1. K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. augusztus 1. – 31. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!
A jól informált magyar
a Kanadai Magyarságot olvassa!
sa,Kalhoriértelmetlenültúl-
ságosanmessziremerészke-
dett a gólvonaltól, egészen a
tizenhatos vonaláig. A távo-
li, magas lövést a kétség-
beesetten visszafelé kalim-
páló kapus már nem tudta
kivédeni.
Egyébként a nõi világbaj-
noki tornát kezdetétõl fogva
néztem, végigizgultam az
amerikai lányok gyõzelmeit
a selejtezõ csoportmeccsek
során,majdkésõbbazegye-
nes kieséses rendszerben is.
Elsõként Kína ellen gyõztek
1-0 arányban, majd az elõ-
döntõt a legerõsebb csapat-
nak tartott Németország el-
len játszották, ahol jó játék-
kal 2-0-ra gyõztek.
A döntõbe érve az érdek-
lõdés a tetõfokra hágott, a té-
vé elõtt 25,5 millió nézõ volt
kíváncsi az amerikai lányok
mérkõzésére. Ez a szám
több, mint amit eddig az
USA férficsapata produkált.
Gratulálok az amerikai lá-
nyoknak a kiváló, izgalmas
fociért és a nagyszerû gyõ-
zelemhez.
A nõi világbajnoksággal
párhuzamosan ment a
Chile 2015 néven ismert
dél-amerikai futballtorna,
amely végül a hazai csapat,
Chile bajnoki címét ered-
ményezte az argentinok el-
leni gyõzelemmel.
Chile elõször nyerte meg
a dél-amerikai tornát, egyre
jobb csapatát hatalmas tö-
meg buzdította a döntõ
meccsen. Argentína ismét
betlizett, a világ legjobb játé-
kosának tartott Messivel
sem tudtak gyõzelmet sze-
rezni; a gólnélküli döntetlen
után, a büntetõrúgásokban
a chileiek jobbnak bizonyul-
tak az argentinoknál.
Családi kapcsolatom ré-
vén Chilének kellett volna
szurkolnom, de nekem az
argentinok voltak érdeke-
sebbek és talán szimpati-
kusabbak.
A fent említett családi
kapcsolat alatt azt értem,
hogy az 1956-os forrada-
lom után nagybátyám,
Klamár József családjával
együtt Chilébe emigrált,
ahol labdarúgóedzõi állást
vállalt, és kivette részét az
addig nemzetközileg jelen-
téktelen chilei labdarúgás
felvirágoztatásából.
Ha 1956 novemberében
Bécsbe megyek, bizonyára
csatlakozom hozzájuk. Az
esetben pedig talán ott le-
hettem volna a napokban a
Santiagóban tartott Chile-
Argentína mérkõzésen,
amelyre 45 693 nézõ volt
kíváncsi.
Azonban a volnáról nem
érdemes beszélni, az egy
nem létezõ fogalom. Én
Ausztriából elõbb Francia-
országba mentem, onnan
1957-ben Kanadába, majd
pedig 1963-ban az USA-ba.
Nagybátyámék is itt kötöt-
tek ki végül, amikor 1962-
ben Chilébõl az Egyesült Ál-
lamokba,pontosabbanNew
Yorkba költöztek.
Õk a „Nagy Almába”,
mentek Santiagóból, mi
pedig Chicagóba költöz-
tünk Montrealból. Ezért
most Las Vegasban a tévén
láttam a döntõt, ahelyett,
hogy Santiagóban szo-
rongtam volna közel öt-
venezer ordítozó vadem-
ber között a stadionban.
Másnap olvastam: há-
rom haláleset és tömeges
fosztogatás történt Chilé-
ben. Több ezren vonultak
a Plaza Italiára ünnepelni,
míg a chilei labdarúgó-vá-
logatottat nyitott tetejû bu-
szon hordozták végig a fõ-
városban.
Érdekes, itt, Amerikában
is megszokott a balhé a kü-
lönféle sikeres bajnokságok
után, csak éppen a foci-
meccseket követõen nem
történt ilyen esemény. Az
amerikai-futballt nyerõ vá-
rosban azonnal történnek
rendbontások,amintabase-
ball-, a kosárlabda- és a jég-
korongbajnokságok után is.
