Ce diaporama a bien été signalé.
Nous utilisons votre profil LinkedIn et vos données d’activité pour vous proposer des publicités personnalisées et pertinentes. Vous pouvez changer vos préférences de publicités à tout moment.

Jim Rohn - A jólét és a boldogság 7 stratégiája

1 647 vues

Publié le

Jim Rohn - A jólét és a boldogság 7 stratégiája

Publié dans : Développement personnel
  • Soyez le premier à commenter

Jim Rohn - A jólét és a boldogság 7 stratégiája

  1. 1. Ajőniátnés, boldogsag í "ma;
  2. 2. Tartalomjegyzék Bevezetés A nap, amely gyökerestől megváltoztatta életemet l. fejezet Öt kulcsszó Első stratégia A cél hatalma 2. fejezet A cél - ami az embereket ösztönzi 3. fejezet A cél kitűzése 4. fejezet A cél hasznosítása Második stratégia Keressük a tudást! 5. fejezet A bölcsesség ösvénye Harmadik stratégia Tanuljunk változni! 6. fejezet A személyiségfejlődés csodája Negyedik stratégia Tudjunk bánni a pénzzel! 7. fejezet Hogyan tegyünk szert anyagi függetlenségre? Ötödik stratégia Gazdálkodjunk az idővel! 8. fejezet Hogyan uralhatjuk saját időnket? Hatodik stratégia Nyerőkkel vegyük körül magunkat! 9. fejezet A társaságkeresés alapelve Hetedik stratégia Tanuljunk meg jól élni! 10. fejezet Út a gazdagabb életstílushoz l l. fejezet A nap, amely gyökerestől megváltoztatja életünket 22 31 37 46 58 76 94 I12 120 129
  3. 3. Bevezetés A nap, amely gyökerestől megváltoztatta életemet Alig értem el huszonötödik évemet, amikor találkoztam a férfival, akit Earl Shoaffnak hívtak. Akkor még nem sejtettem, micsoda vál- tozást gyakorol életemre ez a találkozás . . . Egészen addig pontosan ugyanúgy peregtek napjaim, mint a szürke millióké, akik nem sokra jutnak, és még annál is kevesebb örömet szereznek maguknak. Pedig igazán remekül indultam, sze- rető kömyezetben nőttem fel Idaho állam délnyugati részének farm- vidékén, alig pár lépésre a Snake River partjától. Amikor elköltöz- tem otthonról, buzgott bennem a remény, hogy jókora darabot ka- nyarítok majd ki magamnak az amerikai álomból. A dolgok azonban nem pont úgy alakultak, ahogyan elképzel- tem. Érettségi után rögtön főiskolára kerültem, ám egy év elteltével úgy döntöttem, máris éppen elég észt szedtem össze, így hát fel- hagytam a tanulással. Súlyos hibát követtem el _ ráadásul nem az egyetlent az idő tájt. Csakhogy minél előbb dolgozni akartam, pénzt keresni. Úgy okoskodtam, hogy könnyen kapok állást, és ebben nem is tévedtem. Valamilyen álláshoz jutni valóban nem okozott ne- hézséget. (Csak később jöttem rá, hogy a puszta megélhetés még nem jelent tartalmas életet. ) Röviddel ezután megházasodtam. Mint afféle átlagférj , ígéretek- kel halmoztam el feleségemet a káprázatos jövőre vonatkozóan, amelyről biztosan tudtam, hogy csupán kamyújtásnyira van tőlem. Elvégre majd szétfeszített az igyekezet, hőn áhítottam a sikert, és keményen dolgoztam éne. Semmi sem hiányzott tehát az elérésé- hez. legalábbis akkor azt hittem . . . 7
  4. 4. Mire betöltöttem a huszonötöt, már hat éve álltam munkában, úgy gondoltam tehát, ideje felmémi az eddigi előrehaladást. Heti jö- vedelmem mindösszesen ötvenhét dollárt tett ki. Ez messze elma- radt korábbi í géreteimtól, s a rozoga konyhaasztalon lassan halomba gyűltek a kifizetetlen számlák. Addigra családapává léptem elő, eltartottalm számával arányo- san nőtt a felelősségem is. Ráeszméltern, hogy fokról fokra esend- ben beletörődtem szűkös viszonyaimba. Egy őszinte pillanatomban beláttam, hogy előbbrejutás helyett minden egyes nappal hátrébb kerülök anyagilag. Világos, hogy vál- toztatni kell . . . de min is? Talán a szorgos munka önmagában nem elég, gondoltam. Ez a felismerés mélyen megrázott, hiszen abban a hitben nőttem fel, hogy nem marad el azok jutalma, ,akik arcuk verítékével keresik kenyerüket. Napnál világosabbá vált, hogy bármennyit izzadok is, hatvan- éves koromra oda jutok, mint oly sokan kömyezetemben: mások tá- mogatására szorulok majd. Ez a kilátás megrettentem Nem bírtam szembenézni ezzel a jö- vővel, én, a világ leggazdagabb országának polgára! Nem tudtam, mit tegyek, hogyan találjak választ kérdéseimre, miként adjak életemnek új irányt. Talán tanuljak tovább? Egyetlen év főiskola nem a legjobb aján- lólevél álláskereséskor. Csakhogy családom kenyérkeresője lévén, nem tűnt ésszerűnek, hogy visszaüljek az iskolapadba. Felötlött bennem, hogy valami vállalkozásba fogok. Ez aztán iz- galmas lehetőség! Az ám, de hiányzott hozzá a tőkém. Végül is a pénz okozta a legnagyobb gondot: az erszényem rendszeresen jóval a következő fizetés előtt kiürült. Olvasóim talán nem kerültek még hasonló helyzetbe? Egy ízben elveszítettem tíz dollárt. Efölötti idegességemben két hétig fizikailag rosszul éreztem magam - egy tízdolláros bankó miatt! w Ide hallgass, lim! - próbált vigasztalni egyik barátom. - Talán valami rászoruló szegény ördög találta meg. Bármilyen hihetetlen, ettől nem tudtam jobb kedvre derülni. Ami azt illeti, úgy véltem, inkább én találnám meg mások elszórt pénzét, mint fordítva. (Be kell vallanom, akkoriban még nem ragadott meg a jótékonyság eszméje. ) Itt tartottam tehát huszonöt évesen - jó messze álmaimtól, bár- miféle fogódzó nélkül, hogy mi módon fordíthatnám jobbra sorso- mat. Egy nap aztán belebotlottam a szerencsébe. Miért éppen akkor? Vajon mi szabja meg, mikor történjenek a dolgok? Sejtelmem sincs. Számomra ez is az élet nagy rejtélyei közé tartozik . . . Mindenesetre akkor köszöntött rám a szerencse, amikor összeta- lálkoztam egy egészen különleges emberrel, nevezetesen Earl Shoaff-fal. Első alkalommal egy értékesítésről szóló előadásán lát- tam. Nem tudnám megmondani, mi ragadott meg annyira az elő- adásában, de ma is emlékszem, arra gondoltam, mit meg nem adnék, ha olyanná válhatnék, mint ő! Az előadás végén minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy odamerészkedjek hozzá, és bemutatkozzam. Elfogódottságom ellenére meglátta bennem a sikeréhséget. Jóságosan és nagylelkűen viselkedett velem, végül egészen megkedvelt. Pár hónap múlva szerződtetett a saját értékesítési hálózatában. A következő öt évben sok mindent tanultam az életről Earl Shoafftól. Apai szeretettel bánt velem, órákon át tanítgatott saját életbölcseletére, amelyet a jólét és boldogság hét stratégiájának ne- veztem el. Egy napon azután, negyvenkilenc éves korában, váratlanul el- hunyt. Miután meggyászoltam mesterem elvesztését, átgondoltam, mi- lyen hatást tett életemre ez az ember. Ráébredtem, hogy a legtöbbet nem a tőle kapott állás jelentette, nem is az a lehetőség, hogy ügy- nökjelöltből vállalatának alelnökévé léphettem elő. Sokkal fonto- sabb ennél, hogy megismerhettem életfilozófiáját, a sikeres életve- zetés alapjait: miként válhatunk jómódúvá és boldoggá. Az ezt követő néhány évben Shoaff eszméit alkalmaztam a saját életemben is - sikerrel. Tény , hogy rengeteg pénzt kerestem. 9
  5. 5. A leggyümölcsözőbbnek azonban az bizonyult, amikor mindezeket az elképzeléseket megosztottam munkatársaimmal is. Elképzelése- im lelkes fogadtatásra találtak, s azonnal mérhető eredményekhez vezettek. Noha elsődlegesen üzletembemek, nem szerzőnek vagy előadó- nak tartottarn magam, csábított a kihívás, hogy egyszerű és közvet- len formában másokkal is megosszam azokat az elveket, amelyek jelentősen befolyásolják az ember esélyeit az életben. * Könyvem olvasóinak azt tanácsolom, képzeljék el, hogy vásárol- ni mennek. Csak a számukra alkalmas gondolatokat tegyék képze- letbeli kosarukba! Ne hagyjanak bármit magukra sózni, amit mások mondanak, de igenis adjanak maguknak egy esélyt! Olvassák nyi- tott elmével a következő oldalakat. Amit értelmesnek vélnek, azt próbálják ki. Amit nem, azt vessék el. Ne vakon kövessék az útmutatást, értő tanítványként használja- nak fel mindent. 10 I fejezet Öt kulcsszó Könyvem valamennyi gondolata öt kulcsszó köré csoportosítható. Megértéséhez és lehető leghatékonyabb felhasználásához tehát nél- külözhetetlen, hogy ezek jelentését egyértelműen tisztázzuk. ALAPOK Természetesen minden az alapoknál kezdődik. Esetünkben ala- poknak azokat az alapvető elveket nevezem, amelyekre minden te- vékenységünk épül. Az alapok jelentik a kezdetet, azt a létező valóságot, amelyből minden más folyik. Ellentmondásnak tűnik, amikor új alapokról beszélünk. Mintha valaki azt állítaná, hogy régiségeket állít elő újonnan. Tüstént gya- húsnak találnánk a dolgot, igaz? Valóban, az alapok a bibliai időktől fogva ugyanazok, és ilyenek is maradnak, amíg világ a világ. Vizsgáljuk meg most az alapok jelentését a sikerrel összefüggés- ben! Ha alapvető, maradandó sikerre törekszünk, amely szilárd ala- pokra épült, akkor kerülnünk kell a ködösítő megfogalmazásokat. Ez utóbbiakból tengemyi akad, kivált Dél-Kalifomiában, ahol élek. A siker - minden ellenkező híreszteléssel szemben - egyszerű dolog. Nem az égből pottyan, nincs benne sem rejtély, sem varázs- lat. A SIKER NEM EGYÉB, MINT A SIKERESSÉG ALAPELVEIT KÖVETKEZETESEN ALKALMAZÓ ÉLETVITEL TERMÉSZETES FOLYOMANYA. Ugyanez érvényes a boldogságra és a jólétre. Ezek is tenné- l l
  6. 6. szetszerűen fakadnak abból, ha következetesen alkalmazzuk éle- tünkben a boldogság és jólét alapelveit. A lényeg az alapelvekhez való következetes ragaszkodásban rej- lik. Fél tucatnyi tényező - Tudod, J im - magyarázta egyszer tanítómesterem, Earl Shoaff - , az eredmények nyolcvan százalékban mindig fél tucat té- nyezőre vezethetők vissza. Figyelemre méltó gondolat. Akár egészségünk megőrzése, az anyagi jólét, személyes fejlő- dés vagy valamely üzleti vállalkozás a cél, a diadalmas siker és a csúfos bukás között az tesz különbséget, mennyire elszántan kutat- juk fel, tanulmányozzuk és alkalmazzuk ezt a fél tucat tényezőt. A szántóvetőnek például elég nyilvánvalóan a következőkre kell összpontosítania a bőséges aratás érdekében: talaj, vetőmag, víz, napsütés, trágyázás és növényvédelem. Minden összetevő egyaránt fontos, mivel csak együttesen eredményezhetik a termelés sikerét. Mielőtt tehát új vállalkozásba fogunk, vagy új célokat tűzünk ki, célszerű feltenni a kérdést: MI AZ A FÉL TUCAT TÉNYEZŐ, AMELY LEGINKÁBB BEFOLYÁSOLJA Az EREDMÉNYT? Törekedjünk bár sikerre a képzőművészet, a zene, a matematika, a fizika, a sport vagy az üzleti élet területén, ez a fél tucat alapvető tényező számít. Eme egyszerű alapelv megértése és alkalmazása jelenti az első értelmes lépést álmaink és céljaink megvalósításához. JOLET A második meghatározandó szó a jólét. Ellentmondásos kifeje- zés, mivel különféle képzetek és néha egymással szembefeszülő fel- fogások sokaságát idézi elménkbe. Elvégre mindannyian más szem- szögből tekintünk a jólétre. Ebből a sokféleségből azonban alkotókészség fakad, s ez utóbbi mindegyikőnknek segíthet rálelni a maga egyéni útjára, amely a bő- séghez vezet. 