2008

1. Bóta Ildikó: Az érintésről
Gondolatok a főként manuális érintéssel dolgozó terápiák
hatásmechanizmusairól, ezen terápiák végzése közben felhalmozódó
tapasztalatokról
Abstract
 három érintéses terápia sajátélmény alapú bemutatása;
 testtudati technikák érintésvizsgálata; a fókusztechnika a figyelmi energia
megzabolázása, a megfigyelő a megfigyeltben;
 a terapeuta és páciens közös történetének fontossága, párbeszéd;
 a mozdulatok és érintések a tudattalan "beszéde", a beszélő a test, az
érintkezés egy párbeszéd;
 folyamatosan megújítandó készség-képesség az önreflektív magatartásra
a terapeuta részéről; nem omnipotens; a kanalizáló, támasztó, kísérő
terapeuta hozzáállás felnövesztő következménye adja az önkorrekciós
erők használatba vételének lehetőségét a páciens részéről
 érintési és kinesztétikus hatások vizsgálata, kísérletleírás;
 az érintés hiánya sorvaszt, a stimulus minőségében teljesebb, tempójában
fokozottabb fejlődést eredményez;
 az érintés közvetlen és közvetett hatásai;
 az érintés tartalmának, az üzenetnek a tudatosítása, szabályozása;
információkoncentrálás a tudatos érintésben,
 az érintés szükséges tartalmának minél pontosabb megközelítési igénye a
tudatosítási folyamatban a hangolódás, mint technika segítségével;
párhuzamok a zenei improvizációval;
 a terapeuta választásai a rendelkezésére álló szakmai eszközökből, ezek
aktualitással való megtöltése, élővé, életszerűvé tétele; improvizáció a
terápiás folyamatban;
 az érintéses folyamat, mint kommunikáció; a lágy, kellemes érintés ellazít,
hipotonizál, "engedtet", így blokkoldó; az információáramlás kétirányú,
kölcsönös; felelősségvállalás az érintésünkért, annak következményeiért;
 az erőteljes érintésnél az alárendelő viszony észrevétlen kialakulásának
veszélye;
 az erős érintéssel dolgozó terápiák, pl. szorosan tartás, DSGM;
összeszervező, összetartó hatásuk van, elsősorban mozgósítanak;
fájdalom, ami akár belső ellenállást válthat ki, hasznosba fordítható,
beépített ellenállásként használható a regenerációhoz;
 az erős érintés hiányából adódó lehetséges anomáliák;
 az érintkezéses-kommunikatív (nyitott) testi jelenlét ébresztő, éberítő
hatása; a személyiség megélési szintjeinek, módjainak lehetőségeiben
való kitágulása;
 Danceability mozgalom, nem a korlátozottságokat hangsúlyozni, hanem a
lehetőségeket; Hospice mozgalom, nem a veszteségekre fókuszálni,
hanem a nyereségekre;
Az érintésről (2008) 1

2. Dévény-féle Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszer (DSGM)
Az első terápiás forma, amelyben szinte a legtöbb tapasztalatot szereztem, a
Dévény-féle Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer, amelyet 1994 óta
több mint 6000 kezelés alkalmával végeztem. A DSGM elérendő célját tekintve a
fizikoterápiák közé sorolható, mert a fizikális test problémáinak rendezését tűzi
ki célul. Neurológiai, ortopédiai, reumás és traumás típusú sérülések esetében
használják, leggyakrabban a terhesség alatti és szülés környéki oxigénhiányos
sérüléseknél.
Magam a legtöbb tapasztalatot, sorrendben a cerebral parezises/továbbiakban
CP/ kisgyermekek egyéni kezelésében, fiatal CP-s felnőttek csoportos
gimnasztikáztatásában és egyéni kezelésében, illetve kora-és újszülöttek,
csecsemők és kisgyermekek egyéni manuális kezelésében szereztem.
MaUri masszázs
A második technika a MaUri masszázs. Kb. 200 alkalommal masszíroztam 2001
óta, akkor szereztem végzettséget. Nehéz besorolni ezt a technikát, akárcsak más
masszázsokkal összehasonlítva is. Tapasztalataimat tekintve számomra azért
vált fontossá, mert viszonylag kötött "érintéskoreográfiájával","mozgás-és
mozgatáskoreográfiájával"nem a fizikum problémáinak rendezését tűzi ki célul
elsősorban, de természetesen figyelembe veszi a fizikai testen megjelenő
anomáliákat.
Így értelmezésemben egyfajta átmenetet képez a fizikoterápiák és a nonverbális
pszihoterápiák között.
