1. 1 A szentélyrekesztő oldalsó bejáratai 2 Főoltár (Szent Megváltó-oltár) 3 Matutinum-oltár (Szentháromság-oltár) 4 Kopasz Károly sírja 5 Nagy kereszt Kopasz Károly sírjánál 6 Sasos olvasópult 7 Oltár a vértanúszentek ereklyéivel 8 Aranyfeszület 10 Ambo 11 Szent János-kápolna 12 Szent Hilarius-kápolna 13 Szent Jenő-kápolna 14 Szent Cucuphas-kápolna 15 Mária-kápolna 16 Szent Peregrinus-kápolna 17 Szent Eustachius-kápolna 18 Szent Osmana-kápolna 19 Szent Ince és Móric-kápolna 20 Déli kapu a kerengő és a kolostor felé 21 Északi kapu a temető felé
2. De consecratione, 1144 1-7 Prológus 67-69 A boltozati ív csodája 8-15 Bevezetés 70-73 A birkahús csodája 8-9 A Dagobert-legenda és a Dagobert-épület 74-76 A felszentelés napjának kijelölése és kihirdetése 10-13 Az építkezések szükségessége 77-79 A vendégek listája 14-15 Suger személyes indítékai 80-82 Előkészületek a felszentelés megünneplésére 16-45 Építkezések a nyugati részen 83-97 A szentély felszentelésének liturgiája 16 A nyugati építmény elkezdése 98 Záró ima 17-21 A költségek előteremtése 22-31 Az oszlop-csoda 32-41 A gerenda-csoda 42-43 A nyugati építmény felszentelése 44-45 Kiadások a világításra; a felszentelés dátuma 46-97 Építkezések a keleti részen 46-47 A keleti építmény építésének elhatározása 48-49 Az itt szükséges építkezések 50-53 Alapkőletétel 54-56 A finanszírozás kérdései 57-58 A munkálatok előrehaladása 59-66 Az ereklye-transzláció előkészítése és az új oltár felszerelése
3. De administratione, 1145-1150 1-2 Előszó 3-159 A jövedelmek gyarapítása 160-189 Építkezések 160-163 A meglévő templom díszítése 164-166 A templom első bővítése 167-169 Az első bővítés felszentelése 170-175 Az öntött, aranyozott kapuk 176-182 A “felső rész” bővítése 183-189 A munkák folytatása a két részen 190-288 A kincsek gyarapítása 190-192 Bevezetés 257-262 További berendezési tárgyak 193-197 A “felső” arany retabulum 263-274 Az ablakok 198-200 A szentek ereklyetartói 275-286 Gyertyatartók, liturgikus edények 201-213 Az arany kereszt 287-288 Paramentumok 214-221 A főoltár 222-239 A templom további díszei 240-255 A “szentek oltára” és az ereklyék felfedése 256 A nagy kereszt
4. De administratione, 165–169 Tehát a kapukkal díszített első bejárathoz járultunk, és lebontván egy bővítést, melyről úgy tartották, hogy Nagy Károly építtette egy meglehetősen tiszteletreméltó alkalomból – mivel atyja, Pipin császár a saját atyja, Martell Károly bűnei miatt kívül, a kapuk bejáratában hason és nem hanyatt fekve temette el magát –, erre vetettük kezünket, és mint ez a templom testének bővítéséből, a bejárat és a kapuk megháromszorozásából, magas és méltó tornyoknak emeléséből kitűnik, buzgón munkálkodtunk. Elértük, hogy Szent Romanus kápolnáját Istennek és szent angyalainak a szolgálatára Hugó roueni érsek és több más püspök felszentelte. Mily titkos, emelkedett s mily alkalmas ez a hely a szent dolgok végzésére, megtudták azok, akik itt Istennek szolgálnak, és míg áldozatot mutatnak be, mintha félig máris a mennyekben lakoznának. Ugyanazon felszentelési ünnepség alkalmával, a templom alsó hajójában mindkét oldalon egy-egy kápolnát – az egyik oldalon Szent Hippolitusét és társaiét, a másik oldalon Szent Miklósét – szentelt fel a tiszteletre méltó Manasse meaux-i és Péter senlis-i püspök.
