1. Végéhez közeledik chica-
gói életünk, 36 év után fel-
számoljuk az öröklakást, és
július végén Las Vegasba
költözünk. Nem könnyû itt
hagyni azt a várost, ahol fel-
nõtt életünk javarészét,
több mint ötven évet éltük.
Ilyen hosszú idõ alatt felhal-
mozódtak a családi és a ba-
ráti kapcsolatok; a rengeteg
kedves emlék továbbra is
ideköt a városba, de úgy
érezzük, mennünk kell,
mert a változás megújíthat-
ja az életkedvet.
Naponta 26 lépcsõt meg-
mászni, ebben a korban
már nem könnyû – bár so-
kan mondják, jót tesz az
egészségnek –, az idõjárás
is megnehezíti az ittlétet.
Nem a klíma miatt köl-
töztünk Chicagóba, hanem,
mert a város ötven évvel ez-
elõtt az egyik legnagyobb,
legfontosabb ipari központ
volt Amerikában. Itt
nem volt nehéz elhe-
lyezkedni, mint Mont-
realban, ahol nehezebb
volt akkoriban megfele-
lõ, állandó munkahe-
lyet találni.
Chicagóban 1963-tól
kezdve sosem voltam
munkanélküli, sõt sok-
szor halmoztam is a
munkahelyeket. Hat-
van éves koromban ve-
szítettem el elõször az
állásomat, de két hónap
múlvaismétmunkát,il-
letve pozíciót találtam,
ahol 68 éves koromig
dolgoztam.
Chicago jó volt hoz-
zánk, igaz, mi is jók
voltunk Chicagóhoz,
kivettem a részemet a
magyar közösség mun-
kájából. Kitûnõ társam
volt ebben feleségem,
akiveltöbb,mint55éve
vagyunk házasok. Itt
nyilvánosan köszönöm
meg neki az áldozatot, amit
irányomban és a kis csalá-
dunk irányába tett.
Van egy amerikai mon-
dás, „minden sikeres férfi
mögött egy nõ áll”, nálunk a
sikeresebb a Harmath –
született Galkó – Ilona nevet
viseli.
Nem lesz könnyû szortí-
rozni és felszámolni azt a
rengeteg anyagot, ami 50 év
alatt hozzánk került. Renge-
teg chicagói magyar relik-
via,azéletünkmúltjafelhal-
mozva fotókban, feljegyzé-
sekben, régi elsárgult újság-
cikkek, magazinok, magán-
levelezések, amelyek nagy
része megy a szemétbe.
Vannak dicsérõ levelek,
amelyeket olvasók írtak a
szerkesztõséghez, és voltak
kritikusak is. Az utóbbiakat
általában nem írták alá, cím
sem volt a borítékon. Ezek
többnyire nem jutottak el
hozzám, Vörösváry Irén fõ-
szerkesztõ, vagy Bojtár Te-
rike titkárnõ egyenesen a
szemétkosárba dobták.
– Minek idegesítse magát
ilyen hülyeségekkel –
mondta Irénke –, kidobjuk
ezeket a fenébe. Terike, ha
mérges lett, durvábban fo-
galmazott, néha olyan ke-
ményen, ami nem tûrné a
nyomdafestéket.
Két, szerkesztõséghez
érkezett levélbõl idézek,
mindkettõ 2006 januárjá-
ban érkezett, igaz, én több-
hetes késéssel kaptam kéz-
hez. Lássuk, mit írt az elsõ,
a dicsérõ:
„Tisztelt Szerkesztõség!
Nagyszerû az Újság. Élveze-
tes Harmath István úr sport-
információja, újpesti srác
vagyok, nagyon szeretem a
Fradit, de a szívem, miután
a Vasas Izzóban fociztam
sok-sok évet gyerekkoromtól
fogva, a Tóth – Balogh II,
Laborc – Kirádi, Szûcs,
Nagymarosi – Egresi, Szu-
sza, Zsengellér, Várnai, Pat-
koló összeállítású újpesti
bajnokcsapatért dobogott.
1938. május 7-én láttam
meg a napvilágot Újpesten –
a Víztorony közelében él-
tünk, az Árpád úton. Édes-
apám neves asztalosmester
volt.Gyönyörûbútorokatké-
szített, sok-sok híres focistá-
nak. De nem ez a lényeges.
Ifj.FeketeIstvánúrsziporká-
zóan szellemes cikkei felde-
rítenek bennünket ebben a
sokszornemisolyannapsü-
téses Kaliforniában. Köszö-
nettel: Zoltán és Éva.”
Kedves Zoltán! Ez a ki-
váló Újpest FC csapat a há-
ború után háromszor
nyerte meg a bajnokságot.