A fizikum „erőteljes jelenléte”
Izgalmas kutatási kísérlet volt, amikor CP-s fiatal felnőttek MaUri masszázsát
próbáltam ki. A görcsösen, vagyis spasztikusan, vagy a petyhüdten, vagyis
hipotóniásan bénult, vagy csak akadályozott test a maga akaratlagosan nem
befolyásolható túlmozgásaival nehezen hozható neutrális, alaphelyzetbe, illetve
nyugalmi pozíciókban nehezen tartható. (Mint pl. a háton, vagy hason fekvés,
amelyben a masszázst végezni kell.) Az érintés ki is válthatja azokat a
túlmozgásokat, görcsös testi reakciókat, amelyek akaratilag nem, vagy csak nagy
erőfeszítések árán szabályozhatók, az idegrendszer alapsérülése folytán.
A kísérletben arra kerestem választ, hogy a fizikális érintés és
mozgás/mozgatáskoreográfián túl milyen elemei vannak, lehetnek még a
masszázsnak, amelyektől esetleg függhet, hogy sikerül-e az alapszituációt
megteremteni. Vagyis a spasztikus és hipotón/leggyakoribb a különböző
mértékben kevert forma, legalábbis, ami a tapintásleletet illeti/, túlmozgásos
testeket neutrális, nyugalmi helyzetbe lehessen hozni, és így befogadóvá
válhassanak a további, masszázs nyújtotta hatásokra, amelyek már a fizika
szinten túl mutatnak, a lelki oldódást célozva. Érdekes megfigyelés volt, hogy
amit a lágy, kellemes érintéstől várnánk, hogy kioldó, ellazító hatása lesz, ebben
az esetben pont ellenkezőleg alakult. Mintha a görcsbe feszülés permanens
állapotában élő testeknek ez az információ ingerküszöb alatti lenne, nem hat rá,
vagy ingerküszöb feletti, mintha fájna, akár egy durva érintés. Alulhat, vagy
túlhat, kóros reflexet váltva ki, mert azok nincsenek gátlás alatt, mint ép
Az érintésről (2008) 2

3. működésű testek esetében. A neutrális, mozdulatlan alaphelyzetet csak
viszonylagosan sikerült létrehozni, a fizikum csak folyamatos visszajelző
impulzusokban volt képes magáról „tudni”, érzékelni magát, tehát látható, apró
mozdulatok sorozatából állt a nyugalmi helyzet, ami csökkent odafigyelést tett
lehetővé a belső, lelki történésekre.
Művészetterápiás metódus, mozgás- és látássérültekre alkalmazott
variációja
A harmadik, és számomra legfontosabb terápiás forma a mozgás-és táncterápia
mint pszichoterápiás módszer mozgás-és látásfogyatékosokra adaptált formája,
amely az alternatív pedagógiai és a kortárs mozgás- és táncművészet
improvizatív vállfajaival kombinálva komplex művészetterápiás metódussá
érlelődött. Nyolc esztendőn át, 1998-2007-ig tartott ez a folyamat. Kísérleti
programmal dolgozó csoporttal indult,majd belőle megalakult a Tánceánia
együttes,amely az első,súlyosan,halmozottan fogyatékos, "kommunikációsérült"
emberekből, és a Kortárs tánc,mint műfaj művelőiből, segítő szakmákban
dolgozó szakemberekből áll.
A Tánceániában folyó munka egyik alappillére az érintésen alapuló rész, mert
nem, vagy nehezen beszélő mozgássérültek, és látássérültek dolgoznak benne,
ahol az egyik legfontosabb kommunikációs csatorna a tapintás. Az a
szemléletmód, amely ez időszak alatt formálódott, inspirált arra, hogy
összefoglaljam tapasztalataimat.
Egyéb más, testtudati technikákkal is dolgozó és kísérletező csoportokban is
részt vettem, tánc-és pantomimművészként, vagy vezettem különféle
szerveződésű, célú, tematikájú csoportokat, 1982-től, napjainkig.
Testtudati technikák érintés tudatosítása – „érzékenyítés"
fókusztechnikával
Már ekkor hangsúlyossá vált számomra az érintéssel való munka, és
érdeklődésem középpontjába került.
A testtudati, így főként nonverbális technikák egyik fontos, hangsúlyos része az
érintéssel való munka. Megfogalmazzák, vizsgálják, tesztelik az érintés-érintkezés
tudatosítandó tartományait, fejlesztik az érzékelésben való
differenciáltságot, finomítják az erre való érzékenységet – "érzékenyítenek".
Mindezt a figyelem kondicionálásával, a fókusztechnika segítségével érik el,
aminek lényege a "megfigyelő a megfigyeltben" attitűd gyakorlattá tétele.
Tapasztalati alapú megerősítés a személyre szabott munkavégzésből
adódóan – hitelesíti a módszereket
Jelen leírt tapasztalati összegzés nem kívánja megkérdőjelezni, vagy fölülírni
egyik metódus megállapításait, vagy működésmódját sem. A terapeuta által
egyénített, a páciens személyére szabott munkavégzésből adódó tapasztalatokat
kívánja leírni, és ezzel hitelesíteni a módszereket, megerősíteni azok
hatásosságát, érvényességét.