12 Azok számára, akik még nem szenteltek kellő időt ennek a kér- désnek, a jólét leginkább a milliomos fogalmában ölt testet. Ez ám az izgalmas szó! Siker, szabadság, hatalom, befolyás, öröm, lehető- ség és jótékonykodás csendül ki belőle. A jólét szó szintén nemcsak anyagi értelemben vett gazdagságot jelenthet. Beszélhetünk gazdag élettapasztalatokról, barátságról, szerelemről, családi életről, kultúráról. Jelen esetben azonban a gazdagság anyagi jelentésére összpon- tosítunk, arra a 'ólétre, amely anyagi függetlenséget eredményez - ARRA A JÓL TRE, AMELY A VÁLLALKOZÁS És AZ ERŐ- FESZÍTÉSEK PÉNZZÉ És MÁS ANYAGI JAVAKKÁ VALÓ ÁTLÉNYEGÜLÉSÉT KÍSÉRI. A jómód mindenki számára más pénzösszeget takar. Meggyőző- désem azonban, hogy alapvetően mindenkinek ugyanaz az álma: az anyagi nehézségektől való megszabadulás, a választás szabadsága, az alkotó tevékenység és az adni tudás lehetősége. Számunkra mit jelent a jólét? Mennyi pénz kell ahhoz, hogy anyagilag függetlennek érezzük magunkat? Nem haszontalan kér- dések ezek. Hamarosan látni fogjuk, hogy minél világosabb fogal- mat alkotunk az anyagi jólétről, annál jobban hasznosíthatjuk az e könyvben foglalt elgondolásokat. BOLDOGSÁG Örökké a boldogságot keressük. Olyan öröm ez, amely rend- szerint a pozitív tevékenység velejárója. A gazdagsághoz hasonlóan azonban az öröm is szerteágazó, sok- szor ellentmondásos jelentésű. Létezik a felfedezés és a tudás örö- me. Gyakran részesednek belőle azok, akik maradéktalanul átérzik az élet sokféle mozzanatának tarka összhangját. Azoknak is kijut az örömökből, akik fáradságot nem ismerve ter- vezik meg életüket, s azután kifinomult élvezettel élik azt. A boldogság az a készség, amely által fogékonyan és jólesően re- agálunk az élet kínálta lehetőségekre. Az részesül belőle, aki egyaránt ad és kap, vet és arat. Az ilyen 13
  7. 7. ember a mindennapi kenyér megszerzésére éppúgy törekszik, mint lelki szükségleteinek, belső összhangjának megteremtésére. Azok érik el, akik tudatosan tágítják látókörüket, gyarapítják ta- pasztalataikat. Azok otthonába költözik, akik képesek csalódásaikat jó közér- zetük elvesztése nélkül feldolgozni. Azok útitársán] szegődik, akik körülményeiket és érzelmeiket egyaránt uralni tudják. A boldogság egyúttal megszabadulás a félelem olyan negatív sarjaitól, mint a szorongás, megtépázott önbecsülés, irigység, mo- hóság, sértődöttség, előítélet és gyűlölet. Akik megtapasztalták a boldogságot, többnyire belé is kapasz- kodnak, és felismerik az élet és a szeretet hihetetlen erejét. A boldogság mindazonáltal több egyszerű érzésnél. Gondolko- dásmód, amely rendszerbe szervezi érzelmeinket, cselekedeteinket, életvitelünket. Más szóval az a mód, ahogyan a világot és életünk eseményeit szemléljük. A boldogság egyensúlyt teremt az értékek között. Segít megbé- kélni napi teendőinkkel, köztük a lélekölő feladatokkal is, amelyek- től csak kevesek mentesülnek. A boldogság alkalmas módon, megfelelő emberek társaságában töltött életet jelent. Tapasztalatok és emlékek sokasága, amelyek az- után bőven kamatoznak, gyümölcseiket élvezhetjük, és hasznos cé- lokra fordíthatjuk. A boldogság célirányos tevékenység, a gyakorlatba átültetett szeretet. A nyilvánvaló megragadása és a rejtélyes kerülése. Legtöbben mégis úgy gondolunk a boldogságra, mint ami a múlt ködébe veszett vagy a távoli jövőben elérendő (boldog leszek, mi- helyt . . . ). Kevesen értjük meg, hogy a boldogság csak itt és most élhető át. Igen, sok máshoz hasonlóan gyakran a boldogság is nehe- zen megfogható. De szavanna, nem lehetetlen elkapni az üstökét. Nos tehát, hogyan is követhetjük a boldogság kék madarát? Fur- csa mód egy olyan fogalom megértésével és alkalmazásával, ame- Iyet nem szokás a boldogsághoz társítani. Ez a fogalom a fegyelem. l4 FEGYELEM Ha kiemelhetünk egyetlen döntő tényezőt a jólét és boldogság keresése szempontjából, az csakis a fegyelem. Amikor ez a fogalom kerül szóba, legtöbbünk képzeletében mégis marcona kiképző őr- mesterek vagy pálcát suhogtató, szigorú tanítóbácsik jelennek meg. Mindenkit biztosíthatok, hogy a fegyelem elsajátítása álmaink és törekvéseink kulcsa. Meglepően hangzik? Akkor talán álljunk meg egy pillanatra, és határozzuk meg, mit értünk fegyelem alatt. A fegyelem hidat ver a gondolat és a megvalósítás közé . . . egy- becementezi az ihletet az eredménnyel . . . ez az a varázsszer, amely a szorongató szükségből istenáldotta műalkotást teremt. A fegyelem azok birtoka, akik felismerik, hogy a papírsárkány csak a széllel szemben képes felszállni, hogy minden valamirevaló célt az ár ellen úszva érhetünk el, s ha céltalanul sodródunk az élet folyóján, csak keserűség és kiábrándulás lesz osztályrészünk. A fegyelem minden siker alapja. A fegyelem hiánya elkerülhe- tetlenül kudarchoz vezet. Sokan különös módon mégsem hozzák összefüggésbe a fegye- lem hiányát a siker elmaradásával. A legtöbb ember szemében a ku- darc egyetlen földrengésszerű mozzanathoz kötődik, például a vál- lalat csődjéhez vagy a családi ház elárverezéséhez. A kudarc azonban nem ebben áll, ritkán fakad valamely önma- gában álló eseményből. Sokkal inkább egymásra halmozódó, apró balsikerek hosszú sora vezet hozzá, amelyek mind az elégtelen fe- gyelem következményei. A kudarc mindig bekövetkezik, ha képtelenek vagyunk itt és most gondolkodni, cselekedni, gondoskodni, törekedni, küzdeni vagy egyszerűen továbbhaladni. Ha kitűzött célunk azt követeli, hogy a mai napon tíz levelet ír- junk, de csak hárommal készülünk el, akkor hét levéllel maradtunk le. Ha elhatároztuk, hogy ma öt telefonhívást bonyolítunk le, de csu- pán egyet sikerült, akkor négy még hibádzik. Ha pénzügyi tervünk szerint ma tíz dollárt kellett volna megta- 15
  8. 8. karítanunk, de semmit sem spóroltunk, akkor pontosan tíz dollár a hiány. Mindez egyetlen napra vonatkozik, s a baj ott kezdődik, ha a nap elteltével arra a következtetésre jutunk, hogy semmi baj nem történt. Elvégre mindössze egyetlen napról van szó. Ám a napok évekké gyűlnek, az évek egy egész életté, s talán így már érthető, miként változtatja az egymásra torlódó sok aprócseprő kudarc egész pálya- futásunkat katasztrófává. A siker ugyanezt a modellt követi - az ellenkezőjére fordítva. Ha mára tíz hívást vettünk tervbe, de tizenöt jön össze, akkor öttel túlteljesítettük a nmi tervet. Ha ugyanígy járunk el levelezésünkkel és megtakarításaínkkal, hamarosan látni fogjuk szorgalmunk gyü- mölcseit egy év távlatában, majd életünk során. A fegyelem a vezérkulcs, amely egyaránt nyitja a jólét, a boldog- ság, a műveltség, az emelkedett gondolkodás, az önbecsülés, az eredményesség ajtaját, s nyomában büszkeség, elégedettség és a si- ker érzése tölt el bennünket. Mi kell a fegyelmezettséghez? Először is meg kell értenünk a fegyelem jelentőségét életünkben. Kiindulásként tegyük fel magunknak a kérdést: ,, Mit akarok elérni az életben? Milyen változtatások szükségesek, hogy eljussak célja- imhoz? " Másodszor azt kérdezzük magunktól: "Valóban elszántam ma- gam minderre? " Ha őszintén igennel válaszoltunk, akkor szabad akaratunkból megfontolt és következetes fegyelmet kell megvalósí- tanunk. Ebbéli eltökéltségünket próbára teszik majd a mindennapok, amikor esetleg nehézségekkel nézünk szembe, és helyt kell állnunk, akár esik, akár fúj. A fegyelem bizonyosan sokat segít majd nekünk, de ennél is fon- tosabb, hogy változtat rajtunk, jóleső érzéssel tölt el. A legkisebb fegyelmezett cselekedet is felmérhetetlen hatást gyakorolhat hozzáállásunkra. S a tudat, hogy újfajta fegyelmet vet- tünk magunkra, majdnem olyan kellemes, mint a kívánt fegyelem elérése. 16 A fegyelem azonnal megváltoztatja életünk menetét, mint ami- kor az óceánjáró megfordul a tengeren, és új cél felé halad. Egyesek szerint a fegyelem természetellenes, be kéne émllnk a puszta léttel. Úgy vélik, a teljesítmény utáni kepeckedés idegbeteg, gyarló emberi találmány, Valójában azonban a fegyelem együttmű- ködés a természettel, amelyben minden törekszik valamire. Milyen magasra nő egy fal Megvív a gravitáció hatalmas erejé- vel, és egyre magasabbra tör az éltető napfény felé. Ez persze nem szándékos cselekvés, hiszen a fáknak nincs agyuk. Mi, emberek, azonban tudatosan dönthetünk amellett, hogy küzdünk, és maradék- talanul kibontakoztatjuk képességeinket. A fegyelem vonzza a lehetőségeket. Készségeink kifejlesztése és a cselekvő akarat nyomán mindig felbukkannak a csábító lehetősé- gek. Aki fegyelmezetten és elszántan magasra tekint, megragadja a kínálkozó alkalmakat, amelyek a kishitűek előtt örökre rejtve ma- radnak. Az intelligens gondolkodás és tevékenység a fegyelem révén fé- ket vet az indulatokra, utat nyit az udvarias viselkedés előtt; határt szab a negatív gondolatoknak, és serkenti a pozitív tetteket; sikerre ösztönöz, és elutasítja a kudarcot; megszilárdítja az egészséget, és legyőzi a betegségeket. Bárki hozzáláthat, hogy fegyelmezetté tegye magát, fokozato- san, lépésről lépésre. Az a nagyszerű a dologban, hogy: MÁRIS KEZDHETEDl Ne mondjuk, hogy , ,ha tudnám, megtenném"! Jelszavunk ez le- gyen: ,, ha megtenném, tudnám", sőt , ,ha megteszem, tudom"! Induljunk el tehát kis lépésékkel, azután tanuljunk meg kitartani új elkötelezettségünk mellett! Ez a látszólag apró mozzanat megis- merteti velünk a fegyelmezettség érzetét. Onnan pedig a határ a csil- lagos ég, Cselekvés kontra önámítás . Az utóbbi években könyvek sora népszerűsítette az eszmét, mi- 17
  9. 9. szerint ha naponta szóban megerősítjük vágyainkat, a siker - mint- egy varázslatra - nem marad el. _ Mélységesen szemben állok ezzel a felfogással. Tapasztalataim szerint az elhatározásoknak megfelelő cselekvési eltökéltség híján az emberek csak hiú ábrándokba ringatják magukat, azt képzelik, előrehaladnak, miközben napi tevékenységük sehova sem vezet. Mi az oka, hogy kijelentéseikkel szöges ellentétben cseleksze- nek? A "varázsigéket" monnolva csak légvárakat épít, aki a jólétről álmodozik. s mégis napról napra a biztos anyagi romlás felé sétál. Nem különb az sem, aki boldogságra áhítozik, ám gondolatai és cse- lekedetei mind kétségbeejtőbb helyzet felé sodorják. A szavak el- zsongítják éberségét, és önelégültté teszik. Ne feledjük: HA ELÓBBRE AKARUNK IUTNI, AHHOZ EL IS KELL INDULNUNK! A gyümölcsöző élethez, a jóléthez vagyonosodási tervet kell ki- dolgoznunk. _ Nemcsak gazdag ember vágyhat gazdagságra, a nincstelen is szövögethet terveket a jómód elérésére. Minden helyzetben kialakíthatunk ennek megfelelő tervet. o A beteg készíthet gyógyulási tervet. e Kimerültnek érezzük magunkat? Energiatervre van szüksé- günk. e Elégedetlenek vagyunk műveltségünkkel? Semmi gond! Ké- szítsünk művelődési tervet! _ O Úgy érezzük, valami nem megy? Uj tervünk jelszava: ,, Ké- pes vagyok rá! " MINDENKI KÉPES RÁ! Bármikor olvashatunk jó könyveket, ha eddig nem tettük is. A lé- nyeg az, hogy még ma tegyünk egy lépést. Kezdjünk hozzá MÉG MA a megvalósításhoz! Rakjunk rendet íróasztalunk egyik fiókjában MÉG MA! 18 Tűzzük ki első célunkat MÉG MA! Hallgassunk meg egy személyiségfejlesztő kazettát MÉG MA! Kezdjünk el valamilyen ésszerű fogyókúrát MÉG MA! Látogassunk meg egy nehéz ügyfelet MÉG MA! Tegyünk félre pénzt a jövő érdekében tervezett befektetésre MÉG MA! Írjunk meg egy régóta esedékes levelet M% MA! Félre a teketóriázással! Adjunk egy kis nyomatékot az új, jobb élet iránti elkötelezettségünknek. Meg fogjuk látni, mennyiféle te- vékenység kapcsolódhat ehhez. Hajrá, előre! Győzzük le a nehéz- kedési erőt! Indítsuk be a motorokat. Bizonyítsuk be magunknak, hogy vége a tétlen várakozásnak, a puszta reménykedésnek - a hit és a cselekvés vette át a parancsnokságot. Új nap virradt ránk, új kezdet, új élet. A fegyelem révén elké- pesztő előrehaladásra válunk képessé. Ugyan mi mást veszthetünk, mint a múlt bűntudatát és félelmeit? Kezdjünk máris munkához, legyen a mai nap az újrakezdés nap- ja! Folytassuk ugyanilyen szellemben a hetet, s meglátjuk, mi min- dent indíthatunk el és vihetünk tovább új életünknek ezen az első hetén. Azután következik az első hónap, majd pedig az első év. Mire befejezzük új életünk első esztendejét, többé nem tart fogva a múl- tunk: a múltbéli szokások, hatások, megbánások és balsikerek. Ahogy a Biblia mondja, most már együtt szárnyalhatunk a sasok- kal. SIKER A siker az ötödik kulcsszó. Az eddig tárgyaltakhoz hasonlóan ez is több jelentésréteggel bír. A siker szintén nehezen meghatározható, ellentmondásos foga- lom, hiszen ugyebár egyszerre jelenti az utazást és a végállomást. Egyenletes, mérhető előrehaladás és maga a cél. Olyan eredmény és bölcsesség, amely azok osztályrésze, akik felmérik az életben rejlő lehetőségeket. 19
