1. Közel hat hónappal ez-
elõtt a visszaemlékezéseim
során említést tettem már az
egykori Chicagói Magyar
Színházról,amelynekutolsó
bemutatóján jómagam is
szereplõ voltam. A Noszty
fiú esete Tóth Marival címû,
Mikszáth Kálmán által írt
darabot 1971-ben mutatták
be a Rodgers Parkban lévõ
Sullivan highschool díszter-
mében.
A napokban a jelenleg
Las Vegasban élõ Rontó
Sándor – aki maga is tagja
volt az 1950-es évek elején
alakult társulatnak – adott át
nekem régi, elsárgult fotókat
a társulat chicagói fellépései-
rõl.Késõbbasajátemlékeim
között is találtam néhányat
a negyvenöt évvel ezelõtti
elõadásról készített felvéte-
lekbõl.
Rontó Sándor nemrég
töltötte be a 91. életévét, hál'
Istennek, jó egészségnek ör-
vend, emlékezete is kitûnõ,
így a segítségével tudtam
felidézni azokat a chicagói
színházi élményeket, ame-
lyekre rajta kívül talán már
senki sem emlékszik.
ARontócsaládbólSándor
felesége, Rontó Borika volt
az ismertebb, aki a magyar
ünnepségeken mindig si-
kerrel énekelt, és ezáltal ne-
ve közismertté vált a chica-
gói magyar közönség és le-
mezei révén az amerikai
magyarság körében.
Egyébként a Chicagói
MagyarSzínházelsõszerve-
zõje dr. Fiedler Kálmán és
felesége,Editvoltak,deakö-
zösség azután az egykori
katonatisztek családjai köré-
ben lett népszerû. A háború
utáni idõkben, a Németor-
szágban lévõ fogoly- és me-
nekültlágerekben kezdõd-
tek a színielõadások, ame-
lyek azután Amerikában, a
mi esetünkben Chicagóban
folytatódtak.
Bardóczy József alezre-
desésfelesége,Katalin,vala-
mint lánya, Jubu lettek a tár-
sulat központjai, akinek va-
lódi keresztneve Katalin
volt, de egykoron valami
számomra érthetetlen mó-
donaJububecenevetkapta.
Mindenki Jubuként ismerte
Chicagóban, feleségem
egyik legjobb barátnõje volt,
de csak halála után tudtuk
meg, hogy Katalin volt a ke-
resztneve.
Bardóczyék a Clark
Avenue közeli házuk pincé-
jében, baráti közösségben
tartották a társulati próbá-
kat. Mellettük Szathmáry
Kálmán százados és felesé-
ge, Jaczkó Cia (aki 1941-43-
ban a Kolozsvári Magyar
Színház szubrett primadon-
nájavolt)vettekrésztazelsõ
idõk szervezési munkájá-
ban.
Az elõadások közönsége
jelentõs részét a MHBK –
Magyar Harcosok Bajtársi
Közössége–tagjaiadták,ké-
sõbb, amikor az ‘56-os me-
nekültek is bekapcsolódtak
a darabokba, megváltozott a
nézõk és résztvevõk össze-
tétele is.
Az újonnan jött magyar
amerikások között sokan
voltak színészi tehetséggel
áldott fiatalok, bár a társulat
zömét az úgynevezett
dipisek adták. A D.P. rövidí-
tése volt az angol displaced
personnak. Õk voltak a '40-
es évek végén, '50-es évek
elején érkezett emigránsok.
A legtehetségesebb férfi-
színész szerintem Szabó Ist-
ván volt, aki Noszty Ferenc
huszárhadnagy szerepét
alakította a társulat utolsó
elõadásán.ABajakörnyéké-
rõlszármazófiatalember,ha
1956 õszén otthon marad,
nagy színházi karriert fut-
hatott volna be.
A Noszty-elõadáson kö-
zös öltözõben voltam Szabó
Pistával, akire vigyáznom
kellett, mert elõadás elõtt és
közben is szívesen fogyasz-
tott bort, engem bízott meg
a rendezõ, Bardóczy Kata-
lin, hogy ellenõrizzem a fõ-
szereplõt.
Pista már az elõadás elõtt
megmutatta, hogy a sze-
métkosárban van az elrejtett
borosüveg, és elmondta, ha
nincsbenneegykisalkohol-
nyomás, akkor képtelen el-
játszani a szerepét.