Az érintésről (2008) 3

4. A megismételhetetlen kettős
Viszonylag objektíven leírható módszerek lényegét általánosságokban lehet
megragadni. Az átdolgozásban megérlelt terapeuta személyén keresztül válik
hitelesen egyedivé, attól függően,hogyan válogat szakmája rendelkezésére álló
eszközeiből,hogyan szervezi össze a terápia folyamán egységes egésszé. Azok a
jelen szituációra, adott problémára, páciensre igazított részletmegoldások teszik
munkáját igazán hatóképessé, amelyek a terapeuta személyétől nagymértékben
függenek.
Így minden terápia, de különösen a fizikális érintkezéssel, mozdulatokkal is
dolgozók a terapeuta és páciens kettősének története, folyamatában egyszeri és
soha mással ugyanúgy nem ismételhető. Mint egy táncduett.
Az érintésen keresztül a tudattalan üzen
Az érintés a tudattalan kommunikációs nyelve, témáját a tudattalan
"óceánjából"meríti. (A személyiség tudattalan tartománya hasonlatos
nagyságában és mélységében az óceánhoz, ez esetben a tudatos tartomány egy
keskeny partszakasz lenne. Az agyi fehér és szürkeállomány nagyságának aránya
is prezentálja ezt, és életünkre/működésünkre gyakorolt hatását is.)
Az érintés mint kommunikáció azokat a folyamatokat próbálja megérteni és
megértetté tenni,tudatossá változtatni,amelyek nagyrészt a tudattalan világához
tartoznak. Ezért különösen fontos a terapeuta átdolgozott, kiérlelt személye,
mert sokszor van szüksége intuíciós képességére, hogy realizálni tudja annak az
érzékeny szakasznak működését és történéseit, amely a két tartományt
elválasztja, és összeköti. Ahol a tudattalan tudatossá válik, szavak nélkül.
Nélkülözhetetlen a sajátélményen alapuló önismereti munkával az önreflektív
magatartás kidolgozása, az erre való készség, képesség folyamatos megújítása.
Erre az érzékenyítettségre folyamatosan oda kell figyelni, igen kevés
automatizmus kaphat lehetőséget, illetve, egyre többet és többet kell elkoptatni
azokból az önreflexiók által.
Önreflektív attitűd – felnövelő magatartás a megkülönböztetett
figyelemmel való kísérés által
Figyelembe kell venni, hogy a terapeuta nem omnipotens, csodatévő lény.
Tisztában kell lennie saját hatóerejének különböző módozataival, különösen, ha
testével, érintésével, mozdulataival dolgozik, és így hangsúlyozottan kaput nyit a
tudattalan személyiségtartományoknak, azokat fókuszáltan bekapcsolja a
tudatosba.
De mivel nem mindenható, így nem láthat, érzékelhet tökéletesen. Nem láthatja,
érzékelheti páciensét és annak problémáját minden szintjén egyszerre, minden
aspektusát egy időben, egyben, hanem csak időben széthúzódó
folyamatában,egyszerre egy szinten. Sokszor homályosan, esetleg pontatlanul.
Önreflektivitására alapozva képesnek kell lennie saját érzékelését és azon
keresztül saját történéseit leválasztani a pácienséről. Kívülről ránézve a páciens
problémájára, felismerni azt, de ezzel együtt a kapcsolatban maradni vele. Ez az
érzékeny egyensúly adja a személyesség, egyszeri megismételhetetlenség, a jelen
pillanat egyedisége, az én fontosságának biztonságérzését. (Én vagyok a
Az érintésről (2008) 4

5. legfontosabb, mert rajtam a fókusz.)
Ha megvan ez az érzékeny balansz, minden pillanat egyidejűen biztonságos,
tehát ettől folytonos, de külön-külön vissza nem térően egyedi, különböző. A
mostani soha nem olyan, mint az előző, vagy az elkövetkező, de ez elfogadható,
mert folytonosságában kiszámítható. És senki másnak sem olyan, tehát egyedi
ebben is, de a másiknak is határozottan valamilyen, és ez kommunikálható, tehát
nem olvadok össze a másikkal az egyformaságban, de nem is maradok egyedül,
csak a kapcsolódások és egyedüllétek igény szerinti ritmusát kell megtalálni.
Senki mással sem olyan, ebben is egyedi, és innentől akár már érdekfeszítő is
lehet, nemcsak félelmetes.
Belátható, hogy ebben az alap-viszonyrendszerben nem könnyű eligazodni. A
megértésekhez, megértetésekhez gyakran van szükség szupervíziós segítségre.