  10. 10. Az értékek felismerése és ezen értékek hasznosítása a fegyelem segítségével. Anyagi és szellemi természetű, gyakorlatias és rejtélyes. A siker olyan folyamat, amelynek során valamitől elfordulunk, és eljutunk valami máshoz - a levertségtől a mozgásba lendülésig, a mézesbödön utáni vágyakozástól a gyümölcsöző cselekvésig, a pénzköltéstól a befektetésig. A siker annyit tesz, hogy válaszoltunk a változás, fejlődés, átala- kulás kihívására - a kihívásra, hogy lépjünk előre, keressünk olyan helyet magunknak, ahonnan jobb kilátás nyílik a jövőre. A siker mindenekelőtt abban áll, hogy életünket olyanná tesszük, amilyenné szeretnénk. Figyelembe véve valamennyi lehetőséget, csodált példaképeink életét, döntsük el, mit akarunk elémi a saját életünkben! Ez a legfontosabb kérdés! Ne feledjük, hogy a siker nem kívülről ránk származott normák rendszere, hanem világosan meghatározott, majd megvalósított, sa- ját értékrend. * Ha életünket azzá formáljuk, amivé akartuk - az maga a siker. Jó-jó, de hogyan érhetjük el ezt? Pontosan erről szól ez a könyv. 20 Első stratégia A cél hatalma
  11. 11. 2 . fejezet A cél - ami az embereket ösztönzi Két héttel azután, hogy munkába álltam Earl Shoaffnál, egyik nap kettesben reggeliztünk. - Mutasd a célkitűzéseid listáját - szólt a főnököm, miközben a lágytojást kanalazgattam - , hadd nézzük végig, és beszéljük meg együtt! Azt hiszem, most ezzel segíthetek a legtöbbet. - Nem hoztam magammal listát - válaszoltam. - A kocsiban maradt, vagy otthon hagytad? - Nem, egyáltalán nincs ilyen listám. - Hűha - sóhajtott Earl -, akkor azt hiszem, ezzel kell kezde- nünk. Ha nem írtad le a céljaidat - nézett a szemem közé - , akkor úgy sejtem, a bankszámládon nem lehet több pár száz dollámál. Nem tévedett, és ez igazán felkeltette az érdeklődésemet. - Úgy értsem, hogy miután listába szedtem a céljaimat, gyara- podni fog a bankszámlám? - döbbentem meg. - Méghozzá rohamosan. Ezen a napon kezdtem ismerkedni a célkitűzés tudományával és művészetével. Az azóta elsajátítottak közül a célkitűzés gyakorolta a legmély- rehatóbb befolyást életemre. Létem valamennyi vonatkozása - eredményeim, jövedelmem, bankszárnlám, életmódom, adományaim, sőt, még személyiségvo- násaim is - előnyösen változott. Mivel szilárd meggyőződésem, hogy a célkitűzés gyökeres vál- tozást hoz olvasóim életébe is, tág teret szentelek e gyakorta félre- értelmezett folyamat taglalásának. Mindenkit arra biztatok, hogy ne egyszerűen elolvassa, hanem tanulmányozza a következő fejezete- ket. Még jobb, ha ki is jegyzetelik az olvasottakat. 22 AZ ÁLMOK HATALMA Mindannyiunk életét számos tényező befolyásolja, llyen tényező a kömyezet - lakóhelyünk, szüleink, iskoláink, barátaink; mind- ezek szerepet játszanak. Életünk eseményei is formálnak bennünket. A háború például minden biztonságérzetet kiöl a lelkünkből. A tudás vagy annak hiánya is fontos, amiként erőfeszítéseink eredménye is - fellelkesedünk vagy lehangolódunk, attól függően, hogy mennyire sikerült elémi vágyott céljainkat. Az életünket befolyásoló valamennyi tényező közül az álmok a legjótékonyabb hatásúak. Az álom az óhajtott életmód kivetülése. Ha hagyjuk, hogy álma- ink ösztönözzenek, akkora alkotóerőt szabadítanak fel, amely elsö- pör minden akadályt célkitűzéseink elérésének útjából. Ehhez azonban jól körülírt álmokra van szükség. A ködös jövő- kép csekély húzóerőt képvisel. Érzékletes álmok kellenek, hogy csakugyan megvalósíthassuk őket, ténylegesen húzóerőtjelenthes- senek számunkra. A jövővel kétféle módon nézhetünk szembe: buzgó várakozással vagy rossz előérzetekkel. Vajon hányan teszik az utóbbi módon? Bizony, a legtöbben. Ki ne ismerné az örökös szorongókat? Miért kínozzák őket bal- jós előérzetek? Azért, mert nem fordítottak időt jövőjük megterve- zésére. Némelyek folyton mások jóváhagyását próbálják megnyer- ni, így a végén szinte egy másik ember szemével látják a világot. Persze hogy szoronganak - minduntalan körülkémlelnek, megerő- sítést vámak minden tettükhöz. Aki ellenben a várakozás izgalmával néz a jövő elébe, az meg- tervezte magának a jövőt, amelyért érdemes izgulni. Lelki szemei- vel már látja is, méghozzá gyönyörűségesnek. A jövő megragadja a képzeletét, és ez hatalmas húzóerőt jelent a számára. A JÓL MEGHATÁROZOTT CÉLOK HATALMA Az álmok csodálatosak, de ez nem elég. A vágyott eredményről festett tündöklő kép önmagában kevés. Ha nagyszerű épületet kívá- 23
  12. 12. nunk emelni, ahhoz részletes terv szükséges, amely megszabja, ho- gyan rakjuk le az alapot, húzzuk fel a falakat stb. Ehhez kellenek a célok. Az álmokhoz hasonlóan a jól meghatározott célok is mágnesként viselkednek. A maguk irányába vonzanak bennünket, mégpedig an- nál erősebben, minél jobban meghatározzuk, leírjuk őket, és minél keményebben dolgozunk megvalósításukért. Amikor életünk kátyúi azzal fenyegetnek, hogy elakadunk a siker útján, ilyen erős mágnes- re van szükségünk, hogy továbbhúzzon minket, Hogy megérthessük a célok jelentőségét, figyeljük meg az em- berek túlnyomó többségét, akik semmilyen célt nem tűznek maguk elé. Nem tervezik meg életüket, egyszerűen megélnek valahogy. Nap mint nap megküzdenék az életben maradásért, csak léteznek, de nem látják a lényeget. Róluk mondta Thoreau: ,, A legtöbb ember csendes reménytelenségben tengődik. " INDOKOK - Nehogy azt gondold, Jim, hogy jelenlegi bankszámlaegyenle- ged híven tükrözi az értelmi színvonaladat! a jelentette ki Earl Shoaff. Mintha hájjal kenegették volna! - Azt hiszem, óriási tehet- ség és képesség rejtőzik benned, sokkal okosabb vagy, mint hinnéd. Ez végül igaznak bizonyult, akkoriban túl sötéten láttam sajátké- pességeimet. - Akkor miért nem gyűlik a pénz a bankszámlámon? - tuda- koltam. - Azért, mert nincs elég indokod, hogy jobb teljesítményt nyújts - válaszolta barátom. - Elegendő indíték birtokában hihe- tétlen dolgokat vihetsz véghez; az eszed nem hiányzik, csak az in- dokok. Ez valóban fontos gondolat: LEGYEN ELEGENDŐ INDOKOD! Azóta felismertem, hogy első az indok, csak azután jöhet a vá- lasz, Az élet rejtélyes módon elálcázza a válaszokat, így csak azok előtt válnak világossá, akik elég ihletettek ahhoz, hogy megkeressék őket - mert indokkal bírnak a keresésükre. 24 Hadd fogalmazzam meg másképpen. Ha tudjuk, mit akarunk, és eléggé akarjuk, akkor találunk módot a megszerzésére. A menet közben adódó problémák leküzdéséhez szükséges válaszok, mód- szerek és megoldások feltárulnak előttünk. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha feltétlenül gazdagnak kel- lene lennünk. Mondjuk, egy hozzátartozónk élete azon múlna, hogy a lehető legjobb orvosi ellátást szerezzük-e meg neki. Tegyük fel, hogy éppen most hallottunk egy olyan könyvről vagy hangkazettá- ról, amely megmutatja, miként kereshetünk egy vagyont. Vajon megvesszük ezt az oktatási anyagot? Természetesen! Aki ezt a sikerről szóló könyvet olvassa, annak már nem megle- petés, hogy rengeteg könyv és kazetta foglalkozik a jólét elérésével. Akinek azonban nem kell meggazdagodnia, az valószínűleg nem ol- vassa el, illetve hallgatja meg őket. Egy régi mondás szerint a szük- ség a találékonyság kútfeje. Milyen igaz! Tartsuk ezt észben, és elő- ször mindig az indokokat tisztázzuk, azután a válaszokat. NÉGY NAGYSZERÜ ÖSZTÖNZŐ Fel kell tennünk magunknak a sorsdöntő kérdést: Mi ösztönöz engem? Az egyes embereket más-más dolgok késztetik cselekvésre. Mindenkinek megvan a maga , ,indítógombja". Ha egy kis önvizsgálatot tartunk, bizonyosan sorba tudjuk szedni a saját ösztönző tényezőinket. Nézzük meg, mi motiválja az embert átlagon felüli teljesítmény- re! A nyilvánvaló anyagi nyeieségvágy mellett négy további ösz- tönzőt különíthetünk el. Az első az ELISMERÉS. Az élenjáró cégek és agyafúrt vezetők tudják, hogy egyesek többet tesznek az elismerésért, mint a pénzbeli juttatásokért. Ezért van az, hogy a sikeres értékesítő szervezetek, kivált a köz- vetlen értékesítő hálózatok, igyekeznek minden kisebb-nagyobb eredményt azonnal elismerésben részesíteni. Tisztában vannak az- zal, hogy rohanó világunkban az emberek többsége úgy érzi, senki
