1. Kezdekvégérejárniachi-
cagói visszaemlékezéseim-
nek, a kulturális és sportem-
lékek mellett már a politikai
eseményekre is sor került
beszámolóimban. Legfonto-
sabbak számomra azonban
asajátemlékeimvoltak,már
azok,amelyekötvenévalatt
megmaradtak a fejemben.
Sokszor egy név, vagy
egy esemény, amirõl írnom
kellett volna, azután jut
eszembe, miután befejez-
tem a beszámolót. Ekkor
már nehéz behozni, újra
kellene írnom az egészet.
Azt pedig már nem lehet,
egyébként így is van sok-
szor ismétlés a visszaemlé-
kezéseimben.
Ezért eddig még senki
sem szólt, aminek oka az is
lehet, hogy kevesen emlé-
keznek az évekkel ezelõtt
írott történetekre. Az igaz-
ság, hogy legtöbbször ma-
gam sem, pedig az esetek
többségében résztvevõje
voltam az eseményeknek.
A chicagói kulturális írá-
saimból kimaradt három
név, ezekrõl feltétlenül meg
kell emlékezni. Az elsõ egy
hölgy, aki Chicago nyugati
peremvárosában él férjével
és két gyermekével. Õ Vizin
Viktória neves mezzoszop-
rán. A mûvésznõ a chicagói
Lyric Opera mellett a New
York-i Metropolitanben, va-
lamint a Los Angeles-i Ope-
rában is elénekelte Bizet
Carmen címû operájának
címszerepét.
A Magyarság 2006. évi
40. számában írtam Vizin
Viktóriával kapcsolatban a
következõket!
Szeptember 16-án, szom-
baton este az Edgebrook
Community Church volt a
színhelye dr. Vizin Viktória
muzikológus Virtuális uta-
zás a magyar kultúrába! cí-
mû elõadásnak.
A tágas, modern temp-
lomban tartott ismeretter-
jesztõ mûsornak lapunk
munkatársa, Tatár Etelka
volt a szervezõje a helyi lel-
kész, Rev. Michael D.
Kucera támogatásával.
A vetített képekkel és
népdalokkaltarkított,magas
mûvészi szintû elõadást
Vizin Viktória állította össze
azáltalaírtösszekötõszöve-
gek kíséretével.
A fiatal magyar mûvész-
nõt ez ideig mint operaéne-
kesnõt ismerték azok a sze-
rencséschicagóizenekedve-
lõk, akik márciusban jegyet
kaptak a Lyricben bemuta-
tott, Bizet Carmen címû
operájára, amelyben a cím-
szerepet Vizin Viktória éne-
kelte.
Most teljesen új oldaláról
ismerhettük meg a mûvész-
nõt,akiangolnyelven–kitû-
nõ akcentussal – tartotta az
elõadását a magyar népmû-
vészetrõl és népzenérõl.
A zenei blokkban elõbb
több közismert népdalt –
közöttük a Hej, halászok,
halászok... a Tiszán innen,
Dunán túl... és az Ó, mely
sok hal terem az nagy
Balatonba-ha-rahaha-raha-
ha… – adott elõ.
A népdalrészt követõen
néhány Kodály Zoltán-fel-
dolgozást mutatott be a Szé-
kelyfonó daljátékból, majd a
végén a közismert A csitári
hegyek alatt... kezdetû dalt.
A következõ blokkban Bar-
tók Béla feldolgozásaiból
adott elõ, amelynek végén
az Elindultam szép hazám-
ból... zárta a mûsorát.
A zenei kíséret nélküli, a
capellaéneklésnemtartozik
a mûvészek kedvenc elõ-
adásmódjához, azonban
Vizin Viktória minden ének-
számnál pontosan megtalál-
ta a megfelelõ hangot.
Akoncertutánbeszélget-
tem a mûvésznõvel, aki el-
mondta:
„Tudtam, hogy te szeret-
ted volna hallani az Elindul-
tam szép hazámból... címû
Bartók-feldolgozást. Sokáig
gondolkodtam rajta, hogy
mûsorra tegyem-e. Féltem,
ha magyarok is lesznek a
közönségben, esetleg elér-
zékenyülnek a szövegtõl.
Végül úgy döntöttem,
hogy eléneklem. Mielõtt
belekeztem volna, rájöt-
tem, én érzékenyültem el,
de úgy, hogy alig tudtam
elkezdeni.”