Ez az attitűd kifejlesztheti és megerősítheti azt a segítői hozzáállást, amely nem
meggyógyítani akarja a beteget, hanem megtaláltatni vele az útját, rásegíteni
arra, rávenni, hogy haladjon azon, és kísérni őt. Kanalizál, kísér és támaszt ad
ahhoz, hogy a páciens ráébredjen önkorrekciós erőire, megerősödjön annak
tudatában, és használatba merje, tudja venni. Ehhez fel kell adnunk azt a hízelgő
illúziót, hogy mi gyógyítunk és csodát teszünk,és el kell hinnünk,hogy a hozzánk
fordulóknak vannak és előmozdíthatók, megerősíthetők öngyógyító tartalékai. A
problémával küzdőnek pedig fel kell adnia azt a kényelmes vágyát, álláspontját,
hogy majd valaki más helyette megteszi, ami az ő része, hogy neki az egész
folyamathoz semmit nem kell hozzátennie, semmit nem kell lépnie. A kezdő
lépés az, ha "odaadja"magát a terápiába, ha kiteszi magát a folyamatnak. A
terapeuta részéről ez a felnövelő magatartás lehetőséget ad a fejlődésnek.
Öngyógyító erők
Az önkorrekció, öngyógyítás, a regenerálódás velünk született képességünk,
különben nem lenne lehetőségünk hibákból tanulni, javítani, korrigálni, vagyis
továbblépni, fejlődni. Ez a képességünk életkorunk előrehaladtával
hatványozottan csökkenő tendenciát mutat. Az első félévben, évben szinte
csodaszámba menő méreteket ölthet.
Ezt a tapasztalatomat támasztják alá a koraszülöttekkel, újszülöttekkel három
éven keresztül végzett kezeléseim, valamint az azóta is folyamatosan végzett
kezelések csecsemőkkel és kisgyermekekkel. Az agy plaszticitásának mértéke az
első életévtől kezdve csökkenő tendenciát mutat, és, bár egy felnőtt regenerációs
képessége kifejezetten rigidnek mondható még egy nyolc-tízéves gyerekéhez
képest is, ennek ellenére életünk végéig őrizzük ezt a képességünket.
Ezt a meggyőződésemet támasztja alá nyolcvanéves férfibeteg Dupuytren-kontraktúrája
miatt végzett műhibás műtét utáni kezeléssorozatom, amely az itt
felsorolt halmozott nehezítések ellenére sikeresnek mutatkozott./időskor,
férfiak merevebb, rigidebb izmai, inai, fasciái, az inas részek alapvető rigiditása,
műtéti vágás okozta durva hegek, az idegek átvágása miatti mozgásképtelenség
okozta inaktivitási tehetetlenség. (A Dupuytren-kontraktúra a kézfej inainak
zsugorodása, amely használhatatlanul görcsössé merevíti azt.) A felsorolt
nehézségek ellenére a szinte csomóba zsugorodott, érzéketlen kézfejből sikerült
használható "szerszámot"alakítani.
Az érintésről (2008) 5

6. A stimuláció aktivizál, a hiánya sorvaszt
A könnyebb megértéshez járulhat hozzá annak a kísérletnek a megemlítése,
amelyről az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 1986-ban kiadott cikke
számol be, Érintési-kinesztétikus hatások koraszülöttekre
címmel.(lásd:irodalomjegyzék) Különböző formájú stimulációban részesítettek
koraszülötteket, amelyek sokatmondó, de nem bizonyító erejű adatokat
eredményeztek. A kísérletben nem vettek részt olyan koraszülöttek, akiket az
intenzív osztályon kezelni kellett. Érintési és kinesztétikus stimulációban
részesült húsz koraszülött, átlagos kihordási idő 31 hét, átlagos születési súly
1280gr., az osztályon töltött átlagos idő 20 nap. Növekedésüket, alvási, ébrenléti,
aktivitási viselkedésüket és a Brazelton-skálán mért teljesítményüket
összehasonlították egy 20 újszülöttből álló kontrollcsoportéval.
Az érintési és kinesztétikus stimuláció a test simogatásából és a végtagok passzív
kimozgatásából állt naponta 3x15 perces periódusban, 10 napon át. Ez a tíz nap
tíz munkahéten oszlott el. Ez az ütemezés megközelítően azonos volt azokkal a
stimulációkkal, amelyek a korábbi tanulmányokban hatékonynak bizonyultak. A
15 perces stimulus három, szabvány ötperces programból állt.
Érintéshez a koraszülöttet hason fekve, alapos kézdörzsölés után a stimulust
végző személy felmelegített tenyerét a csecsemő testére helyezte. Ezután
gyengéden simogatta kezével öt, egyenként egyperces perióduson át, tizenkét
simogatással, amely egyenként kb. öt másodpercig tartott, a test minden
régióján, a következő sorrendben:
1 fejtetőtől nyakig;
2 nyaktól a vállövön át;
3 hát felső részétől a csípőig;
4 a combtól a lábig, majd vissza a combig, mindkét lábon;
5 a válltól a kézig és vissza a vállig, mindkét karon.
