1. Ember vagyok, ...ha meghalok én is fa leszek?
Verók Balázs
Kaposvári Egyetem Művészeti Kar - Fotográf BA
Diplomamunka-szakdolgozat
ia
2015
2. Ember vagyok, ...ha meghalok én is fa leszek?
Diplomamunka / Szakdolgozat
Konzulens / Dr. Kemenesi Zsuzsanna PhD
@ Ke / Mk - fotográfia, BA
Kaposvár, 2015
Verók Balázs
3. 5
Bevezető
… Ember vagyok! – Az előző években sokat foglalkoztam a személyes belső tér kérdésével,
milyen is lehet a lélek a testben. Időt fordítottam arra, hogy megismerjem önmagam, és
akkor is a természetben tudtam megtalálni azt a harmóniát, ami jellemezni tudja a lélek
és a test együttműködését. A természetet járva eljutottam egy erdő széléhez, éreztem a fákat,
a lélegzetüket és a beszédüket is hallottam. Amikor megálltam a birodalmuk előtt, megdöbbentő
volt számomra ez az élmény és elgondolkodtam, vajon kapok-e engedélyt, hogy beléphessek.
Igyekeztem háborítatlanul járni és csodálni ezeket a teremtményeket.
– Csendes minden, egy hangot se hallani. Éjjel az erdő mélyén, nyugalom árad, mintha
megállt volna az idő. Mélyen titkokat rejt, feltáratlan rejtélyeket. Abban a pillanatban, ami-
kor ott állok egymagam, a lényem egy része megsemmisül. A lélek felszabadul, és eggyé
válik a természettel. Először a félelem érzése járt át, majd egy kis idő elteltével, ez az érzés
szertefoszlott, és a nyugalom vette át a helyét. Meghaltam abban a pillanatban, és átadtam
magam a természetnek. Eggyé váltam a világmindenséggel. Ez az intimitás, a lélek és a
tudat közötti kommunikáció, a találkozás felemelő érzése. A lélek haza jut, megnyugszik,
újjászületek. Személyes zarándoklatok, amelyek által jobban megismerem önmagam. Lelki
fejlődési folyamat, amelyben közelebb kerülök a természethez. Az erdő rejti azokat a titko-
kat, amelyektől félek és meg akarok szabadulni, amikor elmúlik a félelem érzése, akkor újjá
születek megtalálom amitől tartok, mélyen magamban.
Mindig egy kicsit meg kell halni, azaz elhagyni a régit és újat hozni a helyébe. „Az erdő a
halál birodalma; a természet titkait rejti. Spirituális világ, amelyen áthatolva az ember meg-
találja a jelentést.” (1)
Meg kell keresni a dolgok jelentését, fontosságát, válaszokat a magam-
ban feltett kérdésekre.
1 Dorottya, Andrási, és mtsai. Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar
kultúrából. Budapest : Balassi Kiadó, 2001 old.:99
„Fa leszek, ha fának vagy virága… „- Petőf Sándor - Fa leszek, ha… c. versei
5. 9
Nem-hely
A kortárs fotográfiában jelen van az intimitás, és a tér ábrázolás.(2)
A terek, amelyekben
élünk, az a környezet, ahol kialakítjuk életünket, megfordulunk életünk során. Véleményem
szerint a modern társadalom életében fontos szerepet játszik az elveszett intimitás megta-
lálása. „A mai városokban az ember kétféle tevékenységre van kárhoztatva: vagy aktivizálja
magát, felkerekedik, használja a funkcionális közlekedési útvonalakat, amelyek biztonságo-
sak, viszont zártak és kanalizáltak vagy pedig bezárkózik a privát szférájába, otthon.” – Szi-
gethy Anna(3)
A privát szféra, az a tér, ahol védelmezzük és bezárjuk magunkat, de mégis
hogyan? – Elsődlegesen magunkba fordulva, és közösségi médiába temetkezve szemléljük
a világot. Virtuális életet élünk, amelyben könnyedén kivédhetjük a minket ért támadásokat,
elismerést kaphatunk és adhatunk. Függővé tesszük–, a közösség alá rendeljük –magunkat,
de valós szerepet ritkán vállalunk benne. Elbújunk a képernyő mögé, szemlélődünk, név nél-
kül bírálatokat hozunk és bírálatoknak tesszük ki magunkat. Egy virtuális teret hozunk
létre magunk és a közösségünk számára. Vajon mi okozhatja a társadalomban ezt a fajta
bezárkózottságot? – Feltételezhető–e, hogy nem–hely a közösségi média? – Szigethy Anna
DLA dolgozatában értelmezett nem–hely, az épített és a természet határterületén fekvő te-
reket értelmezi. A természet által még nem visszahódított, de az emberek terjeszkedésének
határvonalán található területet. Demarkációs vonalként szolgáló tér, senki földje.(4)
Az
urbanizáció terjeszkedése, védelmet nyújt az emberek számára, de közben be is zárja. Ez
a fajta zártság, kiterjed a személyiségünkre is, nyomot hagy bennünk. Az urbanizálódó
világunkban, virtuális tájképeket teremtünk, épített környezetként, amelyek a természeti
formák illúzióját keltik. Egy virtuális/ mesterséges környezetben élünk, amelyben próbáljuk
2 Cotton, C. (2004). The Photograph As Contemporarí Art. London: Thames & Hudson.
3 Anna, Szigethy. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest : Magyar Képzőmű-
vészeti Egyetem, 2009. 8. oldal
4 Anna, Szigethy. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest : Magyar Képzőmű-
vészeti Egyetem, 2009.
6. 10 11
létrehozni a természetben alapvetően megtalálható elemeket. Ez is mesterségesen hat ránk,
hiszen hiányzik belőle a sokszínűség, és a változatosság. A valódi környezet imitációja nem teremti
meg a megfelelő életkörülményt. A természet virtualitásából az következik, hogy a közvet-
len környezetünkben is megjelennek a látszólagos terek. Hiányérzetet okoz számunkra a
természetnélküliség, és keressük azt, ami pótolni tudja. A közösségi média az elidegenedés
folyamatnak a hozománya. Egy adott térben lévő elemek kölcsönhatásban vannak, és for-
málják a teret. Tehát, egy természeti ’szimulátorban’ – (városokban) az emberi kapcsolatok
is virtualizálódnak. A tájak elnyomása az épített környezettel az embereket is vissza szorítja
a privát szférájukba. Depresszív szemlélőként tekint a világra, bezárkózik a privát szférá-
jába. Kényelmesen ülve, biztonságban szemlélődik. „Egy nagyváros lakójának a természet
nincs jelen mindennapi életében: lámpák, átjárók, metróállomások szabályszerűségei szerint
él, természetet pedig leggyakrabban monitoron, képernyőn vagy legfeljebb az autó ablakán
keresztül lát.” (5)
Az ember az, aki kialakította ezeket a tereket és ő maga a következmények
elszenvedője is. A végtelen körforgás így alakul ki, és egy paradox helyzet jön létre, amelyet
nagyon nehezen lehet megszüntetni.
Axel Hütte1
munkásságában megjelenik a táj és az iparosodott város ké-pe. Munkáit doku-
mentarista stílusban, de festői megfogalmazásban ké-szíti. Elsősorban a természet és az
iparosodás közötti határt dokumentálja. A munkásságában arra törekszik, hogy harmoni-
kus egyensúlyt teremtsen a gyárépületek, és a természetes tájak között. Vizsgálja, hogy mit
tekinthetünk manapság természetesnek. Jeff Wall2
tipikusan ezeknek a tereknek a szerep-
lőit, elszenvedőit dokumentálja, de a festőiség nála is fontos szerepet játszik. A képek a stage
fotográfia stílusában készülnek, frontális beállításúak, és távolságtartás jellemzi őket.(6)
5 Anna, Szigethy. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest: Magyar Képzőmű-
vészeti Egyetem, 2009. 26. oldal
6 Anna, Szigethy. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest: Magyar Kép-
zőművészeti Egyetem, 2009.
Párhuzamos terek
Az emberek döntéseikkel módosítják életük pályáját. Vannak pillanatok, amikor úgy érez-
zük, hogy válaszúthoz érkeztünk és nem tudjuk, hogy melyik utat válasszuk. De a he-
zitálással is döntést hozunk, például ha két út közül egyiken sem indulunk el.(7)
Minden
döntésünk, tettünk befolyásol, és mindig csak egy utat tudunk járni. Életünk egy színtéren
zajlik.
A terek vizsgálatánál, mivel nem csak létező, természeti tereket kerestem, hanem például
a virtuális teret, további nem létező szférák után kutattam. Így jutottam el a párhuzamok
terekhez. Ha a kvantumfizikát vesszük alapul, több párhuzamos dimenzió is létezik, így a tér is
rendelkezhet több síkon kiterjedő dimenziókkal. Így elképzelhető, hogy egy párhuzamos térben a
döntéseink többi variációja tovább fonódik, és léteznek olyan terek, amelyeken ezek tovább folytatódnak.
Számba vehetjük eddigi döntéseinket, és annak következményeit. Elgondolkodhatunk an-
nak folytatásáról és hatásairól, akár bele is képzelhetjük magunkat. De a legfontosabb,
hogy elképzelhetünk olyan teret, amelyben bizonyos szituációk még nem történtek meg, és
ezeket előre vizionálva, már tudjuk a következményeket, és a szükséges lépéseket. Így befo-
lyásolni tudjuk életünket és magunk válunk a mozgató rugójává, tudatos döntésekkel.
A teret vizsgálhatjuk spirituális megközelítésben is. A spiritualitás segít érthetővé tenni az
olyan dolgok működését, amelyekre a tudomány vagy keresi, vagy nem találta meg a vá-
laszt. A tudomány rendszerint szereti stabil logikai és matematikai képletekre helyezni a
hiedelmeket, „megmagyarázhatatlan”(8)
dolgokat. De az emberek többsége mégsem filozófiai
és tudományos szempontból közelíti meg az ilyen eseményeket. Sokkal inkább közelebbinek
érzi, ha van benne rejtély, megoldhatatlan, ismeretlen. Ez vonz minket, a titok, amit nem
látunk, nem egyértelmű, amiket nem tudunk megmagyarázni tudományos elméletekkel.
