1. Daubner Béla - Ha A Boldogság Nyomát Keressük
Ha a boldogság nyomát keressük, akkor emlékezetünket kell kutatni. A boldogság valami
olyasfajta öröm, amelynek köze van az igazsághoz, az igazságon, az erényes és tiszta
dolgokon való örvendezés, amelynek emléke mindannyiunkban halványan benne él. Bár
mindannyian sóvárgunk a boldogságra, legtöbb vágyunk mégis olyasmire irányul, ami nem
boldogságot, hanem romlást és nyomorúságot eredményez. Mivel vágyaink megkötnek
bennünket, er tlenek vagyunk a boldog életre. Félünk a boldogságtól, mely az igazságban
való örvendezés, mert megkötnek bennünket vágyaink, amelyek nem az igazra, hanem a
hamisra irányulnak. Nagy boldogság helyett kicsike jólét.
Szanszkrit: Szat a létezés tiszta és ideális sképe, archetípusa. Szat tiszta lét, csit tökéletes
tudatosság és az ánanda boldogság egysége.
Tényleges élet bhava, létesülést jelenti. Buddha „bhava dukha” a létesült, megvalósult élet
szenvedés.
A tiszta lét sképére való emlékezés szmriti, egyik jelentése éberség. Éber az, akiben a
tökéletes lét sképe, a boldog, tiszta és igaz lét kollektív emléke elevenen él, s azt életében
megvalósítja. Szmriti upaszthánam páliul: szatipatthána.
A szmriti a tudattalanban elveszett, a tökéletes lét éberségét a szenvedés megszüntetésére
törekv embernek vissza kell hódítania, a kábaságból és az öntudatlanságból fel kell
ébresztenie. Vidjá tökéletes látás, tudás, éberség, avidjá-öntudatlan, nem éber, nem látó.
Patandzsali 5 klésa 1. avidjá, gyökérok, 2. aszmitá, én vagyokság, egyetemes éberség
elveszett, helyébe lépett az egoisztikus öntudat, amely zárt, önmagát tudja ébersége
forrásának.
Rága: vonzódás, kedvelés, az én örömszerzésre irányuló törekvés.
Dvésa: írtózás, taszítódás,
Abhinivésa: az elszigetelt individuális én görcsös élni akarása
Az én öröme szenvedés: mulandó, szamszkárát (sors csírát) teremt, az énre irányuló öröm
megbontja a lét teljességének harmóniáját, valahol, valakinek szenvedést okoz.
Szenvedés és boldogság elválaszthatatlanul összetartozik, a szenvedésteli élet és a boldogság
ideálja együtt alkotja a lét teljességét. A boldogságra irányuló élet el feltétele éppen a
szenvedés mély átélése és tudatossága. Kétféleképpen lehet szenvedni.
A boldogság megvalósítása tulajdonképpen azon múlik, hogy a szenvedés gyökérokát, az
egoitást, az individuális ént mennyire tudjuk visszaszorítani, feláldozni, az ideálnak kedvéért.
1
2. Boldogság a közösség legjobb képességeink szerinti, alázattal telt szolgálata, önzésünk
legy zése, egyéni életünknek az eszmények megvalósítására történ ráirányítása,
élettevékenységeinknek szellemi tartalommal és értékekkel való megtöltése a valóság
éberségének szünet nélküli gyakorlása. Tanú tudatosság, éberség. Mindig törekvés a fejl dés
felé.
A szellemi válság fontos összetev je a kultúra azon struktúráinak hanyatlása, kiüresedése,
értékvesztése, amelyek az embert hagyományosan összekapcsolják archetipikus gyökereivel.
Jung: „a mai ember világát saját intellektusán kívül már semmi sem világítja meg, olyan nagy
a sötétség”.