Ezután a csecsemőt a hátára fektették a következő kinesztétikus stimulációs
fázishoz. Ez a fázis öt, egyperces szegmenst tartalmazott, amely hat passzív
hajlítás és kinyújtás mozdulatból álltak, egyenként kb.10 másodpercig mindkét
karon, majd mindkét lábon, majd végül a két lábon egyszerre. Ezután a
csecsemőt ismét hasra fordították az érintéses fázishoz, amikor az eljárás
megismétlődött.
A stimulált koraszülöttek átlag napi 47%-kal nagyobb súlygyarapodást értek el;
átlag 17gr helyett 25gr-t. Aktívabbak éberebbek voltak az alvási-ébrenléti
viselkedés megfigyelése alatt, és érettebb habituációs-orientációs viselkedést
mutattak a Brazelton skálán mérve, mint a kontroll-csecsemők. Végül kórházi
tartózkodásuk hat nappal rövidebb volt, mintegy 3000 dollár
költségmegtakarítást eredményezve csecsemőnként.
Ezek az adatok arra utalnak, hogy az érintési és kinesztétikus stimuláció
költséghatékony módszer lehet a növekedés és a rendezett viselkedés
elősegítésében.
A fokozott aktivitás a megemelkedő növekedési hormon kibocsátással is
kapcsolatos. Az adatok megegyeznek azokkal, amelyeket 2-4 éves átlagéletkorú
gyerekekről jelentettek, akiket nagyobb fizikai aktivitás érdekében stimuláltak.
Ezek a gyerekek aktívabbak voltak és nagyobb súlygyarapodást értek el, mint a
kontrollcsoport.
Úgy tűnik, hogy az elégtelen stimuláció hozzájárul a csökkent aktivitáshoz és a
Az érintésről (2008) 6

7. növekedési elégtelenséghez. Vagyis, az érintés hiánya sorvasztó, retardáló
tendenciáknak adhat lehetőséget.
De a stimuláció mindenképpen minőségében teljesebb, tempójában fokozottabb
fejlődést eredményez.
Feltáró-értelmező érintés és a célzott érintésbe sűrített információ
Látható, hogy az érintésnek a várható, közvetlen eredményeken túl lehetnek
közvetett, messzebbre mutató következményei is. A terapeuta érintése,munkája
több szinten hat, ezért jól kell felismernie és szakmai felkészültsége alapján el
kell igazodnia,hogy tevékenysége mely élettani terület mely funkciójára
hat,melyikre vonatkozik, melyiket kell-lehet
kipótolni,megindítani,megtámogatni. Ebben az értelemben is beszélhetünk
tudatos érintésről. A problémát, annak gyökerét fölfedni, megérteni képes
érintésről. A tüneteket értelmező megértés után bele lehet irányítani
koncentráltan az érintésbe azt az információt, amire szüksége van az érintettnek
a korrekciós erők aktiválásához.
Minél megközelítőbben képes a terapeuta az érintésben fókuszálni a feltárt
probléma alapján a közvetítendő információt, annál hatékonyabb a kezelés, mert
célzottá tud válni.
A megközelítés igényessége: hangolódás, improvizatív készség
A megközelítés igényessége miatt szükség van ráhangolódásra. A zene világában
tapasztaltakhoz hasonlítva lehet a legkönnyebben megérteni ezt a folyamatot.
Minden zenésznek be kell hangolnia a hangszerét, mert különben nem tud
tisztán játszani abban a viszonyrendszerben, amit elfogadottnak tekint az a zenei
kultúra, amiben a mű íródott, vagy/és amiben a zenész működik. Különben csak
keresgél, tapogatózik, és nem biztos, hogy "megtalálja a hangot". Az indiai zenei
kultúra nagyobb intervallumokat fogad el tiszta hangnak. A zenei gyakorlás és a
hozzáhangolás is sokkal inkább arra szolgál, hogy minél kevesebb tapogatózás
után-az adott műhöz és az aktuális jelenhez alkalmazkodva-találja meg és
rögzítse azt az intervallumot, amit még tisztának-legitimnek fogad el. Az
improvizációban is erről van szó, akár az előbb leírt módon, hogy a műveknek
csak egy "váza"van rögzítve, és a megszólaltatás a zenészre van bízva, az aktuális
jelenben. (A zenész zenei eszközökből való válogatása, zenei előadói elemek
általa való szervezése, módja teszi aktuálisan élővé a művet. A jelen időnek és
térnek megfelelően tölti meg a száraz szerkezetet.)