Tehát ugyanúgy, mint, a terek a tudomány és a misztikum is párhuzamos síkon mozognak,
7 Ezzel az érdekes felvetéssel más médium is foglalkozott: (Dormael, Jaco van. Mr. Nobody. 2009. )
8 A tudománynak éppen ez a feladata
7. 12 13
mind a két dolog ugyanazt hivatott magyarázni. A halállal kapcsolatban is rengeteg spiri-
tuális feltevés létezik. Robert Lanza szerint, aki a kvantumfizika szemszögből vizsgálja a
kérdést,(9)
a halál nem létezik. Azt állítja, hogy a testünk kimerül, de energia megmaradás
történik, ami által az elme adatai egy párhuzamos térbe kerülnek, ahol tovább léteznek.
Ugyanez a szemlélet felfedezhető az antik kultúrában is az életfa szimbólumnál, amely összeköti
az eget és a földet, természettudományi magyarázatként, a fa törzse szimbolizálja az átjárót a
párhuzamos univerzumokba. (10)
9 Robert Lanza <url http://www.robertlanza.com/does-death-exist-new-theory-says-no-2/
10 Lásd: szimbólumtár
Közösségi tér
„Hétköznapi szavakkal, hétköznapi valóságunk felől ez azt jelenti, hogy a dolgok, a
tárgyak teremtenek körénk kezelhető, bejárható teret, hogy a tárgyaknak az aurája
adódik össze térré körülöttünk, és a tárgyak vágnak járható-bejárandó ösvényeket
számunkra a mindennapok során e terekben. Így aztán személyes tárgyaink szemé-
lyes terünk kialakításában betöltött szerepe nem kérdéses. „– Somogyi Zsófia(11)
A helyek fizikai, természettudományi megismerése nem elhanyagolható, de pszichológiai és
társadalomtudományi szempontból személyes szubjektív képet tudunk alkotni belőle. Ez a
megközelítés emberközpontú, és ezáltal könnyebben tudjuk személyünkre és létezésünkre
vetíteni az elméleteket. Minden személynek vannak szférái, területei, amelyeket kialakít
maga körül. Azonban ezekben a terekben nemcsak a tárgyak, hanem maguk az emberek(12)
alkotják és hozzák létre a teret. Itt nemcsak a tárgyak aurája adódik össze térré, hanem a
benne élők, gondolata, személye határozza és alakítja ki a megfelelő formára. A közösségi
területek, komplex és összetett, bonyolult konstrukciók, mint ahogyan a személyiség is.
Vegyünk alapul egy kiállító helyiséget, ahol az alkotó előre vizionálja a fizikai kialakítását
a helynek, és ebben rendezi el a tárgyakat, amelyek valójában alkotják a teret. Adott egy
közösségi tér, amely már tartalmaz bizonyos elemeket, alapokat, tehát az ebben résztvevő
befogadó, szabadon formálhat gondolatokat, érzéseket, ezek új dimenziót alkotnak, amelyek
egy elméleti síkon, látens teret képeznek. Összeadódva alakítja át a kiállítóteret elméleti térré.
Egy adott közösségi tevékenység, amelyet sok ember egyidejűleg folytat összeadódik, felerő-
södnek bizonyos ingerek, gondolatok, amelyek hatással vannak a közösségi térben részt-
vevő új tagokra. Amikor többen koncentrálnak egy bizonyos dologra, akkor a „levegőben”
érezni a gondolatokat a dolog, dolgok auráját. Egy egyszerű példa az érettségi, amikor az
11 Zsófia, Somogyi. 2008. Személyes Tér. Fotóművészet. 2008. 4.
12 Természetesen nem csak az emberek, hanem minden egyes élőlénnyel együtt.
8. 14 15
egész ország területén egyidejűleg több ezer diák koncentrál ugyanarra a feladatra. Ez is
létrehoz egy elméleti teret, amelyben a diákok tudása, gondolatai alkotják a „tárgyakat”. Lé-
teznek elméletek, amelyek szerint például ha ilyenkor koncentrálunk, és megtanuljuk érzékelni
a gondolati tér rezgéseit, akkor sokkal könnyebben megoldhatóak a dolgozat kérdései. Ezek
az erők kezdetektől fogva velünk vannak, körülvesznek bennünket. Születésünkkor egyes
felvetések szerint, a csecsemők érzékszervei nem eléggé kifinomultak, ezért sokkal inkább
fogékonyabbak azokra az ingerekre, amelyekre a felnőttek a túlzott tudatosság és a tanult
mechanizmusok miatt már nem képesek, vagyis inkább nem veszik észre. Mivel az újszü-
löttek új tagjai ennek a térnek még a felfedezés fázisában érzékelik, látják azokat.(13)
Fogal-
mazhatnánk úgy is, hogy naiv és ösztönös befogadók. Ezen a vonalon elindulva vizsgáltam
az őstudat kérdését is. Ez egy olyan elméleti közösségi tér, ami már az emberiség létezés óta
fennáll. Tartalmazza az ember összes ismeretét és gondolatát, és folyamatosan bővül. He-
lyet foglalnak benne ösztönök, amelyeket nem tudunk magyarázni, – mit, miért teszünk –,
csak úgy érezzük, ezt kell tennünk és cselekszünk. Amikor az erdőben vagyok, és elmúlik a
félelem érzése, akkor naiv befogadóvá válok, és felerősödnek a szellemi tér alkotóelemeinek
aurái.–– Egy történet szerint: Hajótörést szenvedett család, lakatlan szigeten találja magát,
két felnőtt és egy kislány, hármújuk közül, csak a lány éli túl. Ennek az a magyarázata,
hogy a kislány még naivan, és mindenre nyitottan szemléli a világot, és közvetlen kapcsolatban
van az őstudattal, amely segít neki a természetben található dolgokról eldönteni, melyek ehetőek és
melyek nem– (C.G Jung)(14)
Az emberek csoportjának összefonódása és elméleti felépítésének
alapja, mindig az egyéneken és a benne helyet foglaló élőlények, tárgyak aurájának az összes-
sége határozza meg. A közösségi terek számos kisebb közösségek tartalmaznak, mikro kö-
zösségeket, amelyek kapcsolódnak a tér többi elemeihez, de azon belül elkülönülnek, mint
ahogyan az otthonunkban is a helyiségek külön, elválasztva vannak, de egyesülve hívjuk
lakásnak.
13 Jung, C.G. 2008. A személyiség fejlődése. Budapest : Scloar Kft, 2008.
14 Jung, C.G. 2008. A személyiség fejlődése. Budapest : Scloar Kft, 2008.
Személyes tér
Intimate life
A kortárs fotográfiában a személyes intim terekről készült képek az emberek belső, világtól
elzárt életét örökítik meg. A nagy port kavart felvételek morális és erkölcsi vitákat vetettek
fel. Nan Goldin – Sioban a t the A hause, Nobuoshy Araki –Shikijyo Sexual Desire, Jack
Pierson – Reclining Neapolitan Boy(15)
A fotográfiában megjelent emberközeli, személyes és
leplezetlen valóságábrázolás kinyitotta a kapukat és a tabukat boncolgatta, terítékre tette
mindazt, ami erkölcstelen, tiltott, vagy törvénybe ütköző, de az emberek személyes terében
zajlik, négy fal között. (16)
Larry Clark(17)
1971-ben Teenage lust címmel kiadott könyévben meghök-
kentő felvételeket mutatott be a fiatalok mindennapi életéről. Tulsa című könyvében a város
bűnös oldalát mutatta be lakosainak és az egész világnak. Az egyébként vallásos kisvárosi ti-
nédzserek eltitkolt bohém életét prezentálta. Adott egy szűkebb tér, a város, és annak egy
még szűkebb rétege, a fiatalok, akik kilátástalan helyzetek és elnyomásaik miatt a közösség
ellen fordulnak, és így tiltakoznak. Az erkölcsileg stabilnak hitt kisváros új generációja nem
követi azokat a dogmákat, amelyet a vallási előírások megkövetelnek. Ez az intimitás, ame-
lyet kitár a nagyközönség elé, már elveszíti titokzatosságát és zártságát. A képek intimek,
a fotográfia intimitása kétségtelen. Közeli és résztvevő személyként élhetjük bele magunkat
egy szűk közösség mindennapjaiba. Az hogy bepillantást nyerhetünk egy ember közvetlen
közeli környezetébe, részévé válunk ennek a körnek. A személyes tér kissé kitágul és felfedi
elemeinek milyenségét. Azaz felfedezünk újabb perifériális vagy nem perifériális, magáénak
nem nagy jelentőséget tulajdonító elemet, csoportot, közösséget a térben. A személyes szféra
alkotó elemei, azok a tárgyak, egyének, amelyeket ezekbe a terekbe beengedünk, és egyéni
terünket formálják.
15 Cotton, Charlotte. 2004. The Photograph As Contemporarí Art. London : Thames & Hudson, 2004
16 Cotton, Charlotte. 2004. The Photograph As Contemporarí Art. London : Thames & Hudson, 2004.
17 Amerikai származású fotográfus és filmrendező: Clark, Larry. Larry Clark Offical Website. [Online]
http://larryclark.com.
9. 16 17
sában is komplexitás működik, ugyan úgy, mint a közösségi tereknél. A közösségi terek is
befolyásolják a személyes terünket. Tehát a személyünk hozzátesz és függ is a közösségi
terektől.
Tudattalan tere
Ezt a teret nem úgy kell elképzelni, hogy a személyes tér rejtett bensőbb elemei alkotta
szubjektívebb kisebb tér, hanem egy teljesen más mélyebb, amelybe sokszor mi magunk is
ritkán tudunk eljutni. Ez a tér az elménk azon részéből táplálkozik, amely a tudatalattin-
kat használja táptalajként. Ez azt eredményezi, hogy nagyon nehezen felkutatható, teljes
egészében szinte lehetetlen. Ebben a térben helyezkednek el azok az elemek, amelyeket nem
tudunk megmagyarázni. Misztikumok, „felsőbbrendű erők”. Az emberiséget összekötő kö-
zös tudat. Azok az erők, amelyeket egyes felvetések szerint a gyerekek még érzékelhetnek. A
naiv befogadás eredményeképpen, nem kötnek a gyerekek lexikális jelentéseket dolgoknak.
Ösztönös befogadói a világnak, amely közvetlen kapcsolatban áll ezzel a térrel, amelyet később elhomályosít
a tudás, és a társadalom normatívái. Az élőlények biztosan tudatában vannak ezeknek az erők-
nek, hiszen nekik nincsenek bonyolult közösségi szabályaik, és elvárásaik, ösztönből élnek.
A 2004-es Sri lankai cunami alkalmával az élőlények ösztönösen menekültek a magasab-
ban fekvő területekre, jóval a katasztrófa kialakulása előtt.(18)
Az emberek számára ez szinte
felfoghatatlan, hogy hogyan érzik meg az állatok a veszélyt. A magyarázat egyszerű lehet.