  13. 13. nem törődik vele, mit sem számít a teljesítménye. A kapott elisme- rés viszont erősíti saját értékükbe vetett hitüket. Jólesik ilyesmit hallani: "Hallja-e, maga aztán nem akárki, ez igen! " Meggyőződésem, hogy ha több vállalat fordítana nagyobb fi- gyelmet alkalmazottai megbecsülésére - nemcsak az üzletkötőké- re, hanem az ügyintézőkére, titkámőkére és karbantartókéra is - , hihetetlen tennelékenységnövekedés következne be. A második ok, amely miatt az emberek kitűnnek a tömegből, a GYŐZELEMTUDAT. Ez az egyik leghatékonyabb tényező. Ha már rá kell szoknunk valamire, legyen az a szakadatlan győ- zelem! Néhány barátom - egytől egyig milliomosok - ma is napi tíz- tizenkét órát dolgozik, hogy újabb milliókat gyűjtsön. Nem a szük- ség viszi rá őket. A "győzelem" örömöt és kielégülést szerez nekik. Számukra nem a pénz a hajtóerő, hiszen már épp eleget szedtek ösz- sze. A győzelem boldogító érzése az, amiért tovább szorgoskodnak. Időről időre - általában egy-egy előadásom után - valaki meg- keres, és a következő kijelentést teszi: w Rohn úr, ha szert tennék egymillió dollárra, többé egy napot sem dolgoznék. Bizonyára ezért intézte úgy a Jóisten, hogy az efféle emberek so- hasem gazdagodnak meg, hiszen azonnal kiszállnának a "játékból". A harmadik kiváló motiváló tényező a CSALÁD. Némelyek a szeretteikért olyasmit is megtesznek, amit magukért soha. - Tudja, Rohn úr - mondta egyszer nekem egy férfi - , a csa- ládommal szeretnénk világ körüli útra indulni. Ehhez évi kétszázöt- venezer dollárt kell keresnem. Nem elképesztő? Számíthat ennyit a család? Természetesen! Irigylésre méltóak azok, akiket ennyire áthat a családszeretetl / A negyedik fontos ösztönző a JÓTÉKONYSAG, a vágy, hogy másokkal is megosszuk jómódunkat. Amikor Andrew Camegie, az acélkirály, elhunyt, kinyitották az íróasztalát, s az egyik fiókban elsárgult papírlapot találtak. Húsz- éves kora körül arra jegyezte le legfőbb célját: 26 , ,Az életem első felét pénzfelhalmozásra fordítom, a másodikban pedig szétosztok mindent, amit gyűjtöttem. " Nos, annyira komolyan vette elhatározását, hogy összesen 450 millió dollárt gyűjtött össze (ami mai értékben 4,5 milliárd dollár- nak felel meg). Élete alkonyán valóban szét is osztogatta mindezt. APRÓ-CSEPRŐ INDOKOK Ugye, milyen csodálatos, ha olyan emelkedett indíték ösztönöz cselekvésre bennünket, mint a jótékonyság? Őszintén be kell vallanom, hogy pályám kezdetén sokkal föld- hözragadtabb motívumok mozgattak. Egészen kézenfekvő indokok hajtottak a boldogulás felé. Az ilyeneket szoktam apró-cseprő indo- koknak nevezni. Bármelyikünk életében adódhatnak ilyenek - méghozzá bármi- kor -, és megváltoztathatják az életünket. Hadd meséljek el egy történetet . . . Nem sokkal Earl Shoaff-fal való megismerkedésem előtt egyszer éppen otthon ejtőztem. amikor tétova, bátortalan kopogást hallot- tam. Kinyitottam az ajtót, s tágra nyílt, barna szempár nézett fel rám, amely tízévesforma, vékonyka kislányhoz tartozott. A gyerek min- den bátorságát összeszedve tudomásomra hozta, hogy csokoládét árul a lánycserkészcsapatjavára. Felnőtt üzletkötőhöz méltó ügyes- séggel bemutatta az árut - különleges ajánlat, többféle íz, és mind- össze két dollár egy doboz. Ki tudna ellenállni? Bemutatója végére érve, a lányka széles mo- sollyal és lefegyverző udvariassággal vásárlásra szólított fel. Vettem is volna, de mennyire, hogy vettem volna! Csak egy volt a bökkenő. Nem volt két dollárom! Rettenetes helyzet! Ott álltam mint családapa, diplomás ember, megfelelő ál- lássál, és nem bírtam összekaparni két dollárt! Természetesen ezt nem mondhattam az őzikeszemű kislánynak. Hazugságra kényszerültem. - Köszönöm, de idén már vettem cserkészcsokit, és még renge- teg van belőle. 27
  14. 14. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de nem tudtam mást kigon- dolni, hogy kikerüljek szorult helyzetemből, és be is vált. - Semmi baj, uram - felelte a kislány. - Köszönöm, hogy meghallgatott. Ezzel sarkon fordult, és ment tovább. Sokáig bámultam utána, aztán becsuktam az ajtót, nekivetettem a hátamat, és felüvöltöttem: - Elég! Torkig vagyok a pénztelenséggel és a hazugsággal. So- ha többet nem akarok zavarba jönni azért, mert nincs egy vasam se. Akkor megfogadtam, mindig keresek annyit, hogy legyen a zse- bemben néhány száz dollár. Ezt nevezem apró-cseprő oknak. Talán nem sarkall világrengető teljesítményre, de ahhoz elég, hogy életem hátralevő részére tartós hatást gyakoroljon. A cserkészcsoki-történet mégis happy enddel végződött. Évek- kel később éppen kisétáltam a bankból, ahol csinos összeget helyez- tem letétbe, és átmentem az út túloldalára a kocsimhoz, amikor két kislányt vettem észre, akik édességet árultak valami diákszervezet javára. - Bácsi kérem - szólított meg az egyikük -, tetszik venni aprósüteményt? - Esetleg tetszem venni - tréfálkoztam. - Milyen fajtát árul- tok? - Mandulás csókot. e Mandulás csókot? Hiszen az a kedvencem! Mibe kerül? - Csak két dollár. Két dollár! Ez lehetetlen! - Hány dobozod van? - érdeklődtem izgatottan. - Ot. - Hát neked? - fordultam a társához. - Nekem négy. - Az összesen kilenc. Rendben, megveszem mindet. A két kislány szája tátva maradt a csodálkozástól. - Tényleg? - kérdezték egyszerre. - Hát persze. Egy részét majd továbbadom a barátaimnak. 28 A gyerekek teljesen felajzva pakolták egymásra a dobozokat. A zsebembe nyúltam, és átadtam a tizennyolc dollárt. Már távozni akartam, hónom alatt szerzeményemmel, amikor az egyik lányka bámulva nézett fel rám: - A bácsi igazi nagymenő! Na, hogy tetszik? El lehet ezt képzelni, hogy az ember mindössze tizennyolc dollárt ad ki, és valaki máris a szemébe mondja, hogy igazi nagymenő? Hát ezért hordok magammal mindig pár száz dollárt. Többé nem szalasztok el egyetlen hasonló lehetőséget sem. Hadd mondjak el még egy példát a boldogulásra ösztönző apró- cseprő okokra. Robert Depew barátom azelőtt a kalifomiai olajbo- gyó-termesztés központjában, Lindsayben tanítóskodott. Többéves pedagógusi munkásság után Bobby úgy döntött, hogy pályát változ- tat. Se szó, se beszéd, egyik napról a másikra belevetette magát az üzletbe. Amikor a családja tudomást szerzett erről, nem győzték bí- rálgatni. A legnagyobb élvezettel a fivére piszkálta. - Teljesen elment az eszed! Otthagytad arendes állásodat, most aztán majd elveszíted mindenedet. Hát te egészen meghibbantál. Minden alkalmat megragadott, hogy gúnyolja. - A bátyám viselkedése annyira feldühített - mesélte később a barátom - , hogy elhatároztam: meggazdagodom. Ma már Bobby Depew is a milliomos barátaim közé tartozik. Az előbbihez hasonlóan ez a történet is azt bizonyítja, hogy meg- felelő mederbe terelve még a düh és a zavar is hatékony , ,apró-csep- rő" indítékká válhat a sikerre. is Bizonyítanunk kell valamit? Szeretnénk nyomtalanul eltörölni valami zavarba ejtő régi emléket? Ne feledjük a patinás igazságot: ,, A tartós siker a legédesebb bosszú! " Mint láthatjuk, ahány ember, szinte annyiféle indíték létezik a jó- módúvá válásra. A lényeg az, hogy: LEGYEN ELEGENDŐ INDOKOD! 29
  15. 15. A következő fejezetben arról ejtünk szót, miként találhatunk rá az _ egy vagy több - "indítógombra", amely a szerény eredmé- nyeket felmutató élet helyett jómódot és boldogságot szerez. 30 3 . fejezet A cél kitűzése Az első fejezetben a fegyelmezettség fontosságáról beszéltünk. El- jött az ideje gyakorolnunk is ezt a pozitív vonást. Aki eddig nem így tett, most vegyen elő noteszt vagy határidő- naplót. Tétlen szemlélőből (olvasóból) váljunk tevékeny résztvevő- vé (íróvá)! A feladat annyiban szokatlan egy kissé, hogy életfogytig tart. Tárgya a célok kitűzése, ez pedig - mint nemsokára megtanuljuk - élethossziglani elfoglaltság, amely örökké változik, fejlődik. Miért szükséges? Azért, mert ezáltal megtesszük az első lépést az új életmód felé, amelyről mindig is álmodtunk, de sohasem hittük róla, hogy elérhető a számunkra. Vágjunk tehát bele! Minél előbb gyakoroljuk a fegyelmet, annál hamarabb élvezhetjük a gyü- mölcseit. Mihelyt az eredmények megmutatkoznak, cseppet sem fogjuk bánni azt a kis pluszmunkát és fegyelmet, efelől kezeske- dem. HOSSZÚ TÁVÚ CÉLOK A noteszünkbe vagy egy papírlapra írjuk az alábbi címet: ,, Hosszú távú célok". Ezután arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mit akarunk a következő egy-tíz évben. A feladat hatékony megoldásának kulcsa az, hogy a lehető leg- rövidebb idő alatt jegyezzük fel a lehető legtöbb tételt. Az egész munka ne tartson tovább tizenkét-tizenöt percnél, s ezalatt próbál- juk meg körülbelül ötven álmunkat papírra vetni. Az induláshoz útmutató gyanánt használjuk ezt a fél tucat kér- dést: 31
  16. 16. l . Mit akarok tenni? 2. Mivé akarok válni? 3. Mit akarok meglátni? 4. Mit akarok megszerezni? 5 . Hová akarok eljutni? 6. Mit szeretnék megosztani? E hat pontot szem előtt tartva feleljünk az alapkérdésre: ,, Mit akarok a következő egy-tíz évben? " Hagyjunk szabad folyást gon- dolatainknak, egyelőre ne ragadjunk le a részleteknél, az ráér ké- sőbb. Aki például egy ezüstszürke Mercedes 380 SL-re vágyik, kék kárpitozással, az csak annyit írjon: "380", és térjen rá a következő tételre. A lista befejezése után nézzük át a leírottakat! Most minden pont mellé írjuk oda azt a számot, ahány évet né- zaeteink szerint az adott dolog elérése vagy elsajátítása igénybe vesz. A körülbelül egy éven belül megvalósíthatók mellé egyes számjegy kerül, a három év alatt clérhetőkhöz hármas, az öt év alatt véghez- vihetőkhöz ötös, végül a tíz évre becsült időtartamúakhoz tízes. Ezután vizsgáljuk meg, egyensúlyban vannak-e a különféle távú célok! Ha például azt találjuk, hogy rengeteg a tízéves cél, de alig akad egyéves, az azt jelentheti, hogy a határidő kitolásával halogat- juk az azonnali cselekvést. Ha ellenben igen kevés a hosszú távú cél, akkor talán még nem határoztuk meg, milyen életvitelt kívánunk kialakítani hosszabb tá- von. A lényeg az, hogy egyensúlyba hozzuk a rövid és hosszú távú cé- lokat. (Később még szót ejtünk az igazi rövid távú célokról. Azokat nevezzük így, amelyek egy évnél rövidebb idő alatt megvalósítha- tók. ) Meglepő a gondolat, hogy ilyen sok célt gyűjtsünk össze? Szíve- sebben összpontosítunk egyszerre egy célra? Tulajdonképpen megvan az értelme, hogy többféle célt tűzzünk magunk elé. Ha nem áll előttünk sok és változatos cél, könnyen ugyanabba a csapdába eshetünk, mint az Apolló-program egyik- másik résztvevője. A Holdról visszatért űrhajósok néhánya súlyos 32 érzelmi válságba került. Hogy miért? Mert ha az ember már járt a Holdon, ugyan hová mehetne még? Többéveselőkészülés, edzés, avfeladat begyakorlása után elérke- zett a nagy pillanat, s bármilyen dicsőséget hozott is, elmúlt. Hirte- len mintha egy élet munkája ért volna véget, s nyomában mély le- vertség maradt. Az efféle tapasztalatok nyomán a későbbi űrhajósokat a Földre való visszaérkezésüket követően azonnal újabb nagyszabású ter- vekbe vonták be. Aboldogság nehezen megfogható dolog. Úgy tűnik, akkor él- vezzuk leginkább az életet, ha elérünk egy célt, s egyidejűleg elin- dulunk a másik felé. Veszélyes túl sokáig a siker asztala körül őgyelegni. Csakis ak- kor adhatjuk át magunkat az újabb étkezés örömeinek, ha előbb megéhezünk. * Nos, miután átnéztük és egyensúlyba hoztuk a listánkat, Vá- lasszuk ki mind a négy időkategóriából (egy-, két-, öt- és tízéves) a négy-négy legfontosabbnak tartott célt! Így összesen tizenhat tételt emeltünk ki. Ezek mindegyikéhez fűzzünk egy bekezdésnyi szöve- get, amely az alábbiakat tartalmazza: 1. Kívánságunk részletes jellemzése. Ha, teszem azt, valami- Iyen tárgyról van szó, írjuk le, milyen magas, milyen hosz- szú, mibe kerül, milyen modell stb. Ha viszont egy állás vagy üzleti vállalkozás a kérdéses dolog, akkor szedjük csokorba ennek jellemzőit, például fizetés, rang és cím, rendelkezésre álló költségkeret, alkalmazottak száma és így tovább. 2. Az ok, amiért el kívánjuk érni vagy sajátítani a leírt tételt. Most tisztáznunk kell, hogy igazán akarjuk-e, vagy csupán múló szeszély az egész. Ha nem tudunk világos és meg- győző érvet találni, akkor valódi cél helyett tekintsük hó- bortos ötletnek, s helyettesítsük valami mással! 33
