A magyar flóra szociális magatartás tipúsai (1).pdf
1. I
II
1
I
1
l
A MAGYAR flÓRA SZOCIAlI~ ft1AGATART As TípUSAI
TERft1~SZETESS~G, ~~ RJ=J-A
TIv ÖKOlÓGIAI
ÉRT~t<SZÁMAI •
porhldl A$tila
Bevezetb
A JPTE Növénytani Tanszéke 198~ben megblzást kapoIt. hogya Dél-Dunántúli
TájvédelmI Körzetekről részletes összehasonlltó természetvédelmi értékelést
készitsen. Ehhez a munkéhoz - els6 megkőzelitésben - SIMON TIBOR
természetvédelmi növény-kategóriáit használtuk fel.
A munka során többféle kérdés merillt fel. amelyeket menetközben próbáltunk
megoldani. Ilyen probléma volt. hogy a ·kisérő fajok· kategóriájában
természetvédelmi és természetességi szempontból igen különböző értékú fajok
kerültek. továbbá ellentmondások keletkeztek olyan vonatkozásban. hogy
védettségre érdemes területeken nem volt védett növény. mig viszont elöfOfdultak
ökol6giallag zavart. másod/agos termöhelyeken. Gondot jelentett. hogy a védett
növények kategóriájába sorolt fajok at bizonyos csoportokra vonatkozóan nemzetközi
egyezmények hatátozzák meg. nem pedig a hazai természetvédelmi fontosságuk.
Végül pedig hiányzott valamiféle egymáshoZ viszonyilható értékszám vagy
számsorrend, amely egyfajta összehasonlltó értékeléshez szükséqes.
Mindezeket el6bb a SIMON-léle kategóriák kllXSvllésével. majd a védeu
kategóriák ökológiai értelmezésével klvántuk megoldani. Közben megklséreltük az
igy kialakult csoportokba tartozó növényeket olyan viszonyszámokkal ellátni. amelyek
a termöhely természetességi állapotának kifejezésére alkalmasak lehelnek. A
csoportok kialakItása során egyre Inkább a fajok szociológiai viselkedését vellük
kiindulási alapul. és a növénycönol6glal gyakorlat által felhatmozolt infOfffiációk
mozgósllásáta törekedtünk. Ugyanakkor a OOnoIógialosztályozás csoportjaitóI eltérő.
tágabb. aItaIánosabb csoportok kialakItását tilztük ki ~1uI. annak érdekében. hogy
egymástól igen különböző növénytársulások vegy növényzeü tipusok ls objektIven
összehasonlllhalók legyenek. Eme lOIekvések közben modellünk fokozalosan
átalakult. és fokozalosan közelltelt GRIME hármas stratégiai modelljéhez. Munkánkat
számos tanáccsal segitelte FEKETE GÁBOR. akinek lit szerelnénk köszönetet
mondani. SIMON TIBOR a munka egy korábbi stádiumát ismerte. és a Második
Magyar Ól<oIógus Kongresszus t:lc5adá5-ÖsszelOglalóiban közölt véleménye
valószln(lleg erre a j(Ofábbl - Altala ismert - vAltozatra vonatkozolt. Az akkOf -1991
nyarán - .puding" gyanánt kipróbálásra ajAoIolt modell azóta is vAlIozoIt.
FeImeIüIl egy olyan javaslat. flogy a tenM5zete5 lóra dive~sát jobban
értékelend6. caak a ~at teldn&súk negativ jelenségnek 45 ez a
term4szetess4g1 ért~1S f8J8i6dJ'j( ld. Egy másik váMoztatás az voll. hogy
a védetts4g. mint kategória. tertesen eltQnt a modelbc5l. hely4t a sokkal kookr4tabb
• A ID"" ~ 1291 u.ln>ia ~ J>Ü1••••• l4rooprú4.oIkbzúll .. Tia .uok •••• to- "'I'fO<'<'I lor lk II•••••••••••
IWliLoNIl_c. , •••••
(~). aPPI~ ullllll>cr. 1191.
I
.~
ji
..
2. ritkaság lu'itériuma Ioglalta el. Ebben a tekintetben NÉMETH FERENC
természetvédelíTii csoportositása szolgált értékes gondolatokkal.
A fent leirt módon alakult ki a magyar f6(a fajaloak egy olyan tlpusú
csoponosüása, amelyben az egyes csoportokat legtalálóbban ·Szociális Magatartási
Tlpusok"-nak nevezhetnénk. a hozzájuk rendelt relaUv értékszámokat pedig
'Tennészetességi ~rtékszámok· -nak teklolheljük.
A SZOCIÁLIS MAGATARTÁSI TIpUSOK (SzMT) és A TERMÉSZETESSÉGI
ÉRTÉK
A növények SZOCIális magatartási tipusai a oövényfajoknak a társulásokban
betöltött szerepén atapul Kifejezik a oövénynek a termőhelyéhez való kapcsolódá:;.i
módját. a kapcsolódás Inlormáclótartalmát és a ka csolódás természetessé ét.
A társutásban előforduló tipusok aranyából következtelhetüok a társulás ökológiai
Inlormációkban való gazdag:;ágára. stabilitására. tennészetességi álíapctára. a niche-
terek feltöltöttségére. a társulás regenerációs készségére ill. kapacitására. valamint a
zavartség. átalakiloltság. ill.a természetes állapottól való eltérés mértékére.
AL SzMT-k szervesen kapcsolódnak GR IME (1979) C-S-R stratégiai modelljéhez
az alábbi módon:
GRIME három-stratégias ökológiai rendszerének
kiindula si modellje
Atennöhely A termőhelyi síress intenzitása
zavartsága alacsony magas
alacsony
magas
kompelitorok (c)
ruderáli$ok (R)
stressz-türök (ST)
nincs sikeres stratégia
.!