Így lettem bûntársa, igaz,
én is ihattam egy kicsit a fel-
vonások közötti szünetben,
utána már nem volt szere-
pem, csak a fináléban kellett
a többiekkel együtt megha-
jolnom.
Szabó István barátom, ál-
talános rák következtében,
fiatalonhunytel,halálanagy
veszteség volt a chicagói
magyar közösség számára.
Egyébként a Mikszáth-
darab elõtt fõként dr. Fiedler
Kálmán szerzeményeit ját-
szotta a társulat, a zenés da-
rabokat a szerzõ kísérte
zongorán, egészen addig,
míg egy szerzeményét a tár-
sulat nem volt hajlandó elõ-
adni.
Az 1956-os forradalom
idejénjátszódóeseményben
senki sem akarta az embe-
reket kínzó ávós szerepét el-
játszani.Élesvitaalakultkia
szerzõ és a színészek kö-
zött, és végül az áldatlan vé-
leménykülönbség vetett vé-
get a társulat további mûkö-
désének.
Utána voltak még elõadá-
sok, régi darabokat vettek
elõ, mint például Herczeg
Ferenc A Gyurkovics-lányok
címû könyvébõl készített
vígjátékot és végül a híres
Mikszáth-darabot.
Dr. Fiedler Kálmán Juli-
ka címû zenés vígjátéka
aratta a legnagyobb sikert,
a darabot nemcsak Chica-
góban, hanem a közeli
Indiana állam több ma-
gyarlakta városaiban is si-
kerrel játszották.
A Julika fináléjában ké-
szült képen láthatók szerep-
lõk,balróljobbra:azelsõkét
személy számomra ismeret-
len, a harmadik Schiller
László utána Bardóczy Kata-
lin, Jackó Cia, Buna Károly,
Rontó Borika és Bardóczy
József következnek.
K Ö Z É L E T – 9. oldal2016. május 7. – 19. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
A kissé elsárgult fotó
alapján nehéz kivenni a sze-
replõket, ha hibásan írtam
valaki nevét, attól elnézést
kérek, bár szerintem, már
valamennyien a mennyor-
szágban játszanak.
A másik kép a Noszty fiú
esete Tóth Marival címû da-
rabból készült, amelyeket
néhai Oláh Ferenc barátom
fotózta, sajnos már nem
emlékszem erre biztosan.
Arra viszont igen, hogy a
képen jómagam Stromm
ezredesszerepétjátszottam,
velem szemben Szabó Ist-
ván, mint Noszty Ferenc
hadnagy, az asztalnál ülõ
személy pedig Bardóczy Jó-
zsef, aki Tóth Mari édesap-
ját alakította a darabban.
A szép huszáregyenru-
hák egy másik darabból
maradtak ránk, kicsit át
kellett alakítani, de ez nem
volt probléma, az MHBK-s
feleségek nagyszerûen
tudtak varrni, nem úgy,
mint az '56-os hölgyek. Az
1930-as években felnõtt lá-
nyok megtanultak min-
dent édesanyjuktól, amit a
fiatalabb generáció már el-
hanyagolt.
A darabban Stromm ez-
redes kifizeti a hadnagya,
Noszty Ferenc váltóját, s
amikor régi, piros százpen-
gõsöket vágtam egyenként
az uzsorás asztalára, a kö-
zönség hölgytagjai felállva
tapsolták, a jelenetet.
Nagyon jól éreztem ma-
gamat, fõleg azután, hogy a
szombat délutáni fõpróbán
eléggé gyengén teljesítet-
tem. A próba után bemen-
tünk Bardóczyékhez, ahol a
Tóth papa szerepét játszó
Bardóczy József arcán
gondterhelt felhõket láttam.
Kérdésemre elmondta,
hogyegyhuszárezredeske-
ményebben beszél, mint én
tettem, és meg is mutatta,
mit vár el tõlem a közönség.
Józsi bátyám példáját követ-
ve a másnapi elõadáson ki-
eresztettem a hangom, ami
után nagy tapsot kaptam a
produkcióért.
A Ludovika Akadémián
oktató Bardóczy József el-
mondta,hogyalovardábana
huszár ezredes volt az úr.