  17. 17. Láthatjuk, hogy vágyaink csak akkor jelentenek hatékony ösz- tönzőt, ha komoly cél rejlik mögöttük. Valamikor fontosnak tartott célok esetleg elveszítik vonzerejüket, egyszerűen azért, mert nem találunk kellően megalapozott indokot az elérésükre. Ez az értékelő lépés arra késztet bennünket, hogy átgondoljuk, megrostáljuk és fi- nomítsuk céljainkat, ily módon segítséget nyújt jövőnk megtervezé- séhez. Miután rögzítettük a tizenhat célt, másoljuk át ezeket egy külön papírlapra vagy naplóba, amelyet állandóan magunkkal hordunk. Hetente egyszer nézzük át, és döntsük el, még mindig fontosak-e, és tettünk-e határozott lépéseket megvalósításukra. Mint látható, a célkitűzés nem egyszeri feladat, véglegesen meg- határozott eredményekkel, hanem az egész életünket végigkísérő hosszú folyamat. RÖVID TÁVÚ CÉLOK Az én felfogásom szerint az egy naptól egy évig terjedő időszak alatt elérhető célok sorolhatók ide. Bár sokszor szerényebb szükség- leteket elégítenek ki, mint hosszú távú társaik, nem kevésbé fonto- sak azoknál. A hajóskapitány hosszú távú célja lehet valamely távoli kikötő, ám addig sok rövid távú célt is el kell émie, hogy az egész út sikerrel járjon. A tengeri utazáshoz hasonlóan a rövid távú céloknak esetünkben is kapcsolódniuk kell a hosszú távú törekvésekhez. Ugyanakkor az- zal a külön előnnyel bímak, hogy a belátható jövőben elérhetőek. Az ilyen célokat "önbizalom-fejlesztőknek" nevezem, mivel meg- valósulásuk erőt ad a továbbhaladáshoz. Amikor tehát keményen dolgozunk, és nem nézzük az órát, amíg véghez nem viszünk egy konkrét, rövid távú feladatot, akkor élvezzük majd apró "győzel- münket", s ez az utazás folytatására ösztönöz. Ezért hajtogatom, hogy írjuk le a rövid távú célokat is. Rajtunk áll, hogyan rendezzük el őket, naponta, hetenként vagy hónapok szerint, esetleg a hosszú távú célok részlépéseiként. A lista azért is célszerű megoldás, mert módot nyújt a feladatok 34 kipipálására. Miután kihúztunk egy elvégzett feladatot, ünnepeljük üteg eredményünket! Ez az ünneplés állhat egy pillanatnyi elégedett yilsszatekmtésből _- ha kisebb lépést tettünk meg -, komolyabb e adat eseté? Pedig nagyobb jutalomban ölthet testet. t Így vagy ugy mindenképpen szakítsunk időt rá, hogy kiélvezzük diadalainkat! Ez további erőfeszítésekre sarkall bennünket. lváíikozben arra biztatok mindenkit, hogy ízlelje meg a siker má- mor t, nem tarthatom magamban másik, várhatóan kevésbé népsze- rű megjegyzésemet sem: TEDD FÁJDALMASSÁ A VERESÉGET! ABelső gyarapodásunkat kétféle élmény szolgálja: a győzelem öröme es a vereseg fájdalma. Ha tehát elszántuk magunkat egy fel- adatra, és csak egy helyben toporgunk, találjunk módot, hogy meg. fizessünk lustaságunkért. Vállaljuk a felelősséget mind pozitív mind negatív viselkedésünkértl ' . Ezenkívül olyanokkal vegyük körül magunkat, akik nem fogad- ják el a mellébeszélést. Kerüljük a felszínes társaságot! Olyan he- lyet keressünk, ahol magas a mérce, ahol nagy teljesítmény a köve- telmény. jáng: is része a jólétre és boldogságra törekvés általános stratégiá- ELILLANÓ JÖVŐ Sikeressé szeretném tenni olvasóimat, ezért aggódom egy kicsit Lugflgnxiltzgzbaullegtöbben nem kitartóak céljaik meghatározásában HOGY miélt? Mert ez időigényes, gondolkodásra késztető fel- Ért. Solían sajátságos módon látástól vakulásig végzik a munkáju- . ame yet nem is feltétlenül szeretnek. ám amikor saját jövőjük megtervezésere kerül sor, azt állítják, nem émek rá. Hagyják ki- csúszni a kezükből a jövőt. k lülezgétolícben valóban nem készítenek határozott terveket, de nem e 0 Jll tartoznunk: Ne járjunk fel-alá szorongó arccal remény. kedve, hogy majd csak jóra fordul a helyzet! 35
  18. 18. Akár tetszik, akár nem, pályára léptünk az ÉLET című játékban. Bízvást állíthatom, ha nincs kapu, ahova gólt lőhetnénk, nem tul iz- galmas a mérkőzés. Egyetlen fizetőnéző sem kíváncsi olyan játékra, amelyben nem émek el eredményeket. _ - Dolgozna csak ott, ahol én - mondja az egyszeri ember -. meglátná, milyen későn ér haza. Harapni is kell valamit, kikapcso- lódásképpen egy kicsit tévét nézünk, aztán lefekszünk. Nem érünk rá fél éjszaka tervezgetni. _ Így beszél, de a kölcsöntörlesztéssel hátralékba került. Pedig szorgalmasan, keményen dolgozik, megbízható munkás. Rájöttem, barátaim, hogy az ember megbízhatóan és keményen végigdolgozhatja az életét, még sincs egy vasa sem. Nem elég a szorgalom, nem elég a megbízhatóság, jó tervezésre és célkitűzésre is szükség van. __ Céljaink papírra vetése azt jelzi, hogy komolyan elköteleztük magunkat a fejlődés mellett. A fejlődéshez komolyság kell. Nem komorság, csak komolyság. Persze mindenki reménykedik az előbbrejutásban. Átgondolt tervezés híján azonban csak sebeket szerzünk magunknak. Ahogy a Biblia mondja: ,, A soká késleltetett remény beteggé te- szi a szívet. " Bizony, ez betegség. Magam is megszenvedtem a tétlen reménykedés betegségét. Etn- nél már csak egy rosszabb létezik, a boldogan tétlen reménykedés. Ez forog fenn, amikor az ember elmúlt ötven, a zsebe üres, 'megis csupa mosoly és remény. Ilyenkor már csakugyan nagy a baj. Tehát azt ajánlom: vegyük komolyan a dolgot, és rögzítsük cél- jainkat írásban. Tapasztalatból beszélek. 36 4. fejezet A cél hasznosítása , ,Álmok és képzelet nélkül elveszünk" - olvashatjuk a Bibliában. Aranyigazság - akár az ellenkezője. Álmaink sajátos, egyedülálló módon változtathattuk át bennünket. Az eddigi fejezetekben meg- mutattam, miként válasszuk ki céljainkat, és kezdjünk hozzá eléré- sükhöz. A következőkben megtudhatjuk, hogyan fonnálhatják ál- maink egész létünket. Először is azt kell megértenünk, hogy mihelyt kitűztük a szá- munkra igazán fontos célokat, más emberré váltunk. Az igazi célok szinte minden egyes napi tevékenységünket érintik. Bárhová me- gyünk, elkísémek bennünket. Ott rejlenek kézfogásainkban, öltöz- ködésünkben, hanghordozásunkban, érzéseinkben - mindez meg- változik, miután célokat tűztünk magunk elé. Igazi cselekvésre azonban csak az arra méltó cél késztethet ben- nünket, csak az ilyen cél szabhat irányt életünknek. - Mi az e havi célja? - faggattam egyszer egy férfit. - Valahogy össze kéne kaparni egy kis pénzt, hogy kifizethes- sem ezeket a tetves számlákat - válaszolt az illető, mert neki ez volt a célja! Nem állítom, hogy a számlafizetés nem lehet cél - kétségtele- nül lehet, de eléggé kisszerű cél. Részemről biztosan nem venném fel az élet legösztönzőbb hajtóerői közé. Nem ugrunk ki az ágyból egy hétfő reggelen ezzel az örömkiáltással: - A mindenit, végre megint nekiindulhatok összekapami egy kis pénzt, hogy kifizethessem ezeket a tetves számlákat! Magasra kell tennünk a mércét, hogy céljaink formáljanak ben- nünket. Az a jó, ha nyújtózkodnunk kell elérésükhöz, ha elég ma- gasra helyezzük őket, hogy felgyújtsák képzeletünket, és cselekvés- re sarkalljanak minket. Vigyázzunk azonban, mert ha túlságosan meghaladják képességeinket, akkor elcsüggedünk, mielőtt munká- hoz látnánk. 37
  19. 19. A CÉLOK IGAZI ÉRTELME Gondolkozzunk el az alábbi kijelentésen: a célkitűzés igazi hasz- na nem magában a cél elérésében rejlik. A kívánt dolgok megszer- zése másodlagos jelentőségű. Az igazi haszon abban áll, hogy a ki- tűzött cél fejlődésre kényszerít bennünket. Mi a milliomossá válás legnagyobb haszna? A megszerzett mil- liók? Nem hiszem. Sokkal inkább az a tudás és fegyelem, azok a készségek és vezetői tulajdonságok, amelyeket a magasabb szint el- érése érdekében kifejlesztünk magunkban. A tapasztalat, amelyre a tervezés és a stratégiák kialakítása közben szert teszünk. A belső tartás, a bátorság, elszántság és akaraterő, amely ahhoz kellett, hogy összegyűjtsük azt a milliót. Ha olyan ember kezébe adunk egymillió dollárt, akiből hiányzik a milliomos hozzáállás, szinte bizonyosan elveszíti a pénzt. Ám ha egy vérbeli milliomost fosztunk meg a gazdagságától, pillanatok alatt újabb vagyont szerez. Hogy miért? Azért, mert aki egyszer el- jut a milliomosságig, az elegendő készséggel, ismerettel és tapasz- talattal rendelkezik, hogy bármikor megismételje ezt a sikert. A milliomossá válás esetében tehát a legkevésbé a pénz érdekes, amit szereztünk. Sokkal fontosabb az, hogy mivé fejlődtünk. Gondolkozzunk el a következő kérdésen: Milyen személyiséggé kell válnunk, hogy megkapjunk mindent, amire vágyunk? Akár le is írhatunk pár gondolatot ezzel kapcsolatban. Soroljuk fel a kifejlesztendő készségeket, a megszerzendő isme- reteket. Mindezek alapján új személyiségfejlésztési célokat fogal- mazhatunk meg. Tartsuk észben a szabályt: A BEVÉTEL RITKÁN SZÁRNYALJA TÚL A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉST. Ezért elengedhetetlen az önvízsgálat. Gyakran teszem fel magamnak a kérdést: vajon készen állok-e mindarra a belső változásra, amelyet céljaim elérése követel? Ha erőt vesz rajtam a lustaság, ha hiányzik a tanulás és fejlődés vágya, akkor hiába is ácsingózom a vonzó célra. Választás elé kerülök: vagy magamat változtatom meg, vagy a céljaimat. 38 NEHOGY ELBORÍTSANAK A HULLÁMOK! A célok kitűzésekor, különösen kezdetben, könnyen összecsap- hatnak a hullámok a fejünk felett. Ezért azt ajánlom, hogy lazítsunk. Ha nem érezzük magunkat felvértezve a cél eléréséhez, jusson eszünkbe: KÉPESSÉGEINK FELNÓNEK ÁLMAINKHOZ. Ez a célkitűzés varázsa. Minél tovább munkálkodunk cél jainkon, annál több lehetőség kínálkozik majd, s minden újabb lehetőség a megoldás kulcsát nyújtja valamely korábban megoldhatatlannak tűnt problémához. Ne féljünk tehát az indulástól! Az utazás legvadabb elképzelé- sünket is túlszárnyalja majd. Az az ember, aki huszonöt éve, Mr. Shoaff-fal való megismerkedésemkor voltam, mára idegenné vált szániomra. Más emberré lettem, megváltoztam. Erre olvasóim is ké- pese . Sokan múltbéli kudarcaik és fájdalmaik emlékét hurcolják ma- gukkal, s ez olyan teherként nehezedik a vállukra - akár örökké, ha valaki meg nem szabadítja ettől őket - , hogy képtelenek előre- haladni. A múlttal nincs mit tenni. Vége, eltemettük. A jövőn annál többet változtathatunk. Nem kell megőriznünk tegnapi önmagunkat. Csak meg kell próbálnunk, és viszonylag rövid idő alatt meghökkentő változtatásokat eszközölhetünk, esetleg olyanokat, amelyekről e percben még nem is álmodunk. Képességeink fejlődni fognak. Olyan kiaknázatlan tehetséghez és erőforrásokhoz nyúlhatunk, amelyeknek a létezését nem is sejtet- tük. Az idő előrehaladtával újabb tartalékok bukkannak fel elménk mélyéről. Mielőtt észbe kapnánk, olyasmiket viszünk véghez, amik most még lehetetlennek tűnnek. Olyan helyzeteket tudunk kezelni, amelyeket kezelhetetlennek hittünk. Új, termékeny gondolatok pat- tannak ki agyunkból. Miből fakad a célok hatalma? Hogyan okozhatnak ennyi min- dent? Magam sem tudom. Ezt a kérdést az élet rejtélyei közé soro- lom. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a dolog működik. Ki-ki maga is meggyőződhet róla, ha lehetőséget ad magának, hogy azzá váljon, akivé válhat, és elérje, amit elérhet.
