SlideShare une entreprise Scribd logo
1  sur  14
Télécharger pour lire hors ligne
Érettségi adattár                                 1

                     FORRÁSKÖZPONTÚ TÖRTÉNELEM




                    KAPOSI JÓZSEF–SZÁRAY MIKLÓS



         TÖRTÉNELEM I.
         KÉPESSÉGFEJLESZTÔ MUNKAFÜZET

                      ÉRETTSÉGI ADATTÁR




                       NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ
2                                                                                         Érettségi adattár

                                     ÉRETTSÉGI ADATTÁR
                                           É        Á

ÉVSZÁMOK
Kr. e. VII-IV. évezred: az újkôkor a Közel-Keleten, az ún. neolitikus forradalom.
Kr. e. III. évezred: Sumer tündöklése és bukása.
Kr. e. XVIII. század: Óbabiloni Birodalom – Hammurapi törvénygyûjteménye.
Kr. e. 2900: Alsó- és Felsô-Egyiptom egyesítése.
Kr. e. XXVIII–XXV. század: a piramisépítô fáraók kora.
Kr. e. XIII. század: dór vándorlás – a mükénei központok pusztulása.
Kr. e. 776: az elsô feljegyzett olimpia – a görög idôszámítás kezdete.
Kr. e. 753: Róma alapítása.
Kr. e. 594: Szolón reformjai Athénban.
Kr. e. 525: Kürosz perzsa király elfoglalja Egyiptomot.
Kr. e. 510: az arisztokratikus köztársaság kialakulása Rómában.
Kr. e. 508: Kleiszthenész reformjai Athénban.
Kr. e. 490: a marathóni csata.
Kr. e. 480: a thermopülai és a szalamiszi csata.
Kr. e. 431–421: a peloponnészoszi háború.
Kr. e. 367: törvényben maximálják Rómában az állami földekbôl bérelhetô föld nagyságát (Licinius-féle
    földtörvény).
Kr. e. 336–323: Alexandrosz uralkodása.
Kr. e. 264–241: az elsô pun háború. Róma elfoglalja Szicíliát.
Kr. e. 218–201: a második pun háború. Róma megszerzi a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralmat.
Kr. e. 168: a püdnai csata. A római elôretörés kezdete Keleten.
Kr. e. 48: a pharszaloszi csata. Caesar legyôzi Pompeiust.
Kr. e. 44: Caesar meggyilkolása.
Kr. e. 31: az actiumi csata. Octavianus legyôzi Antoniust, s megszerzi az egyeduralmat.
Kr. e. 27–Kr. u. 14: Octavianus (Augustus) uralkodása. A principátus rendszerének kiépítése.
Kr. e. 9: a római hódítás kezdete Pannóniában.
Kr. u. 284: Diocletianus trónra lépése (uralkodik 305-ig). A dominátus kiépítése.
Kr. u. 313: Constantinus türelmi rendelete – a kereszténység egyenjogúsítása.
Kr. u. 395: Theodosius császár két részre osztja a Római Birodalmat.
Kr. u. 476: a Nyugatrómai Birodalom bukása. Az ókor vége.

622: a hidzsra – a mohamedán idôszámítás kezdete.
732: Martell Károly Poitiers-nél megállítja az arabokat.
756: a Pápai Állam létrejötte.
768–814: Nagy Károly uralkodása – a Frank Birodalom fénykora.
800: Nagy Károlyt III. Leó pápa Rómában császárrá koronázza.
843: a verduni szerzôdés – a Frank Birodalom felosztása.
962: I. (Nagy) Ottó koronázásával megalakul a Német-római Császárság.
895–900: a honfoglalás.
907: a pozsonyi csata – magyar gyôzelem a bajorok felett.
907–955: a magyar kalandozások fô idôszaka. (Bizánc felé még 970-ig.)
955: az augsburgi csata – a magyarok veresége.
972–997: Géza fejedelem uralkodása.
973: a quedlinburgi találkozó – Géza békét köt a Német-római Birodalommal.
997–1038: I. (Szent) István uralkodása.
1000 vagy 1001: Szent István megkoronázása.
1054: az egyházszakadás.
Érettségi adattár                                                                                                           3

  NÉVTÁR
Alexandrosz (Nagy Sándor): makedón király (Kr. e.                thónnál vereséget szenvedett az athéniaktól. – 2. III.
   336–323), s az ókor egyik legjelentôsebb hadvezére.           Dareiosz (Kr. e. 335–330): az utolsó perzsa uralkodó,
   Makedónia és Hellász egyesített erejét felhasználva           aki Nagy Sándorral szemben vesztette el birodalmát.
   hosszú hadjáratban meghódította a Perzsa Birodalmat.        Dávid: az egységes zsidó állam létrehozója a Kr. e. X.
                                                                          egys ges zsid
   Uralkodása új korszakot nyitott a görög és az ókori ke-       században. Ô tette fôvárossá Jeruzsálemet. Zsoltárok
   leti történelemben (hellenizmus).                             szerzôjeként is ismert.
Anonymus: „a Névtelen”, III. Béla király jegyzôje (XII. szá-   Diocletianus: római császár (Kr. u. 284–305), a dominátus
   zad vége), a Gesta Hungarorum címû regényes krónika           rendszerének létrehozója. A kormányzást a császári
   (geszta) szerzôje. Anonymus munkája inkább a saját            hatalom megosztásával tette hatékonyabbá (társcsászár
   korának, s nem a honfoglalás korának értékes forrása.         és két helyettes). A hadsereget nem a határoknál állo-
Antonius, Marcus (Kr. e. 83–30): római politikus és had-         másoztatta, hanem központokba vonta össze, így a ka-
   vezér. Caesar hadvezére, majd a második triumvirátus          tonai erô alkalmazása rugalmasabbá vált. Diocletianus
   (Kr. e. 43) tagja. Octavianusszal szemben Actiumnál           keményen üldözte a keresztényeket. Az Adriai-tenger
   vereséget szenvedett (Kr. e. 31), s öngyilkos lett.           partján (Split–Spalato) emelt palotájának maradványa
Arisztotelész (Kr. e. 384–322): görög bölcselô, Alexandrosz      ma kedvelt turistacélpont.
   nevelôje. Mind a tapasztalati, mind a szellemi világot      Drakón: Athén legendásan szigorú törvényhozója (neve
                                                                                       san szigor
   létezônek ismerte el, de a szellemit tartotta magasabb        magyarul sárkányt jelent). Írásba foglalta a törvényeket
   rendûnek. Szerinte a világot az „elsô mozgató”, egy is-       (Kr. e. 621), s ezzel erôsítette a jogbiztonságot. (Kôbe
   tenség tartja fenn.                                           vésett törvényei az athéni agórán álltak.)
Árpád (?–907): magyar fejedelem, az Árpád-ház ôse. Etel-
   közben állt a magyar törzsszövetség élére, s ô vezette      Gellért, Szent (kb. 980–1046): velencei származású ben-
   ôseinket a Kárpát-medencébe.                                  cés szerzetes, hittérítô, Imre herceg nevelôje. Késôbb
Attila: a hunok királya (Kr. u. 434–453). Bátyja, Bleda          csanádi püspök. A pogánylázadás során letaszították
   (Buda) megölése után lett egyeduralkodó (444). Elôbb          a mai Gellért-hegyrôl. Térítô munkája és mártírhalála
   a Keletrómai, majd a Nyugatrómai Birodalmat támadta           miatt szentté avatták (1083).
   meg, Galliában azonban a római seregek megállították        Géza: magyar fejedelem (972–997), Árpád dédunokája.
   (catalaunumi csata, 451). Hunokból és más alávetett           Leverte a hatalmát megkérdôjelezô törzsfôket, a keleti
   népekbôl álló birodalma halála után szétesett.                országrészek feletti uralmat pedig Sarolttal kötött há-
Augustus → Octavianus                                            zasságával biztosította. 973-ban Quedlinburgban békét
                                                                 kötött Ottó császárral, s hittérítôket kért tôle. Fia, István
Benedek, Nursiai, Szent (480–543): a bencés rend meg-            számára megszerezte a német-római császárral rokon-
  alapítója. Jelentôs szerepet játszott a pápaság meg-           ságban álló Gizella kezét.
  erôsítésében, a térítô munka fellendítésében és a latin      Gracchusok (Kr. e. II. sz.): római politikus testvérpár, népt-
  írásbeliség átmentésében.                                      ribunusok. 1. Tiberius Kr. e. 133-ban a parasztkérdés
Brutus: J. Caesar fogadott fia, majd gyilkosa (Kr. e. 44).        megoldása érdekében felújította a Licinius-féle földtör-
  A philippi csatában (Kr. e. 43) elszenvedett vereség           vényt, földet akart osztani nincsteleneknek. Ellenfelei
  után öngyilkos lett.                                           meggyilkolták. 2. Caius Kr. e. 123-ban lett néptribunus.
Buddha, Sziddhartha Gautama (Kr. e. VI. sz.): a buddhiz-         Folytatta a földosztást és Karthágó területén akart le-
  mus megalapítója. A szanszkrit név jelentése: „megvi-          telepíteni nincsteleneket. A szövetségeseknek is római
  lágosodott”. Módos indiai család gyermeke (a ksatriják         polgárjogot akart adni, emiatt azonban a római nép egy
  kasztjába tartozott), aki megrázó élmények hatására            része is ellene fordult. Egy népgyûlésen kitört vereke-
  elmélkedô, aszkétikus életet kezdett, s kialakította a         dés során öngyilkos lett.
  róla elnevezett vallás alapelveit. Tanításainak lényege
  az emberi vágyakról való lemondás.                           Hadrianus: római császár (Kr. u. 117–138). Felhagyott a
                                                                 terjeszkedô politikával, és kiépíttette a birodalom hatá-
Caesar, Julius (Kr. e. 100–44): római politikus és hadve-        rát védô limest. A birodalom egészére kiterjedô egysé-
   zér. Néppárti támogatással került a hatalom közelébe,         ges császári közigazgatást hozott létre.
   s tagja lett az elsô triumvirátusnak (Kr. e. 60). Katonai   Hammurapi (Kr. e. XVIII. század): az Óbabiloni Biroda-
   sikerek után, a hadseregére támaszkodva megszerezte           lom uralkodója. Nevéhez fûzôdik az elsô fennmaradt
   az egyeduralmat (Kr. e. 48), és reformokat vezetett be.       jelentôs törvénygyûjtemény, melyben megfigyelhetô a
   Nyíltan felrúgta a köztársasági hagyományokat, s ezért        tulajdon védelme és a „szemet szemért elv”.
   a senatus köztársaság párti tagjai meggyilkolták.           Hannibál (Kr. e. 247–183): A punok legendás tehetségû
Cirill, Szent (kb. 827–869): görög szerzetes, „a szlávok         hadvezére a második pun háborúban (Kr. e. 218–201).
   apostola”. Bátyjával, Metóddal együtt kidolgozták a           Zseniális stratégiai lépése, hogy északról támadt Itáliá-
   szláv nyelvû egyházi liturgiát és a szláv ábécét. Cirill      ra, remélve, hogy csatlakoznak hozzá az itteni, nem ré-
   Rómában halt meg, ahol a pápával elismertette a szláv         gen római uralom alá került népek. Seregével átkelt az
   nyelvû liturgia használatát.                                  Alpokon, és Cannae-nál bekerítette és megsemmisítette
Constantinus (Nagy Konstantin): római császár (Kr. u.            a római sereget. Mikor Róma sereget küldött Karthágó
   306–337). Hosszú belháborúban szerezte meg az                 ellen, hazarendelték, s városától nem messze döntô ve-
   egyeduralmat. 313-ban kiadott rendeletével a keresz-          reséget szenvedett (Záma, Kr. e. 202). Sikertelenül akart
   ténységet egyenjogúsította a többi vallással, s így az új     újabb Róma-ellenes háborút szervezni, s ezért öngyil-
   vallás a birodalom egyik összetartó erejévé vált. Egy         kos lett.
   régi görög gyarmatváros (Büzantion) helyén új fôvárost      Hérodotosz (Kr. e. 484–425): görög történetíró, „a tör-
   alapított, Konstantinápolyt (Constantinopolis).               ténetírás atyja”. A görög–perzsa háborúkról szóló mû-
                                                                 vében a Perzsa Birodalmat is bemutatta. Munkájához
Dareiosz (latinosan Dárius – perzsa Dárajavaus): több            felhasználta utazásai során szerzett tapasztalatait és
  perzsa nagykirály neve. 1. I. Dareiosz (Kr. e. 522–486)        egyéb forrásokat. Törekedett a tárgyilagosságra, s az
  uralkodása alatt élte fénykorát a Perzsa Birodalom. A          események mozgatórugóit is kereste.
  görög poliszokat nem sikerült meghódítania, Mara-
4                                                                                                            Érettségi adattár

Homérosz (Kr. e. VIII. század): görög epikus költô, a ha-         Leónidasz (Kr. e. V. század vége): spártai király, aki Kr. e.
  gyomány a nevéhez köti a görögök két hôskölteményt,               480-ban a Thermopülai-szorosban feltartóztatta a per-
  az Iliászt és az Odüsszeiát. Az utóbbi késôbb keletke-            zsa sereget, és katonái élén hôsi halált halt.
  zett, s így feltehetôen nem Homérosz a szerzôje.
Hufu → Kheopsz                                                    Marcus Aurelius: római császár (Kr. u. 161–180), az
                                                                    Antoninus-dinasztia tagja. Sokat háborúskodott a dunai
István, I., Szent: magyar fejedelem (997-tôl), majd király          limest támadó barbár népekkel. Nagy mûveltségû filo-
   (1001–1038). Uralmát kiterjesztette az egész Kárpát-             zófus volt. A sztoikus filozófia szellemében írt elmélke-
   medencére, erôteljesen terjesztette a kereszténységet,           dései ma is elgondolkodtató olvasmányt jelentenek.
   kiépítette a magyar egyházszervezetet. A közigazgatás          Marius, Gaius (Kr. e. 157–87): néppárti politikus Rómá-
   és a haderô alapjává a királyi várakat tette (vármegyék).        ban. A hadsereg válságát a zsoldos haderô felállításával
   1083-ban szentté avatták.                                        oldotta meg, gyôzelmei helyreállították Róma külpoliti-
                                                                    kai tekintélyét. A hatalomért fegyveres harcot folytatott
Jahve: a zsidóság istene. Kezdetben az egyik isten a sok            a szenátori párt vezére, Sulla ellen, ami a polgárhábo-
   közül, majd a zsidóság egyetlen istenévé vált, s végül           rús idôszak kezdetét jelentette Róma történelmében.
   a babiloni fogságot követôen a zsidóság ôt tekintette a        Metód (kb. 815–885): a „szlávok apostola”. Öccsével,
   világmindenség egyetlen istenének.                               Cirillel együtt jelentôs része volt a szlávok keresztény
János, Keresztelô, Szent (Kr. e. I. század): zsidó próféta.         hitre térítésében.
   Palesztinában, a Jordán vizében keresztelt, s hirdette a       Miltiadész (Kr. e. 550–489): athéni hadvezér (sztratégosz),
   megváltó közeli eljövetelét. Heródes király, félve nép-          aki marathóni csatában (Kr. e. 490) legyôzte a perzsá-
   szerûségétôl, kivégeztette.                                      kat. Késôbb egy kisebb vereség miatt hazaárulással vá-
Jézus Krisztus: (Kr. e. 7/4–Kr. u. 30): a kereszténység alapí-      dolták, bebörtönözték, s a börtönben belehalt sérülé-
   tója. A keresztény tanítás szerint Isten egyszülött fia, aki      seibe.
   életével, szenvedésével és kereszthalálával megváltot-         Mohamed (kb. 570–632): próféta, az iszlám vallás alapí-
   ta az emberiséget. Születése a keresztény idôszámítás            tója. Tevehajcsár, majd kereskedô, aki ismerte a zsidó
   kezdete.                                                         és a keresztény vallást, s ezeknél egyszerûbb tanokkal
Justinianus: bizánci császár (527–565). Az utolsó latin             akarta megteremteni az arabok egységét. 622-ben Mek-
   nyelvû keleti császár. Megkísérelte a Római Birodalom            kából Medinába vonult (iszlám idôszámítás kezdete),
   helyreállítását, s ideiglenesen elfoglalta Itáliát és Észak-     majd Mekkát tette kultusza központjává, s Medinában
   Afrika egy részét. Nevéhez fûzôdik a római jog egység-           halt meg.
   be foglalása (Corpus juris civilis).                           Mózes: ószövetségi próféta, aki kivezette népét (a zsidósá-
                                                                    got) Egyiptomból, s szövetséget kötött az Úrral. Mózes
Károly: frank uralkodók. 1. Martell Károly: frank ud-               legendás személye a zsidóság nyugati gyökereit kép-
   varnagy (majordomus) 714 és 741 között. Meg-                     viseli.
   szilárdította a központi hatalmat, s 732-ben hadai-
   val Poitiers-nél megállította az arab elôretörést.             Nero: római császár (Kr. u. 54–68), a Julius–Claudius-di-
   2. Nagy Károly: frank király (768–814). Számos had-              nasztia tagja. Hatalomtól megittasult uralkodó, akinek
   járatában jelentôs területû birodalmat kovácsolt ösz-            rémtettei máig példázzák, hogy milyen torzulásokhoz
   sze. A pápa 800-ban császárrá koronázta. A birodalom             vezethet a korlátlan egyeduralom. Nero rendelte el az
   kormányzását a hûbéri rendszere alapozta (grófságok).            elsô keresztényüldözést, a Rómát pusztító tûzvész után
   Aachenben királyi palotát építtetett, s támogatta a kul-         (64). Amikor a hadsereg fellázadt uralma ellen, Nero
   túrát.                                                           öngyilkos lett.
Kheopsz (Kr. e. XXVI sz.): az egyiptomi Óbirodalom fá-
   raója. Gízai piramisa a legnagyobb méretû ilyen sírem-         Octavianus, Caius (Kr. e. 63–Kr. u. 14): római politikus.
   lék (146 méter magas, 2 millió kôtömbbôl áll).                   Caesar unokaöccse, a második triumvirátus (Kr. e.
Kleiszthenész (Kr. e. VI. sz.): athéni politikus, aki Kr. e.        43) tagja. Antonius legyôzése után kiépítette sajá-
   508-ban jelentôs reformokat vezetett be. A lakosság              tos, köztársasági formákkal leplezett egyeduralmát, a
   addigi vagyoni beosztása helyett a lakóhely szerinti be-         principátust. Kormányzása belsô és külsô békét hozott
   osztást tette a politikai szereplés alapjává. A város és         (Pax Romana). Augustus néven is ismert.
   környékének új területi felosztása (phülék) biztosította
   a démosz fölényét az arisztokráciával szemben, s ezzel         Pál (kb. Kr. u. 10–67): apostol, a keresztény vallás
   biztosította a demokráciát. A népakarat kifejezésére be-         terjesztôje. A zsidóságából származott (eredeti neve
   vezette a cserépszavazás intézményét.                            Saul), s kezdetben üldözte a keresztényeket, majd Da-
Kleopátra, VII.: az ókori Egyiptom utolsó uralkodója                maszkusz felé tartva egy látomás hatására keresztény
   (Kr. e. 52–30), a Ptolemaiosz uralkodóház tagja. A ke-           hitre tért (páli fordulat). Több térítô utat tett, szemé-
   leten elôretörô Rómával szemben igyekezett megôrizni             lyesen és levelekkel tartotta a kapcsolatot különbözô
   országa önállóságát, s e célért felhasználta nôi vonzere-        városok keresztény gyülekezeteivel. Leveleiben a hit-
   jét is. Elôbb Julius Caesar szeretôje lett (egy gyermeket        élettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel
   is szült neki), majd Antoniushoz fûzte legendás szere-           foglalkozott. Tanításaival nyitottá tette a kereszténysé-
   lem (három gyermeke született tôle). Antonius actiumi            get a gazdagok és a nem zsidó népesség felé, s ezzel
   veresége után öngyilkos lett.                                    elôsegítette, hogy a kereszténység szélesebb körben
Kung-fu-ce, Konfuciusz (Kr. e. VI–V. sz.): kínai gondolko-          elterjedhessen.
   dó. Az egyén és a közösség közötti harmónia fontossá-          Periklész (kb. Kr. e. 495–429): athéni államférfi. Neve
   gát hirdette. Ez akkor valósul meg, ha az államot olyan          összefonódik az athéni demokrácia fénykorával. A
   ember vezeti, akit mindenki tisztel, mert életével jó pél-       sztratégoszi tisztséget viselte, és személyes tekinté-
   dát mutat a népnek és legfôbb erénye az igazságosság.            lye, jó szónoki képessége miatt döntô befolyása volt
                                                                    az államügyekre. Az ô javaslatára csökkentették az
Lao-ce (Kr. e. VI. század): kínai gondolkodó (az „Öreg              areioszpagosz jogkörét, és bevezették a napidíjak rend-
                                                                                    jogk
  mester”), a taoizmus megalkotója. A buddhizmushoz                 szerét. Ô szorgalmazta a hatalmas középítkezéseket
  hasonlító gondolati-vallási rendszer lényege a belsô              is. A spárta elleni háború során, pestisjárványban halt
  harmónia megteremtésére és a természetes életre való              meg.
  törekvés.
Érettségi adattár                                                                                                          5