Nincsen őket körülvevő „zaj”(19)
, a saját intim terükben élnek, érzékelik és látják az elemeket,
pillanatok alatt felismerik, és előre tudják a katasztrófát, a tér rezgésiből.
Az emberek tevékenysége sokkal több rezgést bocsájt ki, mint az állatoké, ezért kiterjedtebb
és bonyolultabb hálózat alakul ki. Az állatok is ugyan úgy érzik az emberek gondolatait,
szándékait. Ez a tér a letisztult egyszerű alappilléren helyezkedik el. Tehát itt legfontosabb
szerepet az ösztönök, és azok az érzések játsszák, amelyek a létezéshez és az élethez szük-
ségesek. A természet rezdüléseit, befogadóként éljük meg. Tehát a teret a természet adja, az
18 Geographic, National. National Geographic Magyarország. [Online] http://www.ng.hu/Term-
eszet/2009/10/Allat_josok.
19 Műszerek, tudomány, társadalom minden, ami lefoglalja az agyat, és nem tud koncentrálni a ter-
mészet rezgéseire. Ide tartoznak a bizonyos hullámok is, rádió, wi-fi, elektromosság stb.
Az ember személyes tere elválaszthatatlan kapcsolatban van a személyiségével. A minden-
napi tárgyak, amelyeket használunk, az elől maradt holmik, fényképek a kandallón, vagy
polcon. Ezek mind személyiségünk egy-egy kis darabkája, melyekhez mi magunk társítunk
dolgokat, egy kívülálló számára ezek a tárgyak magyarázat hiányában nem ugyan azt az értelmet kap-
ják. Teljesen más képet alkotnak rólunk, egy számunkra objektív, de mégis a szubjektivitás
keretén keresztül. Tehát a személyünket úgy tudjuk megvizsgálni, hogy kívülállóként né-
zünk bele a saját személyes terünkbe, és igyekszünk objektív képet alkotni magunkról. Ez
a tér tartalmazza mind azt az információt, amit tudnunk kell magunkról, egyidejűleg le is
leplezi a külvilág felé mutatott arcunk mögötti valóságot. Betekintést nyerünk a „kulisszák mögé”.
A személyünk egy rétegét felgördíti és láthatóvá válik egy mélyebb bensőbb tér. Ebben a tér-
ben helyet foglalhatnak családtagjaink is, ők ugyan olyan elemi ennek a komplexumnak,
hiszen tőlük is függünk, ők is befolyásolják létezésünk szokásaink mindennapjaink.
– Ha elvesztetted önmagad csak nézd meg az íróasztalod, és rájössz ki is vagy valójában.–
(több napi távollét után, újra hazaérkezve, megláttam az íróasztalomat és a rajta található
tárgyakat, elgondolkodtam, hogy milyen dolgok vannak és milyen rendszerben az asztalon
és akkor rájöttem, hogy minden, ami ott található az én vagyok, a káoszban lévő holmik
között megtaláltam a rendszert és magamat láttam, miket hagytam félbe). A személyes
térben is vannak hangsúlyosabb részek, amelyek jobban árulkodnak rólunk, mint akármi
más. Ilyenek például: a munkaasztal, konyha, hálószoba. Ezek aurái alkotják meg a minket
körül velő teret, és képet formálnak rólunk. A személyiségnek vannak bizonyos lépcsőfokai,
egy mélyebb szinten a személyiség kutatásban, közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tárgya-
kat és a hozzá fűződő érzéseket. Megismerésével bizonyos tulajdonságaink nagyobb figyel-
met kapnak, és módosíthatóak. A személyiség összetett, a pszichológiában szférákra osztott
rétegekben határozzák meg. A személyes tér a személyünk által összetett, ehhez a térhez
hozzátartoznak a minket körül velő emberek, és az ő személyiségük is. Ebben a térben el-
sősorban közeli személyeket engedünk be, legfőképpen a szülők, azok, akiktől életünk során a
legtöbb példát, információt kapjuk. Ők mutatják az utat számunkra, egy alapteret formál-
nak meg, amelyben adottak bizonyos elemek, erkölcsök, normák. Később mikor felnövünk,
ebből a térből alkotunk egy újat magunk számára, ebből táplálkozunk. Vannak bizonyos
elemek, amelyeket kihagyunk, újakat építünk be helyettük. De a személyes tér kialakítá-
10. 18 19
univerzumban. Természetesen mi is elemei vagyunk ennek és olyan organizmusai, amely
egyben tárgyai is ennek a térnek, és befogadói is. Tehát a mi auránk és mellettünk sok
minden más aurái határozzák meg, de az emberiség gondolkodó és nagyban befolyásoló
tárgyakként léteznek. Éppen azért is nehezebb a befogadás, úgymond vakon tapogatózunk.
Felfedezünk minden pillanatban, és csak az érzékszerveinkre hagyatkozhatunk. Ezzel a
tudásvággyal és érzéketlen felfedezéssel, tapossuk az utat, az ösvényeket. Minden egyes
térben a legfontosabb a felfedezés. Ez természetes velünk született ösztön. De ebben a tér-
ben egyelőre még nem tudunk ösztönösen mozogni. Nem fizikális, de az élettel párhuzamos
síkon alakult. Ennek a hatalmas univerzumnak elemi vagyunk, és minden mindennel
kölcsönhatásban van, így nem kizárt, hogy létező dologról beszélünk, egyszerűen csak olyannyi-
ra kell mélyen és elszántan figyelni ezekre a pici, miniatűr rezgésekre, hogy a mindennapi
felgyorsult életünkben nincsen erre idő. De létrehozhatunk egy kaput, egy nyugalmi teret,
amelyben az agyunk könnyebben és gyorsabban tudja feldolgozni és szállítani a tudatunk-
nak ezeket az apró információkat. Ezt a teret én elképzelt, vizionált tereknek hívom, Egy
virtuális természeti modell, amelybe el tudunk menekülni és pontosan leképezi a természet
változásait. A pszichológiában, amikor fel akarják derítetni elménk rejtett tartományait,
akkor el kell képzeljünk egy helyet, ezek általában erdők, vagy egy fát kell vizionálnunk, mert ez a
szimbóluma az elmének és az életnek.(20)
– A személyes zarándoklatok alkalmával bizonyos
mértékben láthatóvá válnak, az elmém legmélyén található rejtett dolgok, és közvetlen kap-
csolatba kerülök a természettel és az univerzummal. Amikor az erdőket járom, az az érzés
kerít magával, hogy az agyamban az elmémben járok, és felfedezem a titkokat. –
20 Jung, C.G. 2008. A személyiség fejlődése. Budapest : Scloar Kft, 2008.
Virtuális terek
A virtuális tér az elménk fantáziája, amely azt a célt szolgálja, hogy megteremtse a kapcso-
latot a legbelső térrel, a létezés terével. De miért van szükség virtuális térre, amikor éppen
abban a térben létezünk, amelyet virtualizálunk? Az agyunk két részre osztódik, egy tudati
és egy tudat alatti részre, és a tudati szinten nem tudunk érzékelni mély, egyszerű jeleket.
A tudatalatti szinten pedig minden egyes inger megragad. Ezeket az ingereket kell feltárjuk
úgy, hogy becsapjuk az elménket, és létrehozunk egy olyan teret, amelyben ő tudja alakí-
tani az elemeket és az ösvényeket. És így kapunk egy álomszerű, varázslatos, vagy éppen
horrorisztikus képet. Később ennek bizonyos százalékát megkapja a tudatunk, és azt tud-
juk értelmezni, elemezni. Így vagyunk képesek arra, amire az állatok ösztönből képesek. A
tudatunk elnyomja ezeket az ingereket. De a tudatalattink folyton kommunikálna, de sok-
szor a tudat blokkol, vagy nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. A vizionált képek, allegori-
kus kapcsolatban vannak a valóság és a tudatalatti között. Megfejtéseket hordoznak, elénk
tárják lelkünk és tudatunk mélyéről származó megoldatlan, feltáratlan problémákat, vagy egyszerűen
csak nyugalmat hoznak az életünkbe. - Honnan is származnak ezek a képek? – A közös
őstudatból talán? A fák, erdők folyton felbukkanó jelenségek, mind a vizualitásban mind az
elképzelt fantázia világokban és a személyes víziókban, vallásban is. Ha a vallást vesszük
alapul, akkor elengedhetetlen „kelléke” a históriáknak. A paradicsom a teremetés egyik
színtere, amely telis tele van különböző élőlényekkel, de mind közül a legfontosabb egy fa,
amelynek gyümölcse tiltott, tudást hordoz, bölcseleteket tartalmaz. Ebben a térben foglal
helyet az emberi tudás. Ide nyúlik vissza minden történet, és természetesen innen is indul,
szeretnénk elérni ezt a paradicsomot, halálunk után.(21)
A nyugalmat sugárzó teret, amelyet
mindenki a személyes történeteivel, elemeikkel tölt meg. Képzeljünk el egy teljesen üres te-
ret, amit mi magunk tölthetünk meg saját szubjektív tapasztalatainkkal, élményeinkkel.
21 Pápai Biblikus Bizottság: Szentírás Magyarázat az Egyházban, Budapest, Szent Jeromos Bibliatár-
sulat, 1997.
11. 20
Virtuális térnek nevezhetjük a közösségi médiát is, amelyben magunk számára alternatív személyiséget
hozunk létre. Tovább gondolva, a városok is új természeti környezetet teremtenek számunkra, amelyben
szintén felfedezhető ez a párhuzam. Az élővilág imitációja teremti meg számunkra a biztonságos
életkörülményeket, amelyeket rendszerekbe foglalva szabályok között élünk. Könnyebbé téve
az életben maradást és a fajfenntartást. „A mai városokban az ember kétféle tevékenységre
van kárhoztatva: vagy aktivizálja magát, felkerekedik, használja a funkcionális közlekedési
útvonalakat, amelyek biztonságosak, viszont zártak és kanalizáltak vagy pedig bezárkózik
a privát szférájába, otthon.” – Szigethy Anna ua.(22)
” Szigethy Anna korábban leírt kijelenté-
sét ebben a kontextusban vizsgálva megállapítható, hogy mind a két lehetőség a kényelmet
igyekszik megtartani. – Mi lenne az igazi megoldás arra, hogy az ősi hagyományokhoz híven
természet közeli életet éljünk, és ne kelljen virtualizálni mindazt, ami körülvesz? – Ennek
a megoldása, előrevetítene egy olyan világot, amelyben az emberek biztonságban, de mégis
természet közeli városokban élnének. A természet közeliség és a tudomány párhuzamos ha-
ladása eredményezné a lelki, szellemi fejlődést, amelyben az emberek közelebbi kapcsolatba
kerülnének a tudatalattival. Újabb tudások birtokaiba kerülnénk.