  20. 20. KÉRNI KELL A Biblia egyik parancsa megtanít mindarra, amit tudnunk kell ahhoz, hogy megkapjuk, amit akarunk, Egyetlen szó: "Kérjetek! " Ez a lényeg A kérni kell. A fontos megtanulandók között ez álljon az élen. Mit kell kémünk? Azt, amit meg akarunk kapni. A teljes mondat igazsága megdöbbentően kézenfekvő: ,, Kérjetek, és adatik néktek. " Azt hiszem, ezen érdemes elgondolkodni. Először is, a kérés szinte megindítja az adás folyamatát. Mintha egyetlen gombnyomásra hatalmas - gondolati és érzelmi - gépe- zet lendülne mozgásba. Mint mondottam, nem tudom, miként működik a dolog, de bizo- nyos, hogy működik. Se szeri, se száma azoknak az eszközöknek, amelyek egyaránt jól működnek, akár értjük mechanizmusukat, akár nem. Csak hasz- nálni kell őket. Némely ember soha nem lép előre, mert egyre csak a miérteken rágódik. Amíg leragad a gyökereknél, addig mások le- szüretelik a gyümölcsöt. Azon múlik minden, melyik végén aka- runk kezdeni. Azt javaslom, hogy kezdjük a kéréssel. Másodszor, a folyamat másik oldala - az adás - nem jelent gondot. Ezzel nem kell törődnünk, magától zajlik. Akkor hát mi okozza a problémát? A kérésre való képtelenség. - No, igen - szól közbe az egyszeri ember -, de dolgozna csak ott, ahol én, meglátná, milyen későn ér haza. Harapni is kell valamit, kikapcsolódásképpen egy kicsit tévét nézünk, aztán lefek- szünk. Nem érünk rá fél éjszaka kuncsorogni. A kölcsöntörlesztéssel persze hátralékba került. Pedig szorgal- masan, keményen dolgozik, megbízható munkás. Csakhogy az em- ber megbízhatóan és keményen végigdolgozhatja az életét, még sincs egy vasa sem. Nem elég a szorgalom, nem elég a megbízható- ság, kémi is tudni kell. r Értem már 7 mondja emberünk. A Az elmúlt évben minden áldott nap jól megfogtam a munka végét. De sehol egy lista arról, hogy mit kérek az élettől. Vajon mi hogy állunk ezzel? Megírtuk a listát? 40 Harmadszor, a kapható dolgok sora végtelen - akár az óceán. Mindig arathatunk újabb sikereket, nem kell attól tartanunk, hogy mire sorra kerülünk, kimerül a készlet. Szó sincs róla! Akkor hát mi a baj? Csupán az, hogy a legtöbb ember mokkás- kanállal járul a lehetőségek tengeréhez. Igen, mokkáskanállal! Te- kintetbe véve az óceán méreteit, bátorkodom indítványozni, hogy cseréljük merítőeszközünket valamivel nagyobbra, például egy vö- dörre. Talán ez sem a legjobb megoldás, de legalább nem nevettet- jük ki magunkat. Még két gondolat a kérésről . . . Először is, kérjünk intelligensen. A Bibliában persze hiába kere- sünk efféle kitételt: ,, Ke'rjetek intelligensen. " De meggyőződésem, hogy a sorok közül ez is kicsendül. Félre tehát a motyogással! Így semmit sem kaphatunk. Fejezzük ki magunkat világosan és konkré- tan. Az értelmes kérdés választ vár a milyen magas, milyen hosszú, mennyi, mikor, mekkora, milyen típus, milyen szín stb, részletekre. Jellemezzük, amit akarunk. Határozzuk meg. Ne feledjük: a jól meghatározott cél olyan, akár a mágnes. Minél jobban kidolgozzuk, annál inkább húz. Másodszor, hittel kérjünk: A hit gyermeki tulajdonság. Azt je- lenti, bízunk abban, hogy megkapjuk, amit akarunk. Tápláljunk gyermeki bizalmat, felejtsük e] a felnőttes kétkedést és fásultságot. Bizony, túlságosan kétkedővé váltunk, elveszítettük a csodálato- san ártatlan gyermeki hitet és bizalmat. Ne engedjük, hogy ez fel- tartóztasson bennünket. Higgyünk és bízzunk magunkban és célja- inkban! Lelkesedjünk, akár a gyermek! A gyermeki lelkesedés igen ragadós. A gyerekek azt hiszik, mindenre képesek. Mindenről tudni akar- nak. Milyen nagyszerű tulajdonság! Este utálnak lefeküdni, reggel alig várják, hogy kiugorhassanak az ágyból. Ezer kérdést tesznek fel. Az ember már falra mászik tőlük, de újabb ezer kérdéssel hoza- kodnak elő . Igen, szinte az őrületbe kergetnek, kíváncsiságuk való- jában mégis erény. Ha újraélesztjük magunkban ezt a gyermekien lelkes kíváncsiságot, a legjobb úton haladunk afelé, hogy ügyesen kérdezzünk és kérjünk. 41
  21. 21. CÉLKITÜZÉS És IDŐBEOSZTÁS Az időbeosztás manapság igen divatos Könyvek, oktató- kazetták és tanfolyamok elégítik ki a nagykozonség inforrnácioéh- ségét a hatékony időkihasználás tekintetében. Mi hogy állunk ezzel? Szeretnénk ügyesebben bánni az idővel? Akkor jól jegyezzük meg: CÉLOK NÉLKÜL LEHETETLEN A HATÉKONY IDÓBEOSZTÁS. A tennelékenység a megfelelő célkitűzések eredménye. Az idő beosztása nem bír jelentőséggel, ha nincsenek szilárd, teljesen az ménkbe ivódott célkitűzéseink. Ilyen egyszerű az egész. Többek ko- zött ezért annyira fontos, hogy papíron rögzítsük céljainkat. A FONTOSSÁGI SORREND iparosodott korunkban az is nehézséget okoz, hogy elveszítettük az évszakok iránti érzékünket. A szántóvető számára az évszakok határozzák meg a teendők sorrendjét, mi azonban érzéketlenné vál- tunk az élet természetes lüktetésére. Ennek következtében fontossá- gi sorrendünk összezavarodott. Hadd szemléltessem ezt egy példá- val. A parasztgazda legtevékenyebb időszaka a tavasz és a nyár. Ilyenkor éjt nappallá téve dolgozik, pitymallatkor kel, és késő estig gürcöl. Lázas sietséggel végzi munkáját, hiszen rövid idő alatt kell megtermelnie mindent. Azután eljön a tél, amikor kevesebb dolga akad. Tanuljunk tőle, ismerjük fel saját életünk egymást váltó évszaka- it! Döntsük el, mikor hajtunk rá, és mikor fogjuk vissza magunkat, mikor használjuk ki a lehetőségeket, és mikor hagyjuk zajlani az eseményeket. A legegyszerűbb persze évek során át kilenctől ötig húzni az igát, és megfeledkezni a fontossági sorrendről és a dolgok körforgásáról . Ne engedjük, hogy az évek egymásba folyjanak a fel- adatok és kötelezettségek látszólag végeérhetetlen sorában! Ugyel- jünk saját évszakainkra, nehogy szem elől tévesszük a lényeges ér- tékeket. 42 Nagyságrendek A tennivalók sorrendjének meghatározásához meg kell tanul- nunk elkülöníteni a kis jelentőségű dolgokat a nagy horderejűektől. Mielőtt döntést hoznánk, mindig gondoljuk át, milyen súlyú az adott kérdés. Ezáltal w céljainkat szakadatlanul szem előtt tartva - csökkentjük a veszélyt, hogy aránytalanul sok időt pazarlunk egy másodlagos szempontra. Az értékesítéssel kapcsolatban azt tanítják, hogy csak az az idő hasznos, amit az ügyféljelölttel töltünk. A hozzá vezető útra fordí- tott idő akkor is rosszul kihasznált, ha múlhatatlanul szükséges. Saj- nos rengeteg üzletkötő több időt tölt az "odajutással", mint az , ,ott- léttel". Ez jövedelmükben is tükröződik. Ezért értékesítési alaptétel: ,, Ne járd be az egész várost, amíg nem jártad be az utcát! " A dolognak van egy további vonatkozása is. Nem szabad jelen- téktelen időmennyiséget hagyni a jelentős dolgokra. Némelyik szü- lő naponta három órát ül a tévé előtt, de csak tíz percet foglalkozik a gyerekeivel. Egyes vezetők napjuk nagy részét papírmunkával töl- tik, és alig marad idejük beosztottaik buzdítására. Az ilyen emberek elveszítették érzéküket a fontos és a lényegtelen megkülönböztetése iránt. Ugyanez érvényes a pénzre is. Ne pazaroljuk a pénzt lényegtelen dolgokra, és ne sajnáljuk a lényegesekre. Van, aki vagyonokat költ élelmiszerre, de filléreket szellemi táplálékra. Ugyebár nagy bolondság nyalánkságra szómi azt a pénzt, ame- lyen ihletet adó könyveket és oktatókazettákat vásárolhatnánk? Az idő és pénz legcélszerűbb felhasználása a legtöbb érték be- fektetésével érhető el, s ez termi a legtöbb eredményt. ÖSSZPONTOSÍTÁS Bármely hivatásos sportoló megmondhatja, milyen borzalmas árat kell fizetni az összpontosítás hiányáért. Elég egy pillanatnyi ki- hagyás, és már , ,le is köröztek", oda az első hely és a nagy pénz. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. szenteljünk maximális figyelmet annak, amit csinálunk! Ha le- velet írunk, arra koncentráljunk. Valamilyen problémán törjük a fe- 43
  22. 22. jünket? Arra összpontosítsunk! Beszélgetést folytatunk? Rendben van, de akkor az kerüljön figyelmünk homlokterébe! Mindez hihe- tetlen hatást tehet életünkre. Természetesen adódnak pillanatok, amikor hagyhatjuk gondola- tainkat elkalandozni, de ezt a külön erre fenntartott időben tegyük, és ilyenkor viszont ne foglalkozzunk semmi mással. Sétáljunk egyet a vízparton, vagy kocsikázzunk a hegyekben - távol a hétköznapi feszültségforrásoktól. Hadd kapjon hajunkba a szél, és csapongjon képzeletünk. Abrándozzunk. Ez jótékony hatású, feltéve, hogy az erre a célra elkülönített időben tesszük. Minden más esetben össz- pontosítsunk! REALITÁSÉRZÉK Még egy szempontot tekintetbe kell vennünk. A leggondosabban kimunkált cselekvési terv végrehajtásával sem érhetünk el mindent, amit akarunk. Most persze az a vád érhet, hogy egy szájból fújok hideget és meleget, hiszen mostanáig azt hajtogattam, hogy mindent megkaphatunk, csak akarni kell. Szóval miért nem kaphatunk meg mégsem mindent? Azért, mert a világ már csak ilyen. A termést néha elveri a jég, a díszszemlét elmossa az eső. Máskor az élet apró nytígei elrágják a gondosan fel- épített alapokat. Hogy ez nem igazság? Valóban nem az. Minthogy azonban nem voltunk jelen a világ megtervezésénél, kénytelenek vagyunk elfogadni olyannak, amilyen. Csüggedésre még sincs ok. Aki követi a fentiekben vázolt felfo- gást, rengeteg örülnivalót talál. Legtöbbször megkaphatja, amit akar. Ennél jobbra nem is számíthat. * Nincs jóslat, amely megmondaná, mi a teendő, ha megfogott bennünket egy cél, mi a teendő, ha hiszünk egy célban, és mi törté- nik majd, ha annak érdekében cselekszünk. Próbáljuk ki tehát a most megismert rendszert kilencven napig. Próbáljuk csak ki! Má- soknak még jobban beválhat, mint nekem. Ezt kívánom mindenkinek. 44 Második stratégia Keressük a tudást!