5. De administratione, 181. Pars noua posterior dum iungitur anteriori, Aula micat medio clarificata suo. Claret enim claris quod clare concopulatur, Et quod perfundit lux noua , claret opus Nobile, quod constat auctum sub tempore nostro. Qui Sugerus eram, me duce dum fieret. Majd ha az új hátsó részt és elejét egyesítjük, Fényes a csarnok már, tündöklik közepén. Mert fénylik, ha a fényeshez kötöd azt, ami fénylő, És új fényárban fénylik a mű nemesen, Mely kormányzásunk idején épült fel egészen, És aki élén állt, én vagyok az, Sugerus.
8. De administratione, 193–197 Az arany tábla fent. Arra a táblára, amely az ő legszentebb teste előtt áll, becslésünk szerint 42 márka aranyat fordítottunk, és sokféle drágaköveknek tömegét: annyi jacintust, rubint, zafírt, smaragdot, topázt és sok különböző nagyságú gyöngyöt, amennyit soha nem reméltünk fellelhetni. Láthattál királyokat és hercegeket meg sok előkelő férfiút, amint példánkat követve, megfosztották kezüket gyűrűiktől, és gyűrűik aranyát, köveit és drága gyöngyeit a szent mártírok iránti szeretetből a táblára alkalmaztatni kívánták. Ugyanígy érsekek és püspökök felszentelési gyűrűiket itt biztonságba helyezvén, ezeket jámboran Istennek és szentjeinek ajánlották. Drágakőárusoknak is oly nagy tömege özönlött hozzánk különböző országokból és nemzetekből, hogy már nem akartuk megvenni, amit ezek mindenki más segítségével eladni igyekeztek. E táblán ezek a versek vannak: Mennyeknek kapuját, ó, nagy Dionysius, tárd fel, S vedd védelmedbe Suggeriust kegyesen. És ki magadnak az új házat kezem által emelted, Intézd el nékem, hogy befogadjon az ég. És e helyett lakomázzam a mennynek asztala mellett, Minden jelképnél jobb az, amit kifejez.
9. De administratione, 198–200 [A szentek ereklyetartói] Mivel pedig védőszentjeink szent testeit a felső boltozaton illett elhelyeznünk, amilyen nemes módon csak tudtuk, és mivel szentséges szarkofágjuknak egyik oldalsó tábláját nem tudni, mely alkalommal, elvitték, mi 15 márka aranyat fizetvén, gondoskodtunk róla, hogy túlsó oldalát és felső borítását alul is, felül is mintegy negyven unciányiból bearanyozzák. Rézből öntött és aranyozott táblákkal és csiszolt, a felső boltozatok közelében felerősített kövekkel is körülvétettük, továbbá egymás után következő kapukkal is, hogy ezek elhárítsák a nép tömegeit, úgy, hogy a tiszteletre méltó személyiségek, amint illik, magukat a szentek testeit tartalmazó edényeket láthassák nagy áhítattal és könnyontással. A szentek sírjain pedig ezek a versek vannak: Ott, ahol égi had áll őrt, szenteknek pora mellett, Sír és jajgat a nép, s tíz hangon szólal a kórus. Lelkeikért hoz áldozatot oly sok kegyes ember, És ha nekik tetszik, vétkükre bocsánatot adnak. Szentek testei békén nyugszanak ebben a földben, Útjukon ők vigyenek, ha könyörgünk oly sok imával. Ím, menedéket az erre jövőknek nyújt e jeles hely, Oltalmat nyer a vétkes, nem bír véle a bosszú.