Az ego kialakulása a világra vetítve ugyanaz, mint a manifesztált világ teremtése: az ego-val
születik meg az id be vetett, történeti tudattal él , korlátok közzé szorított és törvény alá
vetett természeti ember. A lélek totalitása széthasad ellentétpárjaira: tudatra és tudattalanra, és
az egora reflektáló és azzal azonosuló öntudat saját formáinak rabjává válik.
Az árnyékkal való szembenézés, a világra projektált tartalmak visszavonása, saját sötét
oldalunk megtapasztalása és elfogadása, az énb l kirekesztett személyes tudattalan
integrálása. Olyasvalamivel kell szembenéznünk, ami addigi énünkkel lényegileg
összeférhetetlen. Fegyvere: szorongás, halálfélelem. A tudattalan az ego-identitás nemével
ellentétes jelleget vesz fel.
Jung írja: Az archetípus tipikus érzet, illetve gondolat lehet ség, vagy diszpozíció. Máshol azt
írja, hogy a pszichés világban változatlan struktúrák. Olyan készségszisztémák, amelyek
egyúttal képek és emóciók is. A lélek strukturális feltételeit ábrázolják, amelyek képesek arra,
hogy bizonyos konstellációkban hasonló alakokat hozzanak el – ami egészen más, mint
bizonyos képeknek az öröklése. Potenciálisan létez rendszer a tudatalattiban, változatlan
alaprajzolattal, de változó megjelenési formában. Az skép tulajdonképpen üres, amit
személyes tartalmak töltenek ki. Ez a változó megjelenési forma.
1934-ben azt mondja Jung, hogy a személyes tudattalan tartalmai, f leg érzelmileg telített,
hangsúlyos komplexusok, amelyek az élet személyes intimitását teszik ki, míg a kollektív
tudattalanban az sképek vannak, amelyek a komplexus fogalommal egymást kiegészít és
megváltoztató értelemben is szerepelnek, hogyha az skép már fölszálló-félben van.
Még kés bbi megfogalmazás: a lélek mélyén az id tlen és végtelen lelki szerkezet
csomópontjaiként, energiahordozó jelenségek magvaiként helyezkednek el az archetípusok és
a kollektív tudattalant képezik, amely minden egyéni psziché univerzális fundamentuma.
A legutolsó: Az emberiség stapasztalataiból, tipikus szituációk ismétl déséb l keletkezett
mitikus, kollektív képek, magatartási sminták, amelyek az emberiség stapasztalatainak a
lecsapódásai.
2
3. A tünetek a tudatot arra kényszerítik, hogy a tudat fénye oda irányuljon a tünetre, és mögötte
próbálja megkeresni az archetípust, amely ha belép a tudat terébe, akkor észrevehet lesz,
mint szimbólum. Ezért fontos az álomanalízis és az álmoknak és fantáziáknak a megjegyzése,
mert ezekb l tudunk visszakövetkeztetni, hogy egy-egy tünet mögött milyen szimbólum, a
szimbólum mögött pedig milyen archetípus áll. A szimbólum-köntös, amelyben láthatóvá lett
az archetípus, variálódik, változik, az ember, az id , a küls és bels körülmények szerint.
Módosult tudatállapotban kinesztetikus érzés v. a szimbólum követése álom tudat és
álomtalan alvó tudat.
Jung egy összefoglaló m vében azt írja, hogy az archetípus kompenzatórikus funkciójának
megfelel en a kollektív tudattalanból energiakvantumokat közvetít a személyes tudattalan
komplexusai felé és ennek segítségével az eddig csak zavaró szimptómákkal jelentkez
komplexus kénytelen szimbólum formájában megjelenni, mert a komplexus olyan feszít
energiákkal telik meg a mélyr l jöv energiakvantumok által, hogy valamilyen módon
megjelenik: álomban, vagy akár egy vízióban. A szimbólum, amely ilyenkor feljön a tudat-
szintre, ábrázolja az archetipikus magot is és a személyes konfliktusanyagot is.