  23. 23. 5. fejezet A bölcsesség ösvénye A helyes életmód egyik alapstratégiája értelmében tudnunk kell, milyen ismeretekre van szükségünk céljainkeléréséhez. ezt tisztáztuk, azt is tanácsos kideríteni, hogy miként gyűjthetjuk ossze az információkat. Pályám kezdetén Earl Shoaff egyik legnagyobb adománya volt. hogy belém csepegtette a tanulás tiszteletét. _ - Ha sikerre vágysz - magyarázta - , tanulmányozd a sikert! Ha boldogságra áhítozol, ismerd meg a boldogság természetétl Ha pénzt akarsz szerezni, tudd meg, miként válhatsz jómóduvá! Mind- ezeket nem véletlenül érjük el. Először tanulni, azután gyakorolni kell mindent. Vajon hányan tanulmányozzák a jólétet? Bizony, nagyon keve- sen. Rengetegen keresik a jólétet és a boldogságot, s az ember ezek után, ugyebár, azt hinné, gondosan tanulmányozzák is ezeket a je- lenségeket. Hogy miért nem teszik, az számomra ismét az elet egyik nagy talánya. _ _ _ Sok évvel ezelőtt megtanultam, hogy minden idők legjobb taná- csainak némelyike a Bibliából származik. Ebben a csodálatos könyvben található a következő bölcsesség is: ,, Aki keres, az talá . Így juthatunk új gondolatokra serkentő, új ismeretekhez is. Keresés- sel. Ha találni akarunk, előbb keresnünk kell. Egy nagyszerű otlelre várunk, amely megváltoztatja az életünket? Az ilyesmi ritkán buk- kan elő a semmiből. Ám ha szorgosan kutatjuk a szükséges tudást, rábukkanunk majd a megfelelő gondolatra, sokszor olyankor, ami- kor a legkevésbé számítunk rá. A TUDÁS KINCSEINEK MEGRAGADÁSA Íme, megint egy alapvető, megfontolásra érdemes szó: a megra- gadás. A nagyszerű eszmék gyorsan elszállnak, és feledésbe merül- 46 nek . . . amiként azok a pillanatok is, amelyekért igazán érdemes világra jönni. Ezért olyan fontos, hogy megtanuljuk megragadni az igazán számottevő dolgokat. Először is, tanuljuk megragadni a különleges pillanatokat. Fény- képezzünk! Készítsünk sok felvételt. Valamely esemény megörökí- tése a másodperc tört része alatt huszadik századi vívmány. Milyen könnyen magától értetődőnek vesszük a jelenségeket! Hadd meséljem el egy közelmúltbéli élményemet. Az elmúlt há- rom évben évente meghívtak Tajvanra, hogy ott adjak elő. A leg- utóbbi alkalommal egyhetes tanfolyamot tartottam, több mint ezer fő részvételével . Mondanom sem kell, hány fényképezőgépet hozott magával az az ezer ember. Legalább ezret. Mindenki igyekezett megörökíteni a pillanatokat, az új barátokat, új élményeket. A végén már-már úgy éreztem magam, mint valami fotómodell. Ki látott már dédanyáink korában készült fényképet? Sajnos elég kevéssel találkozni. Pedig, ugye, milyen csodálatos lenne, ha sok- sok kép alapján elevenedne meg előttünk a régmúlt idők élete? Gon- doljunk tehát az utókorra, és hagyjunk rá minden részletet fotókon és videofelvételeken megörökítve! A tudás megragadásának másik lehetősége a házikönyvtár. Nem a mutatós borítójú kötetekre gondolok, amelyek színben jól illenek a kék tapétához, hanem a szamárfüles, sokszor átlapozott művekre, amelyeket aláhúzások és lapszéli jegyzetek ékesítenek, amelyekből tanultunk, és amelyek segítettek formálni életfilozófiánkat. Ez a tu- dás igazi kincsestára. Mai világunkban megsokasodtak az ismeretközlés csatomái, az adathordozók közé kell sorolni a hang- és videokazettákat is. Ez is része gyermekeink örökségének. Végezetül nyilván meg kívánjuk ragadni a hétköznapi életben szerzett hasznos ismereteket is. Ezért tanácsolom mindenkinek, hogy a jólét és boldogság komoly tanulmányozása során használjon egy zsebnoteszt, és ebbe jegyezze fel mindazt, amit a látottakból- hallottakból arra érdemesnek ítél. Idővel felbecsülhetetlen érték gyűlik össze így - üzletübefektetési ötletek, társadalmLkulturális, életmódbeli elgondolások. Minden bizonnyal nagyobb kincs mind- ez, mint az árverésen megszerzett régi falióra! 47
  24. 24. HOGYAN GYARAPÍTSUK TUDÁSUNKAT? Két út kínálkozik erre. Tanulhatunk saját életünkből, és tanul- mányozhatjuk mások életét. Személyes tapasztalatok Tekintsük át eddigi élményeinket. Tanuljuk meg mérlegelni éle- tünk eseményeit, és hasznosítani azokat. Ahogy mondani szoktam: Játsszuk újra a szalagokat! " Saját életünk történései a legértékesebb információforrások közé tartoznak, Ne csak egyszerűen pergessük le napjainkat, hanem hasz- nosítsuk őket. legyünk tudatában, hogy mi zajlik körülöttünk, és raktározzuk el elménkben a nap mozzanatait. Mindennek van helye és ideje, így a cselekvésnek és az átgondo- lásnak is. A legtöbben nem szakítunk időt a komoly elmélkedésre. Zsúfolt napirendünkből gyakran kiszorul ez a fontos sikertényező. A nap végén szánjunk néhány pillanatot az aznap történtek fel- idézésére: hová mentünk, mit csináltunk, mit mondtunk. Fontoljuk meg, mi érte el a célját, és mi nem, mit szeretnénk megismételni, és mitől óvakodunk ezután. Próbáljuk a lehető legjobban feleleveníte- ni az eseményeket. Idézzük fel a színeket, a beszélgetéseket, az él- ményeket. Az élmény hallatlan értékké válhat, amely esetenként pénzben, anyagi javakban is megtestesül. Ennek azonban az a feltétele, hogy rögzítsük élményeinket, értékeljük és hasznosítsuk őket. Végül is nem az számít, hogy mi történik az emberrel, hanem az, hogy m1- lyen irányt vesz az élete. Ezt pedig az határozza meg, hogy ó maga miként cselekszik a történések hatására. Kedvező változásokat csak akkor idézhetünk elő, ha hasznosít- juk az élet kínálta információkat. A hosszabb időszakok, például a hét, a hónap vagy az év vége szintén alkalmas az elmélkedésre. A hét végén szakítsunk pár órát, és gondoljuk át az elmúlt hét nap eseményeit. A hónap végén vá- lasszunk egy napot, az év végén pedig egy hetet, és idézzük fel, ele- mezzük, mérlegeljük mindazt, ami történt az életilnkben. 48 A sokat tapasztalt emberek megtanulják, miként hasznosíthatják múltbeli élményeiket a jövőben. Amikor apám a hetvenhatodik évé- be lépett, így szóltam hozzá: - Képzeld el, papa, milyen lesz most, hogy hetvenöt év tapasz- talatait használhatod fel a hetvenhatodikbanl Gondoltunk-e már ilyen módon az életre? Így válik termékennyé és állandóan izgalmassá. Nem egyszerűen egy újabb évet kezdünk, hanem valósággal befektetjük az addigi tapasztalatokat a következő esztendőbe. Nem egyszerűen újabb beszélgetésbe fogunk, hanem befektetjük az addigiak tapasztalatait a következőbe. Valósítsunk meg újfajta rendet! Életünket megfigyelve, állapít- suk meg, mi és hogyan működik ebben a világban. Ne mondhassa senki, hogy meg sem próbáltuk megismerni az életet. Talán nem vi- hetünk véghez mindent, amit megértettünk, de igyekezzünk min- dent megérteni, amit véghezviszünk. Ne éljünk úgy, hogy a végén rá kelljen döbbennünk: életünk egytized részét hasznosítottuk, a többit elpazaroltuk. Életünk tanulmányozása során f: yelmünk egyaránt terjedjen ki jóra és rosszra, sikerre és kudarcra. gynevezett kudarcaink jó szol- gálatot tesznek nekünk, amennyiben tanulunk belőlük. Gyakran jobb tanítónak bizonyulnak, mint a sikerek. Időnként azáltal ismerjük meg a helyes utat, hogy előbb a hely- telent választjuk. A hibák és tévedések fontos tapasztalatok forrásai. Mindenesetre nem ajánlom, hogy túl sok efféle tapasztalatot gyűjt- sünk. Ha már tíz éve rosszul csinálunk valamit, a következő tíz esz- tendót ne erre fordítsuk! Ha azonban elég gyorsan tanulunk, nincs jobb, érzelmileg hatékonyabb módszer, mint a személyes tapaszta- latokból tanulni. Amikor Earl Shoaffot megismertem, már hat éve dolgoztam. Ezt el is meséltem neki, amikor egy alkalommal rákérdezett. - Na, és hogy haladsz? e érdeklődött tovább Earl. - Nem túl jól - ismertem be kissé bosszúsan. - Akkor azt ajánlom, ne így folytasd - felelte mesterem. - Hat év éppen elég a rossz úton. Mondd, mennyi pénzt tettél félre a hat év alatt? - Semmit - vallottam be restelkedve. 49
  25. 25. - Ki beszélt rá erre az életstílusra? - ráncolta a homlokát Shoaff. A Micsoda kérdés? Honnan vettem ezt a katasztrofális modellt? Mert bizony, mindenki valamilyen példát követ. A kérdés az, hogy kiét. VAJON KINEK A PÉLDÁJÁT KÖVETED? Meg kell mondanom, az első szembesülés múltbéli tapasztala- tainkkal valószínűleg fájdalmas, kivált akkor, ha valaki annyi hibát követett el, mint én. De gondoljunk csak a lehetséges haszonra! Az előrehaladásra, amelyet akkor tehetünk, ha lesz bátorságunk végre szembeszállni saját tévedéseinkkel. Tanulás másoktól Nemcsak a magunk kárán okulhatunk, szerezhetünk ismereteket mások tapasztalatai útján is. Mások sikereiből éppúgy tanulhatunk, mint a kudarcaikból. A Biblia többek között azért annyira jó tanító- mester, mert emberi példázatok sorát vonultatja fel mindkettőre. A történetek egyik csoportját a követendő példák alkotják. Ezek- nek az üzenete: Tégy úgy, ahogy ezek az emberek tettek! A másik csoportba a figyelmeztetések tartoznak. Ezek arra intenek: Nehogy úgy járj el, ahogy ezek a balgák! Micsoda gazdag ismerettár! _ De talán megszívlelhetnénk még valamit. Ha netán egyszer a mi történetünk is bekerül valakinek a könyvébe, ügyeljünk arra, hogy jó, ne pedig elrettentő például szolgáljon! Három úton-módon tanulhatunk másoktól: l. Különféle kiadványok, így könyvek, hang- és videokazet- ták formájában. 2. Mások bölcsességét és esztelenségeit meghallgatva. 3. A győztesek és vesztesek figyelemmel kísérésével. Vizsgáljuk meg egyenként e három területet. 50 Könyvek és kazetták Eddigi tapasztalataim szerint minden sikeres ember szívesen ol- vas. Falják a könyveket. A kíváncsiságuk ösztönzi őket erre. Egy- szerűen tudniuk kell a dolgokat. Folyton keresik a fejlődés útjait. Vessük eszünkbe: A VÉRBELI VEZETŐ IGAZI KÖNYVBARÁT. Valaha a nyomtatás, például a könyv jelentette az információk sokszorosításának egyetlen lehetőségét. Ma az elektronikus kiadvá- nyok garmadával találkozhatunk. Gondoljunk csak a hang- és vi- deokazettákra. Mindkettő remek információforrás. Sok elfoglalt embert ismerek, aki hangkazetták segítségével hasznosítja az egyébként terméketlen perceket. Ezeket hallgatja például autóvezetés közben. Ezen a módon könnyű felcsipegetni az újító ötleteket és újfajta készségeket. Vajon tudjuk-e, hogy ezemyi könyv és kazetta segít erősebbé, határozottabbá, jobb szónokká, hatékonyabb vezetővé, jobb szere- tővé, átgondoltabbá válnunk, hatást gyakorolnunk másokra, párt ta- lálni, vállalkozásba kezdeni - és ezemyi más kérdésben eligazod- ni? Sokan mégsem használják a tudás e tárházát. Mivel magyaráz- ható ez? Sikeres egyéniségek ezrei vetették papírra gondolkodásra sarkal- ló élettörténetüket. Sokan mégsem kíváncsiak rá. Hát ez mivel ma- gyarázható? - No, persze - feleli erre az egyszeri ember, aki nyílván foly- ton elfoglalt. - Dolgozna csak ott, ahol én, meglátná, milyen későn ér haza. Harapni is kell valamit, kikapcsolódásképpen egy kicsit té- vét nézünk, aztán lefekszünk. Nem érünk rá folyton a könyveket bújni. Így beszél, de a számlafizetéssel hátralékba került. Pedig szor- galmasan, keményen dolgozik, megbízható munkás. Rájöttem, ba- rátaim, hogy az ember megbízhatóan és keményen végigdolgozhat- ja az életét, mégis megtörten, összezavarodottan végzi, nem ért semmit. Nem elég a jó munka, j ó olvasmányokra is szükség van. Ha pedig olvasni nem szeretünk, legalább úton hazafelé meghallgatha- tunk egy jó kazettát, nem igaz?