Ez analóg a terapeuta szerepével, jelenlétmódjával. Ő is improvizál. Ilyen
értelemben a terápia aktuális menete improvizációban történik,ami az előbb
leírtak miatt sem lehet "azt csinálok, amit akarok" értelmezésű, szigorúan kötik a
szakma szabályai, és az improvizációnak is szigorú törvényei, keretei vannak.
Kapcsolódás, információáramlás, oda-vissza partnerviszony
Ha nem tisztázódnak számunkra mindazon mechanizmusok, amelyekkel
kapcsolatba kerülünk egy érintéses szituációkból álló folyamatban, és nem
tisztázzuk önreflektív módon, hogy hol tartunk, akkor kaotikussá válhat a
kommunikációnk, terápiánk egész folyamata. Tartósan fennálva vissza is
Az érintésről (2008) 7

8. fordulhat ez a tisztázatlanság, ránk nézve feszültségeket generálhat, egy kiégési
folyamatot indítva el, destruktív, önpusztító, vagy a másik energiáját tudattalanul
elszívó tendenciáknak adhat teret. A terapeuta is része a kapcsolatnak, a
kapcsolódás által része az érintésnek.
Blokkok oldása, akadályelhárítás, összeszervezés mint mozgósítás, a
kommunikáció dinamizálása, felelősség az érintésért
A lágy érintés kiold, hipotonizál, "engedtet", elindítja az információáramlást,
aztán bekapcsolja – már az érintett által működtetve – az eddig blokkolt, elzárt
részeket, tartalmakat. A relaxált állapotot éber, reagáló állapot követheti. Ha a
terapeuta nincs tudatában annak, hogy miről szól az érintése, áldozatává is
válhat annak az energiának, amit nem ismer. Ha tudomásul vesszük, hogy az
érintésnek mindig van tartalma, mindig van benne üzenet, akkor is, ha nem
tudunk róla; vagy még azon felül is lehet benne információ, mint amiről tudunk,
akkor egy olyan alázattal teli alapállást vehetünk fel, amiben nem irányítók
vagyunk, hanem kísérők. (Lehetünk az üzenet csatornái, nem az üzenet maga.)
Kommunikációnkban "kérdésünkkel, beszélgetésünkben" az érintett öngyógyító
energiáit hívhatjuk elő a blokkoldás után, így dinamizálhatjuk a kommunikációt.
Ilyen attitüddel végzett terápiában felelősséget vállalhatunk az érintésünkért. (A
maorik vallják, hogy a masszőr, aki eredetileg sámán volt, nem gyógyít,illetve úgy
gyógyít,hogy"csak" asszisztál az asztalon fekvőnek saját folyamata
aktivizálásához. Megérteti, hol tart, és miben akadt el életfolyamatában, és
hogyan lépjen tovább, így feltárják, miről szólnak a testi tünetek, lelki és mentális
szinten. A megértés olyan mértékű, amennyire az érintett képes engedni,
elviselni a belátás, szembesülés terhét.)
Alárendelő viszony, túlterhelés; az erőteljes nem jelent erőszakost
Azoknál az érintéses terápiáknál, ahol lágy és finom érintésekkel dolgoznak,
kevésbé okoz problémát az előbb említett, akár visszaható folyamat, mint az
erőteljesebb, nem durva, de határozott érintéssel dolgozóknál. Ez esetben
nehezebb az adok-kapok partnerviszonyt egyensúlyban tartani, könnyen
észrevétlenül alárendeltté válhat az érintett. Fontos, hogy ne azokra a
tényezőkre fókuszáljunk, amelyek az elválasztást, különbségtételt
hangsúlyozzák. (Pl. hogy ő kiszolgáltatott, én pedig potens.) A szerephelyzetből
adódik, automatikusan a különbözőség érzése,hisz ő segítségért fordul
hozzánk,mi pedig segíteni vagyunk hivatottak.
Érdemes megkeresni és figyelmünk középpontjában tartani azokat a tényezőket,
amelyekben hasonlóságot, összekapcsolódásokat találhatunk, akár
képtelenségek, vagy képességek mentén, tartományában is. Abban a pillanatban,
amikor összekapcsolnak minket ezek az élmények, egy oda-vissza folyamat,
kommunikáció indulhat. Az érintkezésen keresztül jön is és megy is az
információ. Blokkok, elzáródások oldódhatnak, a szegregáció helyett az
integrációnak lesz helye.
A kiterjedés, a testi körvonalazódás, körülhatárolódás testtudatos megélése már
elegendő visszacsatolást nyújt a kommunikáció műveléséhez.
