1. A Budapesti Decens Magazin főszerkesztője: Ordody Eszter által
készített interjú, Jóo Violetta és Kozma Szilárd Karma- és
családasztrológusokkal magzatfoganási és családi problémákról:
I. Interjú Joó Violettával
1. Ordody Eszter: Honlapodon komolyan foglalkozol az egyéni karma
kérdésével. Mit kell erről tudnunk?
Az egyéni karma nagyon mély és pontos feltárása a kauzális (ontológiai
ismeretek és szempontok szerinti) asztrológia lényege. A kauzális
asztrológia egy viszonylag új keletű, de az asztrológia eredeti metafizikai
(létjógosultsági) alapjaihoz vissza térő, és e tisztázott otológiai valóság-alapokon
álló, „irányzat”, amelyet a párom, Kozma Szilárd fejlesztette ki a
kezdetben, asztrológus, metafizikus barátai közreműködésével. Ma már
főként a folyamatosan bővülő gyakorló asztrológusi tapasztalataink és saját
egyéni élettapasztalataink, által bővítjük a kauzális (Karmikus: ősi)
asztrológiai, metafizikai ismereteinket.
Az egyéni karma a születési horoszkópban a bolygóknak, az Ascendensnek,
a negatív fényszögeknek, valamint főként a Lilithnek és a Sárkányfarok-
Sárkányfej tengelynek, mint a féltudatos, és többnyire tudattalan negatív
tulajdonságokként, betegségi, baleseti hajlamokként, sorskrízis kiváltó
okokként, vagyis meghaladandó karmaként történő értelmezése. Ettől a
tudástól és ismerettől válik a létező leghatékonyabb, legeredményesebb
spirituális önismereti, sorsrendezési útmutatás rendszerré a kauzális (Ős-karmikus)
asztrológia. De nyílván, azok az asztrológusok, akik az
asztrológiának ezt a személyes tudatalatti világot a pszichológiánál
lényegesen mélyebben feltárni képes részét nem ismerik, nem tudnak az
embereknek a problémáik gyökereire rá mutatni és ez által lényegesen és
ténylegesen segíteni. És igaz ez minden más spirituális útmutatási
rendszerre, legyen az a Ji-King, feng-shui, pszichológia vagy akár a Tarot. A
kauzális asztrológia által megszerezhető gyökeres, karmikus önismeret
hiányában nem tudjuk saját személyünkre, saját sorsunkra lényegesen
pozitív változást hozóan alkalmazni az un ezoterikus és spirituális
szemléletmód útmutatásait, a metafizikai igazságot, valamint a felületi,
misztikus, vagy pszichológiai jellegű önismereti információt.
Amit én és párom is használunk időnként az asztrológia mellett, az a Tarot
és az Aritmológia alkímiája, de amint azt már mondtam, karmikus - kauzális
önismeret nélkül az ember nem tudja helyesen önmagára értelmezni ezeket
az önismereti információkat sem.

2. 2. Fogalmazhatunk úgy, hogy az egyéni karmától való megszabadulás az
emberek úgynevezett „életfeladata”?
Igen. Egyértelműen. Mindannyian azért születünk, hogy megvalósítsuk az
elérhető legnagyobb boldogságot, egészségesek legyünk. Kiteljesedésre,
teljességre, „Egész-ségre” törekszünk és vágyunk. Arra, hogy visszaállítsuk,
amennyire tudjuk azt az Egységet, kiegyenlített állapotot, harmóniát, ami az
ősemlékezetünkben él. Ez a megváltotti állapot elérése az életünk célja, ha
vallásosan akarom magam kifejezni. Ha metafizikailag, akkor a
kiegyenlítődés, „Nagy Egység”, egységben a mindenséggel, az Abszolút
Szellemmel. Jézus a Mennyek országának nevezte. Ez, természetesen a földi
életünk, gyakorlati papasztalatainknak az elméleti elképzeléseinkkel való
össze vetésée segítségével elérhető, és rendeltetésünk, isteni késztetésünk,
hogy elérjük ezt az állapotot. Ez lenne az a bizonyos tisztító tűz, amit a leg
értelmesebb dolog az elhárítási - kikerülési törekvések helyett, felvállalni és
így meghaladni. De a földi állapot a Pokol is. Ezt valósítjuk meg, ha
hagyjuk, hogy a negatív karmikus tulajdonságaink vezéreljenek, akár
ismerjük őket, tehát tudatosan döntünk hitetlenül, pesszimistán, élvezet
hajhászva, bosszúból stb., akár tudattalanul döntünk a sorsunk fontos
mozzanataiban e rejtett negatív tulajdonságainktól motiválva, s a felszínen
önkéntelenül becsapjuk magunkat, úgy érzékeljük, hogy mi jót akarunk,
áldozathozóak, önzetlenek, békések stb. vagyunk. Rendkívül gyakori, hogy
az ember nem is sejti, hogy azért keseredett meg évek, évtizedek alatt az
élete, mert valami, amiről az éber, úgynevezett nappali éber tudatával meg
van győződve, hogy helyes, ahhoz a lelke és a tudata legmélyén azért
ragaszkodik, mert valami lényeges hibabelátást, áldozathozatalt, bátor tettet,
felelősségvállalást, félelem és harag elengedést mindenáron el akar kerülni.