Ezen a modeUen belül az SzMT-k a köveikezöképpen helyezkednek el:
1. Természetes kompetitorok: C
II Stressz-tíIrók ST
A) Szük ökológiájú stressz-tűrök = speciallsták: S
6) Tág ökológiájú stressz-török = generalisták: G
Ill. Ruderálisok: (R)
A) Tennészeli tényezöktóI zavart termőhelyek növényei =
tennászetes pionlrok: HP
6) Emberi t6oyezad61 zavart termOhelyek oövényei
1) Tennéazetea tenn/Shelyek zavanstűrc5 növényei: OT
2) A honoa lóra antropofil elemel (honos gyomfajok): W
3) Antropogén tájIdegen elemek
a) meghonosllott 'Skivadult haszoooövények: I
b) behurcdódolt gyomok (advenUv elemek): A
4) Másodlagos tenndhelyek kompetitorai
a) a hooos Ióla ruderális kompelilorai: RC
b) tájidegen. egressziv kompetilorok: AC
Mivel az SzMT-k a növény és tell'JlÓtlely kapcsolatának különbözö
tennészetességi ill. zavartsági állapotát fejezík ki. tennészetességi értékszámokkal
ellálhatók 6s ezek szerint SOlfendbe 4lI1thatók az alábbi m6doo:
Al Természetes termöhelyek Szociális Magatartási Tipusai
a) Specialisták (specialists). jelük: S. értékük: -t 6.
b) Kompeyto( 'a jok (competitors). jelÜk: C. értékük: t 5.
c). Gooerallslák. vagy ldsér4 f' sz~ebb értelemben. (geoeraIists). jelült:
G.••• ~: ti-
Természetes növénytársulások tág ökológiájú iH. széles Öko~jai töróképességü
(eury6k vagy eutytoleráns) fajai. amelyek sokféle kü!önbO tenOOhelyen és
3. oóvénytársulásban megélnek, de az anlropogén zavarást rosszul türik. Többnyire
évelc5
oövények, amelyek tág alkalmazkodóképességükkeljól képesek beilleszkedni
a íarsUlásanyag- éli energiaforgalmiláncaibaés 011a felosztásl "gap"-ek kitöltésével
fontos szerepet játszanak kiegyensúlyozonságában, stabililAsában, a belsc5
dinalTllkákszabályozásában. Részt vesznek kisebb diszturbanciák pufferolásában,
ugyanakkor jelent6s szerepet játszanak a geneükai soI<szlnűség, a diverzitás
fenntartásában,vagyis a homeosztatikusműködésben.
PI. Acer cempesue, Ligustrum vulgare, Crataegus monogyna, Comus sanguinea,
Convallaria maja/is, Arum macula/um, Astraga/us g/ycyphyllos, Genista linc/oria,
Dian/hus ponledeme. Koe/eria panicu/a/a, Allium sphaerocephalum, Inu/a ensifo/ia,
Teucrium cbemeedtys, Alisma planlago-aquéllica, stb
d) Természetes pionir OÖvények
(naturalpioneers):jelük: HP, értékük: + 3.
A "ülönUózö tennészetes zavaró lényezők (pl. szél, elárasztás, hullámverés,
sziklaomlás, lavina, erózió) által fenntartoll vagy ismételten kialaklloll
szubsztrátumokon kialakuló szukcessziós szériesek inlciális stádiumának fajai.
Jellemzójúk, hogy túlnyomórésztmagas reprodukllv allokációs rátájú R-slrategisták.
Az abiolikus tennóhelyi feltélelek szélsőségeit jól tűrik, ezzel szemben tápanyag
igényűkés versenyképességükkicsiny.Ez utóbbiakkövetkeztébenstabilitás-meg6a6
ké essé ük cseké viszont fontos reziliencia-tényezők, vagyis a társulások
rehabilitációs vagy regenerációs fol amatainak fontos eszközei. To6bnyire
e évesek, da idetartoznak a vizeklebegőés alámerülthinárjai is.
PI Alra calyophyl/ea, Vulpia myuros, Seca/esi/vestra, Cerastium samidecandrum,
BUU/ossoldtJs . erveusis, Myosolis discolor, Ca/amint/la acinos, Cardaminopsis
erenose, Myo~urlls minuuus, BatraelIium aquali/e, Lemna trisulca, Célllitriche spp. slb.
B) Bolvgatott másodlagos é§ mesterségesterOlőhelvekoövényeinekmagatartási
l.!m!m
,
A termöhelyt:ket érő esaUegesvagy rendszeres antropogén bolygatást jól türö
(anlropo-toleráns) vagy azt kilejezelten igénylő (anlropofil) fajole Közös
tulajdonságuk, hogy ~any~-igéOYÜk és versenyképességük nem áll arányban
~mással. Ezért a te sze es táiSulások·zárUáncú·anyag- és energiaáramlási ill.
esztásl rendszerébe nam, vagy csak kis mértékben képesek bekapcsolódni. Az.
emberi behatások által megzavart és megszakitoUanyag- és energiaforgalmiláncok
szakadási pontjain. vagy a nlehe-tengelyekenmegüresedő helyeken felszabaduló
források gyors és erőteljes felhasználásáraképesek. Külöoösen vonzó számukra az
ember termelő tevéken sé e következtében tá anyagban feldúsllotl és
versen szegény term6helyek tápanyag túlklnálata, va a t a mes ers elien
kial to e e e öiTipelJa szeg nys a. Összefoglalóan általában
ayo~ e nevezz a eso nov nyeit, amelyeket származásuk,
bev Ideje és módja, tenn6helyi igényük atapján többféleképpen ls
kategorizálhalwlk.
Az egyes kategóriakat .2-161 -3-igteljed6 értékszámokkaljelöljük.
Ezek a következ6k:
:,
e) Zavará;;lürö lennénet" oöyéoyfajok.(disturbance toIerants)jelük: OT,
6rtéJcük: •. 2.
Más besorolásokkal ellentétben (pl. StMON) a generalislákhoz, és nem ide
soroljuk a tartós emberi behatás alaU álló léltermészetes oövénytársulások
(kaszálóréiek, . te $~ nov ame 1, a
lerm6hely lélfellételeil a rendszeres e tevékenység (kaszálás, legeltetés)
szabályozza. Tesszük ezt azért, mert az emberi tevékenység tuiajdooképpen egy
másik kJlmazónábanlennészetes kifejtödésüökoszisztéma exlrazooális körülmények
közt való feoolartásához járul hozzá.