Két évig Suhai volt a jobb-
szélsõ és Nyers a balszélsõ,
egyébként ez a csapat ta-
lán manapság is bajnoksá-
got nyerne. Zsengellér és
Nyers késõbb nyugatra tá-
voztak. Zsengellér edzõ-
ként ért el sikereket, míg
Nyers Milánóban, az
Internazionale játékosa-
ként 26 góljával gólkirály
lett az olasz elsõ ligában.
A kritikus hangú levél is
megéri, hogy idézzek belõ-
le, ugyan cím és név nem
volt rajta feltüntetve, de ta-
nulságos a véleménye, még
ha nem is értek egyet a
mondanivalójával. Tehát:
„Kedves Szerkesztõ Úr!
Chicago, január 26., 2006.”
A hibás fogalmazást, va-
lamint a helyesírási hibákat
kijavítottam. A 10 soros le-
vélben 15 hibát találtam,
egy elemista gyerek nagy
szekundát kapott volna, de
névtelen levélnek megfelelt.
„Szerettem volna egy ap-
ró megjegyzést tenni az új-
sággal kapcsolatban, amit
nagyon szívesen olvasok, és
közel ötven éve elõfizetõje
vagyok. A megjegyzés,
avagy kifogás a Chicagói
krónika körül van. Szerin-
tem a rovatnak a chicagói
magyar élet érdekes mozza-
natait kellene tükrözni, le-
gyen az akármilyen összejö-
vetel vagy érdekes megmoz-
dulás, és nem kizárólag
Harmath úr kirándulásait
az operában, színházban
stb. Ahová õ, mint riporter
ingyen jár és képviseli az új-
ságot. (Vagy inkább a saját
szórakozását.) Garantálom
önnek, senki itt nálunk,
Chicagóban nem kíváncsi
arra, Harmath úr hogyan
tölti a hétvégét vagy a sza-
badságát és kivel. Remélem,
várhatunk változást ezen a
téren. Üdvözlettel – olvasha-
tatlan aláírás – egy hûséges
chicagói elõfizetõjük.”
Tudnivaló, hogy naplót
vezetek cikkeimrõl, így
mindenrõl pontos informá-
ciómvan.Aközelötvenéve
elõfizetõnk nem vette észre
(!?), hogy a tulajdonos és a
szerkesztõ Vörösváry csa-
lád 2005. június végén meg-
szüntetteaz1955ótamûkö-
dõ hetilapot. Ezért az évi 50
szám helyett csak 35 szám
jelent meg. Ebbõl 18 Chica-
gói krónika foglalkozott a
helyi magyar események-
kel, 6 pedig színházi, operai
programokkal.
2006-ban, már a rendes
50 számból, 19-be írtam a
chicagói magyar esemé-
nyekrõl és 7 volt, amelyik
színházi, operai mûsorról
szólt. Most, amikor elköl-
tözünk Chicagóból, kíván-
csi vagyok, lesz-e valaki,
aki átveszi a helyemet, és
folytatja a chicagói témá-
kat, talán éppen a fogalma-
zási problémában szenve-
dõ névtelen levélíró?
Nem hiszem, manapság
sokkal kevesebb magyar él
Chicago és környékén,
mint egykor. Azért,
mert sajtójeggyel já-
rok operába és szín-
házba, ne irigykedjen
senki, hiszen meg-
dolgozom érte, még
ha a névtelen levélíró
szerint ez senkit sem
érdekel.
Érdekes, pont
ezekre az írásaimra
kaptam éveken ke-
resztül, névvel, cím-
mel ellátott leveleket
olyanoktól, akik örül-
tek, hogy beszámoló-
kat írtam olyan kultu-
rális eseményekrõl,
amelyeket egyébként
õk koruk vagy egész-
ségi állapotuk miatt
már nem láthattak.
Az igazság az,
hogy évek, sõt évtize-
dek óta fogyatkozó-
ban van a chicagói
magyarság. A nyolc-
vanas években még
ezernél jóval több volt a
Chicago és Környéke heti-
lap elõfizetõi száma. A vá-
ros és peremvárások ma-
gyar lakósságát több ezerre
becsülték a helyi szerveze-
tek vezetõi, voltak, akik
százezerrõl is beszéltek.
Ilyen magas létszám
azonban sosem volt. Nagy
Károly, a New Brunswick-i
Rutgers Egyetem professzo-
ra a 2000-ben begyûjtött
népszámlálási adatok alap-
ján az Amerikai magyarok
szigetvilágban címmel
2009-ben megjelent köny-
vében az Illinois államban
élõ magyarok számát 56
ezerrebecsülte,ezek10szá-
zaléka beszéli otthon a ma-
gyar nyelvet.