Mosolyogva válaszol-
tam, a híres amerikai mon-
dást kicsit magyarra vál-
toztatva: a lányt ki lehet
vinni Magyarországból, de
a lányból Magyarországot
kivinni nem lehet!
A második Andrew
Foldi – Földi András bari-
ton, akit a Lyric Operában
ismertem meg, majd miu-
tán befejezte énekesi pá-
lyafutását, átvette a fiatal
tehetségeket irányító prog-
ram, a Lyric Opera Center
for American Artists igaz-
gatóságát.
Akkor készítettem vele
interjút, majd halála kap-
csán írtam róla 2008-ban, a
Magyarságban: 2007. no-
vember 21-én távozott
örökre Földi András, az
egyetlen magyar férfiéne-
kes, aki az évek során be-
tört a Lyric Opera of Chica-
go, valamint a Metropoli-
tan és a nemzetközi opera-
világ sztárjai közé.
Földi András neve alig is-
mert Magyarországon, mi-
vel származása miatt, szüle-
ivel fiatalon, 1939-ben, 13
évesenkényszerültelhagyni
szülõhazáját, közvetlenül a
második világháború kezde-
te elõtt. Chicagóban végezte
tanulmányait, majd 1954-
ben itt énekelt elõször, és
utána Európában, Zürich-
ben vált nemzetközileg hí-
res bariton énekessé.
A pályafutása kezdetén
legjobb alakításait Mozart
és Rossini vígoperáiban
aratta. Nevezetes szerepe
volt Schigolch figurája
Alan Berg Lulujában, amel-
lyel meghódította a New
York-i Metropolitant. Siker-
rel szerepelt Wagner ope-
ráiban, köztük A Rajna
kincsében is fellépett.
Itt, Chicagóban, a
Lyricben Giacomo Puccini
Bohémélet címû operájában
láthattuk, a háztulajdonos
Benoit komikus szerepé-
ben. A halhatatlan Puccini-
operát, négy-ötévenként újí-
tották fel a Lyricben. Arra
már nem emlékszem, hogy
hányszorénekelteFöldiare-
mek szerepet.
Számos európai vendég-
szereplése volt, köztük a
milánói Scalában és a bécsi
Statsoperben. Földi 1979-
tõl a clevelandi egyetem
zenetudományi intézeté-
nek igazgatójaként tanított
is. 1999-ben jelent meg hu-
moros történetekkel tarkí-
tott emlékirata az Opera:
várható baleset (Opera: An
Accident Waiting To
Happen) címmel.
A harmadik Fekete Gyula
zeneszerzõ, akinek munká-
járól a legutóbbi beszámoló-
imban többször is szóltam.
Mindenki megismerhette
chicagói mûködését, legfel-
jebb azt tehetném hozzá,
hogy miután hazatért a Ze-
neakadémián, hivatalos ne-
vén a Liszt Ferenc Zenemû-
vészeti Egyetem zeneszer-
zés tanszékén tanít. Oktatá-
si területe a zeneszerzés és a
hangszerelés, az utóbbi
években már tanszékvezetõ
docens. Zeneszerzõként
számos operáját mutatták
beBudapesten,aMagyarÁl-
lami Operaházban.
A Chicagóban kompo-
nált Roman fever – Római
láz–címû,kétnõihangraírt
kamaraoperáját a milánói
K Ö Z É L E T – 9. oldal2016. május 14. – 20. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Scalában is elõadták, az
egyik szerepet a világhíres
magyar drámai szoprán,
Marton Éva énekelte. Fekete
GyulaazoperátChicagóban
komponálta, amikor az
1990-es években a Roose-
velt Egyetemen ösztöndíjas-
ként tanult.
Az ifjú zeneszerzõ nyolc-
kilenc évig élt közünk Chi-
cagóban, a Roosevelt Egye-
temen mesterfokozatot
szerzett, majd késõbb mint
Fulbright-ösztöndíjasadok-
tori fokozatot is elérte az
Evanstonban mûködõ
Northwestern Egyetemen.
Jól emlékszem az opera
elsõ bemutatójára, amelyet
1993-ban, a Roosevelt Egye-
tem egyik elõadótermében
tartottakmeg.Azeredetian-
gol szöveget két egyetemis-
ta lány – bocsánat, hölgy –
énekelte, a zenei kíséretet a
kompózer, Fekete Gyula
szolgáltatta zongorán.