Ide soroljuk a tartós oövénytársulások (erdők) egyszeri deslrukciója után
meginduló mAsodIagos szukcesszi6pionir elemeit, (erdei v ásoövén ek , amelyek
a dls2turbáció során természetes úton felszabadulót panyagtöbblet hasznosIlására
alkalmasak (Utüca dioica, Alliaria petiolata, Geum urbanum). Ugyancsak Ide
sorolhatók a mesterséges létesltmények tennészetes vagy féllennészetes
szubsztrátumaioak (útbev ásol<,töltések ben' Itésében szere I átsző évelö
oövények (Coroo/lla verla, Sa/via austrieca, S. nemorose. Vide tenuifolia), amelyek
eredetileg természetes száraz gyepek generalislái, da a zavart termóhelyeket
nagyobbpopulációdioamikaiakUvilássalképesekfelhasználni.
f) Ieuné§leles gyomfajok,(weeds), jelük: W. értékük: + 1.
g) Meghono;;odoll jdegenfajok (inlroducedalien species),jelük: 1,
értékük: - 1.
4. h) Behyrcolt V!t9Y íNYenljy azaz jövevénY (ajots" (íNYeoIjyN), jeIÜI(: A.
~:·1.
Táj- 6s llóc'aidegen növények. amejyek nem szándü.osan, hanem az emberi
tevékenység (száll/tás, kereskedelem. utazás) következtében véleUenüA,
szall/1mAnyok szennyező anyagakénl vagy bizonyOlI 1wIWIák, agrotechnikák
bevezetése során elterjedő vagy beteleped6 gyomok fonnájában jelentkeznek és
hooosodnak meg. Ezek a fajak az eredeti hazájukban löbbnyire,nem gyomok, hanem
természetes társulások faja/. Megjelenésük gyakran csak átmeneü, etemer jeUegű,
eláfordulásuk lokális, ntszeN és a n árosok és/vagy ipartelepek,
A vasútál mások komy kére szor ozik. A tartósan megtelepedök közül csak azokat
V soroIjuk ide amelYek máSödlagos terTllŐhelyek növényzetébe illeszkednek be, de
tennészetes term6helyek növénytáfsulásaiba nem hatolnak be.
~ PI. Xanthíum spinosum, Echinochloa oryzoides, Ecballíum elaterium, Eleusine
indica. Galinsoga cRiata.Oeno/hera spp. stb.
i) RuderAlis !lOmpelitorok (nldllral oompelilors), jelük: RC. értékük: - 2.
A természetes /lóra domináns vagy ti uské zö om ai, amelyek hatékony
prop s s a egi u e agy cnkurrencía-szeq ny omyezetük miatt uralkodóvá
és társulásalkotóvá válnak és másodlagos edifikátorokként működve a termőhely
álalak/tására és I a szukcesszió irányának megváltoztatására képesek. TöbbnyÍle
nagy mennyiségű propagulurJjot hoznak létre, amelyek csiráz6képességüket sokáig
megóaik kedvezöden körülmények között is (Cirsium arvense, Agropylon repens).
Számos geofitoo vált agressz/v gyommá a vegyszeres gyomirt6k elterjedt használata
következtében (Convolvulus arvensls. Agropyron repens).
Ide tartoznak még pl. Chenopodium album, Ch. polyspermum, Amaranlhus
retroflexus.
j) Agressz/v tájidegen jováziós fajok, (aggressire species or illvadors) jelük:
AC, (alien compeütors), értéküle - 3.
,
rt.és ltóraldegen növények, amelyek szándékes betelepltés vagy véleUen
beh ás révén Iierullek a /I&ába és ott egyréSzt egressz/v propagációs
stratégiájuk, másrészt a táplálékláncba való be~leszkedésük elmaradása miatt
képesek arra, hogy a természetes es fé!természetes társulások .gap. -jejbe beha&olva
uralkodóvá váijanak. Gyakran máSOdlagos edifikátorokkéOt mOködVe a letmOheij
áíalííkltáSára iS hásszant8l1ó en alására ké sek, miközben a konkurrencia
kizárásával a természetes sz cesszió g ijalV va.
Jelentős részük 'lege tat/II földalalü hajtásokkal rendelkezik (Robinia, Acar
nagundo, Halianlhus dacape/a/us), mások nagy mennyiségŰ generalill
propagulummal terjeszkednek (Amotpha lruücosa, Padus seroiina, Ptuaus tJilobata,
Sol/dago sarot/na, Rudbeckia lac/nia/a, Ambrosia ela/icr). Külön kategóriaként való
kazelésüket indokolja, hogy aktiv Ir!vézi6s elemekként megbootljaliák a tennészetu
IársulAsok stabilitásA" a tennészetes és rehabilitációs szukcesaz16 toIyamatalt pedig
elULiik progressztv lr6nyéból, (Parthenoclssus quinquafolia, Echlnocystis Iobala,
E/odea canadensls), miközben deliclens mOködésO, tájldegen ökosziszl4mákat
hoznak létre 6s ezáltal a lenn6szetes tennc5helyek 4s társulások fennmaradását il.
regenerácl6ját veszélyeztetlk.
o
RITKASÁGI~RT~KSZÁMOK
Korábbi összeállllásunkban megklséreltük a védettség szemponijait pót-
értékpontokban kifejezésre juttatni. Mivel azonban a védettség és a társulások
term6szetess6gét kifejez6 szociális magatartási érlékszámok más-más szempontokat
tükröznek, amelyek olykor egybe eshetnek (pl. arilka karakterlajok esetében) a
védelem szemponijai mégis gyakran nem ökológiaiak vagy szocioJógiaiak, hanem
olyan fogalmakkal kapcsolatosak, mint ritkaság, veszélyeztetettséq. stb.
Nyilvánvaló, hogy a védelemre szoruló növényfajok között a legkülönbözőbb
szocíáíis magatartási t/pusba tartozó növényel<et találunk, bár kétségtelen, hogy
lédend6 fajaInk túlnyomó többsége specialista. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy
az ornamentális vagy gyógyászaU értékük miaU védendő fajaink a legkülönbözőbb
ökológiai, vagy szodol6gial magatartási t/pusba is lariozhatnak.