10. De administratione, 201–204 Az aranyfeszület. Nekifogtunk, hogy elménket egészen ennek szentelve, ahogyan csak tudtuk, feldíszítsük az életet adó, imádandó keresztet, Megváltónk örök győzelmének üdvözítő zászlaját, melyről így szól az apostol: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi urunk Jézus Krisztus keresztjében”, s amely annál dicsőségesebb, mivel nemcsak embereknek, hanem még az angyalok előtt is megjelenik az emberfiának jeleként az égben, a végső veszélyben. Szüntelenül köszöntjük azt András apostollal: „Üdvözlégy kereszt, melyet Krisztus testével szenteltek meg, s melyet tagjai díszítettek gyöngy helyett.” Mivel ezt véghezvinni, ahogyan akartuk, nem tudtuk, tehát ahogyan legjobban tudtuk, úgy akartuk, s Isten segítségével fáradoztunk rajta. Ezért mindenfelé sok gyöngyöt és drágakövet kutattunk fel, magunk is, küldötteink is. Ehhez a díszítéshez olyan értékes arany- és drágakő anyagot készítettünk elő, amilyent csak tudtunk, s különböző vidékekről igen jó mestereket hívtunk be. Ezeknek szorgalmas és türelmes munkával a tiszteletre méltó keresztet hátoldalán kellett a csodálatos drágakövekkel díszíteniük. Elöl pedig, vagyis a miséző pap felé néző oldalon, megváltó Urunk imádandó képét kellett ábrázolniuk, szenvedése emlékére, mintha még mindig a kereszten szenvedne. Bizony, ugyanezen a helyen Szent Dionysius ötszáznál több éve, Dagobert idejétől kezdve egészen a mi időnkig nyugodott.
11.
12. De administratione, 214–221 [A főoltár] Ezután, mert midőn a kolostorba léptünk, ennek ajánlottak fel, igyekeztünk feldíszíteni Szent Dionysius főoltárát, melynek csupán a Kopasz Károly által készíttetett elülső táblája volt meg. Mindkét végére aranytáblákat helyezvén, egy még ékesebb negyediket is hozzátéve, körülvétettük, hogy az egész oltár aranyosnak látsszék. Végeihez pedig, nehogy valamikor elvigyék őket, Fülöp fia, Lajos király húszmárkás arany gyertyatartóit állítottuk, rájuk jácintokat, smaragdokat és más drágaköveket raktunk, és elrendeltük, hogy még gondosan keressenek ide helyezendő köveket. Ezeknek a tábláknak a versei így szólnak. A jobb végén: Sugerius, az apát helyezé oltárra e táblát Ahhoz, amelyet előbb Károly adott, a király. Méltatlant méltóvá tégy, ó, Mária, tűnjék Jóság kútfeje mellett bűne királynak, apátnak. És baloldalt: Hogyha e szép oltárunkat bárki gazul kirabolná, Vesszen, mint Júdás, kárhozzék ugyanúgy. A csodás művű és pazarló pompájú hátsó táblát pedig, mivel mesterei barbárok és a mieinknél mértéktelenebbek voltak, domborművekkel formában és anyagban is megnemesítettük, úgy, hogy egyesek azt mondhatták volna: „Az anyagot felülmúlta a munka.” Felhasználtattunk itt sok dolgot a szerzeményeinkből, és az egyház felszereléséből is több darabot, melyeket féltettünk az elkallódástól, így egy törött talpú aranykelyhet és másokat is. És mivel az anyagnak, aranynak, drágaköveknek, gyöngyöknek változatossága semmit sem mond a szemnek, s a mű, mely csak a művelteknek érthető, felirat nélkül nem könnyen fogható fel, bár gyönyörűséges allegóriák fényében ragyog, ezt a betűkre bíztuk. Verseket írtunk ezért rá, melyek ezt elmondják, hogy világosabban értsék meg őket. Krisztus előtt a tömeg fennszóval zengi: hozsánna. Mindenekért igaz áldozatot szerzett vacsoráján. Megváltója világnak, lám, felvette keresztjét. Ábrám áldozata Krisztus testére a jelkép. Áldoz Melchisedek, örvend Ábrám diadalján. Rúdon emelt fürtként keresik Krisztust a kereszttel.