És ezek, mint mondtam az egész életet, több évtizedet az életünkből
fokozatosan megmérgezhetnek, megkeseríthetnek. Ezek nem egyszeri
önámítások, tévedések, ezek karaktervonások, jellemvonások, amelyekre
épül a sorsunk, az egész életünk.
Nem váltott meg minket előlegezetten senki, és nem folytatódik a
karmafeloldás a következő életünkben. Hogy ez alatt mit értek, nem
szeretném itt kifejteni, mert tényleg nem lehet röviden, kulcsmondatokban,
de mindenki figyelmébe ajánlom Kozma Szilárd „A kereszt metafizikai
értelme és a kereszténység paradoxona” című és „Reinkarnáció,
miszticizmus vagy valóság?” című metafizikai tanulmányait, mindkettő
elérhető az ő honlapjain.

3. 3. Rájöhetünk magunktól is, mi a dolgunk, itt a Földön, vagy erről csak
személyes képlet felállításával szerezhetünk bizonyosságot?
Vannak jó spirituális fogékonysággal, misztikus érzékkel rendelkező
emberek, akik az életfeladataik néhány felszíni részletére ráéreznek, vagy
egy kiválóan helyes nevelés következtében, abba már a szüleik által azok
egyikébe - másikába ugymond "beiktatódnak" . De ez nagyon kevés még,
ettől még az életük tragédiába is torkolhat, hiába kutakodnak és tesznek
részletes elméleti metafizikai felfedezéseket, ha nem tudják meg az összes
személyi életfeladatukat. Még olyan közegben is, olyan kultúrában, ahol
metafizikai ismereteken alapszanak a vallásos, népi, vagy kulturális
szokások, és ezért az illető metafizikailag helyesen él nagyjából, a
leggyakoribb, hogy az individuális karmájából eredő, rejtett negatív
tulajdonságait nem tudja felismerni, s így azok félreviszik az életét,
boldogtalanságot, betegségeket okoznak. A személyes karma
megismeréséhez szükség van egy olyan pontos térképre, mint a születési
képlet.
Mára a magyar kultúrából is olyan általános, mindenkire vonatkozó
életfeladatok realizálása tűnt el, mint pl. a normális gyermekszámú családi
élet, tehát a gyermekáldás-kultusza, az apának a felnőtti kor küszöbére
érkező gyermekeinek a "beavatói" szerepe, a párkapcsolatok harmóniájának
feltételeit jelentő nemi szerepek stb., hogy a természet iránti szeretetről,
tiszteletről és főként felelősségről, már ne is beszéljek. Érdesnek tartom
megjegyezni, hogy a felelősségre, helytállásra, sors-vállalásra való nevelés
főként az apák szerepéhez kapcsolódik, hiszen az apa a gyakorlatibb és
racionálisabb, így következetesen elváróbb és ha kell: szigorúbb, tehát
eredetileg férfi tulajdonság az életre-nevelés, amelyet minden apa tovább
kellene, hogy adjon a gyermekeinek, sőt, feleségének, akitől viszont a férj a
családi és párkapcsolati egységet fenntartató megértő-szeretet, a
gondoskodást, a közvetlen tápláláshoz szükséges türelmet kell, hogy
megtanulja a párkapcsolat és közös családi élet során. Ehelyett manapság
ennek már semmi hagyománya, sőt, megvetik ezeket a szerepeket, pedig
csak innen kiindulva lehet eljutni a mindkét nem funkciójának a megértéséig
és valós elsajátításáig, a szellemi-lelki Androgün állapotig. Tehát abba az
életfázisba, és fejlődési-fázisba, ahol a nő, már nemcsak nő, mert a
férfiszerepeket is elsajátította, és a férfi nem csak férfi, mert a női szerepeket
is elsajátította. Mindketten könnyedén és természetesen képesek bátrak,
önérvényesítők és ugyanakkor kedvesek és megértőek lenni, fegyelmezőek
lenni a gyermekkel, barkácsolni, szerelni, autót vezetni, sportolni, hegyet

4. mászni, úszni, politizálni stb., bármit, ami pozitív férfias tulajdonság és
könnyedén és természetesen kimutatni szeretetüket, gondoskodóak lenni,
gyerekeket etetni, pelenkázni, mosni, főzni, takarítani, bevásárolni stb.,
bármit, ami pozitív nőies tulajdonság.