Az is belátható, hogy, a védett növények listájának kategóriái [védeu, szigorúan
vedett, veszélyezteteH, stb) idiSrc5J-id&eváltoznak, és gyakran nem a tényleges
leszélyeztetetlséget, hanem a potenciális veszélyt megelőző adminisztratlv
megállapodásokat ill. int4zkedésekel tükrözik (pl. az összes orchkíea, az összes
kaktusz egyöntetG védelme).
A védeltség kifejezésére korábban (BORUlDl. 1991) külön természetvédetnu
érték-többlet pontok hozzáadását javasolluk a természetességi értékszámokhoz,
amelyek azonban változ6 nagyságúak vonak. mert egy egységes cél-értékre való
felkerekltést célozták.
A most ajánloH addicionális rendszer nem a védeuséq admillisztratlv tényét
kivánja kifejezni, hanem a ritkaságot, millt a védelemre jogosultság legfontosabb
indokát
A következő két rilkasági kategória megkülönböztetését javasoljuk:
k) B1l9..W: a hazai tlórában 5-20 populációval fordul elő. Jele: t, értéke: • 2
pont. amely hozzáadaodó az iIIet6 faj szociális magatartási tipus
értékszámához.
1) Uoikális faj: a hazai flórában 1-5 populációval fordul eíö, vagy valamivel
gyakoribb faj da a hazalllólán kivül egyáltalán nem fordul el6.
Jele: u, (unlque), értéke: .•.• pont.
A Szociális Magatartási T us al rtékszámaiból arilkasági pót-
értékszámol<ból jön létre a fajok 8nn U8 8 I uj amely a táblázal
~ásodik oszlopában Va~·:elzés alat _~. rté e -3--tól.l(}.ig terjedhet. --
GyakOií66l«imbinációk:
Su: 10 pont, unikális specialisták, Linum dolomilicum, veccinium oxycoeeos.
Primu/a farinosa, stb.
Cu: 9 pont, unikális kompetItorok, pl. Calamagroslis stricta, fesluca wagneri,
Erlophorum vagina/um, stb.
Gu: 8 pont, unikálls generallsták. Ophflj$ apifera, O. sco/opax, Lilium bulbife-
rum, UoIInla Idsfajok. stb.
Sr: 8 pont, ritka spedaMaták, Am/ca mon/ana, Dianthus lumnitzeri, D. diulinus,
Cr. 7 pont. ritka k.ompetlorok, pt Sasleria sadlerlana, S. uliglnosa, stb.
Gr: 6 pont, ritka generallaták, pl. Traunsleinera globosa, Narcissus slellaris,
Stachys alplna, Gymnaden/a conopsea, stb.
5. A tóbbi pontérték rendszerint az 5zMT (iU. SBT) alap-értékszámokból adódik.
(lásd az 5zMT-kateg6riák IelrásánAl).
Általában a védelemre érdelT8$ fajoknak azok tekintendők. amelyeknek IH>s.
Vag.j annál magasabb pontértékÚk van.
AZ ÖKOl6GIAIINDlKÁ TOR ~RT~KEK
Az ökológiai tapasztalat tényeinek relaliv értékszámok formájában való kifejezése
nem üjkeletO IVER5EN (1936) használt először relatlv értékszámokat. pl. a
tengerparti növények s6türésének jeUemzésére egy 3-fokozatú skálát javasolt.
EllENBERG (1950. 1952) flagyobbszámú szántóföldi gyomfaj és réli növény relaliv
ökológiai értékszámát doIgo~ta ki. több ökológiai faktorra nézve és els60ek tett
Idsértetet arra. hogy az értéj(számokkal a társulásokra vonatkozó számltásokat
végeuen. Ezekben a munkákban 5-fokozatú skálákat használt és 1963-ban
fe~esztette eztlovább a talajnedvesség l(}'fokozatú skálán való értékelésére.
Ebben a folyamatban jelent6s állomás ZŐl YOMI és munkatársai (1967) TWR-
értékrendszere. amely a Ildmérséldeli faktor értékelésére l(}.tagú. a talajnedvesség
értéklésére ll-fokú.a talajreakcl6ra pedig 5-fokozatú értékelési skálát vezetett be. Ezt
a rendszert eredetileg 1400 vadon term6 fajra dolgozták ki. majd ez klegészült a
gyomnövényekre vonatkozó adatokkal (KÁRPÁTI 1. 1978). egyes kritikus alakkörökre
vonalkazó kiegészltésekkel (pl. BORHIDI 1969) stb. Ezl az értékelési módszert
szamos magyarországi oövénylársulás ökológiai elemzésére. az ökológiai térben való
elhelyezésére sikerrel alkalmazták. statisztikai módszerekkel továbbfejlesztették.
Iioomltolták (ZŐl YOMI és PRÉC5ÉNYI. 1979. ZŐl YOMI. 1987).
Az iU használatos értékelési skálákat EllENBERG (1974) már az előzmények
birtokában dolgozta ki. mégpedig hét különböz<S mutatóra vonatkozóan. éspedig:
hömérséldet m. fényigény (l). konlinentalitás (K). nedvességi szám (F) tatajreakcló
(R). nitrogénszam (N) és sötürési szám (5). Csaknem valamenn i faktorra
sé esen {}-fokozatú skála hasznalatát 'avasolta a szerzö. amelyben az s.ös
fokozat 'elenli a közé értékel. Kivételt jelent a nedvess Isa ame 12 fokozatú
és a sótürési :>kala. ame 3·fokozatú. Ezt az értékelési rendszert EllENBERG 1780
középeurópai növényfajra adta meg. Közülük 1350 faj közös a magyar flórával. A
közelmultban jelent meg e munka ÚI kiadása (EllENBERG et al. 1991). amely a volt
Német Szövetségi Köztársaság tetjes flórájára - összesen 2942 taxoora. (beleértve a
Rubu$ fajakat is) - készült el. és a - és iodikátorszámait is 9 fokozatú skálan
'a m . Ez a kiadás jelentős továbblépést jelent ateklntetben is. hogy az
indiUlorszamokat kiterjeszti a zúzmó- és mohafl6rára is. továbbá abban. hogy
megkisérti a korábban indifferensnek mioósltett fa' knak ntosabb értékelést adni.