13. De administratione, 222 Gyakran szemléltük tehát az anyaegyház iránti szeretettől vezettetve ezeket a különféle új és régi liturgikus tárgyakat, miközben szemügyre vettük, hogyan lehetne az aranyoltárra helyezni Szent Eligius csodálatra méltó keresztjét a kisebbekkel együtt, valamint azt a semmivel össze nem hasonlítható tárgyat, melyet közönségesen Cristának neveznek, szívből fohászkodván és ezt mondván: „rakva vagy mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, tarsiskővel és ónixszal, berillusszal, zafírral, gránáttal és smaragddal.”
14.
15.
16. De administratione, 223–239 A drágakövek ismerői előtt, legnagyobb csodálatukra, világos, hogy ezek közül, a karbunkulust kivéve, egyik sem hiányzik, sőt nagy bőségben vannak. Ezért, midőn Isten házának díszítése iránti szeretetből a drágakövek sokszínű szépsége olykor elvont a külső gondoktól, és tisztes szemlélődésre bírt, hogy a szent erények különbözőségeit az anyagi dolgokról a szellemiekre vigyem át, úgy tetszett, mintha látnám időzni magamat a világnak valamely távoli részén, mely nincs egészen a föld mocskában, sem teljesen az égi tisztaságban, s Isten kegyelméből ebből az alsóbb szférából anagogikus módon át tudnék kerülni a magasabb rendűbe. Szoktam beszélgetni azokkal, akik Jeruzsálemben jártak, és nagy örömmel hallgatom azokat, akik számára megnyíltak a konstantinápolyi kincseskamrák és a Hagia Sophia díszei; vajon a mieink valamennyire is összehasonlíthatók-e azokkal? Midőn az ittenieket többre becsülték, láttuk, hogy a frankok iránti félelemből azokat a csodálatra méltó tárgyakat, melyekről korábban hallottunk, gondosan elrejtették, nehogy egyes ostobák erőszakos kapzsisága miatt a görögök és latinok felfogadott kísérete viszályra és botrányos háborúra keljen; mivel a ravaszság a görögök fontos jellemvonása. Ezért lehet, hogy több az, amit biztonságba helyeztek, mint az, amit a botrányok miatt őrizetlenül hagyva láthattak. Csodálatos és majdnem hihetetlen dolgokat hallottunk ugyanis több igazmondó férfiútól, így Hugó laoni püspöktől is, a Hagia Sophia és más templomok elsőbbségéről a mise celebrálásához szükséges ékességek tekintetében. Ha ez így van, s az ő tanúságuk nyomán elhisszük, hogy így van, ily felbecsülhetetlen és páratlan dolgokat ki kell hogy tegyenek sokak ítéletének. „Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” Megvallom, nekem legfontosabbnak az látszott, hogy mind drágább és drágább dolgok legyenek mindenekelőtt a szentség szolgálatára. Ha Isten vagy a próféta parancsára aranymedencék, -mozsarak szolgáltak a bakkecskék, borjak, vörös tehenek vérének összegyűjtésére, mennyivel inkább kell aranyedényeket, drágaköveket, minden teremtmények közül a legbecsesebbeket szüntelen szolgálattal, teljes hittel Krisztus vérének felfogására használni. Bizonyos, hogy sem mi magunk, sem a mi dolgaink nem elegendők arra, hogy ily dolgokra szolgáljanak. Ha új teremtés folytán szubsztanciánk helyett a szent kerubokét és szeráfokét kapnánk, az is elégtelen és méltatlan lenne egy ilyen kimondhatatlan áldozat szolgálatára, amilyen ez a bűneinkért adott engesztelés. A szigorúak ellentmondanak ennek, mondván, hogy ehhez a szolgálathoz elegendő a szent elme, tiszta lélek, hívő szándék. Mi is elismerjük, hogy elsősorban, főleg, kiváltképpen ezeknek kell jelen lenniük. Valljuk azonban, hogy sehol annyira, mint a szent áldozat szolgálatában, minden belső tisztaság, minden külső nemesség mellett a szent edények külső díszeinek is jelen kell lenniük. Mindenben a legillendőbb módon kell ugyanis szolgálnunk Megváltónkat, aki nem tagadta meg, hogy minket kivétel nélkül mindennel ellásson, aki saját természetét a mienkkel egyetlen és csodálatos egyedben egyesítette, „aki megígérte, hogy országát valóságosan birtokolni fogja, minket jobbja felől állítván”, a mi Urunk, „ki él és uralkodik mindörökkön örökké”.