Pheidiasz (Kr. e. V. század): görög szobrász, Perik-            Szókratész (Kr. e. 469–399): görög bölcselô. Filozófiájá-
   lész barátja, az Akropolisz építkezéseinek irányítója.         nak központjában nem a természeti kérdések, hanem
   Kiemelkedô alkotása Athéné szobra a Parthenónban és            az ember állt. A szofisták minden értéket kétségbevonó
   Zeusz nagyméretû szobra Olümpiában.                            nézetével szemben megállapította, hogy léteznek örök
Pippin, Kis: a Karoling-dinasztia elsô királya (751–768).         érvényû értékek, igazságok. Ezekre Szókratész kérdé-
   Lemondatta a frank uralkodót, és királyi címét a pápával       sekkel, az ellentmondások feltárásával szerette volna
   erôsíttette meg. Segítette a pápát a longobárdok ellen.        rávezetni hallgatóságát. Istenkáromlással, az ifjúság
   A seregével elfoglalt közép-itáliai területeket a pápának
                                           leteket p              megrontásával vádolták, s halálos ítélete szerint mérget
   adományozta, megteremtve ezzel a Pápai Államot.                itattak vele.
Platón (Kr. e. 428–348): görög bölcselô, Szókratész tanít-      Szolón (kb. Kr. e. 640–559): athéni törvényhozó, aki visel-
   ványa. Filozófiai rendszerében az embert körülvevô              te az arkhóni tisztséget is. Célja a városban dúló ellen-
   tapasztalati világot egy ideális, a fogalmakban létezô         ségeskedés megszüntetése volt. Kr. e. 594-re datált tör-
   világ (ideák) tökéletlen lenyomatának tartotta. Platón         vényeivel eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az
   ideális államát a tudósok vezetik, s az állampolgárok          adósságokat (teherlerázás). A politikai jogok alapjává a
   helyzete, feladatai képességeiktôl és tulajdonságaiktól        vagyon tette. A népgyûlés hatáskörének kiszélesítésé-
   függenek. Athénben hosszú ideig mûködô iskolát ala-            vel, az államot vezetô tanács (bulé) és a népbíróságok
   pított (Akadémia).                                             létrehozásával megteremtette a demokrácia alapjait.
Plutarkhosz (Kr. u. 46–126): görög történetíró. Fô mûve,
   a Párhuzamos életrajzok a görög és római történelem          Tacitus, Publius Cornelius (Kr. u. 55–117): Róma
   nagyjainak életét dolgozza fel, s az ókori görög-római         legjelentôsebb történetírója. A Róma történetét feldol-
   történelem értékes forrása.                                    gozó munkái (Historiae, Annales) és a Germánokról
Pompeius (Kr. e. I. sz.): római hadvezér, a köztársa-             írott mûve, a korszak legfontosabb forrásai.
   ság válságos idôszakára jellemzô hatalmi harc egyik          Thalész (Kr. e. VII–VI. század): kis-ázsiai (milétoszi) görög
   résztvevôje. Politikusi pályáját a Spartacus elleni harc       bölcselô, matematikus és csillagász. Szakítva a míto-
   és a kalózok legyôzése alapozta meg. Részt vett az elsô        szokkal a világ keletkezését egy ôsanyag (a víz) válto-
   triumvirátusban (Kr. e. 60), majd Caesarral szemben            zásaival magyarázta.
   a senatus mellé állt. Caesar Pharszalosznál legyôzte         Themisztoklész (Kr. e. 528–462): athéni politikus, aki a
   (Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták.          marathóni csata után a flottaépítés szorgalmazásá-
                                                                  val készítette fel Athént az újabb perzsa támadásra. A
Salamon: Izrael királya, aki Dávidot követte a trónon             szalamiszi szorosban vívott tengeri csatában legyôzte
   (Kr. e. X. század). Nevéhez fûzôdik a despotikus állam         a perzsa hajóhadat (Kr. e. 480). Késôbb úgy látta, hogy
   kiépítése és a jeruzsálemi templom fölépítése. Uralko-         Spárta veszélyezteti Athén hatalmát, s ezért békét akart
   dása Izrael virágkorát jelentette. Zsoltárokat is írt.         a perzsákkal. Emiatt számûzték Athénbôl, s a perzsa
Scipio, Cornelius (Kr. e. 236–184): római hadvezér. A má-         király szolgálatába állt.
   sodik pun háborúban Zámánál döntô gyôzelmet aratott          Thuküdidész (Kr. e. V. század): görög államférfi és törté-
   Hannibál felett (Kr. e. 202). Diadaláért megkapta az           netíró. Részt vett a peloponnészoszi háborúban, mely-
   Africanus nevet.                                               nek történetét is megírta. Mûvének fô értéke a tárgyi-
Spartacus (Kr. e. I. sz.): az ókor legnagyobb rabszolgafel-       lagosságra törekvés és az ok-okozati összefüggések
   kelésének (Kr. e. 73–71) a vezetôje. Thrák származású,         felismerése.
   gladiátorként állt a felkelôk élére. Több római sereget      Traianus: római császár (Kr. u. 98–117), az Antoninus-di-
   legyôzött, s többször megváltoztatta a rabszolgasereg          nasztia tagja. Az utolsó nagy hódító császár, uralkodá-
   útirányát. Crassus seregével szemben Dél-Itáliában ve-         sa alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését,
   reséget szenvedett, s ebben a csatában esett el.               miután elfoglalta Mezopotámiát, Armeniát és Daciát.
Sulla (Kr. e. 138–78): római hadvezér, a szenátori párt ve-     Xerxész, I.: perzsa nagykirály (Kr. e. 486–465), I. Dareiosz
   zére. Sikeresen harcolt Kis-Ázsiában, majd serege élén         fia. Folytatta apja terjeszkedô politikáját, de Kr. e. 480-
   hazatért, s Mariussal szemben megszerezte az egyed-            ban a tengeren, 479-ben pedig a szárazföldön is vere-
   uralmat. Ellenfeleit kegyetlen eszközökkel (pl. feketelis-     séget szenvedett a görögöktôl. Egy lázadás során ölték
   ták, vagyonelkobzás) semmisítette meg, s diktátori ha-         meg.
   talmát a senatus tekintélyének helyreállítása és a köz-
   társasági rend védelme érdekében gyakorolta. Önként          Zeusz: az olümposzi istennemzedék fôistene a görög mi-
   mondott le a hatalomról (Kr. e. 79).                           tológiában.
6                                                                                                        Érettségi adattár

    FOGALMAK
állam: meghatározott területen történelmileg kialakult tar-   colonus: szabad bérlô a római császárkorban. A csökkenô
   tós emberi közösség, amely szervezetével a közösség           rabszolgalétszám miatt a nagybirtok egy részét felpar-
   (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulaj-       cellázták, és kiadták megmûvelésre a bérlôknek, akik
   don megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöt-      ezért pénzzel vagy a termény egy részével fizettek a
   tével alakult ki az újkôkor végén és a rézkor elején a        birtokosnak.
   Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom).                  consul: a köztársaság kori Rómában a legfôbb hivatal.
államforma: az állam egyik jellemzôje, amely az állam            Az állam élén két consul állt, akik a senatussal együtt
   szervezeti felépítését, az államhatalom érvényesítésé-        irányították a köztársaságot, s háborúban a hadsereg
   nek módját jelenti. A két alapvetô államforma a király-       fôparancsnokai voltak. E tisztség egy évre szólt. A
   ság (monarchia) és a köztársaság.                             pricipátus idôszakában a császárok egyik címévé vált.
államtípus: az államok csoportosítását lehetôvé tevô fo-      császár: Julius Caesar nevébôl származó uralkodói cím.
   galom, amelyet különbözô ismérvek alapján határoz-            A Római Birodalomban, a Bizánci Birodalomban az ál-
   hatunk meg. Leggyakrabban az alapján határozzák               lami fôhatalmat gyakorló személy, aki a világi és vallási
   meg az államtípusokat, hogy az állam milyen jellegû           élet egyszemélyi irányítója.
   társadalom fölött gyakorol hatalmat (pl. rabszolgatartó    cserépszavazás (osztrakizmosz): eljárás, amelyet Kle-
   állam, feudális állam), illetve, hogy milyen az egyének       iszthenész vezette be (Kr. e. 508) a zsarnokság meg-
   és az állam viszonya.                                         elôzésére. (Leírása tankönyv 66. oldalán olvasható.)
állattenyésztés: a mezôgazdaság egyik ága, amely az              Késôbb Athén belpolitikai harcainak egyik eszközévé
   újkôkorban alakult ki a vadászatból a háziasítás révén.       vált, a politikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett
allódium: a kora középkorban kialakult uradalmakban a            eltávolítani.
   földesúr saját kezelésû földje, melyet a jobbágyok ro-
   bottal mûveltek meg.                                       demográfiai robbanás → népességrobbanás.
amphiteatrum: körszínház, jellegzetes római középület,        demokrácia: népuralom. Olyan államforma, amelyben a
   amely a gladiátori játékok és egyéb viadalok színtere         hatalmat nem egy személy, vagy egy kisebbség, hanem
   volt.                                                         elvben az állampolgárok többsége gyakorolja. Athén-
apostol (a küldött szóból): Jézus tanítványainak elnevezése      ben fokozatosan teremtôdtek meg a demokrácia felté-
   a Bibliában. Az apostolok Jézustól kapták a megbízást         telei (Szolón–Kleiszthenész–Perikész): a lakosság egyre
   a hit terjesztésére, s a hagyomány szerint tizenketten        nagyobb része jutott politikai jogokhoz, s kialakultak
   voltak. Pált is az apostolok közé sorolták, mert látomá-      azok az intézmények (népgyûlés, tanács, népbíróság),
   sában neki is megjelent Jézus.                                amelyeken keresztül élhetett is jogaival.
arisztokrácia (az arisztoi [= a legjobbak] görög szóból): a   démosz (görög nép szóból): a görög társadalom egyik réte-
   görög társadalom nagybirtokos, vezetô rétege a Kr. e.         ge (kereskedôk, kézmûvesek, parasztok). Fokozatosan
   V. század elejéig. Késôbb tágabb értelemben az orszá-         politikai jogot nyertek, és kivívták a demokráciát.
   gok földbirokos vezetô rétegét jelölte e fogalom.          deportálás (a latin elszállít szóból): bizonyos szempontok
arkhón: az arisztokratikus köztársaság idején az állam           alapján (vallás, bôrszín, nemzetiség) kiválasztott ember-
   élén álló, arisztokrata származású hivatalnokok elne-         tömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyûjtôtáborba,
   vezése Athénban. Hivatali idejük után tagjaivá váltak         munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az
   az arkhónok tanácsának, az Areioszpagosznak.                  ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette
                                                                 az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága).
barbár: az ókorban használatos görög szó (barbarosz =         despotizmus (a görög despota [= úr] szóból): korlátlan
   érthetetlen nyelvû, dadogó) a nem görögök jelölésére.         egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvé-
   Így nevezték a rómaiak a népvándorlás korában a biro-         nyek, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori
   dalomra támadó népeket is.                                    Keleten volt jellemzô, de más korszakokban is létezett.
Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyo-
                        g      k                                 A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásuk-
   mányokat tartalmazó Ószövetségbôl, és a Jézus életét és
                         ó              l,                       kal is alátámasztották.
   az apostolok iratait magába foglaló Újszövetségbôl áll.
                                       ó                      diaszpóra (a görög szétrajzás szóból): a történelemben
   A gyûjteményes szöveg a Kr. u. IV. századra alakult ki.       egy nép vagy egy vallási közösség szétszóródását ért-
birodalom: olyan állam, amely nagy területre terjed ki,
                      llam,                ter                   jük alatta, de jelenti a szétszóródás után idegen környe-
   és több népet ölel fel. Általában egyetlen uralkodónak        zetbe került zárt közösséget is. Az ókorban a zsidóság
   alávetett központosított hatalom jellemzi.                    történetébôl ismert.
brahmanizmus: ôsi indiai többistenhívô vallás. A világot      dictator: teljhatalommal rendelkezô katonai és polgári
   változtathatatlannak, örök törvények szerint lévônek          vezetô a köztársasági Rómában. Végveszély esetén a
   tekinti. Ez a felfogás érvényesül a társadalomszemléle-       senatus nevezte ki, s megbízatása korlátozott idôre (fél
   tében is (kasztrendszer). Jellemzô tanítása a lélekván-       év) szólt. A polgárháborúk korában e címet birtokolták
   dorlás. Istenei közül kiemelkedik Brahma (a teremtô),         a hatalmat megszerzô politikusok, majd a császárkor-
   Visnu (a megtartó) és Siva (a pusztító). Szent könyvei        ban az uralkodók egyik címévé vált.
   közül a Védák a legjelentôsebbek.                          dominátus (a latin dominus [= úr] szóból): a Diocletianus
buddhizmus: a brahmanizmus hatására kialakult vallás a           által bevezetett nyílt császári egyeduralom.
   Kr. e. VI. században. Alapvetô tanait Buddha fogalmaz-     dzsihád: szent háború az iszlám hit terjesztése érdekében.
   ta meg. A buddhizmus szerint az ember szenvedéseit            Az iszlám egyik legfôbb parancsa.
   a vágyai okozzák, így ha megszabadul ezekrôl, akkor
   eljut egy boldogabb, megvilágosult állapotba, amelyet      egyistenhit (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely
   nyugalomnak, nirvánának neveznek. A lemondás ön-             szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja.
   magunk megismerésével, elmélkedéssel érhetô el.              Elôször a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy
                                                                világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is mo-
censor: magas rangú tisztségviselô (magisztrátus) az ókori      noteista.
  római köztársaságban. Fô feladata az adófizetô polgá-        egyház: intézményesült vallási közösség, amelyet ugyan-
                                                                                                     g,
  rok besorolása vagyoni osztályokba, amely az adózás           azon hittételek elfogadása jellemez. Az Újszövetség
  és a politikai szerepvállalás alapja volt. A censorok ál-     értelmezésében az egyház a keresztény hívôk teljes
  lították össze a senatus névjegyzékét.                        közössége.
Érettségi adattár                                                                                                         7

ekklészia: a népgyûlés elnevezése Athénban.                       felsôbbség feltétlen tekintélyén nyugodott. Általános
eretnek: aki nézeteiben eltér valamely egyház hittételeitôl,      értelemben rangsor egymással kapcsolatban álló sze-
   tanításaitól. A keresztény egyház a 325-ös niceai zsina-       mélyek vagy dolgok között.
   ton minôsítette eretnekeknek az arianusokat.                hieroglifa (a görög szó jelentése: szent véset): a legôsibb
etnikum (a görög etnosz [=nép] szóból): történelmileg ki-         egyiptomi írásfajta. Az archaikus korban a képírásból
   alakult, a nyelvileg és kulturálisan is összetartozó em-       fejlôdött ki, megôrizte annak képi jellegét, de valójá-
   bercsoport, amely másoktól való különbözôségét nép-            ban bonyolult mássalhangzóírás.
   névvel is kifejezésre juttatja.                             hûbériség: a feudalizmus korai és virágzó idôszakára
evangélium (a görög euangelion [= örömhír] szóból): Jé-           jellemzô társadalmi és hatalmi rendszer, amely a társa-
   zus életérôl és mûködésérôl beszámoló szövegek, me-
                                                 vegek,           dalom katonáskodással foglalkozó rétegei között fenn-
   lyek közül négyet (Márk, Máté, Lukács és János) az Új-         álló személyes alá-fölé rendeltségi viszonyokon (hûbéri
   szövetség tartalmaz.                                           lánc) alapul. Mivel a nagyobb birtokosok szolgálat fe-
                                                                  jében földbirtokot (feudum) adományoznak a kisebb
fejedelem: olyan uralkodó, aki az uralma alatt álló ország-       birtokosoknak, a hûbériségben a felsôbb és az alsóbb
   ban vagy országrészben ténylegesen gyakorolja a ha-            rétegek közötti kapcsolat (az ún. vertikális kapcsolat)
   talmat, bizonyos királyi jogok és külsôségek nélkül. A
                         lyi                                      erôs.
   magyar történelemben az Árpád-ház uralkodói Szent
   István megkoronázásáig fejedelmek voltak.                   iszlám: a VII. században keletkezett egyistenhívô vallás.
feudalizmus: olyan társadalmi rendszer, amelyben az em-           Alapvetô tanait zsidó és pogány arab hagyományokat
   berek közötti viszonyokat az alapvetô tulajdon, a föld-        ötvözve Mohamed alakította ki. Hittételeit a Korán tar-
   birtok határozza meg. A társadalom csoportjai között           talmazza.
   nincs jogegyenlôség, és fontos szerepe van a kiváltsá-
   goknak.                                                     jobbágy: földesúri fennhatóság alatt álló, mezôgazdasággal
feudum: hûbérbirtok. Olyan adománybirtok, amelyért a              foglalkozó társadalmi réteg, amely a kora középkor vé-
   megadományozott meghatározott kötelezettségeket                gén alakult ki. Az általa megmûvelt földnek (jobbágy-
   (legtöbbször katonai szolgálatot) vállalt (hûbéri eskü).       telek) nem tulajdonosa, csak használója, így különfé-
   A kora középkortól adományozták.                               le szolgáltatásokra kötelezett (robot, terményjáradék
filozófia (bölcselet): a világ egészével, annak kialakulásá-        stb.).
   val és megismerhetôségével (az ember és a világ kap-
   csolatával) foglalkozó tudomány. Az ókori görögöknél        kalandozások: a magyarok 907 és 955 között lezajló
   alakult ki. A filozófia alapkérdése az anyagi és a szel-         Nyugat-Európába, Itáliába és Bizáncba irányuló zsák-
   lemi (az anyagon túli) világ között fennálló viszony.          mányszerzô hadjáratainak gyûjtôneve.
   Az anyagi világot elsôdlegesnek tartó irányzatainak         kalifa: Mohamed utódainak elnevezése (az arab szó je-
   összefoglaló neve materializmus, a szellemi világot            lentése: helyettes), s az állam és a vallás összefonódása
   elsôdlegesnek tartók neve idealizmus.                          révén az arabok despotikus vezetôi.
fölmûvelés: a talaj termôképességének hasznosítása, az         kaszt (tiszta): zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén
   emberi szükségletek kielégítésére; alapvetô mezôgaz-           születése révén kerül, s amelyet a földi lét során nem
   dasági tevékenység. (Lásd még: növénytermesztés.)              hagyhat el. Indiában alakult ki.
gladiátor: cirkuszi játékok szereplôi, akik egymással vagy     katolikus (a görög szó jelentése: egyetemes): az 1054-es
   vadállatokkal küzdöttek meg a közönség szórakoztatá-           egyházszakadás után létrejövô nyugati kereszténység
   sára.                                                          elnevezése. A katolikus egyház latin nyelvû, vezetôje
görög gyarmatosítás: a Kr. e. VIII–VI. század között leját-       a római pápa.
   szódó történelmi folyamat. A görög poliszok lakossá-        kereskedelem: a termelôk és a fogyasztók közötti forga-
   gának egy része kivándorolt, és új településeket, ún.          lom lebonyolítására irányuló közvetítôi tevékenység,
   gyarmatvárosokat hozott létre, amelyek nem függtek             illetve azok rendszere, az áruk adásvételére irányuló
   az anyavárosoktól. (Lásd a tankönyv 55. oldalán levô           gazdasági tevékenység.
   ábrát.)                                                     kereszténység: az I. században kialakult egyistenhívô val-
gyula: a magyar törzsszövetség hatalmi rendszerében               lás. Tanításainak lényege: hit az egyedüli és minden-
   (kettôs fejedelemség) az elsô számú katonai vezetô, a          ható Istenben és a halál utáni feltámadásban. Hirdeti
   tényleges hatalom birtokosa.                                   a szeretet és az emberek közötti megértés fontosságát.
gyûjtögetés: a természetben készen található (vadon
   û
   ûjt                                                            Szent könyve a Biblia.
   termô) élelem (pl. gyümölcsök, gabonafélék, gombák)         kettôs fejedelemség: a hatalommegosztás rendszere né-
   összeszedése fogyasztás céljából. Az ôskori embercso-          hány nomád államalakulatnál. Külön méltóság birto-
   portok alapvetô tevékenysége, amely együtt járt a ván-         kolja a katonai és a kultikus hatalmat. A magyarság a
   dorlással.                                                     kazároktól vette át Levédiában.
                                                               Korán (az arab szó jelentése: olvasmány): az iszlám szent
hellenizmus: az ókori Keleten a Kr. e. III. és a Kr. e. I.        könyve, mely a hittételeket, az öt fô parancsot (egyis-
   század között kibontakozó történelmi korszak. Lénye-           tenhit, böjt, zarándoklat, alamizsna, napi ötszöri ima)
   ge a görög és az ókori keleti társadalmi és kulturális         tartalmazza.
   hagyományok ötvözôdése. Kulturális tekintetben a gö-        középkor: az európai történelem egyik korszaka, amely a
   rög rendszerezô tudományosság és a keleten felhalmo-           legelterjedtebb nézet szerint a Nyugatrómai Birodalom
   zódott ismeretanyag találkozása nagy teljesítmények            bukásától (476) a XV. század végéig (Amerika felfede-
   kialakulását tette lehetôvé.                                   zése, 1492 vagy az itáliai reneszánsz kibontakozás)
helóták: a legyôzött akhájok utódai Spártában. Jogállásuk         tartott.
   sajátos: nem rabszolgák, de nem is szabadok. Ahhoz
   a földterülethez tartoztak, amelyet a szabad spártaiak-     latifundium: árutermelô nagybirtok a Római Birodalom-
   nak utaltak ki. Nem adhatók el, de földhöz kötöttek, és        ban, amely elsôsorban rabszolgamunkát alkalmazott.
   szolgáltatásra kötelezettek. Családjuk, személyes tár-      limes (a latin szó jelentése: dûlôút, határ): a határvédelmet
   gyaik vannak, de büntetlenül le lehet mészárolni ôket.         szolgáló erôdítményrendszer a Római Birodalomban.
hierarchia (szent uralom): a keresztény egyházon belül            Jól kihasználta a földrajzi adottságokat (folyók, hegyek).
   a III. században kialakult irányítási rendszer, mely a         Építését a Kr. u. I. században kezdték meg.
8                                                                                                         Érettségi adattár