Az ELlENBERG-léle ökológiai értékszámok látszólag egyáltalán nem kerültek
alkatmazásra a magyar botanikában. Kétségtelen. hogya TWR-rendszer hazai sikere
és a návénycöoológial kutatások iránti érdeklődés átmeneti hanyaUása a 7(}.es és 80-
as években. etlerelték a figyelmet az EllENBERG-féla értékszámokban rejlő
Iehel6ségekrOl. A valóságban azonban az EllENBERG-féle értékszámok - enyhén
tranSZbmáIl fonnAban - bekerüllek soo SynopsIs-ába.
KönnyO meggy6z.6dni arról, hogy a SynopsIs ban közölt 5OÓ-féle T. f. Ro és N-
értékek egyszerllen megkaphat6k az EllENBERG-féle számok 2-vel való
oszásával. Mivel a skálaértékeIt felazása eHér egy felező 6kála illesztésél6l. a 506-
féle éllrások nem konzekvensek az alábbi ok miatt:
I
3 2
7 6 5 4
EllENBERG-féle skála 9 8
2
4 3-4 3 2-3 1-2
lIIesz1eltfeles skála 5 4-5
1-2
2
Felezett értékO skála 3-4 3 2-3
4-5 4
MeggyOzc5dhetünk róla. hogy 506 a tenU két álfrási módot egyaránt használta és
nem tuclaljuk. hogy mely esetekben alkalmazta szándékos korrekcl6kéot egyiket
vagy másikat és mikor történtlévedés vagy ellrás. .
MielOtta ~agyar flóra EllENBERG-'éle értékszámaira rátérnénk. feltéUenül meg
keU emlékez.,nunk KOVÁCS J. ATTILA munkájáról (1979). amelyben 1300 romániai
r~t-l~ek'5 nové.nyfajra kéultelte el az ökológiai értékszámokat. valamint számos
b~o~lal mutato~zám regiszterét. Ebben a munkában a szerzö minden tekintetben
koveti az eredeti modellt. péld~uI abban is. hogya tág ökológiájú fajok nem kapnak
~z~mértéket. ha~em x [elzi, hogy az adott faktor szémporuiából az illetö faj
Indifferensnek teklOtend(5.
.. A !'l~"ékelt táblázat 6-12. oszlopában (4(}'97 oldal) találjuk a magyar /lóra
okológlal értékszámait az alább! sorrendben:
~B: A relallv hőigény indikátorszáma m az EllENBERG-féle {}-fokozatü lista
~lapJán a hazai Dórára alkalmazva BORHIOt (8) szerint. A viszonyszámok az alábbi
ovezeteknek. m~gfelelO hőklimát. ill.az azoknak megfelelő mikroklimaigényt jelenti:
1: Szubnrvális vagy szupraboreális öv.
2: Alpesi. boreális vagy tundra öv.
3: 5zubalpin vagy szubboreáUs ev,
4: Mentáo IOIev810erdők öve vagy tajga öv.
5: Mootáo IomblevelO mezoN erdc5kóve
6: Szubmontán Iomblevelü erd6k öve
7: TermeN erdők és erd6s-szlyepek öve
8: Szubmedilerrán sibijak és szlyep öv
9: Eumediterrán örökzöld övezet növényei
WB: A relallv tala' Iz- ill. tala'nedvess indikátor számai EllENBERG 12-lokú
s~álája szerint. Ez a skála teljesen hasonló a ZŐl YOMI-féle W-értékhez. de a vizi
novényeket jobban differenciálja az alábbi módon:
1: ErOsen száraz$ágtOrO növények gyakorta teijesen kiszaradó. vagy
huzamosan szélsl5ségesen száraz (sziklai. félsIvatagi jellegQ) lermOhelyeken
2: Szárazságjelz6 növények hosszú szétaz periódusú term6helyeken.
3: SzárazságtOrO növények. alkalmilag Gde termöhelyeken ls ek5fordulnak.
4: Féiszáraz tellTlOhelyek növényei
5: ~élüde tellTliShelyeknövényei
6: Ude termlShelyek növényei
7: Nedvességjelzc5 növények. 6ú1ypontosan a jól átszejíözöu, nem vize-
ny6s taJaIOk növényei
8: Nedveas6gjeIjz6, da rövid elárasztéstls elUlró növények
9: . TaIajvtljeIz6 n&.:6nyek. a(jIYPOntOSan AtitatoU. (levegc5szegéoy) laIajolwn
10. VéM0z6ylzálásu. r6v1debb ideig Idszáradó lerm6helyek v(ZJnövényei.
11: VIz:beo úazó gy6kerez6 vBlOY
lebegC'S
vlzJ szervezetek
12: AJámerúll vlzJ n6v'nyek
RB: A talajreakci6 relatlv mártékszámal. mészkerül6-mészkedvelő OÖvények
EllENBERG {}-fokú skálája szerint. ZŐl YOMI-nál ebben a kategóriában a
6. 10
mémedvelő é~ a sólürö növények egyaránt bazifil fajokként szerepelnek, in li két
csoport megkülőnböztetést kap a sótúr6 kategóriában. A fokozatok:
1: Erosen savanyúságjelző, kifejezenen kalcifób növények
2: Átmeneli csoport li 3-as felá
3: Savanyúságje/zök, súlypontosan li savanyú termöhelyeken, rilkán a sem-
leges talajokoo is e~
4: Mérsékelten savanyúságjelz6 növények
5: Gyengén,savanyú talajok növényei
6: Neutrális talajok növényei, iH. széles türésü, indiHerens fajok
7: Gyengén baziklin fajok sosem fordulnak elő erősen savanyú biotopban.
8: MészkedveId iH. bazifil fajok
9: Mész- ill bázisjelző fajok, csak mészben gazdag talajokan fordulnak elő.