17. De administratione, 240–242 [A „szent oltár”] A szent ereklyék iránti tiszteletből elkezdtük megújítani azt az oltárt is, melyet a régiek tanúsága szerint szent oltárnak neveznek (azt szokta ugyanis mondani Fülöp fia, a dicsőséges Lajos király, hogy mikor gyermekkorától kezdve itt nevelkedett, így mondták neki a kolostor vénei), mivel régiségétől, a hűséges őrzés hiányában s a gyakori mozgatás miatt, mely az ünnepi készülődés alkalmával következik be, amikor különböző ünnepeken más-más, a jelesebb ünnepeken ékesebb díszt raknak rá, kevésbé díszesnek tűnt. Az oltár csúcsán levő megszentelt porfírkő, mely nemcsak színének minőségével, hanem méretének nagyságával is nagyon illik ide, egy oly sok idő múltán nagyon megviselt, arannyal borított fakerettel volt körülvéve. A finoman szerkesztett keret elülső oldalán Szent Jakab apostol karja volt elhelyezve, ezt belül egy világos kristálynyíláson keresztül látható írás bizonyította. Ugyanígy a jobb oldalon István protomártír karjának elhelyezését, balra pedig Szent Vince levita és mártír karját igazolta felirat.
18. De administratione, 256 [A nagy kereszt] Felállítottuk azt a csodálatos nagyságú keresztet is, mely az oltár és Károly sírja között van a magasban, s melynek közepén a közhiedelem szerint fennmaradt Matildis királynénak, a templomot alapító Dagobert király feleségének odaerősített nyaklánca. Egy másikat pedig Szent Dionysius oldalán állíttattunk fel – ez kisebb ugyan, de mint igen tapasztalt mesterek bizonyítják, egyik sem fényesebb nála – főleg a megszentelt vas nyakbéklyó tiszteletére, mely, mivel Glaucinus börtönében Szent Dionysius legszentségesebb nyakán volt, tőlünk éppúgy, mint másoktól, tiszteletet érdemel.
19. De administratione, 259–260 A testvérek kórusát is a ma látható formában átalakíttattuk, együttérezve fáradalmaikkal, mert akik állandóan a templom szolgálatában álltak, azoknak nagyon kényelmetlen volt, s olykor beteggé is tette őket a márvány és réz hidegsége. A konvent növekedése miatt meg is nagyobbíttattuk Isten segítségével. Felállíttattuk a régi szószéket is, mely csodálatos finomságú elefántcsont tábláinak napjainkban pótolhatatlan faragásával és régi történetek bemutatásával meghaladja az emberi ítélőképességet. Miután összegyűjtöttük azokat a táblákat, melyek régebben ládákban és ládák alatt elrejtve hányódtak, jobb oldalán helyreállítván a rézből csinált állatokat, nehogy ily sok és ily csodálatos anyag veszendőbe menjen, helyreállíttattuk, hogy tetején a szent evangéliumot olvassuk. Kormányzásunk kezdetén elhordattunk a templom közepéről egy korlátot, melynek sötét fala kettészelte a templom középhajóját, hogy az egyház nagyságának szépségét ilyen rekesztőfalak ne homályosítsák el.
20. De administratione, 261 Ugyanígy felújíttattuk jeles rendeltetése és a mű értéke miatt a dicső Dagobert király nemes trónját is, melyben, mint a régiek említik, a frankok királyai kormányzásuk kezdetén szoktak ülni, hogy fogadják az előkelők hódolatát.
