1. Amióta Las Vegasba köl-
töztünk, lassan és nehézke-
sen kezdõdött az új magyar
ismerõsök és barátok kiala-
kítása. Ez érthetõ, hiszen
három-négy hónap alatt
nem könnyû új közeli vi-
szonyt felépíteni, ezért fõ-
ként a másfél éve elhunyt
unokahúgom baráti köre
tölti be a jelenlegi ismeretsé-
günket.
Las Vegasban minden és
mindenki új számunkra, és
az is elmondható, hogy itt
nem léteznek hosszú évtize-
dek óta fennálló magyar klu-
bok és egyesületek, ame-
lyekbõl jó néhány mûködik
Chicagóban és a város kör-
nyékén.
Pedig itt is sok magyar él,
azonban a kapcsolatok in-
kább személyes jellegû ba-
rátságokra alapulnak, a ma-
gyarsághoz tartozás igazán
csak másodrendû kérdés az
itt élõ honfitársaink számá-
ra.
Igaz,mûködikittegyma-
gyar református gyülekezet,
ahol minden hónap utolsó
vasárnapján tartanak isten-
tiszteletet, az új vallási cso-
portosulás ökumenikus jel-
legû,agyülekezetszeretettel
várja és befogadja más fele-
kezetek tagjait.
A Las Vegas-i magyar re-
formátusegyházcca.másfél
évvel ezelõtt alakult, hogy
mennyire befolyásolja majd
a továbbiakban a helyi ma-
gyarság összefogását, össze-
tartozását, az egyelõre kér-
dés. Feltétlenül jó és dicsére-
tes kezdeményezés, remél-
jük sikeres lesz a jövõben.
A gyülekezethez tartozik
a nemrégiben alakult cser-
készcsapat és az egyház ke-
retében mûködõ magyar is-
kola, ezek szerintem re-
ményt keltõek a közösségi
élet kialakításához.
Tavaly a karácsony elõtt
néhány nappal tartott isten-
tisztelettel összekapcsolt ta-
lálkozónNt.LányiGáborlel-
kész kérte a gyülekezet tag-
jait és a megjelenteket, hogy
álljunk össze egy közös fel-
vételre, így létezésünknek
nyoma marad a jövõben.
Magam is sokfelé láttam
már ilyen százéves fotókat,
amelyek régen megszûnt
különféle vallású templo-
mok falát ékesítették. Ez a
Las Vegas-i gyülekezetrõl
készültképmaradjonemlék
az utókor számára!
Számomra jelenleg a
Szocsiban kezdõdött XXII.
téli olimpia közvetítése elég
szórakozási lehetõséget
nyújt. Az ünnepi megnyitót
már lebonyolították, nálunk
a napokban chicagói bará-
tok jártak látogatóban, így
keveset láthattam a nagy-
szerû showból, bár a láng
behozatalát és a fáklyagyúj-
tást - már a késõ éjszakai
órákban - azért megnéztem.
Az elmúlt héten ismét a
magyarországi választások
körülforgótörténetekkeltet-
ték fel a figyelmemet. A
„csodatevõ” internet segítsé-
gével olvashattam, valamit
láthattamisazotttörténõiz-
galmas politikai eseménye-
ket.
AzOrbán-kormánytHor-
thy-restaurációval vádoló ri-
portokat olvashattam a bal-
oldali magyar médiában és
láttam a tévés adásokban.
Baráti felhívásra kezdtem
nézniazATVadásait,érdek-
lõdéssel néztem és hallgat-
tam Kálmán Olga, Mészáros
AntóniaésHavasHenrikbe-
szélgetéseit.
Különösen érdekes volt
Mészáros Antónia Szabad
szemmel címû mûsora,
amelyben Boross Péter egy-
kori miniszterelnök volt a ri-
porter vendége. A furcsa
cím: „A Horthy-rendszer re-
habilitálása zajlik?” egyben
Boross Péter személye kel-
tette fel az érdeklõdésemet.
Boross Péterrel 1998 után
jómagam is készítettem in-
terjút az Országházban lévõ
irodájában. Az egykori
cõger – katonai középisko-
lás diák – érdekes interjú-
alany volt, akkoriban ta-
nácsadó szerepét töltötte be
Orbán Viktor mellett.
