1. Baracskai Zoltán – Velencei Jolán
BÉTA VERZIÓ
A Google vagy a Linux termékeit nem a boltok polcairól emeljük le, mint kezdetben a Microsoft-ét.
Ezeket a termékeket nem foghatjuk meg, az új megoldásaik élik vagy nem saját életüket. A Google
maga is bevallja, hogy az új termékek 80% sikertelen lesz. Nem túl bíztató, de reális. Valójában soha
sem tudhatjuk meg a sikertelenség okát, és ilyenkor akár azt is mondhatjuk: nem volt szerencsénk! 1
De az is lehet, hogy tévedés az evolúció előre nem látható trükkjeinek túlélését szerencsének
nevezni. A Google gyorsan és gyakran kiteheti újításait a világhálóra, és ugyanolyan gyorsan fel is
adhatja bármilyen következmény nélkül. Majd a használat közben kiderül, életképes-e. Valahogy így
néz ki a mind gyakrabban emlegetett evolutív-menedzsment.
Kevesen tudnák pontosan megmondani, hogy vajon hány funkcióját használják az Excell-nek, de
gyanítható, hogy fél tucatnál többet szinte senki sem. A kevésbé ismert szoftverek is rengeteg
funkciót kínálnak, aminek legtöbbször még a létezéséről sem tudunk, így nem is használjuk azokat. A
help-ben is csak annak a funkciónak a használatához találhatjuk meg a segítséget, amiről tudjuk, hogy
van. „Ezt hívják az Atlanti óceán túlpartján blotware-nek (felfújt, túlzsúfolt), vagy más, nyugtalanítóbb
néven creeping featurism-nek (funkciók túlburjánzása).”1 Ez a sok, ritkán vagy sohasem használt
funkció szinte őrületbe kerget minket, de mégsem feleslegesen tette bele a Microsoft a szoftvereibe.
A blotware-rel megelőzte versenytársait, hiszen azok kevesebbet tudtak, és miért ne vettünk volna
meg olyan szoftvert, ami többet tud. De minél több funkció van egy termékben, annál nehezebb,
hogy kompatibilis legyen az új a régivel. A kompatibilitás fordítottan arányos a funkciók számával.
A koncepcióalkotási stratégiai iskola2 a kezdetektől fogva nem tud megbirkózni a kapacitás
kihasználás és a kereslethez való illeszkedés optimumával. Más szóval, képtelen a szériagyártáshoz
megközelítő áron személyre szabott terméket készíteni. Nehéz lenne elképzelni egy autót, aminek
megvásároljuk a kerekét, azt használjuk, és egy idő után veszünk hozzá egy kormánykereket, és azt is
használjuk. Ebből az elképzelhetetlen fogyasztói okoskodásból indult ki a Google. Készített egy
platformot, amin futtatható a gmail anélkül, hogy lenne fordító. Ez olyan, mint a svájci bicska.
Egyszerű, mindenhova magunkkal vihetjük, és ha valamire szükségünk van, csak kinyitjuk valamelyik
részét, és megcsináljuk vele, amit akarunk. Minden egyes eleme autonóm. Amatőr felhasználók
bárhogy tudják keverni.
A svájci bicska típusú termékeknek nem volt előre átgondolt stratégiája. Nem határozták meg a
„core-business”-t, ami a 20. századi menedzsment alfája és omegája. Ennek ellenére sokan
hajlamosak voltak arra, hogy belemagyarázzák a távoli jövőbe látó csodálatos stratégiákat, persze
erről szó sem volt, csak úgy, hozzá-hozzá adogattak valamit. A Google ötletét, az alkalmazások
tetszőleges kombinálását egy platformon, azóta más cégek is átvették. Ezen az elven alapulnak a
mashup-ok is. A lemezlovasok szókincséből az informatikába tolakodott szó eredeti jelentése keverni,
vegyíteni. Azaz amikor több zeneszámot egymásra raknak. A Google Maps-hez például bárki
1
Girard, B.: A menedzsment forradalma: a Google modell. Typotex Kiadó, 2010. 108. old.
2
Ahlstrand, B., Lampel, J., Mintzberg, H.: Stratégiai szafari. HVG. Kiadó Zrt., 2005. 33-57 old.

2. Baracskai Zoltán – Velencei Jolán
bármilyen tartalmat hozzátehet, például egy város kerékpárkölcsönzőjének információt az
állomásainak a helyzetéről, vagy akár blogszerkesztőt. Az új funkciók hozzáadásával nem elavulnak,
hanem gazdagodnak az alkalmazások, és ez fenekestül felforgatja a hagyományos informatikai
hozzáállást.
2
1. ábra:Egy svájci bicska termék
A platform olyan hardver- és/vagy szoftverkörnyezet, amely meghatározza, hogy az adott
számítógépen milyen egyéb programok használhatók. Mi a közös a Google platformja és a TED
között? Most úgy néz ki, hogy mindkettő olyan, mint a svájci bicska, amibe sok „béta” beleférhet, és
ha nem állja ki a próbát, akkor nagyobb veszteség nélkül kikerülhet onnan. A Google emberei azon
törik a fejüket, mi mindent lehet még ingyen adni. Olyan béta verziókat is bedobnak, amelyek
teljesen még el sem készültek. Több millióan kipróbálják, és majd kiderül, hogy részei lesznek-e a
svájci bicskának, és érdemes-e továbbfejleszteni. Egy blog bejegyzésből vagy facebook hozzászólásból
még az is megmutatkozik, merre lehetne továbbfejleszteni. A Google menedzserei soha sem
mondanak nemet valamire csak azért, mert nem hoz bevételt. A látogatottság növekedése már
elegendő ahhoz, hogy a béta verzió egy ideig a svájci bicska része legyen. A TED-en bő negyedóra
alatt bekiabálható egy „béta-elképzelés”, és azok egyáltalán nem zavarják egymást. Láthatod a
legjobbat is, és a béta-előadót is, így mindenki tanulhat. Persze az arányokra a TED is odafigyel.
Könnyű megtalálni az új dolgokat, és amikor megtaláltad, többször megnézheted, és azt is
elolvashatod, miket írtak róla a többiek. A tömeg email-ben, Facebook-on, Twitter-en vagy
közvetetten a nézettségi számokon át, eldönti egy béta-előadó sorsát. A látogatások javítják a TED
helyezését, és ebből a sztárok is részesülnek. A platformok önfenntartók. Ezt a modellt sok szervezet
használhatja, hogy kipróbálja a saját újításait. „Hívd meg a tömeget, tekerd fel a vágyat! Ha kiadod a
legmélyebb titkodat, akkor talán embermilliók lesznek képesek azt fejleszteni.” – mondja Anderson.
2. ábra:Google platform