22 Anna, Szigethy. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest : Magyar Kép-
zőművészeti Egyetem, 2009.
13. 25
Ember vagyok!
A diplomamunka projektemben, belső képeket készítettem, amelyek igyekeznek azokat az
illúziókat visszaadni, amelyeket álmunkban, meditáció közben képzelünk magunk elé. A
projekt személyes belső tereket örökít meg. A nyugalom volt a legfőbb szempont, amit szeret-
nék közvetíteni. Elengedhetetlen, a világ és az önmegismerés folyamatában a nyugodt és higgadt hozzáál-
lás. Ebben a nyugalomban teremtődik meg a kapcsolat természet és ember között, ezekben
a virtualizált terekben. A fotográfia, képes arra, hogy elképzelt szubjektív tereket mutasson
be. Minden egyes hely szubjektum, de mégis vannak hasonlóságok mások elképzeléseivel.
A fa és az erdő, szimbolikus értelemben is nagy szerepet játszik az emberiség történeté-
ben. Sok titkot rejt az erdő, a fák a tudás és a bölcsesség szimbólumaiként csoportokba
tömörülve őrzik a titkokat. Az erdők olyan szellemi ingatlanként szolgálnak, amelyek teret
biztosítanak számos mesének, történetnek, életnek. És nem utolsó sorban a léleknek is. A
fa szimbolikusan jelzi a családot, az életet.(23)
Az erdő egy komplex tér, amely könnyedén ös�-
szekapcsolható az emberekkel. Ha minden egyes fát egy családként vizionálunk, akkor az
erdő az emberiséget. Családfát építve eljuthatunk egy közös őshöz is. A fa gyökerei mélyen
belefúródnak a földbe innen veszi a táplálékot, és meghódítja az eget. Összekapcsolja, utat
képez a lent és a fent között. Hidat alakít ki a menny és a pokol között. Így uralja mind azt
a tudást, amit az emberek meg szeretnének szerezni. Uralkodik, de nem zsarnokoskodik
a földön, szelíden részévé válik a világnak. Beépül és segíti az élőlényeket. A pszichológiá-
ban a fa rajzolása a legelső lépés az elménk és érzéseink felkutatásában.(24)
Allegorikus kapcsolatot
hozva létre egy vizualizált tér és a valóság között. Egyértelműen, nem tudunk egy valós fát
létrehozni, de tapasztalataink alapján, bármilyen forma fellelhető bennük. Így szabad teret
adnak abban, hogy kialakítsuk a megfelelőt a fantáziánk számára.
23 Dorottya, A., Ridovics , A., Borus, J., & Ruttkay, H. (2001). Szimbólumtár, Jelképek, motívumok,
témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest: Balassi Kiadó.
24 Jung, C.G. 2008. A személyiség fejlődése. Budapest : Scloar Kft, 2008.
14. 26 27
A kép készítését megelőzőleg sokat gondolkodtam, a párhuzamokon, a tudat, tudatalatti és
a természet kapcsolatáról. A tájképek mélységeiről, mit jelentenek számunkra a tájképek?
Hogyan élünk meg egy-egy tájélményt? De a legfontosabb kérdés az volt számomra, hogyan
tudom visszaadni azokat a belső elképzelt tereket, amelyek szinte másodpercekre villannak
fel a tudatomban és másodpercek alatt halványulnak el. Az illúzióink legtöbbször nagyon
homályosak, és nehezen kivehetőek a részletek. Éppen ezért megnyugtató, mert teret ad mind
a tudatnak mind a fantáziának.
A nap fénye beragyogja a tájakat, tereket, élesen és részlet gazdagon tárja a szemünk elé a
tér minden elemét. Beragyogja és felpezsdíti a létezést. Nappal minden mozgásban van, len-
dületet ad minden élőlénynek és teszik a mindennapi tevékenységüket. A fák és a növények
ilyenkor szívják magukba az élet energiát, és alakítják át oxigénné. A nappali tájakban
minden egyértelmű. Ellenben az éjszakai tájakkal, ahol szinte minden kétes jelentésű, nagyon
kevés egyértelmű forma rajzolódik ki. Ilyenkor minden nyugalomban van, pár élőlényt kivé-
ve, minden alszik. Ekkor teljesen más oldaláról ismerjük meg a tájat. Amit nappal szépnek
gondoltunk, azt éjjel félelmetesnek. A táj átalakul a barátságosból rémisztővé. De számom-
ra nem ezt jelenti az éjszaka. Amikor az erdőket jártam, természetesen először bennem is
felmerült a félelem érzése, de ezt hamar leküzdöttem. És rájöttem, hogy valójában nem a
sötétségtől félek, hanem a hirtelen nyugalomtól. Annyira csendes minden, hogy magamtól
féltem. Attól, hogy hirtelen én is lenyugszom, és egy hullámhosszra kerülök a természettel.
Tökéletes csendben és nyugalomban egyedül én voltam, aki zajt kelthetett volna, de igye-
keztem minél csendesebb maradni. Átjárt az erdő aurája, és már nem nézőként, hanem
résztvevőként voltam a tájban, tárgya lettem a térnek. Ez a lelki átalakulási folyamat értette
meg velem, hogy mi is valójában a csend, amikor mindent érzek, mindent hallok. Ebben a
térben ugyanaz a szépség megtalálható, mint a nappali fényben, sőt a rejtélyes titkaik miatt még
izgalmasabbá is teszik. Ahogyan a félelmet leküzdve eljutok a megnyugváshoz meghalok, és
teljesen új síkon találom magam. Ezt az élményt a fák és az erdők hozták el számomra. És
velük együtt jutottam el oda, ahová már régóta szerettem volna, a nyugalom és a lélek szintjé-
re. „Ha meghalok én is fa leszek”. A felvétel készítés egy másik kulcs fontosságú motívuma a
hold fénye. Amely pici pontként világítja meg a tájakat, és a nap visszavert fényével árasztja
el a földet. Ez a reflex fény hozza létre azt a lágyságot, amely álomszerűvé líraivá varázsolja
a képeket. Utat mutat az erdő sűrűjében. Az éj felfedi az égbolton rejlő nappali fénynél nem
látható csillagokat, amelyek újabb titkokat rejtenek. Év milliókig elláthatunk. E két fényfor-
rás ragyogja be az égboltot, és teszi varázslatossá a tájat. A hold isteni fényként világít rá a
tér elemire. Amíg a csillagok milliónyi pontba rendeződve kérdéseket vetnek fel bennünk, a
fák pedig növekednek töretlenül ebbe az ismeretlenbe. Ebben a rejtélyes környezetben eszméltem
rá sok elvont párhuzam létezik, mind az élet, mind a spiritualitás és a természet között.
22. 43
Ansel Adams
A legfontosabb kiemelnem az egyik legnagyobb tájfényképészt Ansel Adams-et. Munkás-
ságában a fotográfia több területét felölelő életművet figyelhetünk meg. De mégis a táj és
a természet fotói a leghíresebbek. Nem mindennapi módon örökíti meg a tájat. A végtelen
messzeségek, nagy távlatok és legfőképpen a formák ragadnak magával. Végtelennek tűnő
tereket fogalmaz meg képein, amelyek hihetetlen szépséget tárnak elénk. Adams, munkái-
ban főként a sziklák, a tavak játsszák a fő szerepet, de az erők és a fák is folyton megjelenő,
visszatérő motívumai képeinek. Mindezek mellett, éles és jól kivehető formákat használ. A
festői tájakban a forma érdekli, rendet teremt a természet kaotikus formarendszerében(25)
.
Új látásmódot alkalmazott, amely a szemlélőnek szokatlan élményt tudott nyújtani és nyújt
ma is. Kamerájával járta Amerika parkjait, természeti kincseit, hogy megörökítse, és kiemel-
je a térnek azon elemeit, amelyek érdekesek és fontosak voltak számára, hogy elénk tárja,
az ő szubjektív rendezett tájait. Ezt a rendezettséget a fototechnikai újításaiban is megtalál-
hatjuk. Ő volt az, aki megfogalmazta a zónarendszert. Egy komplett rendszert alakított ki a
tónusviszonyok pontos leképezésére. Végtelenül precíz munkát igénylő, eljárással készítette
a képeit. Pontosan kimért részletekkel dolgozott. Minden árnyalatból kihozta a legapróbb
részletet is. Munkássága inspiratívan hatott a projektem kivitelezésében. Annak ellenére is,
hogy Adams munkái pontos leképezések a terekről, az én projektemben ennek az ellentété-
ről van szó. Viszont fontosnak tartom megemlíteni, ellenpontjaként a munkámnak. (26)
25 „There are no forms in nature. Nature is a vast, chaotic collection of shapes. You as an artist crea-
te configurations out of chaos.” – Ansel Adams (http://www.goodreads.com/author/quotes/12115.
Ansel_Adams)
26 Cannon, Basil. 1999. Ansel Adams. Singapore : Gramercy Books, 1999.
23. 44 45
Michael Najjar
Najjar munkássága a kortárs fotográfiában alkotott remekművéről szeretnék említést tenni.
A High Altitude című sorozatáról, amelyben hegyvonulatokat mutat be, különleges látásmóddal. Pro-
jektjében az amerikai értéktőzsdék árfolyamváltozásait vizionálja hegyvonulatok ként. Ez
az elgondolás nagy áttörést jelent a tájképek újra értelmezésében. Új aspektusban világít rá a
körülöttünk lévő természetre, transzformálja a civilizáció egyik tevékenységének képeire. Úgy alkot hihetetlen
szürreális munkákat, hogy elülteti, mi magunk és a piac formálja a tájat. Ezzel azt mutatja be,
hogy a gazdasági és egyéb emberi tevékenységek milyen új formákat hoznak a tájba. Nem
magát a végtermékeket mutatja be, hanem az azt megelőző virtuális piaci folyamatokat
figyeli. Olyan víziót tár elénk, amelyben az emberiség egy fő tevékenysége alakítja a hegy-
vonulatokat, természetet, és ezzel az embereket isteni, teremtő szerepbe helyezi. Ebben a
munkájában képileg kevésbé negatívan mutatja be az ember környezet formáló tevékenységét. De ha to-
vább gondoljuk, és megnézzük a piac mozgásaiból származó többi mellékterméket, amelye-
ket, lerakóhelyeken és egyéb arra nem alkalmas helyeken tárolunk, akkor rá kell jönnünk,
hogy Najjar munkája mögött sokkal nagyobb vonulatok találhatóak, mint ezt első ránézésre
gondolnánk. Ezzel egyfajta környezetvédő szerepet vállal magára.