légió: az ókori római hadsereg legnagyobb létszámú önál-      ókor: történelmi korszak az ôskor és középkor között.
   ló egysége, kezdetben az egész hadsereg neve.                Elnevezését a humanistáktól kapta. Általánosan elfoga-
lovagok: 1. Rómában a kereskedelemmel, adóbérlettel             dott felfogás szerint az ókori keleti államok kialakulá-
   foglalkozó réteg, mely a törvények értelmében nem            sától (Kr. e. 4–3. évezred) a Nyugatrómai Birodalom
   vállalhatott hivatalt. Elnevezése onnan ered, hogy ez        bukásáig (Kr. u. 476) tartott.
   a réteg a hadseregben lovas katonaként szolgált. 2. a      öntözéses gazdálkodás: a száraz éghajlatú folyamvölgyek-
   nehézpáncélos lovas katona, akinek egész életmódját          ben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus, stb.) létrejött magas
   meghatározza a katonáskodás. A VII–IX. században             szintû földmûves kultúra. Nagyszámú munkaerôt és jó
   alakult ki Nyugat-Európában, és sajátos viselkedési kul-     szervezettséget igényelt.
   túra jellemezte.                                           ôsember: a mai ember (Homo sapiens sapiens) megjele-
mágia (varázslat): olyan tevékenység, amellyel az ember         nése elôtti emberfajták összefoglaló elnevezése.
   számára kedvezô módon kívánja befolyásolni a termé-        ôshaza: valamely nép vagy népcsoport elsô ismert szál-
   szetet és a természet fölötti erôket. Az ôskôkorban a        lásterülete.
   mágia a vadászatra, az újkôkorban pedig a termékeny-       ôskor: az emberiség történelmének elsô szakasza, amely
   ségre irányult.                                              az ember kialakulásától az elsô civilizációk (az állam,
messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság meg-       az írás, a városok) megjelenéséig tartott.
   váltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték.     ôskôkor (paleolitikum, pattintott kôkorszak, csiszolatlan
   A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók        kôkor): az ôskor elsô, s egyben leghosszabb idôszaka
   továbbra is várják eljövetelét.                              (kb. 600 000 évtôl a Kr. e. IX. évezredig). Jellemzôje
mitológia (a görög mítosz [= monda] szóból): egy nép mí-        a gyûjtögetô, halász-vadász életmód. A szerszámok
   toszainak összessége. A mítoszok az istenekrôl és más        kôbôl készültek, pattintásos módszerrel.
   természetfeletti lényekrôl szóló történetek, melyek a
   korszak embere számára választ adtak olyan alapvetô        patrícius (a latin jó apától származó kifejezésbôl): a Róma
   kérdésekre, mint pl. a világ keletkezése, az események        alapítóinak tekintett nemzetségek leszármazottai, a
   okai.                                                         római társadalom vagyonos, polgárjoggal rendelkezô
mezôgazdaság: a termelés egyik alapvetô ágazata,                 csoportjának tagja. A patríciusok a királyság megdön-
   amely a természeti javak emberi fogyasztásra történô          tése után a Kr. e a III. századig a hatalom kizárólagos
   elôállításával foglalkozik. Két fô része a növényter-         birtokosai voltak.
   mesztés és az állattenyésztés.                             pénz: általános csereeszköz, amelynek értékéhez más
mezôgazdasági forradalom: az újkôkorban (neolitikum)             áruk értékét viszonyítják, és elfogadását az állam vagy
   kezdôdô élelmiszer-termelés megnevezésére használ-            valamely más hatalom garantálja. Pénz lehet minden
   ják.                                                          olyan dolog, amely kis mennyiségben nagy értéket je-
munkamegosztás: munkatevékenységek hozzárendelése                lent, és értékét általánosan elismerik. Az ókorban és a
   különbözô személyekhez és társadalmi csoportokhoz,            középkorban a pénzt általában az ezüst vagy az arany
   illetve az e tevékenység eredményeként kialakult viszo-       jelentette.
   nyok rendszere.                                            piac: eredeti értelemben az a hely, ahol a javak termelôi és
monopolium: valamely tevékenység végzésére való kizá-            a fogyasztók árucsere céljából meghatározott idônként
   rólagos jog.                                                  találkoztak. Az antik világban a nyilvános élet és a köz-
monoteizmus → egyistenhit                                        élet színtere volt. Közgazdasági értelemben az eladók
                                                                 és a vásárlók összessége.
nagycsalád: több nemzedéket összefogó, vérségi kötelé-        piramis: az egyiptomi Óbirodalom fáraóinak emelt hatal-
  ken alapuló társadalmi egység, amelynek tagjai együtt          mas síremlékek. Kezdetben lépcsôs (Dzsószer) alakúak,
  laknak, együtt gazdálkodnak.                                   majd kialakult a szabályos gúla (Kheopsz, Khefrén,
nemzetség: valós vagy vélt vérségi kötelék által össze-          Mükerinosz).
  tartott, a nagycsaládnál nagyobb társadalmi csoport.        plebejus (a latin tömeg kifejezésbôl): olyan szabad ember
  Jellemzô a közös ôs tudata és a közös szokások és ha-          Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek
  gyományok rendszere.                                           kötelékébe. Parasztok, kereskedôk és iparosok voltak,
népbíróság (esküdtbíróság, héliaia): az igazságszolgálta-        s kezdetben nem rendelkeztek polgárjoggal.
  tással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be.     plebs: a római köznép, szûkebb értelemben a városi tö-
  6000 tagja volt, s kis létszámú tanácsokban ülésezett. A       meg. A római parasztság tönkremenetele termelte ki
  polgárok sorsolás útján vettek részt munkájában.               a Kr. e. II. században. A városban élô tömeg alkalmi
népgyûlés: eredetileg a törzsi-nemzetségi társadalmakban         munkákból élt (napszámos), és igényt tartott állami jut-
  mûködô döntéshozó szerv. Az ókori államokban min-              tatásokra. Az állam ingyen gabonával tartotta el, és cir-
  den polgárjoggal rendelkezô férfi részt vehetett mun-           kuszi játékokkal szórakoztatta.
  kájában.                                                    polisz: görög városállam. A városból és közvetlen kör-
néptribunus: a plebejusok érdekeit védô tisztségviselô az        nyezetébôl álló kisméretû államok elnevezése. A po-
  ókori Rómában Kr. e. 494-tôl. Személye sérthetetlen            liszok a Kr. e. XII és VIII. század között alakultak ki, és
  volt, s vétójogot kapott minden, a plebejusokat érintô         a klasszikus kor politikai kereteit adták. A hellenizmus
  ügyben.                                                        korában önállóságuk megszûnt.
népvándorlás: sok népet és nagy térségeket érintô népes-      politeizmus: sokistenhit.
  ségmozgás, amelynek lehetnek természeti és társadal-        principátus: a római császárkor elsô korszaka, a köztársa-
  mi-poltikai okai. Népvándorláson általában a Kr. u. IV–        sági formákkal leplezett egyeduralom rendszere. Kiépí-
  V. században a Római Birodalomra kelet felôl támadó            tése Augustus nevéhez fûzôdik, és a Kr. u. III. század
  népek mozgását értik.                                          végéig mûködött, egyre kevesebb köztársasági hagyo-
nomád (a görög nyájhoz tartozó kifejezésbôl): vándorló           mányt tartva fenn.
  életmódot folytató, legeltetô állattenyésztéssel foglal-    próféta: az isteni kinyilatkoztatásokat közvetítô, a jöven-
  kozó népek elnevezése.                                         dôt elôre látó, és a tömegre hatni tudó férfi. Az ótesta-
növénytermesztés: a mezôgazdaság egyik ága. Az újkô-             mentumi próféták (Ézsaiás, Jeremiás) megrótták a zsidó-
  korban (elsôként a Közel-Keleten) az eszközfejlôdés            ságot az idegen istenek tiszteletéért, megjövendölték az
  és a felhalmozott tapasztalatok következtében a gyûjtö-        asszír hódítás bekövetkeztét és a messiás eljövetelét.
  getésbôl kialakult tevékenység.
Érettségi adattár                                                                                                         9

proletár (a latin proles [= utód] kifejezésbôl): vagyontalan       nálhatóvá, s a természeti erôforrásokat kihasználhatóvá
  személy. Az ókori Rómában így nevezték a legszegé-               teszi. Az újkôkorban jelent meg, mikor a gyûjtögetést
  nyebb polgárokat, akiknek nem volt katonai kötelezett-           felváltotta a növénytermesztés, a vadászatot az állat-
  ségük. Utódok nevelésével szolgálták az államot, ezért           tenyésztés.
  volt polgárjoguk.                                             triumvirátus: három férfi szövetsége. Két politikai érdek-
provincia: tartomány, a meghódított területen kialakított          szövetség elnevezése Rómában a köztársaság válsága
  igazgatási egység a Római Birodalomban. A provinciák             idején, az egyeduralomért vívott küzdelemben.
  lakossága adót fizetett Rómának, s nem képviseltethette        törzs: az állam létrehozását megelôzô szinten levô társa-
  magát a római politikában.                                       dalmak valós vagy vélt vérségi alapon szervezôdô na-
püspök (a görög episzkoposz [= felügyelô] szóból): a               gyobb egysége. A törzsek nemzetségekre, azok nagy-
  keresztény egyházi hierarchia magasabb szintjén álló             családokra oszlanak. A vadásznépek és a nomád népek
  pap. Kezdetben a városi gyülekezetek egyházi vagyo-              jellemzô szervezôdési formája.
  nát kezelték, majd kultikus és egyházkormányzati fel-         türannisz: az egyeduralom, a zsarnokság görög elneve-
  adatokat kaptak.                                                 zése. A királysággal ellentétben az egyeduralkodó (a
                                                                   türanosz) a hatalmat törvénysértô módon, többnyire
rabszolga: szabadságától megfosztott, más tulajdonában             erôszakkal szerzi meg, és tartja fenn.
   levô személy. A rabszolgák általában semmiféle joggal
   nem rendelkeztek, adták, vették ôket.                        újkôkor (neolitikum, csiszolt kôkor): az ôskor egyik szaka-
régészet (archeológia): a régmúlt tárgyi emlékeit feltáró          sza, a fejlôdés központját képezô Közel-Keleten a Kr. e.
   tudomány.                                                       VII–IV. évezredben lezajló történeti korszak. A szerszá-
                                                                   mok anyaga alapvetôen még a kô, de ennek megmun-
senatus (szenátus): a vének tanácsa Rómában. A köztársa-           kálása finomabb módszerekkel, csiszolással történik.
   ság idején a legfôbb hatalmat birtokló testület, amely-
   nek a legvagyonosabb nemzetségek vezetôi lehettek a          vadászat: a vadállat elejtése, ôsi tevékenység az ember
   tagjai. A császárkorban hatalma fokozatosan jelenték-           létfenntartásának, hitvilágának természethez fûzôdô
   telenné vált.                                                   kapcsolatának meghatározó eleme.
sokistenhit (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely sze-    választójog: a választásokon való részvétel feltétele, mely
   rint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja.       a közügyekben és a közhatalom gyakorlásában való
                                                                   részvétel lehetôségét biztosítja.
szent: mindaz, amit az ember vallási okokból tisztel. Így       vám: az a díj, amelyet valamely hatalomnak (pl. állam, vá-
   nevezik a katolikus és görögkeleti egyházban a földi            ros) fizetnek azért, hogy az általa ellenôrzött területen
   életük jutalmaként a mennyországba jutó személyeket,            az árut átvihessék.
   akiket az egyház hivatalosan elôször boldoggá, majd          vallási dualizmus: vallási felfogás, amely szerint a világ
   szentté avat.                                                   sorsát két végletesen szembenálló erô (pl. a jó és a
Szentháromság: a keresztény egyház hivatalos tanítása              rossz, a világosság és a sötétség) küzdelme alakítja.
   Istenrôl, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek       város: olyan település, melynek lakói jelentôs részben
   egyazon isten három személyben. A 325-ös niceai zsi-            ipari és kereskedelmi tevékenységbôl élnek. Gyakran
   nat fogadta el hittételként.                                    igazgatási, védelmi és kulturális központ. Az elsô vá-
szerzetes: a világi élettôl visszavonult, a vallási és erköl-      rosok az újkôkorban jöttek létre a Közel-Kelet térségé-
   csi tökéletesség elérésére törekvô ember, aki valamely          ben (Khirokitia, Catal Hüyük).
   zárt közösség (rend) tagja. Eredetileg a keresztényeknek     vaskor: az ôskor utolsó, a bronzkort követô szakasza. El-
   voltak szerzetesei, de ma már így nevezik a többi nagy          nevezése a vas használatának széles körû elterjedésére
   vallás hasonló életmódot választott képviselôit is.             utal, kezdete és vége a Föld egyes részein különbözô
sztratégosz: a hadsereg vezetôi Athénban. Fontosságát              idôpontokra esett.
   mutatja, hogy a 10 sztratégoszt még Periklész idején is
   választották, mikor a többi hivatalt sorsolással lehetett    zsinagóga: zsidó imaház. A jeruzsálemi templom lerom-
   elnyerni.                                                       bolása után épített egyházi épületek, ahol a szent irato-
                                                                   kat ôrzik, s együtt imádkoznak.
társadalom: szervezett emberi közösség, amely megha-            zsinat (a szinódus [= gyûlés] jelentésû görög szóból): az
   tározott kapcsolatokkal (ezek elsôsorban a tulajdonvi-          egyház ügyeinek megtárgyalására összehívott gyûlés,
   szonyoktól és a munkamegosztástól függnek) és együtt-           amely minden hívôre kötelezô határozatokat is hozhat.
   élési szabályokkal jellemezhetô.                                A III. századtól, az egyház kialakulásával párhuzamo-
termelés: az ember tudatos tevékenysége, mellyel a ter-            san elôször az egyháziakra, majd a fôpapokra szûkült
   mészetben található javakat önmaga számára felhasz-             a résztvevôk köre.
10                                                                                                           Érettségi adattár

     TOPOGRÁFIA
           Á
Aachen: város a kora középkori Frank Birodalomban. Nagy             538). A Perzsa Birodalom fontos városa maradt, s késôbb
   aKároly s szívesen tartózkodott itt udvarával, s palotát és      Nagy Sándor Babilont akarta birodalma fôvárosává tenni
   kápolnát építtetett a városban, ezért a Frank Birodalom          (itt is halt meg). Ezután Babilon jelentôsége csökkent. Ma
   fôvárosának tekinthetô. Itt temették el Nagy Károlyt, s          romváros Irak terültén.
   késôbb a német királyok koronázó városa volt. Ma Né-          Bagdad: nagyváros Mezopotámiában, a Tigris folyó men-
   metországban található a belga határ közelében.                  tén, fontos kereskedelmi központ a karavánutak talál-
Actium: földnyelv Görögország északnyugati részén, a Jón-           kozásánál. A VIII. század közepétôl egy ideig az Arab
   tengernél, ahol az ókorban híres Apollón-szentély állt.          Birodalom fôvárosa.
   Kr. e. 31-ben az itteni öbölben gyôzte le Octavianus An-      Baskíria: a Volga és a Káma folyó találkozásánál elterülô
   tonius és Kleopátra hajóhadát.                                   sztyeppés terület. Nevét a IX. században ide érkezô tatár
Alexandria: kikötôváros Egyiptomban, a Nílus-delta nyu-             baskírokról nyerte. E terület volt ôseink sztyeppei vándor-
   gati ágánál. Nagy Sándor alapította Kr. e. 332-ben.              útjának egyik állomása, a feltételezések szerint itt éltek a
   Alexandrosz halála után (a világhódítót itt temették el)         Kr. u. VI–VII. században. Ebben az idôben a szomszédos
   a Ptolemaioszok birodalmának fôvárosává, a hellenisz-            török népektôl rengeteg hatás érte a magyarokat. A XIII.
   tikus világ egyik legfontosabb kulturális és kereskedelmi        században Julianus barát itt magyar törzseket talált, ezért
   központjává vált. Ezt bizonyítja a Muszeion nevû tudo-           a területet Magna Hungáriának, azaz ôsi Magyarország-
   mányos központ, a híres könyvtárral és a 120 m magas             nak is nevezte.
   világítótorony a kikötôje elôtti Pharosz szigetén. A vá-      Betlehem: település Palesztinában, Jézus Krisztus születési
   ros a római uralom idején (Kr. e. 30-tól) is megôrizte           helye.
   jelentôségét. Itt alakult ki a korai kereszténység egyik      Bizánc (Konstantinápoly): a Boszporusz partján létesítették
   legfontosabb központja. Alexandria virágzásának az               az ókori görögök Büzantion városát. A jelentéktelen, de
   arab hódítás vetett véget (642).                                 kereskedelmi szempontból kitûnô és jól védhetô helyen
Aquincum: Pannónia egyik jelentôs határ menti települése,           levô várost építtette ki birodalma új fôvárosává Cons-
   a mai Óbuda területén. A városban légió állomásozott,            tantinus (Nagy Konstantin) római császár (Konstantiná-
   ami forrása volt a település virágzásának. A városban a          poly = Konstantin városa). 395 után a hatalmas falakkal
   római civilizáció szinte minden jellemzôje megtalálható          megerôsített város a Keletrómai Birodalom (Bizánci Bi-
   volt: amfiteátrumok, színház, vízvezeték, fürdôk, fórum.          rodalom) fôvárosa lett. A kora középkor idején Európa
Arab Birodalom: nagy kiterjedésû iszlám birodalom. Az               legnépesebb városa – lakóinak száma meghaladta a fél-
   arabok terjeszkedése a VII. század közepén kezdôdött             milliót – és a keleti (ortodox) kereszténység központja.
   Arábiából. A VIII. századra nyugaton elérték Hispániát,
   keleten Indiát. A birodalom kezdetben központosított          Cannae: város Dél-Itáliában, melynek közelében Kr. e.
   volt, s uralkodói, a kalifák nem csak az állam vezetôi          216-ban Hannibál legyôzte a római sereget.
   voltak, hanem az iszlám vallási vezetôi is. Késôbb a bi-      Catalaunum: a mai Franciaország északi részén található
   rodalom részekre esett szét, mert a különbözô területek         település, melynek közelében 451-ben vívta élethalál-
   helytartói önállósodtak, saját dinasztiákat hoztak létre.       harcát a szétesô Nyugatrómai Birodalom a hunokkal. A
   Az Arab Birodalom sok népet fogott össze, de a gyorsan          germán szövetségesekkel megerôsített római és a hun
   terjedô iszlám, az arab nyelv és az arab kultúra egységet       seregek is óriási veszteségeket szenvedtek. Így az eldön-
   adott az arab világnak.                                         tetlen csata a rómaiak számára felért egy gyôzelemmel.
Asszíria: birodalom az ókori Keleten a Kr. e. XIX. századtól     Córdoba: város az Ibériai-félsziget déli részén. A karthágó-
   a Kr. e. VII. század végéig. Nevét a Tigris folyó menti         iak alapították, majd római uralom alá került. Az arab
   Assur városáról (Észak-Mezopotámia) és Assur istenrôl           hódítás után indult fejlôdésnek. A részeire esô Arab Bi-
   kapta. Az asszírok a IX. századtól fokozatosan meghó-           rodalom egyik utódállamának, a Córdobai Kalifátusnak
   dították a Közel-Kelet jelentôs részét (Egyiptomot is), s       a székhelye, egészen a XIII. század közepéig. A X. szá-
   birodalmuk a Kr. e. VII. század végén érte el fénykorát.        zadban elkészült córdobai nagymecset világhírû építé-
   Fôvárosa ekkor Ninive volt. Asszíriát a médek támadása          szeti alkotás. Híres volt a város kézmûipara, különösen
   döntötte meg.                                                   a bôrfeldolgozás: a kordován kemény, különlegesen ki-
                                                                                        kordov
Athén: jelentôs város az Attikai-félszigeten. A jónok lakták.      dolgozott kecske- vagy juhbôr, amelybôl fôleg lábbeliket
   Már a mükénéi korban megerôsített település. Késôbb             (csizmát) készítettek.
   önálló városállamként (poliszként) a görögség egyik
   vezetô hatalmi és kulturális központja volt. Fénykorát a      Dacia: római provincia Kr. u. 107 és 271 között. Területe
   Kr. e. V században élte, s az itt kibontakozó demokrá-          Erdélyre, a Temesközre és Olténiára terjedt ki. A koráb-
   cia mintát jelentett több városállamnak. A IV. század-          ban itt élô trák eredetû dákok többször a szomszédos ró-
   ban, a Spártával vívott háború eredményeként hatalmi            mai provinciára támadtak. Ezért és az itteni nemesfémek
   szerepe megszûnt. A hellenisztikus és a római korban            és a só megszerzése miatt Traianus császár véres hábo-
   kulturális központ volt, a kora középkorra elvesztette          rúkban (101–106) meghódította a területet. A provin-
   jelentôségét.                                                   cia megszervezése során a dákok helyére más népeket
Augsburg: az Alpok északi elôterében, fontos kereskedelmi          telepítettek. Fejlett volt a bányászat (arany, ezüst, vas,
   út mentén elterülô város. Már a római korban jelentôs           ólom, só). A hanyatló birodalom nem tudta megóvni a
   település volt. A Német-római Birodalmat létrehozó              provinciát, így Aurelianus császár kiürítette Daciát, s la-
   I. (Nagy) Ottó hadaival itt mért vereséget kalandozó            kóit áttelepítette a Duna déli oldalára.
   ôseinkre.
                                                                 Egyházi Állam (Pápai Állam): Róma és Ravenna környékére
Babilon: város az ókori Mezopotámiában, az Eufrátesz fo-           kiterjedô állam, melynek világi uralkodója a római pápa
  lyó középsô szakasza mentén. A térség jelentôs kereske-          volt. Létrejötte Kis Pippin és a pápa közötti együttmûködés
  delmi és kulturális központja, az Óbabiloni Birodalom            eredménye: a pápa elismerte a frank vezér királyi címét,
  (Kr. e. XVIII–XVI. század) és az Újbabiloni Birodalom            Pippin pedig megvédte a pápaságot a longobárdokkal
  (Kr. e. VII–VI. század) fôvárosa. A Kr. e. VI. század elején     szemben (754), s az Itáliában általa meghódított terület
  ide telepítették Palesztinából a zsidók egy részét. A „ba-       egy részét átengedte a pápáknak (756).
                                                                              t
  biloni fogság”-nak a perzsa hódítás vetett véget (Kr. e.       Egyiptom: ôsi kultúra a Nílus deltája és alsó folyása men-
Érettségi adattár                                                                                                          11

