1.
A 18 év alatt azt látom, hogy Kelet-Európában, a magukat nermzetinek tartó pártok,
retorikájukban, csak kihasználják a nemzeti eszmét, a saját felemelkedésükre. A nemzeti
eszmét, aljas módon, csak manipulatív célra szolgálják. Köztudott, hogy a manipuláció, csak
szétzilálja a nemzetet, nemzetromboló ereje van. A manipulatív beszéd iskolapéldáját Orbán
Viktor mondta, a nem olyan rég történt népszavazás estélyén. Megdöbbentem, hogy egy
nemzeti politikus, vagyis egy magát nemzetinek tartó politikus, hogy tud ilyen gyenge
hasbeszédet mondani.
De először is vizsgáljuk meg, hogy lehet-e nemzeti egy párt. A tömegek lélektanának ismerői, a
múlt században, nagyszerűen kifejtették, hogy a tömeg identításnélküli. civilizációnk, a
jelenben, az identításnélküli tömegekre épül. A politikum, tömegalapú, tömegekkel dolgozik. A
nemzeti pártok alapját is, az identításnélküli tömeg képezi. Ahol nincs identítás, ott nemzet
sincs. Tehát a nemzeti politikai párt képtelenség.
Miért identításnélküli a tömeg? Az élő kultúra alapja, a lélek nagy képei, melyek a tömeg
lelkében halottak. A kultúra alapja az egyén identítása, lelkének élő képei révén. A nemzeti
kúltúra alapját is az egyén lelkének egyetemes képei képei képezik. Az egyén és a nemzet, az
egyetemesben gyökereznek. A nemzetbe való nacionalista, politikai bezárkozás az
egyetemesből szakít ki , amely lényegében a nemzet éltető alapja. Az egyén lelkén túl, a képek,
a kis csoportban, a közösségben életképesek és nem a tömegben. Elmondhatjuk, hogy a
nemzeti identítás alapja, az egyén és az organikus kisközösség és nem a tömeg. A katolikus
egyházban, a bázisközösségek, épp az eltömegesedés okozta identításvesztés okán jöttek létre.
A tömeg, nem csak sokaság volta miatt veszíti el kapcsolatát a lelkének képeivel, hanem
életformája miatt is. A felgyorsult életmód, ahol nincs csend, hogy a lélek önmagára találjon,
újrateremlje energiáit, ott nincs emberi identítás és a lélek képei halottak. A lélek képei, mint
például, a Nap, a Hold és a csillagok, csak a Csend révén élőek.
Na de lehetséges ott autonómia, közösségi, nemzeti, ahol a tömegek viszik a fő szerepet. Az
autonómia alatt, sajnos csak, önkormányzatosdit értünk, vagyis értenek sokan. Egy közösség
autonóm volta, nem intézmények sokasága, hanem a közösség, szellemi identításra épülő
autonómiája, az intézmény csak arra jön rá. Egy közösség, pedig annál autonómabb
szellemileg, minnél kevesebb intézményt igényel megmaradásához.
Lehetséges ott autonómiáról beszélni, ahol a lélek képei halottak? Andrei Saguna, (én Sogun
Andrásra magyarítottam) az erdélyi ortodox egyház püspöke a XIX. században azt mondta a
magyar egyetemen, Pesten tanuló román diákokkal kapcsolatban: quot;A tyúktojást mindegy,
hogy ki költi ki, a lényeg az, hogy tyúk lesz belőle.quot; A legcsodálatosabb megfogalmazása a
szellemi alapú, önmegőrzésnek, intézmények nélkül, a külső körűlmények ellnére. Ez az igazi
autonómia, amely minden intézményes autonómia alapja. Nagyon hosszúra nyúlna az írás, ha
megspékelném ezen írást, egy maxweberi, vallásszociológiai magyarázattal, hogy ezen
példázat, az ortodoxiának egy nagyon mély szellemi értékében gyökerezzik.