A projektem szempontjából fontos motívum, a természet másfajta absztrakcióival is megis-
merkedni, és nagyban hozzájárult a munkámban a természet elvontságának és spirituális
feldolgozásának absztrahálásához.(27)
27 Najjar, Michael. Najjar, Michael Ofical Website. [Online] http://www.michaelnajjar.com
Andreas Gursky
A Rajna part a világ egyik legdrágább fotográfiái közé tartozott, 2011-ben kelt el több mint
4 millió dollárért. A jelentősége nem csak a monumentalitásban és az árában rejlik. Gurs-
ky fotográfiáira jellemző a monumentalizmus és a festőiség. A Rajna parti képe is a kortárs
festőiség jellemvonásait hordozza magán. Letisztult tájképén a Rajna part egy része látha-
tó, amelyet szinte teljesen megtisztított a gyárépületektől. A tájat használja és formálja át,
ahogyan Najjar is. De megtalálható Ansel Adams végtelenbe tekintő nézőpontja is. Amíg
Adams dokumentatív tájképei csodálkoztatnak, addig Najjar és Gursky szubjektíven, kon-
ceptuálisan formálják, rendezik a táj elemeit. A Rajna part című kép festőisége ragadott meg
leginkább. A modern képzőművészeti reflexió és a természet térnyerése művészeti síkon ma-
nifesztálódik.
A fotográfia feltalálását követően, nagy port kavart ez az új találmány a festők körében.
Féltették, hogy a gépiesített, és sokszorosítható, objektív eljárás kiszorítja a festőket és ér-
vénytelenné teszi ezt a művészeti ágat. A fotográfiát nem tartották művészetnek. Azt állí-
tották, hogy ridegen leképezi a valóságot és nincsen meg benne az a témához való közelség,
amelyet a festők a látás útján absztrahálnak. Hiányolták belőle a kézügyességet, és a sze-
mélyességet, mert úgy gondolták, hogy mivel a gép végzi a feladatot, így nem transzformáló-
dik a kép az emberen keresztül, hanem objektív leképezése a világnak. Ezt 1889-es évektől
megcáfolták, ugyanis ekkor a fotográfusok megelégelték, hogy nem veszik művészet számba
a fotográfiát „A fotográfiának nem sikerült elfoglalnia azt a helyet, amely még megilletheti a
nemes mívű eredeti gon-dolat kifejezőeszközeként” – J. Wells Champeny (28)
. Ekkor alakult
ki a piktorializmus(29)
. Amely a festőiséghez közelített, nemes eljárásokkal. Ezzel igyekeztek
elérni a fotográfia számára az elismerést, hogy különleges kézügyességet igénylő eljárásokat
28 szerk.: Péter, Baki. 2012. A fotómávészet születése, A piktorializmustól a modern fotográfiáig
(1889–1929). Budapet : Szépművészeti Múzeum, 2012.
29 Amerikában fotószecesszióként tartják számon.
24. 46
alkalmaznak. Ezzel sikerült is elérni, hogy a fotográfiát művészetként értelmezzék, de ezzel
egy időben a szubjektivitás is teret nyert magának, amikor megdöbbentő megrendezett fo-
tográfiákkal álltak elő a művészek a piktorializmus keretein belül. Számos jeles képviselője
van ennek a korszaknak. A teljesség igénye nélkül: Rudolf Dhürkoop(30)
, Edward Steichen(31)
,
Alvin L. Coburn(32)
. Edward Steichen fotográfiája (Holdfény: A tó) uralta sokáig a legdrágább
fotográfia címet. Ezt az elismerést nem csak a piktorialista stílusnak köszönhette, hanem
annak is, hogy jóval a színes fotográfia feltalálása előtt készítette el a színesnek ható gumi-
nyomatot.(33)
A holdfényben készült felvételek mindig sok türelmet és odafigyelést kívánnak.
Steichen munkája meghatározó volt számomra. Ahogyan Gursky modern festészetet idéző
fotográfiája is mutatja, a fényképészet és a festészet sokszor találkozik, keresztezik egymást.
Ahogyan a mai festészetben is egyre jellemzővé váltak a fotorealisztikus ábrázolások, úgy
a fotográfiában is lehet létjogosultsága egy festői tájképnek. A festmények és a fényképek
sokszor fonódnak össze a művészettörténet során. Bár a festészet mélyebb történeti múlt-
tal rendelkezik, de a fotográfia éppúgy meg tudja jeleníteni azt a lírai érzékenységet, amit a
festők a fényképészet hiányosságaként emlegettek. A fotográfiákat feltétel nélkül elfogadjuk,
míg a festményekben vannak kételyek a valószerűségében. “Not everybody trusts paintings
but people believe photographs.” – Ansel Adams.(34)
Éppen ez az, ami lenyűgöz minket a fényké-
pekben, hiszen feltétel nélkül elhisszük valódi dokumentum jellegét. Azonban ez nem tel-
jesen így van, hiszen minden fotó szubjektív szelete a világnak, annak a térnek, amelyben
élünk. Könnyen feltételezhetjük, hogy a fotográfia csak a valóságból tud táplálkozni, hiszen
a tárgyakról visszavert fényt örökíti meg. Azonban a környezetet, a tárgyakat az alkotó tud-
ja módosítani, átalakítani a számára megfelelő formára. Így már nem az eredeti tér kerül a
képre, hanem az alkotó által áttranszformált kis szelete.
30 Rudolf Dhürkoop (1848–1918) Német származású fotográfus
31 Éduard Jean Steichen (1879-1973) Ameriaki fotográfus
32 Alvin Langdon Coburn (1882–1966) Ameriaki fotográfus
33 szerk.: Péter, Baki. 2012. A fotómávészet születése, A piktorializmustól a modern fotográfiáig
(1889–1929). Budapet : Szépművészeti Múzeum, 2012.
34 Cannon, Basil. 1999. Ansel Adams. Singapore : Gramercy Books, 1999.
25. 48 49
Piktorializmus – fotoszecesszio
A fotográfia születése után 1890-as évek elején terjedt el. A festőiséghez való közeledés volt a
cél, ebben az időben kétséges volt a fotográfia művészeti ágként való elfogadása. Éppen ezért
igyekeztek a festészethez közelíteni. Lágy rajzú objektívek, és nemes eljárásokkal igyekeztek
a műalkotások piedesztáljára emelni a fotográfiát. Azonban ez a törekvés nézeteltéréseket
okozott és riadalmat a festők körében, hiszen amit ők kézzel teljesen más eszközökkel más
mechanizmusok útján hoznak létre, azt egy új eszközzel pillanatok alatt megalkotnak a fo-
tográfusok.(35)
Edward Steichen - Holdkelte című alkotása jelentett egyet a piktorialista fotográfiával. Korai
színes eljárás több rétegű guminyomat, segítségével érte el a kellő hatást. A fotográfia és a
kézügyesség együttese hozta létre az alkotást, amely újabb dimenziót nyitott a fotográfiá-
ban, kompozit eljárások, kevert technikák jöttek létre és a fotográfia eszköztára kibővült
egy új irány felé. A kortárs művészetben is fellelhetőek, ezek az eljárások, és elég gyakoriak
a kísérletező alkotók. A piktorialista fotográfia a kortárs művészetben is jelen van. Az „Em-
ber Vagyok” alkotást nem azonosítanám piktorialista stílusként, hiszen nincsen benne ne-
mes eljárás, nem kívánt kézügyességet igénylő grafikai utómunkát. (36)
A festőiség és a lírikusság megadja azt a teret, amelytől szabadabban értelmezhető és a
téma szerteágazódását tekintve nagyobb teret enged és lehetővé teszi a fotográfia számára,
a megfoghatatlannak tűnő témák és problémák felvetését, megoldását. A tájak terek, az élet
területei. Ezekben a terekben foglalnak helyet az élőlények, emberek és az ideológia a tár-
sadalom a vallás és minden eszme, ami a létezéshez köthető egy térbe van belezsúfolva, de
minden fellelhető, felkutatható. A fényképezőgép, erről a térről visszavert fényt rögzíti, amely
35 szerk.: Péter, Baki. 2012. A fotómávészet születése, A piktorializmustól a modern fotográfiáig
(1889–1929). Budapet : Szépművészeti Múzeum, 2012.
36 szerk.: Péter, Baki. 2012. A fotómávészet születése, A piktorializmustól a modern fotográfiáig
(1889–1929). Budapet : Szépművészeti Múzeum, 2012.
sajátos torzításokon megy keresztül. Transzformálja, absztrahálja a természeti jelenségeket.
A fotográfia realisztikus képe elhiteti, hogy a valóságot látjuk viszont a képeken, mivel az
tárgyakról visszavert fény élesen részletesen képeződik le a fényérzékeny anyagon. A fo-
tográfia alkotó ereje új dimenziókba helyezi ezeket a tereket, egy két dimenziós térré szűkíti,
szelektálva a nem oda illő részleteket, és ezzel a témára koncentrálva a nézőt, a befogadót.
Kis szeleteket vágunk ki a térből, amelyeket megfelelő sorrendben, és a megfelelő logikai és
esztétikai, formanyelvi eszközök használatával elrendezünk, ezzel már a valós teret alakít-
juk, át formáljuk a saját elgondolásunk és célunk érdekében. A lírikus tájképek megadják
azt az érzetet, hogy valós a tér, de kiterjeszti a fantázia mezejére, elképzelt valóságban, de
nem futurisztikus, inkább idealizált világot teremt a festői megjelenés. Ez az idealizáltság
mutat utat. És újabb tereket ad, alternatív leképeződéseket hoz létre párhuzamosan a való-
sággal.
26. 51
Fa a Költészetben
Tóth Árpád(37)
versét egy felhívással indítja, amellyel közös vizsgálatra, szemlélődésre invitál-
ja az olvasót. A kérdésben egy érzékletes természeti képet helyez el, amelyben egy ellentét-
párt találunk. Ellentétbe állítja a mozdulatlan, merev fát, és a folyamatos mozgásban lévő,
áramló patakot. Ez alapvetően diszharmóniát kelt az olvasóban, azonban mint megjelenített
kép, mégis nyugalmat áraszt. Egyértelművé teszi, hogy a vers témája maga a fa, amely egy-
ben a sokat megélt ember, és az élet metaforája.