NB: A nitrogén-igény relaliv értékszámai (N) EllENBERG 9-fokú skálája szenat.
fokozatai:
1: Steril, szélsőségesen tápanyagszegény helyek (pl. tőzegmohalápok) növényei
2: Er6sen tápanyagszegény termöhelyek növényei
3: Mérsékelten oligolcóf termöhelyek növényei
~: Szubmezollóf termöhelyek növényei
5: Mezotróf term6helyek növényei
6: Mérsékelten tápanya9-1)azdag termöhelyek növényei
7: Tápanyagban gazdag tennooelyek növényei
8: Trágyázolt talajok N-jelző növényei
9: Tú/trágyázoll hipertróf termőhelyek (pásztortanyák), romtalajak növényei
LB: A növények relaUv fényigénve alapján megáUapltolllndikátor számok
EllENBERG 9-fokozatú skálája szerint az alábbiak:
1: Mélyámyék-növények, még 1% reUény mellell fotoszintelizálnak
2: Erősen ámyéktürö növények. Fot.min. 1-5% rel.fény között
3. Ámyéktürő növények, Fol.min <5%, de világosabb helyeken is megélnek
4: Ámyék-félárnyéknövény, fol.min. 5-10% között
5: Félámyéknövény, Fot.min >10% rel.fény, teljes fénynél rilka
6: Félámyék-félnapfénynövény, Fol.min. 10-40% rel. fény.
7: Félnapfénynövény, többnyire teljes fényben él, de ámyéktürő is.
8: Napfénynévény, Fot.rrun. >40%, csak kivételesen kevesebb.
9: Te'es napfénynövény, csak teijesen nyitott helyeken, fot.mln.>50%.
CB: A szélsőséges klimahatások éghajlati szélsőségek eltŰlésére vonalkozó
~lLENBERG 9-fokozalú skálája szerint. eme ly MEUSEl és
SCHUBERT (1972) beosztása alapján készüll.Fokozatai:
1: Eu~eánikus faj, Közép-Európában kivételesen, nálunk nem fordul elő.
2: Oceánikus faj, súlypontosan Ny-EUfÓpában ás nyugati l<özép-Európában
3: Oceánikus-szuboceáoikus faj, súlypontja Köiép-EUfÓpában
4: Szubocéáoikus faj, aúlypoolja Közép-Európában, de kelelce is kiterjed
5: Átmeneti tipusok, gye~n azuboceáni 6s azubkontlnenWis jelleggel
6: SzubkontinenWis, SÚ/YPOnlIaKetet-KözépeUlÓpa s a vele határos kelet
7: KonünenWh~-szubkontinentális fajok Kelet-Európai súlyponnal
8: Kontlnentáb fajok, kelelról még éppen e'utnak Köz6p-Európába.
9: Eu-konllnentáUs fajok, szibériaHeleteuropal súlyponnal. gyakorlatilag már
nem jutnak et Közép-Európába.
II
so: A sótilféS ill. sókedvelő növények jelölésére szolgáló 9-tokozatú skálál
EllENBERG ujebban vezette be eIsősotban SCHERFOSE (1990) vizsgálataira
alapozva, emely l-VI-ig terjed6 értékeket állll fel a talajoldalban lalálható maximális
k/orid-ion lartatom alapján.
Fokozatai a kövelkezl51c
O: SókerW faj, sós vagy szikes talajon nem fordu! elő
1: Gyengén sótíln5 nővény f6Ieg sóban szegény vagy sómentes lalajokon de
alkalmilag enyhén sós talajon is előfordul. (0-0.1 % C•...
) .
2: Oligohalin,löbbnyire igen gyengén sós talajokan élő növény, (0.05-03% cd
3: béla-mezohalin, többnyire gyengén sós talajokon élő növény, (0.3-0.5% cd
4: alfa-béta mezohalin, növény, gyengét61 mérsékelten sós lalajokig, (0.5-().7 CI-
5: alfa-mezohalin növény, mérsékelten sós talajokon, (0.7-0.9% CI-)
6: alfa-mezolpolihaion növény, mérsékelten sós-erősen sós talajokig, (0.9-1.2%
cd
7: polihalin növény, magas sótartalmú lalajokon, (1.2-1.6 CI-)
8: euhaNn névény, igen magas sótartalmú la/ajokon, (1.6-2.3% cn
9: Hipersalin fajok. a száraz időszakban extrém SÓs talajokan, (>2.3% cd
1) Az indikátor számok a leres ma ar flórára me találhalók, ami több mint 2500
taxonl JelenI. és az EllENBERG-féle lisla közel kétszeresét jelenli. -
2) Az értékszámok eltérnek azokban az esetekben, amikor az aoon faj
nyilvánvalóan más szere et tölt be a hazai éöhe~en. mint a középeurópai
flórában.
3) Fontos eltérés, hogy a tág tŰlésű fajoknak a kérdéses ökológiai tényező
vonatkczáeában az ElLENBERG-féle beosztás nem ad indikátor értékel,
hanem x-szel jelöli, hogy a faj az adolt faktorra nézve indiHerens. A mi
beosztásunkban az ily,@nJg.!özepos érU..ket..
.IQbb.~ire 5-ösl kapnak,
leklnteltel hogy x-szel nem lehel számolni, és egy kőzepes számérték
kevésbé Ionltja egy lársulás fajkomblnáci6jából számolt áUagértéket, mintha
a számltásból az ~yen fajokal kirekesztve il bennmaradó fajok súlyál
túlságosan megnöveijük. Az EllENBE~G munka új kiadása szintén ebben az
Irányban módosuIt, illetve törekedte~ arra, hogy ezek a fajok is pontosabb
besorolást nyerjenek.
Felmerüthet még az a kérdés, hogy mi il céija az elkészitett táblázalDaII'l
A cét a következő:
11 leheléSséget kell biztositani a magyar bolanikusok számára, hogy a hazai
vegetáció 1elrás6ra, más európai országok nöYényzetével való összehasoolllásáIa
megfele/6 adalbázJs álljon rendelkezéSf8. Túl keU IApoünk azon a kelet-, délke/et-
európai gyakorlaton, ameay szerint a növénytársulások az országhatár1g tartanak, és
minden ornég vegetáci6ja valamilyen cönoIógIalszemponlból"más" mint a·többi. Az
"Európához való csatlakow"-flak a kulatAal m6dazerek illesztésére is ld kell
terjednie. Megllélésünk szerint a magyar geobolanika eredményeinek méltadan
alulcitáltsága részben az ilyen módszertani kérdésekben is keresand6.
7. , ,
21 lehetőséget kell biztositani tovabba arra, hogy a hazai vegetaci6 egységeinek
összehasonllló értékelése többféle paraméler szerint ja megtörténhe"ék, 6s ez által
I eddig nem vizsgált összefüggések ja fellártlal6k legyenek.