Úgy látszik, globalizáló-
dik a világ, a rendbontás
éppúgy probléma lett Chilé-
ben, mint Amerikában.
Azóta már javában tart
a labdarúgó Gold Cup, az
Arany Kupa, amelyen az
észak- és közép-amerikai
államok labdarúgó-váloga-
tottjai vesznek részt, így
ezután is adódik szórako-
zás számomra, továbbra is
a tévében.
A kezdõ mérkõzésen az
Egyesült Államok csapata
Honduras ellen lépett pályá-
ra, a meccset a texasi Dallas
városában játszották, és az
amerikaiak – a várakozás-
nak megfelelõen – 2-1-re
gyõztek.
Az USA nagy riválisai
Kanada, Mexikó és Costa
Rica csapatai, de számítá-
saim szerint az amerikai
csapat a legesélyesebb a
végsõ gyõzelemre.
Az amerikai csapat hí-
res játékosai, Michael
Bradley, Clint Dempsey és
Jocy Altidore, ha nem is
európai szintû klasszisok,
de itt, Amerikában õk a
csapat sztárjai.
Itt most befejezem a
sporttal, focival foglalkozó
írásaimat, most két hét
szünet jön, szabadságra
mennek a kollégáim, jó-
magam a nyolcvanadik
születésnapom elõtt el-
mondhatom, hogy már
évek óta nyugalomba vo-
nultam.
A futball számomra
szórakozás, de tudom, a
lap olvasói között biztos
vannak, akiket nem na-
gyon érdekelnek a labdarú-
gással foglalkozó írásaim.
Ígérem, továbbra is lesz-
nek a már megszokott be-
számolók, kulturális és po-
litikai témákban.
A világhírû Tihany Cir-
kusz tulajdonos-igazgató-
ja, Czeisler Ferenc nemré-
giben ünnepelte 99. szüle-
tésnapját. Az ünnepi parti-
ra nem tudtam elmenni,
miután a napokban az
egyik reggel szédülést
éreztem, el is estem, felesé-
gem csak a hatalmas puffa-
násra ébredt, szerencsére
fel tudtam állni, nem kel-
lett a mentõket hívni.
Ezért úgy döntöttünk,
hogy a Magyarságot ezúttal
feleségem, Harmath Ilona
képviseli a különleges szüle-
tésnapi partin. A mai napig
csinos hölggyel több, mint
57 évvel ezelõtt fogadtunk
örökhûségetegymásnak,és
ez alatt az idõ alatt gyakran
elkísért újságírói munkám-
ra, ahol sokszor keményen
kritizálta írásaimat. Leg-
többször jogosan.
Most rajtam lett volna a
sor, de drágám nem írt egy
sortsem,azonbanörömmel
vett részt a helyi hírességek-
kel történt fotózásban.
Az immár századik élet-
évéhez közeledõ Czeisler
Ferenc bácsit barátai ünne-
pelték, egy volt kollégája
rendezte a születésnapi
partit, ahová eljött a világ-
híres oroszlán- és tigris-
idomár Siegfried és Roy
páros, akik a 2003-ban tör-
tént balesetig a Mirage
Casino-Hotelben tartották
szenzációs mûsorukat.
A két német származású
idomár, Roy Horn és
Siegfried Fischbacher Las
Vegas csillagai voltak, fehér
tigrisekkel és fehér oroszlá-
nokkal dolgoztak, mellette
mint illuzionisták kápráz-
tatták el a közönséget. A
hatalmas vadállatok hol el-
tûntek, hol újra elõkerültek
a publikum szeme elõtt né-
hány méterrel.
Senki sem tudta, hogy
miként varázsolták el az
óriási állatokat, természete-
sen Czeisler Feri
bácsi tudta, de a
titkot õ sem árul-
ta el. Jobb is ez
így, ezért hívják
illúziónak a tisz-
tes mesterséget,
vagy inkább mû-
vészetet. A
Siegfried és Roy
páros Las Vegas
legjobban fizetett
attrakciói voltak,
évente több mint
ötvenmillió dol-
lárt kerestek hi-
hetetlenül sikeres
mûsorukkal.