A felszólítás után költői kérdést tesz fel, amelyben egyrészt tovább viszi az előbb említett
természeti képet, és egyben bele is helyezi az olvasót. A patakparton álló fa jó társa lehet az
elmélkedő embernek, védelmet nyújt az idő viszontagságai, a tűző nap, vagy a szakadó eső
ellen.
A vers további részében a fa metafora kibontásával foglalkozik.
„Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott”
Ősi, elemi szimbólumokkal érzékelteti mondanivalóját. A nap kezdetek óta a kiteljesedett
élet jelképe, a madár pedig a léleké. Ezekkel utal az eltűnő fiatalságra és a mulandó életre.
Az arany nap, vagyis az élet már letűnőben van, a madár, a lélek pedig hallgat. Csendes és
sötét valóságot tár a néző elé a költő.
„Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse
A végtelen titkába elmerül”
Folytatja az elmúlás leírását életszakaszok megjelenítésével. A virágok, a tavasz és egyben a
37 Tóth Árpád magyar költő (1886–1928)
27. 52
korai fiatalság, a gyümölcs a nyár, a fiatal felnőttkor jelképe.(38)
De a dicső ifjúkor eltűnése
után következik az érett életszakasz, amelyet a költő a „bölcs” jelzővel jelöl. Ezt a tudásban
gazdag időszakot hozza párhuzamba a természet által formált öreg fával. Az irodalomban
általában az idős bölcs tipikusan férfi kép, de az előző mondatban viszont női motívumokat
(virág, gyümölcs) találunk.
„És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...”
Az utolsó sorokban keretet alkot az író, mert elmagyarázza miért furcsa és ferde a fa. Be-
mutatva az élet különböző állomásait, elérkezik az utolsó, a halál. Az élet-halál szimbólu-
maként megjelenített folyópartokon álló fa az élet oldaláról a halál felé dől. Nem küzdve ez
ellen, hallgatva a belső hangra halad az elmúlás felé. Tóth Árpád a Fa című versében egy
teljes és boldog élet különböző stációt mutatja be, az elmúlás előtti pillanatban.
38 Dorottya, Andrási, és mtsai. 2001. Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a
magyar kultúrából. Budapest : Balassi Kiadó, 2001.
Tóth Árpád: A Fa
Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...
28. 55
Fa leszek, ha meghalok!
Egy forradalmian új környezetbarát és innovatív találmány változtathatja meg kegyeleti
szokásainkat. – Élet a halál után? Valóban létezik! – A Bio Urna kft. forgalomba helyezte
a lebomló urnát, amelyet ha elültetünk, egy fa növekszik ki belőle. Halottaink elmékét
így őrizhetjük tovább. Ez a találmány nem csak a megemlékezést reformálja újjá, hanem
teljesen környezet tudatos életfelfogást sugall. Gondoljunk csak bele, hogy ha minden
egyes ember halála után egy fát ültetnénk, mennyivel otthonosabbá tennénk, mondjuk egy
nagyváros kihasználatlan helyeit (nem– helyeket). A fa és az ember itt is azonosul szimbo-
likusan, tovább él „reinkarnálódik”. Otthonosabbá téve unokáinknak a földet, újra viszsza
nyerhetné a természet a területeket. Ez a fajta környezettudatosság nagy hatással van a
mai társadalomra. A túlzott mértékű urbanizáció hatásaként kiszorult természet hiányzik,
mindannyiunk számára. Rengeteg új ötleteket lehet találni arra, hogyan tudjuk valamelyest
visszacsempészni a természetet a mindennapjainkba. Az ilyenfajta ötletek bizonyítják azt
is, hogy a környezetünkre nagyon is odakell figyelnünk. Igényes új tereket alkothatunk, és
közben megemlékezhetünk. 39
39 Urna, Bio–. Bio Urna, Ahol a szeretet tovább él. [Online] Bio– Urna kft. http://bio-urna.hu
30. 59
Szimbólumok
(Dorottya, A., Ridovics , A., Borus, J., & Ruttkay, H. (2001). Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, té-
mák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest: Balassi Kiadó.)
Fa:
A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel, elsősorban a virágokkal szem-
ben az életerő (és különösen az örökzöld fa) az öröklét szimbóluma (rvirág, rzöld). A fa mint
világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma; elnevezése: világfa, kozmi-
kus fa. Ábrázolják a káosz óceánján lebegő kozmikus rtojás hajtásaként, amelynek növeke-
dése a kozmosz, a világrend kiteljesedését fejezi ki. Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével
a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág,
a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. A szellemvilágba, az isteni szférá-
ba emelkedés útját; az ezoterikus tudás, a gnózis elérését fejezi ki. A földi világ szakrális kö-
zéppontja, a hármas kozmikus rendszer alappillére (rköldök, rközéppont). A föld mélyén, a
világ közepében gyökerezik. Kapcsolatban áll az ősi vizekkel, és belenő az idő világába, gyű-
rűket fejlesztve, hogy kinyilvánítsa korát; ágai viszont elérik a mennyet, az örökkévalóságot,
így bejáratként szolgál a szoláris hatalomhoz. A világrend tér- és időbeli tagoltságát repre-
zentálja. • A világfa jellegzetes példája a skandináv mitológia kőrisfája, az Yggdraszill, amely
a világ közepén áll, annak szerkezetét tartja, s egyben világmodell (Edda, A völva jövendölése,
19) (rkőrisfa). A Kalevalában tölgyfa a világfa (XXXI. ének, 189–192). A hindu világfa az év
szimbóluma, amely körül a nappal és az éjszaka madarai keringenek (Rig-véda, I. 164).
A fáraót tápláló fa mint életfa (Thébai falfestmény, Kr. e. XVI. sz.).
• A kozmikus fa jelentéseivel sok tekintetben összefonódott az életfa szimbolikája, amely
azon túl, hogy világtengely és középpont, elsősorban a regeneráció és az ősi tökéletes álla-
pothoz való visszatérés kifejezője. A drágaköveket vagy különleges virágokat, gyümölcsöket
termő édenkerti fák a sumer, hindu, kínai, japán Paradicsom-képzetekben is szerepelnek
31. 60 61
(raranykor, rParadicsom). Jellegzetes motívum az élet vizének, forrásának az életfa mellőli
eredeztetése is. Gyümölcse halhatatlanságot biztosít, pl. a taoista hagyományban a Nyugati
Paradicsom közepén növő őszibarackfa termése bír ilyen hatalommal (rbarack/őszibarack).
Az azték mítoszokban egy hegycsúcson álló kaktusz a világfa, amelyen a Nap madara, a sas
fészkel.
• A Ter 2,9-ben megjelenő „élet fája” az Isten teremtette ember örök életét, haláltól való
mentességét biztosítja, amelyet az első bűn, a rtudás fája tiltott gyümölcsének elfogyasztása
miatt veszített el. Az éjszaka is világító mennyei életfa számos hagyományban megjelenik, s az erre utaló,
gyertyákkal díszített fák az újjászületés szimbólumai. Ezzel a jelentéssel ruházták fel pl. a görögök Dionüszosz
fenyőjét, a germánok rÓdin/Wotan fáját, a buddhisták a halottak ünnepének fáját, a keresztények a
karácsonyfát (rfenyőfa). A katolikus hagyományban a kivirágzó keresztfa életfaként jelenik
meg, s Krisztus örök életet hozó, megváltó tettét szimbolizálja. (Pl. Pacino di Bonaguida
Lignum vitae című képén, 1310 k., Firenze, Accademia vagy a győri Szt. Ignác-templom
oltár-keresztjén, XVIII. sz. [’ kereszt]). • A magyar néphagyomány életfája a lakodalmi szo-
kásokhoz kapcsolódik. A feldíszített fa vagy faág az ifjú házasok termékenységét, életét
jelképezi, amelyet számos hímzés, faragás örökít meg. A fa és az állatok társítása szintén
jelképes. A gyökérnél kígyók, a törzsnél általában szarvasok, az ágak között pedig mada-
rak jelennek meg (rállat/állatok). A fát őrző kígyó vagy sárkány a megszerzendő gyümölcs,
tárgy, átvitt értelemben a bölcsesség elérésének nehézségét jelenti. (Pl. Iaszónnak sárkánnyal
kell megküzdenie az aranygyapjas kos Arész ligetében fára akasztott bőréért [’ argonauták].) Az
Ótestamentumban a tiltott tudás megszerzését éppen a rkígyó ösztönzi, az ábrázolásokon
a fára tekeredve kínálja a tiltott gyümölcsöt (Jan de Limbourg és testvérei: Bűnbeesés és
kiűzetés a Paradicsomból, Berry herceg hóráskönyve, 1415–1416, Chantilly, Musée Condé).
• A természeti népek mítoszaiban az állatokhoz hasonlóan lélek-jelkép, a személyek altere-
gója is lehet; az emberek származását is eredeztették fából. Pl. a germán hitvilágban az első
emberpárt az istenek kőrisfából és szilfából keltették életre. A görög mitológiából is ismertek
hasonló elképzelések, pl. Hésziodosz szerint a réz-nemzedék keletkezett kőrisből (Theog.,
563); Adónisz mirhafából született (Ovid. Met., X. 512–513). Kínában a megmunkált fadarab
az önzéstől és vágyaktól való mentesség, az egyszerűség taoista eszményére utalt (Tao Te
king, 15). A későbbi taoizmus jelképrendszerében a görcsös, megmunkálásra alkalmatlan fa
az egyéni szabadság jelképe (Po Csü-ji: Görcs fa). A rvíz (élet vize) partjára ültetett gyümölcstermő
fa a hívő, igaz ember képe a Zsoltárok könyvében (1,3). Elterjedt szokás gyermek születésekor vagy jelentős
eseményekkor a faültetés, így a fa növekedése, erősödése utal az életerőre, viszont kivágása vagy kiszáradása,
pusztulása a halál jele (Hom. Il., XIII. 389–390; XVI. 482–483; Jób 29,19; Jer 11,19). Az Ószö-
vetségben az égig terebélyesedő, majd gyökeréig pusztuló fa Nabukadnezár babiloni ural-
kodó sorsát példázza egy álombéli látomásában (Dán 4,8–17). • A gyümölcstermő fa a női
princípium egyik megjelenési formája; kifejezi az anyaistennők tápláló, védelmező aspek-
tusait. A fa szerteágazó ágrendszere a származási rendet mutatja a családfaképeken (ral-
ma/almafa, rősök). A keresztény művészetben a Jézus származását bemutató rJessze fája-
ábrázolás a legismertebb. • Mivel a fák lombkoronája az égbe nyúlik, fontos szerepet játszik a földi és égi világ
kapcsolatában. Lehet szellemek, istenek megtestesülése; lakhelye; üzenetének közvetítője. A ligetek, erdők
legnagyobb, legöregebb fái körül kultuszhelyek alakultak ki, s a szent fák sérthetetlenek voltak (pl. a Démétér
szent tölgyfáját kivágó Erüszikhthón bűnhődése: Kallimakhosz: Démétér-himnusz; Ovid. Met., VIII.