31 Ez az adalbázis, - beleértve a Szociális Magatartási TIpusokat is - hasznos
eszJcóztklnál azoknak, akik külöoböz6 vegetáció objektumokat az ökológiai állapotuk,
tennészetességi állapotuk vagy bizonyos ökológiai faktorok tekintelében objektiv
~rilériumok szerint össze kivánnak hasonlllani. Igy használhaló védendc5
le/Ületrészek összehasonlIló lennészelllédelmi értékelésére, szündinamikai
folyamatok elemzésére, monitoring vizsgálatok értékelésére, cönostátusok
jelyzetének meghatározására, stb.
41 SegItséget kiván nyújtani az adatbázis továbbá a fajok viselkedésében bealtó
változások delektálásában és lelrásában. A globális kUmaváltozások következtében
egyfel6l. a fokozódó lerm6helyi eutrofizáció és más antropogén dlszturnanciák
eredményeként másfelől, a oövényfajok viselkedésében, ökológiai preferenciáikban,
változások állnak be, amelyek számos faj indikátor-jellegét ls megválloztatják.
Elegendc5 itt csak azokra a jelenségekre utalni, hogyalalajok eulrofizáclója
következtében beálló tápanyagklnálat egyre több természetes nővénytársulásban élő
fajt vonz az antropogén terrOOhelyekre.
5/ Nem kevésbé alkalmas az adatbázis a termöhelyeken történő ökológiai
vállozások detektálásara és lelrására, amilyen pl. egyes terrOOhelyek elsavanyodása,
más blo16pok kiszáradása, eutrofizálódása, szikesedése. stb.
61 Végüt. - szeretnénk hangsúlyozni, hogy - az itt felajánlott adatbázis nem kiván
alternatív jellegű lenni, azaz nem más, eddig beváll értékelési rendszerek helyett
klnál másI. hanem komplementer jelleggel kivánja a magyar botanikai, Ökológiai
kutatásI és természetvédelmet szolgálni. Célja, hogy az eddigi Indikációs és ökológiai
értékelési rendszerek hatékonyságál. eszköztáráttovábbfejlessze. megnövelje.
CÖNOl6G~ICSOPORTOK
. .(."
A táblázal 13. ·oszlopában a' magyar llófa fajainak cönoIógiai csoportokba való
beosztását laláijuk. decimális számokkal kifejezve. I;:z a beosztás ls köveü a
~ldakénl vett EllENBERG-féle munkákat (1974, 1991). Ezekben a munkákban a
szerz6 állást foglal atekinteiben, hogy a cönológiai csoportok meghatárOZásában
bizonyos konzervallv mértéktartást taoúsll, és meghatározott egyszefÜsltéseket
érvényesit a cónológiai rendszerben - nyilvénval6an praktikus okokból.
Mivel célldtQzésúnk az volt, hogy a modellként válaszlott munkához igazodunk,
ezt a CÖnOIÓgIaI csoporibeosztésnál ls követtúk. Magtartoltuk a decimális
számjeJöl6$t. 6s a Magyarországon nóvumkénl jelentkaz4 00n0IÓgIai kategóriákat a
megtelel6 CSOPOItOk
v6g4te folyamatosan addICIOnáItUk.Ily módon. ha egy növ&lyfajl
ebben az adalbAzIsban más dedmAIIS $ZámOI(kaImegje~ C$OfXlflbantalálunk, mini
az j:llENBERG-f6le táblázatban, akkor az azt jelenti, hogy az IlleI6 faj C6nOI6gIei
szerepe m6s • hazai ~ mint a középeurópaI vegotAcl6ban. MIvel az
ELlENBERG-féle c6noszlszt6ma szélesebb egységekkel doIgo;tik • nálunk jelenleg
hasZllálalos rendszemél. ezért néhány szüks6gszeril osszevonást a hazai CÖnOI6gIaI
egységekben is eszközöllünk Igy pl. egy csoportnak tekintjük a Festuclon
II
valesiacae-t és a feslucion rupicolae-t. A hazai oövénytársutások áuekintését ebben
a praktikus an leegyszerilsllelt rendszerben az alábbiakban adjuk:
Hazai növényláraulások átleldntése a lIözépeur6pai társulástani egységek
keretein belűl (Ellenberq el al. 1991 nyomán).
1. Vizi. mocsan, lápi növényzet.
1.1 lemnetea
1.1.1 lemnelalia
1.1.1.1 Lernnion
lemnetum gibbae
lemoetum minoris
lemno-Spirodeletum
Salvinio-Spirodeletum
1·1·2 Hydrocharetalia
1121 Hydrocharition
Hydrochari-Slratioletum
lemno-Utricularietum
1.2 Utricularietea
1.2 1 Ulricularie talia
1.2.1.1 Sphagno-Utricularion
Aldrovando-Ulricularielum minoris
Riccietum Huilantis
SpirodekrAldrovandetum
1.3 Potamogelonetea
1.3.1 Potamogetonelalia
1.31.1 polamogetonion
Elodeetum
MyrlophyUo-Potamelum
Najadetum minoris
PJlfVlpotamelo-Zannichellietum
potamogelonetum lucenüs
potamogelooetum pectinati
131.2 Nymphaeloo
~tum
NYmpheeetum aIbo-luteae
Polygonetum nataolis
NymphoIdetum pellalae
Trapetum nalantis
1.3.1.3 Batrachion Iuitan&b
Callitrichetum cophocarpae
Etatlnetum triandrae
14. , H. 1952: LaodwiI1schattliche Ptlaozensoziologie. II:Wiesen und
WeIdenund itve stand6rlllcho Bewertung. Ulmer, Stuttgart, 143 pp.
, H. 1914: Zeigerwerte der Gefiisspllaozen Mitteleuropas, • Scripta
Geobotanica IX. GoItze Vii. GöttIngen 97 pp.
, H., Weber, H.E., 001, R., WIrth, W. Wemer, W., Paulissen, O., : 1991:
lelgetwerte von Pftaozen in MiUeleuropa. - Scripta Geobotanica 18.. GoItze Vit
Göltingen.248 pp.
"iele, G. (ed.)1985: Az Ökológiai Szukcesszjó Kérdései. - Studia Biologlca 12.