Manapság rit-
kán látni õket társaságban,
nyilvánosan pedig egyálta-
lán nem jelennek meg. Roy
a baleset miatt tolókocsi-
ban van, Siegfried minden-
hová elkíséri, így Czeisler
Feri bácsi partiján is ott
voltak mindketten, a meg-
hívott társaság és az ünne-
pelt örömére.
A születésnapját ünneplõ
egykori cirkuszigazgató,
büszkén mutatatta be híres
barátait a megjelenteknek,
mindenki, közöt-
tük a feleségem is
tudott fényképen
szerepelni a sztá-
rokkal és az ün-
nepelttel.
Mielõtt a kü-
lönféle labdarú-
gó-mérkõzések-
kel kezdenék
foglalkozni, ír-
nom kell néhány
sort az amerikai
f üggetlenség
napjaalkalmából
rendezett július
4-i – fourth of
July – ünnep-
ségekrõl. Élõben
nem láttunk
semmit, de a tévében idén
is fantasztikus mûsort ad-
tak Washingtonból, ameny-
nyiben emlékezetem nem
csal, ez volt az évente is-
métlõdõ harmincötödik
szuper show, amelyet a fõ-
városból közvetít a tévé.
Az ember szája tátva
maradt a szenzációs tûzijá-
tékot látva, nem tudom, mi-
bekerülhetegyilyen show,
Budapesten az ATV-ben
biztosan kritika érte volna a
kormányt, ha ennyit csak
úgy elpuffogtattak az égbe.
Szerencse, hogy itt nincs
ilyen kritika, pedig jófor-
mán minden városban, ren-
deztek tûzijátékot, ami ren-
get pénzbe került.
Annak idején, Chicagó-
ban sokszor mentünk csalá-
dostul július negyedikét ün-
nepelni, és amikor beállt a
sötétség, mindenütt tûzijáté-
kot rendeztek. Evanston-
ban, ahol laktunk, eleinte a
Dyche Stadionban volt a tû-
zijáték, ahol a lelátón ülve
gyönyörködhettünk, a látni-
valókban.
Manapság mindez a
Michigan-tó partján zajlik,
ott, ahol a füvön ezrével ül-
nek a családok, akik gyer-
mekeikkel együtt élvezhetik
a látványosságot.
Chicagóban, a Grant
Parkban látható a robbaná-
sokkal tarkított tûzijáték,
egyszer-kétszermiiselmen-
tünk ünnepelni az állam
születését, de a hatalmas –
milliós – tömeg miatt akado-
zott a közlekedés.
Órákigtartott,amígapar-
kírozóból kikecmeregtünk,
végül eldöntöttük, nem éri
meg 5-6 órát azzal tölteni,
hogy tûzijátékot nézzünk,
és éjfél után érjünk haza az
ünnepségrõl.
Atévében,afotelbenülve
úgyis látható az egész, és a
végén csak a hálószobába
kell utána bemenni. Hideg
sör is van a hûtõszekrény-
ben,denincsenekittasfiata-
lok, akik bizony néha kelle-
metlenné tették a családi
szórakozást.
Az elsõ júliusi hétvége
nemcsak a nemzeti ünnep
miatt volt érdekes, de ekkor
értvéget,anõilabdarúgó-vi-
lágbajnokság, amelyet telje-
senmegérdemeltenazEgye-
sült Államok csapata nyert
meg a Japán elleni 5-2-es
döntõbeli gyõzelmével.
A nagy érdeklõdéssel
várt meccsen az amerikai
lányok az elsõ 16 perc
után, már 4-0-ra vezettek,
Carli Lloyd mesterhármasa
már az elején eldöntötte a
mérkõzést.
Nekem a három góljából
a harmadik tetszett legjob-
ban, amit a felezõvonalról
lõtt, mert látta, hogy a japá-
nok egyébként kiváló kapu-
Egy híján száz – és ez nem illúzió!
Siegfried Fischbacher,
Czeisler Ferenc és Roy Horn
Czeisler Ferenc és Harmath Ilona
Czeisler Ferenc, valamint unokája, Alexander - Sándor - Czeisler
és felesége, Sandra Czeisler
Carli Lloyd mesterhármast produkált
A világbajnok amerikai lányok
A gyõztes chilei csapat