21. De administratione, 275–278 Hét gyertyatartót is készíttettünk zománcozott és kitűnően aranyozott munkával, mivel azok, amelyeket Károly császár adott Szent Dionysiusnak, régiségük miatt tönkrementek. A Szent Dionysius iránti kötelező tiszteletből arany- és drágakő edényeket is szereztünk az Úr asztalának szolgálatára, azokon felül, melyeket a frankok királyai és a hívek a templomnak erre a célra adományoztak. Egy 140 unciás aranykelyhet készíttettünk, drágakövekkel, jacintusokkal és topázokkal díszítve, annak pótlására, mely elődünk idején zálogtárgyként veszett el. Szent Dionysiusnak ajánlottunk fel egy prasiuskőből hajó alakra kivájt edényt is a császárnő koronájának virágaival együtt. Ezt Fülöp fia, Lajos király körülbelül tíz éve zálogban hagyta, s mikor ezt bemutatni hozták nekünk, a király engedelmével hatvan márka ezüstért vettük meg. Ez az edény a drágakő minősége és egész nagysága miatt is csodálatra méltó. Szent Eligius zománcmunkája díszíti, melyet mindenki igen szépnek ítél.
22. De administratione, 279–280 Egy másik, pintes nagyságú edényt berillből vagy kristályból Lajos királynak Aquitánia királynője, aki akkor új felesége volt, adta első útjakor. Szeretetének jeleként a király nekünk, mi pedig urainknak, a szent mártíroknak adtuk, az Úr asztalára való áldozatként. Ennek az adományozásnak a sorát magán a drágakövekkel és arannyal díszített edényen jeleztük, kis versekben: Ezt az edényt jegyese, Aanor adta Lajos királynak – Mitadolus a nagyapjának, a király nekem, a szenteknek meg Suger.
23. De administratione, 281 Az említett oltár céljára szereztünk egy szardonixból, vagyis szarduszból és ónixból készült értékes kelyhet is, melyben a szardusz vörös színe az ónix feketeségével úgy váltogatja a sajátságát, mintha egyik a másiknak tulajdonságát bitorolná.
24. De administratione, 282 Hozzátettünk egy másik, amfóra formájút is, mely csak anyagában, nem formájában volt hasonló. Ennek ezek a versei: Istennek kell adnunk drágakövet s aranyunkat, Úrnak ajánlom én, Sugerius ez edényt.
25. De administratione, 283–284 Ugyanilyen szolgálatra fordítottuk örömmel azt a szép palackot is, amelyet nekünk Thibaut, Blois grófja abban a tokban küldött el, amelyben neki Szicília királya adta. Ugyanoda helyeztük azokat a kristályedénykéket is, melyeket kápolnánkban az oltár mindennapi szolgálatára rendeltünk.
26. De administratione, 285 Ugyanígy egy a faragó és csiszoló által csodálatosan elkészített porfíredényt is, miután hosszú évek óta a szekrényben volt, amfórából arannyal és ezüsttel sas formájúra átalakítva, az oltár céljaira alkalmaztunk, és e verseket írattuk rá: Foglalatot nyert, lám, ez a kő ékkővel, arannyal, Márvány volt, de ezért márványnál becsesebb.
27. 1 A szentélyrekesztő oldalsó bejáratai 2 Főoltár (Szent Megváltó-oltár) 3 Matutinum-oltár (Szentháromság-oltár) 4 Kopasz Károly sírja 5 Nagy kereszt Kopasz Károly sírjánál 6 Sasos olvasópult 7 Oltár a vértanúszentek ereklyéivel 8 Aranyfeszület 10 Ambo 11 Szent János-kápolna 12 Szent Hilarius-kápolna 13 Szent Jenő-kápolna 14 Szent Cucuphas-kápolna 15 Mária-kápolna 16 Szent Peregrinus-kápolna 17 Szent Eustachius-kápolna 18 Szent Osmana-kápolna 19 Szent Ince és Móric-kápolna 20 Déli kapu a kerengő és a kolostor felé 21 Északi kapu a temető felé