Ekkor volt utoljára nem-
zetiségekre kiterjedõ nép-
számlálás – census –, ezért
ne áltassa magát senki
azokban a százezres szá-
mokban, amelyek elterjed-
tek az itt élõ magyarok kö-
rében. Az igazság, hogy az
K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. július 6. – 28. szám –
CHICAGÓI KRÓNIKA
KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY
Harmath István
CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES
Július 13 szombat, de. 11:30-kor és július 14-én
vasárnap, az Istentisztelet után – Gulyásfesztivál – a
Norridge-i Magyar Református Egyháznál.
Július 21-én vasárnap, de. 10 órakor. Piknik,
Chicagói Magyar Klub rendezés. Bunker Hill, 1-es liget.
Költözés miatt minden ELADÓ!
36 év után úgy döntöttünk, hogy eladjuk az
evanstoni condot – öröklakást – minden eladó.
Festmények és nemes herendi, Zsolnay és hol-
lóházi porcelánok, kávés és étkészletek. Kartográfia -
régi térképek etc.
Érdeklõdõk hívják Harmath Istvánt
a 1-847-864-8626-as telefonszámon.
Email: stemath@msn.com
(26-v)
amerikai magyarság megfo-
gyatkozott, és nincs remény
utánpótlásra sem, tegyem
hozzá, hála az Istennek,
nincs szükség új menekült-
áradatra, mint az 1956-os
forradalom után.
Most arról beszélgettünk
Fekete Pista barátommal,
hogy meg kellene változtat-
nom a heti rovatom fejlécét,
a Chicagói krónika helyett
Amerikai krónikát ajánlott.
Eleinte nem tetszett az ötlet,
hiszen talán húsz éve hasz-
nálom a megszokott fejlé-
cet, de végül is nem a cím
számit, hanem a tartalom, a
vastag betûs fejlécet egyéb-
ként a szerkesztõk adják az
írásokhoz.
Lehetséges, hogy követ-
kezõ idõkben több vissza-
emlékezõ cikket írok, meg
az is, hogy bemutatom Las
Vegas hírneves magyarjait.
Természetesen a politika is
érdekel, fõképp a jövõ tava-
szi otthoni választások.
Fontos lenne szerintem, ha
az Orbán Viktor vezetése
alatt mûködõ Fidesz-KDNP
kormánykoalíció további
négy évet kapna a magyar
választóktól.
A chicagói magyarság
történetével már nem lesz
módom foglalkozni, miu-
tán a feljegyzéseimet és re-
likviákat az utóbbi napok-
ban eltüntettem. Legtöbbje
a szemétbe ment, a könyv-
táramat a Norridge-i Ma-
gyar Református Egyházra
bíztam.
Fontos volt, hogy a 1956
forradalommal foglalkozó
könyv, újság, magazin és
kéziratgyûjtemény megma-
radjon, amit Gosztonyi Pé-
ter történész még életében,
az emigráció legnagyobb
magángyûjteménynek ne-
vezett a témában.
Éveken át kaptam a tele-
fonokat angolul beszélõ öz-
vegyektõl, akik mûvelt, ve-
zetõ pozícióban dolgozó
férjük után megmaradt ma-
gyar könyveket próbálták
eladásra ajánlani. A vála-
szom mindig az volt, hogy
ezekre a könyvekre nincs
igény.
Míg Szathmáry Lajos ba-
rátom élt, õ vásárolt a
könyvtára számára kötete-
ket, de halála óta Chicagó-
ban eladhatatlanná, sõt el-
ajándékozhatatlanokká vál-
tak a magyar könyvek. A fi-
atalok könyvek helyett az
elektronikus kütyüket for-
gatják, számukra az sokkal
praktikusabb, és nem kell a
könyvespolcot porolni, tisz-
títani.
Las Vegasban hasonló
munka vár ránk, unokahú-
gom és elhunyt férje hatal-
mas könyv- és kottagyûjte-
ményt hagytak hátra, nem
hiszem, hogy lenne bárki,
akiérdeklõdéssellenneirán-
tuk. A kottákat a Zeneaka-
démiát még a '30-as évek-
ben végzett férj gyûjtötte,
szakember kellene, aki
megállapítaná az értékét.
Így vesznek el magyar
gyûjteményekAmerikában,
remélem, a jelenlegi kor-
mány több gondot visel
ezekreazértékekre,mintaz
elõdei. Félek, továbbra sem
változik sokat a helyzet. Le-
het, hogy pesszimista va-
gyok, de ez a véleményem.
Fél évszázad a „szeles városban”
A chicagói földalatti gyorsvasút, ami sok helyen a föld fölött megy
Fotó: Kondor László