Hangja betöltötte az udvart,
még a feleségével is kemé-
nyen ordított, ha számára
nemmegfelelõenültealovát.
Adresszázsvégénmegszûnt
az ordibálás, és az ezredes
kézcsókkal lesegítette a
nagyságos asszonyt a lóról.
Persze én ezt nem tud-
tam, sohasem voltam kato-
na, és szívbõl utáltam, ami-
kor a kaszárnyában ordítoz-
tak a barátaimmal. A darab-
ban azonban huszár ezre-
dest alakítottam, és a társa-
im is gratuláltak a jelenet
után. Pedig szerintem õk
sokkal jobbak voltak, mint
én, de azért nagyon örültem
a sikernek.
Az elkövetkezõ héten dr.
Hoványi Gyula a Chicago és
Környéke címû hetilapban
nagyszerû, bár szerintem
túlzó kritikát, vagy inkább
beszámolót írt, amelyben a
budapesti Nemzeti Színház
elõadásával tette egyenlõvé
a chicagói darabot.
Errõl természetesen szó
sem volt. Kedves mûkedve-
lõ elõadást láthatott a kö-
zönség, de profi mûvészek
nem voltak közöttünk, csak
lelkes és sok esetben tehet-
séges amatõrök.
Akkoriban mindenki dol-
gozott, esténként próbál-
tunk, miközben a hosszú,
kacifántos szöveget is meg
kellett tanulni. Nem ment
könnyen.
Szerencsére volt két kivá-
ló súgónk, Rontó Terike és
Saláta Ilonka, akik a díszle-
tek mögül súgtak, és bizony
az elsõ sorban ülõk néha
elõbb hallották a súgókat,
mint mielõtt a színészek
megszólaltak.
Szeretném a színjátszók
nevétismegemlíteni,elsõsor-
banarégieket,azokatakato-
natiszteket és feleségeiket,
akik már a német fogolytá-
borokban lettek ismertek.
Elsõsorban Bardóczy Jó-
zsef alezredest és feleségét,
Bardóczy (Nagy) Katalint,
valamint a szubrett prima-
donna lányukat, Jubut, aki
hivatalos, férjezett nevét, a
Kay Constantine-t a magya-
rok között sosem használta.
Szathmáry Kálmán száza-
dos és felesége, Jaczkó Czia,
aki 1941 és 1943 között a
KolozsváriNemzetiSzínház
tagja volt. Következzen
Rontó Borika és férje, Rontó
Sándor, kettõjük közül Bori-
ka volt ismertebb, férje fõ-
ként anyagilag támogatta a
társulatot, bár néha fellépett
a darabokban.
Szót érdemel még Schil-
ler László és Szabó István,
akik a bonvivánszerepeket
játszották, amint Buna Ká-
roly a táncos-komikus sze-
repkörben.
Nagyobb szerepekben
játszott mág rajtuk kívül
Márk Éva és Pongrácz Má-
ria,ismertebbnevénCili,va-
lamint Langi István, Árvay
István és Komáromi Bandi,
végül pedig a fiatal Tagányi
Gábor, aki késõbb a doktori
titulust tette a neve elé.
Sok olyan arc is van a
megtalált fotókon, akiket is-
mertünk, csak éppen a ne-
vükre nem emlékszünk.
Több mint negyvenöt év
után, ezek a nevek és képek
maradtak meg az utókor
számára.
Strommezredesasztalravágtaabankókat
Rontó Sándor és Borika
Julika - finálé
A Chicagói Magyar Színház egyik elõadásának fináléja. Balról: Komáromi Bandi, ismeretlen hölgy,
Bardóczy Jubu, Schiller László és az utolsó Szathmáry Kálmán
A Noszty fiú esete Tóth Marival címû darab jelenete.
Balról: Stromm ezredes szerepében Harmath István,
Noszty Ferenc huszárhadnagy Szabó István, az asztalnál
Bardóczy József Tóth papa szerepében
Stromm ezredes kifizeti az uzsorást
Balról a második Bardóczy Jubu, a negyedik Márk Éva, dr. Fiedler Kálmán szerzõ, térdepel
Komáromi Bandi, aki átnyújt valamit Jaczkó Ciának, mellette Fiedler Edit és végül Rontó Borika
Színkép A Noszty fiú esete a Tóth Marival címû színjátékból