Az érintésről (2008) 8

9. Lágy, kellemes érintés, ellazító hatás; erős, néha fájdalmas érintés,
aktivizáló hatás; a beépített ellenállás
Azokban a terápiákban, ahol erős érintéssel dolgozunk, nagyobb a veszélye
annak, hogy az erőszakos attitűd vagy magatartás észrevétlenül"beszivárog"az
érintésünkbe. Biztosítani akarjuk, hogy az érintett tudja használni, amit rajtunk
keresztül kap, nem bízzuk rá, hogy mit kezd vele, ahhoz képest, hogy mit bír,
ezért nem érzékeljük, hogy az erős érintésből nem annyit adunk, amennyire
pontosan szükség van, hanem többet. Az erős és az erőszakos érintés között nagy
különbség van. (Pl. a szorosan tartás nevű terápia alapja az erősen, szorosan,
határozottan körülvettség élménye. A DSGM-ben is az erős, mélyre hatoló érintés
dominál.)
Erős érintésekre szükség van, mert mozgósít, összeszervez, összerendez egy
szétesettséget rögzítő állapotból; egy motiválatlan, szunnyadó, kába,
alulaktivizált állapotból. Szólhat erről görcs is, feszülésként is megjelenhet, bár a
hipotónia, mint petyhüdtség jelenti szószerinti fordításban az ingerküszöb alatti
tónust. Ez is egyfajta blokk az információáramlásban. Ha hatóképes az erős
érintés, szükségszerűen mozgósít, de előfordul, hogy a folyamatba ellenállás épül
be az érintett részéről, ami nem blokkolja az egész folyamatot, csak egy átmeneti
fázis, a beépített ellenállás mentén szabadulhat ki a görcsből a bennrekedt erő,
végül oldódás következik.
Császármetszés és adaptációs zavar
Az erős, határozott érintés hiánya problematikussá teheti pl. a mozgásfejlődést. A
császármetszéssel született gyermekeknél, akik nem préselődnek át a
szülőcsatornán, vagy az adaptációs zavarral születetteknél, akik túl gyorsan
csúsznak át, ezért nem "préselődnek"elég ideig, mozgásfeljődésbeli zavarok
keletkezhetnek. Hiányzik a testi érintkezésbeli legkorábbi tapasztalatokból az az
élmény, amely, úgy tűnik, az első életév mozgásfejlődésére nézve tónus- és
ritmusszervező hatással bír.
Teher alatt nő a pálma.
Ezen csecsemők közül sokan megkésett mozgásfejlődésűek,vagy a
mozgásfejlődés lépcsőit,elemeit olyan szélsőségesen cserélik föl (pl. még nem
tud hátról hasra fordulni és vissza,de már föláll), hogy a fejlődés a mozgásformák
kivitelezési minőségére nézve nem kielégítő,mert a tónus a fiziológiás fölé,vagy
alá rendeződik, görcsös vagy petyhüdt, illetve ezek egyensúlytalan variációja
lesz.
Sokszor blokkolódik a folyamat, vagy nagyon hibás megoldások jönnek létre. A
babák legtöbbször spontán,külső segítség nélkül rendezik ezeket a
problémákat,de a minőségre nézve akár életre szóló tünetek maradhatnak,akár
testi, akár lelki szinten. Hisz valószínű, hogy egy ilyen meghatározó testi
élménynek több szinten ható vonatkozása lehet.
Különösen oda kell tehát figyelni arra, hogy az érintésben mély és sűrű
információ lehet, ezért pontosan kell tudni érzékelni, hogy mikor, mennyi,
milyen tempóban kell belőle. Ha többet közlünk belőle,mint ami viselhető,ezzel
túlterhelhetjük az idegrendszert, pl., árthatunk vele, nem beépíthető az
információ, ha kevesebbet, nem történik változás.
Meg kell jegyezni, hogy az erős érintés nem feltétlenül kellemes élmény, sokszor
Az érintésről (2008) 9

10. fájdalmas lehet. A fájdalom önmagában azonban nem kontraindikálja. A már
említett ellenállásba lendülhet az érintett, ami tudattalan önvédelem, és
beépülve a folyamatba, mint beépített ellenállás fejlesztőleg hat, nem blokkol. A
fizikumot semmiképpen nem, de lelkileg is edzettséget, kondicionáltságot
hozhat. Az ellenállás a válasz része, nem lineárisan, de visz előre.
Felnőtt CP-s, főleg görcsös bénult betegeknél igen jó hatásfokkal használtam a
következő módon: kezelés közben megbeszéltük, hogy mely pozícióknál,
mozdulatoknál fejtsenek ki fizikai ellenállást az én mozdulataim, erős
érintésemmel szemben, ezt bizonyos ütemezésben. Saját bevallásuk szerint is
gyorsabban és intenzívebben regenerálódtak. Az erős érintéssel kezelt
csecsemők spontán ellenállása is valószínűleg belejátszik a hatékonyságba.
