ké-
rem, hanem a porcelánke-
reskedés kellõs közepén...
A rogyadozó térdû ház-
nép, melyet elsõ álmából
ugrasztott talpra az apoka-
liptikus zûrzavar, percekig
nem tudta, hova legyen
ebben a zugligeti vészben.
Végül is Nacának eszébe
jutott a villanyvilágítás
kapcsolója, kattintott rajta
egyet, majd a most már
meglelt elemes lámpájával
kisugarazott a konyhába,
és az egybegyûlt lecsófal-
nokok szeme elé a legré-
mületesebb látvány tárult:
két hálóinges férfialak bir-
kózott a kõpadlón, vérben
és verejtékben úszó két
õrült, fogcsikorgatva és
egymást harapva... el kel-
lett ájulni a látásuktól, a
kimeredt szemeikbe hul-
lott kócos hajuktól, az ar-
cukon szerteömlött és az
ingeiken elmázolódott ha-
talmas vérfoltoktól”...
A sötét konyhában küz-
dõ két festõmûvész....
„Csopaki és Sóvári urak
bambán néztek egymásra
és az egybegyûltekre. Az-
tán megint egymásra pil-
lantottak, aztán a feldúlt
tûzhelyre, s az alvadt vér-
nek látszó lecsómaradék-
ra. Egyszerre kirobbant be-
lõlük valami idétlen röhö-
gés... röhögtek és röhögtek
és annyira röhögtek, hogy
már a földön fetrengtek a
rémületes hahotától.
Hát persze. Ezen csak
volt nevetnivaló!”
Itt a Török Rezsõ által
írt mese vége, a híres rác-
pörkölt története. Életem
során nagyon sok tányér
lecsót fogyasztottam, so-
sem kedveltem a nagyon
csípõset, hiszen az két-
szer is okozhat fájdalmat
az embernek. Mint fen-
tebb említettem, én a bé-
késebb verziót szeretem,
csak éppen azt nem tud-
tam, hogy az egyszerû és
közkedvelt lecsó egykor a
méltóságosabb rácpörkölt
nevet viselte. Hát, már
ezért is érdemes volt el-
jönni Las Vegasba.
Vadítsuk fel a szelíd lecsót!