   tén. A terület nagy része a sivatagi övben fekszik, ezért     Hispania: félsziget a Földközi-tenger nyugati medencéjé-
   az itteni a kultúra, amely Kr. e. 3000 körül jött létre, az     ben. Az ókorban arany-, ezüst- és ónbányászata miatt
   öntözéses földmûvelésen alapult, és a Nílus menti szûk          volt jelentôs. A föníciaiak már a Kr. e. XII. században
   sávra korlátozódott. A földrajzilag zárt Egyiptom évezre-       kereskedôtelepeket létesítettek itt, majd délkeleti part-
   dekig önálló volt, majd a Közel-Kelet nagy birodalmai-          vidékét Karthágó ellenôrizte. A rómaiak a második pun
   hoz (Asszíria, Perzsa Birodalom, Nagy Sándor birodal-           háború után szerezték meg (Kr. e. III. század vége), s
   ma) tartozott. Nagy Sándor halála után a hellenisztikus         egészen a Kr. u. V. század elejéig római provincia. Ekkor
   korszak legszilárdabb birodalmává vált a Ptolemaioszok          a nyugati gótok alakítottak itt királyságot. A Kr. u. VIII.
   alatt. Julius Caesar Rómától függô állammá tette, majd          században déli részét az arabok, északi részét a frankok
   Augustus hódította meg (Kr. e. 30). Fontos szerepe volt         foglalták el.
   Róma gabonaellátásában, ezért Augustus a császár köz-
   vetlen ellenôrzése alatt álló provinciává tette. Az ország    India: nagy területû félsziget Dél-Ázsiában. Éghajlatát a
   a Római, majd a Keletrómai Birodalom része volt, egé-            monszun alakítja, s a csapadék mennyiségétôl függôen
   szen az arab hódításig (VII. század).                            sivatagok és esôerdôk egyaránt megtalálhatók itt. Az
Erdély: a Kárpát-medence keleti medencéje (központja a              ókorban a félsziget északnyugati, viszonylag száraz te-
   Mezôség) és az azt körülölelô Keleti- és Déli-Kárpátok           rületén, az Indus-folyó mentén alakult ki jelentôs kultúra
   alkotta tájegység. A magyar törzsek a honfoglalás ide-           (Kr. e. 3. és 2. évezred fordulója), amelyre az öntözéses
   jén elôször ezt a területet szállták meg. A magyar állam         gazdálkodás volt jellemzô.
   megalapítása után központtól való távolsága miatt külön       Indus: hatalmas folyam, amely a Himalája hegyvidékérôl
   tartományként (vajdaság) kezelték, s élén a király által         ered és India nyugati részét átszelve ömlik az Indiai-
                                                                                                   t
   kinevezett vajda állt.                                           óceánba (Arab-tenger). A száraz sivatagos-félsivatagos
Esztergom: város a Duna jobb partján, közvetlenül a Vi-             területen az Indus biztosította az öntözés lehetôségét, s
   segrádi-szoros elôtt. A római korban a dunai limes egyik         virágzó városi kultúrák kialakulását már a Kr.e. 3–2. év-
   megerôsített helye volt. A magyar államalapítás idején           ezredben (Indus-völgyi kultúra).
                                                                                         lgyi kult
   vált ismét jelentôs településsé. Géza fejedelmi székhelye,    Isszosz: település a Kis-Ázsiát a Közel-Kelettel összekötô
                                                                                            Á
   s itt született Géza fia, István, akit késôbb itt koronáztak      kereskedelmi út mentén. Közelében vívták III. Dareiosz
   meg. István király Esztergomban építette ki a királyi köz-       és Nagy Sándor hadai az elsô jelentôs csatájukat (Kr.
   pontot, s a várost érseki székhellyé tette. Az esztergomi        e. 333). A perzsa uralkodó vereséget szenvedett, s így
   érsek lett az ország legfôbb egyházi vezetôje.                   a hódító makedónok elôtt szabaddá vált az út a Perzsa
Etelköz: a Fekete-tengertôl északra, Al-Dunától a Dnyeper           Birodalom belseje felé.
   és a Don folyó vidékéig terjedô sztyeppterület. Vándorló      Itália: A Földközi-tengert nyugati és keleti medencére osz-
   eleink a feltételezések szerint 830-ban költöztek ide a          tó félsziget, amelyet északon az Alpok határol, terüle-
   keletre levô Levédiából. Itt történt meg a vérszerzôdés,         tén pedig az Appenninek-hegység húzódik végig. Az itt
   és innen indult a honfoglalás.
    s                 honfoglal                                     élô sok népet Róma a Kr. e. V. és III. század folyamán
Eufrátesz: Kis-Ázsia hegyeibôl a Perzsa-öbölbe ömlô ha-
                 Á                                                  hódította meg. A Római Birodalom létrejöttével Itália a
   talmas folyó, amely az általa átszelt sivatagos terület,         mediterráneum központjává vált.
   Mezopotámia (Folyóköz) két nagy folyója közül a nyu-          Izrael: a Salamon halála után (Kr. e. X. század vége) ketté-
   gatabbi. Vize éltette a Kr. e. 3000 körül itt kibontakozó        szakadó zsidó állam északi részének elnevezése. Füg-
   öntözéses kultúrákat. Elôbb a sumer kultúra virágzott a          getlenségének az asszír hódítás vetett véget (Kr. e. VIII.
   folyó alsó folyásánál (délen), majd az akkádok városálla-
                             len),          akk                     század).
   mai, végül az Ó- és az Újbabiloni Birodalom.
                                                                 Jeruzsálem: város Palesztinában, az ókori zsidó állam
Fönícia: mintegy 200 km hosszú partvidék a Földközi-ten-            fôvárosa. Itt állt a Salamon által építtetett templom. A
   ger keleti medencéjében, a mai Libanon teljes, s Szíria,         város azokban az idôszakokban is virágzott, amikor a
   valamint Izrael területének egy részén. Az ókorban önál-         zsidók elveszítették függetlenségüket, mert a Palesz-
   ló kereskedôvárosairól (Türosz, Szidón, Büblosz) és ha-          tinát meghódító birodalmak nagy piacot jelentettek
   jósairól, kereskedôirôl volt nevezetes. A térség helyzete,       kereskedôinek és iparosainak. A római fennhatóság
   önállósága a szomszédos hatalmak közti erôviszonyoktól           idején Jeruzsálemben ítélték el, s a város közelében, a
   függött: általában a Közel-Kelet vagy a Földközi-tenger          Koponyák hegyén (Golgota) végezték ki Jézust. A Kr. u.
   nagy birodalmaihoz tartozott.                                    I. század közepén a zsidók fellázadtak Róma ellen. A vá-
Frank Birodalom: a germán frank törzsek egyesítésével a             rost elfoglaló római hadvezér (Titus, a késôbbi császár)
   mai Észak-Franciaország területén hozta létre Klodvig a          földig romboltatta a jeruzsálemi templomot (70). Jeruzsá-
   frankok államát (V. század vége), amely a Karolingok,            lem azonban gyorsan kiheverte a pusztítást (bár a temp-
   s közülük is fôleg Nagy Károly hódításai révén vált bi-          lom nem épült újjá), s a kereszténység egyik kiemelkedô
   rodalommá (VIII–IX. század). Fénykorában magába fog-             központja (patiarchátus), a kereszténység szent városa,
   lalta az egykori Galliát, Itáliát, Germánián túl az Elbáig       fontos zarándokhelye lett. A VII. században elfoglalták
   terjedô területeket és Pannóniát is. A feudális birodalom        az arabok, s ettôl fogva az iszlám szent városa is.
   azonban a belsô háborúskodás miatt 843-ben három              Júdea (Júda): a Salamon halála után (Kr. e. X. század vége)
   részre esett szét.                                               kettészakadó zsidó állam déli részének elnevezése. Füg-
                                                                    getlenségének az Újbabiloni Birodalom hódítása (Kr.
Gallia: római provincia, amely nagyjából a mai Franciaor-           e. VI. század elején) vetett véget. Lakóit az újbabiloni
  szág területét foglalta magába. Nevét a kelta gallokról           uralkodó (Nabukodonozor) áttelepítette Mezopotámiá-
  nyerte. A rómaiak fokozatosan hódították meg a Kr. e. I.          ba (ez a zsidó nép történelmében a „babiloni fogság”
  században. Háborúzott itt Julius Caesar, aki egy idôben           idôszaka). Az Újbabiloni Birodalmat elfoglaló perzsák
  Gallia helytartója volt (Kr. e. 59–50). A rómaiak a biroda-       fennhatósága alatt Júdea lakói visszatérhettek országuk-
  lom bukásáig (V. század) birtokolták. A hosszú idôszak            ba, amely a Perzsa Birodalom és Nagy Sándor birodal-
  alatt népessége romanizálódott.                                   mának felbomlását követô viszonylagos függetlenség
Gaugamela: település Mezopotámia északkeleti vidékén. A             után a Kr. e. I. század közepén került római uralom alá
  közelében szenvedett döntô vereséget III. Dareiosz per-           (Pompeius hódította meg).
  zsa király hadserege Nagy Sándor hadaitól (Kr. e. 331).
  A csata után a perzsák már nem tudtak kifejteni jelentôs       Káma: a Volga bal parti mellékfolyója. Lásd Baskíriát.
  ellenállást a görög-makedón sereggel szemben.                  Kárpát-medence: a Kárpátok övezte térség, mely három
12                                                                                                            Érettségi adattár

   medencét (Kisalföld, Alföld, Erdélyi-medence) és az azo-         Mekka felé fordulva végzik. Minden iszlám hívô köteles-
   kat elválasztó középhegységeket (Dunántúli-középhegy-            sége, hogy életében egyszer elzarándokoljon ide.
   ség, Erdélyi-szigethegység) foglalja magába. Növényzete        Merseburg: város Németország keleti részén, a szászok
   az erdôs sztyepp övezetbe tartozik. Területén a római            földjén. A IX. század elején alapították védelmi célból
   korban két provincia alakult (Pannónia és Dacia). Az             a Frank Birodalom keleti határán. 933 tavaszán a város
   ún. „sztyeppei országút” legnyugatibb állomása, ezért a          mellett gyôzte le I. (Madarász) Henrik német király a ka-
   népvándorlások során sok nomád nép megfordult itt (pl.           landozó magyarokat.
   hunok, gótok, gepidák, avarok). A longobárdok, majd a          Mezopotámia: a Tigris és az Eufrátesz által határolt terület,
   szlávok északról érkeztek ide. A magyarság a IX. század          görög elnevezése is innen származik: folyóköz. A sivata-
   végén, X. század elején a Kárpát-medence teljes terüle-          gos-félsivatagos területen a két folyó vize tette lehetôvé
   tét birtokba vette, s az ezután keletrôl érkezô népeket (pl.     az öntözéses kultúrák kialakulását (Kr. e. 4. évezred).
   besenyôk, kunok) visszaverte, vagy magába olvasztotta.           Mezopotámia civilizációs központként meghatározó
Karthágó: ókori város a mai Tunézia tengerparti vidé-               szerepet játszott a Közel-Kelet történetében. Az itteni
   kén. A punok alapították a Kr. e. IX. század végén. A            növénytermesztô városi kultúrák és a környezô állat-
   kereskedôváros a Kr. e. III. századra a Földközi-tenger          tenyésztéssel, bányászattal jellemezhetô hegyvidékek
   nyugati medencéjének urává vált. A Rómával vívott há-            között sokrétû kapcsolat alakult ki. Mivel az öntözés
   rom háborúban (pun háborúk, Kr. e. III. század köze-             idôvel szikesedéshez vezetett, megfigyelhetô, hogy a
   pe–Kr. e. II. század közepe) elôször a térség fölötti befo-      kultúrközpontok egyre északabbra alakultak ki.
   lyását, majd létét is elvesztette. A helyén késôbb római
   város jött létre, mely nem volt jelentôs.                      Német-római Császárság: A Keleti-frank Birodalom terüle-
Kijev: a Dnyeper középsô folyása mentén fekvô város, ma              tén kialakuló, jórészt német nyelvû, de más népeket is
   Ukrajna fôvárosa. A várost varég kereskedôk alapították,          magában foglaló, laza szerkezetû középkori és újkori ál-
   majd a IX. század végén keleti szláv állam (Kijevi Rusz)          lamalakulat. I. (Nagy) Ottó alapította, amikor 962-ben Ró-
   központja lett.                                                   mában császárrá koronáztatta magát. Megerôsödésében
Kína: szubkontinensnyi terület Ázsia keleti részén. Törzs-           jelentôs szerepet játszottak a kalandozó ôseinkkel vívott
   területe a Huangho és a Jangce termékeny alföldje, de a           küzdelmek.
   létrejövô állam (a Kr. e. III. század végétôl egységes bi-     Nicaea (Nikaia): város Kis-Ázsia északnyugati részén. Itt ült
   rodalom) lassan kiterjesztette fennhatóságát a környezô           össze 325-ben a keresztény egyház elsô egyetemes (te-
   hegyvidékekre is. Kína önálló civilizációs központ.               hát nem csupán egy terület keresztényeinek részvételé-
                                                                     vel zajló) zsinata, mely a szentháromság kérdésében az
Levédia: a Don és a Volga folyók alsó szakasza között                egylényegûség mellett döntött (ti., hogy az Atya és a Fiú
  elterülô vidék. A területet VII. (Bíborbanszületett) Kons-         is azonos Istennel).
  tantin nevezte így a magyarok elsô ismert fejedelmérôl,         Nílus: hatalmas, több mint 6500 km hosszúságú folyó,
  a IX. század közepén élt Levedirôl. A feltételezések               amely két nagy ágból ered Kelet-Afrikában, észak felé
  szerint ôseink a VII–VIII században éltek a szteppének             haladva átszeli a Szahara sivatagot, és a Földközi-tenger-
  ezen a részén, jórészt a Kazár Birodalom fennhatósága              be ömlik. A Nílus vizével és termékeny iszapjával bizto-
  alatt. Sok történész Levédiát Etelköz egy részének tartja:         sította a folyamatos mezôgazdasági termelést Egyiptom-
  szerintük ezzel a névvel különbözették meg a fejedelmi             ban, s jó szállítási lehetôséget is nyújtott.
  szállásterületet.
                                                                  Olümpia: az ókori görögök egyik szent helye a
Makedónia: terület és állam a Balkán-félszigeten, az ókori          Peloponnészosz-félsziget északnyugati részén (Ze-
                                                                                         lsziget
  görögség megtelepedési területétôl északra. A görögök             usz szent ligete). A Kr. e. X. századtól voltak itt helyi
  számára a ló és a gabona miatt volt jelentôsége. A ma-            jelentôségû sportversenyek (futás), majd Kr. e. 776-tól
  kedón állam a Kr. e. VI. század második felében ala-              betiltásukig (Kr. u. 393) négyévente itt rendezték meg az
  kult ki. II. Philipposz uralkodása alatt (Kr. e. IV. század       ókori görögség legnagyobb sporteseményét, az olimpiai
                                                                                                              ny
  közepe) jelentôsen megerôsödött, s egyesítette a görög            játékokat. (A rendezô a közeli polisz, Élisz volt.) A játé-
  poliszokat. A Perzsa Birodalom meghódításával (Nagy               kok romos színhelyei ma is megtekinthetôk.
  Sándor) létrejött Makedón Birodalom törzsterülete.              Olümposz: magas hegycsúcs a Balkán görögök lakta terü-
  Nagy Sándor halála után a legkisebb területû utódállam            letének keleti részén, Thesszália és Makedónia határán
  (Antigonoszok). A rómaiak a Kr. e. I. század közepén              (2911 m). Az ókori görögök a világ legmagasabb hegyé-
  foglalták el, s tették provinciává.                               nek, az istenek lakóhelyének tartották.
Marathón: település Attikában. Kr. e. 490-ben a közelében
  szállt partra az Athén ellen támadó perzsa hadsereg,            Palesztina: a Földközi-tenger keleti partvidéke és a Jordán
  amelyet Miltiadész vezetésével az athéniak legyôztek.              folyó között elhelyezkedô terület. Nevét az egykor itt élt
Medina: jellegzetes oázisváros az Arab-félsziget nyuga-              néprôl, a filiszteusokról kapta. Itt alakult ki az ókori zsi-
  ti részén, a Tömjénút mentén. A város adott otthont a              dó állam.
  Mekkát elhagyni kényszerülô Mohamednek 622-ben.                 Pannonhalma: település a Kisalföld délkeleti szegletében.
  Lakói gyorsan áttértek az iszlám hitre, s itt épült meg az         A keresztény hagyomány szerint e helyen született Szent
  elsô mecset. Mohamed halála után vette fel „a Próféta              Márton. 996 körül Géza fejedelem itt kezdte építtetni
  városa” (Medínat an-Nabi) nevet, s itt ôrzik Mohamed               Magyarország elsô bencés apátságát, amelynek alapító-
  koporsóját is.                                                     levelét István király adta ki (1002), tekintélyes birtokokat
Mekka: kereskedôváros az Arab-félsziget nyugati részén, a            is rendelve az apátsághoz. Pannonhalma a magyarorszá-
  Tömjénút mentén. A kereskedô karavánok fontos állo-                gi bencések központja volt és ma is az. Korábban Szent
  máshelye, s a pusztai népek régóta tisztelték itt a „Fekete        Márton-hegyi apátságnak nevezték. A nyelvújítás hatásá-
  Követ” (egy meteorit-darabot), amelynek a VI. század               ra a XIX. század elején kapta az egyik itteni szerzetestôl
  elején egyszerû szentélyt is építettek. A városban kezdte          (Kazinczy barátjától) a Pannonhalma nevet.
  hirdetni tanait Mohamed, s innen menekült el 622-ben.           Pannónia: a mai Dunántúlt, Burgenlandot, a Bécsi-meden-
  A próféta 630-ban visszatért Mekkába, és a várost az isz-          cét, Szlovéniát és Horvátország északi területeit magába
                                                                                    t
  lám elsô számú szent helyévé nyilvánította, elrendelve a           foglaló római provincia elnevezése az I. és az V. század
  Kába-kô tiszteletét. Vallási szerepe azóta is megmaradt,           között. A név az egykor az itt élô kelta eredetû népessé-
  az iszlám hívei a világ közepének tartják, s az imát is            get (pannonok) idézi.
Érettségi adattár                                                                                                           13

Pécs (Sopianae): a Mecsek déli lejtôin a II. század elején ki-   Sumer: Mezopotámia déli területe, ahol a Kr. e. 3. évezred-
   alakult római város. Pannónia egyik fontos kereskedelmi          ben az öntözéses gazdálkodáson alapuló sumer kultúra
   központja, jelentôségét számos római emléke is mutatja           virágzott. Központi városai: Ur, Uruk, Lagas, Kis.
                                                                                            rosai:
   (pl. ókeresztény kápolna). A Római Birodalom bukása           Szalamisz: kis területû (93 km2) sziget az Égei-tengeren, At-
   után is folyamatosan lakott, s templomait is használták. I.      tikától délre. A Kr. e. VI. században Athén uralma alá
   (Szent) István 1009-ben püspökséget alapított itt.               került. Xerxész perzsa nagykirály támadása idején ide
Peloponnészosz: a Balkán-félsziget déli részén elhelyezkedô         telepítették ki Athén lakosságát. A sziget és az Attika kö-
   kisebb félsziget, amely csak egy vékony földnyelvvel             zötti tengerszorosban gyôzte le a Themisztoklész vezette
   (Korinthosz) érintkezett a görög szárazfölddel. A tenger-        athéni flotta a perzsa hajóhadat (Kr. e. 480), ami görögök
   partra ujjszerûen kifutó hegységei között fölmûvelésre           elleni perzsa támadás összeomlásához vezetett.
   alkalmas medencék húzódnak. Itt volt a mükénéi kultú-         Székesfehérvár: a Velencei-tótól nyugatra elterülô mo-
   ra központja (Mükéné, Tirünsz, Pülosz). A dór vándorlás          csarak védelmében alapított vár és ispánsági központ
   után legjelentôsebb városállama Spárta, de Olümpia is            (Fejér vármegye). Itt temették el Géza fejedelmet. Szent
   jelentôs szerepet játszott az ókorban.                           István (1020 körül) Esztergomból Székesfehérvárra tette
Perzsa Birodalom: egy indoeurópai eredetû lovas nép, a              át székhelyét, prépostságot alapított és hatalmas bazili-
   perzsák által a Kr. e. VI. század közepén létrehozott            kát építtetett a városban. Itt temették el, s ezután még
   birodalom. Az Iráni-medencén (Perzsia) túl magába                15 magyar király temetkezett ide. Székesfehérvár lett a
   foglalta a Közel-Kelet egészét (Mezopotámia, Fönícia,            magyar királyok koronázóvárosa, s itt volt a királyi kincs-
   Palesztina, Egyiptom stb.). A birodalmat tartományokra           tár és a levéltár. A XI. századtól fontos szerepe volt az
   osztva kormányozták, de a meghódított és adófizetésre             évente egyszer (augusztusban) megtartott székesfehérvá-
   kényszerített népek megôrizhették kultúrájukat és vallá-
                                                jukat               ri törvénynapoknak, amelyen ügyével mindenki a király
   sukat. A Perzsa Birodalom létének Nagy Sándor hódítása           elé járulhatott. Magyarországon Székesfehérvár kapta az
   vetett véget a Kr. e. IV. század végén.                          elsô városi kiváltságlevelet a királytól (XII. század).
Poitiers: város a mai Közép-Franciaországban. A város kö-        Szicília: jelentôs méretû (kb. 25 000 km2) sziget Itália és
   zelében állították meg Martell Károly hadai 732-ben az           Afrika között a Földközi-tenger nyugati és keleti meden-
   elôretörô arabokat.                                              céjének határán. Az ókori görögök több jelentôs gyar-
                                                                    matvárost alapítottak itt (a leghíresebb Szürakuszai). A
Róma: város Közép-Itáliában, a Tiberis folyó partján. Kr. e.        peloponnészoszi háborúban az athéni expedíciós sereg
  753-ban alapították a latinok, s késôbb az innét kiindu-          sikertelenül próbálta elfoglalni. Késôbb a sziget fölötti
  ló hódításaik révén létrejött Római Birodalom központja           fennhatóságáért robbant ki Róma és Karthágó között az
  volt. A birodalom bukása után jelentôségét mint a pápa-           elsô pun háború (Kr. e. III. század közepe). A háborút
  ság székhelye ôrizte meg.                                         követôen Szicília lett az elsô római provincia, s fontos
Római Birodalom: a Földközi-tenger egész medencéjét,                szerepe volt Róma gabonaellátásában. Rabszolgatar-
  majd Nyugat- és Közép-Európa egy részét is összefogó ál-          tó latifundiumok jöttek létre, s a Kr. e. I. század végén
  lamalakulat az ókorban. Róma Itália elfoglalása után (Kr.         több rabszolgafelkelés is kitört a szigeten. Az V. század
  e. III. század eleje) kezdett terjeszkedni a Földközi-tenger      közepétôl a vandálok, a keleti gótok és a bizánciak vál-
  medencéjében (az elsô meghódított terület Szicília volt az        tották egymást, majd az arabok foglalták el. Tôlük a XI.
  elsô pun háborúban), s a birodalom legnagyobb kiterje-            század elején a normannok szerezték meg, s területén
  dését mintegy 350 évvel késôbb, Traianus császár idején           keresztény királyságot szerveztek.
  (Kr. u. II. század eleje) érte el (kb. 3,5 millió km2, kb.
  50 millió lakos). A Római Birodalmat összetartották a          Thermopülai-szoros: az ókorban az északról Közép-Görög-
  különbözô területek közötti gazdasági kapcsolatok, a              ország felé vezetô útvonal kb. 7 km hosszúságú szaka-
  jó úthálózat, a római jogrend, és az, hogy a meghódí-             sza, ahol a sziklafal egészen közel húzódik a tengerhez.
  tott területek lakosságának egy része a római uralom              Nevét az itteni melegforrásokról kapta (= meleg kapuk).
  haszonélvezôjévé vált, átvette a római kultúra és élet-           Kr. e. 480-ban Thermopülainál állta útját a Leonidász
  mód bizonyos elemeit s a latin nyelvet (romanizáció).             spártai király vezette kis létszámú görög sereg a görög
  A Kr. u. IV. századtól egy ideig a keresztény vallás is           poliszokra támadó Xerxész hadának. Miután a görögö-
  fontos összetartó erô volt. A felsorolt összetartó tényezôk       ket egy áruló segítségével bekerítették, Leonidász és 300
  gyengülése és a barbárok támadása elôbb a birodalom               végsôkig védekezô katonája hôsi halált halt a perzsa
  kettészakadásához (395), majd a Nyugatrómai Biroda-               túlerôvel szemben.
  lom megszûnéséhez vezetett (476).                              Tigris: Mezopotámia másik nagy folyója, amely az
                                                                    Eufrátesztôl keletre folyik. A legismertebb Tigris menti
Savaria: a mai Szombathely területén fekvô ókori város.             városok Assur és Ninive.
  Claudius császár alapította (I. század), és Pannónia nyu-
  gati területének legjelentôsebb városává vált a Borostyá-      Urál: Európa keleti határát jelentô észak–dél irányba hú-
  nút mentén. Ma is számos római emléke látható (útrész-           zódó hatalmas (kb. 2000 km hosszúságú) hegyvonulat.
  letek, mozaikok, Ízisz-szentély). Az V. század közepén           Hágókkal szabdalt, így nyugat–keleti irányban viszony-
                                                                                        gy nyugat
  földrengés pusztította el. Késôbb a város helyén épült ki        lag könnyen átjárható. Az Urál és a tôle keletre elterülô
  az egyik frank ôrgrófság központja.                              Nyugat-Szibéria vidékére teszi a nyelvészet a finnugor
Spárta: a Peloponnészosz-félsziget déli részén, az Eurótasz        népek ôshazáját.
  folyó mentén fekvô görög polisz. A dórok alapították a
  Kr. e. X. században, amikor uralmuk alá hajtották az itt       Verdun: város a mai Franciaország keleti vidékén, Lotarin-
  élô földmûves népeket. Sajátos államberendezkedése               giában. A IV. századtól püspöki székhely. Nagy Károly
  a Kr. e. VII. századra alakult ki (Lükurgosz „alkotmá-           unokái a Verdunban kötött egyezséggel (843) osztot-
  nya”). Az állam mindvégig megôrizte arisztokratikus              ták fel egymás között három részre (nyugati, keleti és
  jellegét és királyság maradt. Spárta a Kr. e. VI–IV. szá-        középsô) a Frank Birodalmat. Verdun ezután a Keleti
  zad között vezetô szerepet játszott a görögség életében.         Frank Birodalomhoz, majd a Német-római Császárság-
  A peloponnészoszi háborúban (Kr. e. V. század vége)              hoz tartozott, s csak a XVI. század közepén foglalják el
  legyôzte legnagyobb vetélytársát, Athént, de hatalma rö-         a franciák.
  videsen lehanyatlott. A Kr. e. II. század közepén római        Vereckei-hágó: kb. 800–850 m magasan húzódó, viszony-
                                                                                          850            h
  uralom alá került.                                               lag könnyen járható hágó az Északkeleti-Kárpátokban.
14                                                                                                   Érettségi adattár

  Honfoglaló eleink fôerôi Árpád vezetésével e hágón           dékeit a sztyeppvidékkel, ezért a történelemben mindig
  keresztül érkeztek Etelköz felôl a Kárpát-medencébe          fontos kereskedelmi szerepe volt. A Volga menti terüle-
  (895).                                                       tekhez köthetô a magyarság kialakulása és vándorlásá-
Vértesszôlôs: település a Gerecse-hegység délnyugati lábá-     nak kezdete.
  nál. Egy itteni kôfejtôben megtalálták a Homo erectus
  maradványait (néhány fogat és egy tarkócsont-darabot).     Záma: város a mai Tunézia területén. A második pun há-
  A lelet korát 350 000 évesre becsülik. Ma szabadtéri         borúban itt szenvedett vereséget Hannibál hadserege
  múzeumban tekinthetjük meg a feltárás helyszínét.            Cornelius Scipio római légióitól (Kr. e. 202). A csata
Volga: hatalmas folyó Kelet-Európában. A Kaszpi-tengerbe       Róma javára döntötte el a régóta folyó küzdelmet.
  ömlik, és összeköti a térség fenyô- és lombos erdôs vi-

Contenu connexe

Similaire à Érettségi adattár Történelem

Az ókori róma
Az ókori rómaAz ókori róma
Az ókori rómaacsjszki
 
Tudod e magyar-tortenelem
Tudod e magyar-tortenelemTudod e magyar-tortenelem
Tudod e magyar-tortenelemArany Tibor
 
Tudtad e - magyar tortenelem
Tudtad e - magyar tortenelemTudtad e - magyar tortenelem
Tudtad e - magyar tortenelempicinorbi
 
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !Arany Tibor
 
Távközlés
TávközlésTávközlés
Távközlésgnwertz
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszJézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszIstván Kis
 
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)acsjszki
 
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)tbala78
 
A magyar nép története az államalapításig
A magyar nép története az államalapításigA magyar nép története az államalapításig
A magyar nép története az államalapításigCsaba Magi
 
A bonsai tortenete2 javított
A bonsai tortenete2 javítottA bonsai tortenete2 javított
A bonsai tortenete2 javítottrobertjozsa
 
Invesztitúra harc
Invesztitúra harcInvesztitúra harc
Invesztitúra harczsuzsimc3
 
Távközlés története
Távközlés történeteTávközlés története
Távközlés történeteurbanovicsrita
 
Az azték birodalom meghódítása
Az azték birodalom meghódításaAz azték birodalom meghódítása
Az azték birodalom meghódításaBíró Máté
 
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)AGEAC Geofilosofía
 

Similaire à Érettségi adattár Történelem (19)

Az ókori róma
Az ókori rómaAz ókori róma
Az ókori róma
 
Tudod e magyar-tortenelem
Tudod e magyar-tortenelemTudod e magyar-tortenelem
Tudod e magyar-tortenelem
 
Tudod E 2
Tudod E 2Tudod E 2
Tudod E 2
 
Tudtad e - magyar tortenelem
Tudtad e - magyar tortenelemTudtad e - magyar tortenelem
Tudtad e - magyar tortenelem
 
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !
Hogy igaz-e ? mindenki döntse el maga !
 