Tehát az archetípusból aktivizálódva komplexus lesz, a komplexus pedig felemelkedve a
személyes tudattalanba kétféle módon jelenik meg a tudat számára: egyrészt, mint szimbólum,
másrészt, mint tünet. Egy komplexus megjelenhet szimbolikusan, tehát kép-alakban: álomban,
imaginációban, vagy akár egy éber-álomban. És megjelenhet tünet formájában, mint fóbia,
fejfájás, ulcus, vagy magas vérnyomás, stb.
A fejl dés nem a világból kibányászható ismeretekben, hanem az önismeretben rejlik. Az
önismeret igazi szakrális értelmezése az Atman (önvaló, svaló, Az) ismeretét jelenti. Hogyan
jutunk el hozzá? Alapvet problémánk, hogy nem ismerjük a megidézett vagy felhasznált
er k valódi bens séges természetét. Saját tudatunkat transzformáljuk, azaz vetítjük ki a
létezésre.
A vizuális emlékezet nem elvont fogalmakkal, extrahált ismeretekkel dolgozik, hanem
magával az érzéki valósággal. Nem analitikus, hanem szintetikus (összefoglaló, egységesít )
természet , az átélés ama szintjeivel van kapcsolatban, amelyek a közvetlen érzékszervi-
mozgásos intelligencia, s annak leképz dései –a fantázia és az imagináció – közegét alkotják.
A kép szintetikus természetéb l adódik, hogy – akár érzékleti képr l, akár emlékképr l, vagy
teremtett képr l, alkotásról van szó – egyrészt mindig az átél pszichikum totalitását érinti,
másrészt csak totalitásában, „gestaltjában” érthet , vagyis jelentése nem elvont
részinformációk összegz déséb l adódik. A kép teljességgel sohasem fejthet ki, nem
magyarázható meg, hanem csupán átélhet , tapasztalható. KIP
Kép mint érzéklet – forma azonos a tartalommal. Ezt az egységet a reflektáló öntudat
analitikus tevékenysége bontja meg. Ezt a viszonylatrendszert a pszichikumban
mozgásimpulzusok, cselekvési lehet ségeket reprezentáló sémák hordozzák. Az ember
észlelési lehet ségei lényegében cselekvési lehet ségével azonosak. Az észlelésben kialakul
érzékelés, cselekvés és érzelem gyökeresen eltér természet nek t nhet, ami természetesen
3
4. illúzió. Másrészt a cselekvési sémák a bels , a pszichikus térben a külvilág olyan
leképz dését hozzák létre, amely önmagában is alakítható, manipulálható, s bel le új
összefüggéseket hordozó sémák alakíthatók ki. NLP. Képzelet, álom és fantázia.
Az archetipikus sémák mindig differenciálatlanok és archaikusak ( srégi), az érzékszervi-
mozgásos relációk nemcsak mély és univerzális érzelmi feszültséggel telítettek, de éppen
egyetemességükb l adódóan sajátos mitikus többlettel rendelkeznek: ezek adják az élet
történéseinek „okkult” hátterét. Jung elképzelése szerint az archetípusok alatt rejt zik az
archetípusok archetípusa a „selbst”, amely az emberi életlehet ségek totalitását s ríti magába,
ezért projektálódhatott a világra, mint a kozmosz egészét magába hordó, mindenütt jelenlev
és minden megnyilvánult forma mögött ott rejt z , mégis megfoghatatlan, a létnek a konkrét
létezést l megérinthetetlen sforrása. A kozmoszból végs soron azt tudjuk megismerni, amit
önmagunkból rávetítünk, ily módon a küls környezet aktuális mindig az emberi személyiség
tudatállapotát tükrözi.
A mágikus hagyomány szerint azonban a smrti szakrális (isteni, szent) m velete jelenti az
smintáját, modelljét mindenfajta emberi emlékezetnek.