738–878). Zeusz dódónai tölgyfái az isten hangját közvetítették (rtölgyfa). A görög mitológia termé-
szetistennői, a rnimfák közül a ligetek, fák lakói, védelmezői a drüaszok és hamadrüaszok (Hészi-
od. Theog., 187). • A samanizmusban az ég és föld közötti kapcsolattartás eszköze, az égi
szellemvilág bejárata. A földtől az égig ívelve a sámán útját jelzi. A háromfokozatú világ ten-
gelye, a sámán rmadár alakú segítőszellemeinek helye. Ez a motívum jelenik meg az Égig érő
fa meséjében is. A sámánfa a sámán lelkét is szimbolizálja, addig él, ameddig a sámán (rsá-
mán/táltos). • Az arab zodiákus hagyomány tizenkét ágú gyümölcsfája, amelynek termései
a csillagok és a csillagképek, a mezopotámiai, valamint az ősi ausztráliai elképzelésekből
is ismert. • Az alkímiában a fa elsődleges anyag, prima materia, amely a Nagy Mű eredetét
és gyümölcsét, azaz eredményességét jelképezi. • Népkarakterológiákban is szerepelhet fa,
pl. a tölgy a germánok, a rhársfa a szlávok fája, s Ady az Ihar a tölgyek közt c. versében a
juharfát nevezi a magyarság fájának. • Danténál a földi Paradicsom fái életfák, amelyek az
égi kör forgása által az egész földön szerteszórják a termékenység magvait (Ist. Színj., Purg.,
XXVIII. 109–111). Petőfinél élet-jelképként szerepel: „Majd ha dőlni készül élted fája” (Bolond
Istók). Az Egy gondolat bánt engemet… c. versben az esendő, hervadó virággal szembeál-
lítva a nagyszerűség, hősiesség megtestesítője: „Legyek fa, melyen villám fut keresztül.”
32. 62 63
Vörösmarty kései költészetében ekképpen jelenik meg az életfa: „Mint az érett gyümölcs,
/ Az élet fájáról / Hull a fáradt ember / Midőn órája szól” (Az ember élete). Arany János az
idő fájának képével indítja Buda halála c. eposzát: „Hullatja levelét az idő vén fája.” Az óri-
ás fa a feltörekvő ember negatív értékű szimbólumaként jelenik meg Nietzschénél: „Mennél
jobban törekszik magasba, fénybe, annál erősebben törekszik gyökere a földbe, lefelé, a
sötétbe, mélybe, – le a gonoszba” (Im-ígyen szóla Zarathustra; A hegyi fáról). Ady költészeté-
ben a gyümölcstermő életfa képére is találunk példát: „Lentről nézem ős terebélyed, / Piros
csodákkal rakott Élet” (Sírás az Élet-fa alatt); csakúgy, mint az ’idő’ jelentésre: „Hatalmas,
hős, sudaras multnak / Ágai, gyönyörű éveim” (A megnőtt élet). Weöres Sándor a kozmikus
fa szimbolikáját eleveníti fel: „És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység / és magasság és
minden égtáj! / Út ő maga, mindenfelé!” (A fogak tornáca, 6). Pilinszky Harmadnapon c. ver-
sében a „ravensbrücki fák” a feltámadás kozmikus képének elemei: „És megérzik a fényt a gyökerek. / És
szél támad. És fölzeng a világ.” rág/vessző, rbokor, rerdő, rfalevél, rgyümölcs/termés, rkert, rmag,
roszlop [K. Zs.; Ú. E.]
Hold
A Föld körül keringő mellékbolygó. Az réjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a
sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a rNap párja (pl. Egyiptomban rHórusz szemei:
Plut. Iszisz és Oszirisz, 52), de mivel a Hold fénye csupán a Nap fényének visszatükrözése,
a függőség kifejezője. Jelképes tulajdonságait a Nap szimbolikájának ellentételezéseként is
megfogalmazták. A Hold általában a női princípium, hozzá rendelték a vizet, az égtájak kö-
zül Északot, az évszakok közül a telet. • A távol-keleti kultúrákban is fontos szerepe van.
Az óind hagyományban „az égi világ kapuja”, amelyen át az elhunytak belépnek az égbe, és
ahonnan reső alakjában térnek vissza a földre (Kausítaki upanisad, I, 2). A buddhizmusban
a béke, a tisztaság szimbóluma; az újhold és a telihold a szellemi képességeknek kedvező
időszak. A festészetben, a kínai, majd a japán költészetben a vízen tükröződő telihold a vi-
lággal tökéletes harmóniát kialakító emberi tudat (pl. Ma Yuan: A Holdat szemlélő bölcs, To-
kió, Atami Múzeum). Míg Japánban férfiúi princípium, Kínában a női elem, a jin lényege: passzív, átalakuló
és halhatatlan. A császári jelképrendszerben a Napnak van alávetve; míg a Nap az év, a Hold a hónapok
meghatározója. A kilencedik hónap holdtöltéje a házasságkötések családi jóváhagyásának hagyományos ideje.
A taoizmusban az igazság jelképe; fénye a sötétségben fénylő szem. Egy legenda szerint a halhatatlanság
elixírjét a holdbéli nyúl készíti mozsártörőben (rnyúl). • Az antikvitásban alakváltozásai révén az
állhatatlanság, az átalakulás, a növekedés és a termékenység kifejezője. A Hold ciklikus
változásai és a nők havi ciklusa között párhuzamot vontak: „Hold biztosítja a terhességet, a
szülést és a nemzőképességet” (Cicero: Az istenek természete, II. 46). Általában női istensé-
gek személyesítik meg: rArtemisz/Diana, Szeléné/Luna, rÍzisz; „A mindenség anyjának hív-
ják, s azt tartják róla, hogy férfi- és női természete van” (Plut. Iszisz és Oszirisz, 43).
Szeléné (görög vázakép, Kr. e. V. sz., Berlin, Staatliche Museen).
Egy hellenizmus kori orphikus himnusz így jellemzi: „az ég szépcsillagu szűze, / újranövő
és újrafogyó és férfi, te és nő, […] növelő, az időnek anyja” (A Holdhoz). Apuleius Az arany-
szamár c. művében a világegyetemet éltető és mozgató kozmikus erő szimbóluma, a legfőbb
istenség, Isis megjelenési formája: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja.
Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényé-
nek isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden
test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv). Egyben tehát a biológiai ritmusok kifejezője, de
számos hozzá fűződő nézetben alárendeltje is a születés és halál egyetemes törvényeinek.
Minden holdhónapban három éjszakára eltűnik, mintha meghalna, azután újra megjele-
nik és növekszik. Az életből a halálba vezető utat jelképezi; számos holdistenség az alvi-
lág istene, istennője is egyben, pl. rOzirisz/Szarapisz, rHekaté, rPerszephoné/Proserpina.
Plutarkhosz Démétér földistennő és leánya, Perszephoné kapcsolatát a Föld és a Hold össze-
tartozásához hasonlítja. A leány „a Holdhoz tartozó dolgoknak parancsol” (A Hold arca, 27).
Egy görög elképzelés szerint a jó emberek lelkei a Holdon időznek második halálukig, az itt
található elíziumi mezőkön. Örökös visszatérése révén a ciklikusság elvén működő kozmi-
kus területek ellenőrzője; hozzá tartoznak a vizek (dagály–apály), a föld termékenységét biz-
tosító eső és a harmat, valamint az idő. Hermészhez (Egyiptomban Thothoz) is kapcsolódik,
ebben az értelemben az alkotóerő, a bölcsesség (Plut. Iszisz és Oszirisz, 41). A misztikus
szertartások, a varázslás, különösen a szerelmi varázslás pártolója (Theokritosz: Szerelmi
varázslás; Ovid. Met., VII. 177–183). • A zsidó hagyományban Isten akaratának kozmikus
megtestesítője, az Úr dicsőségének egyik kifejezője (Sir 43,6–8). Szarvakkal vagy bárddal
33. 64 65
jelölték; ez termékenységi vonatkozásokra utal. Az időmérés alapjául szolgált ősidők óta;
mozgás- és idő-szimbólumként a Bibliában is fellelhető: „És a Hold minden időben pontosan
jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját” (Sir 43,6–7). •
A muszlim kultúrában az idő mértéke; évszámításuk is lunáris. Gyakori ábrázolás az életfa
feletti félhold, amely az istenség, a fensőbbség, az uralkodás; a holdsarló csillaggal pedig az
iszlám jelképévé vált, a mecsetek és minaretek csúcsának jellegzetes díszítőeleme. Európá-
ban elsősorban a török birodalom fenyegető terjeszkedésére utalt, a „sápadó félhold” pedig
hanyatlására. • A keresztény szimbolikában a Nappal együtt a keresztrefeszítés ábrázolása-
in Krisztus kettős természetét jelzi; a balján elhelyezkedő Hold az emberi természetre utal.
A Holdat Gábriel arkangyal tartózkodási helyének vélték, valamint Szűz Mária szépségét is
hasonlították hozzá az Én 6,10 és a Holdon álló, ún. Napba öltözött asszony motívuma alap-
ján (Jel 12,1).
Dürer: Holdsarlós Madonna (1471).