Fekete fáraók
Fekete fáraókFekete fáraók
Fekete fáraók
 
Hazugsagozon
HazugsagozonHazugsagozon
Hazugsagozon
 
Távközlés
TávközlésTávközlés
Távközlés
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszJézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
 
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
 
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)Görög perzsa háború (9 c. tört.)
Görög perzsa háború (9 c. tört.)
 
A magyar nép története az államalapításig
A magyar nép története az államalapításigA magyar nép története az államalapításig
A magyar nép története az államalapításig
 
RKV.ppt
RKV.pptRKV.ppt
RKV.ppt
 
A bonsai tortenete2 javított
A bonsai tortenete2 javítottA bonsai tortenete2 javított
A bonsai tortenete2 javított
 
Invesztitúra harc
Invesztitúra harcInvesztitúra harc
Invesztitúra harc
 
Távközlés története
Távközlés történeteTávközlés története
Távközlés története
 
Az azték birodalom meghódítása
Az azték birodalom meghódításaAz azték birodalom meghódítása
Az azték birodalom meghódítása
 
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)
SZUN-CE A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa)
 
Matyas
MatyasMatyas
Matyas
 

Érettségi adattár Történelem

  • 1. Érettségi adattár 1 FORRÁSKÖZPONTÚ TÖRTÉNELEM KAPOSI JÓZSEF–SZÁRAY MIKLÓS TÖRTÉNELEM I. KÉPESSÉGFEJLESZTÔ MUNKAFÜZET ÉRETTSÉGI ADATTÁR NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ
  • 2. 2 Érettségi adattár ÉRETTSÉGI ADATTÁR É Á ÉVSZÁMOK Kr. e. VII-IV. évezred: az újkôkor a Közel-Keleten, az ún. neolitikus forradalom. Kr. e. III. évezred: Sumer tündöklése és bukása. Kr. e. XVIII. század: Óbabiloni Birodalom – Hammurapi törvénygyûjteménye. Kr. e. 2900: Alsó- és Felsô-Egyiptom egyesítése. Kr. e. XXVIII–XXV. század: a piramisépítô fáraók kora. Kr. e. XIII. század: dór vándorlás – a mükénei központok pusztulása. Kr. e. 776: az elsô feljegyzett olimpia – a görög idôszámítás kezdete. Kr. e. 753: Róma alapítása. Kr. e. 594: Szolón reformjai Athénban. Kr. e. 525: Kürosz perzsa király elfoglalja Egyiptomot. Kr. e. 510: az arisztokratikus köztársaság kialakulása Rómában. Kr. e. 508: Kleiszthenész reformjai Athénban. Kr. e. 490: a marathóni csata. Kr. e. 480: a thermopülai és a szalamiszi csata. Kr. e. 431–421: a peloponnészoszi háború. Kr. e. 367: törvényben maximálják Rómában az állami földekbôl bérelhetô föld nagyságát (Licinius-féle földtörvény). Kr. e. 336–323: Alexandrosz uralkodása. Kr. e. 264–241: az elsô pun háború. Róma elfoglalja Szicíliát. Kr. e. 218–201: a második pun háború. Róma megszerzi a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralmat. Kr. e. 168: a püdnai csata. A római elôretörés kezdete Keleten. Kr. e. 48: a pharszaloszi csata. Caesar legyôzi Pompeiust. Kr. e. 44: Caesar meggyilkolása. Kr. e. 31: az actiumi csata. Octavianus legyôzi Antoniust, s megszerzi az egyeduralmat. Kr. e. 27–Kr. u. 14: Octavianus (Augustus) uralkodása. A principátus rendszerének kiépítése. Kr. e. 9: a római hódítás kezdete Pannóniában. Kr. u. 284: Diocletianus trónra lépése (uralkodik 305-ig). A dominátus kiépítése. Kr. u. 313: Constantinus türelmi rendelete – a kereszténység egyenjogúsítása. Kr. u. 395: Theodosius császár két részre osztja a Római Birodalmat. Kr. u. 476: a Nyugatrómai Birodalom bukása. Az ókor vége. 622: a hidzsra – a mohamedán idôszámítás kezdete. 732: Martell Károly Poitiers-nél megállítja az arabokat. 756: a Pápai Állam létrejötte. 768–814: Nagy Károly uralkodása – a Frank Birodalom fénykora. 800: Nagy Károlyt III. Leó pápa Rómában császárrá koronázza. 843: a verduni szerzôdés – a Frank Birodalom felosztása. 962: I. (Nagy) Ottó koronázásával megalakul a Német-római Császárság. 895–900: a honfoglalás. 907: a pozsonyi csata – magyar gyôzelem a bajorok felett. 907–955: a magyar kalandozások fô idôszaka. (Bizánc felé még 970-ig.) 955: az augsburgi csata – a magyarok veresége. 972–997: Géza fejedelem uralkodása. 973: a quedlinburgi találkozó – Géza békét köt a Német-római Birodalommal. 997–1038: I. (Szent) István uralkodása. 1000 vagy 1001: Szent István megkoronázása. 1054: az egyházszakadás.
  • 3. Érettségi adattár 3 NÉVTÁR Alexandrosz (Nagy Sándor): makedón király (Kr. e. thónnál vereséget szenvedett az athéniaktól. – 2. III. 336–323), s az ókor egyik legjelentôsebb hadvezére. Dareiosz (Kr. e. 335–330): az utolsó perzsa uralkodó, Makedónia és Hellász egyesített erejét felhasználva aki Nagy Sándorral szemben vesztette el birodalmát. hosszú hadjáratban meghódította a Perzsa Birodalmat. Dávid: az egységes zsidó állam létrehozója a Kr. e. X. egys ges zsid Uralkodása új korszakot nyitott a görög és az ókori ke- században. Ô tette fôvárossá Jeruzsálemet. Zsoltárok leti történelemben (hellenizmus). szerzôjeként is ismert. Anonymus: „a Névtelen”, III. Béla király jegyzôje (XII. szá- Diocletianus: római császár (Kr. u. 284–305), a dominátus zad vége), a Gesta Hungarorum címû regényes krónika rendszerének létrehozója. A kormányzást a császári (geszta) szerzôje. Anonymus munkája inkább a saját hatalom megosztásával tette hatékonyabbá (társcsászár korának, s nem a honfoglalás korának értékes forrása. és két helyettes). A hadsereget nem a határoknál állo- Antonius, Marcus (Kr. e. 83–30): római politikus és had- másoztatta, hanem központokba vonta össze, így a ka- vezér. Caesar hadvezére, majd a második triumvirátus tonai erô alkalmazása rugalmasabbá vált. Diocletianus (Kr. e. 43) tagja. Octavianusszal szemben Actiumnál keményen üldözte a keresztényeket. Az Adriai-tenger vereséget szenvedett (Kr. e. 31), s öngyilkos lett. partján (Split–Spalato) emelt palotájának maradványa Arisztotelész (Kr. e. 384–322): görög bölcselô, Alexandrosz ma kedvelt turistacélpont. nevelôje. Mind a tapasztalati, mind a szellemi világot Drakón: Athén legendásan szigorú törvényhozója (neve san szigor létezônek ismerte el, de a szellemit tartotta magasabb magyarul sárkányt jelent). Írásba foglalta a törvényeket rendûnek. Szerinte a világot az „elsô mozgató”, egy is- (Kr. e. 621), s ezzel erôsítette a jogbiztonságot. (Kôbe tenség tartja fenn. vésett törvényei az athéni agórán álltak.) Árpád (?–907): magyar fejedelem, az Árpád-ház ôse. Etel- közben állt a magyar törzsszövetség élére, s ô vezette Gellért, Szent (kb. 980–1046): velencei származású ben- ôseinket a Kárpát-medencébe. cés szerzetes, hittérítô, Imre herceg nevelôje. Késôbb Attila: a hunok királya (Kr. u. 434–453). Bátyja, Bleda csanádi püspök. A pogánylázadás során letaszították (Buda) megölése után lett egyeduralkodó (444). Elôbb a mai Gellért-hegyrôl. Térítô munkája és mártírhalála a Keletrómai, majd a Nyugatrómai Birodalmat támadta miatt szentté avatták (1083). meg, Galliában azonban a római seregek megállították Géza: magyar fejedelem (972–997), Árpád dédunokája. (catalaunumi csata, 451). Hunokból és más alávetett Leverte a hatalmát megkérdôjelezô törzsfôket, a keleti népekbôl álló birodalma halála után szétesett. országrészek feletti uralmat pedig Sarolttal kötött há- Augustus → Octavianus zasságával biztosította. 973-ban Quedlinburgban békét kötött Ottó császárral, s hittérítôket kért tôle. Fia, István Benedek, Nursiai, Szent (480–543): a bencés rend meg- számára megszerezte a német-római császárral rokon- alapítója. Jelentôs szerepet játszott a pápaság meg- ságban álló Gizella kezét. erôsítésében, a térítô munka fellendítésében és a latin Gracchusok (Kr. e. II. sz.): római politikus testvérpár, népt- írásbeliség átmentésében. ribunusok. 1. Tiberius Kr. e. 133-ban a parasztkérdés Brutus: J. Caesar fogadott fia, majd gyilkosa (Kr. e. 44). megoldása érdekében felújította a Licinius-féle földtör- A philippi csatában (Kr. e. 43) elszenvedett vereség vényt, földet akart osztani nincsteleneknek. Ellenfelei után öngyilkos lett. meggyilkolták. 2. Caius Kr. e. 123-ban lett néptribunus. Buddha, Sziddhartha Gautama (Kr. e. VI. sz.): a buddhiz- Folytatta a földosztást és Karthágó területén akart le- mus megalapítója. A szanszkrit név jelentése: „megvi- telepíteni nincsteleneket. A szövetségeseknek is római lágosodott”. Módos indiai család gyermeke (a ksatriják polgárjogot akart adni, emiatt azonban a római nép egy kasztjába tartozott), aki megrázó élmények hatására része is ellene fordult. Egy népgyûlésen kitört vereke- elmélkedô, aszkétikus életet kezdett, s kialakította a dés során öngyilkos lett. róla elnevezett vallás alapelveit. Tanításainak lényege az emberi vágyakról való lemondás. Hadrianus: római császár (Kr. u. 117–138). Felhagyott a terjeszkedô politikával, és kiépíttette a birodalom hatá- Caesar, Julius (Kr. e. 100–44): római politikus és hadve- rát védô limest. A birodalom egészére kiterjedô egysé- zér. Néppárti támogatással került a hatalom közelébe, ges császári közigazgatást hozott létre. s tagja lett az elsô triumvirátusnak (Kr. e. 60). Katonai Hammurapi (Kr. e. XVIII. század): az Óbabiloni Biroda- sikerek után, a hadseregére támaszkodva megszerezte lom uralkodója. Nevéhez fûzôdik az elsô fennmaradt az egyeduralmat (Kr. e. 48), és reformokat vezetett be. jelentôs törvénygyûjtemény, melyben megfigyelhetô a Nyíltan felrúgta a köztársasági hagyományokat, s ezért tulajdon védelme és a „szemet szemért elv”. a senatus köztársaság párti tagjai meggyilkolták. Hannibál (Kr. e. 247–183): A punok legendás tehetségû Cirill, Szent (kb. 827–869): görög szerzetes, „a szlávok hadvezére a második pun háborúban (Kr. e. 218–201). apostola”. Bátyjával, Metóddal együtt kidolgozták a Zseniális stratégiai lépése, hogy északról támadt Itáliá- szláv nyelvû egyházi liturgiát és a szláv ábécét. Cirill ra, remélve, hogy csatlakoznak hozzá az itteni, nem ré- Rómában halt meg, ahol a pápával elismertette a szláv gen római uralom alá került népek. Seregével átkelt az nyelvû liturgia használatát. Alpokon, és Cannae-nál bekerítette és megsemmisítette Constantinus (Nagy Konstantin): római császár (Kr. u. a római sereget. Mikor Róma sereget küldött Karthágó 306–337). Hosszú belháborúban szerezte meg az ellen, hazarendelték, s városától nem messze döntô ve- egyeduralmat. 313-ban kiadott rendeletével a keresz- reséget szenvedett (Záma, Kr. e. 202). Sikertelenül akart ténységet egyenjogúsította a többi vallással, s így az új újabb Róma-ellenes háborút szervezni, s ezért öngyil- vallás a birodalom egyik összetartó erejévé vált. Egy kos lett. régi görög gyarmatváros (Büzantion) helyén új fôvárost Hérodotosz (Kr. e. 484–425): görög történetíró, „a tör- alapított, Konstantinápolyt (Constantinopolis). ténetírás atyja”. A görög–perzsa háborúkról szóló mû- vében a Perzsa Birodalmat is bemutatta. Munkájához Dareiosz (latinosan Dárius – perzsa Dárajavaus): több felhasználta utazásai során szerzett tapasztalatait és perzsa nagykirály neve. 1. I. Dareiosz (Kr. e. 522–486) egyéb forrásokat. Törekedett a tárgyilagosságra, s az uralkodása alatt élte fénykorát a Perzsa Birodalom. A események mozgatórugóit is kereste. görög poliszokat nem sikerült meghódítania, Mara-
  • 4. 4 Érettségi adattár Homérosz (Kr. e. VIII. század): görög epikus költô, a ha- Leónidasz (Kr. e. V. század vége): spártai király, aki Kr. e. gyomány a nevéhez köti a görögök két hôskölteményt, 480-ban a Thermopülai-szorosban feltartóztatta a per- az Iliászt és az Odüsszeiát. Az utóbbi késôbb keletke- zsa sereget, és katonái élén hôsi halált halt. zett, s így feltehetôen nem Homérosz a szerzôje. Hufu → Kheopsz Marcus Aurelius: római császár (Kr. u. 161–180), az Antoninus-dinasztia tagja. Sokat háborúskodott a dunai István, I., Szent: magyar fejedelem (997-tôl), majd király limest támadó barbár népekkel. Nagy mûveltségû filo- (1001–1038). Uralmát kiterjesztette az egész Kárpát- zófus volt. A sztoikus filozófia szellemében írt elmélke- medencére, erôteljesen terjesztette a kereszténységet, dései ma is elgondolkodtató olvasmányt jelentenek. kiépítette a magyar egyházszervezetet. A közigazgatás Marius, Gaius (Kr. e. 157–87): néppárti politikus Rómá- és a haderô alapjává a királyi várakat tette (vármegyék). ban. A hadsereg válságát a zsoldos haderô felállításával 1083-ban szentté avatták. oldotta meg, gyôzelmei helyreállították Róma külpoliti- kai tekintélyét. A hatalomért fegyveres harcot folytatott Jahve: a zsidóság istene. Kezdetben az egyik isten a sok a szenátori párt vezére, Sulla ellen, ami a polgárhábo- közül, majd a zsidóság egyetlen istenévé vált, s végül rús idôszak kezdetét jelentette Róma történelmében. a babiloni fogságot követôen a zsidóság ôt tekintette a Metód (kb. 815–885): a „szlávok apostola”. Öccsével, világmindenség egyetlen istenének. Cirillel együtt jelentôs része volt a szlávok keresztény János, Keresztelô, Szent (Kr. e. I. század): zsidó próféta. hitre térítésében. Palesztinában, a Jordán vizében keresztelt, s hirdette a Miltiadész (Kr. e. 550–489): athéni hadvezér (sztratégosz), megváltó közeli eljövetelét. Heródes király, félve nép- aki marathóni csatában (Kr. e. 490) legyôzte a perzsá- szerûségétôl, kivégeztette. kat. Késôbb egy kisebb vereség miatt hazaárulással vá- Jézus Krisztus: (Kr. e. 7/4–Kr. u. 30): a kereszténység alapí- dolták, bebörtönözték, s a börtönben belehalt sérülé- tója. A keresztény tanítás szerint Isten egyszülött fia, aki seibe. életével, szenvedésével és kereszthalálával megváltot- Mohamed (kb. 570–632): próféta, az iszlám vallás alapí- ta az emberiséget. Születése a keresztény idôszámítás tója. Tevehajcsár, majd kereskedô, aki ismerte a zsidó kezdete. és a keresztény vallást, s ezeknél egyszerûbb tanokkal Justinianus: bizánci császár (527–565). Az utolsó latin akarta megteremteni az arabok egységét. 622-ben Mek- nyelvû keleti császár. Megkísérelte a Római Birodalom kából Medinába vonult (iszlám idôszámítás kezdete), helyreállítását, s ideiglenesen elfoglalta Itáliát és Észak- majd Mekkát tette kultusza központjává, s Medinában Afrika egy részét. Nevéhez fûzôdik a római jog egység- halt meg. be foglalása (Corpus juris civilis). Mózes: ószövetségi próféta, aki kivezette népét (a zsidósá- got) Egyiptomból, s szövetséget kötött az Úrral. Mózes Károly: frank uralkodók. 1. Martell Károly: frank ud- legendás személye a zsidóság nyugati gyökereit kép- varnagy (majordomus) 714 és 741 között. Meg- viseli. szilárdította a központi hatalmat, s 732-ben hadai- val Poitiers-nél megállította az arab elôretörést. Nero: római császár (Kr. u. 54–68), a Julius–Claudius-di- 2. Nagy Károly: frank király (768–814). Számos had- nasztia tagja. Hatalomtól megittasult uralkodó, akinek járatában jelentôs területû birodalmat kovácsolt ösz- rémtettei máig példázzák, hogy milyen torzulásokhoz sze. A pápa 800-ban császárrá koronázta. A birodalom vezethet a korlátlan egyeduralom. Nero rendelte el az kormányzását a hûbéri rendszere alapozta (grófságok). elsô keresztényüldözést, a Rómát pusztító tûzvész után Aachenben királyi palotát építtetett, s támogatta a kul- (64). Amikor a hadsereg fellázadt uralma ellen, Nero túrát. öngyilkos lett. Kheopsz (Kr. e. XXVI sz.): az egyiptomi Óbirodalom fá- raója. Gízai piramisa a legnagyobb méretû ilyen sírem- Octavianus, Caius (Kr. e. 63–Kr. u. 14): római politikus. lék (146 méter magas, 2 millió kôtömbbôl áll). Caesar unokaöccse, a második triumvirátus (Kr. e. Kleiszthenész (Kr. e. VI. sz.): athéni politikus, aki Kr. e. 43) tagja. Antonius legyôzése után kiépítette sajá- 508-ban jelentôs reformokat vezetett be. A lakosság tos, köztársasági formákkal leplezett egyeduralmát, a addigi vagyoni beosztása helyett a lakóhely szerinti be- principátust. Kormányzása belsô és külsô békét hozott osztást tette a politikai szereplés alapjává. A város és (Pax Romana). Augustus néven is ismert. környékének új területi felosztása (phülék) biztosította a démosz fölényét az arisztokráciával szemben, s ezzel Pál (kb. Kr. u. 10–67): apostol, a keresztény vallás biztosította a demokráciát. A népakarat kifejezésére be- terjesztôje. A zsidóságából származott (eredeti neve vezette a cserépszavazás intézményét. Saul), s kezdetben üldözte a keresztényeket, majd Da- Kleopátra, VII.: az ókori Egyiptom utolsó uralkodója maszkusz felé tartva egy látomás hatására keresztény (Kr. e. 52–30), a Ptolemaiosz uralkodóház tagja. A ke- hitre tért (páli fordulat). Több térítô utat tett, szemé- leten elôretörô Rómával szemben igyekezett megôrizni lyesen és levelekkel tartotta a kapcsolatot különbözô országa önállóságát, s e célért felhasználta nôi vonzere- városok keresztény gyülekezeteivel. Leveleiben a hit- jét is. Elôbb Julius Caesar szeretôje lett (egy gyermeket élettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel is szült neki), majd Antoniushoz fûzte legendás szere- foglalkozott. Tanításaival nyitottá tette a kereszténysé- lem (három gyermeke született tôle). Antonius actiumi get a gazdagok és a nem zsidó népesség felé, s ezzel veresége után öngyilkos lett. elôsegítette, hogy a kereszténység szélesebb körben Kung-fu-ce, Konfuciusz (Kr. e. VI–V. sz.): kínai gondolko- elterjedhessen. dó. Az egyén és a közösség közötti harmónia fontossá- Periklész (kb. Kr. e. 495–429): athéni államférfi. Neve gát hirdette. Ez akkor valósul meg, ha az államot olyan összefonódik az athéni demokrácia fénykorával. A ember vezeti, akit mindenki tisztel, mert életével jó pél- sztratégoszi tisztséget viselte, és személyes tekinté- dát mutat a népnek és legfôbb erénye az igazságosság. lye, jó szónoki képessége miatt döntô befolyása volt az államügyekre. Az ô javaslatára csökkentették az Lao-ce (Kr. e. VI. század): kínai gondolkodó (az „Öreg areioszpagosz jogkörét, és bevezették a napidíjak rend- jogk mester”), a taoizmus megalkotója. A buddhizmushoz szerét. Ô szorgalmazta a hatalmas középítkezéseket hasonlító gondolati-vallási rendszer lényege a belsô is. A spárta elleni háború során, pestisjárványban halt harmónia megteremtésére és a természetes életre való meg. törekvés.