Maladaptációs séma Young
A tudat átalakítására, kib vítésére és univerzalizálására irányuló mágikus aktus maga is
archetípus, amely minden kultúrában a korszellemnek megfelel en ölt testet, mint ahogy
archetípus az seredet felidézésére irányuló szakrális emlékezet is. Az archetípus akcionális
megnyilvánulása a rítus, mint ahogy gnosztikus megnyilvánulása a szimbólum. A rítus és a
szimbólum a megnyilvánult archetípus két aspektusa: a tudat egyszer a cselekvés, másszor a
felismerés aktusában ragadja azt meg. Miként a szimbólum olyan kultikus (vallásos)
jelent séggel felruházott forma, amelyet a formák világából a jelentés mélyrétegeinek
viszonylagos nyitottsága emel ki, éppúgy a rítus olyan cselekvés, amelyet a cselekvés
mélyebb transzcendens értelme felé való nyitottsága emel ki a lehetséges tevékenységek
köréb l. A rítusban lejátszható és újra élhet a megidézett sminta, s benne hozzáférhet vé
transzformálódik az archetípusban rejl teremt energia. A mágus az, aki az archetípusok
világa fölött uralkodik.
Család állítás: rítus. Kell a helyzet el készítése. Agresszió, elfogadás, reális meghaladás, rítus,
egyébként nem kapcsolódik a szül archetípushoz.
A pszichikus élménylehet ségek „lelki tartalmak” Jung elképzelése szerint
„komplexumokba” szervez dnek, amelyek rendez elve a komplexum magját képez
archetípus. A komplexum elemei nem logikai láncolatba kapcsolódnak össze, habár ez
gyakran olybá t nik, a logikai kapcsolat már a reflektáló ego produktuma, amely a
komplexum elemei közötti alapvet en analógiás összefüggést fogalmi szintre transzformálja,
fordítja le. Mindig belép az irracionális mozzanat. Nagy tévedési lehet ség. A komplexum
elemei közötti mélységi kapcsolatot az élményeket hordozó mozgássémák szemléletes-fizikai
hasonlósága adja: egy rokon mozdulat, amelynek smintája a komplexum magját képez
archetípus.
4
5. Miután a lélek dönt átfordulása a szubjektum és objektum tapasztalati szétválása megtörtént,
a szubjektum identitásán kívül es pszichikus realitás énidegenként, objektív realitásként
jelent meg. Az élmény pszichikus mélyrétegei a tapasztalásban úgy jelentek meg, mint
démonok, szellemek és istenek, amelyek a világ észlelt jelenségei mögött „objektíve” jelen
vannak. Megszálló, asztrál lények.
Jelenleg percepciós eltompulásról, a szubjektivitás határainak az ego körüli lezáródásáról
beszélhetünk, aminek következtében megsz nik ugyan a pszichikus mélyrétegek objektív
realitásként történ észlelése, de helyette nem pszichikus realitásként látjuk meg azokat,
hanem egyáltalán nem tudjuk ket látni, tudattalanná, elfojtottá válnak. A 7-8 szinten Wilberi
értelemben ezek jelennek meg. Fogalmainkat vetítjük a külvilágra.
A mágikus tradíciókban a mélyrétegek manipulálására és birtokba vételére törekedtek. Hindú
v. védikus tradícióban megkülönböztetjük: arupa-loka (forma-idea nélküli sképek világa),
rúpa-loka (forma-ideák világa), káma-loka (vágyvilág) utal a tapasztalás mélyrétegének
affektív komponensére.
Rudolf Steiner: mentális, asztrális, éteri és univerzális síkjai.
Jóga: tudatállapotok: jagrat, svapna (vágyvilágtól az ideaák (archetípusok) világáig, susupti
(forma nélküli sképek csra állapotáig), turiya (átman v. selbst tapasztalatának univerzális
tudat állapota. Éber, álmodó, alvó, tiszta.