A Szabad szemmel címû
programban az interjú vagy
inkább beszélgetés során a
fiatal hölgy felvetette
Szakály Sándor történész,
az újonnan felállított Veritas
Történetkutató Intézet igaz-
gatója ellen a baloldali sajtó-
ban felhozott vádakat.
Boross Péter volt az, aki
Szakály Sándort a Veritas
élére ajánlotta, és megdöb-
benéssel vette tudomásul
azt az attakot, a szótár sze-
rint támadást, amire a törté-
nész eddigi munkássága
nem adott okot. Mészáros
Antónia megjegyzése töb-
bek közt arra is irányult,
hogySzakálySándoravitézi
rend tagja.
Az eddig visszafogott
Borossból kitört az indulat,
és megkérdezte: „Mondja,
kérem, mi baja van a vitézi
renddel? Az én édesapám is
vitéz volt az elsõ világhábo-
rúban!” A hölgy erre nem
tudott mit válaszolni, és rög-
tön másra terelte a szót.
Olvasóimközülsokantud-
ják, hogy a Magyarságban a
'90-es években több eszten-
dõn át a sportrovat vezetõje
voltam. Fiatalkori emlékeim
közöttvoltazElektromoscsa-
patában játszó v. Hidegkuti
Nándor,akikésõbbazArany-
csapatjátékosalett.
A népszerû Nándit a vi-
lághíres csapatban Öregnek
hívták Puskás Öcsiék, miu-
tán az 1922-ben születésû
Hidegkuti néhány évvel idõ-
sebb volt a társainál.
K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. február 22. – 8. szám –
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Bizonyára kevesen tud-
ják, hogy a csapat híres ki-
lences számot viselõ játéko-
sa Óbudán született, polgári
családban Hidegkuthy Nán-
dor néven. Édesapja vitézi
címet kapott elsõ világhábo-
rús hõstette miatt. Miután a
vitézi rang örökölhetõ, így
joggal használta v. címet a
neve elõtt.
A labdarúgó 1945 után
ezt már nem viselte, gyár-
igazgató édesanyját is mun-
kásnõvé varázsolta Sebes
Gusztáv, filmen mutatták,
ahogy a gyárban, gép mel-
lett dolgozik. „Akik ismertek
minket, tudták, hogy ez
nem igaz” – mondotta ké-
sõbb Hidegkuti Nándi.
A fent említett
Hidegkuti-ismertetõ meg-
található a magyar Google-
on, amint a vitézi kitünte-
téssel kapcsolatos informá-
ciók is. Újságíró-riportertõl
elvárható lenne, hogy
elõbb utánanéz a dolgok-
nak, mielõtt kelletlenül,
bambán néz a kamerába.
A Szabad szemmel inter-
jújábanHorthyMiklósisszó-
ba jött. Boross Péter kijelen-
tette, hogy Horthy megítélé-
sében teljesen más az állás-
pontja, mint a Rákosi-rend-
szerbõlismerthamiséstorzí-
tott történelmi vélemény.
A bûnös nép, bûnös
nemzet negatív elméletének
oktatása mellett a pozitívu-
mokat is be kellene mutatni
a jövõ generációk számára,
erre lenne hivatott az új
Veritas Intézet. Boross Péter
továbbá kijelentette: maga is
részt vett az egykori kor-
mányzó temetésén, ahol az
egyik koszorún az állt: „a
hálás zsidóság”, ezzel vége
is lett az interjúnak.
1944-ben, amikor vége
lett a Horthy-rendszernek,
még10évessemvoltam,így
az ismereteim nem szemé-
lyes jellegûek. Tanulmánya-
imat 1945 és 1948 között az
Érseki Katolikus Gimnázi-
umban kezdtem, melyet
azután Rákosiék 1948-ban
államosítottak.
Az ott tanított történelmet
még nem hatották át a Ráko-
si-rendszer hazugságai. Erre
késõbb került sor, akkor,
amikor a második négy évet
a Fürst Sándor névre változ-
tatott Toldy Ferenc Gimnázi-
umban jártam ki.