  • 5. Érettségi adattár 5 Pheidiasz (Kr. e. V. század): görög szobrász, Perik- Szókratész (Kr. e. 469–399): görög bölcselô. Filozófiájá- lész barátja, az Akropolisz építkezéseinek irányítója. nak központjában nem a természeti kérdések, hanem Kiemelkedô alkotása Athéné szobra a Parthenónban és az ember állt. A szofisták minden értéket kétségbevonó Zeusz nagyméretû szobra Olümpiában. nézetével szemben megállapította, hogy léteznek örök Pippin, Kis: a Karoling-dinasztia elsô királya (751–768). érvényû értékek, igazságok. Ezekre Szókratész kérdé- Lemondatta a frank uralkodót, és királyi címét a pápával sekkel, az ellentmondások feltárásával szerette volna erôsíttette meg. Segítette a pápát a longobárdok ellen. rávezetni hallgatóságát. Istenkáromlással, az ifjúság A seregével elfoglalt közép-itáliai területeket a pápának leteket p megrontásával vádolták, s halálos ítélete szerint mérget adományozta, megteremtve ezzel a Pápai Államot. itattak vele. Platón (Kr. e. 428–348): görög bölcselô, Szókratész tanít- Szolón (kb. Kr. e. 640–559): athéni törvényhozó, aki visel- ványa. Filozófiai rendszerében az embert körülvevô te az arkhóni tisztséget is. Célja a városban dúló ellen- tapasztalati világot egy ideális, a fogalmakban létezô ségeskedés megszüntetése volt. Kr. e. 594-re datált tör- világ (ideák) tökéletlen lenyomatának tartotta. Platón vényeivel eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az ideális államát a tudósok vezetik, s az állampolgárok adósságokat (teherlerázás). A politikai jogok alapjává a helyzete, feladatai képességeiktôl és tulajdonságaiktól vagyon tette. A népgyûlés hatáskörének kiszélesítésé- függenek. Athénben hosszú ideig mûködô iskolát ala- vel, az államot vezetô tanács (bulé) és a népbíróságok pított (Akadémia). létrehozásával megteremtette a demokrácia alapjait. Plutarkhosz (Kr. u. 46–126): görög történetíró. Fô mûve, a Párhuzamos életrajzok a görög és római történelem Tacitus, Publius Cornelius (Kr. u. 55–117): Róma nagyjainak életét dolgozza fel, s az ókori görög-római legjelentôsebb történetírója. A Róma történetét feldol- történelem értékes forrása. gozó munkái (Historiae, Annales) és a Germánokról Pompeius (Kr. e. I. sz.): római hadvezér, a köztársa- írott mûve, a korszak legfontosabb forrásai. ság válságos idôszakára jellemzô hatalmi harc egyik Thalész (Kr. e. VII–VI. század): kis-ázsiai (milétoszi) görög résztvevôje. Politikusi pályáját a Spartacus elleni harc bölcselô, matematikus és csillagász. Szakítva a míto- és a kalózok legyôzése alapozta meg. Részt vett az elsô szokkal a világ keletkezését egy ôsanyag (a víz) válto- triumvirátusban (Kr. e. 60), majd Caesarral szemben zásaival magyarázta. a senatus mellé állt. Caesar Pharszalosznál legyôzte Themisztoklész (Kr. e. 528–462): athéni politikus, aki a (Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták. marathóni csata után a flottaépítés szorgalmazásá- val készítette fel Athént az újabb perzsa támadásra. A Salamon: Izrael királya, aki Dávidot követte a trónon szalamiszi szorosban vívott tengeri csatában legyôzte (Kr. e. X. század). Nevéhez fûzôdik a despotikus állam a perzsa hajóhadat (Kr. e. 480). Késôbb úgy látta, hogy kiépítése és a jeruzsálemi templom fölépítése. Uralko- Spárta veszélyezteti Athén hatalmát, s ezért békét akart dása Izrael virágkorát jelentette. Zsoltárokat is írt. a perzsákkal. Emiatt számûzték Athénbôl, s a perzsa Scipio, Cornelius (Kr. e. 236–184): római hadvezér. A má- király szolgálatába állt. sodik pun háborúban Zámánál döntô gyôzelmet aratott Thuküdidész (Kr. e. V. század): görög államférfi és törté- Hannibál felett (Kr. e. 202). Diadaláért megkapta az netíró. Részt vett a peloponnészoszi háborúban, mely- Africanus nevet. nek történetét is megírta. Mûvének fô értéke a tárgyi- Spartacus (Kr. e. I. sz.): az ókor legnagyobb rabszolgafel- lagosságra törekvés és az ok-okozati összefüggések kelésének (Kr. e. 73–71) a vezetôje. Thrák származású, felismerése. gladiátorként állt a felkelôk élére. Több római sereget Traianus: római császár (Kr. u. 98–117), az Antoninus-di- legyôzött, s többször megváltoztatta a rabszolgasereg nasztia tagja. Az utolsó nagy hódító császár, uralkodá- útirányát. Crassus seregével szemben Dél-Itáliában ve- sa alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését, reséget szenvedett, s ebben a csatában esett el. miután elfoglalta Mezopotámiát, Armeniát és Daciát. Sulla (Kr. e. 138–78): római hadvezér, a szenátori párt ve- Xerxész, I.: perzsa nagykirály (Kr. e. 486–465), I. Dareiosz zére. Sikeresen harcolt Kis-Ázsiában, majd serege élén fia. Folytatta apja terjeszkedô politikáját, de Kr. e. 480- hazatért, s Mariussal szemben megszerezte az egyed- ban a tengeren, 479-ben pedig a szárazföldön is vere- uralmat. Ellenfeleit kegyetlen eszközökkel (pl. feketelis- séget szenvedett a görögöktôl. Egy lázadás során ölték ták, vagyonelkobzás) semmisítette meg, s diktátori ha- meg. talmát a senatus tekintélyének helyreállítása és a köz- társasági rend védelme érdekében gyakorolta. Önként Zeusz: az olümposzi istennemzedék fôistene a görög mi- mondott le a hatalomról (Kr. e. 79). tológiában.
  • 6. 6 Érettségi adattár FOGALMAK állam: meghatározott területen történelmileg kialakult tar- colonus: szabad bérlô a római császárkorban. A csökkenô tós emberi közösség, amely szervezetével a közösség rabszolgalétszám miatt a nagybirtok egy részét felpar- (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulaj- cellázták, és kiadták megmûvelésre a bérlôknek, akik don megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöt- ezért pénzzel vagy a termény egy részével fizettek a tével alakult ki az újkôkor végén és a rézkor elején a birtokosnak. Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom). consul: a köztársaság kori Rómában a legfôbb hivatal. államforma: az állam egyik jellemzôje, amely az állam Az állam élén két consul állt, akik a senatussal együtt szervezeti felépítését, az államhatalom érvényesítésé- irányították a köztársaságot, s háborúban a hadsereg nek módját jelenti. A két alapvetô államforma a király- fôparancsnokai voltak. E tisztség egy évre szólt. A ság (monarchia) és a köztársaság. pricipátus idôszakában a császárok egyik címévé vált. államtípus: az államok csoportosítását lehetôvé tevô fo- császár: Julius Caesar nevébôl származó uralkodói cím. galom, amelyet különbözô ismérvek alapján határoz- A Római Birodalomban, a Bizánci Birodalomban az ál- hatunk meg. Leggyakrabban az alapján határozzák lami fôhatalmat gyakorló személy, aki a világi és vallási meg az államtípusokat, hogy az állam milyen jellegû élet egyszemélyi irányítója. társadalom fölött gyakorol hatalmat (pl. rabszolgatartó cserépszavazás (osztrakizmosz): eljárás, amelyet Kle- állam, feudális állam), illetve, hogy milyen az egyének iszthenész vezette be (Kr. e. 508) a zsarnokság meg- és az állam viszonya. elôzésére. (Leírása tankönyv 66. oldalán olvasható.) állattenyésztés: a mezôgazdaság egyik ága, amely az Késôbb Athén belpolitikai harcainak egyik eszközévé újkôkorban alakult ki a vadászatból a háziasítás révén. vált, a politikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett allódium: a kora középkorban kialakult uradalmakban a eltávolítani. földesúr saját kezelésû földje, melyet a jobbágyok ro- bottal mûveltek meg. demográfiai robbanás → népességrobbanás. amphiteatrum: körszínház, jellegzetes római középület, demokrácia: népuralom. Olyan államforma, amelyben a amely a gladiátori játékok és egyéb viadalok színtere hatalmat nem egy személy, vagy egy kisebbség, hanem volt. elvben az állampolgárok többsége gyakorolja. Athén- apostol (a küldött szóból): Jézus tanítványainak elnevezése ben fokozatosan teremtôdtek meg a demokrácia felté- a Bibliában. Az apostolok Jézustól kapták a megbízást telei (Szolón–Kleiszthenész–Perikész): a lakosság egyre a hit terjesztésére, s a hagyomány szerint tizenketten nagyobb része jutott politikai jogokhoz, s kialakultak voltak. Pált is az apostolok közé sorolták, mert látomá- azok az intézmények (népgyûlés, tanács, népbíróság), sában neki is megjelent Jézus. amelyeken keresztül élhetett is jogaival. arisztokrácia (az arisztoi [= a legjobbak] görög szóból): a démosz (görög nép szóból): a görög társadalom egyik réte- görög társadalom nagybirtokos, vezetô rétege a Kr. e. ge (kereskedôk, kézmûvesek, parasztok). Fokozatosan V. század elejéig. Késôbb tágabb értelemben az orszá- politikai jogot nyertek, és kivívták a demokráciát. gok földbirokos vezetô rétegét jelölte e fogalom. deportálás (a latin elszállít szóból): bizonyos szempontok arkhón: az arisztokratikus köztársaság idején az állam alapján (vallás, bôrszín, nemzetiség) kiválasztott ember- élén álló, arisztokrata származású hivatalnokok elne- tömegek vagy egész népek új lakhelyre, gyûjtôtáborba, vezése Athénban. Hivatali idejük után tagjaivá váltak munkatáborba való költöztetése, kényszer útján. Az az arkhónok tanácsának, az Areioszpagosznak. ókorban az asszírok alkalmazták, de a módszert átvette az Újbabiloni Birodalom is (a zsidók babiloni fogsága). barbár: az ókorban használatos görög szó (barbarosz = despotizmus (a görög despota [= úr] szóból): korlátlan érthetetlen nyelvû, dadogó) a nem görögök jelölésére. egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvé- Így nevezték a rómaiak a népvándorlás korában a biro- nyek, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori dalomra támadó népeket is. Keleten volt jellemzô, de más korszakokban is létezett. Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyo- g k A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásuk- mányokat tartalmazó Ószövetségbôl, és a Jézus életét és ó l, kal is alátámasztották. az apostolok iratait magába foglaló Újszövetségbôl áll. ó diaszpóra (a görög szétrajzás szóból): a történelemben A gyûjteményes szöveg a Kr. u. IV. századra alakult ki. egy nép vagy egy vallási közösség szétszóródását ért- birodalom: olyan állam, amely nagy területre terjed ki, llam, ter jük alatta, de jelenti a szétszóródás után idegen környe- és több népet ölel fel. Általában egyetlen uralkodónak zetbe került zárt közösséget is. Az ókorban a zsidóság alávetett központosított hatalom jellemzi. történetébôl ismert. brahmanizmus: ôsi indiai többistenhívô vallás. A világot dictator: teljhatalommal rendelkezô katonai és polgári változtathatatlannak, örök törvények szerint lévônek vezetô a köztársasági Rómában. Végveszély esetén a tekinti. Ez a felfogás érvényesül a társadalomszemléle- senatus nevezte ki, s megbízatása korlátozott idôre (fél tében is (kasztrendszer). Jellemzô tanítása a lélekván- év) szólt. A polgárháborúk korában e címet birtokolták dorlás. Istenei közül kiemelkedik Brahma (a teremtô), a hatalmat megszerzô politikusok, majd a császárkor- Visnu (a megtartó) és Siva (a pusztító). Szent könyvei ban az uralkodók egyik címévé vált. közül a Védák a legjelentôsebbek. dominátus (a latin dominus [= úr] szóból): a Diocletianus buddhizmus: a brahmanizmus hatására kialakult vallás a által bevezetett nyílt császári egyeduralom. Kr. e. VI. században. Alapvetô tanait Buddha fogalmaz- dzsihád: szent háború az iszlám hit terjesztése érdekében. ta meg. A buddhizmus szerint az ember szenvedéseit Az iszlám egyik legfôbb parancsa. a vágyai okozzák, így ha megszabadul ezekrôl, akkor eljut egy boldogabb, megvilágosult állapotba, amelyet egyistenhit (monoteizmus): olyan vallási felfogás, mely nyugalomnak, nirvánának neveznek. A lemondás ön- szerint a világot egyetlen isten teremtette és irányítja. magunk megismerésével, elmélkedéssel érhetô el. Elôször a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai közül a kereszténység és az iszlám is mo- censor: magas rangú tisztségviselô (magisztrátus) az ókori noteista. római köztársaságban. Fô feladata az adófizetô polgá- egyház: intézményesült vallási közösség, amelyet ugyan- g, rok besorolása vagyoni osztályokba, amely az adózás azon hittételek elfogadása jellemez. Az Újszövetség és a politikai szerepvállalás alapja volt. A censorok ál- értelmezésében az egyház a keresztény hívôk teljes lították össze a senatus névjegyzékét. közössége.
  • 7. Érettségi adattár 7 ekklészia: a népgyûlés elnevezése Athénban. felsôbbség feltétlen tekintélyén nyugodott. Általános eretnek: aki nézeteiben eltér valamely egyház hittételeitôl, értelemben rangsor egymással kapcsolatban álló sze- tanításaitól. A keresztény egyház a 325-ös niceai zsina- mélyek vagy dolgok között. ton minôsítette eretnekeknek az arianusokat. hieroglifa (a görög szó jelentése: szent véset): a legôsibb etnikum (a görög etnosz [=nép] szóból): történelmileg ki- egyiptomi írásfajta. Az archaikus korban a képírásból alakult, a nyelvileg és kulturálisan is összetartozó em- fejlôdött ki, megôrizte annak képi jellegét, de valójá- bercsoport, amely másoktól való különbözôségét nép- ban bonyolult mássalhangzóírás. névvel is kifejezésre juttatja. hûbériség: a feudalizmus korai és virágzó idôszakára evangélium (a görög euangelion [= örömhír] szóból): Jé- jellemzô társadalmi és hatalmi rendszer, amely a társa- zus életérôl és mûködésérôl beszámoló szövegek, me- vegek, dalom katonáskodással foglalkozó rétegei között fenn- lyek közül négyet (Márk, Máté, Lukács és János) az Új- álló személyes alá-fölé rendeltségi viszonyokon (hûbéri szövetség tartalmaz. lánc) alapul. Mivel a nagyobb birtokosok szolgálat fe- jében földbirtokot (feudum) adományoznak a kisebb fejedelem: olyan uralkodó, aki az uralma alatt álló ország- birtokosoknak, a hûbériségben a felsôbb és az alsóbb ban vagy országrészben ténylegesen gyakorolja a ha- rétegek közötti kapcsolat (az ún. vertikális kapcsolat) talmat, bizonyos királyi jogok és külsôségek nélkül. A lyi erôs. magyar történelemben az Árpád-ház uralkodói Szent István megkoronázásáig fejedelmek voltak. iszlám: a VII. században keletkezett egyistenhívô vallás. feudalizmus: olyan társadalmi rendszer, amelyben az em- Alapvetô tanait zsidó és pogány arab hagyományokat berek közötti viszonyokat az alapvetô tulajdon, a föld- ötvözve Mohamed alakította ki. Hittételeit a Korán tar- birtok határozza meg. A társadalom csoportjai között talmazza. nincs jogegyenlôség, és fontos szerepe van a kiváltsá- goknak. jobbágy: földesúri fennhatóság alatt álló, mezôgazdasággal feudum: hûbérbirtok. Olyan adománybirtok, amelyért a foglalkozó társadalmi réteg, amely a kora középkor vé- megadományozott meghatározott kötelezettségeket gén alakult ki. Az általa megmûvelt földnek (jobbágy- (legtöbbször katonai szolgálatot) vállalt (hûbéri eskü). telek) nem tulajdonosa, csak használója, így különfé- A kora középkortól adományozták. le szolgáltatásokra kötelezett (robot, terményjáradék filozófia (bölcselet): a világ egészével, annak kialakulásá- stb.). val és megismerhetôségével (az ember és a világ kap- csolatával) foglalkozó tudomány. Az ókori görögöknél kalandozások: a magyarok 907 és 955 között lezajló alakult ki. A filozófia alapkérdése az anyagi és a szel- Nyugat-Európába, Itáliába és Bizáncba irányuló zsák- lemi (az anyagon túli) világ között fennálló viszony. mányszerzô hadjáratainak gyûjtôneve. Az anyagi világot elsôdlegesnek tartó irányzatainak kalifa: Mohamed utódainak elnevezése (az arab szó je- összefoglaló neve materializmus, a szellemi világot lentése: helyettes), s az állam és a vallás összefonódása elsôdlegesnek tartók neve idealizmus. révén az arabok despotikus vezetôi. fölmûvelés: a talaj termôképességének hasznosítása, az kaszt (tiszta): zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén emberi szükségletek kielégítésére; alapvetô mezôgaz- születése révén kerül, s amelyet a földi lét során nem dasági tevékenység. (Lásd még: növénytermesztés.) hagyhat el. Indiában alakult ki. gladiátor: cirkuszi játékok szereplôi, akik egymással vagy katolikus (a görög szó jelentése: egyetemes): az 1054-es vadállatokkal küzdöttek meg a közönség szórakoztatá- egyházszakadás után létrejövô nyugati kereszténység sára. elnevezése. A katolikus egyház latin nyelvû, vezetôje görög gyarmatosítás: a Kr. e. VIII–VI. század között leját- a római pápa. szódó történelmi folyamat. A görög poliszok lakossá- kereskedelem: a termelôk és a fogyasztók közötti forga- gának egy része kivándorolt, és új településeket, ún. lom lebonyolítására irányuló közvetítôi tevékenység, gyarmatvárosokat hozott létre, amelyek nem függtek illetve azok rendszere, az áruk adásvételére irányuló az anyavárosoktól. (Lásd a tankönyv 55. oldalán levô gazdasági tevékenység. ábrát.) kereszténység: az I. században kialakult egyistenhívô val- gyula: a magyar törzsszövetség hatalmi rendszerében lás. Tanításainak lényege: hit az egyedüli és minden- (kettôs fejedelemség) az elsô számú katonai vezetô, a ható Istenben és a halál utáni feltámadásban. Hirdeti tényleges hatalom birtokosa. a szeretet és az emberek közötti megértés fontosságát. gyûjtögetés: a természetben készen található (vadon û ûjt Szent könyve a Biblia. termô) élelem (pl. gyümölcsök, gabonafélék, gombák) kettôs fejedelemség: a hatalommegosztás rendszere né- összeszedése fogyasztás céljából. Az ôskori embercso- hány nomád államalakulatnál. Külön méltóság birto- portok alapvetô tevékenysége, amely együtt járt a ván- kolja a katonai és a kultikus hatalmat. A magyarság a dorlással. kazároktól vette át Levédiában. Korán (az arab szó jelentése: olvasmány): az iszlám szent hellenizmus: az ókori Keleten a Kr. e. III. és a Kr. e. I. könyve, mely a hittételeket, az öt fô parancsot (egyis- század között kibontakozó történelmi korszak. Lénye- tenhit, böjt, zarándoklat, alamizsna, napi ötszöri ima) ge a görög és az ókori keleti társadalmi és kulturális tartalmazza. hagyományok ötvözôdése. Kulturális tekintetben a gö- középkor: az európai történelem egyik korszaka, amely a rög rendszerezô tudományosság és a keleten felhalmo- legelterjedtebb nézet szerint a Nyugatrómai Birodalom zódott ismeretanyag találkozása nagy teljesítmények bukásától (476) a XV. század végéig (Amerika felfede- kialakulását tette lehetôvé. zése, 1492 vagy az itáliai reneszánsz kibontakozás) helóták: a legyôzött akhájok utódai Spártában. Jogállásuk tartott. sajátos: nem rabszolgák, de nem is szabadok. Ahhoz a földterülethez tartoztak, amelyet a szabad spártaiak- latifundium: árutermelô nagybirtok a Római Birodalom- nak utaltak ki. Nem adhatók el, de földhöz kötöttek, és ban, amely elsôsorban rabszolgamunkát alkalmazott. szolgáltatásra kötelezettek. Családjuk, személyes tár- limes (a latin szó jelentése: dûlôút, határ): a határvédelmet gyaik vannak, de büntetlenül le lehet mészárolni ôket. szolgáló erôdítményrendszer a Római Birodalomban. hierarchia (szent uralom): a keresztény egyházon belül Jól kihasználta a földrajzi adottságokat (folyók, hegyek). a III. században kialakult irányítási rendszer, mely a Építését a Kr. u. I. században kezdték meg.