De láthatjuk, hogy e helyett, az alapvető metafizikai ismeret nélkül, és ehhez
képest a nyugati társadalomnak egy lényeges százaléka egy hanyatló,
metafizikátlan és ezért öncélú és steril, un. fogyasztói szokásrendet vett fel,
ami egyre inkább terjed, hisz jelenleg igen erős divat, hogy a gyermekeket
eleve nem nevelik még csak a neme szerinti szerepre sem, mintegy meg is
fosztva őket attól eleve, hogy egészséges, harmonikus, fejlődőképes
párkapcsolataik legyenek, és esélyük legyen majd aztán a másik nem pozitív
tulajdonságait értékelni, sőt: azokat felvenni, hiszen még a saját neműk
szerinti funkciójukat sem értik és nem értékelik. Mindezzel a negatív
karmikus meghatározódások erősődési késztetésének kedvezünk, amelyek
egyébként is diszharmóniára, szétdarabolódásra motiválnak minket. Bár,
igaz, ezzel a hanyatló, steril nyugati tendenciával párhuzamosan, egy kisebb,
de önmagával és életével - sorsával szemben igényesebb réteg, egyre
nyitottabb a komoly, valódi spiritualitás és reális sorsrendezési lehetőségek
felé. Ez alatt viszont, egyáltalán mem az un. ezoterikus fantazmogóriák,
illetve misztikus zagyvaságok szerinti ámítók és önámítók seregét értettem.
4. Miből érezheti valaki, hogy nagyon nem a „saját útját járja”?
Több dologból is. A legegyértelműbben a fizikai sík jelzi vissza az életút
tévesztést és a sors-hibáinkat. (A szellemünkben, lelkünkben rejtőző,
dolgozó negatívumokat.) Ilyen egyértelmű jelek a betegségek, balesetek és
az anyagi szűkösség is. Bár, nagyon fontos, hogy fokozatokról beszéljük:
minél nagyobb egy fizikálisan érzékelhető problémánk, annál régebb óta, s
annál intenzívebben haladunk és haladtunk addig a rossz irányba. Tehát pl.
minél súlyosabb egy betegség, vagy baleset, ami ér minket, annál fontosabb
helyesen értelmezni annak a szimbólikus jelentését. Legtöbbször az a téves
mentalitásunk, ami ide juttat, nem, hiába, hogy tudunk róla, mert a feloldási
és meghaladási igényünk, nem jut el a gyakorlati realizációig, ehhez
gyengének érezzük magunkat, illetve a problémát, vagyis a karmikus
hibánkat érezzük bagetellnek. Így azt hisszük, nem olyan nagydolog, nem
nagy hiba, pl. titokban haragudni, bosszúérzéseket táplálni, titokban
elvágyódni partnerünk mellől más karjaiba, máshol keresni a boldogságot.
Úgy gondoljuk, ezeket mind nem is gondoltuk olyan komolyan, s különben

5. is: a lényeg, hogy nem tettük meg. De ez nem így van. A tudattalanunk
számára ez egyáltalán nem komolytalan dolog. Minél inkább rejtjük még
magunk elől is negatív érzéseinket, annál intenzívebben dolgoznak azok a
mélyben. Szellemi, lelki tevékenységünk, érvényesülési célt követő
pszichológiai szokásaink halmaza, magában rejti azt a veszélyt, hogy még
magunk elől is elrejtjük, amit érzünk, amit gondolunk. Lesüllyesztjük a
tudattalanunkba bizonyos megoldatlan konfliktusokból származó tartós
nehezteléseinket, nehéz helyzetekben felébredő félelmeinket, stb. Rejteni
magunk elől veszélyes, ezért is kapunk a sorstól durva visszajelzéseket ilyen
esetekben.
Ilyen, rejtett tudattalan tartalmak tükröződnek a betegségeinkben,
baleseteinkben, gyermekeink betegségeiben, sérüléseiben, mentális, vagy
alkalmazkodási problémáiban, anyagi nehézségeinkben is.
5. Honlapodon azt írod, hogy „A Föld - viccesen fogalmazva - a
szellemjavító-műhely.” Mit értesz ez alatt?
Valóban ez az elsődleges funkciója a fizikai síknak, az életnek a Földön: a
szellem javítása, helyrehozása. A saját szellemünk, lelkünk meghaladás
általi megtisztítása attól, amiről eddig csak egyéni, negatív karmaként
beszéltünk, egyetemes szemszögből viszont az Abszolút szellem születik
meg bennünk, ide a földi életbe, emberként, hogy a fizikai sík
információtükröző (és információőrző) funkciója segítségével önmagát
kijavíthassa, meghaladás által megtisztíthassa az úgy nevezett Lilith-tartalmaktól.
A Lilith egy csillagászati pont, ugyanakkor egy metafizikai
gyűjtőnév, ami jelöli az ősteremtés előtt, az Abszolút Szellemben, a „Nagy
Egészben” a zűrzavart, káoszt, kábulatot, gyűlöletet, irritációt, szétbomlást
okozó tulajdonságokat. Minden negatív tulajdonságunk ebből, az Abszolút
Szellemben létrejött negatív tartalomból hozzuk magunkkal. Az teremtés
ősoka a Lilit-zavar, ennek felszámolására jött létre a földi élet, s fejlődött ki
az ember, amely élőlény képes érezni az egyéni öntudatot és az Abszolút
Szellemmel való azonosságát, és ugyanakkor képes megfigyelni magát és
környezetét, annak érdekében, hogy elkezdhesse a Lilith meghaladását,
gyakorlati tapasztalati segítségével.
6. Ezek szerint nem léteznek gyógyíthatatlan betegségek, és „javíthatatlanul
rossz” életek? Mindenre van megoldás?

6. Erre a kérdésre nagyon nehéz úgy válaszolnom, hogy sem ne lombozzak le
senkit feleslegesen, sem ne keltsek hiú reményeket.
Gyógyíthatatlan, azaz visszafordíthatatlan és menthetetlen fizikai - biológiai
állapotok vannak, ez törvényszerű. Ez a fizikai sík egyik nem véletlenszerű
tulajdonsága. Értem ezalatt, hogy ami a fizikai síkon a természet törvényei
szerint visszafordíthatatlan, pl. egy végtag elvesztése, vagy pl. az időnap
(korai!) előtti halál, az azt jelzi, hogy az illető személy nagyon lényeges
szellemi tévedésben volt. Azt nem állíthatom, hogy szellemileg ne lehetne
még ilyen fizikai károsodás után is kiteljesedni és egészségessé válni, hiszen
mindaddig, amíg élünk van erre esélyünk, ennek megvalósítása az élet
spirituális célja.
Egy visszafordíthatatlan testi károsodással is lehet viszont, a további
lehetőségek szerint teljes életet élni, boldog lenni, teljes értékű életet
folytatni. És ezt is javaslom mindenkinek, ha ilyen helyzetbe kerül.
Viszont nagyon fontos megjegyeznem, hogy a mai orvostudomány általános
tapasztalatai nem spirituálisan élő emberek eseteivel számolnak, így nem
ajánlott mindent elhinnünk, pl. hogy bizonyos izmaink, bizonyos részleges
szervi megbetegedéseink ne lennének regenerálhatóak megfelelő szellemi-lelki,
és persze fizikai magatartással. Főként gyermekeknél. A kauzális
asztrológusok tapasztalatai közt bőven akad olyan, hogy metafizikailag
helyes tanácsaikra orvosok által sosem látott gyógyulások, regenerálódások
jöttek létre, s nem elhanyagolható az sem, amikor az orvosok bizonyos
panaszok kiváltó okát nem találják évekig különböző vizsgálatok sora után
sem, míg a kauzális asztrológus pár hetes munkával megtalálja az okot, és
megadja a megfelelő probléma-megoldási tanácsot. A fizikai okok sosem a
valódi és elsődleges okok, minden a szellemi síkon gyökerezik.
7. Miben más az általad felállított horoszkóp-képlet, mint amiket más
asztrológusok készítenek?
Feltételezem, alig térhet el. Én egy programozó barátunk által kidolgozott
asztrogram-készítő programmal dolgozom, ami ugyanúgy mutatja az
Ascendenst, a horoszkóp házakat, a bolygókat a jegyekben és a
horoszkópházakban, a fényszögeket, valamint a Lilith nevű karmikus pontot
és a Sárkányfarok-sárkányfej tengelyt, mint bármelyik más horoszkóp-készítő
program. Az más kérdés, hogy a nem kauzális asztrológiát gyakorlók
ez utóbbiakat figyelmen kivül hagyják, vagy nem tulajdonítanak fontosságot
nekik. Sőt, láttam, hogy némely másik bizonyára akár több asztronómiai

7. jelet, aszteroidákat, bolygók holdjait is mutatja, de amíg mi, kauzális
asztrológusok nem terheljük a rendelőinket az utóbbiaknak a karma
szempontjából semleges jelentésével, és más asztrológusok is hiába
kapcsolnak ezekhez gyógyítói képességeket, hiszen a legtöbben az
alapbolygók által képviselt pozitív tulajdonságokat és pozitív képességeket
sem tudják megkülönböztetni a negatívaktól, metafizikailag vakon
tapogatóznak, és sajnos, sokszor inkább a karma-indiferens pszichológiából
építenek be értelmezéseket.
A Lilith-et például csak ritkán, és szintén hibásan elemzik. Az emberek
sokszor azt remélik, csupa jó dolgot hallanak az asztrológustól, olyanokat,
hogy gazdagok lesznek, különös képességeik vannak, és akit éppen
szeretnek, az viszont szereti őket stb. Sok asztrológus kiszolgálja ezeket az
igényeket, míg megint mások szintén jósolgatnak, jót-rosszat vegyesen,
abban a hitben, hogy ez mégiscsak reálisabb. Viszont nem gondolkodnak el
azon, hogyha bármi egy adott személy életében megjósolható lenne, azon
túl, hogy az illető közel és távol múltbeli tetteit, érzéseit, gondolatait és
persze a születési képletét ismerve, ezekből bizonyos következményeket,
várhatóan megjelenő sors-visszahatásokat ki tudunk következtetni, tehát
még ezen túl bármit úgymond „meg lehetne jósolni”, akkor az életnek
elveszne a lényege: a karmafeldolgozási és megheledási értelme. És persze
ez ellentmondana, annak a metafizikai igazságnak is, hogy „Ami lent, az van
fent, s ami lent, az van fent”, tehát, ami a szellemben történik, az történik a
fizikai síkon is, az anyagban. Ezek a jósok pedig nyilván nem tudják, mi van
a szellemi síkon, hiszen, ha tudnák, azt is megfigyelhették volna, hogy
mindenkinek van egyéni életfeladata és azt vállalni, vagy nem válalni:
szabad akarata is, ami szerint sehol előre meg nem írtan, egyszerűen
elhatározhatja, és erőt vehet magán, hogy ne az addig rejtett, de később
leleplezett negatív tulajdonságai vezéreljék. Vagy pedig amennyiben pozitív
eseményeket jósolnak, azt nem veszik figyelembe, hogy egyáltalán nem
határozható meg előre, ki mikor hallgat a „jobbik énjére” és támaszkodik a
pozitív képességeire, s mikor vesz erőt gyengeségein. Mindez az illető
szabad akaratától függ, még akkor is, ha az adott bolygóállások is mindig
szinkronban vannak a földi eseményekkel, tehát mindig van egyfajta
időminőség és aktualitás, de hogy ezeket ki hogyan él meg és ezeket az
időminőségeket hogyan használja, az megint csak attól függ, hogy egyéni
szabad akarata szerint milyen spirituális szintre jutott el addig.
Máskülönben magát az egyéni karmát sem ismerik fel konkrétan és
határozottan a különböző kártya-, tenyér- és egyéb misztikus jósok, vagy a
jós-asztrológusok, hiszen rajtunk, kauzális asztrológusukon kívül, mindenki
misztifikálja, illetve félreértelmezi, sőt: nem is értelmezi a Lilith és a

8. Sárkányfarok jelentését és persze, metafizikailag az ősteremtés ontológiai
okával: az egyetemes megváltódás szükségével, és így az emberi élet
általános rendeltetésével sincsenek tisztában.
8. Karmikus sorsprogramokat csak anyai ágon öröklünk? Ha igen, mi ennek
az oka?
Így van, karmánkat egyértelműen anyai ágon örököljük. Ezt tükrözi az a
biológiai jelenség is, hogy a (női) petesejtek az anyai nagymamamáknak a
vére által biztosított tápanyagokból épülnek fel a lány-magzatok
petefészkében még azok megszületése előtt és új petesejtek nem keletkeznek
a lány-babák petefészkében azok születése után. Tehát, fizikai síkon olyan
finom anyagból keletkezik nagyobb százalékban (mint tudjuk a petesejt
százszorosa mennyiségileg és minőségileg is a férfi ivarsejtnek) ami már a
nagymamája testében is jelen volt és, az analogia és a rezonancia egyetemes
törvénye alapján, tükrözte annak szellemi-lelki állapotait, vagyis szerkezetét
formálta az is, hogy már a nagymama szellemiségét is tükrözte, hiszen a sejt,
mint az élő fizikai test kisebb egysége, része, szintén tükröző funkcióval bír.
Tehát, a petesejt életéből arra következtethetünk, hogy olyan tartalmakat
hoz, amelyek több generáción keresztül tartósan jelen voltak az adott
személyekben.
Így hozzuk magunkkal és adjuk tovább szellemi síkon is, anyai ágon az
örökségünket, a karmát.
Feltételezem azért a nőknek jutott ez a „karma továbbító” szerep, mert ők
azok, akik a biológia teremtést nagyobbrészt végzik, ők szülnek, ők ,
formáljákmár a foganásuk előtt is, vágyaikkal, képzeletükkel, tehát
szellemükkel-lelkükkel a születendő gyermek spirituális struktúráját és így
annak a karmáját is egyedül ők szövik és adják át önmagukból. A férfi
szellemisége a nevelés ideje alatt kellene, hogy nagyobb szerephez jusson, ő
a gyermek szellemiségére kívülről hat. És mint erről korábban beszéltem, a
metafizikailag helyes apai nevelés nagyon lényeges a
személyiségfejlődésünk, sőt, a spirituális fejlődésünk szempontjából.
Ehelyett ma az apát különféle pedagógusok és pszichológusok, jobb esetben
sport edzők, vagy a kedvenc tanárok helyettesítik. Sőt: ma már az
internethez kötött számítógép.
9. Hogyan lehet feloldani a negatív karmikusan öröklött sorsprogramokat?

9. Ez mindig a karma jellegétől függ. A karmákat be lehet sorolni a 12 jegy és
ház szerint, tehát pl., hogy egy karmikus pont a születési képletben melyik
zodiákus jegybe esik. Negatív, karmikus sorsprogramoknak nevezzük még
bizonyos tulajdonságok szerint csoportosított bolygók egymással való
negatív fényszögelését a születési horoszkópban. Pl. amennyiben az elemi
maszkulin (férfias) tulajdonságokat képviselő bolygók, mint a Napnak, a
Marsnak, és az apaságot, a határokat és a spirituális felelősségtudatot
képviselő Szaturnusznak, valamint az Uránusznak a negativ fényszögei
egymással kapcsolódnak, és az isteni igazságot, végső és teljes
kiegyenlítődést szimbolizáló Plútóval is negatív fényszöget alkotnak (De
ezek közül legalább háromnak az egymással való negatív fényszögei, főként,
ha azok kvadrátok, és szembenállások), akkor pl. fény- és
személyiségellenes, illetve maszkulinitás-ellene karmáról beszélünk, akár
férfi, akár nő nemű az illető személy, akinek a sorsképletét vizsgáljuk.
(Tulajdonképpen a férfiasság-ellenesség itt a lányeg.) Ilyen, a több bolygó
egymással való negatív fényszögeiből kiolvasható negatív, karmikus
programot, hetet különböztetünk meg.
Hogy ne terheljem túl az olvasókat, nem sorolom fel ezt a hetet, hanem
rátérek a kérdésre való közvetlen válaszra:
Mind a jegyek szerint, mind a házhelyzet, vagy a negatívan fényszögelt
bolygócsoportok szerinti karmikus sorsprogramokról beszélünk (a születési
képletben) a feloldás mindig az adott jegynek, az adott bolygóknak
megfelelő pozitív tulajdonságok elsajátítása, az adott horoszkóp ház által
jelölt életterületnek megfelelő gyakorlati életfeladatok felvállalása.