A tojásból úgy lesz tyúk, hogy egy belső genetikai mintát, képet követ, így lesz a tyúk önmaga.
Egy nemzet is úgy önmaga, ha megörzi lelkének belső mintáit és az szerint él. Nem az
intézmény az igazi megtartó erő, hanem a lélek élő képei, mert ez az igazi alapja az élő
kultúrának.
Nem olyan rég, halottam egy interjut, a Romania Actualitati Rádióban, Gheorge Sarac, bihari

2.
nótaénekessel. Velünk magyarokkal kapcsolatban, volt egy nagyon meggondolkodtató
kijelentése, attól függetlenül, hogy ezt magyarellnes éllel tette. A románság több évszázados
erdélyi harcával kapcsolatban, a következőket mondta: quot;Nekünk, románoknak, Erdélyben,
nem voltak kőváraink, amik megtartsanak, (utalás a magyarokra, hogy nekik kőváraik
voltak), nekünk a vár a lekünkben volt, ami megtartott, (a magyarokkal szemben). És itt
eszembe jut a katolikus misztikus Nagy szent Teréz könyve, a Belső várkastély. A misztika
ismeri a belső várat, ami megtart, - tényleg létezzik.
Most meg nézzünk szét Erdélyben, hogy a váraink, amik régen a megtartó intézmények
voltak, vagyis tévesen megtartónak vélt intézményeknek tartották megtartottak-e bennünket.
Erdély kapúját képező Lippa quot;váraquot; környékén hány magyar él. Váraink környékéről
kipusztultunk és elfoglalták azok a helyet, akiknek a lelkük volt a vár.
Ha a külső várnak nincs egy belső lelki megfelelője, akkor nem megtartó erő. Azt hiszem,
hogy amikor a területi autonómia intézményében biznak egyesek, annak kizárólagos megtartó
erejében, akkor elkövetik a régi hibát, amit elődeink elkövettek Erdélyben, túlzottan biznak a
külső intézmény megtartó erejében, minden belső lelki alap nélkül.
Egy közösség, autonóm volta, kifejezetten szellemi alapú, és nem intézményes és nem
gazdasági.
Egyszerűbben kifejtve, nem az intézmény tart meg bennünket, hanem nekünk kell
megtartanunk az intézményt. Hasonlattal élve, az ernyő, az esőben csak úgy véd, ha tartjuk,
és ha megfelelőképpen tartjuk, például egy csapó esőben. De vannak viharok, amikor az ernyő
sem véd meg az elázástól. A viharban, a fát a gyökerei tartják meg, úgyan így a nemzetet is. A
gyökerek a lélek képeit szimbolizálják.
Na de térjek vissza a politikai hétköznapokba. Az MPP-t bejegyezték, mint pártott, tehát van
egy érdekvédelmi szervezetünk és egy pártunk. Az MPP, eddig csak egy annyit tett,
kikényszerítette, hogy az RMDSZ is beszéljen az autonómiáról. Jelenleg, csak beszélgetnek az
autonómiáról a pártok és ez nem egy igazi autonómiatörekvés. Diákos, házifeladatszerű
fogalmazványok születnek az autonómiáról. Ami jelenleg történik az autonómiáért, az a
tehetetlenség pótcselekvése, beszédek, nyilatkozatok, fogalmazványok és beadványok
formájában. Elmondhatjuk, hogy nem létezzik igazi autonómiaharc. De létezzik, mindkét
pártban, a felkapszkodás, az autonómia kötelén. (Jelzem, hogy itt már nem a fennti ideális
értelemben beszélek az autonómiáról, de fenntartom, hogy a fentiekben leírtak nélkül nincs
igazi autonómia.) Az autonómiaharcnak egy többsíkon mozgó harcnak kell lennie, ilyen
jelenleg nincs. Egyik pártban sincs egy olyan egyéniség mely meg tudná szervezni az
autonómiharcott.