  • 8. 8 Érettségi adattár légió: az ókori római hadsereg legnagyobb létszámú önál- ókor: történelmi korszak az ôskor és középkor között. ló egysége, kezdetben az egész hadsereg neve. Elnevezését a humanistáktól kapta. Általánosan elfoga- lovagok: 1. Rómában a kereskedelemmel, adóbérlettel dott felfogás szerint az ókori keleti államok kialakulá- foglalkozó réteg, mely a törvények értelmében nem sától (Kr. e. 4–3. évezred) a Nyugatrómai Birodalom vállalhatott hivatalt. Elnevezése onnan ered, hogy ez bukásáig (Kr. u. 476) tartott. a réteg a hadseregben lovas katonaként szolgált. 2. a öntözéses gazdálkodás: a száraz éghajlatú folyamvölgyek- nehézpáncélos lovas katona, akinek egész életmódját ben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus, stb.) létrejött magas meghatározza a katonáskodás. A VII–IX. században szintû földmûves kultúra. Nagyszámú munkaerôt és jó alakult ki Nyugat-Európában, és sajátos viselkedési kul- szervezettséget igényelt. túra jellemezte. ôsember: a mai ember (Homo sapiens sapiens) megjele- mágia (varázslat): olyan tevékenység, amellyel az ember nése elôtti emberfajták összefoglaló elnevezése. számára kedvezô módon kívánja befolyásolni a termé- ôshaza: valamely nép vagy népcsoport elsô ismert szál- szetet és a természet fölötti erôket. Az ôskôkorban a lásterülete. mágia a vadászatra, az újkôkorban pedig a termékeny- ôskor: az emberiség történelmének elsô szakasza, amely ségre irányult. az ember kialakulásától az elsô civilizációk (az állam, messiás (a héber szó jelentése: felkent): a zsidóság meg- az írás, a városok) megjelenéséig tartott. váltója, akinek eljövetelét a próféták megjövendölték. ôskôkor (paleolitikum, pattintott kôkorszak, csiszolatlan A keresztények Jézust tekintik a Messiásnak, a zsidók kôkor): az ôskor elsô, s egyben leghosszabb idôszaka továbbra is várják eljövetelét. (kb. 600 000 évtôl a Kr. e. IX. évezredig). Jellemzôje mitológia (a görög mítosz [= monda] szóból): egy nép mí- a gyûjtögetô, halász-vadász életmód. A szerszámok toszainak összessége. A mítoszok az istenekrôl és más kôbôl készültek, pattintásos módszerrel. természetfeletti lényekrôl szóló történetek, melyek a korszak embere számára választ adtak olyan alapvetô patrícius (a latin jó apától származó kifejezésbôl): a Róma kérdésekre, mint pl. a világ keletkezése, az események alapítóinak tekintett nemzetségek leszármazottai, a okai. római társadalom vagyonos, polgárjoggal rendelkezô mezôgazdaság: a termelés egyik alapvetô ágazata, csoportjának tagja. A patríciusok a királyság megdön- amely a természeti javak emberi fogyasztásra történô tése után a Kr. e a III. századig a hatalom kizárólagos elôállításával foglalkozik. Két fô része a növényter- birtokosai voltak. mesztés és az állattenyésztés. pénz: általános csereeszköz, amelynek értékéhez más mezôgazdasági forradalom: az újkôkorban (neolitikum) áruk értékét viszonyítják, és elfogadását az állam vagy kezdôdô élelmiszer-termelés megnevezésére használ- valamely más hatalom garantálja. Pénz lehet minden ják. olyan dolog, amely kis mennyiségben nagy értéket je- munkamegosztás: munkatevékenységek hozzárendelése lent, és értékét általánosan elismerik. Az ókorban és a különbözô személyekhez és társadalmi csoportokhoz, középkorban a pénzt általában az ezüst vagy az arany illetve az e tevékenység eredményeként kialakult viszo- jelentette. nyok rendszere. piac: eredeti értelemben az a hely, ahol a javak termelôi és monopolium: valamely tevékenység végzésére való kizá- a fogyasztók árucsere céljából meghatározott idônként rólagos jog. találkoztak. Az antik világban a nyilvános élet és a köz- monoteizmus → egyistenhit élet színtere volt. Közgazdasági értelemben az eladók és a vásárlók összessége. nagycsalád: több nemzedéket összefogó, vérségi kötelé- piramis: az egyiptomi Óbirodalom fáraóinak emelt hatal- ken alapuló társadalmi egység, amelynek tagjai együtt mas síremlékek. Kezdetben lépcsôs (Dzsószer) alakúak, laknak, együtt gazdálkodnak. majd kialakult a szabályos gúla (Kheopsz, Khefrén, nemzetség: valós vagy vélt vérségi kötelék által össze- Mükerinosz). tartott, a nagycsaládnál nagyobb társadalmi csoport. plebejus (a latin tömeg kifejezésbôl): olyan szabad ember Jellemzô a közös ôs tudata és a közös szokások és ha- Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek gyományok rendszere. kötelékébe. Parasztok, kereskedôk és iparosok voltak, népbíróság (esküdtbíróság, héliaia): az igazságszolgálta- s kezdetben nem rendelkeztek polgárjoggal. tással foglalkozó testület Athénban. Szolón vezette be. plebs: a római köznép, szûkebb értelemben a városi tö- 6000 tagja volt, s kis létszámú tanácsokban ülésezett. A meg. A római parasztság tönkremenetele termelte ki polgárok sorsolás útján vettek részt munkájában. a Kr. e. II. században. A városban élô tömeg alkalmi népgyûlés: eredetileg a törzsi-nemzetségi társadalmakban munkákból élt (napszámos), és igényt tartott állami jut- mûködô döntéshozó szerv. Az ókori államokban min- tatásokra. Az állam ingyen gabonával tartotta el, és cir- den polgárjoggal rendelkezô férfi részt vehetett mun- kuszi játékokkal szórakoztatta. kájában. polisz: görög városállam. A városból és közvetlen kör- néptribunus: a plebejusok érdekeit védô tisztségviselô az nyezetébôl álló kisméretû államok elnevezése. A po- ókori Rómában Kr. e. 494-tôl. Személye sérthetetlen liszok a Kr. e. XII és VIII. század között alakultak ki, és volt, s vétójogot kapott minden, a plebejusokat érintô a klasszikus kor politikai kereteit adták. A hellenizmus ügyben. korában önállóságuk megszûnt. népvándorlás: sok népet és nagy térségeket érintô népes- politeizmus: sokistenhit. ségmozgás, amelynek lehetnek természeti és társadal- principátus: a római császárkor elsô korszaka, a köztársa- mi-poltikai okai. Népvándorláson általában a Kr. u. IV– sági formákkal leplezett egyeduralom rendszere. Kiépí- V. században a Római Birodalomra kelet felôl támadó tése Augustus nevéhez fûzôdik, és a Kr. u. III. század népek mozgását értik. végéig mûködött, egyre kevesebb köztársasági hagyo- nomád (a görög nyájhoz tartozó kifejezésbôl): vándorló mányt tartva fenn. életmódot folytató, legeltetô állattenyésztéssel foglal- próféta: az isteni kinyilatkoztatásokat közvetítô, a jöven- kozó népek elnevezése. dôt elôre látó, és a tömegre hatni tudó férfi. Az ótesta- növénytermesztés: a mezôgazdaság egyik ága. Az újkô- mentumi próféták (Ézsaiás, Jeremiás) megrótták a zsidó- korban (elsôként a Közel-Keleten) az eszközfejlôdés ságot az idegen istenek tiszteletéért, megjövendölték az és a felhalmozott tapasztalatok következtében a gyûjtö- asszír hódítás bekövetkeztét és a messiás eljövetelét. getésbôl kialakult tevékenység.
  • 9. Érettségi adattár 9 proletár (a latin proles [= utód] kifejezésbôl): vagyontalan nálhatóvá, s a természeti erôforrásokat kihasználhatóvá személy. Az ókori Rómában így nevezték a legszegé- teszi. Az újkôkorban jelent meg, mikor a gyûjtögetést nyebb polgárokat, akiknek nem volt katonai kötelezett- felváltotta a növénytermesztés, a vadászatot az állat- ségük. Utódok nevelésével szolgálták az államot, ezért tenyésztés. volt polgárjoguk. triumvirátus: három férfi szövetsége. Két politikai érdek- provincia: tartomány, a meghódított területen kialakított szövetség elnevezése Rómában a köztársaság válsága igazgatási egység a Római Birodalomban. A provinciák idején, az egyeduralomért vívott küzdelemben. lakossága adót fizetett Rómának, s nem képviseltethette törzs: az állam létrehozását megelôzô szinten levô társa- magát a római politikában. dalmak valós vagy vélt vérségi alapon szervezôdô na- püspök (a görög episzkoposz [= felügyelô] szóból): a gyobb egysége. A törzsek nemzetségekre, azok nagy- keresztény egyházi hierarchia magasabb szintjén álló családokra oszlanak. A vadásznépek és a nomád népek pap. Kezdetben a városi gyülekezetek egyházi vagyo- jellemzô szervezôdési formája. nát kezelték, majd kultikus és egyházkormányzati fel- türannisz: az egyeduralom, a zsarnokság görög elneve- adatokat kaptak. zése. A királysággal ellentétben az egyeduralkodó (a türanosz) a hatalmat törvénysértô módon, többnyire rabszolga: szabadságától megfosztott, más tulajdonában erôszakkal szerzi meg, és tartja fenn. levô személy. A rabszolgák általában semmiféle joggal nem rendelkeztek, adták, vették ôket. újkôkor (neolitikum, csiszolt kôkor): az ôskor egyik szaka- régészet (archeológia): a régmúlt tárgyi emlékeit feltáró sza, a fejlôdés központját képezô Közel-Keleten a Kr. e. tudomány. VII–IV. évezredben lezajló történeti korszak. A szerszá- mok anyaga alapvetôen még a kô, de ennek megmun- senatus (szenátus): a vének tanácsa Rómában. A köztársa- kálása finomabb módszerekkel, csiszolással történik. ság idején a legfôbb hatalmat birtokló testület, amely- nek a legvagyonosabb nemzetségek vezetôi lehettek a vadászat: a vadállat elejtése, ôsi tevékenység az ember tagjai. A császárkorban hatalma fokozatosan jelenték- létfenntartásának, hitvilágának természethez fûzôdô telenné vált. kapcsolatának meghatározó eleme. sokistenhit (politeizmus): olyan vallási felfogás, mely sze- választójog: a választásokon való részvétel feltétele, mely rint a világot és az emberek sorsát több isten irányítja. a közügyekben és a közhatalom gyakorlásában való részvétel lehetôségét biztosítja. szent: mindaz, amit az ember vallási okokból tisztel. Így vám: az a díj, amelyet valamely hatalomnak (pl. állam, vá- nevezik a katolikus és görögkeleti egyházban a földi ros) fizetnek azért, hogy az általa ellenôrzött területen életük jutalmaként a mennyországba jutó személyeket, az árut átvihessék. akiket az egyház hivatalosan elôször boldoggá, majd vallási dualizmus: vallási felfogás, amely szerint a világ szentté avat. sorsát két végletesen szembenálló erô (pl. a jó és a Szentháromság: a keresztény egyház hivatalos tanítása rossz, a világosság és a sötétség) küzdelme alakítja. Istenrôl, amely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek város: olyan település, melynek lakói jelentôs részben egyazon isten három személyben. A 325-ös niceai zsi- ipari és kereskedelmi tevékenységbôl élnek. Gyakran nat fogadta el hittételként. igazgatási, védelmi és kulturális központ. Az elsô vá- szerzetes: a világi élettôl visszavonult, a vallási és erköl- rosok az újkôkorban jöttek létre a Közel-Kelet térségé- csi tökéletesség elérésére törekvô ember, aki valamely ben (Khirokitia, Catal Hüyük). zárt közösség (rend) tagja. Eredetileg a keresztényeknek vaskor: az ôskor utolsó, a bronzkort követô szakasza. El- voltak szerzetesei, de ma már így nevezik a többi nagy nevezése a vas használatának széles körû elterjedésére vallás hasonló életmódot választott képviselôit is. utal, kezdete és vége a Föld egyes részein különbözô sztratégosz: a hadsereg vezetôi Athénban. Fontosságát idôpontokra esett. mutatja, hogy a 10 sztratégoszt még Periklész idején is választották, mikor a többi hivatalt sorsolással lehetett zsinagóga: zsidó imaház. A jeruzsálemi templom lerom- elnyerni. bolása után épített egyházi épületek, ahol a szent irato- kat ôrzik, s együtt imádkoznak. társadalom: szervezett emberi közösség, amely megha- zsinat (a szinódus [= gyûlés] jelentésû görög szóból): az tározott kapcsolatokkal (ezek elsôsorban a tulajdonvi- egyház ügyeinek megtárgyalására összehívott gyûlés, szonyoktól és a munkamegosztástól függnek) és együtt- amely minden hívôre kötelezô határozatokat is hozhat. élési szabályokkal jellemezhetô. A III. századtól, az egyház kialakulásával párhuzamo- termelés: az ember tudatos tevékenysége, mellyel a ter- san elôször az egyháziakra, majd a fôpapokra szûkült mészetben található javakat önmaga számára felhasz- a résztvevôk köre.
  • 10. 10 Érettségi adattár TOPOGRÁFIA Á Aachen: város a kora középkori Frank Birodalomban. Nagy 538). A Perzsa Birodalom fontos városa maradt, s késôbb aKároly s szívesen tartózkodott itt udvarával, s palotát és Nagy Sándor Babilont akarta birodalma fôvárosává tenni kápolnát építtetett a városban, ezért a Frank Birodalom (itt is halt meg). Ezután Babilon jelentôsége csökkent. Ma fôvárosának tekinthetô. Itt temették el Nagy Károlyt, s romváros Irak terültén. késôbb a német királyok koronázó városa volt. Ma Né- Bagdad: nagyváros Mezopotámiában, a Tigris folyó men- metországban található a belga határ közelében. tén, fontos kereskedelmi központ a karavánutak talál- Actium: földnyelv Görögország északnyugati részén, a Jón- kozásánál. A VIII. század közepétôl egy ideig az Arab tengernél, ahol az ókorban híres Apollón-szentély állt. Birodalom fôvárosa. Kr. e. 31-ben az itteni öbölben gyôzte le Octavianus An- Baskíria: a Volga és a Káma folyó találkozásánál elterülô tonius és Kleopátra hajóhadát. sztyeppés terület. Nevét a IX. században ide érkezô tatár Alexandria: kikötôváros Egyiptomban, a Nílus-delta nyu- baskírokról nyerte. E terület volt ôseink sztyeppei vándor- gati ágánál. Nagy Sándor alapította Kr. e. 332-ben. útjának egyik állomása, a feltételezések szerint itt éltek a Alexandrosz halála után (a világhódítót itt temették el) Kr. u. VI–VII. században. Ebben az idôben a szomszédos a Ptolemaioszok birodalmának fôvárosává, a hellenisz- török népektôl rengeteg hatás érte a magyarokat. A XIII. tikus világ egyik legfontosabb kulturális és kereskedelmi században Julianus barát itt magyar törzseket talált, ezért központjává vált. Ezt bizonyítja a Muszeion nevû tudo- a területet Magna Hungáriának, azaz ôsi Magyarország- mányos központ, a híres könyvtárral és a 120 m magas nak is nevezte. világítótorony a kikötôje elôtti Pharosz szigetén. A vá- Betlehem: település Palesztinában, Jézus Krisztus születési ros a római uralom idején (Kr. e. 30-tól) is megôrizte helye. jelentôségét. Itt alakult ki a korai kereszténység egyik Bizánc (Konstantinápoly): a Boszporusz partján létesítették legfontosabb központja. Alexandria virágzásának az az ókori görögök Büzantion városát. A jelentéktelen, de arab hódítás vetett véget (642). kereskedelmi szempontból kitûnô és jól védhetô helyen Aquincum: Pannónia egyik jelentôs határ menti települése, levô várost építtette ki birodalma új fôvárosává Cons- a mai Óbuda területén. A városban légió állomásozott, tantinus (Nagy Konstantin) római császár (Konstantiná- ami forrása volt a település virágzásának. A városban a poly = Konstantin városa). 395 után a hatalmas falakkal római civilizáció szinte minden jellemzôje megtalálható megerôsített város a Keletrómai Birodalom (Bizánci Bi- volt: amfiteátrumok, színház, vízvezeték, fürdôk, fórum. rodalom) fôvárosa lett. A kora középkor idején Európa Arab Birodalom: nagy kiterjedésû iszlám birodalom. Az legnépesebb városa – lakóinak száma meghaladta a fél- arabok terjeszkedése a VII. század közepén kezdôdött milliót – és a keleti (ortodox) kereszténység központja. Arábiából. A VIII. századra nyugaton elérték Hispániát, keleten Indiát. A birodalom kezdetben központosított Cannae: város Dél-Itáliában, melynek közelében Kr. e. volt, s uralkodói, a kalifák nem csak az állam vezetôi 216-ban Hannibál legyôzte a római sereget. voltak, hanem az iszlám vallási vezetôi is. Késôbb a bi- Catalaunum: a mai Franciaország északi részén található rodalom részekre esett szét, mert a különbözô területek település, melynek közelében 451-ben vívta élethalál- helytartói önállósodtak, saját dinasztiákat hoztak létre. harcát a szétesô Nyugatrómai Birodalom a hunokkal. A Az Arab Birodalom sok népet fogott össze, de a gyorsan germán szövetségesekkel megerôsített római és a hun terjedô iszlám, az arab nyelv és az arab kultúra egységet seregek is óriási veszteségeket szenvedtek. Így az eldön- adott az arab világnak. tetlen csata a rómaiak számára felért egy gyôzelemmel. Asszíria: birodalom az ókori Keleten a Kr. e. XIX. századtól Córdoba: város az Ibériai-félsziget déli részén. A karthágó- a Kr. e. VII. század végéig. Nevét a Tigris folyó menti iak alapították, majd római uralom alá került. Az arab Assur városáról (Észak-Mezopotámia) és Assur istenrôl hódítás után indult fejlôdésnek. A részeire esô Arab Bi- kapta. Az asszírok a IX. századtól fokozatosan meghó- rodalom egyik utódállamának, a Córdobai Kalifátusnak dították a Közel-Kelet jelentôs részét (Egyiptomot is), s a székhelye, egészen a XIII. század közepéig. A X. szá- birodalmuk a Kr. e. VII. század végén érte el fénykorát. zadban elkészült córdobai nagymecset világhírû építé- Fôvárosa ekkor Ninive volt. Asszíriát a médek támadása szeti alkotás. Híres volt a város kézmûipara, különösen döntötte meg. a bôrfeldolgozás: a kordován kemény, különlegesen ki- kordov Athén: jelentôs város az Attikai-félszigeten. A jónok lakták. dolgozott kecske- vagy juhbôr, amelybôl fôleg lábbeliket Már a mükénéi korban megerôsített település. Késôbb (csizmát) készítettek. önálló városállamként (poliszként) a görögség egyik vezetô hatalmi és kulturális központja volt. Fénykorát a Dacia: római provincia Kr. u. 107 és 271 között. Területe Kr. e. V században élte, s az itt kibontakozó demokrá- Erdélyre, a Temesközre és Olténiára terjedt ki. A koráb- cia mintát jelentett több városállamnak. A IV. század- ban itt élô trák eredetû dákok többször a szomszédos ró- ban, a Spártával vívott háború eredményeként hatalmi mai provinciára támadtak. Ezért és az itteni nemesfémek szerepe megszûnt. A hellenisztikus és a római korban és a só megszerzése miatt Traianus császár véres hábo- kulturális központ volt, a kora középkorra elvesztette rúkban (101–106) meghódította a területet. A provin- jelentôségét. cia megszervezése során a dákok helyére más népeket Augsburg: az Alpok északi elôterében, fontos kereskedelmi telepítettek. Fejlett volt a bányászat (arany, ezüst, vas, út mentén elterülô város. Már a római korban jelentôs ólom, só). A hanyatló birodalom nem tudta megóvni a település volt. A Német-római Birodalmat létrehozó provinciát, így Aurelianus császár kiürítette Daciát, s la- I. (Nagy) Ottó hadaival itt mért vereséget kalandozó kóit áttelepítette a Duna déli oldalára. ôseinkre. Egyházi Állam (Pápai Állam): Róma és Ravenna környékére Babilon: város az ókori Mezopotámiában, az Eufrátesz fo- kiterjedô állam, melynek világi uralkodója a római pápa lyó középsô szakasza mentén. A térség jelentôs kereske- volt. Létrejötte Kis Pippin és a pápa közötti együttmûködés delmi és kulturális központja, az Óbabiloni Birodalom eredménye: a pápa elismerte a frank vezér királyi címét, (Kr. e. XVIII–XVI. század) és az Újbabiloni Birodalom Pippin pedig megvédte a pápaságot a longobárdokkal (Kr. e. VII–VI. század) fôvárosa. A Kr. e. VI. század elején szemben (754), s az Itáliában általa meghódított terület ide telepítették Palesztinából a zsidók egy részét. A „ba- egy részét átengedte a pápáknak (756). t biloni fogság”-nak a perzsa hódítás vetett véget (Kr. e. Egyiptom: ôsi kultúra a Nílus deltája és alsó folyása men-
  • 11. Érettségi adattár 11 tén. A terület nagy része a sivatagi övben fekszik, ezért Hispania: félsziget a Földközi-tenger nyugati medencéjé- az itteni a kultúra, amely Kr. e. 3000 körül jött létre, az ben. Az ókorban arany-, ezüst- és ónbányászata miatt öntözéses földmûvelésen alapult, és a Nílus menti szûk volt jelentôs. A föníciaiak már a Kr. e. XII. században sávra korlátozódott. A földrajzilag zárt Egyiptom évezre- kereskedôtelepeket létesítettek itt, majd délkeleti part- dekig önálló volt, majd a Közel-Kelet nagy birodalmai- vidékét Karthágó ellenôrizte. A rómaiak a második pun hoz (Asszíria, Perzsa Birodalom, Nagy Sándor birodal- háború után szerezték meg (Kr. e. III. század vége), s ma) tartozott. Nagy Sándor halála után a hellenisztikus egészen a Kr. u. V. század elejéig római provincia. Ekkor korszak legszilárdabb birodalmává vált a Ptolemaioszok a nyugati gótok alakítottak itt királyságot. A Kr. u. VIII. alatt. Julius Caesar Rómától függô állammá tette, majd században déli részét az arabok, északi részét a frankok Augustus hódította meg (Kr. e. 30). Fontos szerepe volt foglalták el. Róma gabonaellátásában, ezért Augustus a császár köz- vetlen ellenôrzése alatt álló provinciává tette. Az ország India: nagy területû félsziget Dél-Ázsiában. Éghajlatát a a Római, majd a Keletrómai Birodalom része volt, egé- monszun alakítja, s a csapadék mennyiségétôl függôen szen az arab hódításig (VII. század). sivatagok és esôerdôk egyaránt megtalálhatók itt. Az Erdély: a Kárpát-medence keleti medencéje (központja a ókorban a félsziget északnyugati, viszonylag száraz te- Mezôség) és az azt körülölelô Keleti- és Déli-Kárpátok rületén, az Indus-folyó mentén alakult ki jelentôs kultúra alkotta tájegység. A magyar törzsek a honfoglalás ide- (Kr. e. 3. és 2. évezred fordulója), amelyre az öntözéses jén elôször ezt a területet szállták meg. A magyar állam gazdálkodás volt jellemzô. megalapítása után központtól való távolsága miatt külön Indus: hatalmas folyam, amely a Himalája hegyvidékérôl tartományként (vajdaság) kezelték, s élén a király által ered és India nyugati részét átszelve ömlik az Indiai- t kinevezett vajda állt. óceánba (Arab-tenger). A száraz sivatagos-félsivatagos Esztergom: város a Duna jobb partján, közvetlenül a Vi- területen az Indus biztosította az öntözés lehetôségét, s segrádi-szoros elôtt. A római korban a dunai limes egyik virágzó városi kultúrák kialakulását már a Kr.e. 3–2. év- megerôsített helye volt. A magyar államalapítás idején ezredben (Indus-völgyi kultúra). lgyi kult vált ismét jelentôs településsé. Géza fejedelmi székhelye, Isszosz: település a Kis-Ázsiát a Közel-Kelettel összekötô Á s itt született Géza fia, István, akit késôbb itt koronáztak kereskedelmi út mentén. Közelében vívták III. Dareiosz meg. István király Esztergomban építette ki a királyi köz- és Nagy Sándor hadai az elsô jelentôs csatájukat (Kr. pontot, s a várost érseki székhellyé tette. Az esztergomi e. 333). A perzsa uralkodó vereséget szenvedett, s így érsek lett az ország legfôbb egyházi vezetôje. a hódító makedónok elôtt szabaddá vált az út a Perzsa Etelköz: a Fekete-tengertôl északra, Al-Dunától a Dnyeper Birodalom belseje felé. és a Don folyó vidékéig terjedô sztyeppterület. Vándorló Itália: A Földközi-tengert nyugati és keleti medencére osz- eleink a feltételezések szerint 830-ban költöztek ide a tó félsziget, amelyet északon az Alpok határol, terüle- keletre levô