Az opera végén a lelke-
sen tapsoló közönség több-
ször is visszahívta a két szó-
listát, míg a félénk szerzõ
nem volt hajlandó megha-
jolni a közönség elõtt.
Végül bementem, hogy
megpróbáljam rábeszélni,
akár csak egy percre jöjjön
ki a függöny elé. Erre egy-
szerûen nem volt hajlan-
dó, akkor nem tudhatta,
hogy a baráti újságíró hu-
szonhárom év után megír-
ja az eseményt.
Nagyobbközönségvolta
fontosabb, doktori fokozat
elnyerésére rendezett kon-
certen, amelyre Ft. Somos
József, a chicagói Szent Ist-
ván Király Templom plébá-
nosa invitálta a híveket. Jó-
zsi atya maga is muzsikus
volt,amikorRómábanteoló-
giát tanult, az egyházi tudo-
mányok mellett orgonista-
képesítést is szerzett.
A templomi közönség
jobbára átlagemberekbõl
áll, akik nem ismerték a
modern zenei követelmé-
nyeket. Fekete Gyula egye-
temi oktatója nagyszerûen
képzett modern zenész,
csak éppen a muzsikáját
nehéz hallgatni, élvezni
pedig nem tudtuk.
Számomra is inkább zaj-
nak tûnt, Fekete pedig a ta-
nára követelményeit kom-
ponálta, helyenként élvez-
hetõ részek is voltak a kon-
certben.
Különféle hangszerekre
komponált a muzsikát, ve-
lünk volt a vizsgaelõadáson
az éppen Chicagóban fellé-
põ Marton Éva világhíres
szoprán és férje, dr. Marton
Zoltán sebészprofesszor. Ki-
csit késve értünk a koncert-
re, ezért távol ültünk a töb-
biektõl a felfelé emelkedõ
nézõtéren.
Az egyik sorban ketten
ültünk Marton Zolival, mö-
göttünk a Marton Éva és a
feleségem. Fekete Gyula
egyik mûsorszámába bele-
vette Marton Éva hangját is,
komputerrel összekeverve,
senki sem tudta volna kita-
lálni, hogy eredetileg Mar-
ton Éva énekelt.
Volt egy fúvósra, pozán-
ra írt mûve, amelyet az
elõadó egy tányér, vagy lá-
bos vízbe fújt. Az ered-
mény nagyon érdekes volt,
ugyanis a bugyborékoló
víz amolyan hangos szel-
lentésszerû zajt hallatott.
Zolival egymás mellett
nem bírtuk röhögés nélkül,
a hátamat Marton Éva erõs
kézzel szorongatta, de a
hölgyek is hangosan nevet-
tek, amint a közönség is.
Az egyébként sikeres
koncertrõl másnap a Chica-
go Sun-Times címû napilap-
ban, a magyar zenét kedve-
lõ Andrew Patner írt kriti-
kát,megemlítveMartonÉva
jelenlétét. A fogadáson az
immár dr. Fekete Gyula
megköszönte a magyar kö-
zönség támogatását, és mo-
solyogva fogadta a szellentõ
szonáta utáni gratulációkat.
Az igazsághoz tartozik,
hogy mi az „f” betûvel kez-
dõdõ, négy hangból álló,
kissé pórias kifejezést hasz-
náltuk, ami angolul is „f”-el
kezdõdik, és szintén négy
betûbõl áll, akár magyarul.
Gondolom, az olvasóim
kitalálták már, hogy mire
gondolok, azonban a Ma-
gyarság egy családi hetilap,
ahol vigyázni kell, hogyan
fejezi ki magát az ember.
Római láz Chicagóban
Andrew Földi a Cincinnati Operában
Három csillag Los Angelesben: Vizin Viktória, Szörényi Éva és
Sebestyén Márta, mögöttük Bokor Balázs akkori fõkonzul
Chicagóban, balról: Harmath Ilona,
Maggie Daley, a polgármester felesége és Vizin Viktória
Vizin Viktória újévi koncertje
Vizin Viktória a Habanerát énekli
Molnár Levente és Vizin Viktória a Magyar Állami Operaházban
Fekete Gyula zeneszerzõ
Szabó Bálint (a herceg) és Vizin Viktória (Judit) A kékszakállú
herceg várában
Fekete Gyula doktori vizsgája után