  26. 26. Nos, nem szükséges fél éjszaka könyveket olvasni vagy kazettát hallgatni (bár szonilt helyzetben ez sem rossz ötlet). Csak azt javas- lom, hogy szánjunk napi harminc percet a tanulásra. Ennyi az egész. Igazán eredményre áhítozunk? Akkor nyújtsuk meg a harminc percet egy egész órára. De legalábbis töltsük ki azt a félórácskát. És még valami: el ne mulasszuk! Inkább egy étkezést hagyjunk ki, de a tanulás harminc percét ne. Mindannyian kibírjuk, ha egyszer-két- szer nem eszünk, de ne engedjük meg magunknak, hogy lemarad- junk az ötletekről, példákról, gondolkodásra serkentő helyzetekről. A Biblia arra tanít, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, az éte- len kívül lelki-szellemi táplálék is kell. Sajnos, a legtöbben szellemi alultápláltságban szenvedünk. - Egyesek olyan keveset olvasnak - mondtam nemrégiben be- osztottaimnak - , hogy vitaminhiányos lesz az agyuk. Nemcsak egyszerűen táplálnunk kell szellemünket, hanem a ki- egyensúlyozott szellemi étrendre is ügyelnünk kell. Nem tömhetjük sekélyes "rágcsálnivalóval". Nem élhetünk szellemi nyalánkságo- kon. Az olvasást tekintsük a szellemi értékek kiaknázására fordított időnek. Ha valaki jó kifogást tud az ellen, hogy minden áldott nap legalább harminc percig ilyen értékek felszínre hozásával foglal- kozzék, szívesen meghallgatom. Némelyik kifogás egészen elképesztő. - Figyelj, John, itt ez az aranybánya. Én már azt sem tudom, mit kezdjek ennyi arannyal. Eredj, áss te is magadnak! - De nincs ásőm - feleli John. - Ugyan már, Johnny, hát vegyél egyet! - Ne viccelj ! - hördül fel John. - Van fogalmad, nút kémek manapság egy ásóért? Hát igen, pénzt kell befektemünk. Meg kell vásárolnunk az ön- műveléshez szükséges könyveket és kazettákat. Nem rövidíthetjük meg magunkat, amikor saját jobb jövőnk érdekében kell beruház- nunk. Earl Shoaff kezdettől fogva a könyvek felé fordított. - Képezd magad! Az átlagos oktatás csupán átlagos eredmé- nyeket hozhat. Nézd csak meg, mennyit keresnek azok, akik átlagos oktatást kaptak, és gondold át, ennyit akarsz-e! Ha nem, ha az átla- gosnál többet szeretnél, akkor önképzést igényelsz. Így hát elkezdtem gyarapítgami a könyvtáramat, amely mára már tekintélyesre bővült. Kezdetnek Shoaff javasolt néhány művet. Az egyik a Biblia, amellyel már rendelkeztem. Mivel ez hatvanhat könyvből áll, és a Szülemmák Volt rá gondja, hogy ezeket jól megismerjem, úgy vé]. tem, nem indítottam rosszul. Shoaff azonban ahhoz is ragaszkodott, hogy szerezzem be Napo- leon Hill Think and Grow Rích * című munkáját. ' Azt hiszem, több tucatszor elolvastam ezt a kötetet. Szükségem is volt rá. ,, Az ismétlés a tudás anyja" - hajtogatta mesterem, és ahogy a bankszámlámat elnéztem, úgy éreztem, jó sok tudást kell összeszednem. Visszatekintve úgy látom, hogy a könyvben foglalt tudás mosta- náig több tízezer dollárt hozott nekem, holott csekély pénzért jutot- tam hozzá. Ebből fontos tanulságot szűrtem le: ÁR És ÉRTÉK KÖZÖTT ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉG LEHET. Mielőtt Shoaffot megismertem, mindig azt kérdeztem, mi mibe kerül. Tőle megtanultam, hogy inkább arra kell figyelni , mi mennyit ér. Rengeteg dolog következett abból, hogy az ár helyett az értékre kezdtem alapozni az életemet. Jegyezzük meg jól: AZZÁ VÁLUNK, AMIT ELOLVASTUNK. Eárkihez látogatoktelőször a könyvtárát veszem szemügyre. Atkonyv- és kazettagyűjtemény megtekintésével többet tudok meg, nunt az üres fecsegéssel. A könyvtár vagy annak hiánya többnyire elárulja, miként gon- dolkodik az illető, illetve gondolkodik-e egyáltalán. A könyvek és * Magyarul megjelent: Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdaggal]? Bagolyvár Könyvkiadó, 1993, 1996, 2007 53
  27. 27. kazetták megválasztása az adott személy uralkodó eszméiről, vá- gyairól és értékrendjéről tanúskodik. Vajon saját könyvtárunk miről árulkodik? Az olvasás nem holmi láblógató fényűzés, hanem létszükséglet a fejlődéshez. Van olyan barátom, aki elhatározta, hogy az érettségi vagy a diploma után töb- bé nem vesz könyvet a kezébe. Ne kövessük a példáját! Különösen olyan műveket tanulmányozzunk, amelyek segítenek kibontakoztatni belső tartalékainkat. Megrémít az elolvasásra váró könyvek tömkelege? Jó hírrel szol- gálhatok: nem szükséges mindet egyszerre átrágni. Próbáljunk elol- vasni hetente kettőt. Ha ez is soknak tűnik, kezdésnek Válasszunk két vékony kötetet. Ha ezt tíz évig folytatjuk, több mint ezer művet ismerhetünk meg! Teljes joggal feltételezhetjük, hogy ezer könyv- ben felhalmozott tudás sok tekintetben megváltoztatja életünket. Az is igaz, hogy ha tíz éven át nem olvastunk el heti két könyvet, akkor ezer kötettel hátrányba kerültünk azokhoz képest, akik szor- gosan olvastak. Kapiskáljuk már, micsoda behozhatatlan hátrányt jelent további tíz év múlva, ha immár kétezer kötetes lemaradással próbálunk porondra lépni? Bonyolultabb helyzetekben legfeljebb ágyútöltelékként vehetik majd hasznunkat. Megrágnak, és kiköpnék. Ez azonban még nem minden. A tudás hiánya miatt jobbnál jobb lehetőségekről maradunk le. Gondolkodásmódunk sekélyessége nem teszi lehetővé, hogy megbirkózzunk az élet nehézségeivel. A hiányzó készségek és ismeretek halmaza, a hiányzó áttekintő- készség, értékrend és életstílus mind-mind az olvasás elmulasztásá- ból ered. Ne feledjük, az elolvasatlanul maradt könyv semmiben sem segít. Túl sokat olvasni nem lehet, csak túl keveset. Hallgatás A hallgatás pompás lehetőség a tanulásra. Hadd éljek egy egé- szen felháborító javaslattal: válasszunk egy kiemelkedően sikeres embert, és vigyük el vacsorázni, azaz a szegény (és, anyagi helyze- tünktől függetlenül, mindannyian szegénynek számítunk valaki máshoz képest) etesse a gazdagot. Hogy aztán mit tegyünk? Igen, igen - hallgassunk! Tessék, próbáljuk csak ki! Költsünk el súlyos pénzeket, hadd jöj- 54 jön akár kilenc fogás. Kezdjük a hideg előétellel, és tegyünk fel kér- déseket. Miközben a salátát fogyasztjuk (ez körülbelül tizenöt per- cet vesz igénybe), folytassuk tovább a társalgást. A legnagyobb sze- let marhasült elpusztítása eltarthat negyvenöt percig is - ezalatt egyre csak kérdezzünk. Rendeljünk édességet. Húzzuk a vacsorát, ameddig bírjuk, lehetőleg legalább két óráig. Ha rá tudunk bírni va- lakit, hogy két órán át beszélgessen velünk, annyi stratégiát és visel- kedésmódot tanulhatunk, ami megsokszorozza jövedelmünket, és megváltoztatja életünket. Persze az is igaz, hogy a szegények nem visznek vacsorázni gaz- dagokat. Nyilván ezért is maradnak szegények. Az egyszeri ember kész a válasszal. - Aki gazdag, vegye meg magának a rohadt vacsoráját! Én nem győzöm pénzzel. Egyébként is, dolgozna csak ott, ahol én, meglát- ná, milyen későn ér haza. Harapni is kell valamit, kikapcsolódás- képpen egy kicsit tévét nézünk, aztán lefekszünk. Nem érünk rá folyton gazdagokat hajkurászni, akiket etethetünk. Így beszél, de a számlafizetéssel hátralékba került. Hátralékba! Pedig szorgalmasan, keményen dolgozik, megbízható munkás. Csakhogy az ember megbízhatóan és keményen végigdolgozhatja az életét, mégis megtörten, boldogtalanul végzi. Nem elég a jó mun- ka, jó hallgatásra is szükség van. Megfigyelés A másoktól való tanulás harmadik módja a megfigyelés. Für- késszük ki, mit művelnek a sikeres emberek! Hogy miért? Mert a sikerességnek számos jele van. Figyeljük meg, hogyan fog kezet a sikeres ember. Hogyan tesz fel kérdéseket. Akiknek jól megy, azok sikerszokásokat sajátítanak el. Példát adnak a "nyerő" magatartásra, amiként a sereghajtók a vesztes viselkedését példázzák. Előléptetés- re áhítozunk? Figyeljük fölötteseinket! Szeretnénk annyi pénzt ke- resni, mint a nagybátyánk? Figyeljük meg, hogy bánik a pénzzel, és milyen életmódot folytat! Többek között azért jó sikeres emberek előadásaira járni, mert megfigyelhetjük őket. A legjobb könyv vagy hangszalag sem képes a szavakon túli kommunikáció néma erejét sugározni ránk. Ezért annyira kiváló ismeretközlő eszköz a videokazetta.
  28. 28. Legyünk tehát jó megfigyelők, ne maradjon észrevétlen egyetlen jel sem, amely segít jobbra fordítani életünket. BEFEKTETÉS JÖVŐNK ÉRDEKÉBEN A tudás keresése a jólét és boldogság egyik stratégiája. Milyen hatásos gondolat az ismeretek következetes, fegyelmezett, céltuda- tos megszerzésére fordítani az időt! Az értékért azonban mindig fizetni kell. Ez egyeseket sajnos tel- jesen megbénít. A tudás befektetést igényel. Valójában háromféle befektetést kell eszközölnünk, hogy sikerrel járjunk utunkon: Először is, pénzt kell kiadnunk. A könyvek és kazetták pénzbe kerülnek, akárcsak az előadásokon való részvétel. Ezért mindenki- nek azt ajánlom, alakítson ki saját képzési költségkeretet. Minden hónapban tegyük félre jövedelmünk bizonyos részét, és fordítsuk ezt tudásunk gyarapítására. Költsük ezt a pénzt szunnyadó adottságaink kibontakoztatására. A pénz nem nagy ár. A bennünk rejlő lehetőség szinte végtelen. A pénznél is fontosabb az időráfordítás. Az idő igen jelentős költségtényező, Ez érthető, hiszen egy dolog valakit pénzkiadásra bírni, és egészen más dolog az idejét elvenni. Sajna, itt nincs helye a takarékoskodásnak. Amíg ki nem találnak valami masinát, ami beletölti a tudást az agyunkba, addig a drága időnket kell erre használnunk. Szerencsére az élet sajátos módon jutatmazza a jelentős beruhá- zást: jelentős megtérüléssel, A befektetett idő komoly eredmények katalizátorává válik. Végezetül erőfeszítéseket is kell tennünk. A komoly tanulás jó- val több energiát követel, mint ha csak úgy mellesleg tanulunk. Bár- mibe fogunk, legyen az önmegftgyelés, olvasás vagy mások figye- lemmel kísérése , a befektetett energiarnennyiség mély hatást gyako- rol a megszerzett tudás mennyiségére. Az elme-összpontosítás olyan, mint a gondolatbeli célra tartott, szellemi fegyver. Ehhez pedig rengeteg koncentrált erőfeszítés szükséges. Am pontosan ez az erőfeszítés nyitja meg a zsilipeket, hogy a nagyszerű ötletek áradata kifejthesse különleges varázshatá- sát, amely közelebb juttat bennünket a jóléthez és boldogsághoz. 56 Harmadik stratégia Tanuljunk változni! Y?
  29. 29. 6. fejezet A személyiségfejlődés csodája - Ha jólétre és boldogságra vágysz, Jim H tanított egyszer Shoaff - , tanuld meg jól, hogy magadon még keményebben kell dolgoznod, mint ahogy a munkádat végzed. Azóta is rendületlenül iparkodom személyiségem fejlesztésén, s be kell vallanom, hogy eddig ez jelentette a legnagyobb erőpróbát. A személyiségfejlesztés egy életen át tart. Persze, amivé válunk, az sokkal fontosabb annál, mint amit ka- punk. A feladattal kapcsolatban tehát nem azt kell kérdeznünk, mit kaphatunk, hanem azt, mivé válhatunk általa. E kettő olyan, mint a sziámi ikrek: amivé válunk, az közvetlenül befolyásolja azt, amit kapunk. Felfoghatjuk ezt a következőképpen is: az, amit ma a magunké- nak mondhatunk, legnagyobbrészt annak nyomán lett a miénk, arni- vé váltunk. Íme, az élet nagy alapigazsága: HA TÖBBET AKARSZ, MINT AMIVEL RENDELKEZEL, VÁLJ TOBBÉ, MINT AKI MOST VAGY! Erre kell a legtöbb figyelmet fordítanunk, Máskülönben kényte- lenek leszünk beémi a változatlanság alapigazságával: SOHASEM JUTHATSZ TÖBBHÖZ A JELENLEGINÉL, HACSAK MEG NEM VÁLTOZOL. A jövedelem ritkán szárnyalja túl a személyiség fejlettségi fokát. Néha valamely szerencse folytán megugrik, de ha nem tanuljuk meg a vele járó felelősséget is kezelni, akkor rendszerint visszasüllyed arra a szintre, amellyel bánni tudunk. 58 Ha az ölünkbe pottyan egy millió, leghelyesebb azonnal nekilát- ni, és milliomossá válni. - Ha a világ összes pénzét begyűjtjük, és egyenlően elosztjuk a Föld minden lakója között - jelentette ki egyszer egy vagyonos ember - , rövid idő múltán a pénz ugyanazokba a zsebekbe vándo- rol vissza. NEHÉZ MAGADNAK MEGTARTANI AzT, AMI NEM SAJAT szEMELYIsÉGED FEJLŐDÉSE ÁLTAL KERÜLT A BIRTOKODBA. AZ ÉRTÉK Pályám kezdetén sok mindent nem értettem. Vajon miért kapnak egyesek havi kétezer dollárt - töprengtem - , míg mások négyez- ret keresnek ugyanannál a cégnél, ugyanazzal a termékkel, ugyan- annyi szakmai gyakorlattal és ugyanolyan képzettséggel? Micsoda talány! Miért teljesítenek egyes emberek kétszer olyan jól? Vajon mi a különbség a havi kétezer és a négyezer dolláros javadalmazás kö- zött? (Nehogy valaki rávágja, hogy kétezer dollár, mert erre már magamtól is rájöttem annak idején! ) Talán idő kérdése, gondoltam. Némelyek azért teljesítenek job- ban, mert több az idejük. Könnyű Marynek! Ha az 6 idejével ren- delkeznék, én is jól teljesítenék. Szömyű ostobaság, nem igaz? Hogy is rendelkezhetnénk mások idejével . . . - Ha több időre tehetnék szert - hallottam egyszer valakitől -, többet is keresnék. - Felejtse el az ötletet! - válaszoltam az illetőnek. - Időt nem lehet szerezni. Honnan is lehetne? Bizony, amikor az óra elüti az éjfélt, akkor aznapra annyi! Nincs tovább. Aki ragaszkodik hozzá, hogy napi huszonnégy óránál többel gaz- dálkodjék, a diliházban fog kikötni. Ha tehát az időt lehetetlen megszaporítani, akkor mi teszi a kü- lönbséget az anyagi eredményben? A válasz egy fogalom: az érték. 59 v.

×