A holdsarló a szüzesség, az eredeti ártatlanság jele. A szeplőtelen foganás ábrázolásakor
Szűz Mária gyakran áll holdsarlón, fényét a Naptól, fiától kapja (Murillo: Szeplőtlen foganás,
1678, Madrid, Prado). A barokk kori Győztes Immaculata-ábrázolásokon az iszlám feletti
győzelemre is utalt. Az egyházatyáktól eredeztethető az a középkori hagyomány, amely a
Holdat és a Napot az Ó- és az Újtestamentum jelképének tartotta: ebben a tipológiai értel-
mezésben az Ótestamentumot (Hold) csak az Újszövetség (Nap) megvilágító fényénél lehet
valódi értelmében felfedni (rárnyék). • Az alkímiában az ezüsthöz tartozó bolygó. A Hold–
Nap-oppozíció az rezüst és rarany, a testi és szellemi, ra király és királyné ellentétpárokat is
kifejezte. A hellenizmus kori asztrológiai modellben a Földet koncentrikusan övező ún. hét
bolygó szférájában a középponttól számított 1. bolygó. • Az asztrológiában már a babiloni
csillagjóslásban is központi jelentőségre tett szert; nemcsak a Föld vizeire való befolyását
figyelték meg, hanem fényjelenségeivel, formájával, a többi égitesttel való érintkezési pontok-
kal kapcsolatban jósló előjeleket fogalmaztak meg. A hellenizmus kori asztrológiában ter-
mékenységi jelentése is hangsúlyos: „a nemző magvak örök áradatát hinted szét fényességes
sugárzásoddal” (Firmicus Maternus: Asztrológia. Bevezetés, 10). A Hold allegorikus figurája
a középkorban Artemisz attribútumait viseli (íj, nyilak, holdsarló-fejdísz; jellegzetes kísérői
a vízzel és termékenységgel kapcsolatos állatok: rák, nyúl).
Hold planétaistennő (Csízió, Kolozsvár, 1592, Bp., MTA Kézirattár).
Az ösztönvilág, a tudatalatti, a képzelet, a lelki élet, az álom és a szexualitás megtestesítő-
je. Napja a hétfő, kora a gyermekkor. A Holdhoz tartozó állatok: a hidegséget, nedvességet
kifejező rkígyó, rbéka, rsárkány; az éjszakai rbagoly; a termékenységre utaló nyúl és a rte-
hén. Az érzékelés székhelye; míg a Nap a jellem, a Hold a viselkedésmód képviselője. A Hold
különböző fázisaihoz kapcsolódó jelentések (újhold: kezdet, születés; telihold: beteljesülés,
felnőttkor; fogyó hold: hanyatlás, öregedés; növő hold: erősödés, növekedés; a holdfogyat-
kozás pedig halált, megsemmisülést jelent) számos kultúrában fellelhetők. • A tarot XVIII.
lapja a Hold, amely az égitest alatt kutyát, farkast és rákot jelenít meg, s az alvilági erőkre
utal (rkártya). • A Nappal párba állítva a szabadkőműves ábrázolásokon is megjelenik, pl.
Kazinczy Ferenc szabadkőműves kötényén (Sátoraljaújhely, Kazinczy Múzeum). • Adynál a
telihold a teljesség, a beteljesülés szimbóluma: „váró és biztató” (Vágtatás a Holdnak); Ván-
dor, téli Hold. A fogyó Hold viszont reménytelenséget, beteljesületlenséget fejez ki: „Milyen
csonka ma a Hold […] Minden Egész eltörött” (Kocsi-út az éjszakában). József Attilánál az
éjszaka jelentéseihez társul a „néma, siron tuli fény” (Ha a hold süt). Radnóti Erőltetett menet
c. versében az erőt, reményt adó bizakodás képe: „a hold ma oly kerek!” Az 1946 és 1948
között megjelenő Újhold c. folyóirat a kezdetet, az újjászületést fejezte ki címében. rcsillag/
bolygó [Ú. E.]
34. 67
Irodalomjegyzék
Anna, Szigethy. 2009. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában. Budapest : Magyar Képzőművé-
szeti Egyetem, 2009.
Bizottság, Pápai Biblikus. 1997. Szentírás Magyarázat az Egyházban. Budapest : Szent Jeromos Bibliatársulat,
1997.
Cannon, Basil. 1999. Ansel Adams. Singapore : Gramercy Books, 1999.
Clark, Larry. Larry Clark Offical Website. [Online] http://larryclark.com.
Cock, Liliane De. 1972. Ansel Adamas. Hudson : Morgan & Morgan Inc., 1972.
Cotton, Charlotte. 2004. The Photograph As Contemporarí Art. London : Thames & Hudson, 2004.
Dormael, Jaco van. 2009. Mr. Nobody. 2009.
Dorottya, Andrási, és mtsai. 2001. Szimbólumtár, Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kul-
túrából. Budapest : Balassi Kiadó, 2001.
Geographic, National. National Geographic Magyarország. [Online] http://www.ng.hu/Termeszet/2009/10/
Allat_josok.
Jung, C.G. 2008. A személyiség fejlődése. Budapest : Scloar Kft, 2008.
—. 1987. Emlékek Álmok Gondolatok. Budapest : Európa Kiadó, 1987.
Najjar, Michael. Najjar, Michael Ofical Website. [Online] http://www.michaelnajjar.com.
Neidermüller Péter, Horváth Kata, Oblath Márton és Zombory Máté. 2008. Sokféle modernitás. Budapest :
L’Harmattan, 2008.
Sainsbury, R. M. 2002. Paradoxonok. Budapest : Typotex, 2002. old.: 7.
Sándor, Féjja. 1975. Fotóművészet és Pszichológia. Budapest : Népművelési Propaganda Iroda, 1975.
Sontag, Susan. 2010. A fényképezésről. Budapest : 2010, 2010.
szerk.: Péter, Baki. 2012. A fotómávészet születése, A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889–1929).
Budapet : Szépművészeti Múzeum, 2012.
Urna, Bio–. Bio Urna, Ahol a szeretet tovább él. [Online] Bio– Urna kft. http://bio-urna.hu
Zsófia, Somogyi. 2008. Személyes Tér. Fotóművészet. 2008. 4.
35. Tartalomjegyzék
Bevezető
Terek.......................................................................................................................... 7
Nem-hely.................................................................................................................... 9
Párhuzamos terek...................................................................................................... 11
Közösségi tér........................................................................................................... 13
Személyes tér........................................................................................................... 15
Virtuális terek.......................................................................................................... 19
Koncepció.................................................................................................................. 23
Ember vagyok!........................................................................................................... 25
Inspirációk................................................................................................................. 41
Ansel Adams............................................................................................................. 43
Michael Najjar......................................................................................................... 44
Andreas Gursky........................................................................................................ 45
Piktorializmus – fotoszecesszio................................................................................... 48
Fa a Költészetben...................................................................................................... 51
Fa leszek, ha meghalok! ............................................................................................ 55
Szimbólumok.............................................................................................................. 59
Irodalomjegyzék........................................................................................................ 67
36.
37. Nyilatkozat
Alulírott…………………………………………………………..(kód:……………………….)
jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a …………………………………………………………
……………………………………….. című szakdolgozat vagy diplomamunkanapló
önálló munkám, a dolgozat/diplomamunka készítése során betartottam a szerzői jogról szóló
1999. évi LXXVI. törvényt(1)
, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítá-
sáról szóló 2008. évi CXII. törvényt, továbbá a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán előírt, a
dolgozat, illetve a diplomamunka készítésére vonatkozó szabályokat. Munkám során kizáró-
lag olyan forrásokat használtam fel, amelyekre a jegyzetapparátusban a hivatkozás szabálya-
inak megfelelően hivatkoztam, illetve amelyeket a bibliográfiában szakszerűen feltüntettem.
Kijelentem továbbá, hogy a dolgozat/diplomamunka készítése során az önálló munkavégzés
követelményét betartottam, a konzulenst ezzel kapcsolatban nem tévesztettem meg.
Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben a dolgozatot/diploma-
munkát bizonyíthatóan nem magam készítettem, illetve azzal összefüggésben megsértettem a
szerzői jogra vonatkozó előírásokat, a szakdolgozat/diplomamunka elégtelen érdemjegyű, és
ellenem az intézmény fegyelmi eljárást indíthat.
Kijelentem továbbá, hogy sem a dolgozatot/diplomamunkát, sem annak bármely részét más
felsőoktatási intézményben nem nyújtottam be diplomamunkaként.
Kaposvár, 2015. …………………..hó ……… nap
Aláírás:………………………………………
1 Az 1999. évi LXXVI. Tv. 34. § (1) a mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és
az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.
36. § (1) nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás
céljára – a cél által indokolt terjedelemben – szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerző
nevével együtt – fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.
Konzulensi vélemény
A diplomamunka napló vagy szakdolgozat értékelése:
1. A diplomamunka napló vagy szakdolgozat a hallgató önálló munkájának tekinthető-e?
igen nem
2. A hallgató élt-e a rendszeres konzultációs lehetőségekkel?
igen részben nem
3. Figyelembe vette-e a hallgató a konzulens útmutatásait?
igen részben nem
4. Elfogadhatónak tartja-e a diplomamunka napló vagy szakdolgozat szakmai minőségét,
tartalmát?
igen nem
5. A diplomamunka napló vagy szakdolgozat bírálatra
bocsátható nem bocsátható
6. Egyéb megjegyzés:
Kaposvár, 201... év ...................... hó ..... nap
konzulens olvasható aláírása
Beosztása, munkahely megnevezése: ....................................................................................
38. ● DIPLOMAMUNKA ÉRTÉKELÉSI LAP ●
● Hallgató neve
● Kódja ● Szak
● Diplomamunka címe ● Szakirány
● Technika ● Oktatási évek
● Konzulens neve,
beosztása
● Opponens neve,
beosztása
Sorsz. Szempontok Értékelési skála
1.
A diplomamunka előkészítésére szánt idő,
konzultációk tartalma, száma.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
2. A téma kiválasztásának indoklása és indokoltsága. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
3. A konzultációk eredményessége. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
4.
A kiválasztott téma egyedisége, illetve miként
érvényesült az egyéni látásmód.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
5. A diplomamunka megvalósításában tükröződő
szakmai alapok és kompetenciák minősége.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
6. A kiválasztott téma megvalósításában használt
technikai módszerek eredményessége.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
7.
A diplomamunka esztétikai megjelenítése. Az
esztétikai (kompozicionális stb.) szempontok
érvényesülése a választott téma, illetve tartalmiság
szempontjából.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
8. A diplomamunka megvalósításában használt egyéni,
új megoldások , kísérletek eredményessége.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
9.
A diplomamunka megvalósításához összegyűjtött
dokumentációs anyagot kutató-feldolgozó és
a munkafolyamatokat dokumentáló diploma
munkanapló tartalmi és esztétikai minősége.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
10. A diplomamunka megvédése. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
● Értékelési pontszám: ● Érdemi jegy:
● Dátum: ● Konzulens aláírása:
● Opponens aláírása:
● A pontok értékelése: Jeles: 5 (100 – 91) , Jó: 4 ( 90 – 75 ), Közepes : 3 ( 74 – 55 ),
Elégséges: 2 ( 54 – 41 ), Elégtelen: 1 ( 40-0 )
● A záróvizsga bizottság elnökének álírása:
