A fájdalom nem egy, a természeti élettel járó "szükséges biológai "rossz" (hiba), hanem a tényleges boldogság elérésének az egyik szakrális eszköze, amit nem elfojtani kell, hanem a jlzéseinek a megértésére kell törekedni."

1. Kozma Szilárd
Beavatás I.
A fájdalom hiba-jelző funkciója és metafizikai értelme I.
Az emberiség történelmi – tehát hosszú, igen hosszú időbeli -
tévelygésének és a tragikus szenvedésének az egyik legfontosabb oka
az, hogy nem akarja megérteni és képtelen elfogadni a fájdalomnak a
lelki-szellemi hibára- és vétekre- való, figyelmeztető jellegét (Annak
a téves szellemi és sors-irányba haladásra való figyelmeztető és intő
jelző funkcióját). Vagyis, nem ismeri a fájdalomnak az egészség és az
igazi boldogság irányába: a megváltás irányába terelő – irányító,
kényszerítő fontos jel- funkcióját, vagyis: nem érti a fájdalom
szakrális funkcióját!
Amennyiben nem értelem-közömbösen viselnénk, sőt: amennyiben
nem fojtanánk el a fájdalmainkat, vagyis a testünk és a lelkünk
fájdalom-jelzéseit, hanem megtanulnánk azt, hogy melyik
testrészünkben, vagy szervünkben érzett intenzív fájdalomnak mi az
igazi figyelmeztető jelentése (a fájdalomcsillapítás bevett ostoba
szokásának az automatikus gyakorlása helyett, a szimbolikus
értelmezést gyakorolnánk), nem csak, hogy egészségesebben élnénk,
de boldogak is tudnánk lenni. És ezt anélkül, hogy elérnénk a halálos
betegségek mérhetetlen szenvedéseit, és hogy szomorúan, az
értelmetlenségbe bele törődve kellene meghalnunk.
Sajnos ebben, a fájdalom-jelzéseknek a szimbolikus – spirituális
értelmezésében, nem csak az orvostudomány és a testrészekben és a
szervekben érzett fájdalmaknak a kauzális szimbolikáját teljesen
ignoráló pszichológia gátolja meg a mai embert. De főként a
szekularizált keresztény teológia, amely - Az Evangéliumok
szövegeiben található megfelelő jézusi tanításoknak a
meghamisításával! - azt tanítja, hogy nem azért szenvedünk bizonyos
örökletes betegségek következtében, mert a szüleink és a
nagyszüleink (főként az anyai ági női felmenőink!) vétkeztek.

2. Ezzel szemben, a kauzális (karmikus) asztrológiai vizsgálatok,
teljességgel és egyértelműen kimutatták azt, hogy az öröklődő
betegségek és testi málformációk igen is annak a következményei,
hogy az anyai ági női őseink, de főként az anyáink, a fogantatásunkat
megelőző időszakban, hosszasan és huzamosan ignorálta a testének és
a lelkének a fájdalom jelzéseit és olyan jellegű negatív lelki és
szellemi élményekbe élte bele magát intenzíven, amely negatív
élmények analogikus kapcsolatban állnak azokkal a szervekkel és
testrészekkel, amely szervekkel és testrészekkel pl. „károsítottan”
(fizikailag hibásan) érkeznek a világra a szellemi-lelki vétkeiket
intenzíven és huzamosan átélő anyáktól született gyermekek.
Az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a
többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok
úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi
tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés
ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtőerők a földi
élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és
összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében
nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai -
biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában.
Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok
végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő
érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a
tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális
szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint
olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást
hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom, a visszatartó
– visszafogó, mondhatni: tiltó ereje és jellege mellett, a spirituális
harmónia és egészség megvalósulását, valamint a helyes életútnak a
benső - személyes tudatosítását szolgálja az emberben. A fájdalom
tehát, az ember által megtestesült belső Teremtő és a külső Teremtés
(természet) közötti harmonikus kapcsolat megvalósulását, a
személyes és az örök kiegyenlítődési folyamatokat hivatott lehetővé
tenni, azokat szolgálni. A fájdalom tehát, és annak figyelmen kívül

3. hagyása következtében fellépő szenvedés, majd a betegség,
kimondottan a Szaturnuszi őselvet, és végső soron a Plútó által
megtestesített Megváltódási szellemét hivatott szolgálni.
A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi (fizikai) világ végülis
olyan atomi részecskéknek nevezett energiakvantumokból tevődik össze,
amelyeknek a 99,9 százaléka anyag nélküli térből áll és az ezen a téren belül is,
az atommagban, egy – egy virtuális, de egymással szemben elképzelhetetlen
pontossággal elhelyezkedő központi-pont körül, mérhetetlen nagy sebességgel
forgó energianyalábok képezik az atomnak az “anyagát”. Ezek az un. szubatomi
anyagi részecskék végső soron alacsony rezgési állapotban sűrűsödött
energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt, illetve egyedi kódokat is
tartalmaznak. Végül is, ezeknek az egymástól függetlenül folytonos sebességgel
egy - egy szilárdan meghatározott, de fizikai – materiális szempontból nem
létezőnek tűnő(!) térbeli pont körül keringő energianyaláboknak a központjai áltl
képezett, pontosan strukturált (rácsszendszer) egysséges rendszere képezi az un.
atommagot (Amelynek az “anyaga” az iménti hálózati pontjai körül pergő
kvantum nyalábok “seregé”-ből képződik tehát.). Továbbá az imént leírt
energiakvantumokból képződött atommagok milliárdjai képezik azt a számunkra
szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk.
Világos tehát, hogy azon létállapotoknak az energetikai erőterének a minősége,
milyensége és állapotának inteznítása, amit mi, az anyag tulajdonképpeni
alapjának: energetikai erőterének nevezünk, illetve ezen erőtereknek a
sajátossága és minősége, amit mi anayagi létformaként érzékelünk, dönti el, hogy
milyen erősen, vagy kevésébé szilárd és nehéz egy – egy anyagi egység. Hogy
tehát gáz, folyadék, vagy szilárd állagban található-e. És az is világos ez által,
hogy az emberi szervezet molekuláinak a struktúrájának, vagyis az igazi alapját -
ami egyébként is átlagban 7O – 8O százalékban különböző módokon
“energetizálható” víz képez -, nem az a szilárd anyag képezi, amit mi érzékelünk,
hanem azok a különböző formájú, minőségű és erősségű energia-terek, amelyek
a különbőző testrészeinknek az enetrgetikai alapját – hátterét képezik. Még
egyszer tehát: testünknek az igazi “fizikei” alapját nem az a szilárdnak látszó
anyagi tömeg képezi, amit mi a testünkként észlelünk és érzékelünk, hanem az az

4. erőtér, ami ezt az anyagi-látszatot fenntartja és élteti. Ezt nevezik a misztikában
aurának.
Ez, a számunkra szilárd anyagi lét-látszat, maga a fizikai és a fizikai -
természeti létforma is. De egy felsőbb rendű szerveződési szinten, ugyanez, a
határállapotban álló információs-energetikai nyalábokból rendezett egységes
struktúrák által alakított természeti életforma, az un. organikus, biológiai
életforma is. És mindez együtt, vagyis a természet, nem más mint, maga az
egyetemes létezés legfelsőbbrendűen szerveződő (anyagi…) határállapota. Tehát
az, a “valami”, amit mi anyagi testünknek nevezünk, nem más mint az Abszolút
Teremtői tudatnak, az általunk fizikainak és természetinek érzékelt és nevezett
egyéni struktúrába szerveződött, határ-megnyilvánulása. Ebben a határozott
teremtői (képzeleti) megnyilvánulásban (az anyagban), ennek a teremtői
határtudatnak és határállapotnak a határtalan teremtői tudattal rendelkező és a
legmagasabb szinten szerveződött szellemi struktúrával: az önreflexióval, vagyis
az egyszerre individuális és univerzális tudattal rendelkező lényként létezik az
ember, mint Adam Kadmon. Mint az Abszolőt Teremtőnek az alacsonyabb
vibrációs (“szilárd”) állapotokban megnyilvánuló Teremtésre vonatkozó
látomásának a megtestesülése.
Az embernek mint Isten Legfontosabb Ideájának (Adam Kadmon), illetve
mint Isten határállapotába került első (legfontosabb!) megmentő képzetének és
céljának, az a lefőbb és legfontosabb rendeltetése, hogy a saját szellemi-lelki és
fizikai (biológiai) lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az
által, közvetlenül megtapasztalja, megértse azokat (A karmikus) az ösztönös
képzeleti késztetéseket, amelyek zavart keltenek az ő lényében és azokat
kiszűrve, feloldja és átalakítsa pozitív képességekké. Hogy tehát a saját lényén és
az életvitelén keresztül, megvalósítsa a megváltást, vagyis, hogy a benne levő, az
általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánult Abszolút Teremtő
képzetrendszerei szerint megkisérelje a saját tudattalan létének a (fizikai)
határállapotait minél nagyobb mértékben kiegyenlített egységes struktúrává
átalakítani.
Az ember ősideájának tehát, és ezáltal minden egyes ember személyének is,
karma-feloldó és önmegváltó funkciója van. Vagyis, a saját öntudatát és lét-

5. képzeletét a teremtés ősforrásához való “visszavaezetési és vissza-emelési”
funkciója van. A Teremtés határállapotában: az anyagban létező testének és a
külső környezetének a szellemi tűkör - funkciója segítségével (a természettel),
az ebernek az abszolútummal való egybekapcsolódási és visszakapcsolódási
szerepe (rendeltetése) van az egyetemes létezésben. Nincs ettől személyes
megváltódás megvalósításától eltérő, ettől az egyetemes funkciótól és
“kötelességtől” különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi
életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti,
karma-oldáson alapuló rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális
összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai létnek a
közvetlen megtapasztalásától, illetve az abban való tükröződési képesség minél
magasabb szintre emelésétől függ. Annak következtében viszont, hogy a
Beilleszkedés és a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár
mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció
kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon
munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól (vagyis az önmegváltási
lehetőségtől: a tükröződéstől) megkímélje magát és, hogy a közvetlen (tehát
megváltódást lehetővé tevő, természeti tapasztalatokban való
részesülésekkel szemben bebiztosítsa magát.
Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, és politika által vallássá
duzzasztott gazdasági hajsza, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás,
jelentéktelen ehhez a kényelmetlennek érzett természeti tapasztalást elhárító
természet-ellenes általános törekvésünkhöz képest. Ezt az egészségünk
megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a
természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban
a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták
létre és ennek a téves alapállásból eredő materialista tudományos - politikai
törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása a katasztrófa felé sodorja ma az
egész emberiséget. Az elterjedt elképzelésekkel szemben, a mai civilizációs
katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és
nem a hatalmi törekvések képezik. A mai, természeti katasztrófa - helyzetet első
sorban a fájdalom és a kellemetlenség-érzetek megszűntetésére, vagyis, a
természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes
lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos-technikai törekvéseknek (a

6. természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek
elhárítására való humanista törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a� �
természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az
együttese hozta létre.
A Teremtés ősoka a Lilith gyűjtő néven ismert, káoszt okozó őssóvárgás
következményeinek a semlegesítése. A Lilith viszont egy kauzális (abszolút)
negative jelenség, ami az öröklét-fenntartási programnak a következménye, ami
az őskáoszt (a kauzális és spirituális – képzeleti káoszt) okozza. És ami az
őskáoszt folyamatosan “termelve”, arra készteti az Abszolútumot, hogy
léytrehozza az anyagi világot, amelyben a teremtési (képzeleti) információk
rögzülnek, raktározódnak és ez által ellenőrízhetővé és minősíthetővé –
kiszürhetővé tudnak válni. Ez által az Abszolút Lét Teremtővé és Teremtéssé
válik. Hogy tehát Világosságként (értelem, eszencia, igazság, fény) és
szeretetként (fantazia, érzelem, szubsztancia) nyilvánul meg. Az öncélú
tökéletességre, illetve a más állapotra, a más létre való sóvárgás (Lilith)
következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve
határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező “semleges” anyagi világ.
Ennek része a semleges anyagi állapotnak viszont az anyagnál jóval összetettebb
szellemi formákat is kifejezni képes biológiai – természeti világ és ebben az
emberi életforma az, amely (aki) az abszolút létet képes megtestesíteni az
anyagban az által, hogy az öntudatában megjelenik az egyetemes léttudat. Ez
által, a természeti – anyagi létformában élő és reflektáló emberi szellem viszont,
ha cask részben és közvetve is, de visszakötődik az Abszolút Teremtő
Képzelethez. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában
vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”) A bűnbeesés első
motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit valami természeti hibának tekintve, és
ezért annak a jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva
(fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító- és zsibbasztószerek, védőöltözetek) a
személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtőző őssóvárgás (A Lilith)
hatására, attól minden eszközzel és a legjobb tudásunkkal meg akarunk
szabadulni, és azt, illetve annak a jelzéseit minél nagyobb mértékben ki
küszöbölve, öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk. És
ezért az egész emberiséget mozgató – életető ontológiai ostoboaságért egyáltalán
az arról mit sem tudó politikusok a fellelősek!

7. A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a
központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a
teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember
személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban lehetnek a teremtés
ősforrásával: az abszolútummal és ez által a Megvátó – Megmentő Abszolút
tudattal is, vagyis az Isteni Igazság szellemével. Ezek a spirituális teremtő- és
megvátó erők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális
öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében
nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai-biológiai
természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában.
Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok
végrehajtását és a tudatosító tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő
érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is, mint pozitív isteni jelzést
jelképezi. Ezért a keresztényi tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és
szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint
olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudattágulást, vagyis az
egyéni megvilágosodást és ez által a kiegyenlítődési és az egyetemes léterőkkel
való együttműködési képesség fejlődését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben
tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az
ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti
kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az az európai eredetű, keresztényellenes koncepció, miszerint az ember
azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével
megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon
bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és
azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket
végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal és vagy gyakorlati –
termeléis uton, vagy mágikus uton azokat a személyi hasznára fordítja. Ahhoz,
hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli, személyes - fizikai
kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel (A maszkulin principium
metafizikai meghatározása: a gyakorlati tapasztalatból szerezhető Fény –
értelem.), nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk)
által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalásai által is. A közeli

8. (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat-létesítés viszont, a legtöbb esetben
szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a természeti
elemekkel, de még a miénktől eltérő magatartású és törekvésű személyekkel való
találkozás is! A határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az
információcsere nem minden esetben történik testi kényelmetlenség, sőt
Fájdalom nélkül, esetleg akér anyagi-bomlás nélkül sem, vagy plane nem, eltérő
ambíciók és elképzelések ütközödése nélkül, szellemi állaáspont feladási-
kényszer nélkül, illetve más nehézségek nélkül. Tehát kellemetlenség és
fájdalom nélkül, vagyis zavarmentesen.
A teremtői – megvéltói tudatosodás, a spirituális információszerzés,
erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink is, több fájdalommal
(kényszerítő-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a
foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által
intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a
jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire
gyakorol harmonikus vagy diszharmonikus benyomást rank első találkozásra. A
fájdalom és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát, az a misztikus
információforrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint
amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitásbeli) irányt kell változtatnunk a
külső természeti körülményekkel, vagy a belső szellemi őserőkkel való
kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytatása érdekében.
Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra
használja az intellektusát, hogy ezt az információforrást (mármint a fájdalmat) az
életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt,
illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét,
hogy elfojtsa a fájdalomtünetek rendszerét különböző pirulákkal, szervezet-
érzékelést becsapó eljárásokkal, terápiás módszerekkel, gyógy-receptekkel,
technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus
praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja
figyelmeztetni őt a külvilággal analogikus kölcsönhatási kapcsolatban álló
felettes Tudata (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén
keresztül az enyhébb fájdalomai segítségével.

9. E sok tudományois, vagy misztikus fájdalom-kiküszöbölési harcnak,
fájdalom-elfojtási törekvésnek, tünetelfojtási és tünetkiirtási trükknek, a
“kezelésnek” és az elkenésnek természetesen még több betegségtünet, vagy
balesetnek nevezett, durva fizikai jellegű, fájdalmas “találkozás”, vagyis a fizikai
test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget
sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az
úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a
modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a
személy) a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a
következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális
élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak) lenni
mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját
keresztjét tudatosan fel nem vette.
A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői,
valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból
eredő jóindulattal a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a�
szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarva �
félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva
Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: “Az én
terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges”. Már ők sem értik azt az egyszerű
igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt gyakorlati életfeladatok megoldás,
valamint a tárgyi – természeti valóság által tökéletesen tükrözött és felmutatott
Isteni igazság szelleme érvényesítése érdekében vállalt konfliktusokból és
harcokból szerezhető megvilágosodás, valójában könnyűvé teszi az életünket, az
általános (fordított) elképzelésekkel szemben, és végsősoron a legtöbb örömet és
gyönyört okozza a számunkra, hiszen a megváltódásunkat szolgálja. Ez, és csakis
ez a gyakorlati feladat-teljesítés és konfliktuvállalás okozhat igazi boldogságot
minden egyes személynek, mivel ez, az Egyetemes Megváltás a Teremtésnek is a
rendeltetése, vagyis az ősoka a célja és az értelme! Ezért a keresztény papok sem
értvén azt, hogy igazából miről is van szó ebben a Jézusi kinyilatkoztatásban,
teljesen irreális, szenvelgő és drámai patetizmussal ráfogják a megváltás aktusát
Jézus különleges képességeire és rendkívüli személyére (holott semmiféle
rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült megérteni az
egyetemes rendeltetést vagyis a teremtés célját és azt a spirituális – metafizikai

10. logika által könnyen megfejthető kinyilatkoztatási formákban közölni.), aminek a
következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, még
jobban utálja a kereszt által szimbolizált fájdalom-jlezéseket mint a más vallások
követői. A keresztény ember ma, mind csak rejtőzködik különböző tudományos
elméletek és filozófiák segítségével az isteni igazság elől (Ami szerint
életünknek az egyetlen célja a megváltódási-. vagyis a kiegyenlítődési képesség
maximális elérése), és rohangászik ez elől, valamint a személyi életfeladatai elől
egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mint ha nyugton maradna és
szemellenzős boldogságnyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem
önmagát, sem a tehetetlen természetet.
Következésképpen, teremtésnek és az életünknek, nincs élvezeti- kényelmi
célja, tehát nincs szentimentális – valláésos célja. És nincs pragmatikus
(racionális) célja, tehát nincs tudományos – gazdasági célja sem. A Neptun
princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív
szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat,
veszteség-érzésből eredő félelmeinket összekeverjük az egyetemes
együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat
összetévesztjük a mágikus erejű teremtő imagináció aktusával és ennek
következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.
A karma meghaladás tehát és az életfeladat-beváltás, majd a teljes
teremtői tudatosodás, rengeteg kellemetlennek képzelt tapasztalatot,
tudatos, vagy önkéntelen spirituális információszerzési „kalandot” és
önfegyelmet igénylő erőfeszítést kíván és azért, hogy ebben ne
tévedjünk el, a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal
(kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes
érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a
személyünk által intenzíven megtestesített lételvek között és azon
lételvek kőzött, amit képvisel és megtestesít az illető jelenség, vagy
az a személy, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba
kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom,
és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus
információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy nem jó irányba
haladunk, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk,

11. illetve, hogy mentalitás béli irányt kell változtatnunk az őserőkkel
való kapcsolataink helyreállítása és a harmonikus (zavarmentes) élet
folytatás érdekében.
Márpedig a vak ambíciókkal telített modern és posztmodern ember,
mindenek fölé helyezvén az észbeli képességeit és a találékonyságát,
a legtöbbször pontosan az ellenkezőjére használja, mint amiért az
eredetileg kifejlődött. Vagyis, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogy
megfejtse a fájdalom-jelzéseinek a szellemi jelentését, arra használja
az intellektusát és a rendkívüli értelme által létrehozott tudományát,
hogy ezt a felbecsülhetetlenül értékes információ-forrást (mármint a
fájdalmat) az életéből kiküszöbölje, vagyis arra, hogy magát az általa
követett életcéljai helyessége felől abszolút félrevezesse! Holott még
a lelki fájdalmaink is, a lelkiismeret furdalásunk által irányított
kellemetlenségi érzéseink is azt, jelzik, hogy valamit nem teszünk
helyesen, nem jól kezelünk, vagy nem jó irányba haladunk.
(Természetesen, van olyan helyzet is, amikor a karmikus találkozások
alkalmával, a reflex szerű elutasítási, elhárítási vágy kelt bennünk
kellemetlen lelki érzéseket, és éppen azért van szükségünk a karmánk
jellegének és szimbólumrendszerének a sorsképletünk kauzális
feltárása segítségével történő, pontos megismerésére, hogy ezeket
felismerjük és ezeknek a kellemetlenségi érzéseknek a visszatartó –
visszafogó impulzusainak ne engedjünk, tegyünk meg mindent annak
érdekében, hogy ezeket legyőzzük. Pl. a víziszonyt a víz-elem ellenes
karmásoknak, a tériszonyt a föld-karmásoknak, a tűztől való félelmet
a személyiségi –tűz-karmásoknak, a magasság-iszonyt a levegő-
karmásoknak. Vagy a Skorpió- pók és kígyó-iszonyt a Skorpió-
karmásoknak.)
Ahelyett tehát, hogy az ember megkeresné a spirituális és a kauzális
okokat és arra törekedne, hogy szellemileg helyesen értelmezze
(megfejtse) a fájdalmainak a tényleges jelentését, és a megfejtés
segítségével fel venné a helyes szellemi irányát (mentalitását), illetve
kipróbálná, hogy melyik számára a helyes cselekvés és szellemi –
lelki útirány, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-
tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel,

12. receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus
gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy
odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje
(lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a
fájdalom jelző rendszere segítségével.
E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási
törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a tüneti
„kezelésnek” és az elkenésnek, természetesen még több betegség-
tünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai ütközés és sérülés, vagy
rombolódás, rongálódás jön létre, és persze, személyi konfliktus
jellegű, fájdalmas „találkozás"! Vagyis, fizikai, érzelmi és mentális
test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye a
fájdalomelfojtási és lezsibbasztási, fejfájások és mentális betegségek
esetében: a lebutítási eljárásoknak a következménye. És ha a
betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző
tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a
hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori
mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma,
valamint a többi egyetemes tőrvény összesített hatásának a
következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető
konfliktusos élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi őt
szabadnak (boldognak és egészségesnek lenni) mindaddig, amíg a
karmáját fel nem oldja, az eredeti életfeladatát meg nem oldotta,
vagyis a saját keresztjét fel nem vette.
A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai,
képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul
és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók
tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt
moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik
híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva
Jézusnak az idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint:
„Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Már ők sem
értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt
életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb
örömet és gyönyört okozza az embernek. (A Rák karmám hatására én

13. is sokat kerülgettem a családalapítást, és főként azt, hogy szülővé,
apává váljak, és most nagyon boldog ember vagyok, hogy a második
házasságomból született három nagyobb kislányomat gondozhatom és
nevelhetem, még akkor is, ha a második feleségem, a többszörös
családon kívüli szerelmesedései következtében, végül elhagyott. És
ugyanígy: a Mérleg karmám miatt, én is, mint sokan mások, a nappali
éber tudatom elől nagyon mélyen elrejtve, szorongtam az egyértelmű
párkapcsolati elköteleződéstől, és ma, a gyermekekkel való együttlét
mellett, el nem tudok képzelni annál nagyobb boldogságot, mint azt,
hogy végre egy igazából elkötelezett, szerelmes élettársi viszonyban
élhetek!) Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört
minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme.
Erre vagyunk ős-eredetünk szerint, vagyis nem csak antropológiailag,
de ontológiailag is(!) „beprogramozva”.
Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy tényleges jelentése
szerint, miről is van szó e Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális,
szenvelgő és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus
különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle
rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült
az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek
következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek
nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál mind az általános-emberi,
mind a személyi életfeladatai felvállalása elől egész életében.
Ezért persze, minden felszíni és mesterséges fénnyel – Tehát:
vallásos, vagy tudományos babonákból szőtt dogmatikus tudással. -
keltett csillogó – villogó látszat ellenére, a mai ember, még többet
szenved, mintha nyugton maradna. Ha a szemellenzős boldogság
szerzési és életmegnyerési mániájától indíttatva, nem tömné le magát,
tehát nem zsibbasztaná el a testét és nem butítaná el az eszét a
fájdalomcsillapítókkal és a kábulatkeltő gyógyszerekkel és így, nem
nyüzsögne. Ha nem zaklatná betegre egyik- a mást, és persze:
önmagát sem, és nem a szennyezését – És többek között a gyógyszer-
szennyezését egyre kevésbé feldolgozni és semlegesíteni képes, tehát

14. e rengeteg belé ürített emberi szenny által már megújhodni,
megtisztulni képtelen - tehetetlen természetet.
És arra az ugyancsak tudományos tényre, hogy a természet már
képtelen „befogadni” és feldolgozni több ember által termelt
szennyet, azért lenne szüksége különösen oda figyelnie, mert a külső
– természeti – szennyeződés, mindössze csak a szellemi – lelki
szennyes jéghegynek a csúcsát képezi. Mivel a természeti szennyezés
elenyésző azzal a lelki és spirituális szennyeződéshez képest, amit a
fájdalomcsillapítókkal és elme-butító gyógyszerekkel önmagát a
valóság jelzései felől félrevezető, és így „zavartalanul” tovább
nyüzsgő - szennyező ember a belsejében nap-mint nap cipel.