Mindehhez szellemi-lelki és gyakorlati erőfeszítések szükségesek a
karmafeloldást vállaló személy részéről, s ezen erőfeszítések és életfeladatok
meghatározása egy igen fontos része a kauzális asztrológiai horoszkóp-feltárásnak.
10. Érdekes dolgot írsz a druidák házassági szokásairól, miszerint
náluk egy év alatt el kellett döntenie a szerelmes pároknak, hogy együtt
maradnak-e örökre vagy sem. Vajon az együttélés ront-e a kapcsolatok
alakulásán?
Az időnek nem csak mennyiségi, hanem minőségi tulajdonságai is vannak,
ezért egyértelműen szükséges eszerint vizsgálni az együttéléseket. Egy év
alatt aktuálissá válik egy komoly, egyértelmű minőségi változás az
együttélésben, egyrészt meg kell hozni a döntést ez idő alatt, hogy
hosszútávon, tehát családalapítási közös céllal együtt maradnak-e. Aki egy
év után is bizonytalankodik, vagy maradni akar a gyermek nélküli most már

10. kényelmesebb, mert összeszokott együttélésben, az spirituálisan vétkezik, a
legfőbb általános-emberi életfeladatát halasztgatja, ami egyértelműen
negatív sorskövetkezményekkel jár.
Mi nem egyszerűen a fajfennmaradásért szaporodunk, viszont, akik a
túlnépesedésre és egyéb gazdasági okokra hivatkozva védekeznek a
gyermekek foganása ellen és szólalnak fel, azok egyértelműen ez utóbbi
téves, koncepció szerint gondolkodnak és az általános emberi rendeltetésről,
a karmafeloldásról, a karmafeloldáshoz elengedhetetlen, az általános
életfeladatok felvállalása során szerezhető tapasztalatokról semmiféle
fogalmuk sincs. És így van ma ezzel az összes pszichológus, pszichiáter is
többek között, ezért is tartom, nem csak külön-külön az emberekre nézve
veszélyesnek a pszichológiát és térhódítását, hanem pl. saját nemzetünkre
nézve is. Ugyanis a pszichológia azt a látszatot keltve, hogy a lélekkel
foglalkozik, s a lelket kutatja, hirdet hol materialista, hedonista, felelőtlen,
majd mikor misztikus és mikor teljesen gazdasági érdekek szerint
gondolkodó elveknek és ideológiáknak megfelelő elméleteket, amelyekkel
sem egy ember, sem egy nemzet nem jut messzire. Mondom ezt pl. az
alapján, hogy nemrégiben hallottam egy rendkívül empatikus, szelíd és
kedves, megnyerő stílusú (feltételezem) népszerű pszichológusnőtől egy tv
műsorban, (de előtte egy másik igen népszerű pszichológustól is szintén egy
másik tv műsorban), hogy a gyermekvállalást anyagi feltételekhez köti. Ez a
fajta mentalitás sok nehézséget okoz, mert ismét csak a lényeges
életfeladatok kikerülésre biztat. Ráadásul a dolog pont fordítva van, a
gyermek áldáshoz való pozitív, igenlő hozzáállás egyértelműen erősíti a
szükséges anyagiak bevonzásának képességét, vagyis az egyáltalán nem
spekuláló, nem védekező, gyermekpárti szellemi-lelki magatartásnak
egyértelműen pozitívak még anyagiak szintjén is a sorsvisszahatásai! Persze
arra is figyelni kell, hogy más negatív tudattalan tartalmainkat is
folyamatosan feltérképezzük, leleplezzük és felszámoljuk. És persze: az,
hogy a gyermekáldás együtt jár az anyagi áldással, nem azt jelenti, hogy
helytelen általános mentalitással ne szegényednénk le akár sok gyermekkel
is, vagy azt, hogy több gyernekkel kacsalávon forgó palotánk lesz.
Mindössze annyit, hogy amennyiben spirituálisan helyesen: karma-oldón él
egy házaspár, garantáltan több lesz valamicskével a tisztességes jövedelme,
tehát ez nem csökken, hanem arányosan nő akkor, ha nem szab semmiféle
gátat a gyermekáldásnak.