, AkadémiaiKiadó, 212 pp.
~,J.P. 197~: Plant Strat~ies and Vegetation Processes. John Wiley and
Sons. Chichester-New York-Brisbane- Toronto, 222 pp.
~,J P., Hodgson, J G. liunl, R. 1988: Comparalive Plant Ecology. Unwin
Hyman,loodon-&ston-Sydney-WeHington, 742 pp.
~ersen, J. 1936: Biologische Pftanzentypen als HilfsmiUelin der
Vegetalionsforschung Kopenhagen: Levin und Munksgaard, 224 pp.
~ád,.I. 1978: Magyarországi vizek és árléri szinlek növényfajainak ökológiai
besorolása. - Oecological classificalion of planl species of Hunganan walers and
lIooded palins. - Keszlh.Agrárlud.Egy. Kiadv. 20:5 62 pp.
/CDvács,
J.A. 1979: Indicatorii biologici, ecologici si economici ai fIorei pajistilor. -
Minisl.Agricult. si Ind. Aliment.. BucuresU, 50 pp.
t.leusel,H. Schubert, R. 1972: Benln; VoIk und Wissen. 612 pp.
Plécsényi,l. 1986: The acoluthic space and ils irnportance in lhe ecological research.
Acta Bot.Hung. 32: 53-60.
Scherfose, V., 1990: Salz-leigerwerle von Gelássptlanzen der Salzmarschen
Tlderöhrichle und Salzwassertümpel an der deutschen Nord- und Ostseekúste. -
Jb. Nieders. Landesamt Wasser und Abfall, Forsch.stelle Küste 39: 31-82.
Simon,T. 1988:.A hazai edényes llóra természetvédelmi érték-besorolása. _
Abstracta Boi. 12: 1-23.
SiOlon,T. 1991: Természetvédelmi érték helyeit szociálís maqatartás IiPlIS? - II.
Magyar ÖkológiaI Kongresszus Poszter Osszeloglalók, Keszlhely,. p. 130
506, R. 1964-1980: Synopsis systernaüco-qeobotanica Horae vegelationisque
Hungariae I-VI. Akadémiai Kiadó Budapest
Tüxen, R. EUenberg, H. 1937: Der syslemalische und der ökologische Gruppenwert.
-Min.Hor.-soz.Arbeilsgem Niedersachsen. 3: 171-184.
Z6Iyomi,B. 1987: Coenotone, ecolone and their role in the preservation ol relic
.species. - Acta Bot.Hung. 33: 3-18.
Zólyomi,B., Baráth, l., Fekete, G., Jakucs, P., Kárpáti, 1.,Kárpáti, V., Kovács,M.,
Máthé, 1., 11167: Einreihung von 1400 Arten der ungarischen Flora in ökologischen
Gruppen nach lWR-lahlen. - Fragmenta BoI. Mus. Hist. Nat. Hung. 4: 101-142.
SOCIAL OEHAVIOUR TYPES (SOT) OF THE HUNGARIAN FLORA, rTS
NATURAlNESS VALUES (VAL) AND RELATIVE ECOLOGICAL INDICATOR
VAlUES (TB-S8)
Attila &midi
Janus Pannonius University, &lanical Departmenl, Pécs, 7624 I~uság u.6.
Hungary
26 27
INTRODUCTION
The &taniCaI Departmeni of the Janus Pannonius University was commissioned
in 198910 make delailed comparative evaluaUon of nature conservalion areas within
the frameworl< ol the landscape Prolection Dislricls of SW-Hungary. For this woO<-
as a first approach - the nature conservalion rank calegories of SIMON (1988) were
used.
During this woO<various difficullies arose thal we tried 10 eliminate in due course
Such difficulty was thal in the calegory of ·nalural companions" species highly
differenl in naluraloess and na Iure conservaUon rank values were incIuded. Other
problem was thal in areas worth prolection had no "protected plants", WhiIe such
species occurred in ecologicaUy dislurbed, secondary habitals. A third type of problem
was thal species placed in the calegory of prolected pianis were delermined by
inlernalional agreemenls rather than by theil' importance and elldangered state in the
flora o, Hungary.
Finally, the calegories ol SIMON were nol ordered into a ran king order and did not
allow a numerical c:omparalive evaluation.
At the firsl anempt we lried 10 solve ali these problems by extending SIMON's
C<llegories giving them relative nalurainess vakres and ranldng U)em according these
values. During Ule process of forming naluralness groups we took íhe sociological
behaviour of the species as asiarting poinl and lried 10 include more and more
informations accumulated by íhe phylosociological practice inlo the system. At lhe
same lima we airned al forming wider and more generalized groups than the
lradilional phylosociological calegories, in order 10 compare objectively planl
communilies of very dilferent composilion as weN. During this process U)e content ol
the SIMON's categories has be en greally modified, and our model gradually
approached GRIME's three-way slralegic modei. This worll has be en supported with
a 101 of useful advices of prot. G. FEKETE, 10 whom we would like 10 express our
gralilude. Prof. T. SIMON, had known an earlier preliminary version of this model, and
his opinion published in Ihe Abslracls of the II. Hungarian Ecological Congress (1991)
probably reterred 10 thal. On the Congress already, a second more evoluted version
of this model was presenled and olfered for application, as ·pLJdding·. This second
version (BORHIDI 1991) was applied by us lor qualifying nalure prolected areas,
planl communiües, succession slag es, etc. for their naluramess in acomparalive
'ormo 1was aíso used by xovxcs. JA and TAKÁCS, B. (1992) for the compralive
evaluation of the actual state of U)e commuoiUes of alandprotection Areá in W-
Hungary. The aclual version has suffered some further modifications and may be
the se are the iasi ones.
A remarkable proposal was made by saveral experts 10 give a greater importance
10 the diversity o, the native flora in respect with the indicator figures so thal only the
alien species wouid be considered as negative calegories in the concept of
naluralnesa, WhiIe dlsturbance &oIeranb and oative weeds should receive Iow but
posItive values.
Aoother change was, thal prolecled state as calegory has be en lelt oul of the
modef, and it was aubsliluled by !he more ooocrele rarity vaJues. 10 this r&Spect the
nature OOOS8fVation
groups of F. NEMET~ served with good Ideas.