Testtudatos éber jelenlét, nem a veszteségekre figyelni, hanem a
nyereségekre, nem a korlátokra figyelni, hanem a lehetőségekre
A fentebb leírt, teljességre törekvő kommunikációban benne rejlik a felébredés, a
jelenbe kerülés lehetősége,hogy megtörténhessen a jelen pillanat éber megélése,
mert a külsőséges formák kényszerű megtámogatása nélkül is működő, edzett
figyelmi erők az éber,testtudatos jelenlétet adják. (Akkor is érzékelem a
létezésem,ha erről kívülről nem kapok folyamatos megerősítést.) A mellérendelő,
azaz partnerviszonyban tud a kommunikáció működni az azonosulási és
elkülönülési élmények mentén. (Nekem sincsen, neked is van; Te is más vagy, én
sem vagyok más.) Megmozdulhatnak, és mozgásba lendülhetnek azok a mélyebb
személyiségrétegekben szunnyadó erők, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a
személyiségnek ne csak az elme-gondolati szintű vonatkozásai tudjanak
megjelenni, hanem mindazok a testi-lelki-mentális szintek is, amelyek elől
blokkok zárták el a megélés, manifesztálódás útját, lehetőségét.
E köré az elv köré szerveződik a Danceability és a Hospice mozgalom is, a maga
megoldandó problémáját tekintve. A jelen-levés téri vonatkozására teszi a
hangsúlyt a Danceability, amikor a mozgássérültek esetében arra figyel, hogy a
korlátozások elfogadása mellett mit talál, ami lehetőség,és ezeket egyre
pontosabban megközelítve,kidolgozva próbál megtalálni megélési módokat. Az
időbeli jelen-lét vonatkozásokra fókuszál és edzi figyelmi erőit a Hospice, amikor
nem a halál "nincsei"-t, veszteségeit hangsúlyozza, hanem a jelen pillanatok
egymásutánjának "vanjait", amelyben a maga megéléseivel az élet van.
Kulcsszavak:
DSGM-Dévény féle Speciális manuális technika - Gimnasztika Módszer;
MaUri masszázs;
művészetterápiás metódus mozgás-és látássérültekre alkalmazott variációja;
/mozgás-és táncterápiás metódusokból és alternatív pedagógiai,kortárs
mozgás-és táncművészeti irányzatok improvizatív vállfajaiból,/
testtudati technikák;
érintés tudatosítása-"érzékenyités"
fókusztechnika;
tapasztalati alapú igazolás-megerősítés;
egyénített, személyre szabott munkavégzés-hitelesíti
az általánosságokban megragadható módszereket;
Az érintésről (2008) 10

11. a terapeuta és páciens megismételhetetlen kettőse,története;
az érintésen keresztül a tudattalan üzen;
önreflektív attitüd-kísérés-felnövelő magatartás;
öngyógyító erők;
stimuláció aktivizál,hiánya sorvaszt;
feltáró érintés-értelmező érintés;
érintésbe koncentrált, sűrített információ;
célzott érintés;
a megközelítés igényessége-hangolódás-improvizáció,
kapcsolódás-partnerviszony;
információáramlás-blokkoldás,
lágy,kellemes érintés-kioldó,ellazító hatás;
erős,néha fájdalmas érintés-összetartó,összeszervező hatás;
beépített ellenálás;
összekapcsolódás-azonosságok,elválasztódás-különbözőségek, szegregáció-integráció;
alárendelő viszony-túlterhelés,erőszak;
a császármetszés és az adaptációs zavar;
testtudatos éber állapot-jelen-lét;
téri vonatkozása-a "van-ra"figyel a Danceability mozgalom; időbeli
vonatkozása-a "most-ra"figyel a Hocpice mozgalom;
Vonatkozó szakirodalom:
Dévény Anna(1994): DSGM-Új módszer a mozgásrehabilitációban; magánkiadás;
Maria Barbara Sulkowska(1997): MA-URI A Fehér Fény utódai/A polinéz
masszázs titkai; 1998, Ananda kiadó;
Merényi Márta(2004): Mozgás-és táncterápia;Áttekintő tanulmány;
Pszichoterápia, 13:1,4-17;
Bóta Ildikó(2003): "Aki lélegzik,az képes táncolni"; megjelenés alatt;
Melanie Bös: Gyereklélek/Egy autista kislány története; 2003; Kláris kiadó és
Művészeti Műhely; kézirat alapján; (szorosan tartás és támasztott
kommunikáció)
Irodalomjegyzék:
Érintési/kinesztétikus stimulációs hatások a koraszűlöttekre; University of
Miami Medical School, Miami, Gyerekgyógyászati Fakultás és a Duke University
Medical School, Durham, Pharmakológiai Fakultásáról; 1986; Pediatrics 77:654-
658;
Az érintésről (2008) 11