Levédiából. Itt történt meg a vérszerzôdés, tén pedig az Appenninek-hegység húzódik végig. Az itt és innen indult a honfoglalás. s honfoglal élô sok népet Róma a Kr. e. V. és III. század folyamán Eufrátesz: Kis-Ázsia hegyeibôl a Perzsa-öbölbe ömlô ha- Á hódította meg. A Római Birodalom létrejöttével Itália a talmas folyó, amely az általa átszelt sivatagos terület, mediterráneum központjává vált. Mezopotámia (Folyóköz) két nagy folyója közül a nyu- Izrael: a Salamon halála után (Kr. e. X. század vége) ketté- gatabbi. Vize éltette a Kr. e. 3000 körül itt kibontakozó szakadó zsidó állam északi részének elnevezése. Füg- öntözéses kultúrákat. Elôbb a sumer kultúra virágzott a getlenségének az asszír hódítás vetett véget (Kr. e. VIII. folyó alsó folyásánál (délen), majd az akkádok városálla- len), akk század). mai, végül az Ó- és az Újbabiloni Birodalom. Jeruzsálem: város Palesztinában, az ókori zsidó állam Fönícia: mintegy 200 km hosszú partvidék a Földközi-ten- fôvárosa. Itt állt a Salamon által építtetett templom. A ger keleti medencéjében, a mai Libanon teljes, s Szíria, város azokban az idôszakokban is virágzott, amikor a valamint Izrael területének egy részén. Az ókorban önál- zsidók elveszítették függetlenségüket, mert a Palesz- ló kereskedôvárosairól (Türosz, Szidón, Büblosz) és ha- tinát meghódító birodalmak nagy piacot jelentettek jósairól, kereskedôirôl volt nevezetes. A térség helyzete, kereskedôinek és iparosainak. A római fennhatóság önállósága a szomszédos hatalmak közti erôviszonyoktól idején Jeruzsálemben ítélték el, s a város közelében, a függött: általában a Közel-Kelet vagy a Földközi-tenger Koponyák hegyén (Golgota) végezték ki Jézust. A Kr. u. nagy birodalmaihoz tartozott. I. század közepén a zsidók fellázadtak Róma ellen. A vá- Frank Birodalom: a germán frank törzsek egyesítésével a rost elfoglaló római hadvezér (Titus, a késôbbi császár) mai Észak-Franciaország területén hozta létre Klodvig a földig romboltatta a jeruzsálemi templomot (70). Jeruzsá- frankok államát (V. század vége), amely a Karolingok, lem azonban gyorsan kiheverte a pusztítást (bár a temp- s közülük is fôleg Nagy Károly hódításai révén vált bi- lom nem épült újjá), s a kereszténység egyik kiemelkedô rodalommá (VIII–IX. század). Fénykorában magába fog- központja (patiarchátus), a kereszténység szent városa, lalta az egykori Galliát, Itáliát, Germánián túl az Elbáig fontos zarándokhelye lett. A VII. században elfoglalták terjedô területeket és Pannóniát is. A feudális birodalom az arabok, s ettôl fogva az iszlám szent városa is. azonban a belsô háborúskodás miatt 843-ben három Júdea (Júda): a Salamon halála után (Kr. e. X. század vége) részre esett szét. kettészakadó zsidó állam déli részének elnevezése. Füg- getlenségének az Újbabiloni Birodalom hódítása (Kr. Gallia: római provincia, amely nagyjából a mai Franciaor- e. VI. század elején) vetett véget. Lakóit az újbabiloni szág területét foglalta magába. Nevét a kelta gallokról uralkodó (Nabukodonozor) áttelepítette Mezopotámiá- nyerte. A rómaiak fokozatosan hódították meg a Kr. e. I. ba (ez a zsidó nép történelmében a „babiloni fogság” században. Háborúzott itt Julius Caesar, aki egy idôben idôszaka). Az Újbabiloni Birodalmat elfoglaló perzsák Gallia helytartója volt (Kr. e. 59–50). A rómaiak a biroda- fennhatósága alatt Júdea lakói visszatérhettek országuk- lom bukásáig (V. század) birtokolták. A hosszú idôszak ba, amely a Perzsa Birodalom és Nagy Sándor birodal- alatt népessége romanizálódott. mának felbomlását követô viszonylagos függetlenség Gaugamela: település Mezopotámia északkeleti vidékén. A után a Kr. e. I. század közepén került római uralom alá közelében szenvedett döntô vereséget III. Dareiosz per- (Pompeius hódította meg). zsa király hadserege Nagy Sándor hadaitól (Kr. e. 331). A csata után a perzsák már nem tudtak kifejteni jelentôs Káma: a Volga bal parti mellékfolyója. Lásd Baskíriát. ellenállást a görög-makedón sereggel szemben. Kárpát-medence: a Kárpátok övezte térség, mely három
  • 12. 12 Érettségi adattár medencét (Kisalföld, Alföld, Erdélyi-medence) és az azo- Mekka felé fordulva végzik. Minden iszlám hívô köteles- kat elválasztó középhegységeket (Dunántúli-középhegy- sége, hogy életében egyszer elzarándokoljon ide. ség, Erdélyi-szigethegység) foglalja magába. Növényzete Merseburg: város Németország keleti részén, a szászok az erdôs sztyepp övezetbe tartozik. Területén a római földjén. A IX. század elején alapították védelmi célból korban két provincia alakult (Pannónia és Dacia). Az a Frank Birodalom keleti határán. 933 tavaszán a város ún. „sztyeppei országút” legnyugatibb állomása, ezért a mellett gyôzte le I. (Madarász) Henrik német király a ka- népvándorlások során sok nomád nép megfordult itt (pl. landozó magyarokat. hunok, gótok, gepidák, avarok). A longobárdok, majd a Mezopotámia: a Tigris és az Eufrátesz által határolt terület, szlávok északról érkeztek ide. A magyarság a IX. század görög elnevezése is innen származik: folyóköz. A sivata- végén, X. század elején a Kárpát-medence teljes terüle- gos-félsivatagos területen a két folyó vize tette lehetôvé tét birtokba vette, s az ezután keletrôl érkezô népeket (pl. az öntözéses kultúrák kialakulását (Kr. e. 4. évezred). besenyôk, kunok) visszaverte, vagy magába olvasztotta. Mezopotámia civilizációs központként meghatározó Karthágó: ókori város a mai Tunézia tengerparti vidé- szerepet játszott a Közel-Kelet történetében. Az itteni kén. A punok alapították a Kr. e. IX. század végén. A növénytermesztô városi kultúrák és a környezô állat- kereskedôváros a Kr. e. III. századra a Földközi-tenger tenyésztéssel, bányászattal jellemezhetô hegyvidékek nyugati medencéjének urává vált. A Rómával vívott há- között sokrétû kapcsolat alakult ki. Mivel az öntözés rom háborúban (pun háborúk, Kr. e. III. század köze- idôvel szikesedéshez vezetett, megfigyelhetô, hogy a pe–Kr. e. II. század közepe) elôször a térség fölötti befo- kultúrközpontok egyre északabbra alakultak ki. lyását, majd létét is elvesztette. A helyén késôbb római város jött létre, mely nem volt jelentôs. Német-római Császárság: A Keleti-frank Birodalom terüle- Kijev: a Dnyeper középsô folyása mentén fekvô város, ma tén kialakuló, jórészt német nyelvû, de más népeket is Ukrajna fôvárosa. A várost varég kereskedôk alapították, magában foglaló, laza szerkezetû középkori és újkori ál- majd a IX. század végén keleti szláv állam (Kijevi Rusz) lamalakulat. I. (Nagy) Ottó alapította, amikor 962-ben Ró- központja lett. mában császárrá koronáztatta magát. Megerôsödésében Kína: szubkontinensnyi terület Ázsia keleti részén. Törzs- jelentôs szerepet játszottak a kalandozó ôseinkkel vívott területe a Huangho és a Jangce termékeny alföldje, de a küzdelmek. létrejövô állam (a Kr. e. III. század végétôl egységes bi- Nicaea (Nikaia): város Kis-Ázsia északnyugati részén. Itt ült rodalom) lassan kiterjesztette fennhatóságát a környezô össze 325-ben a keresztény egyház elsô egyetemes (te- hegyvidékekre is. Kína önálló civilizációs központ. hát nem csupán egy terület keresztényeinek részvételé- vel zajló) zsinata, mely a szentháromság kérdésében az Levédia: a Don és a Volga folyók alsó szakasza között egylényegûség mellett döntött (ti., hogy az Atya és a Fiú elterülô vidék. A területet VII. (Bíborbanszületett) Kons- is azonos Istennel). tantin nevezte így a magyarok elsô ismert fejedelmérôl, Nílus: hatalmas, több mint 6500 km hosszúságú folyó, a IX. század közepén élt Levedirôl. A feltételezések amely két nagy ágból ered Kelet-Afrikában, észak felé szerint ôseink a VII–VIII században éltek a szteppének haladva átszeli a Szahara sivatagot, és a Földközi-tenger- ezen a részén, jórészt a Kazár Birodalom fennhatósága be ömlik. A Nílus vizével és termékeny iszapjával bizto- alatt. Sok történész Levédiát Etelköz egy részének tartja: sította a folyamatos mezôgazdasági termelést Egyiptom- szerintük ezzel a névvel különbözették meg a fejedelmi ban, s jó szállítási lehetôséget is nyújtott. szállásterületet. Olümpia: az ókori görögök egyik szent helye a Makedónia: terület és állam a Balkán-félszigeten, az ókori Peloponnészosz-félsziget északnyugati részén (Ze- lsziget görögség megtelepedési területétôl északra. A görögök usz szent ligete). A Kr. e. X. századtól voltak itt helyi számára a ló és a gabona miatt volt jelentôsége. A ma- jelentôségû sportversenyek (futás), majd Kr. e. 776-tól kedón állam a Kr. e. VI. század második felében ala- betiltásukig (Kr. u. 393) négyévente itt rendezték meg az kult ki. II. Philipposz uralkodása alatt (Kr. e. IV. század ókori görögség legnagyobb sporteseményét, az olimpiai ny közepe) jelentôsen megerôsödött, s egyesítette a görög játékokat. (A rendezô a közeli polisz, Élisz volt.) A játé- poliszokat. A Perzsa Birodalom meghódításával (Nagy kok romos színhelyei ma is megtekinthetôk. Sándor) létrejött Makedón Birodalom törzsterülete. Olümposz: magas hegycsúcs a Balkán görögök lakta terü- Nagy Sándor halála után a legkisebb területû utódállam letének keleti részén, Thesszália és Makedónia határán (Antigonoszok). A rómaiak a Kr. e. I. század közepén (2911 m). Az ókori görögök a világ legmagasabb hegyé- foglalták el, s tették provinciává. nek, az istenek lakóhelyének tartották. Marathón: település Attikában. Kr. e. 490-ben a közelében szállt partra az Athén ellen támadó perzsa hadsereg, Palesztina: a Földközi-tenger keleti partvidéke és a Jordán amelyet Miltiadész vezetésével az athéniak legyôztek. folyó között elhelyezkedô terület. Nevét az egykor itt élt Medina: jellegzetes oázisváros az Arab-félsziget nyuga- néprôl, a filiszteusokról kapta. Itt alakult ki az ókori zsi- ti részén, a Tömjénút mentén. A város adott otthont a dó állam. Mekkát elhagyni kényszerülô Mohamednek 622-ben. Pannonhalma: település a Kisalföld délkeleti szegletében. Lakói gyorsan áttértek az iszlám hitre, s itt épült meg az A keresztény hagyomány szerint e helyen született Szent elsô mecset. Mohamed halála után vette fel „a Próféta Márton. 996 körül Géza fejedelem itt kezdte építtetni városa” (Medínat an-Nabi) nevet, s itt ôrzik Mohamed Magyarország elsô bencés apátságát, amelynek alapító- koporsóját is. levelét István király adta ki (1002), tekintélyes birtokokat Mekka: kereskedôváros az Arab-félsziget nyugati részén, a is rendelve az apátsághoz. Pannonhalma a magyarorszá- Tömjénút mentén. A kereskedô karavánok fontos állo- gi bencések központja volt és ma is az. Korábban Szent máshelye, s a pusztai népek régóta tisztelték itt a „Fekete Márton-hegyi apátságnak nevezték. A nyelvújítás hatásá- Követ” (egy meteorit-darabot), amelynek a VI. század ra a XIX. század elején kapta az egyik itteni szerzetestôl elején egyszerû szentélyt is építettek. A városban kezdte (Kazinczy barátjától) a Pannonhalma nevet. hirdetni tanait Mohamed, s innen menekült el 622-ben. Pannónia: a mai Dunántúlt, Burgenlandot, a Bécsi-meden- A próféta 630-ban visszatért Mekkába, és a várost az isz- cét, Szlovéniát és Horvátország északi területeit magába t lám elsô számú szent helyévé nyilvánította, elrendelve a foglaló római provincia elnevezése az I. és az V. század Kába-kô tiszteletét. Vallási szerepe azóta is megmaradt, között. A név az egykor az itt élô kelta eredetû népessé- az iszlám hívei a világ közepének tartják, s az imát is get (pannonok) idézi.
  • 13. Érettségi adattár 13 Pécs (Sopianae): a Mecsek déli lejtôin a II. század elején ki- Sumer: Mezopotámia déli területe, ahol a Kr. e. 3. évezred- alakult római város. Pannónia egyik fontos kereskedelmi ben az öntözéses gazdálkodáson alapuló sumer kultúra központja, jelentôségét számos római emléke is mutatja virágzott. Központi városai: Ur, Uruk, Lagas, Kis. rosai: (pl. ókeresztény kápolna). A Római Birodalom bukása Szalamisz: kis területû (93 km2) sziget az Égei-tengeren, At- után is folyamatosan lakott, s templomait is használták. I. tikától délre. A Kr. e. VI. században Athén uralma alá (Szent) István 1009-ben püspökséget alapított itt. került. Xerxész perzsa nagykirály támadása idején ide Peloponnészosz: a Balkán-félsziget déli részén elhelyezkedô telepítették ki Athén lakosságát. A sziget és az Attika kö- kisebb félsziget, amely csak egy vékony földnyelvvel zötti tengerszorosban gyôzte le a Themisztoklész vezette (Korinthosz) érintkezett a görög szárazfölddel. A tenger- athéni flotta a perzsa hajóhadat (Kr. e. 480), ami görögök partra ujjszerûen kifutó hegységei között fölmûvelésre elleni perzsa támadás összeomlásához vezetett. alkalmas medencék húzódnak. Itt volt a mükénéi kultú- Székesfehérvár: a Velencei-tótól nyugatra elterülô mo- ra központja (Mükéné, Tirünsz, Pülosz). A dór vándorlás csarak védelmében alapított vár és ispánsági központ után legjelentôsebb városállama Spárta, de Olümpia is (Fejér vármegye). Itt temették el Géza fejedelmet. Szent jelentôs szerepet játszott az ókorban. István (1020 körül) Esztergomból Székesfehérvárra tette Perzsa Birodalom: egy indoeurópai eredetû lovas nép, a át székhelyét, prépostságot alapított és hatalmas bazili- perzsák által a Kr. e. VI. század közepén létrehozott kát építtetett a városban. Itt temették el, s ezután még birodalom. Az Iráni-medencén (Perzsia) túl magába 15 magyar király temetkezett ide. Székesfehérvár lett a foglalta a Közel-Kelet egészét (Mezopotámia, Fönícia, magyar királyok koronázóvárosa, s itt volt a királyi kincs- Palesztina, Egyiptom stb.). A birodalmat tartományokra tár és a levéltár. A XI. századtól fontos szerepe volt az osztva kormányozták, de a meghódított és adófizetésre évente egyszer (augusztusban) megtartott székesfehérvá- kényszerített népek megôrizhették kultúrájukat és vallá- jukat ri törvénynapoknak, amelyen ügyével mindenki a király sukat. A Perzsa Birodalom létének Nagy Sándor hódítása elé járulhatott. Magyarországon Székesfehérvár kapta az vetett véget a Kr. e. IV. század végén. elsô városi kiváltságlevelet a királytól (XII. század). Poitiers: város a mai Közép-Franciaországban. A város kö- Szicília: jelentôs méretû (kb. 25 000 km2) sziget Itália és zelében állították meg Martell Károly hadai 732-ben az Afrika között a Földközi-tenger nyugati és keleti meden- elôretörô arabokat. céjének határán. Az ókori görögök több jelentôs gyar- matvárost alapítottak itt (a leghíresebb Szürakuszai). A Róma: város Közép-Itáliában, a Tiberis folyó partján. Kr. e. peloponnészoszi háborúban az athéni expedíciós sereg 753-ban alapították a latinok, s késôbb az innét kiindu- sikertelenül próbálta elfoglalni. Késôbb a sziget fölötti ló hódításaik révén létrejött Római Birodalom központja fennhatóságáért robbant ki Róma és Karthágó között az volt. A birodalom bukása után jelentôségét mint a pápa- elsô pun háború (Kr. e. III. század közepe). A háborút ság székhelye ôrizte meg. követôen Szicília lett az elsô római provincia, s fontos Római Birodalom: a Földközi-tenger egész medencéjét, szerepe volt Róma gabonaellátásában. Rabszolgatar- majd Nyugat- és Közép-Európa egy részét is összefogó ál- tó latifundiumok jöttek létre, s a Kr. e. I. század végén lamalakulat az ókorban. Róma Itália elfoglalása után (Kr. több rabszolgafelkelés is kitört a szigeten. Az V. század e. III. század eleje) kezdett terjeszkedni a Földközi-tenger közepétôl a vandálok, a keleti gótok és a bizánciak vál- medencéjében (az elsô meghódított terület Szicília volt az tották egymást, majd az arabok foglalták el. Tôlük a XI. elsô pun háborúban), s a birodalom legnagyobb kiterje- század elején a normannok szerezték meg, s területén dését mintegy 350 évvel késôbb, Traianus császár idején keresztény királyságot szerveztek. (Kr. u. II. század eleje) érte el (kb. 3,5 millió km2, kb. 50 millió lakos). A Római Birodalmat összetartották a Thermopülai-szoros: az ókorban az északról Közép-Görög- különbözô területek közötti gazdasági kapcsolatok, a ország felé vezetô útvonal kb. 7 km hosszúságú szaka- jó úthálózat, a római jogrend, és az, hogy a meghódí- sza, ahol a sziklafal egészen közel húzódik a tengerhez. tott területek lakosságának egy része a római uralom Nevét az itteni melegforrásokról kapta (= meleg kapuk). haszonélvezôjévé vált, átvette a római kultúra és élet- Kr. e. 480-ban Thermopülainál állta útját a Leonidász mód bizonyos elemeit s a latin nyelvet (romanizáció). spártai király vezette kis létszámú görög sereg a görög A Kr. u. IV. századtól egy ideig a keresztény vallás is poliszokra támadó Xerxész hadának. Miután a görögö- fontos összetartó erô volt. A felsorolt összetartó tényezôk ket egy áruló segítségével bekerítették, Leonidász és 300 gyengülése és a barbárok támadása elôbb a birodalom végsôkig védekezô katonája hôsi halált halt a perzsa kettészakadásához (395), majd a Nyugatrómai Biroda- túlerôvel szemben. lom megszûnéséhez vezetett (476). Tigris: Mezopotámia másik nagy folyója, amely az Eufrátesztôl keletre folyik. A legismertebb Tigris menti Savaria: a mai Szombathely területén fekvô ókori város. városok Assur és Ninive. Claudius császár alapította (I. század), és Pannónia nyu- gati területének legjelentôsebb városává vált a Borostyá- Urál: Európa keleti határát jelentô észak–dél irányba hú- nút mentén. Ma is számos római emléke látható (útrész- zódó hatalmas (kb. 2000 km hosszúságú) hegyvonulat. letek, mozaikok, Ízisz-szentély). Az V. század közepén Hágókkal szabdalt, így nyugat–keleti irányban viszony- gy nyugat földrengés pusztította el. Késôbb a város helyén épült ki lag könnyen átjárható. Az Urál és a tôle keletre elterülô az egyik frank ôrgrófság központja. Nyugat-Szibéria vidékére teszi a nyelvészet a finnugor Spárta: a Peloponnészosz-félsziget déli részén, az Eurótasz népek ôshazáját. folyó mentén fekvô görög polisz. A dórok alapították a Kr. e. X. században, amikor uralmuk alá hajtották az itt Verdun: város a mai Franciaország keleti vidékén, Lotarin- élô földmûves népeket. Sajátos államberendezkedése giában. A IV. századtól püspöki székhely. Nagy Károly a Kr. e. VII. századra alakult ki (Lükurgosz „alkotmá- unokái a Verdunban kötött egyezséggel (843) osztot- nya”). Az állam mindvégig megôrizte arisztokratikus ták fel egymás között három részre (nyugati, keleti és jellegét és királyság maradt. Spárta a Kr. e. VI–IV. szá- középsô) a Frank Birodalmat. Verdun ezután a Keleti zad között vezetô szerepet játszott a görögség életében. Frank Birodalomhoz, majd a Német-római Császárság- A peloponnészoszi háborúban (Kr. e. V. század vége) hoz tartozott, s csak a XVI. század közepén foglalják el legyôzte legnagyobb vetélytársát, Athént, de hatalma rö- a franciák. videsen lehanyatlott. A Kr. e. II. század közepén római Vereckei-hágó: kb. 800–850 m magasan húzódó, viszony- 850 h uralom alá került. lag könnyen járható hágó az Északkeleti-Kárpátokban.
  • 14. 14 Érettségi adattár Honfoglaló eleink fôerôi Árpád vezetésével e hágón dékeit a sztyeppvidékkel, ezért a történelemben mindig keresztül érkeztek Etelköz felôl a Kárpát-medencébe fontos kereskedelmi szerepe volt. A Volga menti terüle- (895). tekhez köthetô a magyarság kialakulása és vándorlásá- Vértesszôlôs: település a Gerecse-hegység délnyugati lábá- nak kezdete. nál. Egy itteni kôfejtôben megtalálták a Homo erectus maradványait (néhány fogat és egy tarkócsont-darabot). Záma: város a mai Tunézia területén. A második pun há- A lelet korát 350 000 évesre becsülik. Ma szabadtéri borúban itt szenvedett vereséget Hannibál hadserege múzeumban tekinthetjük meg a feltárás helyszínét. Cornelius Scipio római légióitól (Kr. e. 202). A csata Volga: hatalmas folyó Kelet-Európában. A Kaszpi-tengerbe Róma javára döntötte el a régóta folyó küzdelmet. ömlik, és összeköti a térség fenyô- és lombos erdôs vi-