Miután ismereteim a
Horthy-rendszerrel kapcso-
latban hiányosak, ezért se-
gítségül veszem Fekete Ist-
ván barátom karácsonyra
küldött Emberek vagyunk
címû könyvébõl a követke-
zõket. Az idézet a Barátok
címû elbeszélésbõl szárma-
zik, amelyben az idõs
Mártonffy Eduárd fiatal ba-
rátainak nyújt egy kis törté-
nelmi oktatást.
„Köztudomású, Horthy
Miklós kormányzó nem-
csak, hogy nem szerette a
németeket, hanem egyálta-
lán nem bízott bennük! És
a végsõ gyõzelmükben sem
nagyon hitt. Mindezek elle-
nére, csakis a velük való
szövetség adott valami hal-
vány reményt, hogy vissza-
szerezhessük elorzott terü-
leteinket és ott – fõként el-
nyomásban – élõ magyar
testvéreinket. Úgy érezte,
hogy hazánknak talán so-
ha többé nem adódik ha-
sonló lehetõsége. A jelek
szerint a kormányzó úr jö-
võbelátása sajnos ez idáig
igaznak bizonyult.
Sok helyen hallottam és
olvastam már azt a nevetsé-
ges és minden realitást mel-
lõzõ véleményt, hogy Hor-
thynak meg kellett volna ta-
gadnia a németekkel való
szövetséget és hadba lépést.
Aki azonban egy kicsit is is-
meri az akkori történelmi té-
nyeketéskatonaierõket,an-
naktudniakell,hogyugyan-
az lett volna a sorsunk, mint
a többi, úgynevezett ellenál-
ló országoké!
A franciákat 44 nap
alatt, a görögöket 27, a nor-
végeket 24, a belgákat 19,
Lengyelországot és Jugo-
szláviát 18, a hollandokat
pedig 6 nap alatt rohanta
le a német hadigépezet. Ha
mi, teljesen értelmetlenül
ellenállunk – bizonyára sú-
lyos vérveszteségeket és
anyagi károkat szenvedve
–, nekünk is ez lett volna a
sorsunk. A németeknek
szükségük volt a mezõgaz-
dasági termékeinkre és a
vasútvonalainkra, tehát
erõszakkal szövetségesük-
ké tettek volna bennünket!
Ha szembeszegülünk, a
németek biztos, hogy egy fa-
siszta és németbarát kor-
mányt ültetnek Horthy kor-
mánya helyére, amely min-
dentérenkiszolgáljaõket!És
ebbenazesetbenazsidóktö-
meges deportálása és gyilko-
lása nem 1944 márciusától
kezdõdöttvolnael,amikora
németek megszállták Ma-
gyarországot, hanem két-há-
rom évvel elõbb...
És nem kétszázezer ma-
gyarkatonaésötvenezersze-
rencsétlen zsidó munkaszol-
gálatos ment volna Oroszor-
szágba, hanem félmillió!
Vagy akár egymillió! Mert
árkot ásni, halottakat temet-
ni, vagonokat kirakni, lõ-
szert szállítani, golyót fogni
és a németeket rabszolga-
ként kiszolgálni fegyvertele-
nül is lehet!”
Ezt gondoltam hozzáten-
ni a heti cikkemhez és el-
mondani, hogy ezeket a so-
rokat Fekete Pista barátom
nem tegnap, hanem évekkel
ezelõtt írta, az egyik Ma-
gyarságban megjelent elbe-
szélésében. Ez is egy véle-
mény a Horthy-rendszerrõl!
Lehet rajta vitatkozni, de
elhallgattatni nem lehet.
Amennyiben meghallgatjuk
a Rákosi- vagy Kádár-kor-
szak verzióját, akkor ennek
is van létjogosultsága.
SzabadszemmelaHorthy-rendszerről
Balról: az egykori vitéz Hidegkuti Nándor, Kõrösi László menedzser, Puskás Ferenc, Harmath István
és Szepesi György az 1994-es labdarúgó-világbajnokság idején, Chicagóban
Megtelt a templom Las Vegasban
A hálás zsidóság koszorúja