Mire irányul az autonómiaharc? A hatalom megszerzésére, a hatalomnak a székelység kezébe
öszpontosítására a Székelyföldön. Saul D. Alínsky szerint, minden olyan törekvés, mely a
hatalmat akarja megszerezni, először abból indul ki, hogy milyen közvetlen, adottságok
vannak a harchoz. Szerinte, a jelen lehetőségeiből, adottságaiból kell kindulni, a közvetlenül
adott ezközökkel kell élni. Tehát hülyeség, ez szerint, a Székelyföld gazdasági fejlettségére
várni, azt hiszem, hogy ezen teoria, épp az autonómiatörekvés megtorpedózására van
kitalálva. Nem tudom, hogy milyen törekvés, mely várakozással kezdődik.
Mivel Romániában, ha nem is a nyugati értelemben, de van valamelyes demokrácia, mely
lehetőséget bíztosít, a polgári engedetlenség különböző törvényes formáira, amelyek
felhasználhatóak az autonómiharcra. Nekünk, okosaknak kell lennünk, mint a zsidók,

3.
követekzeteseknek, mint a palesztinok, és békéseknek, mint Gandhi.
Olvastam az MPP kampányújságját, amelyben autonómiafogalmazványt is találtam, mely
nyakatekert fanyelven fogalmazza meg az autonómiát. Szerintem egy törekvést, röviden,
szentenciaszerűen kell megfogalmazni, hogy hatékony legyen a tömeg szára, és mozgósítsa.
(Most már a jelen adottságai szerint beszélek.) Sajnos, a közszékely jelenleg passzív, ami az
autonómiatörekvést illeti. Ennek bizonyítéka, hogy nem érzékeny jogai megsértésére.
Érdemes volna tanulnunk, Stefan Ludwig Roth könyvéből, Harc a nyelvért Erdélyben. Ebben
a könyvben csodálatosan érzékelteti a szerző, az egyszerű román paraszt aktív hozzáállását, a
román nemzeti űgyhöz Erdélyben. Sokat tanulhatnánk belőle.
A nemzeti jobboldalnak és így az MPP-nek is van egy nagy gyengéje, megrekedt, a két
világháború közötti, keresztény nemzet retorikánál. Tehát a jó magyar, jó keresztény is. Tehát
akkor én, mint vallásos anarchista ki vagyok úgye taszítva a nemzetből. Sajnos ilyen
viszonyulást éreztem is irányomba. A gond az, hogy épp a kereszténység felvételének
következtében, veszítette el a magyar lelkének képeit, identítását.
Na de lássuk, hogy mi a célja minden pártnak, a nemzetieket is beleértve. A hatalom
megszerzése, bírtoklása. A kereszténység, akit a tanítójának tekint, Jézus, a nembírtoklást
tanította, ez volt tanításának lényege. És érdekes, hogy épp az ő követői hoztak létre, egy
olyan kereszténynek nevezett kúltúrát, mely annyira bírtoklásszomjas, hogy már az
emberiség létét fenyegeti.
A lélek képeinek még van egy nagy ellensége, a bírtoklásszomj, aki birtokolni akar, annak a
lelke halott és benne a képek is. A párt, amelynek a törekvése a bírtoklás, az nem lehet
nemzeti, mert a bírtoklás, és a lélek élő egyetemes-nemzeti képei nem férnek össze. A
jobboldal kereszténysége, hamis szemfényvesztés, nincs köze sem Jézushoz, sem a nemzethez.
Az RMDSZ és az MPP megegyeznek abban, hogy az autonómiát tárgyalásos úton kell
megvalósítani, a hatalom rábólintásával. Erről mondja Saul D. Alínsky, hogy az ingyen kapott
jogok, a nem kiharcoltak, nem érnek semmit.
És most elgondolkodom, hogy az egészről, a múlandóság szemszögéből, hogy mit mondana a
Prédikátor könyvének a szerzője. Ugyan azt, mint amit már leírt, hogy hiúság és szélkergetés
minden ami az ég alatt történik.
Nagy Attila, Kökös