Az emberi élmény-aktivitás mélyrétegeinek a világra történ projekciója a mágikus világkép
dönt összetev je, amely a „correspondantia” (megfelelés) törvényében fogalmazódik meg: a
teremtettség (makrokozmosz) mind struktúrájában, mind tartalmában, mind pedig
dinamikájában (mozgásában) megfeleltethet az emberi személyiség és szellemiség
mikrokozmoszának. Ez analógiát tükröz nem oksági viszonyt. PL:: szép soha nem látott kék
hegyek, nyugodt nem evilági táj, bels nyugalom.
Magasabb uralkodik az alsóbb felett. Ha sikerül a mélyrétegek megidézése és befolyásolása,
akkor ez a világ megnyilvánult formáinak befolyásolását vonja maga után. A mélyrétegek
megidézése azon formák és tevékenységek (rítusok) segítségével történhet, amelyek
szimbolizálják azokat. Jelen helyzet – hívókép – szimbólumok – analógiák.
A démon irányítása a megnyilvánulási formáját képez varázsigék, rituális mozgások és
forma szimbólumok segítségével történik. A mágus nincs tisztában a megidézett er k
természetével, lényegében szubjektív voltával s olyan mozgásokat indít el - anélkül, hogy
ennek tudatában lenne – a saját pszichikumában, amelyeket épp át nem látottságuknál fogva
nem képes kézben tartani. Megtébolyodás.
Ha a dolgokról való tapasztalásunk felszínét l visszafelé haladunk, minden tárgy és aktivitás
legmélyén kibontható saját teremt emberi lényegünk. A szimbólumban homályosul el
legkevésbé a „teremt elv képmása” a létezés sokszín forgatagában. A szimbólikus kép
5
6. átalakulása változást jelez a pszichés struktúrában. A végén újra megnézzük az induló képet
vagy élményt.
Frankl „noétikus” (tudati) dimenzió). A biológiai, pszichológiai és szociális létezés fölé
tornyosuló tudati dimenzió emeli ki az embert a létez k sokféleségéb l. A létezés tudatos
min ségének két legfontosabb vonása Frankl szerint az ön-transzcendencia és az ön-
distancírozás képessége. Az ön-transzcendencia az a képesség, hogy a tudatos én önmaga
lényegét, értelmét és identitását valami önmaga túliban ismerje fel; teremt aktivitása nem
más, mint ennek az értelemnek a megvalósítása, az önmagán kívüli lényegnek az énbe történ
ínkorporációja révén. Az distancirozás a tudatos én ama képességére utal, hogy saját magától
eltávolodva tudhat rátekinteni önmagára, vagyis a tudatosságban rejl reflexió lehet ségét
fejezi ki. Noétikus dimenzió – tiszta tudat, Atman. Tanú tudatosság.
A noétikus min ség megvalósulása, megnyilvánultságba merülése az emberi individualitás
kibontakozásában tet zik. Az intra pszichés történés szintjére fordítva: a világ tapasztalásának
formái és az azokhoz való alkalmazkodás a pszichés, szellemi fejl dés viszonylag archaikus
szintjein kibomlik; a világban való megnyilvánulás lehet ségeinek teljességét azonban selbst
az emberi individualitás szervének, az ego-nak (éntudat) a kifejl désével éri el. Az ego
ilyenképpen a selbst skép alapeszméjének legtökéletesebb megvalósulása, miközben
ugyanakkor annak legpolárisabb ellentéte, tagadása is. Gyémánt – szén. Szokások. Mivel az
ego rendelkezik a noétikus dimenzió ismérveivel, önmaga körébe zárva szükségképpen
boldogtalanságra és szenvedésre van kárhoztatva, miután létezése értelmét csupán valami
önmagán túliban tudhatja megtalálni: ennek hiányában az ön-transzcendencia legbens
lényegi igénye marad megoldatlanul. Az ego saját meghaladására irányuló er feszítése a
létezésének való értelmet találás igénye – az eszme-, ideál,- és célválasztás jelenségeiben a
legszembeötl bb. Az egót meghaladva az analógiák mélységében szerzett megértések és
pszichés változások tágítják az én
6
